Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-30 / 269. szám

lekedést előmozditá; a’ status tehát vitelbérrel, lávám­mal nyerészkedni nem akarhat, különben főczélját, a’ közlekedés könnyűségét akadályozná; következőleg a’ vámot is mindig olcsóbbra szabandja, mint magános vál­lalkozók. — Már pedig mennyivel inkább állanak ezen te­kintetek a’ közönséges utakra nézve ? azt nem szükség mutogatnunk. — Anglia bonunkhoz képest hasonlithatlanul pénizgazdag ország; a’magas utvámok mégis, mint nem régiben a’ hírlapok jelenték, olly kim­ondhatlanul súlyosan hatnak a’ földnépnek járáskelésére, hogy Walesban a’ földbérlők nyilt erőszakos harczra kelnének a’ vám­so­­rompók ellen; ’s a’ hirlapolvasok tudják, m­ikint „Rebec­ca és leányai“ a’ rendőrséggel vakmerő háborúban élnek miattok. — Ha ez Angliában ekklnt van, mikint le­hetne hazánkban kívánatosnak tartanunk a’jövedelmezésig magas útvámokat, hol a’ föld népe minden sejtelmet meg­haladó mértékben pénztelen , ’s hacsak 2 — 3 mértföldnyi távolságról kell is a’ vidék imperialis helyére bejárnia, a’ vámot bizonynyal készpénzzel nem, hanem legfölebb fel­sőruhájának , vagy vásárra vitt termesztménye egy részé­nek zálogba vetésével fizethetné meg. Nekünk valóban kimondhatlanul kell óvakodnunk, hogy a’ közlekedési eszközök használatát ne kössük olly felté­telekhez, mellyek ép azt, a’min könnyíteni akarunk, a’ közlekedést f. i. nehezítenék. — És azért nem lehet nem kérnünk azon honfitársainkat, kik a’ magyarországi út­rendszer egyedüli alapjául az uj vámo­t akarják felvenni, ’s e’ végett minden 2—3 mérföldnyi téren egy-egy vám­házat vélnek felállitandónak, gondolják meg, mi lesz ennek következése? a’járáskelés akadékos voltát, a’ mi nemzeti érzelmeinkkel annyira ellenkező minden lépteni megállon­­gatás kellemetlenségeit nem is említvén, az utvám vagy magas lesz, vagy alacsony; ha magas, a’közleke­dést akadályozandja, ha pedig alacsony, a’ jövedelem leg­nagyobb részét a’ vámosok bére, a’ kezelési költség emésztenél fel; ’s arra a’mi végett vámot hoztunk be, semmi sem marad. Ezenkívül még egy tekintet van, melly nem igen en­gedi, hogy minden 2—3 mérföldre egy-egy vámsorom­pót állítsunk; ’s ez azon tekintet, hogy akárminő rend­szert hozzunk is be hazánkba, legalább mostani pénzte­len körülményeink közt, mellyek minden esetre csak lép­­tenkint javulandhatnak; a’ megyei közmunkákat lehetet­len lesz egészen útrendszerünkben nélkülöznünk; némelly megyék pedig, mint például Borsod ’stb. útjaikat már in­gyen közmunkákkal el is készítették; — no már gondol­juk meg, valljon igazságosan cselekednénk e, ha arra kényszeritenők például a’ borsodi adózót, hogy a’ mint kapujából kilép, azonnal vámot tartozzék fizetni azon után, mellyet ő, még pedig ingyen készített, vagy mellyet nagy részt jövendőben is akkint fog készíteni, ’s fentartani ? De mi következik mind­ezekből? vall­on az­t, hogy a’ vámfizetést egészen mellőzzük megállapitandó rendszerünk­ben? koránsem, hanem csak az , hogy egyedül a’ vámfi­zetésre ne támaszkodjunk; mert az igenis nyomasztó vol­na, és meg sem érnénk ezért általa. Mit kell tehát ’s mit lehet tenni hazánk sajátlagos kö­rülményei közt? mellyek közt nem utolsó tekintetet é­rde­­mel a’ megyei szerkezet is; minélfogva a’ közmunkák ki­rendelésénél ’s alkalmazásánál a’ megyei municipalításokat úgy