Pesti Hirlap, 1842. október (183-191. szám)

1842-10-09 / 185. szám

tént a’ választás; már a’ múlt országgyűlésre itt nem egyedül a’ tanács által; amott nem tanácsi kijelölés korlátai közt választattak a’ követek, ’s ha ez helyesen, ha törvényesen történhetett, minél in­kább történhetik azon után, mellyet a’III. 1. 2. czímre a’ városi statútumokra nézve egyenesen kijelölt- Végre 3) azért is , mivel ezen statútum ép úgy, mint minden más törvényhatósági statútum, a’ törvényho­zó hatalmat nem praeoccupálja, miután ereje csak addig van, mig a’ törvényhozás vagy elvileg is mást reendel, vagy pedig azt törvény által szabályoz­­lyozza. — Egyébiránt meg kell vallanunk, hogy saj­nálunk egy dolgot a’ kézsmárki felirásban föl nem találhatni,’s ez a’ kir. városoknak mindenekben a’ nm. h.tanács kormánya alá rendeltetése, ’s így a’ nm.kir. kamarától­ fü­ggetlenitése. — Sajnáljuk ezt, két te­kintetből: 1) mert e’nélkül nem lesz minden ellen­vetés eloszlatva, melly a’ kir. városok ellen hasz­­náltatni szokott; 2) mivel ha valami, épen ez ollyan d­o­lg, a’ mi kir. resolutio által is érvényesen elin­tézt­tethetik; vagyis helyesebben szólva, kir. resolutio ál­tal vissza vitethetik azon törvényes ösvényre, melly­­ről nem másképen mint kir. resolutio által viteték el. Tudva van ugyanis, hogy a’ nm. h.tanács eredeti uta­sításának 12-ik pontja szerint még a’ városi szám­adások vizsgálata sem tartozott a’ nm m. udv. kama­rához , ’s oda 1730-ban a’ nm. h.tanács folyamodá­sára a’ városok gazdasági ügye épen kir. resolutio által utasittatott; 1783-ban oct. 24-kén ismét kir. re­solutio által vitetett vissza a’ h.tanácshoz, ’s 1794. sept. 29-kén szintazon után bízatott újólag a’ kir. kamarára; — és ezért sajnáljuk , hogy az eziránti kérelmet Kézsmárk városa felírásában fel nem ta­láljuk. Válasz a’ mátyás szobrára aláíró zempléniek felszólítására. A’ Mátyás-em­lékkel foglalkodó egyesület választmánya ígéretet ten: minden egyes adakozó nevét ’s adománya mennyiségét hírlapok által közleni. Adott szavát be­váltandó , a’ közlést ez után megkezdő, ’s folytató is mindaddig, mig az aláírók névjegyzékének ívek­re növekedése meggyőző a’ felől, miszerint szer­kesztőktől azt kívánni, hogy lapjaik hasábjait nevek­kel tömjék be, méltánytalan követelés, hirdetvények közé iktattatni pedig czéltalan pénzvesztegetés. Más utat kelle tehát választania; ’s ennélfogva elhatáro­zó egy részről, hogy az egyes adakozók névsora külön röpiratkákban nyomassák ki, ’s az minden gyűjtőnek küldessék meg; más részről, hogy a’ gyűjtők neve a’ gyűjtött mennyiséggel együtt hírla­pok utján tétessék közzé. Ez alakban a’ gyűjtők ál­tal 1840-ik évi május 15-kéig beküldött névjegyzék e’ czímű röpiratban. ,,A’ honi szobrászat ü­­gyében keletkezett társaság munkála­tai, f­ő közleménye már megjelenvén, az illető gyűjtőknek megküldetett, ’s a’ kikölcsönözött tőké­nek kamataiból — minthogy magát a’ külön rendel­tetésű tőkét e’ czélra fordítni nem lehet — folytattat­­ni fog; a’ gyűjtők névsora azonban, valamint az ál­tatok folyó évi jan. 24-ig beküldött pénz öszveg is, legközelebb a’ Pesti Hírlap f. évi januar. 