Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-02-26 / 225. szám

dezés alá jövő polgári rend körébeni felosztásnál annak kellj­ sarkalapul szolgálni, nehogy az angol reformbill má­sodik főhibájába essünk, miszerint szavazatot arányosí­tott, ’s mégis a’8 ezer választót számító Manchester és 160-at számító Thetfo­rd, a’ 12 ezeres Liverpool ’s a’ 217 -es Chippenham között semmi különbséget nem ten. — Tehát a’ kir. városoknak adandó szavazat­­számnak közöttüki felosztásánál a’ viszonylagos népesség­re annyi tekintet legyen, mennyit csak a’ többi szintúgy nem mellőzhető tekintetek, ’s ezek között a’ topographicus helyzet is megengednek. Mert mi 6-ik alapelvnek tekintjük, hogy a’ ki most, midőn a’ megyék szavazatai változatlanul maradandnak, minden kir. városnak egyenkint egy egész szavazatot adni akar, — az tulajdonkép semmit sem akar; ’s azzal részünkről minden vitatkozás az első betűnél megszűnik. Ezen alapelvek nagy részben a’ tényleges álladalmi szerkezetből, mint adott számból folynak , ’s belölök az következik, hogy a’ negyedik rend szavazata meghatá­rozásában némi discretivus önkényt kikerülni lehetetlen; de pusztán egészen önkényeskedni nem szabad, hanem a’ politicai számtant kell venni segítségül. — Ezek sze­rint mi három arányosító mértéket vélünk fölveendőnek: 1) a’ kir. városok összes népességét a’ megyék és kerü­letek népessége irányában; — 2) a’ polgárok számát a’ szavazó nemesség irányában; — 3) a’ porták számát. — Ezen háromféle adatból kijövő középszám fogja adni a’ számtani arányt, mellyet aztán (’s itt áll elő a’discreti­vus önkény) annyira növeltetni kívánunk, mennyire azon tekintet, hogy a’polgár-qualificatio ’s igy a’ polgárszám is a’ rendezés által növekedni fog, ’s hogy a’ városok ál­tal jövendőben az ipart és kereskedést kívánjuk képvisel­tetni, tanácsosnak mutatja; a’topographicus helyzet ne­hézségei pedig megengedik. — A’földterületi arányt kü­lön tényezőnek számvetésünkben azért nem veszszük, mivel a’ porták eszméjében már benfoglaltatik, ’s külön­ben is habár vannak egyes városaink, mellyeknek határai roppant terjedelműek (Szabadkáé nagyobb, mint egész Esztergom vármegye), mégis általában véve a’ városiság fogalma és azt foglalja magában, hogy parányi helyen roppant néptömeg ’s roppant érték van egybehalmozva. Elveink részletes alkalmazását ’s a’ szavazat-arányosi­­tás egész számvetését a’ jövő számban. Felszólítás a’ Pesten felállítandó pro­testáns főiskola ügyében. Épen két éve már, hogy a’ dunamelléki reform, egyházkerületnek a’ pesti főiskola tárgyában felhatalmazott választmánya e’ nagy és fontos ügyben felszólítását közrebocsátá, és felszólitá hitsorso­­sait, nyújtanának áldozatot egy nevelőintézet alkotásához, mellynek talapzata a’ haladott kor igénye legyen, ’s kúp ablakán át végig derítse minden termeit a’ polgárisodás napmelege; alkotásához egy intézetnek, melly az életet és műveltséget a’ tudománynyal közvetíthesse, a’ bizalom­nak zálogjel legyen, hogy a’ protestáns magyar a’ nem­zetélet közép-tűzpontjából parlagi térre kiszorítva nincs, ’s mintegy külvárosi darabosságra kárhoztatva már többé nem lehet. — És felszólitá minden honpolgárt: nyújtaná segédkezét egy olly intézet alkotásához, melly hatalmas egy tényező leend, hogy Magyarhonnak fővárosa, mint kell és illik, magyarrá legyen; és felhivá segélyre az emberbarátokat, kiknek szívükhöz a’ felekezetesség