Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-01-13 / 108. szám

a’ HU. egy része, ’s köztök különösen B. S., H. K., I M. J., I. J. e’járásbeli fő­sz.biróval együtt a’ rögtön­­ítélőszék kérésének szükségét látták, ’s vélemé­nyük támogatásául a’ theoreticusok ellen elszórt ’s leginkább Sz. B. foszolgabiránk tudósitásába szú­tt rövid elmélkedésre czélzó humoristicai flosculusok sűrű zápora közt emliték, mikint a’rögtönitélőszék ujdon szabályozott alakjában a’hirtelenkedés veszé­lyeitől biztosítva emberiebbé lön, mig nevét megtart­va , hatását a’ népre nem veszté el ’stb. A’ többség azonban a’ statárium ellen vivők által felhozott fon­­tos okokat méltányolva, annak kérésétől annyival is inkább elállott, mert a’ jelentést tevő négy fő­szolgabíró közt egyedül az érintett szentpéteri já­rásbeli volt, ki a’közbátorság tekintetéből annak szükségét véleményezé. De midőn a’ statáriumról lemondottunk, nem feledők el Szentpéter városát. És miután már megyénknek e’ városra nézve tett legszigorúbb rendeletei is süker nélkül maradtak, ’s­ a’ személy- ’s vagyonbátorság — egyik tábla­­biránk ’s e’ városban birtokos előadása szerint is— csupán állandó s elegendő örök által tartathatnék fen, mire mind házi, mind nemesi pénztárunk tehe­tetlen , — a’ Miskolcz városa környékén fekvő ka­tonaságot a’ kérdéses városba rendeltük szállíttatni; a’nm. h.tanácsot pedig megkérendjük, eszközölné ki az illető után, hogy e’ katonaság járásbeli főszol­­gabiránk mindennemű rendeleteit rögtön teljesítse. Ezen sz.biránk egyébiránt oda utasittatott, hogy Szentpéter városában minden héten legalább kétszer jelenjen meg; a’ gyanúsabb házakat gyakran motoz­hassa, a'város közelében az útvonalakon állandóul pa­­troliroztasson, ’s ezenkívül a’ környéken lakó birto­kosok közt állandó polgári őrök fogadására ’s tartá­sára aláírási ívet nyisson, melly már gyűlésünkben szép sükerrel meg is kezdetett; mindezeknek mikinti teljesítéséről első alispánunkat koronkint tudósítsa.— Ennél szigorúbban rendelkezni—úgy tartom—hatal­munkban nem áll, ’s a’süker bizonynyal remélhe­­tőbb , mint a’ statárium mellett. „De hiába! mind ezek mit érnek, ha ott nincs az oszlop, ’s rajta nincs minek fityegni!“ — rekeszté be egyik táblabiránk.— Ennyit e’ gyűlésről. Engedjen már most kegyed a’ magam ’s e’ hírlap hitelességéért néhány sornak helyi hasábjain. Miskolcz városa főbírája Soltész Nagy János által e’ lapok 100-ik számában múlt köz­gyűlési közleményem néhány soraiért méltatlan gya­­nusittatását lobbantja szememre. A’ neheztelt sorok íme ezek: „aggodalomteljesen vártuk mindnyájan e’ napot (mellyre a’ szatmári­­1-ik pont tárgyalása h­a­­lasztatott), mert a’ lefolytnak estéjén többektől lehe­tett hallani, miszerint az elhalasztásnak némellyek csak azért valának baráti, hogy miskolczi ’s a’közel falukból éjjel behozandó cortesek segítségével az ügyet megbuktathassák. ’S valóban többektől hallók, hogy Miskolcz városa birája parancsából tizedesek jártak el a’ városban, minden nemes családot megjele­nésre hívók.