Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-08-13 / 273. szám
E’ helyzetben érzem magamat, két pontjára nézve azon czikknek,mellyel a’ Lipcsei„Deutsche Arlg. Z tg“ csillag jegyű pozsonyi levelezője, azon lap jul. 25-kei 116 számában közrebocsátott. E' csikk írójának némi haszontalan pletyka szolgál alkataiul csekély személyemről furcsa dolgokat mesélgetni; mikint t. i. kireszteltetik, hogy gróf Ráday Gedeon az országgyűlési szünet után Pest megye követségéről lemondana , helyét a’ fő RB-nél elfoglalandó; ’s hogy utódjául a’ közhír engem jelöl ki.— Erre nem szükség egyebet, de annyit szükség válaszolni, hogy koholta legyen bár e’ hírt maga a’ leveleső, vagy pedig igazán utczai mendemondákból merité tudósítását, az egész dolog nem egyéb haszatalan szószátyárságnál, mellynek legkisebb alapja, mellyben csak egy betű valóság sincs. — Tisztelt barátom gr. Ráday G e d e o n ur, reményiem, meg bocsátand , hogy ezen pulykának ezennel az ő nevében is ünnepélyesen ellene mondjak. A’ mit továbbá a’ Lipcsei lap pozsonyi levelezője csekély személyemről in abstracto mond, midőn annak isten tudja minő népszerűséget tulajdonit, midőn azt regéli, hogy rövid idő alatt a’ társaság alacsonyabb fokáról magamat ki tudná minő érdekes polczra küzdöttem fel, midőn elbeszéli, hogy hirlapi értekezéseim a’ RR. táblájának analog végzései által az erőnek legmagasb szentesítésében részesültek; midőn magát keblem vedöinek mindentudó tolmácsául vetvén fel, azt állítja, hogy mennyire örvendettem a’ „római cath. hierarchia ellen minap országgyűlésileg vívott harcznak“ (ámbár én e’ kényes mezőt journalisticai pályámon szándékosan annyira kerülőm, hogy még csak a’ vegyes házassági boldogtalan ügyről sem irtam hírlapomban soha egyetlen értekezést is) ’stb.’stb.— ezek a’ nyilvános élet azon falánkjai,mellyeket ki nem kerülhetni,mellyeket tűrni kell, fájlalni lehet, de válasz tárgyául tenni nem.—Hanem kettő van, és mire kissé többet kell mondanom. Egyik azon állítás, hogy „én türelmetlen ’s despoticus vagyok, a’magyaron kívül minden más nemzetiség,—kemény a’nem magyar nemzetek iránt, ’s a’magyarosítás rögeszméjétől csaknem kórságosan felizgatott.“ — Ezen állítása némi fontosságot nyer az által, hogy a’reám tolt gondolkozás-mondot ollyannak hirdeti, melly a’ velem egykorú nemzedék jellemvonása. Annyit e’ nemzet csakugyan isten és emberek előtt nyílt homlokkal, fölemelt fővel vallhat, hogy saját honában saját nemzetiségének erősítésére, szilárditársára nemcsak jogosítva van; de sőt a’ nevetségig gyáva öngyilkos volna , ha megengedné, hogy más nyelv érdekei, mellyekre Magyarország határai közt a’ nemzetiség magasztos nevét csak jogtalan bitorlás vesztegetheti — a’ magyarnak úgy szólván fejére nőjenek; és megengedné, hogy mások ábrándosan beteg theoriák igényeire támaszkodva, a’ magyar nemzetiségnek e’ honban torkát messék, e’ honban mellyröl írva van, hogy e’ világon, kívüle nincsen számunkra hely. — De kérdem én : mondjon valaki egyetlenegy vonást ezen nemzedékről, mellyet fanaticus ultramagyaroknak szerettek gúnyolni (nem egyes láng-kebel kitöréseiről szólok, mert meglehet hogy a’ magyarok közt is van talán, ámbár én nem tudom hogy volna olly dühös histria, mint a’ zágrábi utolsó gyűlésnek nevetséges Camille-Des moulins-ja en miniature) mondjon valaki — ismételem — egyetlen egy