Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)
1843-01-29 / 217. szám
vérbűzt szagoljanak minden szónál, melly az aristocratiára vonatkozik, márha az olly szó, melly ezerszer szeműkbe sem ötlött, midőn nem az aristocratiára vonatkozott. — Minek hát az olly epés denuneialio, mint a’minőben magának a’ nemes gróf két év óta tetszik ellenünk?—Mi a’ békés átalakulás barátainak valljuk magunkat, 's tudjuk, hogy ez csak a’ létező aristocraliai formák közt történhetik, ’s a’ véletlen úgy akará, hogy magunk is az egy és osztatlan nemesség (azaz aristocralia) tagjává szülessünk ; de a’nemes gróf emlékezzék meg, hogy a' békés átalakulást olly bizonyosan semmi sem compromittálná, mint az, ha a’ nemzet első szülöttei annyira a’nemzet urainak képzelnék magokat, hogy irányukban csak az örökös szolgai bóknak legyen helye, de sohasem a’férfias nyílt szózatnak.— Ezekben fekszik a’ felelet a’nemes gróf azon denunciatiójára is, hogy mi az aristocratiát gyökerestül és seregestül inkább ma pusztítanék ki, mint holnap. — Már minő szerencsétlen szenvedély-ingerlés ez ! Tegye le csak egy órára a’ nemes gróf sárga szemüvegét, és látni fogja lapjaink minden stádiumán keresztül, mikép nyilatkozónk az aristocratia jövendőjéről ; ne kutatgasson hát a’ nemes gróf „lappangó symptomávat“, e’szerep csak a’ Fouquier- T in villekhez illik ; — hanem méltóztassék saját szavainkat venni saját érzelmeink magyarázóinak; mert mi legalább nem vagyunk Talleyrand növendékei, kiknek a’ szó azért adatott, hogy gondolataikat eltitkolják. Politicaii ágazatunkból titkot soha sem csináltunk; óhajtjuk, hogy szabadságaink helyett szabadsággal bírjunk; óhajtjuk, hogy az alkotmány áldásaiban, jogban teherben a"néppel testvériesen megosztozzunk; mind ezt a’ nemes gróf is akarja: ha tehát a' gróf mind ezt akarva sem pusztítja az aristocratiát, ne gyanúsítson minket hasonlóról, mert mi a’nivellarióban kissé hátrább vagyunk; mi nem akarunk most hadi adót fizetni, sem az aristocraták fiait katonákká conscribáltatni.------Igazán nem tudjuk, hogy a’ nemes grófban egy Montmorency-t vagy egy Condorcet-et tiszteljünk el ! — Nekünk egyébiránt úgy látszik, hogy a’nemes gróf eddigi journaliticája nem egyéb, mint a’ Kelet népének folytatása; ’s ha lappangó symptomákat fürkészni szeretnénk, szinte meg tudnék mutatni, hol zökken a’ szekér bizonyos kéziratra, melly b. Eötvös József ur „Kelet népe és Pesti Hirlap“-jára ’s a’ mi „Fe- e l e t ü n k“-re készült feleletül, — így a’ Wesselényitőli vélemény-elágazás, felelet azon egyenvonalra, mellyet „Feleletünkében a’nemes gróf ’s Wesselényi között vanónk; ’s a' közvélemény elleni diatrikák, melylyekre most semmi ok nem volt, felelet azokra, mik ama’ boldog emlékű tollharczban a’ közvéleményről irvák ’stb.; azonban akármint legyen is ez, most egyszer a’meddő polémiát ki nem kerülhetők, de bevégzendjük a’ jövő számban; lisztéit olvasóink pedig fogadják vezeklésül (poenitentia) farsangi bűneikért! — Pesttől Debreczenig, (jsi vám- ’s adómentességünk arany szabadsága mellett még megérjük, hogy a’ debreczeni kereskedés egészen megszűnik. Ismerünk pesti nagykereskedőházakat (több bécsieket nem is említve), melylyek olly elhatározással vergődtek haza tömérdek baj, kín, boszuság ’s veszteség után a’ debreczeni vásárról, hogy hitelezéseiket azonnal felmondják, ’s minden forgalmat, minden összeköttetést Debreczennel abbanhagynak, mert talán kevesebb