Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-01-29 / 217. szám

vérbűzt szagoljanak minden szónál, melly az aristocratiá­­ra vonatkozik, m­árha az olly szó, melly ezerszer sze­műkbe sem ötlött, midőn nem az aristocratiára vonatkozott. — Minek h­át az olly epés denuneialio, mint a’minőben magának a’ nemes gróf két év óta tetszik ellenünk?—Mi a’ békés átalakulás barátainak valljuk magunkat, 's tudjuk, hogy ez csak a’ létező aristocraliai formák közt történhetik, ’s a’ véletlen úgy akará, hogy magunk is az egy és osztatlan nemesség (azaz aristocralia) tagjává szülessünk ; de a’ne­mes gróf emlékezzék meg, hogy a' békés átalakulást olly bizonyosan semmi sem compromittálná, mint az, ha a’ nemzet első szülöttei annyira a’nemzet urainak képzelnék magokat, hogy irányukban csak az örökös szolgai bóknak legyen he­lye, de sohasem a’férfias nyílt szózatnak.— Ez­ekben fekszik a’ felelet a’nemes gróf azon denunciatiójára is, hogy mi az aristocratiát gyökerestül és seregestül inkább ma pusztíta­nék ki, mint holnap. — Már minő szerencsétlen szen­vedély-ingerlés ez ! Tegye le csak egy órára a’ nemes gróf sárga szemüvegét, és látni fogja lapjaink minden stá­diumán keresztül, mikép nyilatkozónk az aristocratia jö­vendőjéről ; ne kutatgasson hát a’ nemes gróf „lappan­gó sy­m­p­tomá­vat“, e’szerep csak a’ Fouquier- T in villekhez illik ; — hanem méltóztassék saját sza­vainkat venni saját érzelmeink magyarázóinak; mert mi legalább nem vagyunk Tal­l­ey­ra­n­d növendékei, kiknek a’ szó azért adatott, hogy gondolataikat eltitkolják. Politi­cai­­i ágazatunkból titkot soha sem csináltunk; óhajtjuk, hogy szabadságaink helyett szabadsággal bírjunk; óhajt­juk, hogy az alkotmány áldásaiban, jogban teherben a"nép­pel testvériesen megosztozzunk; mind ezt a’ nemes gróf is akarja: ha tehát a' gróf mind ezt akarva sem pusztítja az aristocratiát,­ ne gyanúsítson minket hasonlóról, mert mi a’nivellarióban kissé hátrább vagyunk; mi nem aka­runk most hadi adót fizetni, sem az aristocraták fiait ka­tonákká conscribáltatni.------Igazán nem tudjuk, hogy a’ nemes grófban egy Mon­t­mo­re­n­c­y-t vagy egy Con­do­rcet-et tiszteljünk el !­­ — Nekünk egyébiránt úgy látszik, hogy a’nemes gróf eddigi journali­ticája nem egyéb, mint a’ Kelet népé­nek folytatása; ’s ha lappangó symptomákat fürkészni sze­retnénk, szinte meg tudnék mutatni, hol zökken a’ szekér bizonyos kéziratra, melly b. Eötvös József ur „Kelet népe és Pesti Hirlap“-jára ’s a’ mi „Fe-­­ e l e t ü n k“-re készült feleletül, — így a’ Wesselényitőli vélemény-elágazás, felelet azon egyenvonalra, mellyet „Feleletünkében a’nemes gróf ’s Wesselényi között vanónk; ’s a' közvélemény elleni diatrikák, mely­­lyekre most semmi ok nem volt, felelet azokra, mik ama’ boldog emlékű tollharczban a’ közvéleményről irvák ’stb.; azonban akármint legyen is ez, most egyszer a’meddő polémiát ki nem kerülhetők, de bevégzendjük a’ jövő számban; lisztéit olvasóink pedig fogadják vezeklésül (poenitentia) farsangi bűneikért! — Pesttől Debrec­zenig, (jsi vám- ’s adómentességünk arany szabadsága mellett még megérjük, hogy a’ debre­­czeni kereskedés egészen megszűnik. Ismerünk pesti nagy­­kereskedőházakat (több bécsieket nem is említve), mely­­lyek olly elhatározással vergődtek haza tömérdek baj, kín, boszuság ’s veszteség után a’ debreczeni vásárról, hogy hitelezéseiket azonnal felmondják, ’s minden­ forgalmat, minden összeköttetést Debreczennel abbanhagynak, mert talán