vonást a’ most cselelekvő kort élő magyar nemzedékről, melly a’ magyar nemzetiség önfentartási jogának a’ moderamen inculpatae tutelae kötelességének vonalát haladná, következőleg jogtalan, méltánytalan volna? — Bátran teszem e’ kérdést, bátran a’ legújabb események végperczéig, mert meglehet, hogy egy vagy más dologra nézve mit a’ magyar nemzet kívánt, kívánságának teljesítésére, talán helyesebb utat módot választhatott volna; de a mi magát a’ kívánságot illeti,bátran teszem a’ kérdést: mondjatok egyetlen egyet, melly jogtalan, egyetlenegyet melly méltánytalan.— És még is, a’ magyarnak saját nemzetisége ügyébeni minden lépése dühös diatribákkal gyálaztatik; ’s e’ nemzedék, mellyhez magam is tartozom, türelmetlen despotának bélyegeztetik , mivelhogy az önfentartás természetes ösztönétől vezéreltetve gátat rakosgat azon habtorlás ellenébe, mellyet fanaticus elleneink kétkedve óceánnak hirdetnek; de meggondolni a’körülményeket, számba venni a’ magyar nemzet sajátlagos helyzetét, megemlékezni arra hogy reánk magyarokra nézve lenni, vagy nem lenni forog kérdésben; Noha ez eszébe senkinek sem jut; sőt elleneink, olly tényekért, melylyek ha fiémileg hasonlón tőlünk erednek,fanatizált despotismus bélyegével szégyenitetnek.— Nem kétségeskedem én meghallani, hogy például ha tőlem függne, én azt, hogy a’ RR. táblájánál minden követ csak magyarul szólhasson, nem egyszerű táblai végzés hanem törvény által akarnám eszközölni; de a’ mi magát a’ kívánságot illeti, isten és embert merek kérdezni, van e még ebben is, a’ s mi annyi szenvedélyt költe fel, van e még ebben is vala- mi jogtalan, valami méltánytalan ? ’s nem sokkal nagyobb jogtalanság, nagyobb méltánytalanság e egy töredéktől azonbacz, hogy valakit a’ magyar országgyűléseni magyarul szóllástól egyenesen eltiltson? tette még ebben is a’ magyar nemzedék egyebet mint a’ mi a’ világon mindenütt hasonlón van; ’s a’ mi egyébkint nem is lehet? ’s legyen bár hibás a’mód, de magában a’ kívánságban van e legkisebb a’ mi bánthatna ? — Vagy ha az irodalom mezejére térünk , vegye kezébe akármelly ellenségünk az adatokat, mellyek bizony minálunk sokaknál tudvák utolsó sorig, bár ha a’ nagy közönséggeli megismertetésük ingerlőnek tartatván nem történhetik is; vegye kezébe ez adatokat, ’s ítéljen: mellyik részen van a’ türelmetlenség, a’ despotismusi vágy, a’ viszonyok jogszerűségét félreismerő méltánytalanság ? — És különösen, a’ mi engem illet, ha már csakugyan kell illy ügyben illy parányi személyről szólanom, felidézek emlékezetemben minden betűt, mellyet valaha ez ügyben írtam ’s legdühösebb ellenemet szólítom fel, mutasson egyetlen sort, mellyben a’ magyar nemzetiség életkérdésében a’ jog, ’s méltányosság határát túlléptem, vagy túllépni javaslottam volna; — nem fog egyetlen zort mutathatni, — legelső gondom volt ez ügyben önmagammal a’ határvonal iránt tisztába jöni, mellyen túllépni jogtalanság, innen maradni gyávaság volna, ’s e’ határvonalt mindenkor szem előtt tartom; és még is olvassa meg akárki, sma’sok haszontalan röpiratözönt mellyel elleneink Európát elárasztják, ’s a részakaratu vagy felületes tudósítókat, kik ezen röpiratok igazságtalanságait, a’ hírlapokban szolgailag utánhangolzák; — nem vagyok én,’s nincs e a’velem e’tárgyban minden szinkülönbség nélkül egyértelműben lévő, egész magyar nemzedék , egy barbár sárkány faj gyanánt festve Europa előtt, mellynek szabadságáért, civilisatiojáért e’nemzet annyi nemes vért ontott, ’s még ontani alkalmasint hivatva lesz. — Igen is hivatva lesz, ’s e’két szóban fekszik mindazon dühnek, gúnynak, bosszúságnak kulcsa, melyet a’ magyar nemzet ellen azon atyánkfiai forralnak, kik nagy ábrándok párnáin álmodva jövendőket, haragszanak midőn érezni kénytelenek, hogy ez ábrándok valósultának semmi sem áll annyira útjában mint a’ magyar nemzetiség. — De Európának ezt nem kellene felejteni, ’s a’ németeknek a’ helyett, hogy literaturájokat ’s különösen journalistikájokat a’ magyarok jogszerű törekvésének meggyalásására fordítanák, nem kellene felejteniük, hogy az erős virágzó magyar nemzetiség nekik kárukra soha sem lehet; ellenben ha a’ magyar nemzet elenyészne, vagy gyenge nádszálkint lengene csak, épen ők a’ németek védbástyájukat vesztenék el, mellyet alig ha valami kipótolhatna. Nekem mindazok után, mik szemeink előtt, ’s körültünk naponta történnek , erős meggyőződésem, hogy bár mennyire igyekezzünk mi magyarok e’ lét kérdésben a’ méltányosság határát megtartani; bár mi soká, bár mi nagylelkűleg tűrje is nemzetünk, a’ gúnyt, boszút, szégyent , erőszakot, mi fejére szóratik; még is elleneinknek a’ hosszas türedelem kegyét talán gyávaságra magyarázó , ’s azért nation növő fanatismusa , a’ dolgot legszebb , legemberiebb szándékaink ellenére elvégre is oda viendi, hogy a’ magyar nemzetiség, az ellenébe feltolakodó igényekkel szemközt, egy késfoknyi keskeny pallóra legyen állítva. — ’S ha Ti kik saját szemeitekben gerendát czipelve, a’ magyar szemében egy szálkát sem hagytok fanaticus lárma nélkül, ha ti e’ dolgot csakugyan eme’ criticus állásra korbácsolandjátok, nem lesz e okotok kétségbe esni munkátok felett ? A’ lipcsei lap pozsonyi levelezőjének másik állítása eképen hangzik : „Az ő (hogy már szegény magam) liberalismusa nagy részben tisztán theoreticai abstractio, így például ő egy pest-fiumei vasút alapításáról álmodik.—Édes istenem! olly országban, hol a’ vagyonos fizetni semmi árért sem akar, hol a’ pénz igen gyéren van, ’s egy csekély intézet, például az úgy nevezett magyar nemzeti színház Pesten, csak áldozatok ’s erőfeszítések által mesterségesen fentartható“ — így szól a’ lipcsei levelező. — Tehát szegénységünk, ’s minden saját hasznunkrai fizetéstől irtózás miatt olly színben állítatunk a’ külföld ekbe hogy nálunk, a’ legszükségesb vasutak legszükségesebbjéről gondolkozni merni álom!! ’s ki arról még is gondolkozik, annak liberalismusa, nem egyéb mint merő theoria, merő abstract ábrándozás!! — Már ez egy kissé még is csak furcsa ítélet, ha nem igaz ; borzasztó ’s egész nemzetünket szégyennel bélyegző, ha igaz. Mi azt gondolok: a’ fiumei vasút legpracticusabb eszméink egyike volt; ’s ha valamit bizonynyal ezt részesítő a’nemzet roppant nagy többsége„az erőnek legfőbb szentesitésében“’s azért a’dolog kétszeresen méltó, hogy tisztelt barátunk ifj. Szabó Pál úr lapjaink 270-ik számában közlött tanulságos értekezése nyomán, még magunk is külön czikkben megkísértsünk egy kis számvetést, ha valljon igazán álom és ábrándozás e Faiméhez vasútról gondolkozni? — Országgyűlés. XXXVI. Mer illeti ülés. aug. 8-kán d. e. tizedfél órától 12-ig. Elnökök: Beöthy, Zsoldos. Naplóvivő: Zákó. Jegyzők: Palóczy, Vukovics, Ghiczy. Beöthy Ödön kér. elnök mindenek előtt figyelmeztetvén a’ tábla tagjait, hogy kiszabott peresben a’ gyűlésben jelenjenek meg, ’s időlopó várakozásra okot ne adjanak most, midőn a’ teendők tömege különben is végtelen, a’ tegnap indítványba hozott kőnyomtatás iránt tudósitá a’ RRet, melly a’köziratokat pótolandná; ’s jelenté, hogy az e’ tárgyban felszólittatott kir. személynök ő excja szívesen ajánlá, miszerint annak létesülését tőle kitelhetőleg eszközölni fogja, míg azonban az országgyűlés elnöke, nádor ő cs. kir. fensége megérkeznék, elhatárzó lépést tenni nem lehet. — Ezután Vukovics kir. jegyző fölolvasá a’szünnapok előtt hitelesítés nélkül maradt üzenetet a’ megyei zavarok felőli kir. biztossági jelentések előterjesztése iránt, melly a’ Fejér megyei petitio nyomán keletkezett. Az illető megye egyik követe, ki a’ petitio tárgyalásának annak első ízbeni előfordultakor is ellene- t mondott, most előadá, hogy ezen akkor nyilvánított meg- győződése csakugyan nem volt hiú, hanem hű megyéje ismert szelleméhez, mellynek nemességéről, bár mz jelenleg pártokra szakadozott is, föl nem teheti, hogy bármit követett volna is el, kihallgattatása előtt megalázó lépést tett volna ellene, ki a’megyének 20 év óta teljes bizalmával él. De alapult ezen meggyőződése főkép saját öntudatában, mert van egy tükre, mellyet saját keblében hordoz , ’s melly neki azt mutatá, hogy,, semmi olylyast nem követett el, miért a’ bizalmat elveszthette volna, azért erősen is hivé, hogy az említett petitio nem jöhetett 1200 nemestől, ’s bízott, hogy a’közvélemény, bár ideiglen ingadozhat is, meg fog iránta szilárdulni. De a’ közvéleménynek vannak alkotó részei, mellyekre az első értesítés igen erősen hat, ’s kik illyenkor nagyitó üvegen néznek, az illyeneknek szavát adja, hogy soha a’követséget föl nem vállalta volna, ha magát a’ fehéri petitio értelmében hibásnak értené. Most már nem magános meggyőződését’s kérelmét, hanem megyéje utasítását adja elő, ’s annak nevében kéri a’ RKet, hogy miután kifejlett tény, miszerint a’ petitio aláírásai hamisítva vannak, s illy adatokon fölírást ne építsenek , ’s megyéje kérelmét nagyobb nyomatékúnak tekintsék, mint egyes feladókét. Kérelme mellett szól azon új tekintet is, hogy az elnökség tegnapi jelentése szerint a megyei kicsapongások tárgyában munkálkodott küldöttség munkáját már bevégezvén, ide tartozó adatokra többé szükség nincsen. — Esen előadást még csak egy követ pártolá, ki a’ municipalitást alkotmányunk őrjének mondván, azt gyöngilteni nem hagyja. Egy másik követ ellenben más szempontból fogta föl ez ügyet, hogy t. i. a’ fölolvasott üzenet ’s fölirás nem a’ fehéri folyamodáson alapul. Előjött ugyan mind a’ folyamodás, mind gr. Zichynek arra adott nyilatkozása, azonban a’BR. abba, vallyon igaz e, mi azokban mondva van, nem avatkoztak, ’s ez adatokon fölirást nem alapítottak. Az e’ tárgybani első tanácskozás közben azt kívánta Fehér megye egyik követe, hogy ezen úgy hárittassék Fehér megye mint első biró elébe, ’s ez annyival inkább, mert a’ fehéri közgyűlés (nem egyes pártfel) már elhatározta, hogy ő felsége kir. biztos kirendelése végett megkeressék. Ezen épült a’ fölirás, hogy t. i. miután Fehér megye kir. biztost kér, az országnak pedig e’féle biztosi adatokra szüksége van, ezen ’s hasonló kir. biztosságok eredményei