bajjal, veszélylyel, fáradsággal, költséggel ’s veszteséggel jár a’ kereskedés a’ turkomannok pusztáin keresztül, mint Pesttől Debreczenig illy útban, illyen időben. — 16—20 ökörrel kell a’ társzekereket vontatni; gomorult csárdákban kell kínlódni; tűrni kell, mikint a’ pusztai betyárok kifogják a’ szegény fuvaros legjobb lovát, — miért mert az útról (útról!!) kifordulni? ’s fél naponkint ácsorogtatják a’ feneketlen sár közepén szekerét, míg a'szegény szekeres égre földre könyörög, a’ csárdában az ő rovására resz kerti bort hörpölők előtt, kiknek más czéljuk nem volt, mint a’ nyomorulttól egyket ftot kizsarolni; végre tovább mozog, és a’folyóhoz ér, és nincs híd, nincs hidas; és a’portéka vagy vásár után érkezik Debreczenbe, vagy pedig sár közepén fenekük jövő tavaszig; ’s a’szekeres lovas árát útközben fölemészti, és gyalog megszökik; a’kínos kereskedő pedig, kinek árai nem érkeznek a’ várt időre, öklét rágja boszuságában, ’s haszontalan idő- ’s pénzpazarlás után haza kínlódik, megátkozva még a’tájat is, a’merre Debreczen fekszik. — Ez nem nagyítás, uraim! ez több derék pesti kereskedők ezerkép variált, de mindig egy alaphangú panasza. — És------éljen a’ vámmentesség! éljen az ősi szabadság! éljenek a’ szűz vállak! és veszszenek az éretlen rohanók, kik jó utakról álmodnak, mellyeket nem a’ paraszt csinálna egyedül, ’s ekkér az ősi alkotványt sírba dönteni nem átallanóka! — De hiszen a' nemzet e’bajokat ismeri, ’s a’hol értelmesség van, a’segédszer is ismertetik; az országgyűlés kapu előtt, ’s vagy akarunk bajainkon segíteni, vagy nem akarunk; ha akarunk , segítve lesz; ha nem akarunk, el nem kerülendjük azt, a’ mit megérdemeltünk. Sorsát ember ki nem kerülheti, monda’ keletnek fatalisticus gyermeke, ’s mi keleti népraj vagyunk! Allahkherimlazur hatalmas , legyen meg az ő akarata ! — Hogy gyökeres orvoslás országgyűlésen kívül lehetetlen, azt igen jól tudjuk; azonban bizonyos egyes specialitásokon mégis segíthetnek a’törvényhatóságok is, ’s e tekintetből közöljük az itt következő levelet, mellyet egy helybeli nagykereskedőháztól véltünk, szorul szóra, a’ mint követkéik : „Januar. 17-kén Debreczenböl útnak indulván, hogy a’ lisza-füredi út feneketlen sarát kikerülhessem, mellynek, de kivált a’ poroszlói töltésnek, járhatlanságban mását világszerte hiába keresnék, elhatározom magamat Tokajnak kerülni, miszerint Borsod gyönyörű útjaira juthassak. Gesztelyhez (utolsó falu Zemplénben) érve, minden nehézséget legyőzve véltem; de menynyire meg valék lepetve, midőn a’ Hernád vize partján meg kellett állnom, mert a’ rész hidat a’ víz már 44-ken elrontotta, ’s ez által a’ közlekedés már egy hét óta egészen meg volt szakasztva; mert nem volt ember, a’ki csak valami ideiglenes közlekedési eszközről is gondoskodott volna. A’ borsodi jó út használhatásának reményében e’ szerint megcsalatkozva , kénytelen valék járhatlan mezőutakon feneketlen posványokon keresztül másutt keresni átjárást; azonban le kellett kerülnöm egész Körömig, hol végre három nyomorult lélekvesztő csónakon a’ körömi parasztok szétrakott szekeremet a’ Sajó túlsó partjára nem kevés veszélylyel, pénz- és idövesztéssel áttették; mikor aztán ismét 12 óráig kellett úsznom a’ feneketlen sarat, mig elvégre a’ Borsod megyei csinált útra juthattam. Borsod vármegye köz köszönetet érdemel, hogy nemcsak jó utakat épített, hanem azokat jó karban is tartja; ámde a’ Hernád csaknem minden áradáskor elviszi a’ gesztelyi hidat; ’s e’ miatt a’ ki Zemplén felöl jő, menthetlenül fölakad , ’s mégsem épitnek egy állandó hidat, melly a’ közlekedést fentarthatná.