szűk­keblű érzete nem férkezhetik, kik az emberben a’ testvért szeretik, az emberi nem közös istenét akármelly templom­ban imádja bár; kik tehát tudják, hogy a’ ki embert ne­velni segített, az emberiség isteni czéljának áldozott, ’s dicsőítette a’ mindenhatót. — És a’ főiskola ugyan még nem áll, de a’felszólítás mégsem maradott sükertelenül. — Szép a’ lelkesedés lángmelege. Teremt az, a mig a’ kitörés, méhszorgalom­­mal csak alkotni tud ; de fa nem nőhet, gyümöts nem ér­hetik egyetlen éjnek álfordulatán, ’s hol a’ czél ollyan, hogy hozzá máról hónapra jutni nem lehet, ott a’ kitüzés szelíd buzgalma talán még biztosabban czélhoz vezet, mint az ellobbanó lelkesedés. — 2438 részint aláírási ív, részint adakozókönyvecske közül (mellyek beküldésének határideje még kitűzve nincs) a’ nyomtatásban szétkül­dött 2 ív „kimutatás“ szerint önké­nt 293 küldetvén be,­ ezeken már is 51,952 pft van aláírva, — az azótai beküldések itt még számításba nem jöhetvén. És ha megemlékezünk azon pártfogásra, mellyre ügyünket a’ hatóságok méltaták, ha végigtekintünk az aláírók névsorán, lehetetlen magasztos örömet nem érez­­nünk, hogy isten kegyelme olly időszakot érnünk engede, midőn a’ vakbuzgóság ideje lejárt, ’s ember embertől, honfi honfitól valláskülömbség miatt testvéri jobbját nem tagadja meg. — És ha már ezek szerint a’ fogalmazott tervhezi hű csatlakozás, az aláírások haladása, ’s az ügyvezető választ­mány egyéb előkészítő lépései nem hagynak kételkedni,hogy a’szeretet indulata, mellyen ez ügy reménye fenek­ük, hitünket meg nem hiusítandja: van egy hatalmas esz­me, mellyet a’ pesti reform, főiskolának indítványa költe fel, mellynek fölvillanását a’ magyarországi Protestantismus ihletés magasztaltsággal fogadá, ’s a’ sokat hányatott hon, melly annyiszor érezé a’ szakadozás átok-ostorát, őszinte helyesléssel üdvözlé. Értjük a’ protestáns két testvérfele­­kezet egyesülésének eszméjét, melly — ha férfias akara­tunkhoz isten kegyelmes áldása járul — a’ magyarországi protestantismusnak a’ mint régi vágyát teljesítendi, úgy jövendője épületének kőszirt alapul szolgálhatand. És az isteni gondviselés úgy akará, hogy az ige — az unió igéje — mellyet a’ pesti főiskola tervezése kelte fel, legelőször is azon főiskolában lépjen életbe; ’s a’testvér két egyház egybeolvadása, mellyet mindkettöjök egyete­mes egyházi gyű­lése a’ Szentesitő „legyen“ szóval már megpecsételt, és ezen főiskolában lelje megtestesült mag­kövét. — Igenis, a’ tervezett főiskola, mellynek létesíté­se végett hitsorsosink, honfitársaink ’s minden emberbarát részvétét ezennel újra, ’s növekedett reménynyel, erősült bizalommal felhíjuk, nem csak reform, főiskola többé; ’s mi, kik e’ részvétért esdeklő szózatot emelünk, már nem csak a’dunamelléki ref. egyházkerület választmá­nya vagyunk, hanem egyesült protestáns választmány szól a’ hazához, szól hitsorsosihoz ime’ sorokban, ’s pesti protestáns főiskola az, mellynek ügyében szónkat emeljük. Vannak dolgok, miknek egyszerű neve erősb meggyő­ződést képes gerjeszteni, ’s hatalmasb ösztön az ép kebel­nek, mint az ékes szó minden özöne. Illyennek véljük imez ügyet is. Azt tehát azon szent hittel ajánljuk a’ köz­részvét pártfogásába, hogy mind azok, kik már eddig is áldozatkészséget bizonyitanak, áldandják velünk a’ gond­viselést , melly eldarabolt erőnk egybeforrásának reggelét immár felhozta reánk; kik