30-kai szá­mában közölve van. Azóta mai napig a­ következő summák fizettettek be az egyesület pénztárába: már­­tius 6-kán Fáy Ferencz gyűjtése Fáy András által 236 forint, Nagy József pesti kereskedő gyűjtése 20 ft, Kendelényi Károly adománya 10 ft, Augusz Antal gyűjtése 8 ft, Szeged sz. k. város küldemé­nye 90 ft, Nádosy István gyűjtése 143 ft 40 kr, Bu­dai Lázár gyűjtése 14 ft, Nagyszombat sz. k. város küldeménye 20 ft, Temesvár sz. k. város küldemé­nye 10 ft, Böszörmény hajduváros küldeménye 7 ft 36 kr, Bars megye küldeménye 49 ft 36 kr, Beth­len Ferencz gróf második gyűjtése 230 ft, összesen 1838 ft 52 kr pengőben. — Zemplénből a’ most elő­soroltak közül csak az első pont alatti 236 forint ér­kezvén , az eredeti íven följegyzett aláírók ezek*.: Regéczi herczeg Breczenheim Ferdinánd 50 ft, Ló­­nyay Gábor 20 ft, Boronkay Albert 5 ft, Szemere József 5 ft, Szemere János 5 ft, Szemere Miklós 5 ft, Soós János 20 ft, Kolozsi Károly 5 ft, Fekés­­házi Mihály 5 ft, Nagy Ignácz 5 ft, Ocskay István 5 ft, Nyomárkay József 5 ft, Gőcze János 2 ft, Tikos Gábor 5 ft, Evva András 3 ft, Mezőssy Lász­ló 3 ft, Péterffy Ferencz 5 ft, Dobos János 2 ft, Szirmay László 2 ft, id. Stépán László 5 ft, Lehócz­­ky Menyhért 5 ft, Hunyor Mihály 2 ft, Szili Károly 5 ft, Pálffy István 5 ft, Görgey Károly 2 ft, Pilisi Menyhért 2 ft, Somogyi István 2 ft, Kazinczy And­­drás 5 ft, Vladár József 5 ft, Zsolnay Dávid Endre 5 ft, Szirmay Miklós 10 ft, Kandó Kálmán 5 ft, Vladár Kristóf 5 ft, Nyeviczkey Kristóf 1 ft, Fáy Ferencz 15 ft, összesen 1­236 ft pengőben. Ugyan­ez évre aláírtak, de le nem fizették: Bernát József 5 ft, Luzsénszky János 10 ft, Battha Bálint 5 ft, összesen 20 ft pengőben. — Költ Pesten, october si­kán 1842. — Nyáry Pál, egyesületi jegyző, erdélyi országgyűlés. Sept. 10-kén az országos RB.a’ legújabb öt rend­beli föliratot, mellyek a’ kir. kormányszékkel lehe­tő észrevételeinek magtehetése végett közöltetének, visszakapván, a’ rendszeres biztosságot tárgyazó törvényczikkre tett észrevételeket részint módosítók, részint elfogadók, részint szerkezetűk mellett ma­radtak. Ugyanezen ülésben a’ bíráló biztossági vé­lemény vizsgálata folytában, következő hazafiak ha­­tároztattak czímeres nemeslevél nyerhetése végett ő felségének ajánltatni: 1) Hou­chard József dézs­­aknai sókamrai ellenőr, Károly, Eduárd,La­jos és Sándor fiaival; 2) Haller Ferencz kir. kincstári főpénztári tiszt; 3)Winkler János verespataki bányászgazda; 4)Pop Zenobius Con­­s­tan­tin bécsi nagykereskedő, az ausztr. nemzeti bank censora is kir. tanácsos, ki az 1809-ki vészter­hes táborozás alkalmával Károly félig önkénytes ez­redének fölállítására tetemes pénzöszveget adott, és Erdélynek külfölddeli, jelesül a’ török birodalommali kereskedési viszonyaiban, ugyszinte más jótékony adományai által Erdély körül magának nem kevés érdemeket szerzett; 5) Wagner Sámuel szász­­régeni polgármesterre nézve a’ RR. múlt országgyű­lési