Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-08-03 / 270. szám
r szerzőjén kívül talán minden magyar helyeslő tapssal üdvözölt ; ’s melly practical működésének legelső lépésével, magától a’ Kelet népe szerzőjétől is,minden antipathia daczára, mellyel azon egyesület egyik alkotója iránt viseltetik, nyílt helyeslést vívott fei; mindezek és száz meg száz apróbb jelenetek a’legkétségtelenebb bizonyítványok, hogy alig van , sőt határozottan szólva teljeséggel nincs tárgy, mire nézve a’törvényhozás gondoskodását olly egyhangúlag igénylené a’nemzeti köz óhajtás, mint épen a’ honi műipar tárgya. — És valóban e’ tárgy meg is érdemli hogy a’ törvényhozás által elvégre ápoltassék. A’ múlt évi iparműkiállitás örvendetes tanúságul szolgált, ’s az idei—mellyet e’ hónap második felében nyitunk meg—reméljük még örvendetesebb tanúságul szolgáland, hogy a’ honi műipar mezeje, melly mind eddig magára hagyatott, már is nem egy virágot termett, melly minden tekintetben megérdemli, hogy illatja a’ parlag gyomja közt élhetetlenül ne veszszen el! Igenis ama’ felejtett, magára hagyott derék néposztály , mellyért ez önerejébe nem bízott hon még eddig úgyszólván semmit sem ten, megkívánhatja, hogy a’ hon közös javára a’ status által gyámoltltassék. — Publicistáink osztályzatokat keresgetének a’ nép között, mellyeket honoratiorok nevezete alatt a’lenézett tömegből kiemeljenek, mintha mondanák, hogy a’ künhagyottak ’s azok közt az iparművesek is, nem méltók e’ névre ,h on o r a t i o ra; ők pedig a’ lenézett, magokra hagyott iparművesek, szerény műhelyök szorgalmával honorálták e’ nemzetet, tűrték a’ hátratétel méltatlanságát, melly a’ honi müvet, mivelhogy honi volt, megvető, ’s e’ hon pénzével a’ külföld szorgalmát jutalmazd; mig a’ méltatlanul hátravetettek daczoltak minden akadályokkal, ’s védtelenül, oltalmazatlanul izzadtak a’ pályán , melly a’ köznemzeti jóléthez vezet. — A’ dolgok illy helyzetében bátran merjük kérdeni: nincs e ideje, legfőbb ideje gondoskodnunk, hogy a’műiparral elválaszthatom kapcsolatban levő tudományok éltető sugaraikkal behassanak a’ műhelyekbe , hogy iparműveseink ne legyenek minden előlepésnek önmagukbéli merítésére, vagy pedig az ismeretek azon szükkörére kárhoztatva, mellyet jártokban keltőkben titkolózó mestereiktől mintegy félszemmel lopva ellestek ; szóval: nincs e ideje, hogy a’ status nekik alkalmat nyújtson, megismerkedni a’műipar fejleményének azon fokával , mellyre a’ szerencsésb külföld azt már fölküzdé , miszerint azon törpéhez hasonlón, ki az óriásnak vállaira lépve még messzebb láthat, mint az óriás, módjuk, tehetségük legyen versenyre lépni a’ külföld szorgalmával, ’s hathatós tényezőül szolgálni, hogy ne sodortassunk ,,a’ közelszegényedés örvénye fölé.“ — Nekünk úgy tetszik, mind ennek immár itt az ideje, ’s a’ század iránya a’nemzeteknek megfeszített törekvései mellett, mellyel a’ műipar mezején versenyezve előbbre törnek, ideje annyira itt van, hogy ha mégis késnénk magunkon segíteni, rajtunk az isten sem segít többé; mert meg van írva, hogy az istenek áldásukat bérül csak a’ munkának adják. Azokon kívül tehát, miket a’ honi műipar előmozdítására teendőknek már máskor mondánk, a’ fen előadott körülmények mindkét részrőli meghányása után a’ mondók vagyunk: ne hagyjuk a’ Ludoviceát ridegen, haszon vétlenül vesztegelni, hanem addig is, mig a’ katonai intézetek létesítésének órája ütne, használjuk azt a’nemzet legsürgetöbb szükségei egyikének fedezésére, alakítsuk át Polytechnicum intézetté!!—Hahogy a’ műiparos nevelés körében semmi más nem történnék, vagy legalább nem volna készülőben, mi nem lépnénk föl e’ véleménynyel,nem mondanók, fedjük be az épületet, mielőtt alapja letétetett; de miután a’reál-iskolákra nézve nemcsak egyesek, hanem legújabban a’ kormány részéről is hathatós lépések vétettek eszközlésbe, a’ törvényhozás részéről pedig a’további intézkedéseket joggal remélhetjük; lelkünk mélyébe hatott meggyőződéssel ismételjük: aakitsuk át a’ Ludoviceát ideiglenesen Polytechnicum intézettél! Lehetnek, kik azt vetendik talán ellenünk hogy : „az alapítványoknak, az alapítók szándékától különböző czélra fordítása nem tanácsos; mert a’ hon polgárai illyesmi által a’ közhasznú alapítványok tételétől elriasztatnak.