Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-27 / 268. szám

csödítését el nem mellőzzük, a­ gyúlékony véralkatú ma­gyarnál nehezen fogjuk a’ rendzavarások lehetőségének elejét venni, hacsak fegyveres erőhöz nem folyamodunk, ezt pedig szabad választás eszméjével össze nem egyez­­tethetőnek minden alkotmányos nemzetek egyaránt vallják. Kettőt szoktak ezen javaslatunknak ellene vetni. Mond­ják ugyan­is először, hogy ez által a’ vesztegetés ’s lélek­ vásárlás nemcsak el nem hárittatik, sőt talán sokszoroz­tad. Mi ez utolsót valónak el nem ismerjük; mert hiszen hol a’ lélekvásárlás gonosz mestersége üzletben van, ott a’választók egész tömege, mint valamelly adásvevési czikk, lajstromba foglaltatik, ’s a’ lélekvásárlás senkit sem fe­lejtve ki számvetéséből, egy helyeni választás mellett sem egy, hanem ezer helyütt űzetik, ’s csak igy is űzet­hetik, annak tehát sokszorozása már magában sem igen lehetséges; — egyébiránt ezen ellenvetésre főképen azt adjuk válaszul, hogy a’ javaslott mód, nem is a’ telekvá­­sárlás, hanem a’Személyes bátorlétet és szabad joggyakor­latot veszélyeztető kicsapongások elleni óvószer gyanánt ajánltatik ; az említett ellenvetés tehát csak annyit nyom, mintha valaki azon gyógyszernek, melly a’ vértolulást meggyógyítja, azt vetné ellene, hogy nem jó, mert a’ kösz­­vényt meg nem gyógyitja. — Második ellenvetés , hogy a’ választásoknak több helyekrei elosztása, a’ kijelölési jog miatt lehetetlen. Ezen ellenvetés már maga oda mutat, hogy a’ hol kijelölés nincs, ’s nem is lehet, ott javaslatunk gya­korlatilag könnyen kivihető; és igy a’ követ válasz­tásokra nézve legkisebb akadály sem áll ki­vitelének ellene. — Egyébiránt, hogy a’ kijelölés a’ dolgot nehezíti, azt elismerjük; de hogy lehetlenitené, azt tagadjuk. — Ha valamelly mód a’ felbomlott rend helyre állítására czélszerűnek, sőt talán csak egyedül bi­zonyos szernek elismertetnék, fellehetne e azt józanul ál­dozni egy másik tekintetnek, melly ha még olly fontos volna is, bizonyosan ezernyi ezerszer kevesbbé fontos, mint az, hogy az országban rend legyen.­­ Azonban mi teljességgel nem hiszszük, hogy a’ kijelölés, a’ több he­lyeni választással ne volna összeegyeztethető; mert ha nem volna, csupán azon egy oknál fogva nem volna, mi­velhogy a’ kijelölés egész lajstromát előre kelletvén elké­szíteni, ugyanazon egyén több ízbeni kijelölésbe nem jö­hetne, és így némelly megyékben nem jutna elég ember az egész tiszti karral kijelölésre. Ezen ok pedig, nézetünk szerint, nem sokat nyom. Először azért, mivel azon me­gyék , hol ez utóbbi eset előfordulhat, épen azok lehetnek csak, mellyek a’ nemesség számának csekélységénél fog­va, a’ megállapítandó minimumot fel nem ütvén, nem es­nek a’ választók több helyrél felosztása szükségének cate­­goriájába, az aggodalom tehát magában elenyészik; — má­sodszor azért, mivel a’ hol elég individuum van, a’ több­szöri kijelölés elmellőzése nemcsak nem valami nagy sze­rencsétlenség, mellynek a’ rendet feláldozni méltó volna,— sőt inkább ép azt lehet botránynak nevezni, midőn valaki hét-nyolez helyrél kijelölés által, a’ megyére kelletle­nül felkényszerittetik. — Egyébiránt lehet még e tekintetben több segédintézke­désekre találni. Ilyen volna például, hogy mivel a’ választók e szerint jó formán otthon, ’s rendszerint csak hat évben egyszer szavazván, a’ választásnak több napra terjedése