Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-11-19 / 301. szám

Országgyűlés. JLXVII. Országos ülés a’ mélt. fö-ilknél. nov. l­-kén. Kezdete 10 órakor, vége 2-kor. Tárgy: a’ börtönrendszer. Folytattatván a’ börtönrendszer feletti tanácskozás, m­ai ülésben először a’ börtönintézeti lelkészek elibe szabott utasítást magokban foglaló §-ok kerültek tárgyalás alá. A’ 261. §-ra, miszerint az illy lelkészek hivatalos állásukra a’ főigazgatótól függnek, egy egyházi személy azon meg­jegyzést téve, hogy ha a* §. szerkezete így marad, né­­melly lelkészek azon gondolatra jöhetnek, hogy egyházi illető elöljáróiktól egészen függetlenek, azért hogy ez ne történhessék, ezeket kívánná a’ §. elibe tétetni. „Mint egy­házi személyek az illető egyházi hatóság alatt állván, hiva­talos állásukra ’stb. mi egyhangúlag elfogadtatott. A’ 262 — 264 §-ig maradt a’ szerkezet; a’ beteg rabok megláto­gatásáról szóló 265. §. e’ szóig marad meg: „vigasztalá­­siban“ a’ mi ezután következik , kimarad, és helyébe ez tétetik: „részeltessék és kötelességüket teljesítsék.“ A’ 266. §. oda módosíttatott, hogy hetenkint nem egyszer, hanem kétszer látogassák meg a’ lelkészek a’ rabokat, minthogy számuk szaporodott. A’ 267 — 272 §-ig maradt a’ szerkezet. A’ börtön­­orvos- és sebésztanárok elibe szabott utasí­tásról szóló §§ ban a’273—287 §-ig semmi változás nem történt, mint szinte a’ börtönintézet gondnoka elibe sza­bott utasításról szóló 288 - 301 §§-nál is maradt a’ szer­kezet. Ezután következik a’ H., nyolczadik szakasz a’ b­ö­r­­töni szolgálatbeli személyzet (raktári szolga, nő felügyelői segédek, írnok, háziszolga, 34 belső őr, kapus) tagjainak utasitásáró­­. I­tt a’ 302-323 §-ig maradt a’ szerkezet. Az összes börtönrendszerrel felügy­elésről szóló XIV. fejezet §-ai a’ 324- 336 §-ig maradnak. A’ 337 §. felett, melly arról szól, hogy a’ helytartósági tanácsos a’ tör­vényhatósági küldöttekkel együtt vizsgálja meg a’ börtönt, némi vita keletkezett. Egy báró ugyan­is azt akará, hogy mivel már most mintabörtön építtetik, a’ törvényhatóságok tapasztalást­szerzés végett minden esztendőben küldhesse­­nek oda egyéneket, kik a’ magok megyéjében­ rabokhoz bebocsáttassanak, ’s ha ott ollyas valamit tapasztalnál­,­k, mit jónak nem tartanak, annak orvoslása végett a’ hely­tartó-tanácshoz folyamodhassanak. Ez annyival inkább szükséges, mivel ha ellenőrködés lesz, a’ börtöni tiszti személyzet annál nagyobb pontossággal igyekszik köteles­ségét teljesíteni. Ezt azonban a’ többség feleslegesnek látá, ’s azért e’ §-ból ,,a’ törvényhatósági küldöttekkel együtt“ kihagyatott. A’ 338—341 §-ig marad a’ szerkezet. A’ 342. §-t a’ főRt. oda módosítók, miszerint a’ hely­tartó-tanács a’ törvényhatósági és mintabörtöni igazgató­ságoktól vett tudósítás ’s számadás nyomán, a’ börtöni pénztárról, rabok állapotjáról, munkabérről, bűntettek­ről , mellyeket szenvedtek a’ börtönrendszer sikeréről, ne csak a’ felségnek tegyen körülményes jelentést, hanem azt egyszersmind három évről három évre az országgyű­lés eb­be is terjeszsze fel. Ezen módosítást egy gróf, ha úgy értik, hogy az országgyűlés ezután is mindig bele avatkozhatik a’ börtönök dolgába, helyben nem hagyhat­ja , mert ez a’ végrehajtói halomhoz tartozik. A’ minta­börtön körül szerzett tapasztalást azonban szükségesnek látja országgyűlés ek­be terjeszteni, mert az országgyűlés csak ezen tapasztalás