“—E’ sorok előrebocsátása után a’ tisztelt ur önmaga megvallja, mikint „a’miskolczi nemeseket a’ kérdéses gyűlésbe csakugyan be hivatá ; de ezt tévé kötelességből, a’ rendes úton ’s elveivel egy­­behangzólag, mellyek szerint tanácsosbnak tartja a’ népet az illy nemű fontos kérdésekkel megismertetni ’s igazságukról meggyőzni, mint mystificatióval mono­polizálva, határozatot alkotni, melly szerit, hogy megszakadjon, ’s mellyet egy véletlen kettétör.“­­ Szentek előttem ez elvek, ’s teljesen egyetértek Miskolcz városa főbírójával abban is, hogy a’neme­si rend egyenlőségére fektetett municipalis szerke­zetünk mellett nemestársainkat — kivált a’ nagyobb érdekű és fontosságú reformkérdések tárgyalásánál — különösen is felszólitni ’s meginni mulaszth­atlan kötelességünk; de mind e’ mellett is talán nem ok nélküli az aggodalom — kivált adóelvállalási kérdés­­nél — hogy valljon nem leend­ő rosszakarat, vagy csak balvélemény is, melly szegényebb sorsú ne­mestársaink tudatlanságát ’s előítéleteit a’ tárgy, sőt — mint Szatmár legközelebb sajnosan tapasztalá — a’felvilágositni czélzók ellen is lázaszthatja. Igaz, hogy Miskolcz városa számos műveit polgárokkal dicsekszik, kiket ez ügy fontosságáról ’s igazságá­ról már világosítói sem szükség , de tagadhatlan, hogy­ vannak itt is szegényebb sorsú nemesek, ki­ket e’ veszedelmes krisistől csekély műveltségük egyáltalában nem ótalmaz. — Ezeket előrebocsátva — bár magától a’ czáfoló úrtól nem is, de egy-két egyedeink politicai hitétől tartva — lehetetlen vala a’ kérdéses gyűlési naptól ’s a’ tizedesek eljárásától nem tartanunk, magára az adóügyre nézve is. De — mint a’ czáfoló úr szavaimból igen bölcsen követ­kezteti — más tárgya is volt nálunk ez aggodalom­nak , melly a’ háziadó köpenye alá takarva, csak más napon lépett ki világosságra; ’s ez volt az egri járás egyik alszolgabiráját a’ főbirák közé emelni törekvő szándék. És ha e’ részben gyanúsítottam Miskolcz városa főbiráját, a’ körülmények egybeve­tése után maga is meg fog győződni, hogy az még­is csak nem minden ok nélkül történt. Mert ha (mint czáfoló állítja) a’ miskolczi nemesek az adó tár­gyalására hivattak meg, miért történt az nov. 11-ike estéjén ’s a’ következett nap reggelén? midőn az előbbi gyűlés határozata szerint ennek tárgya­lása nov. 11-re, vagyis a’ gyűlés első napjára tű­zetett ’s igy hirdettetett ki az egész megyében.— Hiszen csak Szemere Bertalan véletlenül közbejött ügye okozá, hogy a’ tárgy e’ napon be nem vé­geztethetett. Egyébiránt illy neme a’ közhirrététel­­nek — mint értesittettem — ez ideig soha szokás­ban nem volt. Tizedesek járják ugyan el a’ várost, de az összes tanácsnak, nem pedig magának a’ városbirónak rendeletéből, mint ez úttal történt. De akármint szokott légyen is történni e’ kihirdettetés, miután az már a’ kitűzött időn túl esett meg, ünnep utáni éneklés volt, ’s legalább is hivatalos hanyag­ságot bizonyít. Ha pedig ez buzgóságból ’s népser­­kentési czélból már másodszori kihirdetés volt (mi­ről mit sem tudunk), miért nem ismételtetett a’ har­madik napon is, midőn a’ fergeteg elvonulva, a’ tárgy valósággal szőnyegre jött ’s be is végeztetett? vagy pedig miért nem történt e’ buzgóság más ha­­sonérdekü tárgyaknál, mint p. o. a’ szatmári f­el­sőbb pontnál ’stb.? Itt már — higye el czáfoló ur— nem segíthet rajtunk sem Montesquieu, sem Hoff­man, sem Filangieri. Mar­maro­si gyűlés folytatása. (3 Sziget, dec. 27. 