pedig az ügyhöz járulni még tartózkodtak, mivel a’ terv kiviteléhez talán erős bizalmuk nem vala, most immár meg nem tagadandják részvétöket; miután ha még volt valamire szükség, mi a’ kivitel remé­nyét bizonyosságra emelje, azt egyesülésünkben még a’ legkétkedőbbek is minden bizonynyal feltalálandják. — Minek bővebb kezességéül örömünkre válik ügyünk barátait egy lényeges állapodásról értesíteni. Kezdetben ugyanis, midőn az első aláírási ívek szétbocsáttatának, a’ pesti főiskola ügyében felhatalmazott választmány az alá­írókat biztosítani kívánván, hogy áldozatuk nem leend ha­szontalan, kijelenté : miképen az alapítványok kamatjai ’s a’ többi aláírások csak a­kkor lesznek befizetedők, ha a’ tervezett 250,000 pft egészen aláírva ’s a’ főiskola létesí­tése biztosítva leend. — E’ biztosításnak czélja világos, tudniillik az, hogy mit az emberszeretet nevelésre, még pedig nem másutt, mint pesti főiskolábani nevelésre szánt, az használatlanul nem heverend, hanem valósággal e’ czél­­ra fordíttatandik. Most tehát midőn az egyesülés a’ már aláírások által előbb biztosított erőt annyira növelé, hogy a’ törvényes előzmények ki­eszközlése után, a’ tervezett főiskolának nem csak elemi, alsóbb ’s középosztályait azonnal létesíthetnék, hanem a’ felsőbb osztályok létesí­tését is tetlegesen megkezdhetnők: az alulirt választmány abban állapodott meg, hogy mihelyt a’tanítási rendszer iránt bejött derék pályamunkák egybevetéséből a’ főisko­la egész szerkezete kidolgoztatván, annak felállítására ő felségének kegy. jóváhagyását a’ törvény értelmében megnyerni szerencsénk leend, már összegyűlt ’s még időközben gyülendőnek remélt erőnkhöz képest a’ pesti protestáns főiskola felállításához ’s fokonkinti meg­nyitásához azonnal valósággal hozá fogandunk; minélfog­va az aláírások eredeti lényeges föltétele, t. i. a’ tervezett főiskola valóságos megindítása teljesülvén, teljes bizoda­­lommal reméljük, hogy tervünk nagylelkű pártfogói között nem csak senki nem akadand, ki ígéretének beváltását, a’ 250,000 pft utólsó fillérének is begyűlésétől felfüg­gesztené; sőt mindenki sietend aláírásának haladéktalan beváltásával a’ főiskola megindításához, mint nem csak az eredetileg tervezett, hanem azt jóval mégis haladandó pénzalap begyűjtésének legsikerebb eszközéhez hozzá­járulni. Azonban, habár szentségtörésnek tartanók is hinni, hogy akadhasson ember, kinek a’ tervezett főiskola iránti jó akaratját az egyesülés magasztos eseménye meghűl­hetné , azon egyesülésé, mellyben a’ magyarországi pro­­testantismusra ’s a’ szakadozott hon érdekegységére any­­nyi áldásnak magva csírázik; sőt erősen meg vagyunk győződve, hogy ez a’ már létező rokonszenvet csak élesz­teni képes, hol pedig még nem volt, teremteni fog, mind­­azáltal sem hozzánk, sem szent czélunkhoz nem illenék, mások akaratját az erkölcsi kényszerítésnek még csak ár­nyékával is illetni, miután tehát eredetileg nem egyesült, azaz protestáns, hanem csak reform, főiskolára tör­tént a’ fölszántás, ezennel folyó évi június hónap 10-dik napját olly módon tűzzük ki nyilatkozásra határnapul, hogy ha találkoznék az aláírók között, ki a’pesti reform, főiskolának, protestáns főiskolává fejleménye miatt, aláírását visszavonni akarná, azt a’kitett határnapig az alulírt választmányhoz alkalmilag vagy bérmentesen kül­dendő levél által bátran kijelenthesse; a’ ki azonban a’ ki­tett módon nem