nyomán rendelkezhetik továbbra a’ magányrendszerről, de ha egyszer rendelkezett, azt ő nem fogadhatja el elvnek, hogy felette a’ törvényhozás ezután is mindig rendelkezhessék. — Egy báró nem látja át, miért nem kívánja előtte szóló azt a’ törvényható­sági börtönökre nézve is, mit a’ mintabörtönre kíván, mert azt már maga is elismerte, hogy azokat javítani kell, nem ugyan a’ magányrendszer szerint, hanem az 1827—ki e’ tárgybeli országos választmány javaslata nyomán. A’ min­tabörtönre a’ költséget talán megajánlja ő felsége, vagy ha nem, legalább előlegezni fog rá. Azt azonban nem kí­vánhatván, hogy az országban minden börtönt ő felsz­épít­tessen , ki fogja azon törvényhatóságot segíteni, melly­­nek nincs tehetsége a’ szükséges javítást megtenni ? Az fogja, a’ kinek ez kötelessége t. i. a’ törvényhozás; en­nek azonban először meg kell róla győződve tenni, hogy e’ vagy ama’ törvényhatóság erejét meghaladja a’ börtön­építés vagy javítás; miként győződhetik pedig meg, ha jelentést nem tesznek róla? Erre a’ többség oda nyilatko­zott, hogy a’ törvényhozás teendői közé tartozik a’ bör­tönökről rendelkezni, de fem egyszer el vannak rendelve, azt azontúl a’ nélkül nem teheti, hogy a’ végrehajtói ha­talom körébe ne vágjon. — Ezután az 1827—ki országos választmány e’ tárgybeli javaslatának felolvasását kivánák, de ez akkorra halászhatott, mikor a’ mélt.főRB. a’ börtön­­rendszeren átmennek. — A’ 343. §. marad. Ezután a’ XV. fejezet (a’ törvényhatósági börtönök rendszeres építéséről ’s belső rendezéséről) mellőztetett, minthogy rá hivatkozás van a’ XVI. fejezetben. A’ XVI. fejezet (a’ kerületi börtönök felállításáról) annyiban véte­tett tárgyalás alá, mennyiben a’mintabörtön felállítására szükséges. A’ 366. §. (hol építendők a’ kerületi börtönök?) kimarad. Ezután a’ 367—371. §-ig marad a’ szerkezet, mint szinte az itt idézett 350—362 §§ nál is. A’ 362. §-ra melly arról szól, hogy az építésben arra is figyelemmel kell lenni, miszerint a’ kath. foglyok a’ mise áldozatot hogy a’ mit hazánk közjavára megindítanunk sikerült, az illető törvényhatóságoknál, ’s egyeseknél kegyes pártfogásra, nem pedig hátráltatásra találand. — Mert az utóbbi valóban szomorú volna. — S­z­e r­k. I ájtatosságukkal kisérhessék, egy egyházi személy, azon megjegyzést téve, hogy a’ katholicust nem elégíti ki az isteni tisztelet, ha a’ lelkészt az oltár előtt nem látja. Az­ért itt, hol az erkölcsi javítás forog szóban, nincs helyén a’ gazdálkodás. Azon ellenvetés sem áll, hogy falun sem fér be mindenütt a’ nép a’ templomba, még is a’ kán ál­lók szokott módon végzik áj­tatosságukat; mert ha egyszer be nem férnek , máskor jókorább mennek, és jelen van­nak templomban az isteni tiszteleten. A’ rab azonban soha sem láthatja a’ papot, és igy kevés hatása lehet rá az isteni tiszteletnek. Ez végre ajánlá, hogy legalább a’ mintabörtönben úgy építtessék a’ kápolna, mint nem rég Londonban, hol a’ rab fejére álarezot tesznek, és a’ szék hátulról és oldalról olly magasan van bedeszkázva, hogy a’ reb felette el nem láthat, de elölről a’ papot láthatja, a’ nélkül hogy egymást megláthatnák. — Erre többen azt mondák, hogy ezen londoni kápolna sikeréről, mivel nem rég építtetett, bizonyost nem tudhatni, különben is köny­­nyen gondolhatni, hogy azon arezok nem igen nevelhetik a’ buzgóságot; továbbá még itt azon körülményt sem kell feledni, hogy ezen álarezos