Pesti Hirlap, 1842. szeptember (174-182. szám)

1842-09-11 / 177. szám

Vasárnap It®1 Heptemb.il. 1842 Pesti Hírlap. Megjelenik a’hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizet­­hetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utéza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt a minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a­ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy hasábsorért péti* betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Vezérczikk. (Magyar és a’ Szláv.) Egy szlávtól. Takarékpénztár. Adakozás Kliegl gépeire. Hírlapi hir­­csengetyü. Felelet. A’ „Világ“ és egy gyáva s o c i u s a. Főv. ujdon. Magy. gazd. egyes, szőlőmivelési szakosztálya. Erdélyi országgy. Megyei dolgok. Zemplén (körlevelek , latinság, nemesi teherrovat, Turopolya, beligazgatási tárgyak, gyérülő terem, muszka deperdita, pénztári manipulátiók és cholera-lázadási exe­­cutiók, száraz vám ’stb.) Hont (katonai vérengző kicsapongás, Turopolya, pénz- és magtári biztosítékok, ugar-kilenczed, taka­­rékmagtárterv, egy két vonás Hont közéletrajzához). Soprony (tisztválasztás octob. 25-kére halasztva, tisztválasztási szabályok, Turopolya). Verő­cze (szabályok a’ közelgő tisztválasztáshoz, megyeház alapkőletétele, mocsárszárítás, igazolás a’ kormány­szék előtt, Drávaszabályozás,turopolyai levél, versengés a’ kar­­loviczi érseki tömeg iránt, érsekválasztás, visszakövetelt ujon­­czok). Rövid közlés Marmaros- és Baranyából. Hunyad (hódolati hit ’s fejedelmi esküről szóló törvény, követi pótlék­­utasítás , középponti választmány). Krassó (Felelet a’ „Világ“­­nak, Lugos a’ tűzveszély részleteiben). Újabb adakozá­sok a’ pesti gyermekkórházra. Külföldi napló. Éjszak­­amerika. Nagybritannia és Izland. Frank- és Némethon. Hirha­­rang. Hivatalos tudósit. Hirdet. MAOTABORSZÁD és ERDÉLY. Vezerczikk. (Magyar és a’ szláv.) „Még a’ szlávok legszámosb és leghatalm­asb törzsö­kének, t. i. az oroszoknak is nagy oka van a’ többi szlávok­hoz csatlakozni, hogy slavicitásának annyira veszély­ben forgó tisztaságát részint a’ körűlé levő ezernyi ázsiai népcsordáktól, részint Oroszországban és körűlé lakó más idegen népektől megmentse, és azt kölcsönössége által folyton megújítsa, éleszsze és erősítse.“ — Kollár. — (Idézve a’Pentarchiá­ban.) ,,A’ kivándorlott lengyelek egy részének buzgókodá­sát egy egyetemes szláv birodalom mellett, egy nagy éj­­szaki hatalom suprematiája alatt, őrült tévedésnek mond­hatni , utópiának, hol csak némi kétségbeesettek keresnek reményt. E’ suprematia mellett a’ lengyelek szintúgy, mint akármelly más szláv nép, mitsem nyernének.“ — Gzar­­toryski. (Egy, a’lengyel literatúrai egyesületben nov. 29-kén 1841. mondott­ beszéd alkalmával.) „Magyarországnak vérrel és tetemekkel tömött földje vagy orosz tartománynyá, vagy német gyar­mattá leend.“ Ezen szókkal végződik egy, Berg Farkas nevű Pythia röpirata. (Czíme: „Ungarns politische Zukunft.