Pesti Hirlap, 1842. október (183-191. szám)
1842-10-09 / 185. szám
tént a’ választás; már a’ múlt országgyűlésre itt nem egyedül a’ tanács által; amott nem tanácsi kijelölés korlátai közt választattak a’ követek, ’s ha ez helyesen, ha törvényesen történhetett, minél inkább történhetik azon után, mellyet a’III. 1. 2. czímre a’ városi statútumokra nézve egyenesen kijelölt- Végre 3) azért is , mivel ezen statútum ép úgy, mint minden más törvényhatósági statútum, a’ törvényhozó hatalmat nem praeoccupálja, miután ereje csak addig van, mig a’ törvényhozás vagy elvileg is mást reendel, vagy pedig azt törvény által szabályozlyozza. — Egyébiránt meg kell vallanunk, hogy sajnálunk egy dolgot a’ kézsmárki felirásban föl nem találhatni,’s ez a’ kir. városoknak mindenekben a’ nm. h.tanács kormánya alá rendeltetése, ’s így a’ nm.kir. kamarától függetlenitése. — Sajnáljuk ezt, két tekintetből: 1) mert e’nélkül nem lesz minden ellenvetés eloszlatva, melly a’ kir. városok ellen használtatni szokott; 2) mivel ha valami, épen ez ollyan dolg, a’ mi kir. resolutio által is érvényesen elintézttethetik; vagyis helyesebben szólva, kir. resolutio által vissza vitethetik azon törvényes ösvényre, mellyről nem másképen mint kir. resolutio által viteték el. Tudva van ugyanis, hogy a’ nm. h.tanács eredeti utasításának 12-ik pontja szerint még a’ városi számadások vizsgálata sem tartozott a’ nm m. udv. kamarához , ’s oda 1730-ban a’ nm. h.tanács folyamodására a’ városok gazdasági ügye épen kir. resolutio által utasittatott; 1783-ban oct. 24-kén ismét kir. resolutio által vitetett vissza a’ h.tanácshoz, ’s 1794. sept. 29-kén szintazon után bízatott újólag a’ kir. kamarára; — és ezért sajnáljuk , hogy az eziránti kérelmet Kézsmárk városa felírásában fel nem találjuk. Válasz a’ mátyás szobrára aláíró zempléniek felszólítására. A’ Mátyás-emlékkel foglalkodó egyesület választmánya ígéretet ten: minden egyes adakozó nevét ’s adománya mennyiségét hírlapok által közleni. Adott szavát beváltandó , a’ közlést ez után megkezdő, ’s folytató is mindaddig, mig az aláírók névjegyzékének ívekre növekedése meggyőző a’ felől, miszerint szerkesztőktől azt kívánni, hogy lapjaik hasábjait nevekkel tömjék be, méltánytalan követelés, hirdetvények közé iktattatni pedig czéltalan pénzvesztegetés. Más utat kelle tehát választania; ’s ennélfogva elhatározó egy részről, hogy az egyes adakozók névsora külön röpiratkákban nyomassák ki, ’s az minden gyűjtőnek küldessék meg; más részről, hogy a’ gyűjtők neve a’ gyűjtött mennyiséggel együtt hírlapok utján tétessék közzé. Ez alakban a’ gyűjtők által 1840-ik évi május 15-kéig beküldött névjegyzék e’ czímű röpiratban. ,,A’ honi szobrászat ügyében keletkezett társaság munkálatai, fő közleménye már megjelenvén, az illető gyűjtőknek megküldetett, ’s a’ kikölcsönözött tőkének kamataiból — minthogy magát a’ külön rendeltetésű tőkét e’ czélra fordítni nem lehet — folytattatni fog; a’ gyűjtők névsora azonban, valamint az áltatok folyó évi jan. 24-ig beküldött pénz öszveg is, legközelebb a’ Pesti Hírlap f. évi januar. 30-kai számában közölve van. Azóta mai napig a következő summák fizettettek be az egyesület pénztárába: mártius 6-kán Fáy Ferencz gyűjtése Fáy András által 236 forint, Nagy József pesti kereskedő gyűjtése 20 ft, Kendelényi Károly adománya 10 ft, Augusz Antal gyűjtése 8 ft, Szeged sz. k. város küldeménye 90 ft, Nádosy István gyűjtése 143 ft 40 kr, Budai Lázár gyűjtése 14 ft, Nagyszombat sz. k. város küldeménye 20 ft, Temesvár sz. k. város küldeménye 10 ft, Böszörmény hajduváros küldeménye 7 ft 36 kr, Bars megye küldeménye 49 ft 36 kr, Bethlen Ferencz gróf második gyűjtése 230 ft, összesen 1838 ft 52 kr pengőben. — Zemplénből a’ most elősoroltak