határozatukhoz ragaszkodónak ; 6) B. Szolnok megyében Péntek helységben lakó Szér Alexa, G­a­v­r­i­lt a és N­y­i­k­i­t­a nemességek bebizonyításá­ra nézve az illető hatósághoz utasittatni határoztat­­tak , válaszszal értesítendők; 7) a’ zárándi követek kérelme Adamovich Erszényes Nagy-Hal­­mágy kerületbeli g. n. e. esperesnek czímeres ne­meslevél-nyerésre ajánltatása iránt megvizsgálás és véleményadás végett a’ bíráló biztossághoz utasitta­­tott. — Sept. 12-kén Hahn Fridrik Ujegyházszék új követe, ki a’ betegeskedő Brausch Mihály helyett választatott, helyét foglaló el a’ BR. között. Erre az elnök kijelenté, hogy jelenleg napi­rendre nem tűzhet ki semmit, ’s mivel egyfelől több tárgyak vannak a’ rendszeres biztosságoknak kiadva, mely­­lyekkel ezek még nem készültek el, másfelől még az ő felségétől várandó kir. válaszok sem érkeztek le, mivel továbbá a’ kiadott tárgyak fölötti előkészü­letek is netalán hosszabb ideig tarthatnak, mindezek­nél fogva ő felsége rendeléséből tett kir. biztosi meg­hatalmazásnál fogva, mig a’ kiadott tárgyak orszá­gos tanácskozás alá vehetésre nem érnek, vagy a’ kir. válaszok le nem érkeznek, országos ülés nem fog tartatni; mihelyt azonban ezek megtörténnek, a’gyűlések rögtön ki fognak hirdettetni. Mire kővári követ Veér Farkas jegyzőkönyvbe kívánó iktat­tatni ama’ nyilatkozatát, miszerint a’ RR. — miután az elnöki nyilatkozat iránt sem királyi leirat sem kir. biztosi közlemény ezen csak az elnökség és RR. kö­zötti tárgyban nem érkezett — az elnöki nyilatko­zatot csak olly értelemben veszik, hogy e’ miatt a* tárgyaknak a’ RR. által közelebbi ülésekben elinté­zett folyama megszakadni nem fog. — E’ nyilatko­zat a’ BR. által elfogadtatok. — Ugyanez ülésből küldetett föl egy alázatos fölirás mellett kir. megerő­sítés végett a’ magyar nyelvről szóló törvényczikk, mellyet itt egész kiterjedésben közlünk: „Tör­vény­­czikk a’ magyar nyelvről. Őfelsége kegyel­mes megegyezéséből az 1791-beli törvényczikk kö­vetkezőleg módosittatik. 1. §. A’ törvények ezentúl magyar nyelven szerkesztessenek. 2. §. Az ország­gyűlés, nem csak a’jegyzőkönyv szerkesztésében, hanem királyi biztossal­ értekezéseiben is, úgyszin­tén az ő felségéhez küldendő fölterjesztéseiben ma­gyar nyelvet használjon. 3. §. A’ királyi kormány­szék, királyi kincstári hivatal, királyi tábla,’s ezek­nek alája rendelt’hivatalok , nem csak jegyzőköny­veik szerkesztésében , hanem úgy magok közti, mint a’ magyar és székely törvényhatóságokkali közleke­désükben magyarul írjanak. A’ szász nemzet törvény­­hatóságaira nézve az 5-dik §-ban megirt eddigi gya­korlat továbbra is megmaradván , a’ kir. kormány­szék rendeletei a’ több törvényhatóságokhoz és hiva­talokhoz bevezetéseikkel ’s berekesztéseikkel együtt magyar nyelven készüljenek. 4. §. A’ székely és ma­gyar nemzet keblében minden törvényhatóságok, polgári hivatalok és itélőszékek, mind a’jegyzőköny­vek szerkesztése­ és tárgyalására, mind pedig a’ kezelésekre a’ magyar nyelvet használják. 