“) Igaz ugyan, hogy e’jóslat né­hány „ha“ által föltételeztetik, mellyek ágyúk gya­nánt a’ haladó párt ellen irányozvák *), de eme’ né­hány „ha“ magában véve olly csekélység, hogy e’ párt törekvése nélkül is teljesülni kell a’ fatalisti­­cus jóslatnak, minthogy a’ röpirat szerzője maga mondja: mikép egy váratlan ’s gyakran figyelemre sem méltatott vakeset a’ történetek menetét félbe­­szakasztja, és minden politicai conjuncturáknak egy­szerre véget vet. Mindazok, kik a’ tárgyakat nem szokták rózsa­szín vagy fekete szemüvegen át szemlélni, kényte­lenek megvallani, hogy a’ magyarságnak a’ saját keblében levő idegen elemek elleni olly feketére fes­tett, küzdését koránsem jellemzi ama’ kényuri dölyf, mellyel azt ellenes vádolni kegyesek. A’ törvény , melly a’magyar nyelvnek, és így a’nemzetiségnek is, kifejlesztése végett hozatott, nem dictatori önhittség­gel kidobott keztyü, nem 18-ik Brumaire-je a’ ma­gyar földön lakó idegen ajkúaknak, hanem egy bölcs törvényhozási rendszabály, melly Magyarország erő­sítésére és politicai jövendőjének biztosítására van irányozva, mellynek Magyarország legszentebb ér­dekében kelle önmagának győztesen utat törnie, ’s melly csak ephemer fatalisticus lelkektől vévé át hadi jelszóul amaz agyrémet: „kiirtás a’ szlávok­­nak és németeknek a’ magyarság által!“ — Avvagy azt gondolják e, hogy a’ magyar törvényhozás Na­poleon szárazföldi zárrendszerének paródiáját aka­­rá színre hozni a’ Magyarhon kebelében levő vala­mennyi idegen nyelvek tétele ellen? Avvagy azt gon­­doljae a’n­agy Németország, „wo kühne Jüng­ling­e um schlanke Dirnen frein“ — mint a’ frankevő Becker Miklós mondja — hogy a’ ma­gyar nyelv fölszabadításával d­inai fal huzatott Ma­gyarország körül, mellynek kapuiból a’vad hunnok egy Attila vezérlete alatt fognak Némethen békés vi­dékire rohanni, vagy hogy a’magyarismus egy Omár rémületes kiadása leend, azon Omáré, ki még a’ 19-ik században is szurok-koszorúkat és kanóczokat akarjon a’ polgárisodás és könyvirás ellen vetni? — Ah, que les gens d’ esprit sont bétes! mond a’ fran­­czia— „mi balgák a’ szellemdús emberek“! Mire törekszik hát a’ magyarság nyugtalan előre­nyomulásával ’s energicus téritgetéseivel? kérdezik *) Vaklövés, uraiul vaklövés. — Szerk. a’ magyar nyelv ’s nemzetiség ellenségei. A’ válasz igen egyszerű. A’ magyarság biztosítékot keres jö­­vendőbeni fenállásának. A magyarság, mint önálló nemzeti elem, még nem egy születendő valami, — mint az illytség — ő már van, ’s a’ ki van , annak első természeti törvénye, hogy létét fentartani töre­kedjék. — Nem lenni nemzetté annak, a’ ki nem az, épen nem baj; de a’ melly nemzet már van, annak meghalni, irtózatos;­ ez ellen védeni kell magát min­den nemzetnek minden áron. A’ magyar ezt akarja, azért keres fenállásának biztosítékot. — Ki a’ ma­gyar nyelvről szóló törvényt ismeri, tudja, hogy illy biztosítékokat nyújtani igen könnyű; tudja, hogy e’ törvénynek czélja: „valamennyi idegen részeket az eleven egészhez közelebb vezetni, minden, Magyar­­országban lakó népek sympathiáit a’közös haza javá­ra központosítni“, nehogy a’magyar egykor azt mond­hassa a’ magyarországi szlávokról és németekről: „íme barátom is, ki lakomban osztozott, ki kenye­remből evett, lábbal tapos engemet!“ Ki a’ történeteket ismeri, tudhatja, hogy a’ nem­zet ereje fajának eredetiségében áll, és hogy min­den status első alapelve, mindent elkövetni, hogy a’ statusban mozgó idegen sympathiák előbbi tájé­kozó pontjoktól eltérittessenek, és a’status összes érdekeivel ’s politicájával egybeolvasztassanak. Ol­vassuk meg csak U­barov orosz közoktatási mini­ster jelentését, mellyben ezek mondatnak:,,A’nyelv, e’ biztos tolmácsa a’ nemzeti szellemnek, lassankint megbarátkoztatja már a’ birodalom középpontját leg­szélsőbb végpontjaival, hol hangjai eddig még vagy nem hallattak, vagy hidegséggel fogadtattak. A’ bi­rodalom roppant kiterjedését és különnemű részeit te­kintve, a’ nyelvegység mulhatlanul szükséges , hogy az egész kellő tszhangban legyen.