közül csak az első pont alatti 236 forint érkezvén , az eredeti íven följegyzett aláírók ezek*.: Regéczi herczeg Breczenheim Ferdinánd 50 ft, Lónyay Gábor 20 ft, Boronkay Albert 5 ft, Szemere József 5 ft, Szemere János 5 ft, Szemere Miklós 5 ft, Soós János 20 ft, Kolozsi Károly 5 ft, Fekésházi Mihály 5 ft, Nagy Ignácz 5 ft, Ocskay István 5 ft, Nyomárkay József 5 ft, Gőcze János 2 ft, Tikos Gábor 5 ft, Evva András 3 ft, Mezőssy László 3 ft, Péterffy Ferencz 5 ft, Dobos János 2 ft, Szirmay László 2 ft, id. Stépán László 5 ft, Lehóczky Menyhért 5 ft, Hunyor Mihály 2 ft, Szili Károly 5 ft, Pálffy István 5 ft, Görgey Károly 2 ft, Pilisi Menyhért 2 ft, Somogyi István 2 ft, Kazinczy Anddrás 5 ft, Vladár József 5 ft, Zsolnay Dávid Endre 5 ft, Szirmay Miklós 10 ft, Kandó Kálmán 5 ft, Vladár Kristóf 5 ft, Nyeviczkey Kristóf 1 ft, Fáy Ferencz 15 ft, összesen 1236 ft pengőben. Ugyanez évre aláírtak, de le nem fizették: Bernát József 5 ft, Luzsénszky János 10 ft, Battha Bálint 5 ft, összesen 20 ft pengőben. — Költ Pesten, october sikán 1842. — Nyáry Pál, egyesületi jegyző, erdélyi országgyűlés. Sept. 10-kén az országos RB.a’ legújabb öt rendbeli föliratot, mellyek a’ kir. kormányszékkel lehető észrevételeinek magtehetése végett közöltetének, visszakapván, a’ rendszeres biztosságot tárgyazó törvényczikkre tett észrevételeket részint módosítók, részint elfogadók, részint szerkezetűk mellett maradtak. Ugyanezen ülésben a’ bíráló biztossági vélemény vizsgálata folytában, következő hazafiak határoztattak czímeres nemeslevél nyerhetése végett ő felségének ajánltatni: 1) Houchard József dézsaknai sókamrai ellenőr, Károly, Eduárd,Lajos és Sándor fiaival; 2) Haller Ferencz kir. kincstári főpénztári tiszt; 3)Winkler János verespataki bányászgazda; 4)Pop Zenobius Constantin bécsi nagykereskedő, az ausztr. nemzeti bank censora is kir. tanácsos, ki az 1809-ki vészterhes táborozás alkalmával Károly félig önkénytes ezredének fölállítására tetemes pénzöszveget adott, és Erdélynek külfölddeli, jelesül a’ török birodalommali kereskedési viszonyaiban, ugyszinte más jótékony adományai által Erdély körül magának nem kevés érdemeket szerzett; 5) Wagner Sámuel szászrégeni polgármesterre nézve a’ RR. múlt országgyűlési határozatukhoz ragaszkodónak ; 6) B. Szolnok megyében Péntek helységben lakó Szér Alexa, Gavrilt a és Nyikita nemességek bebizonyítására nézve az illető hatósághoz utasittatni határoztattak , válaszszal értesítendők; 7) a’ zárándi követek kérelme Adamovich Erszényes Nagy-Halmágy kerületbeli g. n. e. esperesnek czímeres nemeslevél-nyerésre ajánltatása iránt megvizsgálás és véleményadás végett a’ bíráló biztossághoz utasittatott. — Sept. 12-kén Hahn Fridrik Ujegyházszék új követe, ki a’ betegeskedő Brausch Mihály helyett választatott, helyét foglaló el a’ BR. között. Erre az elnök kijelenté, hogy jelenleg napirendre nem tűzhet ki semmit, ’s mivel egyfelől több tárgyak vannak a’ rendszeres biztosságoknak kiadva, melylyekkel ezek még nem készültek el, másfelől még az ő felségétől várandó kir. válaszok sem érkeztek le, mivel továbbá a’ kiadott tárgyak fölötti előkészületek is netalán hosszabb ideig tarthatnak, mindezeknél fogva ő felsége rendeléséből tett kir. biztosi meghatalmazásnál fogva, mig a’ kiadott tárgyak országos tanácskozás alá vehetésre nem érnek, vagy a’ kir. válaszok le nem érkeznek, országos ülés nem fog tartatni; mihelyt azonban ezek megtörténnek, a’gyűlések rögtön ki fognak hirdettetni. Mire kővári követ Veér Farkas jegyzőkönyvbe kívánó iktattatni ama’ nyilatkozatát, miszerint a’ RR. — miután az elnöki nyilatkozat iránt sem királyi leirat sem kir. biztosi közlemény ezen csak az elnökség és RR. közötti tárgyban nem érkezett — az elnöki nyilatkozatot csak olly értelemben veszik, hogy e’ miatt a* tárgyaknak a’ RR. által közelebbi ülésekben elintézett folyama megszakadni nem fog. — E’ nyilatkozat a’ BR. által elfogadtatok. — Ugyanez ülésből küldetett föl egy alázatos fölirás mellett kir. megerősítés végett a’ magyar nyelvről szóló törvényczikk, mellyet itt egész kiterjedésben közlünk: „Törvényczikk a’ magyar nyelvről. Őfelsége kegyelmes megegyezéséből az 1791-beli törvényczikk következőleg módosittatik. 