mellőzni, mint egybezavarni, erkölcsi lehetetlenség? — Nézetünk szerint combinálni k­ell a’ közmunkák rend­szerét, az utvámrendszerrel. — Ez fogja megközelíteni leginkább az igazságot, ez leszen legkevesbbé nyomasztó, ez fog leginkább czélra vezetni, ’s ez nálunk legkönnyeb­ben kivihető. Bajorországban — ha nem csalatkozunk — utvám­ben az országban nem szedetik, hanem csupán ’s egyedül a’ határszélen, ki ott az utvámat megfizető , nyugtató jegyet kap, ’s vámmentesen járhat országszerte. Az ország lako­sai pedig útadó fejében direct adót fizetnek, melly — ha jól tudjuk — szekérkerék, vagy igás ló után szokott ki­vettetni , ’s ezen adóból csináltatja a’ közigazgatás az or­szágutakat. Ezen rendszer ugyan minálunk nem egészen alkalmazható; részint azért, mivel a’ direct útadó nagyon nyomasztó volna, részint azért is, mert nálunk ép a’ me­gyei m­unicipalitások tekintetéből sem az adó, sem a’ ke­zelés ennyire nem centralizálható; de mégis van a’ példá­ban némi gondolat, mellyet— körülményeinkhez alkal­­mazottan követhetőnek vélnénk. — Ám előadjuk tervünk vázlatát röviden, szárazon, commentár nélkül. Az utakat négy osztályra, nevezetesen: országos, me­gyei, vidéki és községi utakra osztanék. — A’ mi az or­szágos utakat illeti: a) A’ két fő keresztvonalban, t.i. a’ lengyel határszé­lektől Fiúméig, ’s egy mellékvonallal Bukkariig, és az ausztriai határszélektől be Erdély­be mindig a’szükséges mellékvonalokat is ide értvén, vasutat vélnénk országos erővel építendőnek — (a’ legsürgetöbb vonalnak, a’ fiu­meinek költségeiről, egy kis számvetést közlendünk a’ jövő számban). A’kik igy szólaltak: ,,nem nekünk valók a’ vasutak, kiknek még közutaink sincsenek“ nézetünk szerint ép úgy tévednek, mint azok tévednének, kik — ha hadaink szabályzatáról volna szó, most a’ P­a­­­x h­a­n­s ágyúk, Perkins puskák ’s congreve röppentyűk korában a’ fegyverzést fokosra ’s buzogányra szorítanák; vagy a’ gőzhajózást elleneznék, mivel még vitorlás ladikaink sin­csenek. — Tegyük azt a’ mi legjobb, legtökéletesb, körül­mény szerint. Másutt voltak kőutak, ’s fölszedék alapjai­kat, hogy Mac Adam rendszerét követve jobbat készítse­nek, majd ismét ezt is elhagyák, ’s vasutat építettek; mi is végig akarjuk e mindezen költségeket izzadni, midőn is csak rajtunk áll: egyszerre azt tenni a’mi legjobb? Kü­­­­lönben is például Pesttől Debreczenig minden bizonynyal is kevesebbe kerül egy lóerőre számított vasút, mint a’ leg­­js mindennapiabb kőut kerülne; sőt ezen fővonal vidékén a’ j! mellékkőutak csak az által lesznek lehetségesekké , ha­­ előbb Pest Debreczen közt vasút leszen. b) Az országos kőutak vonalait törvény által vélnék s meghatározandóknak, ’s azoknak építését országos főbiz­­to­­osi hivatalban centralizálandónak, mikint az országos erő­­­­vel építendő vasutak iránt, Pest vármegye (e’ lapokban is­­ közlött) utasításában javasolja. De mindazon munkákat,­­ mellyek közönséges munkások által is megtehetők, neve­­­­zetesen töltéshányást, kő, porondhordást ’stb. az orszá­­­­gos útépítő mérnökök igazgatása alatt a’ törvényhatóságok saját keblökben közmunkák által hajtassák végre. — És pedig c) Az országos közmunkák, a’ megyei ’s más tör­vényhatósági házi adó egyik rovatának tekintessenek,’s tu­lajdon azon kulcs szerint, melly a’ házi adó egyéb rova­tainak kivetésére szolgál, vettessenek ki pénzben