Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-12-03 / 305. szám

küldök által a’ lehető legnagyobb szabadsággal és ollyeny­­nyira gyakoroltatik, hogy talán példákat mondhatnék, hol a’követek nem bizonyos tényért, hanem, csak azért hi­vattak vissza, mert illetőleg a’ közbizodalmát elvesztették, kötelességünk a’ követeknek módot nyújtani, hogy mago­kat küldőik előtt igazolhassák, hogy a’ birodalmat kül­dőiknél megtarthassák. Már kérdem, hogy miután az első táblai tanácskozás leglényegesebb része kerületi ülésekben foly, valljon megtagadhatjuk e a’ követektől azon lehető­séget, hogy küldőik előtt magokat eljárásaikról igazol­hassák? megtagadhatjuk e ennél fogva a’ két­ napló fel­­nyomatását? Mondatott ugyan, hogy erre most szükség nincs, mivel az újságok elég részletes közléseket tesznek a’ tanácskozásokról. Igaz, hogy a’ sajtó által elég terje­delmesen közöltetnek az országgyűlési tanácskozások, de valami mégis kimarad, ez a’ valami — a’ szónokok nevei. Ez fontos dolog, mert a’ név kihagyatván, a’ küldők nem tudhatják, mint nyilatkozott követjük, ’s a’követek nem igazolhatják magokat küldőik előtt. — Mi egy főispáni­­helyettes azon módosítását illeti, hogy a’ kér­ üléseknek a’ napló kinyomatása által nem akar nagyobb diplomatikai jelentőséget adni, arra azt válaszolom , hogy ha kér­ ülé­sek nem léteznének, e’ főtábla conservativ részének volna feladása illy nemű institutiót indítványba hozni. Tekintsünk körül a’ világ minden alkotmányos országában, mindenütt van gondoskodva óvószerekröl a’ rögtönzések ellen, mert miután a’ legnemesebb érzelmek és a’ legszentebb szenve­delmek tévutakra vezethetik a’ törvényhozást, igen czél­­szerü, hasznos és üdvös, ha a’törvényhozás akkor, mi­dőn először tanácskozik, mindjárt definitive nem határoz, hanem mód engedtetik neki, hogy ha talán egy pillanatban elragadtatnék, előbbi véleményétől elállhasson a’ nélkül, hogy magával ellenkezésbe jöjön. Én tehát a’ kér­ ülések fontosságát meginkább növelni szeretném, a’ kér­ ülése­ket méginkább rendszeresítni akarom.­­ A’ kormány kép­­viselésére csak azt jegyzem meg, hogy azon kormány, mellynek elvei csak azok által képviseltetnek, kiket ő küld, vagy küldhet országgyűlésre, azon kormány alkotmányos országban elvesztette hatását. Azon kormánynak, melly al­kotmányos úton akar kormányozni, nem különös kül­döttekre, hanem többségre van szüksége, melly vele egy értelemben áll. A’ kormányt nem a’ személynök, nem a’ más oldalon ülő urak képviselik, hanem bizo­nyos kérdésekben én, és mások, és mindnyájan, kik az alkotmányhoz ragaszkodunk, kik erős kormányt azért kívánunk, hogy erős legyen a* szabadság. Mindezeknél fogva a’ HR. üzenetét egész kiterjedésében pártolom. Erre nádor ő fensége észrevételt ten, mellynek ér­telme mintegy következőkben öszpontosul: Ha a’t. HR. a’ kér­ üléseket úgy akarják szabályozni, mint szabá­lyozva vannak az országgyűlések, és a’törvényhatósági utasításoknak azokra is olly nagy befolyást adnak, és még a’ naplót is kinyomatni kívánják, úgy surrogatumokról kell gondoskodni, hogy tanácskozásaik a’ közjó tekinte­téből ne akadályoztassanak, és akkor mi fog történni? ak­kor nemcsak országos üléseink, mellyek valóságos törvé­nyeken alapulnak , hanem a’ kér­ ülések is minden jelen­tőség őket elvesztendik, mert azokban minden dolgok m­­a­­r adjon által fognak elintéztetni, és a’ törvényhozás kénytelen lesz conferentiákról, és a’ tanácskozásoknak olly