nyilatkozandik, annak mindenkitől alapos reménynyel várt hallgatása törvényes erejű megegyezésnek fog vétetni; ’s úgy általunk minden intézkedés, mint min­den további aláírás is a’ pesti protestáns főiskola számára történendik. Emberi értelem ’s a’ dolgok fogalma egy mintára mind nem szorítható, ’s azért lehetnek, kik a’ pesti protestáns főiskolára nem azon rokonszenvvel gondolnak, minőt minden honpolgár keblében tenyészni óhajtanánk: de van mégis egy, miben—reméljük—minden protestáns, ’s ki ez ügyet a’ protestantismus szempontjából tekinti, velünk kétségtelenül egyet ért, ’s ez az , hogy a’ magyarországi protestánsoknak nincs becsesebb kincsök, mint ama’ törvényesített jog, miszerint iskoláikat önma­gok rendezik és kormányozzák; — ezen megbecsülhet­­len jogot a’ magyarországi protestantismus cserébe semmi engedélyért sem adhatja; ezen jognak — egy protestáns főiskolának épen Pesten, a’ haza szivében felállításával — gyakorlatára állnak fel a’ nevelés igényei, ’s velők a’ hon- és nemzetszerelem; ez viszhangot keltene polgártársaink, hitsorsosaink nemes keblében, ’s az isteni gondviselés, melly napjainkban ép ezen terv által költé fel százados­ sírjából az egyesülés igéjét, az emberi nagylelkűség bőke­zű áldozatiban nyilatkozandik. — Költ Pesten, febr. 19-én 1843. A’ pesti protestáns főiskola létrehozásában munkál­kodó választmány, névszerint: Teleki Sámuel gr. elnök, Prónay Albert báró, Ráday Gedeon gr. és Fáy András he­lyettes elnökök. Ágoston József, Bakos Ambrus, báró Bán­­ffy Pál, Bajkay Endre, Báthory Gábor, Benyovszky Péter, Dobos János, Dobos József, Erdélyi Ferencz, Fáy György, Fényes Elek, Fitos Pál, Fogarasy János, Ilkey Sándor, Kapczy Tamás, Karika János, Keck Dániel, Kossuth Lajos, Madarassy László, Magyary Kossa Sámuel, Markos Pál, Melczer János, Nagy István, Nyáry Pál, Patay József, Polgár Mihály, Rése Ensel Sándor, Sárközy Kázmér, Schedius Lajos, Szabó Károly, Székács József, Szekré­­nyessy Endre, Szeles Sámuel, Szilassy György, Tatay András, Taubner Károly, Török Pál, Vajda Péter, Varga Soma, és Wartensleben Ágoston gr., választmányi tagok. Saterény elaajtás a’ fővárosbani sze­mély-és vagyonbátorság körül. Bármikép zúg­junk is ellene, ’s bármint szeressük is a’ dolgot lep­­pentyűzni, köztudomású tény, hogy nálunk a’ sze­mély- és vagyonbátorság — minden nyugatias műveltségű ember nem ritka botránkozására — rendkívül keleties lá­bon áll; ’s ha léteznek némi hiánypótló intézetek, ezek­nek is elhanyagoltatásuk és közrészvét hiánya miatt utóbb el kell enyészniök. Már 1814 óta létezik Pesten egy ma­gánytársulat, melly a’ boltőröket létesité ’s fentarja. Pest városa tehát a’ közbátorságnak ez egyetlen biztosítékát is, t. i. az utcza- és boltőrséget, magányos vállalkozásnak köszönheti,’s igy e’ társulat jótékonyságában minden bolt— és háztulajdonos , sőt minden pesti lakos részesül; hány veszély, ház- és boltrablás, tűzvész ’stb. hárittatott el, vagy legalább előztetett meg, e’ valóban hasznos vállalat által, mellynek czélszerüségét többek közt emeli az is, hogy ezen éjjeli boltőrök, kik boltbezárás után azonnal helyeiken megjelenni tartoznak, jobbára józan, becsületes és biztos városi adózók közül fogadtatnak, kik e’ szolgálat által létezésöket biztosbíthatják, kényelmesbíthetik, ’s igy önérdeköknél fogva is híven teljesítik tisztöket. Azonban fájdalommal halljuk , hogy e’ valóban