rabokat egyenkint kell vezet­ni a’ kápolnába, arra pedig a’ 24 belső őr nem volna elég­séges. Egyébiránt az e’ feletti tanácskozás akkorra ha­­lasztatott, mikor az építési terv kerül tárgyalás alá. A’XVII. fejezet a’kerületi börtönök helyeiről, és a’ kerületek kiterjedéséről, minthogy a’ mintabörtön által szükségtelenné vált, egészen kimarad. A’ XVIII. fejezet (382—387 §-ig) a’ törvényhatósági és kerületi börtönök (most csak mintabörtön) első felállí­tására, és azontúli fentartására szükséges költségekrűl szól. E’ tárgyra nézve abban mindnyájan megegyeztek, hogy a’ költségekről rendelkezni kell, addig azonban,mig a’ költség ki­vetési aránykulcsra a’ két tábla közt az egyes­­ség meg nem készül, nem kívánják a’ tárgyat e fels.­eb­be terjeszteni. A’ 383. §-ban, miszerint a’ kerületi (minta) börtön költségeket a’ királyi pénztár viszi, ezen szó után „bútorozásának“ még ez létetett: „fentartásának, személy­zetének“------költségeit. Ennek nyomán a’ 384—386. §. kihagyatott. — ’S e’ szerint a’ börtönrendszer tárgyalása ez úttal berekesztetett. November 12-ikén vasárnapi szünet. SíIIX. Országos ülés a’ m­élt. fobst­­nél, nov. 13-kán. Kezdete 10, vége 2­/2 órakor. Tárgy: 1827-iki országos választmány börtönjavitási terve. Az egy mintabörtön elfogadása mellett, szükségesnek látván a’ mélt. főRR., a’ törvényhatósági börtönöknek, az 1827-iki országos választmány e’ tárgybeli munkálata sze­rinti javítását, mai ülésben az említett munkálat ide tartozó része, a’ rabokkal­ bánás (tractamentum captivoritas) vé­tetett tanácskozás alá. E’ munka három részre oszlik: 1-se szól a’ börtönök rendezéséről, 2-ik a’ rabok dolgoz­tatásáról, 3-ik a’ rabok erkölcsi oktatásáról. — Az 1—18. §-ig maradt a’ szerkezet azon hozzáadással, hogy a’ hol ezen börtönjavitási terv különben nem alkalmazható , ott uj börtön fog építtetni, és hogy az ugyanazon bűntett miatt gyanúsak és vádlottak, egymástól el fognak különöz­­tetni. A’ 19. és 20. §., miszerint a’ tömlöcztartó azon rab iránt, ki jól viseli magát, némi kedvezéssel lehet — ki­hagyatott. A’21. szakasz felett, miszerint az engedetlen és ki­hágó rab, a’körülményekhez képest, testi büntetéssel is büntettethetik — hosszas vita keletkezett. Az egyik rész, minthogy szerinte utóbbi vitatkozás tárgya, arról tanács­kozni, hogy meg kell e tartani a’ testi büntetést, vagy sem? nem akart annak érdemleges tanácskozásába bocsát­kozni , hanem véleményét függőben hagyni addig, mig a’ BR. e’ dologban nézeteiket kinyilatkoztatnák. — A’ másik rész ellenben, részint mivel a’tárgy igen fontos, részint mivel az 1827-iki országos választmány e’ tárgybeli mun­kálatot magokénak vallották a’ mélt. főRR., minden pontot érdemlegesen akart megvitatni, annyival inkébb, mivel a’ főRR. ollyasmit nem ajánlhatnak a’ t. RR-nek, mit he­lyesnek , czélszerűnek nem tartanak, és mivel továbbá a’ fegyelmi büntetések elhatárlása, a’börtönrendszerhez tar­tozik. Egy gróf e’ tárgyban következőkép nyilatkozott: mi­után a’ RR. az egész büntető-rendszerre nézve részletekbe ereszkedő munkát nyújtottak et, mellynek egyik részét elvetettük, és mást javasoltunk helyébe, igen helyesnek, és a’ dolog természetével csak azt látom egyezőnek, hogy mi is részletes munkával feleljünk. — Én azt nem tudom megfogni, hogy a’BR-nek az 1827-iki börtönrendszert javasoljuk, a’ nehézségnél mégis megállapodunk, és aa-­ nak elhatárolását a’RR-re