Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-01-22 / 215. szám

Vasárnapi JMS» * Januar. 22. 1843. PESTI HÍRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál , hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy hasábsorért petit be­tűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Kinevezések. Nemesítés. Halálozások. Vezérczikk. (Magyar kereskedelmi társaság.) Nyilatkozat. Báróne- Selényi Miklóstól Énekiskolai vizsgálat. Fővár. usd. Er­délyi országgyűlés. Megyei dolgok: Vas (kisgyűlések eltöröltethetik e ? pénztárkezelés, csempészet miatti ítélet, elég­tétel egy szolgabirónak hivatala miatti bántalmakért) N­ó­g­r­á­d (követutasító gyűlés, hiteltárgyak, és királyi városok) F­e­h­é­r felő­készületek a' tisztválasztáshoz, gyámnoki számadások, körlevelek, bitói függetlenség’stb.) Nyilatkozás Ungból. E­g­y­e­s­ü­le­t­e­k : Gyermekkórház. Takarékpénztár. Kü­lt. napló. Szerbia. Nagybrita­­nia. Frank-Spanyolhon. Afghanistán. É­rteke­ző: Magyar iro­dalom és művészet 1842-ben III. Hivat. tud. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Kinevezések. A cs.’s apost. kir. felsége a’ kalocsai ér­seki főkáptalannál megürült nagyprépostságra Wagner Fe­renci kanonokot, az olvasó-kanonokságra Girk Györgyöt, az éneklő-kanonokságra Rhein Jakabot, az örkanonokságra Nehiba Jánost, a’bácsi sz. Pálról nevezett prépostságra Szathmáry Antalt, az idősb mesterkanonokságra Zombory Jánost, az ifjabb mesterkanonokságra pedig Bedcsula Ta­más tisztelt kanonokot előléptetni, az ildai sz. szűz Máriá­ról nevezett czímzetes apátsággal Wagner János nagy-lángi plébánost fölruházni, és Szobovics József pozsonymegyei aljegyzőt a’am. magyar kir. helytartó- tanácsnál tisztelet­beli fogalmazóvá kinevezni legkegyelmesben méltózta­­tott. (H.k.) „ Nemesítés, a cs. ’s apost. kir. fels. Szabó József kis­kunsági kapitányt magyar nemeslevéllel megadományozn­i, méltóztatott. (H.k.) Halálozások. Mélt. Belánszky József, besztercze­­bányai megyés püspök, Sz.-Kereszten jan. 3-án éji­lig 8 órakor, élte 73—ik, püspöksége 19-dik évében örök létre szenderült. —Moró Imre, pesti ajtatosrend tanodalombeli oktató, f. hó 6-kán esti 10 órakor este 29-ik évében meghalt. Vezérczikk. (Magyar kereskedelmi társa­ság.) Tisztelt barátunk Szabó Pál úr lapjaink egyik tavalyi számában három dolgot ajánlt hazánk anyagi jóléte hatalmas tényezőiül: 1) vasutat a’ Dunától Fiúméig; 2) a’ bejárásnak Fiume kikötőjébe szabályozását; 3) egy nem­zeti kereskedelmi társaság alapítását, mellynek czéljául nem csak kivitel, hanem Fiumén keresztüli bevitel eszköz­lése is kitűzve legyen. — Mi pedig áthatva egy illy társa­ság fölszámithatlan hasznai fogalmától, felszólitók­at, dol­gozzon tervet, nehogy a’ szó üresen hangozzék el. — És dolgozott. Lapjaink két utóbbi számának Értekezőjét tartalomdúl előszavul veheti az olvasó közönség a’ majdan közrebocsátandó programm ’s alapszabályok javaslatához, melly, ha majd egy ideiglenes bizottmány által előlegesen megvizsgálva, az alakulni remélt társaság által megállapít­va , ’s az illy társulatok törvényes létét föltételező kellé­kekkel ellátva leend, egy olly nemzeti intézetnek szolgál­­hatand magkörül, mellynek keletkezését unokák unokái­nak áldása követendi. Voltak idők e’nemzet életében, midőn a’ vihart lát­szott kedvelni. És az erőknek nyers duzzadása nyugtát , csupán csak a’ vészben lelé. Búsan panasztá a’ külveszély­­nek áradozását, de férfiasan megvívott vele, és midőn nem volt , maga teremtett. Mert ép erőnek a’ tétlen nyugalom nem csak nem edző pihenés, sőt inkább rozsda halál; ’s idő és körülmény az ép erőnek más tért nem ad­tak, mint a’ harezmezőt és a’ pártoknak súrlódásait. — Ez időkben a’ nemzet figyelme