—Valóban szomorú! — Mikép gondoskodtak Biharban, Szabolcsban, Zemplénben az utazhatásról ? azt csak látni, tapasztalat kell, leírni lehetetlen. — E’ szemrehányás egyrészt Hevest is illeti, melly csináltatott ugyan utakat, de fentartásukról teljességgel nem gondoskodik. Hát még Pestnek járhatlan útvonala!! *).— Egy őszi vagy téli út Debreczenig annyi ’s olly nehézséggel, költséggel, sőt veszélylyel jár, hogy a’ ki maga nem tapasztalá, illyesmit civilisált országban még csak lehetőnek sem álmodhat. — Aztán beszélünk, hogy kereskedésünk hervalag; boldog isten! hát mikint virágozzék a’kereskedés , hol ben az országban illy nehézségekkel kell küzdenie.“ — Már most igazán nincs ilir többé. A’ zágrábi ilir újság eddigi czime ez volt: „Ilirske narodne novine“ azaz: „Ilir nemzeti ujság.“ Ezen czim alatt kezdé az meg ezévi futását is egész az 5. számig. A’ 6. azaz a’ legutolsó jan. 21 -kei számban azonban az „Ilir“ czim elmaradt, ’s csak a’ „Narodne novine“-t viseli homlokán. A’ melléklap „Danie a ilirska“ „Ilir hajnalcsillag“ pedig hirtelen, szlavón-, horvát- ’s dalmát hajnalcsillaggá változott. Még a’ 4 és 5-ik számban a’ déli szlávok egyetemes türsége volt vitatva. Most azonban a’ szerkesztőség, midőn egyfelől jelenti, hogy ama’czim legfelsőbb helyen tiltatott el, másfelől kóháláját ’s illetőleg örömét jelenti ki annak eltöröltetése felett, mivel most már u. m. „a’ felhuszított szivek lecsillapittatnak ’s a’ hazának minden fiai kivétel nélkül minden tehetségöket nemzetiségünk kifejtésére alkotmányunk ’s municipalis jogaink megőrzésére fordíthatják.“ — Egyébiránt egy kis mellékképül nem árt megemlíteni, mikint ugyanazon illr, vagy minő nemzeti újság még egy számmal előbb egy czikket közölt illy czim alatt: A’ „Károlyvári Hír olvasótársaság gyűlése.“ Mellyben előadja , miszerint Vukanovics Antal Zágráb megyei főfiscus, tüzes hazafi, derék beszéddel nyitotta meg az ülést. Érdemes ezen beszédből kiemelni a’ következőket: „A’társaság feladása horvát, szlavón, dalmát, szerb és tót, vagy az ezen népekről egyéb nyelveken irt könyveket szerezni és olvasni; már azért is, mivel ezen népek a’ legrégibb időktől fogva mostanig egy szóval ilireknek neveztettek és neveztetnek. Az ilir név nem politicai, hanem csak nemzeti és irodalmi’stb. Ebből tehát ismét azt tanuljuk, hogy már a’ Kárpátok alatt lakó tótok is ilirek. A’ szónokló elnök hivataláról lemondván, helyébe Lentulaj Mirko választatott, ki addig, „mig ereiben egy csepp vér folyand, ilir m a r a d a n d.“ Azután következett az egyéb tisztviselők választatása’s azon határozat hogy a’ társaság az „Ilir anyaméh“ megalapításához 100 p.forinttal járuland. A’ tagok száma tavaly 60, az idén 104. — Már most szeretnék tudni hogy ezen ilir anyaméh, 11 y 1 olvasótársaság, ’s utolsó csepp vérig ilir tüzes hazafiak, minő anyaméhekké, olvasó társaságokká ’s tüzes hazafiakká változandnak , miután a’ propheta maga kimondó, menynyire örvend , hogy az ilir név eltöröltetett!!! —ifc Fővárosi újdonságok. pest városának, a’ magyar fővárosának tanácsa, melly a’magyar alkotmányos városi élet mozgalmaiban annyira elöljár, hogy a’ szabadkai, kézsmárki és fehérvári körlevelekről még eddig valami csak tudni sem ért reá, ha mi dicséretest teszen, ennek