“ — így Uwarow szól, uraim! Uwarow, az óriásbirodalom közokta­tási ministere. Minő erkölcsi tanulság következik e’ szavakból! Legyünk Őszinték, uraim! Csak balgák vagy nyo­morult szolgalelkek hihetik, hogy Magyarország po­liticai, társadalmi és anyagi kifejtésével bizonyos hátulsó gondolatot (arriérepensée) forral a’kormány ellen; Magyarország teljes joggal fél a’hidegebb ég­hajlattól. Vessünk egy tekintetet a’ földabroszra , pillantsunk bizonyos nagy éjszaki hatalom birodal­mának kiterjedésére, tekintsünk Magyarország geo­­graphiai fekvésére! —Lássatok és gondolkodjatok! — Ki száz évvel ezelőtt megjósolta volna, hogy amai nagyhatalom egy évszázad múlva ennyi orszá­got bír felmutatni, azt őrült gyanánt nevették vol­na ki. — De mit akartok ti magyarok? hiszen el­lenetek senki sem forral ellenséges szándékot! — Nem kételkedem, de mégis jó lesz megemlékezni, hogy hasonlót mondottak, még diplomata-jegyzékek­ben is, ama’ népeknek, mellyeknek sorsa többé nem­­titok; mert, mikint Armand Carrel mondá: ,,a’ kö­­r­­ülményekben néha ellenállhatlan vonzerő rohama­­ fekszik, ’s az ember egyszerre csak azt veszi észre, hogy rajta uralkodnak a’helyzetek, mellyek urának képzelé magát.“ Legyen bár az egyetemes szláv bi­rodalom eszméjében sok, mi nem egyéb, mint ábránd ’s regény, mégsem tagadhatni, hogy az eszme va­lóban sokak által tápláltatik, ’s politicai eredménye reméltetik. Ez minden muszkának mozdithatlan gon­dolata. — Mennyire terjedt el ez eszme azon szláv­oknál, kik nem reszketnek ama’ nagy hata­lom fejedelmi pálczája alatt ? ezen értekezés ele­jén idézett szavak bizonyítják. Igenis jól ismerjük­­ e’ szavak értelmét, ’s ha ez iránt még némi kétség lehetne, csak Mieskiewicz Ádám szláv literaturáról­ felolvasásait kell hallanunk, vagy a’Revue Sla­ve czikkeit olvasgatnunk. Az „Europäische Pen­tar­c­hie“ czímű munkának következő szavai: „Das einzig wahre Interese einer Hauptmacht, zur Unterdrückung der einzelnen Staaten einer Association, besteht in dem Bedürfnisse sich aus denselben eine Vertheidigungslinie ge­gen eine andere rivale Hauptmacht zu bilden“ (35­­.) eléggé fel­világosítnak bennünket. Többet nem lehet mondani. Nem erős az, kinek ínségben szilárdsága nincs. .Ezt Magyarország tudta és érezte. Ugyanazért nyel­vének fölemelése által akará magát szilárditni. Illy irányban hozatott meg a’ törvény, mellynek végre­hajtása ellen számos oppositio kezde szegülni. Ez ellenzés azonban nem vala visszahatás, mellyet a’ törvény idézett elő; hanem rendszeres hatás és cse­lekvés , melly titkon viraszta, ’s régebben csak szinleg nem adá életjelét. — Most már vezérei e’ hatásnak fölereszték a’ sisakot, ’s mit előbb mondani nem merének, elmondák most az elnyo­más ürügye alatt. De most már senkit sem lehet ámítani! — A’ titok föl van fedezve. Gal Lajos zá­grábi szerkesztő fenyegetései a’­ magyarság ellen nem foglalnak egyebet magokban, mint boszuságot az egy kissé korai fölfedezés miatt. Bár a’ szláv op­positio ne törekednék annyira ellenséges merényeit a’magyarság ellen a’ honszeretet palástjával fedezni! Ha egykori nagyságának minden emlékezeteit dom­ború műben képes