a’ béke műveit nem ápolá, ’s ezeknek el kellett hanyagoltatniok, ’s el velők a’ közjólét forrásának is, olly nemzetnél, mellynek választottjai, mint Göröghon harczias respublicái, a’ műipart és kereskedést szabad embert lealacsonyító szolgai munkának tekintették, ’s Romulus törvényeként a’ kardtól legfölebb a’ földműve­­­­léshez fordultak. — Azonban az idők megváltoztanak. Kí­vülről béke­­ben rendezettebb társas viszonyok, elzárták a’ tért, mellyen erőink hajdan, habár nem mindig haszno­san , de nem dicsőségtelen mozogtak. Geographiai hely­zet, törvények és institutiók, a’ népjellemnek e’terölé­­keny elemei, ’s történeti előzmények okozák, hogy mi­dőn az idők változata a’ népek erejét más mezőre, a’ bé­ke műveinek mezejére utaló, nyugat nemzetei az uj mezőre könnyen és hamar átfordultanak, mint a’ csörge­­teg, melly oldalt fordulva keres és talál siető vizének le­folyást, midőn egy helyütt útját elfogják. — Minálunk a’ tércserélés illy könnyen nem ment, nem illy hirtelen; megállapodánk, mint lusta folyam a’ gát előtt, mozdulatla­nul, miglen a’szükségek árja fejünkre nőtt,— ’s most, midőn a’ késedelem érzete az elmaradást helyrehozni ösz­tönöz , midőn a’ szelidebb humanitással karöltve járó ér­telmi fejlettebbség, honunk boldogsága föltételeit ismerni megtanított; úgy a’ törvényhozás, mint az egyesületek, ’s egyéni hazafiság körében jobbról és balról, és minden­felől annyi tennivaló özönlik reánk, ’s részvét és áldozat annyi oldalról igényeltetik, hogy szinte tartózkodva emel­jük a’ részvételért esdó szózatot, mellyet helyzetünk hi­vatása szerint emelnünk kell, midőn a’ szükség érzete uj meg uj közhasznú egyesületet hoz indítványba; — tartóz­kodva pedig annyival inkább, mert tapasztalásból tudjuk, hogy S­o­­­o­n­nak a’ munkátlanságot vétekké bélyegző tör­vénye nemzetünk nagy tömegénél rokonszenvet még min­dig nem bir , ’s a’ csak végczélban öszpontosuló, de mun­katérben és eszközökben mondhatlanul különböző vállala­tok egész terhe, fáradságban úgy mint pénzáldozatban, többnyire csak ugyanazon nevek cyclusára hárul. E’ tartózkodás azonban csak olly egyesületekre nézve lehet korszerű, mellyek részvényeseiknek a’ teljesített polgári kötelesség édes öntudatát nyújtják egyedül oszta­lékul; ’s koránsem ollyanoknál, hol csak saját magános hasznunk után kell látnunk, hogy a’ magány- ’s közü­gyi dolgok kapcsolatánál fogva, önnyereségünkkel a’ hon közjavát előmozditsuk. —­­Ilyeneknél már nem áldozatról van szó, hanem csupán csak számításról. — És illyen — istennek hála! — a’Szabó Pál úr által tervezett magyar kereskedelmi társaság; ’s hogy már alapeszmében illyen, arról a’ tervezőnek nem csak a’ kereskedés magasabb ré­gióiban honos tudományi és gyakorlati jártassága kezeske­dik , hanem kezeskedik különösen a’ tervezett társaság czéljainak, lapjaink múlt számában olvasható kifejtése, ’s a’ cselekvési példa, miszerint Szabó Pál úr a’ czélzott ma­gyar kereskedelmi társaság felállításához, 500 pengő fo­rintos 100 részvénynyel, tehát 50,000 pengő írttal hozzá­járulni ajánlkozik. Nem tehetjük itt magunknak föladatul, hogy valószínű­ségi mérleget hozzunk a’ tervezett magyar kereskedelmi társaság reményletes nyereségéről, mellyel a’ résztvevők­nek magányhaszonal kínálkozik; czélunkra elég volt em­lítenünk , hogy e’ vállalat ép úgy mint a’ vasútépítésre, bank- vagy gyárállitásra ’s hasonló közczélokra szövet­kező részvényes társaságok, nem igényel senkitől áldozatot, ’s a’ hazafias érzelmekre csak annyiban támaszkodik, a’ mennyiben minden jólelkű magyarról föltehetni, sőt a’ közjólét érdekében megkívánhatni, hogy olly után sze­ressen pénzéből jövedelmet húzni, mellyen saját haszna mellett, sőt saját haszna által, a’ szeretett hon fölvirágzá­sát is előmozdítja. — Ilyenre szólítja fel tisztelt barátunk, S­zabó Pál úr a’ nemzetet; ’s ámbár 50 év óta ország­gyűlésen és azon kívül sokkal gyakrabban rezgett keresz­tül közéletünk alkotmányos orgánumain a’ kereskedés utáni sóvárgás, mintsem hinnünk szabad nem volna , hogy annak erkölcsi ’s anyagi fontosságáról a’ közvélemény axiomakint meg van győződve, nem lesz mégis feles­leges a’ tervezett egyesületnek úgy mulaszthatlan szüksé­géről , mint korszerűségéről egy-két szót szólani, egy­szersmind megmutatandót, hogy egyesületi körben, logi­cal „egymásután“ szerint a’teendők sorozatából, most, épen most ez következik. Földművelés, műipar és kereskedés, a’ polgári társa­ságok anyagi létének legfőbb három categoriája ; de egy­szersmind polgárisodásuk fokmérője is; mert az emberi lét szövetékének szellemi és anyagi szálai annyira egy­másba forrvak, miszerint nincs, a’ ki megmondhatná, hogy az egyik hol kezdődik, avvagy hol végződik a’második. És az álladalmak sorsát intéző kormányok ’s a’ kormá­nyokat szabályzó törvényhozások, úgy a’ kereskedés, mint műipar és földművelés virágoztatására sokat tehet­nek kétségtelenül, sőt tőlük, egyenesen csak tőlük függ, úgy socialis, mint politicai tekintetben lerakni az alapokat, mellyek a’ virágzást föltételezik; — és az is tagadhatlan, hogy valamint szabad nemzeteknél a’ törvényhozás legtöbb­­nyire csak a’ nemzet erkölcsi létét, szokásait erény- ’s bűneit, szóval jellemét tükrözi vissza, úgy viszont a’ köl­csönhatás erejénél fogva, mellyel a’ nemzet erkölcseire, jellemére bir, a’ törvényhozás, ipart és szorgalmat, ’s hitelt és vállalkozási szellemet képes a’ nemzetben terem­teni ; de azért a’ törvényhozás, a’ kormány mindent nem tehet, legkevesbbé teheti pedig az egyéni ’s egyesületi munkásságot fölöslegessé; — ha ez máskép volna, úgy az ember magát népszerű bábbá alacsonyitná, isten áldását pedig röpkedé sült galambbá torzítaná; — holott rég írva van, hogy az istenek áldásaikat árúba csak munkáért bo­csátják. — Megvan mindennek saját köre, a’ mellybeni mulasztást fensőbb köröknek cselekvősége soha sem pó­tolhatja. A’ mi az egyének körébe tartozik, az egyesüle­tek avvagy törvényhozás által pótolva soha sem lesz; a’ mi viszont természet ’s körülmény szerint csak egyesüle­tektől várható, annak megparancsolását törvényhozástól reményleni, vagy kipótolását egyesektől várni, balgaság volna. Nézzük a’földművelés, nézzük a’műipar mezejét, ’s képzeljük magunknak a’ gazdasági- és iparegyesületet köznemzeti részvét által úgy megerősödve, hogy hivatá­sukat tökéletesben betölthessék , és ugyan mondjuk meg, lehet e törvény, lehet e kormányi kegy, melly azokat haszontalanokká tehetné? lehet e egyéni munka és áldo­zat , melly pótolhatná ? — így van ez kétségtelenül a­ ke­reskedés ügyében is, mert az említett három categória egymást kölcsönösen föltételezi; ’s helyzetek és viszonyok különbsége szerint egyik vagy másik nagyobb kiterjedés­sel , túlnyomósággal bírhat ugyan, de a’ más kettő nél­kül teljes virágzásra nem fejlődhetik. Kereskedési tekintetben kétségtelenül sok méltó panasz lengett el 50 év óta a’ magyar ajkairól, azonban mennyi­vel előbbre lehetnénk most, ha ezen panaszok mellett, in­­dolens kezeinket munkátlanul zsebre nem rakjuk, hanem tettünk volna kereskedésünk fölemelésére annyit, meny­nyit tenni csak magunktól függött! Isten ne akarja, hogzy valamint ezelőtt kereskedésünk hervatag állapotját mindig csak a’ kormánynak tulajdonítottuk, úgy most mindent csak a’ törvényhozástól várjunk. — Azt, mit egyesületek által ’s mit egyénileg tennünk kell, kormány vagy törvény­­hozás pótolni soha sem fogja. — És van, kétségtelenül van ama’ láthatlan