1841. Nov. 29-kén kezdett közgyűlésünket, ámbár négy héten keresztül folytonosan tartották, a’ tárgyak sokasága miatt be nem végezhetvén, foly­tatása januar. 24-kére határoztatott. A’ már közlöt­teken kívül e’ gyűlésünkön még két nevezetesebb tárgy fordult elő. Egyik a’ beállott katonai évben kivetendő adóróli előleges költségvetés, mellyben kimutattatván, hogy a’ most e’ megyében szállásolt 172 főből álló lovas katonaság tartásából hét hónap alatt házi pénztárunkra deperditált fejében 7,600 po­ntnyi teher háramland; ez évre a’hadi adó, melly tavai 41,309 ft 18 krból állván, a’házi adóval egyen­lő volt, egy negyedrészszel felebb emeltetni hatá­roztatott; ’s igy a’ f. évi hadi és házi adó mennyi­sége közel 93,000 ftot tesz, mihez még a’ majd 80 ezerre rugó restantiák járulnak.Nagyon is átlátták a’ megye Hitei, hogy e’ részben szükséges az orvoslás, ’s azért küldöttséget neveztek, melly javaslatot ad­jon az iránt, miként lehetne a’ házi pénztár szüksé­geit minél kevesebbre szállitani ’s apasztani? A’má­sik tárgyát, melly az előbbivel kapcsolatban áll, a’ számvevői hivatal által a’ tiszti fuvaroknál fölfe­dezett visszaélések *) képezek; ezek következté­ben hogy a’ pénztár minden nem-illető fizetésektől megóvassék, a’jelen gyűlésből választmány kül­detett ki olly javaslat készitésére, melly jövendő­ben hasonló visszaélések meggátlására szolgáljon. E’ választmány által beadott javaslat elfogadtatván, foganatba vétetni rendeltetett, ’s röviden ezekben központosul, hogy jövendőre nézve minden tisztvi­selő minden hivatalos utasításait egy jegyzőkönyv­be iktassa, és pedig egyik rovatba az adózók által kiszolgáltatott vontatókat, a’ másikba pedig az előb­bemtől elkülönözve, azon hivatalos utazásokat és az ezekért fizetendő járandóságot, mellyeken a’ tiszt­viselő saját alkalmatosságát **) használta; ezáltal a’ Hjt. kikerülhetni remélik , hogy a’ pénztár szük­ségtelen kiadásokkal ne terheltessék. — Egyébiránt megyénkben a’ hivatalos vontatóköltség, a’ meny­nyire lehetett, eddig is kimérve volt; mert évenkint 7­­00re sem ment, holott Marmaros kiterjedésére néz­ve harmadik megye; ’s ha összevetem as Torontói vmegyének — mint e’lapokban olvasám— 14 ezerre rugó hasonnemű költségeivel: állításom, úgy hiszem, nem egészen alaptalan. A Szigeten a’ szenvedő em­beriség fölsegélésére már több évek előtt alakult és kívánt sükerrel gyümölcsöző jótékony egyesület ál­tal e’ szent czélra dec. 26-kán a’ „Nők köztársasá­ga“ czimű színdarab adatván elő, a’ részvét ’s párt­fogás az egyesület jótékonyságát méltánylani tudó közönség részéről eléggé kitüntettetett; mert már a’ játék kezdete előtt a’ színház úgy megtelt, hogy so­kan visszatérni kénytelenittettek. Az új év első nap­ján hangversenyt, f­ebr. 2-kán pedig tánczvigalmat fog ugyanezen egyesület a’ kitűzött czélra adni, ’s Marmaros hölgyei öröm- ’s készséggel fogadván az egyesület felszólítását, egész buzgósággal készit­­getik a’ tánczvigalom alkalmával sorshúzás utján kijátszandó műveiket. Baranyából. Pécs, dec. 17. 