Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-08-13 / 273. szám

E’ helyzetben érzem magamat, két pontjára nézve azon czikknek,mellyel a’ Lipcsei„D­e­u­ts­c­h­e Ar­lg. Z t­g“ csillag jegyű pozsonyi levelezője, azon lap jul. 25-kei 116 számában közrebocsátott. E' csikk írójának némi haszontalan pletyka szolgál al­kataiul csekély személyemről furcsa dolgokat mesélgetni; mikint t. i. kireszteltetik, hogy gróf Ráday Gedeon az országgyűlési szünet után Pest megye követségéről le­mondana , helyét a’ fő RB-nél elfoglalandó; ’s hogy utód­jául a’ közhír engem jelöl ki.— Erre nem szükség egyebet, de annyit szükség válaszolni, hogy koholta legyen bár e’ hírt maga a’ leveleső, vagy pedig igazán utczai mende­mondákból merité tudósítását, az egész dolog nem egyéb haszatalan szószátyárságnál, mellynek legkisebb alapja, mellyben csak egy betű valóság sincs. — Tisztelt barátom gr. Ráday G e d e o n ur, reményiem, meg bocsátand , hogy ezen pulykának ezennel az ő nevében is ünne­pélyesen ellene mondjak. A’ mit továbbá a’ Lipcsei lap pozsonyi levelezője cse­kély személyemről in abstracto mond, midőn annak isten tudja minő népszerűséget tulajdonit, midőn azt regéli, hogy rövid idő alatt a’ társaság alacsonyabb fokáról ma­gamat ki tudná minő érdekes polczra küzdöttem fel, mi­dőn elbeszéli, hogy hirlapi értekezéseim a’ RR. táblájá­nak analog végzései által az erőnek legmagasb szentesíté­sében részesültek; midőn magát keblem vedöinek mindentu­dó tolmácsául vetvén fel, azt állítja, hogy mennyire ör­vendettem a’ „római cath. hierarchia ellen mi­nap ország­gyűlési­leg vívott harcznak“ (ám­bár én e’ kényes mezőt journalisticai pályámon szándéko­san annyira kerülőm, hogy még csak a’ vegyes házassági boldogtalan ügyről sem irtam­ hírlapomban soha egyetlen értekezést is) ’stb.’stb.— ezek a’ nyilvános élet azon fal­­ánkjai,mellyeket ki nem kerülhetni,mellyeket tűrni kell, fáj­lalni lehet, de válasz tárgyául tenni nem.—Hanem kettő van, és mire kissé többet kell mondanom. Egyik azon állítás, hogy „én türelmetlen ’s despoticus vagyok, a’ma­gyaron kívül minden más nemzetiség,—ke­mény a’nem magyar nemzetek iránt, ’s a’ma­gyarosítás rögeszméjétől csaknem kórságo­­san felizgatott.“ — Ezen állítása némi fontosságot nyer az által, hogy a’re­ám tolt gon­dolko­zás-mon­dot ollyannak hirdeti, melly a’ velem egyko­rú nemzedék jellemvonása. Annyit e’ nemzet csakugyan isten és emberek előtt nyílt homlokkal, fölemelt fővel vallhat, hogy saját honában saját nemzetiségének erősítésére, szilárditár­­sára nemcsak jogosítva van; de sőt a’ nevetségig gyáva öngyilkos volna , ha megengedné, hogy más nyelv érdekei, mellyekre Magyarország határai közt a’ nemzetiség magasztos nevét csak jogtalan bitorlás vesztegetheti — a’ magyarnak úgy szólván fejére nője­nek; és megengedné, hogy mások ábrándosan beteg the­­oriák igényeire támaszkodva, a’ magyar nemzetiségnek e’ honban torkát messék, e’ honban mellyröl írva van, hogy e’ világon, kívüle nincsen számunkra hely. — De kérdem én : mondjon valaki egyetlenegy vonást ezen nemzedék­ről, mellyet fanaticus ultramagyaroknak szerettek gúnyolni (nem egyes láng-kebel kitöréseiről szólok, mert meglehet hogy a’ magyarok közt is van talán, ámbár én nem tudom hogy volna olly dühös histria, mint a’ zágrábi utolsó gyű­lésnek nevetséges Camille-Des moulins-ja en mi­­niature) mondjon valaki — ismételem — egyetlen