ne­mesre nem-nemesre egyenlő kötelezettséggel sze­mély szerint és birtokaránylag; úgy mindazáltal, hogy ki­­nek-kinek szabadságában álljon illetőségét pénzben lefi­zetni, avagy szabott díjszámítás szerint gyalog és sze­keres munkával ledolgozni. — A’ ki idejét nyereségeseb­ben tudja használni, az fizetend; a’ szegény munkás ember pedig alkalmat nyer, munkája által adójának egyéb részét is leróni, sőt még valamit keresni is. d) Az útépítési munkának öszpontosítva kelljén vi­zetnie, ne legyen szabad megyei, vidéki és községi utakra kötelezőleges kivetéseket tenni mindaddig, míg az or­szágúti közmunka járandósága, mellynek évenkinti maxi­mumát, t. i. hány nappal tartozzék egy családfő, hánnyal egy hold birtok ’stb. törvény határozná meg; leróva nincs. e) Elvül kívánnék felállíttatni, hogy azon útvonalon, mellynek készítéséhez munkával, vagy adóval hozzá já­rult, a’hozzá járulók közül vámot senki se fizessen; ellenben a’ mellynek készítésében része nincsen, m­i­n­­denki fizessen; legyen nemes, avvagy nem­ nemes, vagy akárki. — E’ szerint a’ vám-sorompók a’ törvényhatósá­gok határain lennének felállitandók; az ember vámot csak akkor fizetne, midőn azon belép; de a’maga megyéjé­ben senki sem fizetne; mert ott az útépítés terhében min­denki részt ven. — Sőt a’ mint Bajorhonban, ha az idegen az ország határán vámját megfizető, az országban vám­mentesen utazik, úgy nállunk is a’ külmegyei, ha a’ me­gye határán vámját megfizető, a’ megye kebelében szaba­don utazhasson, a’ minden lépteni vámsorompók a’ sza­bad közlekedést ne gátolják; ’s ne hozzunk be vámot csak a’ végett, hogy kenyeret nyújtsunk egy egész légió vámo­soknak. — Ezen megyehatárszéli vámok természetesen út fentartásra fordítandók. Mint minden új terv, úgy ez sincs nehézség nélkül a’ kivitelben; megfontolok a’ lehető ellenvetéseket, ’s ha előadatnak, készek leszünk a’ felelettel; — azonban meg­vagyunk győződve, hogy ezen tervnek gyakorlati jó ol­dala, a’ gyakorlati nehézségeket igen sokkal felül ha­ladja. — A’ megyei, vidéki és községi utakról — talán — más alkalommal, lécsváliít­ osidás a’ fiumei ,.titilsioa* ügyben. Nem régiben , az „Echo del litorale ungari­­co“ czímű­ lapunkban egy rövid kivonatát olvasám azon polémiának, melly a’ Pesti Hírlap és Világ közt,— a’ fiumei kapitány hivatal által az ország polgári törvényha­tóságaihoz átküldött körlevélre vonatkozólag keletkezett. — E’ körlevél fölhítja a’ törvényhatóságok hatályos párt­­fogolását, minél fogva ama’ lényeges tárgyak , mellye­­ket a’ kapitányság a’ nemzeti kereskedés előmozdítására szükségesnek tart, a’ jelen országgyűlésen jóváhagyást nyerhessenek. Ennek következtében egy névtelen is fölhevülve azon lelkesedéstől, hogy a’ kérdésben f­orgó tárgyat fölvilágo­sítsa, köteleségének hive a’ Pesti Hírlap 249 számába ik­tatni némelly észrevételeket, és fölvilágositásokat azokra nézve, miket ugyancsak a’ Pesti Hírlap 239-ik számában előadott. A’ P. Hírlap szerkesztősége tökéletesen egyértelem­­ben nyilatkozott a’ kapitánysággal, ennek két első, na­gy­obbszerű javaslataira nézve, u. m. 1-er a’ Fiu­méban status költségen építendő biztos kikötőre, 2­or az ország belsejével kellő közlekedés könnyítésére nézve, mellyet akkint lehetne elérni, ha a’ Lajos­ at kivállatnék, ’s Pestről Fiuméig vas­ut épittetnék. De a’ külföldi sónak szabad