1841. Megyénk közgyűléséről pótlékul még arról van szerencsém tu­dósítani a’ tisztelt közönséget, hogy Loosz Antal ur középponti járásbeli sebészünk beadván jelentését megyei küldetéséről, — ebből örömmel értesültek a’ RR. a’ felől, hogy említett sebészük dr. Schoepff urnak kitűnő szívességéből, ki példás buzgalommal járt mindenben kezére, a’ kisdedgyermek-kórház­­bani gyakorlati eljárást, ’s a’ kancsal szemek műté­telét két hét alatt alaposan megtanulhatta, minek kö­z­­tizen visszaélések olly egyedek által követtettek el, kik a’ megye szegődöttei, nem pedig tiszti kara közé tartoznak , egyébiránt a’ pénztár káratlanitása elrendeltetett. **) Megyénkben csak az öt városban lehetvén vontatókat kapni, a’ tisztviselő, ha ökrökön vagy lóháton nem akar utazni , kénytelen tulajdon alkalmatosságát használni, mi felsőbb rendelet által is jóváhagyatott.­vetkeztében rövid idő óta­ visszatértével már 14 tö­kéletesen sikerült műtéteiről szóló bizonyítványokat mutatott elő; egész utazása és ottléte pedig nem ke­rült többe, mint 226 prtba;—minthogy azonban ezen pénz a’ házi pénztárból előlegeztetett neki, ezt az emberiségért buzgó RR. azon amúgy is annyira ter­helt pénztárnak saját erszényükből szabad ajánlat­kép visszaadni határozók; egyszersmind dr. SchoepfF urnak az emberiség nevében hálás köszönetüket örök emlékül a’ jegyzőkönyvbe iktatni elrendelék. Egyszerűek ugyan csak a’ polgári erények jutalma­zásai ’s megtiszteltetései, mert még nem szokta meg világunk „Jünner“-eknek olly oszlopokat emelni, mint hires hadvezéreinek. De van egy belső érzet az emberi kebelben, melly sugalja a’jobbaknak, hogy kedvesebb dolog isten és annak választottjai előtt sebeket gyógyitni, mint­ sebeket vágni, ’s ha na­gyobb is hirök azoknak, kik ezreket visznek mészár­székre, melly után csak vérkönyek hullanak, de a’ tiszta öntudat szebb jutalmát leli azon hálafohá­szokban, mellyeket polgártársai csendes hajlékukban örömkönyekkel kisérve repitnek a’ mindenható trónja felé! — A’ franczia új romanticai iskola nem egy könnyen léphet föl nagyobb contrast példájá­val, mint mellyet most, az emberszeretet szép példá­nya után, a’vad kőszültség iszonyatos kitöréséről remegő tollal kell leírnom; ugyanis hegyháti járá­sunk Cs. falujában egy paraszt polgártársa iránt azon gyanúval viseltetvén, mintha ez egy méhkasát elorzotta volna, a’ megyei tisztviselők mind a’ most tartott törvényszéken lévén, azt M. mezővárosban lévő ordonnance-pandurnak följelentette, ’s tetemes jutalmat ígért neki, ha a’ bűntettet kivallatja; tán egy kissé fel is borozva, az említett helységbe ví­gan kikocsiznak, ott a’ szegény, az egészről mit sem tudó embert megkötözik , ’s a’ szekér után kö­télen sebes­ vágtatva vissza M. mezővárosba hurczol­­ják; most már az ex abrupto maga magát constituáló criminalis pandur-biró elkezdi a’ sebes commotiótól