5. §. A’ szász nemzet minden levelezéseire ’s tárgyalásra nézve , valamint a’ királyi kormánynyal ’s az erdé­lyi nagyfejedelemség főtörvényszékeivel, itélőszé­­keivel ’s tisztségeivel, úgy magok közt ’s a’ több törvényhatóságokkal is, az 1791-beli 31-dik tör­­vényezikk kelése óta követett gyakorlatban ezen­túl is meghagyatik. 6. §. Az anyakönyvek, azon he­lyeken , hol a’ gyülekezethez szent beszédek ma­gyar nyelven tartatnak, magyarul vitessenek, ’s a­­zon egyházi hatóságok úgy a’ magok közti, mint a’ magyar és székely polgári törvényhatóságokkali le­velezéseikben hasonlóul magyar nyelven írjanak, az ágostai vallást követő egyházi hatóságok, valamint a’ szász földön, úgy a’ magyar nemzet kebelében létezők is az eddig használt gyakorlatban tovább is meghagyatván. 7. §. A’ hazai ezredek kormányai a’ magyar és székely törvényhatóságokkal magyarul levelezzenek.“ — Ehhez vala mellékelve a* szász követek ellenvéleménye is , mellyben hivatkozva ön­­nemzetiségök fenállhatása iránti aggodalmukra, az erdélyi nagyfejedelemség alkotmányos rendszeré­nek alapjául szolgáló egyenlő joggal biró három nem­zet sérthetlenségére ’s azon körülményre, misze­rint a’ BB a’ magyar nyelvet mintegy kijelölten nem­zetinek tekintvén, olly eszmét látszanak ébreszteni, mintha Erdélyben csak egy nemzetről lehetne szó — miben a’ szász követek, kivált olly időben, midőn a’ magyarhonnali egyesülés előzményei kezdenek pengettetni, nagy nyomatú fontosságot látnak,— továbbá hogy a’ magyar nyelv egyedüli diplomaticai nyelvvé tétetvén, a’ szászok a’ kormányszékekkel­ közlekedésben a’ latin nyelv használatára utasittat­­nak, ’s igy minthogy a’ latin nyelv diplomaticai mél­tóságon alól helyeztetik, a’ szász nemzet a’ diplo­­maticai társulatból a’ BR. által kiforgattatni láttatik; — hivatkozva továbbá azon körülményre is, hogy a’ szászoknak inkább a’ latin, mint a’ német anya­nyelv használata engedtetik meg — mi egyenesen a’ szász nemzeti anyanyelv elnyomására látszik irá­nyozva lenni — úgyszinte hogy a’ három nyelv tanu­lása a’ szászokra nézve nyomasztó és a’ valódi egye­sület lelkével nem egyezik meg, holott a’ magyar és székely nemzet polgárai csupán anyai nyelvekkel élhetnek, és minden baj és idővesztés nélkül közhi­vatalokra alkalmasok lehetnek: — kérik ő felségét, hogy a’ fölküldendő 1. czikk megerősítésekor kegyel­mesen megengedni méltóztassék 1-or, hogy a’ma­gyar nyelven hozandó törvény mellé német szöveg is ragasztatnék; 2­or, hogy a’ szász nemzet minden levelezéseiben, akár polgári, akár vallási ügyeket illetőkben, német nyelvet használhasson. Megyei dolgok. Baranyából. Pécs, September 18. A’ tiszt­választás után két napig tartott gyűlés neveze­­tesb tárgyai: 1) A’ tisztválasztási jegyzőkönyv hitelesítése. ( 2) Felolvastatok a’ nm. h.ta­­nácsnak egy k. intézvénye, mellyben tudtára adja a’ BBnek, mikép a’ megyében elharapózott rab­lások megszüntetésére, felírásuk következtében, el­rendelte , hogy a’ megyében tanyázó dzsidás-ezred­­től elégséges csapatok, ugyszinte a’Pécsett levő Ceccopieri gyalogszázadból ’s Ferencz-Károly