kevesebb bajjal, veszélylyel, fáradsággal, költség­­gel ’s veszteséggel jár a’ kereskedés a’ turkomannok pusz­táin keresztül, mint Pesttől Debreczenig illy útban, illyen időben. — 16—20 ökörrel kell a’ társzekereket vontatni; gomorult csárdákban kell kínlódni; tűrni kell, mikint a’ pusztai betyárok kifogják a’ szegény fuvaros legjobb lovát, — miért mert az útról (útról!!) kifordulni? ’s fél naponkint ácsorogtatják a’ feneketlen sár közepén szeke­rét, míg a'szegény szekeres égre földre könyörög, a’ csárdában az ő rovására resz kerti bort hörpölők előtt, kiknek más czéljuk nem volt, mint a’ nyomorulttól egy­ket ftot kizsarolni; végre tovább mozog, és a’folyóhoz ér, és nincs híd, nincs hidas; és a’portéka vagy vásár után érkezik Debreczenbe, vagy pedig sár közepén fenek­ük jövő tavaszig; ’s a’szekeres lovas árát útközben föl­emészti, és gyalog megszökik; a’kínos kereskedő pedig, kinek árai nem érkeznek a’ várt időre, öklét rágja boszu­­ságában, ’s haszontalan idő- ’s pénzpazarlás után haza kín­lódik, megátkozva még a’tájat is, a’merre Debreczen fekszik. — Ez nem nagyítás, uraim! ez több derék pesti kereskedők ezerkép variált, de mindig egy alaphangú pa­nasza. — És------éljen a’ vámmentesség! éljen az ősi szabadság! éljenek a’ szűz vállak! és veszszenek az éret­len rohanók, kik jó utakról álmodnak, mellyeket nem a’ paraszt csinálna egyedül, ’s ekkér az ősi alkotványt sírba dönteni nem átallanóka! — De hiszen a' nemzet e’bajokat ismeri, ’s a’hol értelmesség van, a’segédszer is ismer­tetik; az országgyűlés kapu előtt, ’s vagy akarunk baja­inkon segíteni, vagy nem akarunk; ha akarunk , segítve lesz; ha nem akarunk, el nem kerülendjük azt, a’ mit meg­érdemeltünk. Sorsát ember ki nem kerülheti, monda’ ke­letnek fatalisticus gyermeke, ’s mi keleti népraj vagyunk! Allahkherimlazur hatalmas , legyen meg az ő aka­rata ! — Hogy gyökeres orvoslás országgyűlésen kívül lehetet­len, azt igen jól tudjuk; azonban bizonyos egyes specia­litásokon mégis segíthetnek a’törvényhatóságok is, ’s e­ tekintetből közöljük az itt következő levelet, mellyet egy helybeli nagykereskedőháztól véltünk, szorul szóra, a’ mint követké­ik : „Januar. 17-kén Debreczenböl útnak in­dulván, hogy a’ lisza-füredi út feneketlen sarát kikerül­hessem, mellynek, de kivált a’ poroszlói töltésnek, jár­­hatlanságban mását világszerte hiába keresnék, elhatá­rozom magamat Tokajnak kerülni, miszerint Borsod gyö­nyörű útjaira juthassak. Gesztelyhez (utolsó falu Zemplén­ben) érve, minden nehézséget legyőzve véltem; de meny­nyire meg valék lepetve, midőn a’ Hernád vize partján meg kellett állnom, mert a’ rész hidat a’ víz már 44-ken elrontotta, ’s ez által a’ közlekedés már egy hét­ óta egé­szen meg volt szakasztva; mert nem volt ember, a’ki csak valami ideiglenes közlekedési eszközről is gondosko­dott volna. A’ borsodi jó út használhatásának reményében e’ szerint megcsalatkozva , kénytelen valék járhatlan me­­zőutakon feneketlen posványokon keresztül másutt keresni átjárást; azonban le kellett kerülnöm egész Körömig, hol végre három nyomorult lélekvesztő csónakon a’ körömi parasztok szétrakott szekeremet a’ Sajó túlsó partjára nem kevés veszélylyel, pénz- és idövesztéssel áttették; mikor aztán ismét 12 óráig kellett úsznom a’ feneketlen sarat, mig elvégre a’ Borsod megyei csinált útra juthattam. Bor­sod vármegye köz köszönetet érdemel, hogy nemcsak jó utakat épített, hanem azokat jó karban is tartja; ámde a’ Hernád csaknem minden áradáskor elviszi a’ gesztelyi hi­dat; ’s e’ miatt a’ ki Zemplén felöl jő, menthetlenül föl­akad , ’s mégsem épitnek egy állandó hidat, melly a’ köz­lekedést fentarthatná.