Pesti Hirlap, 1842. október (183-191. szám)

1842-10-02 / 183. szám

sát pedig a’ küldöttségi munkálat folytatásában be­tegség akadályozd; a' mulasztást azonban jövő al­kalommal kipótolni ígérte. — Ezután nyomban 1) a’ nm. h. tanácsnak körlevele olvastatott fel, melly­ben Haller Ferencz grófnak horvátországi bán­ná kineveztetése felől értesitteténk, ’s mivel me­gyénk ő­ei szép reményeket csatolnak a’ tisztelt férfiú nevéhez , kineveztetése feletti örömüket „él­jen“ kiáltáson kivül üdvözlő iratban kijelenteni, ’s ebben az illyr fondorkodások elnyomására irány­zandó hatályos föllépését kikérni elhatározák. — 2) Gr. Teleki József erdélyországi kormányzó ur­nak üdvözlő iratunkra küldött válasza, mellyben két országot vall hazájának, ’s mind a’ kettő iránti hű­ségét ígéri, tetszéssel fogadtatott.—3) Az örökös né­met tartományokba utazók részére egyedül magyar nyelven adandó útlevelek, ’s ezeknek el nem fogad­tatása esetében 6 hónap múltával használandó visz­­szatorlás iránti határozatunkra a’ nm. h. tanács en­nek megváltoztatását hagyván meg, mivel honunk, nemzetünk ’s alkotmányos tételünk függetlenségét nem hiszszük a’ kirekesztőleg német nyelvet hasz­náló örökös német tartományok állapotánál rosz­­sabbnak, — ’s mivel nemzeti nyelvünknek diplo­­maticai poletra emeltetése ellenére, a’ helytartó­­tanácsi intézvényben ennek a’ latin melletti mellé­kes használhatása engedtetik csak meg, — döb­bent határozatunkat újra megerősítettük. — 4) Be­­regnek a’ magyar egyház rómátóli függetlenitése, a’ budai könyvvizsgáló ’s postahivatalok tárgyában­ levele első részére nézve országgyűlési utasításokat kidolgozó választmányunkhoz utasittatott; többi ré­szeiben pedig pártoltatott.—5) Nemes Trencsén vár­megye körlevele folytán honszerte ismeretes Cs. tábornoknak bánsági főhadikormányzóvá kinevezte­tése értésünkre jutván, a’ nem egy megyei hatóság által, hanem országszerte közakarattal nyilvánított visszatetszésnek ’s felírásoknak illy következmé­nye után, megyénk ő­ei újabb felírások, pana­szok , ’s kérelmek, használásától annyival in­kább elállottak, mivel a’ hadikormányzók kineve­zése ő felsége jogai közé tartozik. Minthogy azon­ban nemzetiségünk mellett több ízben kitüntetett fér­fias föllépésünk után a’ hon színe előtt méltán kö­vetkezetlenséggel vádoltatnánk, ha nemzetiségünk szántszándékos kigúnyolójának körünkbe érkezését hallgatással tűrnők, ez okból a’ RR. nevezett tábor­nok úrnak hadikormányzóvá lett kineveztetésén meg­ütközésüket jegyzőkönyvileg kijelentve, az elnökön kivül, egyedül két szónok ellenzése után, alispán-j­aikat, mint a’ megye főtisztviselőit, egyúttal a’ szo­kásos tisztelgő látogatás viszonzásától közakarattal eltiltották.—6)Fehérnek Bereg ismeretes felhívására kárhoztatását kimondó levelét tudomásul vettük.