volna is felállítani, mégis sem e’ nagyság, sem ennél kisebb nem leend képes őt meg­menteni , habár minden reménye valósulna is. „Ellenség berohanása ellen emlékezetek nem védenek. Sabinus hasztalan halmozá az ősök szob­rait a’ Capitolium ajtainak küszöbeire , hogy meg­akadályozza az ellenséget lángszövétnekével be­törni ; még a’ sasok is, a’ boltozat támaszai, izzókká lettek, ’s meggyujták az épűletet, melly ősi fészkök vala“ — mond Chateaubriand; ’s azért Magyar­­ország méltán megvárja, hogy minden magyar tel­jesítse kötelességét. — Egy szláv. A’ P­e­s­t megye pártfogása alatt álló hazai első takarékpénztár 1842-ik évi august. hónapi be­tételei és visszafizetései ekként állanak: 1842 aug. 2-ikán betétei 1715 pft; 5-kén visszafizetés 4255 ft 17 kr; 6-kán bet. 1081 ft 20 kr; 9-kén 2607 ft; 12-kén visszaf. 1576 ft 43 kr; 13-kán bet. 1279 ft; 16-kán 909 ft 30 kr; 19-kén visszaf. 1853 ft 39 kr; 23 kán bet. 3796 ft 45 kr; 26-kán visszaf. 1246 ft 54 kr; 27- kén bet. 3328 ft 36 kr; 30-kán bet. 3133 ft 30 kr.— Összes betétei 17,850 ft 41 kr; visszafizetés 8932 ft 33 kr. — Költ Pesten, September 6-kán 1842. — M­átray József, pénztárnok. Kliegl gépei számára hozzánk Lunkai aláírás alatt következő adakozások küldettek be: Kabdebo Teréz 5 ft; Cárán János 3, Cárán Tiva­­dar 1, névtelen 1, Cárán Gergely 1, Kabdebo Kál­mán 2 , Kabdebo Zsigmond 1, Dr Hartmann 1 ft; Kirillesk János 30 kr; id. Vertán Antal 3 ft; ifj. Vertán Antal 3, Vertán Nina 1 ft; névtelen 20 kr; Zvikkel József 1 ft; Cárán Márton 1 ft; egy műba­­barát 2, Cárán Nina 2, b. Simonyi Lajos 5 , b. Si­­monyi Katalin 3, Rochel János 3, Kabdebo testvé­rek 10 ft; Cárán Johanna asszonyság és Kabdebó Rózsa kisasszony egy dohányzacskót, melly kiját­szatván, behozott 13 ft 20 krt; gyűjtő 1 ft; összesen 64 ft 20 kr; mit a’ levél átadója 65 p.ftra pótolt ki. Kézhez juttatandjuk. Hírlapi hircsengetyű­. Sok ló csak akkor húz a’száraz malomban, ha szemeit bekötik, azaz ha sötét van, mi az oka te­hát, hogy a’,Világinak mégis olly kevés lisztje van? Az, hogy a’ haszonbérlők szeretnének ugyan, de nem tudnak vakítani! Azt mondja a’ ,Világ4 kalászszedője, hogy a’ w­i­t­z­e­­­é­s­hez sem ész, sem tudomány nem kell: mi az oka tehát, hogy a’,Világ4 urai a’ witzgyártást eddig még class­i­c­u­s tökélyre nem vitték? Mint halljuk, a’,Világ4 egy melléklappal fog bővül­ni. Czíme ,a’ csiga4, jelképe pedig egy macska lesz, melly a’ szegény ember tálából elviszi a’ pecsenyét. Ki jóízűen akar aludni, olvassa a’ ,Világ4-et, és szemei azonnal be fognak esni; ’s mivel abban gondosan eltávolittatik minden, mi a’ képzelet erőt megterhelhetné, a’patienst nyugtalan álmok sem fogják háborgatni. Bizonyos lap töredékeket kezd közölni egy tébolyo­don naplójából. Boldog isten! mégis csak nagy baj, ha az ember annyira kifogy az okos emberek nap­lójából, hogy már a’tébolyodottakéhoz kell nyúlnia. Azonban egy barátom azon fölfedezést tette, hogy e’ kútfőből azon lap már ezelőtt is gyakran merí­tett , csakhogy a’ forrást nem nevezte meg. — C­a­r­­danusért per procura: Xenarchus. Felelet. A’ Világ 69-ik számában egy ,,ő­­szinte kérelem áll a’ Pesti Hírlap szerkesztő­jéhez“ B. E. aláírás alatt. — B. E. úr azonban, mi­előtt őszinte kérelmét előadná, először megütközé­sét jelenti ki a’ lapjaink 170-ik számában olvasott ezen kifejezés fölött: „mellyik isten fog e’kör­

Next