módjáról gondoskodni, melly által a’ kölcsönös capa­­citatiónak lehetősége eszközöltessék. Egy gróf e’ tárgyban következően nyilatkozott: Min­den szabad ország polgára méltán követelheti, hogy ha­zája viszonyaival, és a’ törvényhozó test munkálataival, pedig minden önkény­ szabta korlátok elmellőzésivel, tel­jesen megismerkedhessék , különösen ott, hol a’ követek utasításokkal vannak ellátva. Ennek következtében azokat, bárcsak némi részben is eltitkolni akarni, könnyen azon gyanút szülheti, hogy vagy a’ nemzet képviselői a’ haza ellen alattomban veszélyt koholnak, vagy hogy a’ kormány tanácsosnak nem találja, a’ polgárokat jogaik felöl felvilá­gosítani. Az elsőt íve öleg,örökös hálával kell elismernünk a’ t. R­. azon buzgó lelkesedését, mellyel honunk jólétén, boldogsága gyarapulásán folyton törekednek; a’másodikra réssé pedig távol legyen kormányunk felől illy szeren­csétlen vészteljes mellékesést föltenni. De nehogy ezt csak sejdithesse is valaki, fogjunk kezet a’t. R- kel, és terjesszük a’ felírási javaslatot, mellyel ezennel pártolok, minél előbb a' fölség­ekibe. Egy más gróf beszéde következően hangzik: El­­mtlletöm a’ kérdés törvényes szempontját. Ez eléggé ki van fejtve az esen ’s több rokontárgyak megpenditése al­kalmával. Kérdés csak arról van: alkotmányos ország ea’ mi hazánk vagy nem, ’s valljon maradjon e annak vagy nem? — Mi ezen eltiltás politicáját illeti, abban egyik maradványát látom azon szűkkeblű’s félénk kormányrend­szernek, melly eddig divatozott, ’s melly a’nyilvános­ságnak árnyékától is visszaijedt, 's a’ sajtóban nem Faust vagy Guttenberg, hanem Mephistopheles találmányát látta. A’ kormány védői azt állítják, hogy a’ kormány ezen ed­digi rendszer hibásságáról meggyőződve lévén, azon­nal alkotmányos ’s haladási úton szándékozik járni. —­íme egyik induló pont. Csupán a’ m.földtől függ ez utat meg­nyitni. Azt gondoltam, hogy a’köz ügyek mostani stádiu­mában a’ főtábla minden tagjai már átlátták, hogy ha va­lakinek , bizonyosan az ő érdekükben fekszik, bő ’s hite­les kútforrást kezökben tartani azon tanácskozásoktól, mellyekben hazáink közérdekeinek csirája rejlik, ’s mely­­lyekről most csak igen tökéletlen értesítést kaphatunk ré­­szint a’ csonkult hírlapi czikkekben, részint a’ — meg kell vallani — igen egyoldalú írásbeli tudósításokban. De a’ mindennapi tapasztalás mutatja , mi nagy akadályul ’s tö­mérdek gátul áll ezen főtábla, minden ollyféle haladásnak, melly annak többsége véleményével öszhangzásban nincs. Nem remélhetem csekély tehetségemnél fogva azt meg­nyerhetni, mit a’ követi táblával együtt itt több jeles szó­nok fontos ’s erőteljes okokkal kivívni nem tudott. Tehát szavazatomat röviden kimondván, a’ BR. üzenetét pártolom. Egy gróf, miután már rég nem hallatta szavát, e’ tárgyban következően nyilatkozott: Azt hallom sokszor, hogy nincsen ollyan tárgy , melly a’ lehető legnagyobb nyilvánossággal nem volna vihető; én részemről némelly esetekben félek a’ nagy világosságról, ’s most azért szó­lalok fel, mivel keveren vagyunk, és nem látok semmi külföldi stenographot,ki a’ szót innen elvinné Europa min­den széleibe és határaiba. — Ugyanis gr. T. L. barátom K. M. L.