behozhatása helyett,— mellyel Fiume az 1809-ik év előtt élt, és mellyet a’kapitányság is a’3-ik pont­ban javaslatképen előad, — a’ Pesti Hírlap örömestebb vett volna más , nagyobb könnyítést hozó ’s határo­­zatakban nemzeti jelentékenységgel biró javaslatot. — Nem tetszett neki a’ többek közt az, hogy a’ körlevél említést sem tesz a’ kapitánysági bizottmány által javaslott ama’ nemes ajánlatról, miszerint Fiumeváros saját erszé­nyéből kész fogna lenni egy millió forintot előállítani, mi­helyt Fiumét Pesttel vagy a’ Dunával összekötő vasút léte­­sittetnék. — És e’ nem­ tetszés annál nagyobb jelentélylyel bir, minthogy a’ dolog sajtó útján a’ közönség tudomásá­ra juttatott. Mellőzve a’ külföldi sónak szabad behozhatása helyett a’ Pesti Hírlap által előadott javaslatokat, és szorítkozva egyedül a’kapitánysági bizottmány által tervezett ajánlatra, arról szólandok, mikint a’ követelt fölvilágositások név­­­­telen írója az iránt is fájdalmát jelenti ki, hogy eme’ tárgy­­ sajtó utján közzé tétetett; hogy a’Pesti Hírlap nagyér­demű szerkesztősége lapjában e’ tárgyról úgy szól, mint valósággal megtörtént dologról, ’s ekkint mint mellynek igazsága többé kétségbe sem vonható; és végre hogy a’ fölvilágositások közlője azt állítja, hogy a’ dolog nem úgy, hanem egészen különbözőleg áll, mint mikint előadatott, ’s nem foghatja meg: mi, vagy kicsoda hozhatta a’felemlí­­tett szerkesztőséget illy nemű tévedésbe? Midőn ő „úgy mond“ mint az említett kapitánysági bizottmánynak szin­tén egyik tagja, nyíltan megvallja, hogy sem ama’ nemes ajánlattételről, sem a’ polgárok azon készségéről, minél­fogva ők a’ nagy teher egy részbeni elvállalására ajánl­koztak volna, — semmit sem tud; kimondván azt a’ név­telen író, hogy amaz ajánlatról semmit sem tud, ezeket méltóztatik még hozzá adni: igaz ugyan, hogy a’ bizott­­mányi ülésekben előhozatott ollyas valami, miként lehetne illy nemű ajánlatot legjobb sikerrel tenni, de a’ dolog még csak bizottmányi határozattá sem válhatott, mert a’ tagok többsége — miután 8 hónap leforgása alatt még az ajánla­ti ősziét behajtása módja felett sem tudott megegyezni — az ellenkezőre szavazott; ugyan is némellyek a’ hús­ár fölemelését, mások kölcsönvételt, meg mások adóztatást indítványoztak; de midőn a’bizottmány tagjainál kellett volna elkezdeni a’szabad ajánlatral aláírást, midőn ke­nyértörésre került a’ dolog, egyedül egy irt alá 300 fo­rintot , és igy jön bevégezve a’ tárgy, előre látható leven, hogy az egy milliónyi ajánlat tervétől mesze maradand az eredmény, mert — meg kell vallani — nem vagyunk azon állapotban, hogy azt kikerilhessük, mi miatt ez különben is csak áltatás fogott volna maradni.“ Ezen előterjesztésre a’ Pesti Hírlap szerkesztősége egyik jegyzékében azon megjegyzést teszi, mikop nem tudja, hogy áll valósággal a’ dolog; mert a­ mennyiben az sajtó utján közzé tétetett, a’ bizottmányi munkálatok olasz nyelven közlött másolatá­ból vétetett át. Én is, mint tagja a’ többször emlitett bizottmánynak — leírván a’ bizottmányi munkálatnak eredetijét,mellynek szé­lein az elnök saját kezével irt jegyzékei láthatók, nemcsak, hanem mellyet maga tisztelt kormányzónk ’s polgári ka­pitány urunk átolvasott és megbírált — lehetek talán olly állapotban, hogy a’ követelt fölvilágositások névtelen szer­zőjét visszaemlékeztethessem az ez érdemben bizottmá­­nyilag hozott határozatokra. 