jótékony magány­vállalat, mellynek fenállása Pest egész közönségének any­­nyira érdekében fekszik, ha közrészvét hiánya miatt egé­szen meg nem szűnik is, legalább olly kiterjedést nem nyerhet, minőt annak a’közbátorság érdekében óhajtani kell. — Lehet azonban, hogy ennek oka nagy részben a’ dologgali ismeretlenségben és abban fekszik, hogy nincs ki a’házbirtokosokat, bolttulajdonosokat, ’s utczára la­kókat saját érdekökre figyelmeztetve, részvétre ösztönöz­ze; miért is mi valóban igen szükségesnek tartanók, ha né­hány lelkes férfiak a’ dolgot felfognák bizotmánynyá, ’s ala­kulnának, melly magának czélul tűzné ki, minden érdeklet­teknek kellő felvilágositást nyújtani, ’s a’ közbátorsági de­rék intézet kifejtésére, terjesztésére ’s biztosítására munkálni. — Fővárosi ujdonságok­. A’ budapesti jótékony nőegyesület hathatós emberbaráti tettei már is a’ legszebb eredményeket szülék, minélfogva hazánk e’ czélra frigyesült leányainak, kik női hivatásuk feladatát olly díszesen fejték meg, a’legméltányosabb érdemelis­merés hálazálogával adózhatunk. Mindazáltal bizonyos kö­rülmény az egyesület legfényesebb tetteit is, minden igaz magyar előtt, szomoritó homálylyal bobitá el. Mert mig a’ nőegyesület a’ gyöngéd ápolás hő szerelmével enyhitgeté és orvoslá az ügyefogyott árvák és szegények nagy se­regének ínségét, nyomorát, édes nemzeti nyelvünket, melly már nem kegykoldulva, de valódi joggal igényelhe­ti magyar hölgyeink pártolását, megfoghatlan hidegség­gel számüzé köréből tanácskozásait ’s minden ügyeit e­­gyedül német nyelven vezetvén, sőt még az ápolása alá vett gyermekeknek is kizárólag német nevelést adván, valóban fájdalmasan hatott reánk, ’s az egyesület jóté­kony színét is fölötte gyengité. Egyes kivételek mit sem tehettek az egész ellenében, mellyre hihetőleg nem kis befolyást gyakorlott az elnöki szék akarata és tekintélye. De ezen körülmény, mint már általunk is örömmel volt közölve, legújabban gróf Károlyi György­­nének elnökké lett megválasztása által, jobbra fordult, ’s jön, hogy a’ nőegyesület legközelebb tartott gyűléseiben az intézet magyarosodásának alapkövét letenni, bár sok bajjal, hosszas küzdéssel, de a’ lelkes vivőnők részéről annál nagyobb dicsőséggel sikerült. Midőn ugyanis a’ jegyzőkönyvek magyarositása szőnyegre került, a’német ajkú hölgyek olly ingerültséggel keltek ki ezen, előttük rémképnek tetsző új szokás behozatala ellen, hogy az e­­gyesület már szinte a’ felbomlás szomorú stádiumához kö­zeledők. Azonban a’ józanul engesztelő szózatok elvégre mégis lecsillapiták a’nemzetiségünk ellen annyira fellázadt női kedélyeket, ’s miután a’ jegyzőkönyvek magyarosítá­sa mellett a’ német fogalmazás meghagyatása is, kiegyen­lítési czélból elhatároztatók, a’ kibékült magyar és ma­gyar-német nők egymás nyakába borulva, örömkönyüket hullaténak, az elsők hihetőleg azért, hogy a’ nemzetiség oltárára bár nem teljes , de mégis örvendetes uj virágot hozhattak áldozatul, az utóbbiak pedig azért, mert ked­ves német nyelvek egy részről birtokukban mégis meg­­hagyaték.— illy jelenetek tarkázzák, a’ ború és derű vál­tozatos játékával, hazánk újabb korszakának kü­zdterét, mellyböl hogy nemzetiség tekintetében legalább a’ sűrűbb, kártékonyabb gyomok és dudvák kiirtva legyenek, ahhoz — úgy hiszszük—egy uj nemzedék tisztább erősebb akaratá­nak hozzájárulása kívántatik. Mert most hazánk különféle 130

Next