nagy alkalmatlanságot épen nem okozna; a’ választás első napjára csupán a’ középpontinak nevezhető tisztviselők , nevezetesen az alispánok, jegyzők, ügyészek, főpénz­­tárnokok, számvevő, ’s a’hol szokásban van, főbiztos és fizetéses táblabirák kijelölését vinnék szét magokkal a’vá­lasztási helyekre kinevezendő 3 tagbéli kormányzó bizott­mányok elnökei (melly bizottmánynak elnökét a’ főispán, egy tagját a’megye nevezné ki, harmadik tag pedig a’ helybeli nemesség hadnagya, vagy szabados községekben a’ helység birája volna). Megtörténvén pedig ezen hivata­lokra a’titkos szavazás, a’voksok szám­áróli jelentések, a’ középpontra azonnal beküldetnének, ott a’ főispán és a’ candidationalis megyei bizottmány által felszámittatnának; ’s legfőlebb harmad napra, minden választási helyre úgy a’ választás eredménye, mint a’ kerületi tisztviselőségek­­rel kijelölés szétküldetnék; — mégpedig nézetünk sze­rint kerületi tisztviselőit minden járás, a’ többiek kire­kesztésével , maga választhatná ; mert abban különben is nagy anomália van , hogy például a’ kecskeméti járás vá­lasztón a’pilisinek szolgabirákat, esküdteket; e’végett azonban szükség volna, hogy vagy állandó polgári tör­vényszék állittassék fel, ’s a’ szolgabirák az 1836-oi or­­szágos végzés szerint bíráskodni megszűnjenek; vagy pe­dig, ha ebbe jelenleg a’ törvényhozás bocsátkozni nem akarna, minden szolgabirónak birói hatósága a’ maga ke­rületére, vagy pedig ott, hol a'föszolgab­ráknak külön ke­rületük nincs, kirekesztőleg csak a’ főszolgabirákra, ’s ezekre is csak saját járásukban szorittassék. Igaz, hogy a’ kerületi tisztviselők illy módoni választása által megszűn­nék az, hogy az egész tisztválasztás egy-két declarati ve­zér­egyén kezén forduljon meg; de hiszen ez inkább kí­vánatos , hogy sem baj volna, ha mindjárt egy-két me­gyében pillanatnyilag nem tetszenék is.­­ Nem mondjuk, hogy ezen észrevételeinkkel e tárgynak minden oldalát ki­merítők, de annyit legalább hinni bátorkodunk, hogy ja­vaslatunk gyakorlati kivihetőségét megmutattuk. — Ezek­hez járulnának még 4-szer a’ lélekv­ásárlásra szabandó szigorú büntetések, ’s ezek közt, úgy a’hivatalképesség, mint választói sze­mélyes jog elvesztése is. — Itt azonban szorosan meg kell határozni : mit tart a’ törvény lélekvásárlásnak, nehogy vagy tökéletesen szabados és ártatlan dolgokra üttessék a’ vétek bélyege, vagy pedig viz ellen úszva azt akarjuk kiirtani, mi a’ népválasztásoknak természetűkben fekszik, t. i. a’ pártalakulást, és azt, hogy a’ pártfőnökök — kik­nek létezése ismét kikerülhessen, saját nézeteiknek, ’s je­löltjeiknek becsületes módon, erkölcsi eszközökkel többe­­­séget szerezni iparkodjanak. — Merthiában, mindennek ’ a’ világon meg van a’ maga sajátsága; ’s nép­választásból a’ pártszakadást ép úgy nem lehet kiirtani, mint ministeri kinevezésekből a’ kényét, kedvet és pártfogást. — Egyéb­iránt Anglia példájával szemünk előtt nyíltan megváltjuk, hogy mi a’télekvásárlást ollyannak tartjuk, melly alakját chameleonként változtatva, a’ büntető hatalom kezéből mint az angolna olly könnyen kisikam­lik; ’s mi e tekintetben sokkal többet várunk és remélünk a’ népnevelésié­, a’ saj­tónak szabad mozgásától, a’közvagyonosságra jótéko­nyan hatandó törvényektől; ’s mindezeknek kölcsön ha­tása által, a’ polgárisodásnak, nemzeti becsület érzésnek, ’s bizonyos nemes büszkeségnek gyarapodásától, mintsem