akarjuk bízni. Ez tehát egy részről azt teszi, hogy a’ mélt. főRR. javasolnak vala­mit a’ RR-nek, a’ mi iránt még magokkal sincsenek tisztában, és hogy a’ mélt. főRR. elveket állítanak fel, gondolatokat mondanak ki, ’s a’ RRtól azt kívánják, hogy ők a’ mélt. főRR. elveit ’s gondolatait jobban értsék, mint magok a’ főRR. Miután a* börtönrendszernél annyi részletekbe bocsátkoztunk, miután meghatároztuk, hogy milly kosztot adunk a’ rabnak, mennyi zsebkendőt kapjon a’ fogoly; mest a’ főkérdésnél álljunk meg, most mond­juk , hogy azt mi nem határozhatjuk el, hanem elhatáro­zásét a’ f.­RR-re bízzuk, — ezt én semmikép megfogni nem tudom. Mi a’ dolgot illeti, hogy t. i. testi büntetés legyen e , vagy sem; ha erre nézve a’ mélt. főRR. hatá­rozni nem akarnak, akkor minden elveknek ellenmonda-­­ nak, mellyeket eddig felállítottak. Miért vették föl elő­ször a’ főRR. a’ börtönrendszert? az iránt úgy sorolók elő okaikat, hogy mielőtt elhatároznánk, hogy 2,3,4 évre, 1 vagy néhány hónapra büntetjük a’rabot, tudnunk kell, melly helyen és mint szenvedi ki azon büntetést; — ennél fogva hát beleereszkedtek a’ mélt. főRe. a’ börtönrend­szer tárgyalásába, és most a’ leglényegesb dolgot, t. i. hogy t .on fogság testi büntetéssel legyen e összekötve, vagy sem, ki akarják hagyni, ’s ennek részletes tárgya­lását más alkalomra akarják halasztani; — pedig ez épen a’ leglényegesebb dolog, és ha volt valami indító ok, melly­­nél fogva azon indítványt elfogadta a’ többség, hogy a’ börtönrendszerbe kell bocsátkozni, épen azon indító ok az, mellynek, ha nem engednek a’ mélt. főRt., nem tu­dom átlátni, hogy a’ börtönrendszert mi okoknál fogva vették tanácskozás alá. Ennél fogva, ha mostani lépésün­ket eddigi tetteinkkel összhangzásba akarjuk hozni, szük­ség a’ dolog részleteibe bocsátkoznunk, mert a’ fődolgot, a’ dolog lényegét, a’ nélkül későbbre halasztani nem lehet, hogy a’ mélt. főRR. azon elveknek, mellyek mellett eddig fölléptek, egyenesen ellen ne mondjanak. Egy báró következőkép nyilatkozott: Azt hiszem, hogy ezen szakasz megvitatásának elhalasztása a’ mélt. főRR. azon végzésével, miszerint a’ börtönrendszert a’ büntető­­törvénykönyvnél előbb kell tárgyalni, valóságos ellentét­ben áll. Én azok közé tartozom, kik a’ büntetőtörvény­­könyvnek mindenek előtt legalább a’ börtönrendszer előtt való fölvételét indítványozták. Tettem pedig ezt azért, mert a’ büntetések nemeiről csak a’ büntetőtörvénykönyv határozhat; — miután tehát a’ börtönrendszerben szük­ségkép elő kell fordulni a’ büntetés minden nemeinek, azt véltem, hogy azoknak meghatározása mindenekelőtt és előbb szükséges, mint a’ börtönrendszer tárgyalása. A’ mélt. fő Rt. többsége ellenkező véleményben volt, és azt mondá, hogy a’ bűntetőtörvénykönyvnek mindezek előtt tárgyalása nem szükséges, és hogy büntetőrendszert lehet megállapítani a’ nélkül, hogy a’ büntetőtörvénykönyv meg volna állapítva. Már most kérdem a’ mélt. fölvet: lehet e’ képzelni börtönrendszert, mellyben fegyelmi büntetésre nem volna szükség ? A’ fegyelmi büntetések alkalmazása egyátalában úgy, valamint a’ fegyelmi büntetés különböző neme a’ börtönrendszernek egészéhez tartozik, mit a’ a’ mélt. főRB. elősorolnak akkor, midőn a’ magányrend­szernél a’ mintabörtönre nézve bizonyos fegyelmi bünteté­seket határoztak meg. Valamint hát a’ mintabörtönben fe­gyelmi büntetéseket határoztak meg, úgy ezen­­esetre