orgánumául a’ „Pesther Tageblatt“-ot ’s a’ „Nemzeti Ujság“-ot választó. Ezek nyomain tudók meg amaz örvendetes hirt hivatalosan, miszerint a’ már rég óhajtott Pest városi dolgozó- és javitóház e’ napokban, városi tanácsos, Patai Vid ur indítványára létesült, ’s az ő és egy, választott polgárokból alakított biztosság igazgatása alatt áll. Közölve van ugyanott a’ dologházi foglalkozás napirendje is, mellyhez függelékül ezt adja a’ hivatalos jelentés : „Ebből tehát látható, mikint azok, kik különben a’ községre nézt veszélyessé válhatnának, ez intézetben a’ czélszerű oktatás ’s különféle kézművek megtanulása által nemcsak jobb emberekké, de sőt a’ status hasznos polgáraivá is képeztetnek, saját munkájokkal biztosíthatván jövőjüket. Mindazok, kik ezen intézet hasznosságáról közelebbi meggyőződést akarnak szerezni, a’ Terézia-városi bársony- és nyári-utcza szögletén levő „zöld fához“ czimzett házba hivatnak meg.“ — Mi, kik e’ dolgozóház felállításáról csak nem régiben fejezők ki forró óhajtásunkat, semmi esetre nem mulasztandjuk el a’ meghívást elfogadni, ’s annak idejében az intézetet körülményesen megismertetni.------E’ napokban egy fölötte drámai hatású jelenetnek, egy, fővárosunkban gyakran látható ’s mindig elszomorító genreképnek valánk tanúi. Ugyanis néhány rendőr, egy szegény, de igen erős napszámost, mint a’ kiáltozásból kivehettük, lopás miatt nyakon csípett, ’s apró kényuri hatalmakat a’ nézők előtt fényesen akarván bemutatni, a’ félig részeg ’s hihetőleg ez okból makacskodó napszámost a’ sáros földre nyomták, mellére térdeltek, fojtogaták, ’s később ismét a’ legbotránkoztatóbb módon , folytonos agyalás közt kíséreli be az igazságszolgáltatás házába. A’ napszámos felesége sírva , sikoltva esdett irgalomért, de a’ nemeskeblű rendőrök által kíméletlenül eltaszittaték, ’s a’ napszámos hű kutyája boszúsan ugatá a’ poroszlókat, — de a’ szegény kutya is, többször irgalmatlanul fel— rugaték. Ha ezen erényes, példás életű és jellemű rendőrszolgák — kik, entre nous, sohasem isznak..........vizet — azt hiszik, hogy az emberrel, kivált ha részeg, akkint lehet bánni, mint az igás barommal, úgy kétszeresen tévednek, mert illy embertelenül sem igás barommal, annál kevesbbé pedig emberrel, soha sem szabad bánni. Mi azt hiszszük, ha már csakugyan javításról van szó, a’ rendőrszolgákat a’ rabokkal együtt, vagy talán még előbb kellene javítani.------A’ megnehezült dunai közlekedés miatt tőlünk jelenleg olly távol eső Budáról, fővárosunk elszakadt felerészéböl, több érdekes újdonságot kapánk, mellyek közül legelőször is a’ következőket emeljük ki.— Talán többek előtt tudvalévő dolog, hogy Tabánban az erősebb német és rácz elem, a’ gyöngébb magyar ellenében, már több idő óta az üldöző gyülölség szerepét játsza, annál örvendetesb tehát, hogy mostani lelkes birójok, Staffenberger József ur, több derék budai polgár segélyével, nemzeti nyelvünket legújabban ünnepélyesen iktató be országosan kivívott jogába, uj év óta a’ tanácskozást és jegyzőkönyvet magyar nyelven vezetni elhatározván, mi szorosan véve, csak törvényes kötelesség teljesítése volna, de ha tekintetbe veszszük az akadályozó körülményeket , minden esetre nemzeti hálát és köszönetet érdemlő, dicsőséges polgári tett. — Budán az éjjeli örök is szinte csak az idén kezdék magyar hangon jelenteni az órákat , és így nemzetiségünk éber kakasa, már Mátyás palotájájának romjai közt is, hajnali viradást kukorikál. Mindezek miatt Budán sok álmos, aluszékony ember zúgolódik , de talán ezt is le fogja csillapítani az időnek mindent kibékítő hatalma.