-nak válaszul adta, hogy az angliai példa ide épen nem alkalmazható , mert Angliában sincs a’ kormánynak valami direct befolyása, de tud magának szerezni befo­lyást, és hogy helyes volna, ha ezt a’ kormány nálunk utá­nozná. Már mélt. JöBB, ha igazán meg akarjuk vallani, mi tanácskozásainkban a’ magyarországi megyék állapotját igen-igen egészséges állapotnak gondoljuk , de már most vegyük, hogy ha igazán volna egy kormány — és közbe­­vetőleg legyen mondva itt igen tisztelt barátom Mephi­­stophelest hozta elő — bizony ne igen sokat emlegessük, mert meg talál jelenni — ha teszem a’ kormány egészen befolyást akarna szerezni, mint azt egy előtte szólott gróf jónak hiszi, a’ megyéknél — hol, valljuk meg igazán, pénz, bor, pálinka, szinte mindent eldönt, — midőn illy álla­potban vagyunk, az illyeseket, mint a’ franczia mondja, én família szeretném előhozni, és ugyancsak a’ franczia köz­mondás szerint, a’ szennyest igen jó a’ családi körben mo­sogatni , és nem úgy mint sokan, kik egyik tulságból a’ másikba mennek át, és mindent minden lehető legnagyobb publicitással de mindenütt dobra vernek. És ez állásunk abból is látszik, hogy mindnyájan és mindenki más után becsületes felfogása szerint iparkodik valami jobb hely­zetre vergődni; ez bizonyítja, micsoda nyavalyás állapot­ban vagyunk. Méltóztassanak felvenni, itt annyi anomalia van, ha mind azokat felbolygatjuk, bizony nehéz lesz a’ dolgot elrendezni. A’ kérdés csak az, hogy mit kívánunk ? Vannak emberek, kik talán természeti hajlamuk, vagy is­ten tudja micsoda okok miatt szeretik a’ dolgokat mozdu­latlanságra korbácsolni; megvallom, noha nincs köszönet benne, én mégis a’ conciliatio embere vagyok, és ha nem tudom azt elérni, mi után vagyok, elég morális erőt ér­zek magamban, mint nyilvános státuspolgár, ’s e’ helyen némileg státusemb­er, elfogadni azt, mi körülményeink­ben kívánatos, és mit elérni lehet. Már mélt. foBB, vegyük fel azt, hogy ha most nem sokára innen az országgyűlésről eloszolnánk, vagy pedig 5 — 6 hónap elforgása alatt — és lehet mondani, hogy a’ nemzeti életben úgy vagyunk mint a’ privát életben, noha a’ lehető legjobb akarat mellett — egy kissé hevesebb vér — felhevitve a’ dolgot máskint lát­juk , és azután midőn kialussszuk, ’s a’ tükörben megnéz­zük magunkat, azt mondjuk: bizony kár volt némi tekin­tetben a’ dolgokat egyenesen csökönösségre és mozdulat­lanságra hajtani. Méltóztassanak megengedni, a’ fődolog Ítéletem szerint az , hogy a’ jelen kérdést tekintve, meg­vallom hogy ha a’ sajtószabadságnak valaki barátja , bizo­nyosan én vagyok, ezt többször több helyen mondottam. In thesi a’ sajtószabadságot lehető legnagyobb jónak tar­tom, és csak azt bánom, hogy nem minden nemzet, és talán a’ magyar sem érett meg igazán a’ sajtószabadságra, de bizonyosan meg fog érni maga a’ sajtószabadság által, — ezt más terrénumra szeretném átvinni; de kérem a’ m. főRRket, hogy a’ t. RRket szólitnák fel, hogy ettől állja­nak el, és miért ? — azért, mert épen e’ tárgy a*, melly az utasitás természete szerint mozdulatlanságra hajtja az országgyűlést. De most az utasítás hasznát, talán szüksé­gét vizsgálni nem akarom, csak midőn az utasítások rend­szeresebben ki vannak dolgozva, azon csudálkozom, hogy itt annyi idő fecsérlésével olly hosszú dictiókat hallgatunk, és az emberek beszéljenek bár 10 népig, ott hol az uta­sítás egyenesen köt, vége a’ capacitatiónak. Ha követ vol­nék azt mondanám: az istenért, mégis csak valamivel menjünk haza; — ezelőtt 50—100 évvel olly körülmé­nyek közt volt Magyarország, hogy egy-két lépéssel előre, egygyel hátra ment. Ez a’ haladás nem­ényem szerinti, de mégis jobb szeretem mint a’ pangást. Ha követ ember va­gyok , azt mondom: itt utasításom nem olly világos és szoros, azt itt mint becsületes ember el fogom olvasni; de már most, ha igaz, hogy miután sokkal többen avatkoz­nak a’ publicumba mint azelőtt — és ez életnek jele — az utasítások által a’ követek úgy meg lesznek kötve, hogy a’ deliberatio még nehezebb lesz, és minden ember úgy is fogja tudni a’ publicitás által, hogy mi történik, és itt tö­b­b szakad egy hajszálnyit sem lehet engedni — mondom, ekkor ha követ ember vagyok, mit teszek? azt mondom, hogy talán kötelességemet abban teljesitném, hogy éjjel­­nappal haza írnék, — mert látjuk hogy némi kisebb kér­dések miatt sokszor nagy bajba esünk, és midőn kialusz­­tzuk magunkat, megbánjuk. — Néha az utasításnak jó ol­dala is van, t. i. az, hogy mindenkinek befolyása van a’ tanácskozásokba, vagyis inkább a’ hazai dolgokba, de azért mégis igen-igen rosz oldala van, t. i. a* nyilvános capecilationak egyenesen útját állja az utasítás. Szólítsuk fel hát a’ Réket, hogy álljanak el ezen kívánságtól. Egyik tisztelt barátom monda , miszerint az neki fáj, hogy ez most itt keresztül nem megy. Kérem az istent, hogy ha nemcsak Pozsony megyében, de a’Tisza-háton is jár, neki soha semmi jobban ne fájjon, mint az, hogy erre ezen tábla rá nem áll. Ha valaki nemzetünk kifejlődését kiséri, ez nem olly igen-igen aggasztó dolog, ez maga­magától fog elintéztetni, melly, és adja isten, hogy ezen lejális kormány mindig megmaradjon, mivel akkor, ha gr. T. L. úgy­szólván felszólítása, vagy idézgetési szellemé­ben megtörténnék, hogy magának a’ kormány az alsó táblánál csakugyan többséget akarna szerezni, akkor meg­vallom , azt mondanám: fáj lelkem, és rettegek az alkot­mányért és nemzetiségemért, és azért inkább köszönjük addig mig idő van, hogy olly leyális kormánynyal van dolgunk, melly olly kir. előadásokat terjessze az ország­gyűlés elibe , és mellyel még sokat végbe lehet vinni, és egyességre lépni, mit talán a’ magyar , mellynek az volt nyavalyája, hogy vagy aludt, vagy elszökött, vagy pan­gott , vagy találomba esett, hogy egyszer meg ne bánja, hogy a’ jó alkalmat el hagytuk szalasztani. Egyébiránt tisztelt barátim higgyék el, hogy mind azon ébredési jele­net, mind az, hogy köztünk mindenki iparkodik kis mák­szemével az épülethez egy téglácskát oda vinni — gyö­nyörű jelenet, de más részről vannak olly dolgok, mely­­lyeket nagy általánosságban és in­then­ igen-igen szépen elő lehet adni, de applicatio szerint — mert bizony kinek egy kissé több idő forgott szerencsétlenségére hátán le, átlátja, hogy szép kivánatok, de nem­ lehet egy lépéssel mindent elérni. Egyébiránt megvallom, hogy ha valami, bizony az idő drága. Azt látom, hogy itt költünk sokan, de olly féltékenységgel vannak, hogy azt vélik, hogy hátuk bőre meg van karcsolva, hanem az övék az utolsó szó. Én részemről a’ közjóért sokat eltűrök, az időt becsülöm, és azért czáfoljanak bár, a’ discussiót viszonczáfolatokkal tölteni nem fogom , és ha mint eddig, czáfolgatjuk egy­mást, bizony mondhatom, el fog perdülni felettünk a’ drága idő, és eredménye bizony less — semmi, vagy igen félek, igen-igen piczi. Ezzel nádor ő fens. gr. Sz. A. indítványa szerint mon­­dá ki a’ végzést, t. i. a’ mélt. főRR. ragaszkodván más országgyűlésen az e’ tárgyban kifejtett nézeteikhez, a’ kér. napló kinyomatásának akadályozását, minthogy a’ kér. ülés nem diplomaticai erejű, sérelemnek el nem is­merhetik, és azért a’ RR. kívánságához nem járulhatnak. X VII. kerületi ülés , november 23-kán. Elnökök, jegyző, naplóvivő , mint tegnap. Tárgy: Szat­­már-Németi, Breznóbánya és Nagybánya országgyűlési szavazata. A’ tegnap bevégzett, ’s elnökileg kimondott végzés ál­tal eldöntött tárgy újólag fölmdegittetvén, a’ megújult vita egész napot kihúzta. Z . követe ugyanis, Besztercze és Breznóbánya követeitől, a’ kör.