1) Hogy az ajánlat valósággal bizottmányi határozattá vált, fölolvastatott, ’s nemcsak a’ bizottmány minden tagja, de sőt a’ város előbbkellő kereskedői és birtokosai által is elfogadtatott. 2) Hogy eleintén ugyan csak fél milliónak összegyűjté­se tervezetett, de midőn az ősziét véghatározatilag meg­­állapittatott, az egy millióra emeltetett. 3) Hogy miután ezen ősziétnek mi módon lehető ki­állítása iránt a’ különböző vélemények előadattak, a’ bi­zottmány abban állapodok meg, miszerint a’ mondott ősz­iét behajtásának módja a’ tek. kapitányi tanács bölcs elha­tározására bizassék; továbbá, hogy ezen dolognak minél könnyebb sikeresíthetése végett nemcsak a’ város, hanem az egész tengermellék patríciusai, polgárai, birtokosai, ke­reskedői ’s lakosai,köteleztessenek a’ felérdeklett ajánlat­hoz, még pedig birtokukhoz arányzott pénzmennyiséggel hozzájárulni, e’ végből szükséges lenne aláírási íveket nyitni. És hogy jó eredményt lehessen nyerni, elmulhat­­anul szükséges volna a’ polgári kapitány ő méltóságának, mint tengervidékünk kormányzójának közbenjárása , úgy mint a’ kinek az itteni kereskedés előmenete ’s felvirágzá­sa iránti nemes érzelmei és fáradhatlan gondoskodása egész tengermellékünkön mindenki előtt ismeretesek. — A’ bi­zottmány elnökének azon készsége, miszerint maga 5 ezer stotirtalá, annyira felbuzditá a’bizottmány többi tagjait, hogy egy rendkívüli ülésben — mellynek én is tagja valók — a’ szabad ajánlathozi járulás módja fölött ta­­nácskozandók Összejővén, történt, hogy a’ bizottmánynak csak kevés tagja nyilatkozott az aláírás ellen; nehogy azonban ez által is hasztalan kitérésekre nyuttassék alka­lom, határozattá vált bevárni— a’tervezett egy millió­nyi ajánlatra nézve — a’ kapitányság végzéseit. 4) Azt állítani, hogy midőn az aláírásra került a’ sor, csupán egy tag irt alá 300 forintot, ’s hogy ekkér az ajánlat elröppent legyen, valóban nem más mint „mis­éére quadrata rotundis“ mert a’ bizottmány egyik tagjá­nak ama’ 300 frtnyi ajánlata, egészen más czélból történt, ’s hih­­e­lennek látszik, hogy a’ Pesti Hírlap czikkének névtelen írója , ki pedig magáról azt állítja, hogy a’ fel­­emlitett bizottmányban részt vett, mikint nem tudhatta e’ körülményt?­­ Menthetetlenül szükségesnek tartatván a' nemzeti kereskedés elöm­ozditására nézve egy vasútnak Pestről Fiúméig leendő építtetése, ’s elismertetvén az, hogy ennek kivitelébe, tekintve a’föld minőségét, ’s a’ hegyek magasságát, legnagyobb nehézség, a’ Fiúmétól K­árolyvárosig vonandó úton adná magát elő, nehogy azon­ban a’ terv kivitele elhalasztatni látszassák, néhányan a’ bizottmány tagjai közül úgy vélekedtek, hogy időnyerés végett helyesebb lenne végrehajtatni előbb a’ Fiúmétól Károlyvárosig vivő vonalra nézve a’ technicai előkészüle­teket , ’s közelítőleg kiszámítani az erre forditandó költ­ségeket , hogy azokat a’ nemzet képviselőinek, az ország­gyűlésen elő lehessen­­terjeszteni. — E’ végre javaslat té­tetett egy mérnök odahozatalára, ’s egy 15.000 posrtnyi tőkének alapítására , mellyböl az előleges költségek len­nének fedezendők. A’ bizottmány Defranceschi Antal urat, zágrábi kir. építészeti hivatalnál szolgálatban levő mérnö­köt ajánlotta, ’s a’ kormányzó ur a mltgához is folyamo­dott, méltóztatnék a’ tisztelt hivatalnál Defranceschi urnak

Next