—7) Zalának a’ Gollner ezredi halászkar által eljátszott guny-dal iránti felírása pártoltatott. — 8) A’fiumei kapitányságnak vaspálya létesítése iránti felszólítása, megyénk évei előtt már vitatás alatt lévén ’s akko­ron hőn pártoltatván, érdemileg elintézettnek véte­tett. — 9) Torontói megyének a’ nádori ’s koronaőri hivatalok választása iránti levele az országos dol­gokkal foglalatoskodó választmányhoz utasittatott, ’* ez egy úttal megbizatott, hogy véleményét a’ ho­nosítások iránt hasonló szellemben alkotandó tör­vényre is kiterjeszsze.—10) Másod alispán ur által beadott jelentés folytán Koszta Udrestye, három éven át kelletinél tovább letartóztatott megyei rab ügye került tanácskozási szőnyegre. A’ rab gyújtogatás miatt fogatott perbe; a’ törvényszék, melly ebben ítéletet hozott, őt büntetés alól fölmenté, és szabadon rendelé bocsáttatni, hozott ítéletét azonban a’ bevá­­doltnak ki nem hirdeté, ’s a’ BB. az ítéletnek illy módon elmulasztott kihirdetésében találták a’ legna­gyobb hibát, melly a’ dologban történt; mert ámbár a’ törvényszékünkön eddig fenállott rendszernél fog­va a’ fölebbvitt perekbeni ítéletek felsőbb helyeke­­ni megvizsgálás ’s a’ pernek visszaérkezése után szoktak vala csak kihirdettetni, a’ kérdés alatti eset­ben azonban, midőn a’ fölebbvitel az ítélettől elma­radt, ’s a’rab szabad lábra tétetni rendeltetett, az ítéletet, mint a’ pert végkt­e megszüntetőt, ki kel­lett volna azonnal hirdetni, mi ha történik, a’ rab nem kérdezi vala csak három év múltával ügyének miben­­állását. — Húsz évi hivataloskodása alatt minden­kor híven eljárt, volt főügyvédünk is érdekeltetik a’ tárgyban, a’ mennyiben a’ rablajstromban Koszta Udrestye perére nézve fölebbvitel szemléltetik be­­irottnak, mi a’jegyzőkönyvben elő nem fordul, bár más részről kétséget nem szenved , miszerint a’ be­vett rendszernél fogva gyújtogatás miatt indított min­den pernek fölebb kell vitetnie, ’s hogy e’szerint a’ rablajstromi följegyzés felsőbb rendeléseken ala­pul. — A’ tárgy érzékeny megilletődést gerjesztett a’ RBben. Meleg, ’s egy részről a’ méltatlanul szen­vedett rabot, más részről az akarat vagy alacsony indulat nélkül is egyedül emberi gyarlóságból hibába esett törvényszéket, ’s közös szeretetünket bíró volt , főügyvédet mentő, majd korholó, majd ismét szánó­­ szónoklatok keletkeztek a’ tárgy iránt, a mig vég- Er­re a’ tárgyban érdeklett volt főügyvéd honi pénztá­­ri­runknak kármentesítését önkényt felajánlotta. ’S a’ BB. a’ tévedésből, emberi gyarlóságból eredeti hi­bát jegyzőkönyvükbe iktatták. — A’ tárgy kiegészí­téséül még csak azt említem, hogy a’ per törvény­székünk által a'királyi táblához most pótlólag felkül­­detni rendeltetett, melly felküldés által volt főügy­védünknek a’ rablajstromba tett följegyzése mint­egy helyeseltetik, hogy továbbá ugyancsak érintett volt főügyvédünk emberi nemes érzetektől indíttatva, a’ szerencsétlen Koszta Udrestye részére anyagilag nyújtandó kárpótlás iránt szinte intézkedik. — Végre a’ megyei Rt. erősb jegyzőkönyvi kitétel után, ne­hogy jövőre hasonló szomorú történetek ismételésé­­nek lehetősége fenmaradjon, másod alispán ur el­nöksége alatt küldöttséget neveztek, melly fenyitő­­törvényszékeinken jövőre szigorúan megtartandó ’s ennek eljárását szabályzó utasítást dolgozand