félholt emberen a’ benevolumot, természetesen egy kis szelid tortúrával, mit spanyol inquisitiói raffi­­nerievel fokonkint nevelt, mig végre a’ szegény emberen több halálos sebet ejtvén, nyelvét ko­vácsfogóval kirántván, testét égő kanóczczal per­zselvén , ez hat órai égbekiáltó kinzás után a’ benevolum alatt kiadó lelkét ’s meghalt! — meg­halt egy méhkasért!! ’s mind ez fényes nappal , számos néptömeg jelenlétében történt, melly elég gyáva volt azon felbőszült tigrisnek, ki irgalom nélkül tépte szét embertársa kebelét, azon fe­nyegetésétől megijedni, hogy mindenkit, ki hozzá kö­zelíteni merészel, áldozatának körmei közüli kiraga­dásáért, tüstint agyonlő! Most azonban már mind a’ biztató, mind a’ cselekvő a’ megyei fogházban várják a’törvény szigorú ítéletét. Oh! népnevelés, rendezett criminalis codex! hol vagytok?! pedig a’ ti hatástok nem is rögtöni, — ’s még az a’ nép vé­rébe átszivárog, ’s benne egy morális, átalakulást eszközöl, talán nemzedékek fognak addig kimúlni, ’s ki tudja, nem virad e gúnynyal polgárisodásunkra a’ 20-ik század is?! — A’ P. Hirlap 97. számában nem­zeti casinónk közgyűléséről közlött tudósításom *), miszerint az három német lap kiküszöbölésével ugyan­annyi magyarnak meghozatalát elrendelte, — a’ Pesther Tageblatt 293. számában azon félreértésre ’s ezen épült rovatos leczkézésre adott alkalmat, mintha ezen egyesület a’ német nemzetiség iránt gyűlölettel, vagy literaturája iránt megvetéssel vi­seltetnék; mert a’ czikk írója föl sem tehetvén, hogy ez financiális combinatióból eredt, ebben valami po­liticai túlzást lát, ’s nagy bölcsen arra figyelmeztet, hogy még mennyit tanulhatunk a’ német literaturá­­ból. — Erre felvilágosítással tartozunk. — Valamint casinoi egyesületünk hazafiusága ’s minden nem­zeti közügy iránti buzgó részvéte és pártoló vonzal­ma túl vagyon minden kérdésen, ’s ezt nemcsak nem tagadja, sőt inkább méltán büszkélkedhetik benne, úgy ellenben gyűlölettel vagy megvetéssel egy nemzet vagy ennek irodalma ellen sem viselte­tik; leginkább pedig nem a’ német ellen,mellyhez a’ polgáriság’s felvilágosodás szent lánczai édesen fűz­nek , ’s ha volna agitatio, melly ellen visszahatással kellene munkálnunk, ez legfelebb a’ panszlavismus lehetne,mellynek átlyuggatott fekete palástja alól csak torzképek undorilnak elő; ettől azonban körünkben tar­tani—istennek hála!—nem kell; de azon nemzethez, mellyel egyesülten törtük meg a’ délkeleti barbárnak minden civilisatiót elnyeléssel veszélyeztető rohaná­­sit, együttomlott vérünkkel kövéritők Pannónia té­reit, ’s mellyel egyesülten képezhetünk csak áttör­­hetlen gátat az és keletről fenyegető szintazon vész­nek, ’s melly a’ nyugotias polgári tandás első magvait veté földünkre **), mindaddig, mig hazánkban su­­prematiát gyakorolni nem akar — a’ mire egyébiránt cosmopoliticai szelid természetinél fogva nem is jó­ *) Ennek végén egy értelemzavaró sajtóhiba van: „pécsi városunk 11 helyett dlv. „pécsi vásárunk.“ •— S z­e r­k. **) E’ részben tán a’ keleti birodalom ’s Italia is Mr hálánkra némi igénynyel. — Szerk. 7# 29

Next