a’ büntető törvényektől, ámbár ezeknek szükségét is nyíltan elismerjük. — Ide járulnak 5- ször olly eljárási formák, mellyek bizonyos értel­mi qualificatiót tegyenek föl, például legalább az Írni, ol­vasni tudást. — Illyen eljárási forma, nézetünk szerint, a’ szó legszorosabb értelmében vett titkos szavazat. — Mire nézve ha az vettetnék ellen, hogy némelly megyékben ez által a’ nemességnek legnagyobb része kizáratnék a’ vá­lasztásból, mert nem képes a’ szavazati láda jelnevét elol­vasni;— elszomorodott szívvel mondjuk, hogy ez nemcsak azon szegény emberekre, hanem a’ statusra is vet némi árnyat. — E’ körülményben ösztönt kell találnunk , a’ nevelés ügyét tovább egy pillanatnyira sem halasztani; ’s ha mód nyuttatik a’ szegény embernek, hogy a’ közneve­lésben részesülhessen, nézetünk szerint eleinte bátran kényszerítő lépéseket is használhatunk; mert illy neveze­­tes jog gyakorlatáért, minő a’ szabad választási jog, a’ sta­tus annyit legalább joggal követelhet, hogy a’ választó írni olvasni tudjon.—Megváltjuk azt is, hogy mindig nagy szerencsének tarljuk, ha egy bizonyos czélrai intézkedés­sel , egy más főczélt is elő lehet mozdítani, — mint itt a’ nemesi joggyakorlat szabályozásával a’ miveltség terjedé­sét , a’ nevelést. — Egyébiránt a’ valóságot, ha még olly szomorú is, ignorálni nem lehetvén, azon megyékre nézve, mellyek az érintett nyomorúságos állapotban vannak, a’ titkos szavazatnak mindenkire kiterjesztésére, bizonyos határidőt szabni, ’s addig az olvasni nem tudók szavaza­tára nézve némi kivételhez — például voksaiknak választ­mány általi összeírásához — nyúlni, keserves kénytelenség. — Végre még 6- szor. A’ rendőri és büntető szabályokat említjük, mikről már úgy lapjaink, mint más hírlapok is annyit szó­lottak, hogy azoknak fejtegetésével bízvást felhagyhatunk; csupán annyit említvén, miszerint e’körül minden , nem annyira a’ törvények szigorúságától, mint a’ kérlelhetlen bizonyos végrehajtástól függ. — És itt a’ szírt, mellyen ha magunkat papirostörvényeinkbe elhízzuk, legöszintébb czélzataink is hajótörést szenvedenének. — Ennyit a’ vá­lasztásokról; most még berekesztésül néhány rövid szót a’tanácskozó gyűlésekről. # 11-A’tanácskozó gyűléseket illetőleg , annyi ér­dekes és fontos szózat után, mennyi lapjainkban e’ tárgy­ról emelkedett, szabad lesz —a’ hosszas motivatiókat mel­lőzve—véleményünket szárazon előadnunk: 1- ső ’s legsükeresebb gyógyszernek tartjuk az adózó szabad községek képviseletét, úgy hogy a’ képviselővé választhatási jog adófizetéshez ’s szellemi és erkölcsi qua­­lificatióhoz legyen kötve. — Erről, ha figyelmet érdemlő elenvetések emelkednének, nem késendünk bővebben szót váltani. 2- ik gyógyszerül említjük a’ szabad sajtót. 3- ikul a’ személy szerinti részvét jogában meghagyan­dó nemességre nézve azon értelmi qualificatiót, mellyet b. Wesselényi Miklós kijelölt, t. i. Magyarországon magyar nyelv­tudást (Posega, Verőcze, Szerém­ megyék­nek bizonyos évekig kivételével) ’s írást, olvasást azon­nal kivétel nélkül. Ez valóban legkevesebb, mit a’ sta­tus a­ XIX-ik században attól, ki a’ köztanácskozásokban részt ak­ar venni, méltán kívánhat; a’ közjog elemeinek ismeretét pedig néhány évi határidő közbevetésével. — Erre nézve határidőt engedni igazság ’s méltányosság kí­vánja; mert jogszerűileg nem igen lehet olly föltétel rög­­tönös teljesítését megkívánni, mellynek teljesithetését ed­dig a’ status jóformán nem tette lehetségessé. 