is meg kell határozni azon fegyelmi büntetéseket, mellyeket e’ rendszer fentartására szükségeseknek tartanak. Én most nem nyilatkozom aziránt: akarok ez testi büntetést felvenni azon fegyelmi büntetések közé, vagy nem; de a’ föRRnek szükséges nyilatkozni aziránt, milly fegyelmi büntetést tartanak szükségesnek az általuk ajánlott börtönrendszer létrehozására. Ha meg vannak győződve a’ főRR., hogy azt az orsz. választmányi munkálat által javaslótt testi bün­tetés nélkül feltartani nem lehet, akkor ki kell mondaniok azt, hogy azon börtönben a’ testi büntetést mint fegyelmi büntetést meg akarják tartani; ha pedig a’ mélt. főRR. azt hiszik, miszerint a’ testi büntetés a’ börtönrendszer fen­tartására nézve, mint fegyelmi büntetés nem szükséges, akkor ezt hasonlókép ki kell mondaniok, — de nyilatkozni mindenesetre kell; mert én nem tudok magamnak börtön­­rendszert képzelni, mellyben a’ fegyelmi büntetés módja ki nincs mondva, miután olly börtönrendszer nincs, melly­ben fegyelmi büntetések nem volnának. Egy gróf beszédéből következő helyet emelünk ki: A’ magányrendszer elfogadása által világosan kimondottak, hogy a’ botról lemondunk, mert a’ magányrendszert a’ bottal ezen tábla megegyeztetni nem tudja. Ha tehát a’ sokkal súlyosabb, sokkal terhesebb bűnösökre nézve ki van mondva­, hogy a’bot el van törölve, nem látom át, hogy a’ mélt. főRB. miért kívánnak itt ezen kérdésben fen­­akadni, ’s ezen kérdésnek eldöntését továbbra halasztani, annyival inkább, mert az által, ha kimondatik, hogy fe­gyelmi tekintetben a’ bot létezni nem fog, még kimondva nincs, hogy a’ bot létezni nem fog. Mert láttam olly bör­tönöket, hol a’ rabok csupán fegyelmi esetekben verettek, és láttam olly börtönöket, hol fegyelmi esetekben nem ve­rettek, de olly börtönöket nem láttam, hol fegyelmi ese­tekben nem verettek, de mellette a’ bot fenállott. Itt, mélt. foRB., a­ magányrendszer elfogadása által ki van mondva, hogy az országnak legsúlyosabb rabja fegyelmi esetben sem fog veretni; ’s eh­kép nem látom módját annak, hogy a’ bot m­ikint maradhasson fen. Egy gróf a’ más részről következőkép nyilatkozott: A’ mélt.­ít -R. az 1­827-iki javaslatot nem mint ollyast aján­lották , mellyet legtökéletesebbnek tartanak, hanem mint ollyast, melly addig, mig tökéletesebb rendszer biztosan behozathatik, a’ mostani körülmények közt, legalább vé­lekedésük szerint, a’ legalkalmasabb. —Itt csak arról lehet szó , miilyen legyen a’ bánásmód a’ rabokkal, nem pedig arról, hogy ítélet által miilyen büntetés mondassák ki ra­jok. Ez természetes, mert az ítélethez, és a’ büntetés meghatározásához tartozik azon vitatkozás: valljon a’testi büntetés fenmaradjon e, vagy megszüntettessék. Szerinte ugyan még nincs a’ maga idejében, hogy a’ testi büntetés hazánkban addig megszüntettessék, mig más büntetés nem léréz — de ez nem ide való — hanem azt szeretné kimon­datni , hogy a’ főRB. az önkényes testi büntetésnek ellen­ségei i­őnek, mert más ez ítélet által kimondott testi bün­tetés , és más az, melly csupán a’ börtönigazgató önké­nyétől függ. E’ szerint azon szakaszban a’ sötét kamara, böjt, ágyelvételi büntetés megmaradna, de azt kihagyná, hogy a’ rab moderata poena corporali predtatur. Még ezután többen nyilatkoztak, mind az előbbi három szónok, mind ez utolsó gróf értelmében, és a’ többség kihagy­­' ugyanezen szakaszból a’ „poena corporali“ szót.

Next