valaminek, a’ mi nov. 27-kén még meg­volt országunkban, de azóta valahol elveszett, vagy elté­vedett , — van a’ közvéleménynek bizonyos tapintata, mi­szerint a’ logicai egymásutánt meglehetősen eltalálja. — Anyagi jólétünk fenékalapja a’ mezei gazdaság, — és tá­madt legelül a’ gazdasági egyesület; műipar nélkül a’ mezei gazdaság csak egy félkarú óriáshoz hasonlít; — és támadt az iparegyesület; kereskedés nélkül sem földmű­velés, sem műipar nem virágozhatik; — és indítványba ho­­zatik a' magyar kereskedelmi egyesület, mellynek létesülé­­sét a’közvélemény pártfogásától olly reményteljesen várjuk, mint a’ minő tagadhatlannak hiszszük, hogy a’ szoros logicai rend az emberi elmét önkénytelenül ezen sorozatra veze­ti; ’s az elsőbb két egyesület is jótékony munkásságát csak e’ harmadiknak hozzájárultával fejtheti ki. — Igaz ugyan, hogy a’ kereskedelmi társaság azon mező természeténél fogva, mellyen szükségkép forognia kell, hasonlithatlanul tetemesb pénzeröt kiván, de ép ezért a’ pénzeröt nem is kívánja áldozatul, hanem inkább gyümölcsöző tőkéül. — A’ társaság terve 1 millió psra van számítva; Magyarhon­ban tömérdek pénz! de hiszen midőn olly társaságról van szó, melly magának czélul tűzi: a’kiviteli kereskedés­nek utat nyitni mindenfelé, a’ beviteli kereskedést pedig egyenesen Fiúménak eszközölni, Fiúmét ’s a’ magyar nemzeti tengerhajózást minden lehető módon emelni, a’ magyar iparnak eladási piaczokat keresni, a’ magyar Id­’s beviteli kereske­dssel a’ nemzeti hajózást a’ Danán és Feketetengeren egész Ázsiáig feléleszteni, gyárakat és földművelőket előlegezések által segíteni, utak, vasutak, csatornák építésére első lépéseket tenni, a midőn illy czélu társaságról van szó, a’ tervezett öszveget sokallani senki sem fogja, sőt inkább keveselleni volna kénytelent, ha tekintetbe nem venné, hogy minden lépés, mellyet a’ társaság a’kitűzött ösvényen jól számítva előre teszen, mondhatni két újabb lépésre ad erőt, ’s ha valamire, épen illy társaságokra illenék jelszaval a’ „cr­esc­i­­­eundo“ — „menve nő“ jelszó.— A’dolog süketét természe­tesen a’ czélszerű igazgatás föltételezi; azonban czélszerű­ igazgatás mellett illy társulatokban olly progressiv erő fej­üilt ki, melly az eredetileg számbavett öszveg legnagyobb részét többnyire nélkülözheti. Előttünk fekszik a’ velen­­czei társaság biztató példája; eredetileg 5 millió tőkére volt számítva , ’s a’ társaság már mintegy öt év óta áll és működik nyereségesen , ’s a­ részvényesektől 20 pcentnél többet mai napig sem kívánt be. — így az ausztriai nem­zeti bank 100,000 darab 1000 ftos részvényre volt szá­mítva; azonban valóságos ezüst pénzben részvényenkint csak 100 ft fizettetett be, ’s nem 100,000 , hanem csak 50,621 részvény adatott el,’s a’ részvények értéke az 1841- ki keserves rázkódtatások után is 1640 p.forinton áll. — Ezen példák Útmutatása szerint a’ tervezett kereskedelmi társaság keletkezése sincs szigorún az egész eggy millió frt aláírásától föltételezve, sőt inkább csak 500,000 frt (1000­­részvény) legyen aláírva — (a’ minek 10-ed részét már maga a’ tervező aláírta) ’s az egyesület magát azonnal ala­­kultnak nyilatkoztatandja, ’s fokozatos munkálkodásait megkezdendi; de még az is a’ dolog természetében fekszik, hogy a’ részvénytöke csak apróbb , például 20 pcentnyi részletekben, ’s elég tág időköz közbenhagyásával fog, ’s talán — mint Velenczében történt — egészen nem is fog a’ társaság által bekivántatni; — a’ mezei gazdák hozzá­járulását pedig, a’ statútumok közrebocsátása után miha­mar alakulni remélt ideiglenes bizottmány még az által is könnyithetendi, ha részvények illetékének lerovását ter­­mesztményekben is történhetőnek határozandja. — 13

Next