4. Olly eljárási formákat óhajtanánk felállttatni még inkább a’ tanácskozó gyűlésekre, mint a’ választásokra nézve, mellyek magukban hordják a’ kezességet, hogy a' köztanácskozásokban csak az vegyen részt, ki a’ mű­veltségnek bizonyos öntudatát érzi keblében. Ezen módok közt legfőbb az, hogy a’határozatot soha és semmi eset­ben se legyen szabad tömegek rajongó fölkiáltása után, hanem csak a’ szónoklatok többsége szerint kimondani. — Második, magában csekélynek látszó, de nem sikeretlen in­tézkedésnek tartanók azt, hogy a’mint voksa csak annak van, a’ki nyilvánosan felszólal, úgy felszólalnia csak an­nak lehessen, ki nemzeti öltözetben ’s oldalán karddal van jelen; a’ máskép öltözötteknek helyük a’ gyűlésteremben csak a’ sorompón kívül vagy a’ karzaton lehetvén. — A’ ki még csak illy állapotban sincs, hogy magának egy még olly egyszerű nemzeti öltözetet ’s oldalára kardot szerez­hetett volna, az nehezen van olly állapotban, hogy egy kis szellemi műveltségre szert tehetett volna. 5. A’ rendbontási vétségeknek szabatos meghatározá­sára és szigorú büntetésekre van szükség , miket csak a’ törvényhozás szabhat ki, és rendőri szabályokra, miket b. Wesselényi javaslata szerint ez úttal leginkább a’ me­gyék szabályozhatnak. — Nem utólsónak vélnők ezek közt azt, hogy valamint Angolhonban szükség esetében a’hely­hatóság special constablereket szokott százankint, sőt egy-két ezeret is fölesketni, kik a’on egy esetben rendőri hatósággal bírnak, úgy minálunk is minden gyű­lés az együtt levő nemesség számához képest minden eset­re jó számú rendbiztosok kinevezésével és felesketé­sével kezdődjék, kik aztán bizonyos jellel, például egy szembetűnő m­­e­d a­­ 11-al volnának ellátandók; ezen tisz­telő megbízásnál a’ becsületérző ifjakon kivül leginkább a’ nemesség elöljáróira kellene figyelmezni, miszerint a’ ne­messég önmagát féken tartani megtanulja. 6. Egy merész szónk van hátra.— Büntetőtörvények­nek lelke a’ végrehajtás. — Mi szívünk mélyében meg va­gyunk győződve, hogy ha a’ tisztválasztási ’s megyegyü­­lési kicsapongások megbüntetése a’ megyékre bizatik, a’ győztes, az erős, a’ hatalmas párt vétkei, mellyek által magának győzelmet szerzett, igen ritkán lesznek meg­büntetve. — Mi tehát az ezen vétkek ügyébeni bíráskodást nem a’ megyére, de nem is a’ kormányra biznók — oka­inkat nem szükség elmondanunk — hanem biznók azon bí­róságra, mellyet a’büntető jog ügyében munkálkodott országos választmány tekintélyes kevesebbsége Deák Fe­­rencz vezérletével a’ politicai vétségekre nézve separa­tum votumus adott, ’s melly iránt azon választmány hivatalos jelentéséből magának kiki tudomást szerezhet.— Az elővizsgálatnak szintúgy az ott kiszabott módon kell­vén megtörténni. — Ezen sanctio nélkül alkossatok bár egész külön büntető codex­et a’ megyei kicsapongásokra, végeredménye az leszen, hogy „Vae victis“, ’s a’don­gó áttereml a’ hálón, mellyben a’ legyecske fogva marad. Ezek valának a’ fontos tárgy körül, miket elmondani nem tartánk fölöslegesnek. Magy­ar kereskedelmi társaság. Hír­lapunk figyelmesebb olvasói emlékezni fognak, a’ Magyar kereskedelmi társaság eszméjére, mellyre nézve ifj. Szabó Pál úr, mint kitől az első eszme eredeti, lap­jaink 213-ik és 214-ik számaibani értekezőjében, magunk pedig a’ 215-ik szám vezérczikkében a’ közönség figyel­mét előre felkérni bátorkodánk.