—Valóban szomorú! — Mikép gon­doskodtak Biharban, Szabolcsban, Zemplénben az utazha­­tásról ? azt csak látni, tapasztalat kell, leírni lehetetlen. — E’ szemrehányás egyrészt Hevest is illeti, melly csi­náltatott ugyan utakat, de fentartásukról teljességgel nem gondoskodik. Hát még Pestnek járhatlan útvonala!! *).— Egy őszi vagy téli út Debreczenig annyi ’s olly nehézség­gel, költséggel, sőt veszélylyel jár, hogy a’ ki maga nem tapasztalá, illyesmit civilisált országban még csak lehető­nek sem álmodhat. — Aztán beszélünk, hogy kereskedé­sünk hervalag; boldog isten! hát mikint virágozzék a’ke­reskedés , hol ben az országban illy nehézségekkel kell küzdenie.“ — Már most igazán nincs ilir többé. A’ zágrábi ilir újság eddigi czime ez volt: „Ilirske narodne no­vi­ne“ azaz: „Ilir nemzeti ujság.“ Ezen czim alatt kezdé az meg ezévi futását is egész az 5. számig. A’ 6. azaz a’ legutolsó jan. 21 -kei számban azonban az „Ilir“ czim elmaradt, ’s csak a’ „Narodne novine“-t viseli homlokán. A’ melléklap „Da­nie a ilir­ska“ „Ilir hajnalcsillag“ pedig hirtelen, szlavón-, horvát- ’s dalmát hajnalcsillaggá változott. Még a’ 4 és 5-ik szám­ban a’ déli szlávok egyetemes türsége volt vitatva. Most azonban a’ szerkesztőség, midőn egyfelől jelenti, hogy ama’czim legfelsőbb helyen tiltatott el, másfelől kóhálá­­ját ’s illetőleg örömét jelenti ki annak eltöröltetése felett, mivel most már u. m. „a’ felhuszított szivek le­­csillapittatnak ’s a’ hazának minden fiai kivétel nél­kül minden tehetségöket nemzetiségünk kifejtésére alkot­mányunk ’s municipalis jogaink megőrzésére fordíthatják.“ — Egyébiránt egy kis mellékképül nem árt megemlíteni, mikint ugyanazon illr, vagy minő nemzeti újság még egy számmal előbb egy czikket közölt illy czim alatt: A’ „K­á­­rolyvári Hír olvasótársaság gyűlése.“ Melly­­ben előadja , miszerint Vukanovics Antal Zágráb megyei főfiscus, tüzes hazafi, derék beszéddel nyitotta meg az ülést. Érdemes ezen beszédből kiemelni a’ következő­ket: „A’társaság feladása horvát, szlavón, dalmát, szerb és tót, vagy az ezen népekről egyéb nyelveken irt köny­veket szerezni és olvasni; már azért is, mivel ezen népek a’ legrégibb időktől fogva mostanig egy szóval ilireknek neveztettek és neveztetnek. Az ilir név nem politicai, hanem csak nemzeti és irodalmi­’stb. Ebből tehát ismét azt tanulj­uk, hogy már a’ Kárpátok alatt la­kó tótok is ilirek. A’ szónokló elnök hivataláról lemondván, helyébe Lentulaj Mirko választatott, ki addig, „mig ereiben egy csepp vér folyand, ilir m a r a d a n d.“ Azután következett az egyéb tisztviselők választatása’s azon határozat hogy a’ társaság az „Ilir anyaméh“ megalapításához 100 p.forinttal járuland. A’ tagok száma tavaly 60, az idén 104. — Már most sze­retnék tudni hogy ezen ilir anyaméh,­­ 11 y 1 olvasó­társaság, ’s utolsó csepp vérig ilir tüzes hazafiak, mi­nő anyaméhekké, olvasó társaságokká ’s tüzes hazafiakká változandnak , miután a’ propheta maga kimondó, meny­nyire örvend , hogy az ilir név eltöröltetett!!! —­ifc Fővárosi újdonságok. pest városának, a’ ma­gyar fővárosának tanácsa, melly a’magyar alkotmányos városi élet mozgalmaiban annyira elöljár, hogy a’ szabad­kai, kézsmárki és fehérvári körlevelekről még eddig valami­ csak tudni sem ért reá, ha mi dicséretest teszen, ennek