egy vonást a’ most cselelekvő kort élő magyar nemzedékről, melly a’ magyar nemzetiség önfentartási jogának a’ m­o­­deramen inculpatae tutelae kötelességének vo­nalát haladná, következőleg jogtalan, méltánytalan volna? — Bátran teszem e’ kérdést, bátran a’ legújabb események végperczéig, mert meglehet, hogy egy vagy más dolog­ra nézve mit a’ magyar nemzet kívánt, kívánságának tel­jesítésére, talán helyesebb utat módot választhatott volna; de a­ mi magát a’ kívánságot illeti,bátran teszem a’ kérdést: mondjatok egyetlen egyet, melly jogtalan, egyetlenegyet melly méltánytalan.— És még is, a’ magyarnak saját nem­zetisége ügyébeni minden lépése dühös diatribákkal gyálaz­­tatik; ’s e’ nemzedék, mellyhez magam is tartozom, türel­metlen despotának bélyegeztetik , mivelhogy az önfentar­­tás természetes ösztönétől vezéreltetve gátat rakosgat azon habtorlás ellenébe, mellyet fanaticus elleneink kétkedve óceánnak hirdetnek; de meggondolni a’körülményeket, számba venni a’ magyar nemzet sajátlagos helyzetét, meg­emlékezni arra hogy reánk magyarokra nézve lenni, vagy nem lenni forog kérdésben; N­oha ez eszébe sen­kinek sem jut; sőt elleneink, olly tényekért, mely­­lyek ha fiémileg hasonlón tőlünk erednek,fanatizált despo­­tismus bélyegével szégyenitetnek.— Nem kétségeskedem én meghallani, hogy például ha tőlem függne, én azt, hogy a’ RR. táblájánál minden követ csak magyarul szól­hasson, nem egyszerű táblai végzés hanem törvény által akarnám eszközölni; de a’ mi magát a’ kívánságot illeti, isten és embert merek kérdezni, van e még ebben is, a’ s mi annyi szenvedélyt költe fel, van e még ebben is vala-­­ mi jogtalan, valami méltánytalan ? ’s nem sokkal nagyobb jogtalanság, nagyobb méltánytalanság e egy töredéktől­­ azonbacz, hogy valakit a’ magyar országgyűléseni ma­gyarul szóllástól egyenesen eltiltson? tett­e még ebben is a’ magyar nemzedék egyebet mint a’ mi a’ világon mindenütt hasonlón van; ’s a’ mi egyébkint nem is lehet? ’s legyen bár hibás a’mód, de magában a’ kívánságban van e leg­kisebb a’ mi bánthatna ? — Vagy ha az irodalom meze­jére térünk , vegye kezébe akármelly ellenségünk az adatokat, mellyek bizony minálunk sokaknál tudvák utolsó sorig, bár ha a’ nagy közönséggeli megismerteté­sük ingerlőnek tartatván nem történhetik is; vegye kezébe ez adatokat, ’s ítéljen: mellyik részen van a’ türelmetlen­ség, a’ despotismusi vágy, a’ viszonyok jogszerűségét félreismerő méltánytalanság ? — És különösen, a’ mi en­gem illet, ha már csakugyan kell illy ügyben illy parányi személyről szólanom, felidézek emlékezetemben minden betűt, mellyet valaha ez ügyben írtam ’s legdühösebb el­lenemet szólítom fel, mutasson egyetlen sort, mellyben a’ magyar nemzetiség életkérdésében a’ jog, ’s méltányosság határát túlléptem, vagy túllépni javaslottam volna; — nem fog egyetlen zort mutathatni, — legelső gondom volt ez ügyben önmagammal a’ határvonal iránt tisztába jöni, mellyen túllépni jogtalanság, innen maradni gyávaság vol­na, ’s e’ határvonalt mindenkor szem előtt tartom; és még is olvassa meg akárki, sma’sok haszontalan röpiratözönt mellyel elleneink Európát elárasztják, ’s a­ részakaratu vagy felületes tudósítókat, kik ezen röpiratok igazságta­lanságait, a’ hírlapokban szolgailag utánhangolzák; — nem vagyok én,’s nincs e a’velem e’tárgyban minden szin­­különbség nélkül egyértelműben lévő, egész magyar nem­zedék , egy barbár sárkány faj gyanánt festve Europa előtt, mellynek szabadságáért, civilisatiojáért e’nemzet an­­nyi nemes vért ontott, ’s még ontani alkalmasint hivatva lesz. — Igen is hivatva lesz, ’s e’két szóban fek­szik mindazon dühnek, gúnynak, bosszúságnak kulcsa, me­lyet a’ magyar nemzet ellen azon atyánkfiai forralnak, kik nagy ábrándok párnáin álmodva jövendőket, haragsza­nak midőn érezni kénytelenek, hogy ez ábrándok való­­sultának semmi sem áll annyira útjában mint a’ ma­gyar nemzetiség. — De Európának ezt nem kelle­ne felejteni, ’s a’ németeknek a’ helyett, hogy lite­­raturájokat ’s különösen journalistikájokat a’ magyarok jogszerű törekvésének meggyalásására fordítanák, nem kellene felejteniük, hogy az erős virágzó magyar nemzeti­ség nekik kárukra soha sem lehet; ellenben ha a’ ma­gyar nemzet elenyészne, vagy gyenge nádszálkint len­gene csak, épen ők a’ németek védbástyájukat vesztenék el, mellyet alig ha valami kipótolhatna. Nekem mindazok után, m­ik szemeink előtt, ’s körül­tünk naponta történnek , erős meggyőződésem, hogy bár mennyire igyekezzünk mi magyarok e’ lét­ kérdésben a’ méltányosság határát megtartani; bár mi soká, bár mi nagylelkűleg tűrje is nemzetünk, a’ gúnyt, boszút, szé­gyent , erőszakot, mi fejére szóratik; még is elle­neinknek a’ hosszas türedelem kegyét talán gyávaság­ra magyarázó , ’s azért nation növő fanatismusa , a’ dolgot legszebb , legemberiebb szándékaink ellenére el­végre is oda viendi, hogy a’ magyar nemzetiség, az elle­nébe feltolakodó igényekkel szemközt, egy késfoknyi kes­keny pallóra legyen állítva. — ’S ha Ti kik saját szemeitek­ben gerendát czipelve, a’ magyar szemében egy szálkát sem hagytok fanaticus lárma nélkül, ha ti e’ dolgot csak­ugyan eme’ criticus állásra korbácsolandjátok, nem lesz e okotok kétségbe esni munkátok felett ? A’ lipcsei lap pozsonyi levelezőjének másik állítása eképen hangzik : „Az ő (hogy már szegény magam) li­­beralismusa nagy részben tisztán theoreticai abstractio, így például ő egy pest-fiumei vasút alapításá­ról álmodik.—Édes istenem! olly országban, hol a’ va­gyonos fizetni semmi árért sem akar, hol a’ pénz igen gyéren van, ’s egy csekély intézet, például az úg­y ne­vezett magyar nemzeti színház Pesten, csak áldozatok ’s erőfeszítések által mesterségesen fentartható“ — így szól a’ lipcsei levelező. — Tehát szegénységünk, ’s min­den saját hasznunkrai fizetéstől irtózás miatt olly színben állítatunk a’ külföld ek­be hogy nálunk, a’ legszükségesb vasutak legszükségesebbjéről gondolkozni merni álom!! ’s ki arról még is gondolkozik, annak liberalismusa, nem egyéb mint merő theoria, merő abstract ábrán­dozás!! — Már ez egy kissé még is csak furcsa ítélet, ha nem igaz ; borzasztó ’s egész nemzetünket szégyennel bélyegző, ha igaz. Mi azt gondolok: a’ fi­u­m­e­i vasút leg­­practicusabb eszméink egyike volt; ’s ha valamit bizony­nyal ezt részesítő a’nemzet roppant nagy többsége„az erő­nek legfőbb szentesitésében“’s azért a’dolog két­szeresen méltó, hogy tisztelt barátunk ifj. S­zab­ó Pál úr lapjaink 270-ik számában közlött tanulságos értekezé­se nyomán, még magunk is külön czikkben megkísértsünk egy kis számvetést, ha valljon igazán álom és ábrán­dozás e Faiméhez vasútról gondolkozni? — Országgyűlés. XXXVI. Mer illeti ülés. aug. 8-kán d. e. tizedfél órától 12-ig. Elnökök: Beöthy, Zsoldos. Naplóvivő: Zákó. Jegyzők: Palóczy, Vukovics, Ghiczy. Beöthy Ödön kér. elnök mindenek előtt figyelmeztet­vén a’ tábla tagjait, hogy kiszabott peresben a’ gyűlésben jelenjenek meg, ’s időlopó várakozásra okot ne adjanak most, midőn a’ teendők tömege különben is végtelen, a’ tegnap indítványba hozott kőnyomtatás iránt tudósitá a’ RRet, melly a’köziratokat pótolandná; ’s jelenté, hogy az e’ tárgyban felszólittatott kir. személynök ő excja szí­vesen ajánlá, miszerint annak létesülését tőle kitelhető­­leg eszközölni fogja, míg azonban az országgyűlés elnö­ke, nádor ő cs. kir. fensége megérkeznék, elhatárzó lé­pést tenni nem­ lehet. — Ezután Vukovics kir. jegyző föl­­olvasá a’szünnapok előtt hitelesítés nélkül maradt üzene­tet a’ megyei zavarok felőli kir. biztossági jelentések elő­terjesztése iránt, melly a’ Fejér megyei petitio nyomán ke­letkezett. Az illető megye egyik követe, ki a’ petitio­­ tárgyalásának annak első ízbeni előfordultakor is ellene- t mondott, most előadá, hogy ezen akkor nyilvánított meg-­­ győződése csakugyan nem volt hiú, hanem hű megyéje ismert szelleméhez, mellynek nemességéről, bár m­z je­lenleg pártokra szakadozott is, föl nem teheti, hogy bár­mit követett volna is el, kihallgattatása előtt megalázó lé­pést tett volna ellene, ki a’megyének 20 év óta teljes bizalmával él. De alapult ezen meggyőződése főkép saját öntudatában, mert van egy tükre, mellyet saját keblé­ben hordoz , ’s melly neki azt mutatá, hogy,, semmi oly­­lyast nem követett el, miért a’ bizalmat elveszthette vol­na, azért erősen is hivé, hogy az említett petitio nem jöhetett 1200 nemestől, ’s bízott, hogy a’közvélemény, bár ideiglen ingadozhat is, meg fog iránta szilárdulni. De a’ közvéleménynek vannak alkotó részei, mellyekre az el­ső értesítés igen erősen hat, ’s kik illyenkor nagyitó üve­gen néznek, az illyeneknek szavát adja, hogy soha a’kö­vetséget föl nem vállalta volna, ha magát a’ fehéri petitio értelmében hibásnak értené. Most már nem magános meg­győződését’s kérelmét, hanem megyéje utasítását adja­­ elő, ’s annak nevében kéri a’ RKet, hogy miután kifej­­­­lett tény, miszerint a’ petitio aláírásai hamisítva vannak, s illy adatokon fölírást ne építsenek , ’s megyéje kérelmét nagyobb nyomatékúnak tekintsék, mint egyes feladókét. Kérelme mellett szól azon új tekintet is, hogy az elnök­ség tegnapi jelentése szerint a­ megyei kicsapongások tár­gyában munkálkodott küldöttség munkáját már bevégez­vén, ide tartozó adatokra többé szükség nincsen. — Esen előadást még csak egy követ pártolá, ki a’ municipalitást alkotmányunk őrjének mondván, azt gyöngilte­ni nem hagyja. Egy másik követ ellenben más szempontból fog­ta föl ez ügyet, hogy t. i. a’ fölolvasott üzenet ’s fölirás nem a’ fehéri folyamodáson alapul. Előjött ugyan mind a’ folyamodás, mind gr. Zichynek arra adott nyilatkozása, azonban a’BR. abba, vallyon igaz e, mi azokban mondva van, nem avatkoztak, ’s ez adatokon fölirást nem alapí­tottak. Az e’ tárgybani első tanácskozás közben azt kívánta Fehér megye egyik követe, hogy ezen úgy hárittassék Fehér megye mint első biró elébe, ’s ez annyival inkább, mert a’ fehéri közgyűlés (nem egyes pártfel) már elhatá­rozta, hogy ő felsége kir. biztos kirendelése végett megke­ressék. Ezen épült a’ fölirás, hogy t. i. miután Fehér me­gye kir. biztost kér, az országnak pedig e’féle biztosi adatokra szüksége van, ezen ’s hasonló kir. biztosságok eredményei