1. §. A’ törvények ezentúl magyar nyelven szerkesztessenek. 2. §. Az országgyűlés, nem csak a’jegyzőkönyv szerkesztésében, hanem királyi biztossal értekezéseiben is, úgyszintén az ő felségéhez küldendő fölterjesztéseiben magyar nyelvet használjon. 3. §. A’ királyi kormányszék, királyi kincstári hivatal, királyi tábla,’s ezeknek alája rendelt’hivatalok , nem csak jegyzőkönyveik szerkesztésében , hanem úgy magok közti, mint a’ magyar és székely törvényhatóságokkali közlekedésükben magyarul írjanak. A’ szász nemzet törvényhatóságaira nézve az 5-dik §-ban megirt eddigi gyakorlat továbbra is megmaradván , a’ kir. kormányszék rendeletei a’ több törvényhatóságokhoz és hivatalokhoz bevezetéseikkel ’s berekesztéseikkel együtt magyar nyelven készüljenek. 4. §. A’ székely és magyar nemzet keblében minden törvényhatóságok, polgári hivatalok és itélőszékek, mind a’jegyzőkönyvek szerkesztése és tárgyalására, mind pedig a’ kezelésekre a’ magyar nyelvet használják. 5. §. A’ szász nemzet minden levelezéseire ’s tárgyalásra nézve , valamint a’ királyi kormánynyal ’s az erdélyi nagyfejedelemség főtörvényszékeivel, itélőszékeivel ’s tisztségeivel, úgy magok közt ’s a’ több törvényhatóságokkal is, az 1791-beli 31-dik törvényezikk kelése óta követett gyakorlatban ezentúl is meghagyatik. 6. §. Az anyakönyvek, azon helyeken , hol a’ gyülekezethez szent beszédek magyar nyelven tartatnak, magyarul vitessenek, ’s azon egyházi hatóságok úgy a’ magok közti, mint a’ magyar és székely polgári törvényhatóságokkali levelezéseikben hasonlóul magyar nyelven írjanak, az ágostai vallást követő egyházi hatóságok, valamint a’ szász földön, úgy a’ magyar nemzet kebelében létezők is az eddig használt gyakorlatban tovább is meghagyatván. 7. §. A’ hazai ezredek kormányai a’ magyar és székely törvényhatóságokkal magyarul levelezzenek.“ — Ehhez vala mellékelve a* szász követek ellenvéleménye is , mellyben hivatkozva önnemzetiségök fenállhatása iránti aggodalmukra, az erdélyi nagyfejedelemség alkotmányos rendszerének alapjául szolgáló egyenlő joggal biró három nemzet sérthetlenségére ’s azon körülményre, miszerint a’ BB a’ magyar nyelvet mintegy kijelölten nemzetinek tekintvén, olly eszmét látszanak ébreszteni, mintha Erdélyben csak egy nemzetről lehetne szó — miben a’ szász követek, kivált olly időben, midőn a’ magyarhonnali egyesülés előzményei kezdenek pengettetni, nagy nyomatú fontosságot látnak,— továbbá hogy a’ magyar nyelv egyedüli diplomaticai nyelvvé tétetvén, a’ szászok a’ kormányszékekkel közlekedésben a’ latin nyelv használatára utasittatnak, ’s igy minthogy a’ latin nyelv diplomaticai méltóságon alól helyeztetik, a’ szász nemzet a’ diplomaticai társulatból a’ BR. által kiforgattatni láttatik; — hivatkozva továbbá azon körülményre is, hogy a’ szászoknak inkább a’ latin, mint a’ német anyanyelv használata engedtetik meg — mi egyenesen a’ szász nemzeti anyanyelv elnyomására látszik irányozva lenni — úgyszinte hogy a’ három nyelv tanulása a’ szászokra nézve nyomasztó és a’ valódi egyesület lelkével nem egyezik meg, holott a’ magyar és székely nemzet polgárai csupán anyai nyelvekkel élhetnek, és minden baj és idővesztés nélkül közhivatalokra alkalmasok lehetnek: — kérik ő felségét, hogy a’ fölküldendő 1. czikk