az országgyűléssel közöltessenek. Fehér megye méltósága tehát ezen fölirás által sértve teljességgel nincs, miért a’szóló annak megmutatására szavaz. Még a’ kér. elnök nyilatkozott a’ tárgyban, hogy t. i. most csak szerkezeti vizsgálatnak lévén helye, érdemleges változtatásról itt szó sem lehet, ’s az az országos ülésben lenne majd előadandó; egyébiránt az adatok szüksége most sem kisebb, midőn a’ megyei kicsapongások tárgyában működött választmány bevégezte már munkálatát, mert azokat mindaddig igen jól lehet használni, mig a’ javaslatból törvény nem lesz. — Még némelly egyes szavakban tétettek apró ’s nem lényeges módosítások. Ezután Palóczy kör.jegyző a’ főRR. turmezei panaszt illető viszonüzenetét olvasá föl, mellynek bővebb taglalásába és czáfolásába főképen egy dunai ’s egy tiszai követ bocsátkozott. A’ főRB. által saját véleményök mellett fölhozott vndokok három részre oszthatók, úgymint : 1) hogy a’ föliratban rejlő némelly jogok és tények nincsenek kellő világosságra hozva; — 2) mert nem lehet valamelly tárgyat sérelemként sürgetni, mig iránta előbb a’ kormányhoz folyamodás nem történt; — 3) mert ha a’ törvényhozó test ezen utat egyszer helyesli, el fog az országgyűlés hasonló kérelmek özönével borittatni. Ezen állításokat következőleg czáfolá az egyik tudós követ. A’ túrmezei esetben három tényről van szó, t. i. hogy a’ horvát orsz.gyűlés ideje kitüzetett, hogy az elhalasztatott, és ismét harmadnap múlva megtartatott; jog pedig csupán egy forog fen, t. i. valljon a’ túrmezei nemeseknek van e egyéni szavazási joguk a’ horvát országgyűlésen. A’ főRB. ezen jogokat ’s tényeket nem tartják elegendő világosságban lenni, de nem jelölik ki határozottan , mellyek tehát azok, mik kellő világban nincsenek, mert azt p. o. csak nem fogják tagadni, hogy az országyülés ideje kitüzetett. Azért felszólittatni kívánja a’ felvet, hogy adjanak határozottabb ’s értelmesebb választ. A’ második védokra nézve elismeri, hogy az Németországban jó elv lehet, de nálunk nem érvényes, bizonyítja ezt a’múlt országgyűlési középszolnoki példa is, mellyben szinte nem történt előleges focamodás a’ kormányhoz. Különbség van a’magányjogi és közjogi sérelmek között, az első neműekben magányos polgárok panaszkodnak, a’második neműek különböznek amazoktól abban, hogy ha egyes polgárok hallgatnának is, az országnak föl kell illy jogok sérelme miatt szólalnia, mert reá nézve nem mindegy, hogy a’polgári jogok több vagy kevesebb ember által gyakoroltassanak.— Úgy látszik, a’ mélt. főRe. félreértik a’ petitio természetét, mert petitio helyett mintegy fölkészített port kívánnak, mellynek adáiból azonnal ítélni lehessen, holott itt nincs kérdés arról: helyeseke, ’s állanake a’petitio egyes kitételei; hanem csak arról, hogy annak eredete valóban sérelmese? ’s a’kormányra nézve ebből más kötelesség nem is ered, mint hogy minél előbb határozzon, és örüljön, 1s ebben a’ nemzet kifejezett véleményére támaszkodhatik.— A’harmadik védők hasonlít azon ember okoskodásához , ki egy munkát el nem végez azért, mert több is lesz elvégzendő. Nincs ugyan alapos ok a’ petitiók olly nagy átadásától tartani, de ha volna is, akkor sem lehetne ebből azt következtetni, hogy a’ benyújtóinkat el ne fogadjuk, hanem hogy a’ petitio-ügyet kellőképen rendezzük, mint például Angliában van, hol bizonyos idő- 542