az országgyűléssel közöltessenek. Fehér me­gye méltósága tehát ezen fölirás által sértve teljességgel nincs, miért a’szóló annak megmutatására szavaz. Még a’ kér. elnök nyilatkozott a’ tárgyban, hogy t. i. most csak szerkezeti vizsgálatnak lévén helye, érdemleges vál­toztatásról itt szó sem­ lehet, ’s az az országos ülésben lenne majd előadandó; egyébiránt az adatok szüksége most sem kisebb, midőn a’ megyei kicsapongások tárgyá­ban működött választmány bevégezte már munkálatát, mert azokat mindaddig igen jól lehet használni, mig a’ javaslatból törvény nem lesz. — Még némelly egyes sza­vakban tétettek apró ’s nem lényeges módosítások. Ezután Palóczy kör.­jegyző a’ főRR. turmezei panaszt illető viszonüzenetét olvasá föl, mellynek bővebb taglalá­sába és czáfolásába főképen egy dunai ’s egy tiszai követ bocsátkozott. A’ főRB. által saját véleményök mellett föl­hozott vndokok három részre oszthatók, úgymint :­ 1) hogy a’ föliratban rejlő némelly jogok és tények nincsenek kellő világosságra hozva; — 2) mert nem lehet valamelly tárgyat sérelemként sürgetni, mig iránta előbb a’ kormány­hoz folyamodás nem történt; — 3) mert ha a’ törvényhozó test ezen utat egyszer helyesli, el fog az országgyűlés ha­sonló kérelmek özönével borittatni. Ezen állításokat kö­vetkezőleg czáfolá az egyik tudós követ. A’ túrmezei eset­ben három tényről van szó, t. i. hogy a’ horvát orsz.gyűlés ideje kitüzetett, hogy az elhalasztatott, és ismét harmad­nap múlva megtartatott; jog pedig csupán egy forog fen, t. i. valljon a’ túrmezei nemeseknek van e egyéni szavazá­si joguk a’ horvát országgyűlésen. A’ főRB. ezen jogokat ’s tényeket nem tartják elegendő világosságban lenni, de nem jelölik ki határozottan , mellyek tehát azok, mik kellő világban nincsenek, mert azt p. o. csak nem fogják tagadni, hogy az országyülés ideje kitüzetett. Azért fel­­szólittatni kívánja a’ felvet, hogy adjanak határozot­tabb ’s értelmesebb választ. A’ második védokra nézve elismeri, hogy az Németországban jó elv lehet, de ná­lunk nem érvényes, bizonyítja ezt a’múlt országgyűlési középszolnoki példa is, mellyben szinte nem történt előle­­ges focamodás a’ kormányhoz. Különbség van a’magány­jogi és közjogi sérelmek között, az első neműekben ma­gányos polgárok panaszkodnak, a’második neműek kü­lönböznek amazoktól abban, hogy ha egyes polgárok hall­gatnának is, az országnak föl kell illy jogok sérelme miatt szólalnia, mert reá nézve nem mindegy, hogy a’polgári jogok több vagy kevesebb ember által gyakoroltassanak.— Úgy látszik, a’ mélt. főRe. félreértik a’ petitio természe­tét, mert petitio helyett mintegy fölkészített port kíván­nak, mellynek ad­áiból azonnal ítélni lehessen, holott itt nincs kérdés arról: helyeseke, ’s állanake a’petitio egyes kitételei; hanem csak arról, hogy annak eredete valóban sérelmese? ’s a’kormányra nézve ebből más kötelesség nem is ered, mint hogy minél előbb határozzon, és örül­jön, 1­­s ebben a’ nemzet kifejezett véleményére támasz­­kodhatik.— A’harmadik védők hasonlít azon ember okos­kodásához , ki egy munkát el nem végez azért, mert több is lesz elvégzendő. Nincs ugyan alapos ok a’ petitiók olly nagy átadásától tartani, de ha volna is, akkor sem lehetne ebből azt következtetni, hogy a’ benyújtóinkat el ne fogadjuk, hanem hogy a’ petitio-ügyet kellőképen rendezzük, mint például Angliában van, hol bizonyos idő- 542

Next