gya­logezred hadfogadó osztályából a’ nélkülözhető le­génység a’ rablók üldözésére szükséges segítségül legyen. Ennek következtében határoztatott, mint­hogy a’ nm. h.tanácstól elrendelt gyalogkatonai se­­gitség, csak altiszti vezérlet alatti csekély száma miatt, a’ nagy számú ’s roppant erdőségekben ’s du­nai szigetekben szerte barangoló rablók foganatos üldözésére elégtelen lenne, a’ fentisztelt kormány­szék újólag meg fog kéretni, hogy legalább egy egész osztály (2 század) gyalog katonaság küldeté­sét kieszközleni ’s a’ rablók Milos nevű vezérének fejére jutalmat kitűzni méltóztassék. — 3) Gr. Szé­chenyi István levele, mellyben a’ m. t. társa­ság nevében a’ megyénk részéről küldött térképet megköszöni, az író szíves éljenzésével fogadtatott. — 4) Jövő rendes közgyűlésünk határnapja novemb. hó 28-ka. — Előbbi levelemben egy szerencsétlen pécsi lakos megvérengeztetéséről közlött tudósításom folytában örömmel van szerencsém a’ tisztelt közön­séget értesíteni, hogy a’ kérdéses egyed — mester­ségére nézve posztógyártó — hathatós orvosi segély következtében életben tartatott, ’s most már veszé­lyen kivül gyógyulófélben lábadoz. — Tetszett a’ P. Hírlap 177-ik számában a’ verőczei levelezőnek egy, a’ Dráva folyam szabályozását tárgyazó ’s min­den fórumnál vesztett ügyet a’ nyilvánosság souve­­rain itélőszéke elébe bocsátva, laconicus rövidség­gel ’s atticus csípősséggel magát Baranya ellen ex­­pectorálni; — kár, hogy polytechnicai lapunk nin­­­csen, hol ezen tárgyat illő helyén alaposan meg­vitatni lehetne , mert politicai lapok hasábjain illy tárgy nem jól veszi ki magát, ’s a’legfölebb csak fe­lületesen megengedhető szóváltásból a’ technicai igazság még igen nehezen derül ki; nehogy azonban a’ Verőcze által odavetett keztyü a’ nagy közönséget tévútra vezesse, szükséges azt Baranya részéről né­mi felvilágosítással viszonozni. A’ dolog rövid hely­zete ez: az 1832-ik évi kir. biztosság a’ Baranya és Verőcze közt lefolyó Dráva tekervényes folyamán segíteni törekvő, egy hosszas átmetszési vonalt ter­­­vezett, melly Moszlovinától egész a’gályi révig nyíl­egyenes irányban vezetendett, és az eddig fenálló azon rendszerhez képest, miszerint minden törvény­­hatóság a’ haszon arányában tartozik illy országos közmunkához járulni, a’ két illető megye által lett volna teljesítendő. A’ felosztás csakugyan lélekis­­meretesen megtörtént; de mig Baranya a’ rárótt át­metszési ölmennyiséget példás szorgalommal és üd­vös sikerrel kiásatá, Verőcze nem ten semmit egész 1839 ik évig, midőn az annyi ezer ölön át kétszere­zett sebességgel tóduló Dráva árjai a’ tervezett át­metszési vonal megszakadt fonala körül fekvő hely­ségeket végveszéllyel fenyegetnék, sok unszolás­ra végül megásaták a’felvállalt átmetszések egyikét, de olly bal sikerrel, mikép sem a’ víz sodra felfog­va , sem a’ kitűzött irány megtartva nem volt, melly tetemes hiányt az 1840-ki kir. biztosság alkalmával Baranyának küldöttei szemügyre vevén, de tekintet­be vévén azt is, miszerint a’ veszély Sz.­Mártonnál 714

Next