ki. ( 11) A’ nm. h. tanácsnak két intézvényei, mellyek­­nél fogva megyénk azon okból, hogy a’ törvény a’ magyar ezredek kormányairól, nem pedig a’ ma­gyar hadikormányokról szól, a’ bánsági hadikor­mány német nyelvű leveleinek ezentúl­ elfogadására utasittatik, nem kevés megilletődéssel fogadtattak; — de mivel a’ megyének még akkoron is, ha a’ tör­vény a’ magyar ezredek magyar levelezéseiről nem rendelkeznék, hatalmában állana a’ bánsági főhadi­­kormány német szerkezetű leveleit alispánjai által, kikhez azok intéztetnek, el nem fogadtatni, ’s mivel a’ nemzeti nyelveni értekezés most már konszerti­ minden hatóságoknál rendszeresíttetett, ezenfelü­­pedig az érintett törvény szelleme is a’nemzeti nyel­vet pártolja, megyénk ő­ei előbbi határozatuk mel­lett megmaradtak,’s ezt följelentve, a’ nm. helyt, tanácsot egy úttal arra kérték, hogy a’ bánsági főhadikormányt jövőre, a’ fentebbi határozat ke­­letkezte óta életbe­ hozott azon gyakorlatától, mi­szerint levelezéseit a’ nm. helyt, tanács útján in­tézi e’ megyéhez, közbevetése által tiltsa el. ( 12) A’ német bánsági határezrednek előfordult né­met megkeresése folytán, minthogy a’ törvény a’ határezredekről nem rendelkezik, határozattá vált, a’ német ajkú megkereséseknek jövő országgyűlésig való elfogadtatása, melly után azonban ezektől sem fognak többé elfogadtatni, ’s erről a’ megkereső ez­red értesittetett, a’jegyzőség pedig ezen ezredek német leveleinek kivonatban magyar nyelven­ elő­terjesztésére utasittatott. ( 13) Több megyei ható­ságnak a’ szinerszegi katonai kihágás után nyert elégtétel iránti tudakozódására visszairatni rendel­tetett , hogy a’ tettet a’ megyei RB. tudtával mind­eddig büntetés nem érte, ’s ennek kieszközlésére a’ nm. h. tanács uj felirással megkéretett. — Hiteles kútfőből nyert magánytudomásomnál fogva azon­ban a’ közönséget, melly eddig olly meleg részvétet tüntetett ki a’tárgy iránt, ezennel tudósítom: mi­kép az ezen vidékről eltávozott N— M— her­­czeg elmenetele előtt 800 ezüst frtot juttata első al­ispánunk által a’ szerencsétlenül kimúlt egyik Ár­­vay valódilag árva gyermekeinek, melly öszveg nm. Gy— P— mint illető földesurnál kamatozik. — 14) A’ nm. h. tanácsnak az illyr népet érsekválasz­tásra egybehivó intézvénye folytán, az „illyr“ kife­jezés ellen, miután illy nevezetű nemzet honszerte nem létezik, de a’ különböző származású, g. n. e. hitű lakosság nevezete általa helyesen ki sem fejez­tetik, óvás létetett, ’s ez a’ nm. h. tanácsnak fel is jelentetett. Itt ismét el nem hallgathatom annak em­lítését, hogy honfias buzgalmáról ismert Vukovics Szabbás főbiránk az érsekválasztásra követül szin­te megválasztatott. —15) A’ marhahús fontjának ára folyó hó 25-kétől kezdve 9 krra leszállittatott. — 16) Jövő rendszeres közgyűlésünk határnapja december hó 12-re tűzetett ki. — Ormós Z­s­i­g­m­o­n­d: Turóczból, septemb. 