orgánumául a’ „Pesther Tageblatt“-ot ’s a’ „Nem­zeti Ujság“-ot választó. Ezek nyomain tudók meg amaz örvendetes hirt hivatalosan, miszerint a’ már rég óhajtott Pest városi dolgozó- és javitóház e’ napokban, városi ta­nácsos, Patai Vid­ ur indítványára létesült, ’s az ő és egy, választott polgárokból alakított biztosság igazgatása alatt áll. Közölve van ugyanott a’ dologházi foglalkozás napi­rendje is, mellyhez függelékül ezt adja a’ hivatalos jelen­tés : „Ebből tehát látható, mikint azok, kik különben a’ községre nézt veszélyessé válhatnának, ez intézetben a’ czélszerű oktatás ’s különféle kézművek megtanulása ál­tal nemcsak jobb emberekké, de sőt a’ status hasznos pol­gáraivá is képeztetnek, saját munkájokkal biztosíthat­ván jövőjüket. Mindazok, kik ezen intézet hasznos­ságáról közelebbi meggyőződést akarnak szerezni, a’ Terézia-városi bársony- és nyári-utcza szögletén levő „zöld fához“ czimzett házba hivatnak meg.“ — Mi, kik e’ dol­gozóház felállításáról csak nem régiben fejezők ki forró óhajtásunkat, semmi esetre nem mulasztandjuk el a’ meg­hívást elfogadni, ’s annak idejében az intézetet körülmé­nyesen megismertetni.------E’ napokban egy fölötte drá­mai hatású jelenetnek, egy, fővárosunkban gyakran látha­tó ’s mindig elszomorító genreképnek valánk tanúi. Ugyanis néhány rendőr, egy szegény, de igen erős nap­számost, mint a’ kiáltozásból kivehettük, lopás miatt nyakon csípett, ’s apró kényuri hatalmakat a’ nézők előtt fényesen akarván bemutatni, a’ félig részeg ’s hihetőleg ez okból makacskodó napszámost a’ sáros földre nyomták, mellére térdeltek, fojtogaták, ’s ké­sőbb ismét a’ legbotránkoztatóbb módon , folytonos agyalás közt kíséreli be az igazságszolgáltatás házába. A’ napszámos felesége sírva , sikoltva esdett irgalomért, de a’ nemeskeblű rendőrök által kíméletlenül eltaszittaték, ’s a’ napszámos hű kutyája boszúsan ugatá a’ poroszlókat, — de a’ szegény kutya is, többször irgalmatlanul fel— rugaték. Ha ezen erényes, példás életű és jellemű rend­őrszolgák — kik, entre nous, sohasem isznak..........vi­zet — azt hiszik, hogy az emberrel, kivált ha részeg, akkint lehet bánni, mint az igás barommal, úgy kétszere­sen tévednek, mert illy embertelenül sem igás barommal, annál kevesbbé pedig emberrel, soha sem szabad bánni. Mi azt hiszszük, ha már csakugyan javításról van szó, a’ rendőrszolgákat a’ rabokkal együtt, vagy talán még előbb kellene javítani.------A’ megnehezült dunai közlekedés miatt tőlünk jelenleg olly távol eső Budáról, fővárosunk elszakadt felerészéböl, több érdekes újdonságot kapánk, mellyek közül legelőször is a’ következőket emeljük ki.— Talán többek előtt tudvalévő dolog, hogy Tabánban az erő­sebb német és rácz elem, a’ gyöngébb magyar ellenében, már több idő óta az üldöző gyülölség szerepét játsza, an­nál örvendetesb tehát, hogy mostani lelkes birójok, S­taf­fe­nberger József ur, több derék budai polgár segélyé­vel, nemzeti nyelvünket legújabban ünnepélyesen iktató be országosan kivívott jogába, uj év óta a’ tanácskozást és jegyzőkönyvet magyar nyelven vezetni elhatározván, mi szorosan véve, csak törvényes kötelesség teljesítése vol­na, de ha tekintetbe veszszük az akadályozó körülménye­ket , minden esetre nemzeti hálát és köszönetet érdemlő, dicsőséges polgári tett. — Budán az éjjeli örök is szinte csak az idén kezdék magyar hangon jelenteni az órákat , és így nemzetiségünk éber kakasa, már Mátyás palotájá­­jának romjai közt is, hajnali viradást kukorikál. Mind­ezek miatt Budán sok álmos, aluszékony ember zúgoló­dik , de talán ezt is le fogja csillapítani az időnek mindent kibékítő hatalma.