megerősítésekor kegyelmesen megengedni méltóztassék 1-or, hogy a’magyar nyelven hozandó törvény mellé német szöveg is ragasztatnék; 2or, hogy a’ szász nemzet minden levelezéseiben, akár polgári, akár vallási ügyeket illetőkben, német nyelvet használhasson. Megyei dolgok. Baranyából. Pécs, September 18. A’ tisztválasztás után két napig tartott gyűlés nevezetesb tárgyai: 1) A’ tisztválasztási jegyzőkönyv hitelesítése. ( 2) Felolvastatok a’ nm. h.tanácsnak egy k. intézvénye, mellyben tudtára adja a’ BBnek, mikép a’ megyében elharapózott rablások megszüntetésére, felírásuk következtében, elrendelte , hogy a’ megyében tanyázó dzsidás-ezredtől elégséges csapatok, ugyszinte a’Pécsett levő Ceccopieri gyalogszázadból ’s Ferencz-Károly gyalogezred hadfogadó osztályából a’ nélkülözhető legénység a’ rablók üldözésére szükséges segítségül legyen. Ennek következtében határoztatott, minthogy a’ nm. h.tanácstól elrendelt gyalogkatonai segitség, csak altiszti vezérlet alatti csekély száma miatt, a’ nagy számú ’s roppant erdőségekben ’s dunai szigetekben szerte barangoló rablók foganatos üldözésére elégtelen lenne, a’ fentisztelt kormányszék újólag meg fog kéretni, hogy legalább egy egész osztály (2 század) gyalog katonaság küldetését kieszközleni ’s a’ rablók Milos nevű vezérének fejére jutalmat kitűzni méltóztassék. — 3) Gr. Széchenyi István levele, mellyben a’ m. t. társaság nevében a’ megyénk részéről küldött térképet megköszöni, az író szíves éljenzésével fogadtatott. — 4) Jövő rendes közgyűlésünk határnapja novemb. hó 28-ka. — Előbbi levelemben egy szerencsétlen pécsi lakos megvérengeztetéséről közlött tudósításom folytában örömmel van szerencsém a’ tisztelt közönséget értesíteni, hogy a’ kérdéses egyed — mesterségére nézve posztógyártó — hathatós orvosi segély következtében életben tartatott, ’s most már veszélyen kivül gyógyulófélben lábadoz. — Tetszett a’ P. Hírlap 177-ik számában a’ verőczei levelezőnek egy, a’ Dráva folyam szabályozását tárgyazó ’s minden fórumnál vesztett ügyet a’ nyilvánosság souverain itélőszéke elébe bocsátva, laconicus rövidséggel ’s atticus csípősséggel magát Baranya ellen expectorálni; — kár, hogy polytechnicai lapunk nincsen, hol ezen tárgyat illő helyén alaposan megvitatni lehetne , mert politicai lapok hasábjain illy tárgy nem jól veszi ki magát, ’s a’legfölebb csak felületesen megengedhető szóváltásból a’ technicai igazság még igen nehezen derül ki; nehogy azonban a’ Verőcze által odavetett keztyü a’ nagy közönséget tévútra vezesse, szükséges azt Baranya részéről némi felvilágosítással viszonozni. A’ dolog rövid helyzete ez: az 1832-ik évi kir. biztosság a’ Baranya és Verőcze közt lefolyó Dráva tekervényes folyamán segíteni törekvő, egy hosszas átmetszési vonalt tervezett, melly Moszlovinától egész a’gályi révig nyílegyenes irányban vezetendett, és az eddig fenálló azon rendszerhez képest, miszerint minden törvényhatóság a’ haszon arányában tartozik illy országos közmunkához járulni, a’ két illető megye által lett volna teljesítendő. A’ felosztás csakugyan lélekismeretesen megtörtént; de mig Baranya a’ rárótt átmetszési ölmennyiséget példás szorgalommal és üdvös sikerrel kiásatá, Verőcze nem ten semmit egész 1839 ik évig, midőn az annyi ezer ölön át kétszerezett sebességgel tóduló Dráva árjai a’ tervezett átmetszési vonal megszakadt fonala körül fekvő helységeket végveszéllyel fenyegetnék, sok unszolásra végül megásaták a’felvállalt átmetszések egyikét, de olly bal sikerrel, mikép sem a’ víz sodra felfogva , sem a’ kitűzött irány megtartva nem volt, melly tetemes hiányt az 1840-ki kir. biztosság alkalmával Baranyának küldöttei szemügyre vevén, de tekintetbe vévén azt is, miszerint a’ veszély Sz.Mártonnál 714