23. Halljuk, hogy e’ hó 15-kén tartott tisztválasztási előtanács után, a’ tör­tént fölterjesztésre helytartótanácsi intézvény érke­zett le főispánunkhoz, mellyben alszolgabiráink sza­porítása következtében tett intézkedésünk az előbbi rendszerre visszautasittatik ; mi azonban, September 17-ikére újólag összehíni szükségesnek látott confe­­rentiában, a’ főpénztárnoki hivatalokra magyaráz­­hatónak nem találtathatván, az elkülönített két fő­­pénztárnok választása tovább is megalapittatott; a’ többi intézkedést illetőleg pedig, miglen a’ nélkülöz­­hetlen alszolgabirák rendszeritése maga módján ki­­eszközöltethetendik, addig ezek hatóságát két rend­szerinti eskütt alszolgabirói czímmel fogja pótolni.— És jőve a’ tisztujitószék napja is, sept. 19-ike. Elfog­lalván örökös főispánunk elnökletét, figyelmezteté a’ RKet, hogy szabad választási joguknál fogva tör­vényes renddel olly egyénekre ruházzák a’ közhiva­talokat , kik bizodalmuknak leghívebben megfele­­lendnek, ’s az ősi alkotmány fentartása körűl fognak őrködni; felkiáltásokba pedig mindaddig ne bocsát­kozzanak , mig a’ kijelölendők névsora teljesen el nem olvastatik; különben jogaihoz képest kellőleg fog eljárni. Illy előzvény csak a’ legrendesb tisztvá­lasztási menetet igérheté. És jőve az ünnepély érdeme. De a’ kijelöltek névsorát egy-két hiva­talon kivül teljesen nem hallók, ’s tömegenkint hallatszék választók között a’ panasz, minek hi­vattak légyen össze, ha szavukra figyelem nem adatik, ’s nagy részük a’ szűk választási tere­men kivül késztetik vesztegleni, jogait nem élvez­hetve. De az égből manna nem hullott! És nem is töreték el senki fölött a’ kijelölhetlenség pálezája a’ nemzeti veszély terjesztése miatt; de szárnya szegeték a’ földi boldogság egyik ágában, tudtunkra, három egyénnek, ki bizony egy fillért sem áldozott a’ jámbor czélra. Vajha tudná valaki alaposan meg­fejteni a’ kijelölés megtagadása okait! Nem vádoltat­­hatnék e mulasztási bűnnel a’bölcs Prometheus, hogy a’ csúszó anyagot valamennyi halandó testébe gyúr­ni felejté? ’s nem káromoltathatnék e meg a’ vélet­len , melly az atyát fiával, és a’ fiút atyjával ugyan­azon polgári pályára szegezte ? Itt is rejthetik a’ ne­­gativ bibéje, és amott is. És a’ kijelölést identificál­­ni is lehet a’ választással. És lehet ígérni, és nem teljesíteni ’stb. De hagyjuk a’ parlag tért! „Vannak nyilván­os titkok, miket mindenki lát, mindenki tud, de mellyeket mégis ki­mondani nehéz, mert jogtudományilag be­bizo­nyitni bajos.“ De a’levelezői tisztség nem enyészteti mások jogait ’s kötelességeit. Ki töb­bet látott és jobban, írjon többet és jobban. Úgyis nyugodt és belviszonyokon felülemelkedett kedély kívántatik itt. Szabadjon inkább három általános jegyzetecskét közre iktatnunk, miket az emberisme­rés iskolájában — tisztujitószéki mozgalmak alatt — tanulságul gyűjténk: 1) Az alkalmaztatni kívánók nagy száma a’ természet és törvény felzavart rendé­nek káros eredménye, mihelyest azon hit, hogy „kurta szám a’ három“, háromszor hármon is túllö­­hethetik Ha hasznos kijelölni nyilvános életben a’ kezdőpontot, nem hasznos volna e kijelölni a’ vég­zőt is, azaz: a’ szolgálás maximumát? ( 2) Sokan vallanak elvet, mig elég a’szó, ’s a’ kenyértörés nem következik; de ha előáll a’ tenni kellés órája, ’s a’ törpe „é­n“ kényessége is érintetik, oda tapad­nak , hová az önzés int, de hol a’ vallott elvnek még csak árnya sincs. — 3) Sok kiáltoz magsérült barát­ság vagy rokonság miatt; de nem látja, mi a’ barát­ság vagy rokonság a’ nyilvános életben, ’s bár bal fogalmaiban tetemesen csalódott, elismerést mégis inkább annak ád, kinek színlett vonzódásán szinte hajót tört, mint annak, ki őt egyenes fölléptével fi­gyelmezteté a’ felleg burkolt részeire. — Az uj tisz­tikar imez: első alispán : Schb­oczky Imre; másod alispán: Justh József; hadi főpénztárnok: Új­helyi Lajos; házi főpénztárnok: Beniczky Bé­la; főügyész: Zathureczky Károly; főszolga­­bírák: Ruttk­ay Boldizsár, Ré­vay Károly, Justh György, Lehoczky György; számvevő: Nemes György; levéltárnok: idősb Zathureczky Jó­zsef; úti főigazgató: Zorkóczy János; alügyész: Lehoczky János; aladószedők: Lamos János, Csepcsányi Pál, Koncse­k Lőrincz, Lehocz­­ky Simon; alszolgabirák: Kossuth Lajos, Tom­­csányi Vilmos, Vladár Pál, Rakovsz­ky Ká­roly; rendszerint­ esküitek: ifjabb Zathureczky József, Ruttkay Menyhért, Tomka Pál, Dá­vid Mátyás, ifjabb Rakssányi László, Rutt­kay Károly; úti biztosok: Huszár Ernészt, Új­helyi László. A hivatalok, a voksolásra bocsátott levéltárnokságon kívül, mind felkiáltás által töltet­tek be. Neveztettek: első főjegyzőnek: Rakov­­szky Adolf; másod főjegyzőnek: Zathureczky Lajos; tiszteletbeli aljegyzőnek: Csepcsányi Márk; tiszteletbeli alügyészeknek: Jeszenszky János, Záborszky Pál; pertár-elnökének al- Ispáni czímmel: Rakssányi Ferencz; tisztelet­beli eskütteknek: Tomcsányi Ernészt, Raks­sányi Adolf, Zathureczky László, Bohunka Jónás, Hu­szár Pál, Korda Károly. Táblabiráink koszorújába Deák Ferencz is füzeték; adja az ég hogy nálunk elvei is honosuljanak! Másod alis­pánunk hivatala hitének letevése után mondott be­szédében nyilvánitá, hogy eddigi elveitől ezután sem távozandik.— Keblünkbeli Szucsány mezőváros f. h. 4’s 5-ike közti éjjel majd egészen elégett, a’ 270 ezer váltóforintra rugó károsodásnak enyhítésére vezető többféle intézkedések megtétettek a’ tisztvá­lasztó széket követte egy napi gyűlésen. Azon czél­ra 21-kén tartatott tánczmulatságból pedig 200 ezüst­­forint gyűlt be. — Újhelyi Gábor. Királyi városok köréből. A Szegedről vége. Lássuk, mit beszél a’ Vi­lág: „Mi az adókulcs készítésére kiküldött választ­mány munkálatáról irt észrevételt illeti — mond a’ Világ tudósítója, ki, — tán Tacitusnak ama mondását követve: „relinquendum etiam rumoribus tempus,quo senescant“, — czáfolatát egy egész hónapig mázsái­vá—jelenthetem, hogy az csupa rágalom; mert én, ki szinte a’julius 8-kai vegyes gyűlésben jelen voltam, hallám, mikép a’ választmány jelentésében azt tervezte, hogy a’ múlt évi adókulcs fogadtassék el ez évre csak azért is, mivel a’ földeknek birtok­­szerinti osztályozása valamint az idő rövidsége miatt lehetetlen, úgy a’ városi tárra nézve költséges­ ’stb. — Én a’ július 8-kán tartott vegyes gyűlésről e’ 700

Next