-------Koszorús költőnk és jeles műphi­losophusunk Berzsenyi Dániel „Összes művei“-nek II. és III. kötete is, Döbrentei Gábor szerkesztése alatt, igen díszes kiadásban megjelent, ’s Eggenberger és Emich Gusztáv könyvárusoknál kapható. Kik 1842 végéig 4 p. forintjával fizettek előre, azok példányaik kiegészítését most Eggenberger urnái kapják; egyébként pedig mind a’ nyolczadrétű- mind a’ folio-kiadás , mostantól összesen 5 pengő forint. Az első kötet Berzsenyi remek verseit bő magyarázattal, a’második és harmadik szinte igen érde­kes prózai műveit, commentárral kisérve foglalja magá­ban, ’s olly lélek- és szivképző jeles olvasmányul szolgál, mellyet minden műveltebb magyarnak megszerezni szent hazafiai tisztében áll. — Egressy Gábornak holnap adandó jutalomjátékára, mellyben Veszter és Dobozy zene- és zeneztársasága is részt fog venni, azon észrevétellel fi­gyelmeztetjük a’ fővárosi közönséget, hogy a’ művészt, ki bennünket olly magas szellemi élvezetben részesíte, anyagilag pártolnunk fölötte méltányos dolog. — Erdélyt ortzátricyttlo*, (Dec. 23-kai ülés vége.) Utoljára a’ KR. abban álla­podtak meg, hogy a’ megalapított három intézetről tör­vényjavaslatot készítenek, miszerint ezen intézeteknek úgy fenállása mint iránya törvény által biztosittassék, nevezete­sen a’ színházra nézve kimondassék, hogy annak ápolása által a’ KK. és RR. a’ nemzeti nyelv művelését ’s a’ ma­gyar irodalom elősegélését kívánták eszközölni. Ezek után némi részletes intézkedések után egyes alapítványok iránt tétettek határozatok. Zeyk János ajánlata (1500 darab könyv), mint el nem fogadható föltételekhez kötött, vissza­­utasittatott; ellenben Degen­f­el­d-Sch­o­m­b­u­r­g grófoké (6000 darab könyv), Voj­ti­c­z József izraelitáé (200 ft héber könyvekre), különösen pedig Goro Lajos őrnagy több rendbeli igen becses művészi és archeológiai becsű ajánlatai szives köszönettel fogadtattak.------Gr. Teleki László fogarasvidéki követ óvást iktatott a’jegyzőkönyv­ *) Pestnek utai járhatlanok , és mégis meg kell vallanunk, hogy a’ dolgot igen természetesnek találnék , ha Pest megye adózó népét a csinálissal teljességgel nem terhelné; mert a teher el­­v­elhetlen,­­ám sz­edési jog vagy országos segítség nélkül meg­­bizhatlan; ámde ép az a’ baj , hogy a’ Pest megyei nép dolgo­zik, tömérdek sokat dolgozik az irakon, 's mégis illyenek!! — Egyébiránt a' minő takadhatlan, hogy az egész országnak ér­dekében fekszik , miszerint Pest megyének jó útja legyen, ép ugy az is tagad­atlan , ho­gy ingyen, kényszerűétt közmunká­val Pest megyének lehetetlen jó utat tartania. Zemplén például csak magának készít utat, Borsod csak Zemplénnek, Abaujnak, nak , Heves csak ezeknek és Borsodnak ; de Pest az egész or­szágnak , még pedig hat fővonalon ( bécsi, fejérvári, váczi, kerepesi, üllői, soroksári vonal), s ezek közt csak a’ bécsi ’s fejér vári vonalon bir közel at épitő anyagot. — Ezt egy megye ingyen nem bírhatja. — Ám kötelezze az ország a’ megyéket, hogy jó utakról gondoskodjanak , de ha már egyebet tenni nem akar, legalább engedje meg , hogy jó utaikon személy­különb­ség nélkül vámot is szedhessenek, vagy egyes vállalkozóknak vámszedési jogot engedhessenek; mert különben a’ merő lehe­tetlenségen minden parancs, minden kötelezés ,­­s minden pa­nasz megtörik. — S­z­e r­k. 66

Next