— Örömünkre szolgál je­lenthetni , hogy az országgyűlés kedvező alkalmul szolgált, ezen — ha életbe léptetése sikerűlendett, ’s czlészerűn kormányoztatik— következményeiben felszámithatlan fon­tosságú egyesület létesítésének alapját szerencsésen leten­ni. A’ czél üdvös volta ’s a’ terv életrevalóságára néz­ve kezességül szolgálhat az , hogy a’ nemzet választot­­tai, a’ tervezett egyesület ügyét lelkes buzgóság- gal felfogák, ’s néhány országnagyok ápoló hozzájá­­rultukkal nemcsak tetleges részvétre ’s különös pártfogá­sukra méltaták, hanem életbeléptetését eszközlésbe is venni elhatározák. — Ugyanis, a’ múlt hónap utolsó ’s e’ hónap első napjaiban Pozsonyban Beöthy Ödön bihari követ urnái, gr. Batthyányi Lajos ur hozzájárultával a’ követi karból mintegy húszan összegyűlvén, Szabó Pál urnak, ’s e’ lapok szerkesztőjének szerencséjük volt, a’ magyar kereskedelmi társaság tervét a’tisz­telt féfiaknak előterjeszteni; kik is azt alapeszmében he­lyeselvén, ’s pártfogolandónak elhatározván, a’ terv rész­leteinek előleges átvizsgálására gr. Batthyányi Lajos, gr. Pejácsevics János, Zsedényi Eduard, Pulszky Ferenc?, és Trefort Ágoston urakat kérték meg; megtörténvén pe­dig az átvizsgálás, az egyesület megalapítása iránt nyilvános közgyűlés tartatok, miután gr. Vay Ábra­hám, mármarosi főispán ő­nm­élga az elnöki szék elfoglalására és az egyesület ideiglenes elnökségének vitelére köz egyetértéssel felkéretett;­­ excellentiája pe­dig a’ felszólításnak teljes készséggel engedni, ’s a’ ter­vezett egyesület létrehozásására nagyhatású munkásságát felajánlani méltóztatott; az egyesület programja é s mun­kálati terve részint Sz­abó Pál úr, részint e’ lapok szer­kesztője, mint ideiglenes tollvivő által felolvastatván: a’ diszes gyülekezet egyhangú nyilatkozatok által (mellyek­­ben Fiumei kormányzó Nemes-Kéri Kiss Pál ur ő maga) kitűnő részt ven, a’ czél ’s terv helyeslését, ’s létesítésé­nek eszközlésbe vételét elhatározó; — az alapszabályok átvizsgálására nagyobb számű bizottmányt neveze; ’s miu­tán egy pillanat alatt 138.000 pengő ft aláírásával, az egyesület alapját megvetette volna, elnök­i excellentiáját megkéré, hogy az ügyet a’ törvényhatóságokkal közölvén, az aláírások gyűjtését eszközlésbe vévén, mihelyt a’ szük­séges minimum egybegyű­len­d, az aláírókat alapitó köz­gyűlésre összehívni méltóztassék. — Az aláírók egész névsorát közölni fogjuk; valamint azt is szükségesnek fogjuk megjegyezni: mikint mihelyt, ezen társaság magát megalakitandja, első kötelességének kellene lennie, a’ köz­­kereseti társaságokról szóló törvény rendeletének eleget tenn; arra azonban, hogy azt tehesse, lenni kell a’ ki te­gye; ez pedig alakiló közgyűlés nélkül, valamint viszont ez a’ tervezett szabályok közrebocsátása, ’s aláírások gyűj­tése nélkül teljes lehetetlen. — E’ szempontból tart­juk szükségesnek, az egyesület emlitett közgyűlésében felolvasott ’s helybehagyott munkatervet, más hasonló egyesületek, legközelebb a’ jégkármentő egyesület példá­jára, olvasóinkkal közölni a’ mint következik. A’ magyar kereskedelmi társaság czélja: nyereséges önálló nemzeti kereskedést alapítani, tekintettel a’ magyar tengerpart­ra és különösen a’ fiumei kikötőre, ’s e’ végett a’ productio gyarapítását ’s közforgalom élénkítését előmozdítani. A’ társaság czél­ja, ’s munkaköre: 500

Next