­jegyzőtől’s néhány megyétől pártoltatva, előadván, hogy a’ tegnap kimon­datni állított végzést nem hallotta, de különben is illy rendszeres munkák vizsgálatánál a’ változtatás mindenkor megtörténhető, a’ Breznóbányától tegnap Nagybánya ré­szére elvett fél szavazatot visszakövetelé; kívánsága támo­gatására , ő és véleménytársai, bőven előadván, hogy Breznóbánya 10 ezer lakossal ’s igen nagy határral bir, ipar- ’s kereskedésben napról napra halad, már is dús­gazdag kereskedők lakhelye, kik évenkint százezreket forgatnak, az e’ hazában olly fontos bányászatot roppant áldozatokkal, különösen nagy mennyiségű fával segíti elő; azért, hogy 1651-ben az országgyűlésen helyet nyert, a’ kincstárnak akkori időkben tetemes öszveget (12000 fo­rintot) fizetett, ’s 3 nagy házat engedett át, mellyeket ké­sőbben Wesselényi családtól, mellynek conferáltattak, is­mét drága pénzen váltott vissza; a’ hazánk felső részeiben mutatkozó pánszláv irány ellenében leginkább bizonyított magyar nemzeti érzelmeket, és igy a’ kisebb Nagybánya előtt elsőséget érdemel. — Ellenben Szatmár-Németi és Nagybánya városok, szinte többektől pártoltatva, erősen vívtak a’ tegnapi végzés fentartása mellett, előadván, hogyha egy egész szavazat básisaul 12000 lakos vétetett föl, úgy Szatmárnak egy egész szavazat jár, sokkal in­­­kább mint Zágrábnak ’s Kassának; hogy Nagybánya érde­ke Szatmárétól egészen különböző lévén, e’ két városnak együtt maradni nem lehet, mert Szatmár, mint nagyobb, a’ kisebb Nagybányát egészen elnyomná ’s megsemmisit­­né, bányászati érdekével, mellyel pedig azon bányászi kerületre nézve, mellynek középpontja ’s főhelye Nagy­bánya , okvetlenül képviselni kell; hogy a’ tiszai városok úgy is kevesebbségben vannak a’ dunaiak ellenében; hogy olly tiszta magyar elem ’s szabad szellem alig- alig van a’ hazának valamellyik városában, mint épen Szatmáron ’s Nagybányán, mire a’ városok mostani állapotában, mely­­lyektöl haladási tekintetben sok jót, de nemzetiségiben keveset lehet várni, szinte figyelemmel szükség lenni. — Breznóbánya ellen felhozatott, hogy annak 10 ezer lakosa vagy épen helytelen adat, vagy leginkább szerte széjjel a’ hegyekben lakó ’s részint kamarai hatóság alatt levő em­berekből áll; hogy továbbá Besztercze- ’s Libettel egy ér­deket közösen képviselhetnek, hasonló természetű helyek lévén.— Ez utóbbi a’más részről tagadtatott, minthogy Breznó nem bányaváros. — Nagybánya ellen fő okul hoza­tott fel, hogy a’ félszavazatos városok közt egy sincs, mellynek 8000 lakosa ne lenne, Nagybányának pedig eny­­nyi nincs, ’s ennek fél szóval felruházása által az egész szavazatosztás alapja feldöntetnék. — Némellyek úgy kí­vánták e’ bajt orvosolni ’s mind két részt kielégíteni, hogy a’ 16 szavazaton felül még egy fél voks adaszék a’ váro­soknak; ’s igy mind Nagybánya, mind Breznó megtartsa a’ maga fél szavazatát, de ez ellen fölkeltek azon követek, kiknek utasítása szorosan 16, vagy még kevesebb szava­zatot enged csak, valamint azok is, kik anomáliát láttak abban, ha a’ kerek 16 számon felül még fél szó adatnék, 1970 - 827

Next