-------Koszorús költőnk és jeles műphilosophusunk Berzsenyi Dániel „Összes művei“-nek II. és III. kötete is, Döbrentei Gábor szerkesztése alatt, igen díszes kiadásban megjelent, ’s Eggenberger és Emich Gusztáv könyvárusoknál kapható. Kik 1842 végéig 4 p. forintjával fizettek előre, azok példányaik kiegészítését most Eggenberger urnái kapják; egyébként pedig mind a’ nyolczadrétű- mind a’ folio-kiadás , mostantól összesen 5 pengő forint. Az első kötet Berzsenyi remek verseit bő magyarázattal, a’második és harmadik szinte igen érdekes prózai műveit, commentárral kisérve foglalja magában, ’s olly lélek- és szivképző jeles olvasmányul szolgál, mellyet minden műveltebb magyarnak megszerezni szent hazafiai tisztében áll. — Egressy Gábornak holnap adandó jutalomjátékára, mellyben Veszter és Dobozy zene- és zeneztársasága is részt fog venni, azon észrevétellel figyelmeztetjük a’ fővárosi közönséget, hogy a’ művészt, ki bennünket olly magas szellemi élvezetben részesíte, anyagilag pártolnunk fölötte méltányos dolog. — Erdélyt ortzátricyttlo*, (Dec. 23-kai ülés vége.) Utoljára a’ KR. abban állapodtak meg, hogy a’ megalapított három intézetről törvényjavaslatot készítenek, miszerint ezen intézeteknek úgy fenállása mint iránya törvény által biztosittassék, nevezetesen a’ színházra nézve kimondassék, hogy annak ápolása által a’ KK. és RR. a’ nemzeti nyelv művelését ’s a’ magyar irodalom elősegélését kívánták eszközölni. Ezek után némi részletes intézkedések után egyes alapítványok iránt tétettek határozatok. Zeyk János ajánlata (1500 darab könyv), mint el nem fogadható föltételekhez kötött, visszautasittatott; ellenben Degenfeld-Schomburg grófoké (6000 darab könyv), Vojticz József izraelitáé (200 ft héber könyvekre), különösen pedig Goro Lajos őrnagy több rendbeli igen becses művészi és archeológiai becsű ajánlatai szives köszönettel fogadtattak.------Gr. Teleki László fogarasvidéki követ óvást iktatott a’jegyzőkönyv *) Pestnek utai járhatlanok , és mégis meg kell vallanunk, hogy a’ dolgot igen természetesnek találnék , ha Pest megye adózó népét a csinálissal teljességgel nem terhelné; mert a teher elvelhetlen,ám szedési jog vagy országos segítség nélkül megbizhatlan; ámde ép az a’ baj , hogy a’ Pest megyei nép dolgozik, tömérdek sokat dolgozik az irakon, 's mégis illyenek!! — Egyébiránt a' minő takadhatlan, hogy az egész országnak érdekében fekszik , miszerint Pest megyének jó útja legyen, ép ugy az is tagadatlan , hogy ingyen, kényszerűétt közmunkával Pest megyének lehetetlen jó utat tartania. Zemplén például csak magának készít utat, Borsod csak Zemplénnek, Abaujnak, nak , Heves csak ezeknek és Borsodnak ; de Pest az egész országnak , még pedig hat fővonalon ( bécsi, fejérvári, váczi, kerepesi, üllői, soroksári vonal), s ezek közt csak a’ bécsi ’s fejér vári vonalon bir közel at épitő anyagot. — Ezt egy megye ingyen nem bírhatja. — Ám kötelezze az ország a’ megyéket, hogy jó utakról gondoskodjanak , de ha már egyebet tenni nem akar, legalább engedje meg , hogy jó utaikon személykülönbség nélkül vámot is szedhessenek, vagy egyes vállalkozóknak vámszedési jogot engedhessenek; mert különben a’ merő lehetetlenségen minden parancs, minden kötelezés ,s minden panasz megtörik. — Sze rk. 66