“ De mi feleletül azt kérdezzük: nem elkedvetlenitőbb, nem elriasztóbb e annak szemlélete, hogy az alapítványok 35 éven át, nemcsak a’ szándéklott czélt el nem érik , ’s talán még más 35 éven át sem fogják elérni, de a’ nemzetnek más legkisebb gyümölcsöt sem hajtanak, hacsak egy különben igen érdemdús aggkatonának egy negyedszázadon át sinecuralis évdíjazását, ’s a’ roppant laktalan falaknak égremeredését áldozatokat érdemlő köznemzeti nyereségnek nem tartjuk. Nem elkedvetlenitőbb e ezen tapasztalás, mintha azt látnók, hogy fenmaradván az alapítványok azon czélra fordításának jövendője, mellyekre eredetileg kitűzve voltak; időközben , addig t. i. míg az eredeti czélnak nemzeti alapokon, nagy nemzeti alkotmányos elvek feláldozása nélküli létesithetése lehetséges lesz, olly köznemzeti szükség fedezésére használtatnának, mellyről csakugyan mindenki kénytelen megvallani, hogy fedezése százszorta sürgetőbb, mint a’ Ludovic ea, mellyről azt merjük állítani, hogy vagy már nem korszerű, vagy még nem az. De azt is mondhatná talán valaki, hogy „akár mi hasznos, mi tanácsos volna is a’ Ludovicea intézet alapítványainak Polytechnicum-ra használata; azt tenni nem szabad , mert az alapítók akaratának szentnek kell lenni.“ — Nem akarunk mi ezúttal az alapítványok szentsége theoriájának fejtegetésébe bocsátkozni; nem akarjuk elméletileg ’s gyakorlatilag mutogatni, mennyire veszélyes volna azon tan, melly a’ statusnak kezét örök időkre annyira megkötné, hogy az alapítók akaratját minden körülmények közt, még akkor is foganatba venni tartozzék, midőn az idők viszontagságai az alapítók által kitűzött czélt a’ statusra nézve vagy magában is kártékonynyá , vagy csak kártékony áron ’s aránytalan áldozatok mellett létesíthetővé változtaták; mi ugyan nem akarnánk olly statusban élni, melly, mint a’ hajdani Róma, minden egyéni szabadságot absorbeáljon; de ollyanban sem, hol az egyének szabadsága a’statust megküvesithetné, ’s örökre tyrannizálni képes volna. — De hiszen itt illy fejtegetésekre szükség nincs , mert mi távol vagyunk attól, hogy az alapítók szándékát akaratuk ellenére kényszeritni javaslanak. Ennek bizonyságául említjük, hogy 1) ha úgy tetszik , és az alapítók önként máskép nem határoznának , ezen átalakítás ideiglenesen is történhetik; 2) az alapítók vagy olyanok, kik még élnek, vagy olylyanok, kik meghaltak ugyan, hanem örököseik vannak, vagy végezetül olyanok, kiknek örököseik sincsenek. Mi azt gondoljuk, hogy az első rendüeket, a’ másik rendüeknek pedig örököseit fel kellene szólítani, miszerint alapítványaiknak egy nemzeti polytechnicum intézet javára használatában megegyezzenek. — Ezen átalakítás mellett, annyi ’s olly nyomós okok szólanak, miszerint azon honfiakról , kiket az áldozattételben a’ hon javánál más tekintet nem vezérelhetett, fel sem tehetjük, hogy például az ország rendes kérelmének következésében a’ Ludovice a magas pártfogója által nyilatkozatra egyenkint felszólítva egyezésüket megtagadhatnák. — A’ mi pedig azon alapítókat illeti, kiknek már talán örökösei sem élnek; ezeknek örököse a’ közállomány; ’s mind a’ három osztályra nézve ugyan, de különösen ezen utóbbira nézve tökéletes intézkedési jogot nyújt a’ Ludovicea megalapításáról alkotott 1808: VIII.cz. 2 §-jának azon rendelete, melly ekképen szól: neque instituti academiae hujus indoles, ratio et destinatio, extra comitia regni mutari possit; azaz: „ezen intézet természetét, szerkezetét, rendeltetését országgyűlésen kívül nem lehet megváltoztatni“, tehát országgyűlésen meg lehet változtatni. — És igy mi e’ részben legkisebb nehézséget sem látunk. Mondhatnák talán még azt is, hogy az intézet épülete a’ város derekátóli távolság miatt a’ czélra nem igen alkalmatos. Hogy mi is alkalmatosbnak vélnék, ha például a’rokkant katonák palotája helyén feküdnék, vagy azzal fölcseréltetnék , azt nem tagadjuk; de egyébiránt sokkal jobb ott, mint sehol; különben is nincs az olly távol, mint például a’ bécsi polytechnicum Bécs városa némelly részeitől; — itt a’ távolságot leginkább csak az üllői út forró homoka vagy feneketlen sara teszi; de hiszen ezen könnyű segíteni, ’s ekkor egy fasor hozzájárultával a’polytechnicum gyönyörű kertje válnék azon helylyé, hová a’ pesti lakosság legörömestebb kiözönlenék; azt nem is említve, hogy bár az intézet ott volna öszpontosítva, mindazáltal némelly egyes tanszékekben a’ városban is működhetnének. Azért még egyszer: alakítsuk a’Ludoviceát Polytechnicum intézetté! A’ szerencsétlen Miskolcz ügyében. Nyílt levél. T. szerkesztő úr! Miskolcz f. hó 19-kén a’ lángok martaléka lett. Nincs ellenség, melly igy elpusztitandotta e szegény várost; mert az megkímélte volna a’ templomokat, hol a’kegyesek áhitatos éneke zeng, nem bántotta volna az iskolákat, hol a’ gyermekek szépre jóra neveltetnek , állni engedte volna a’ hivatalos épületeket miknek falai a’ szegény adózó nép verítékével épitvék, ’s miben törvény és igazság szolgálatik; de e’ tűzvész megemésztett lángnyelvével templomokat, iskolákat, megyei és városi középületeket, még ollyanokat is, mellyek cseréppel és palakővel valának födve , — néha úgy látszik a’ gondviselés leveszi igazgató kezét az elemekről ’s engedi őket dúlni — kis és nagy házak százankint hevernek romban , számosaknak mindene földig ’s porrá égett, de még eddig nem tudhatni hány ember esék áldozatul , sem azt nem mondhatjuk meg, hány száz ezer pengő forintra üt a’ kár, avagy haladja e a’ milliót is? Isten hatalmas keze irtózatosan megsulyosodott e’ szegény városon, és épen most,midőn kebelében kir. biztos másod évre dolgozik királyi várossá emeltetésén, épen most, midőn uj életnek áll küszöbén ’s áldozatokra kellene készen lennie. Miskolcz országunk felső részén a’ legnépesb és életdus város, piacza és vásárai híresek, gabnakereskedése roppant terjedelmű. E’ város egy tekintetben hasonló a’ hazához, mert körülbelül olly régi, mint maga e’ hon,és mint ez, olly ifjú, azaz inkább jövendője van, mint múltja; de más tekintetben nem hasonló , mert tiszta magyar faj lakja, magyar mind nyelvre, mind erkölcsére mind ős szokásaira nézve. ’S épen a’ nemzetiség tekintetében kivált fontos álláspontot foglal el Miskolcz, lévén az alföldnek kezdete, hol laknak a’ tiszta magyarok,’s lévén a’ felföldnek vége melylyen felül kezdődnek az idegen nyelvűek. E’ város az egész hazában egyik fő műhelye a’ magyarításnak, mert nagy számú mesterembereinél sok felföldi legények dolgoznak, mert katholicus, reformált,evangelicus, és zsidó fi és leányiskoláiban évenkint a’ német, tót és zsidó gyermekeknek egész serege magyarosodik meg. Ezért e’ város ’s népe virágzásának óhajtatnia kell minden igazi hazafi által, nemcsak mivel szép jövendővel biztat, nemcsak mivel egy országrésznek életpontja, nemcsak mivel polgáraiban a’ magyar ösvéregnemesbike foly, hanem főkép mivel e’ város és nép, és épen azon helyen, a’ nemzetiség tekintetében országos közérdekű. Igen természetes tehát, hogy mi, mint követei Borsodnak, mellynek szi . Miskolcz, úgy is mint emberek, úgy is mint hazafiak, kötelességünknek ismertük tisztelettel megkérni t. szerkesztő urat, méltóztatnék hatalmas szavaival ama’pusztult város szegényebb népét ajánlani olvasóinak emberszeretetökbe ’s aláírást nyilván adakozásra alkalmat nyújtani azoknak kik szeretnek könnyíteni a’ szerencsétleneken. Állásunknál fogva megfosztatván a’ balsors azon egyetlen örömétől, a’ szenvedőkön tüstint a’ szenvedés pillanatában segíthetni, a’ távolban egyebet nem tehetünk,mint esedezünk azon jószivűeknél, kik felebarátaik szerencsétlenségeit nemcsak érezni szokták, de azokon enyhíteni is szoktak.— Maradván különös tisztelettel, Pozsony jul. 27. 1843. T. szerkesztő urnak alázatos szolgái Palóczy László, Szemere Bertalan. A’ roppant szerencsétlenség maga hangosabban szól ugyan a’ felebaráti szeretet indulatához,hatalmasabban ébreszti a’ könyörület ’s irgalom érzetét, mint minden ékesszólás tehetné; de fölhívásra, figyelmeztetésre, szükség még is volt, miszerint az emberszerető közönség figyelme a’ szerencsétlen város felé forduljon. ’S e’fölhívás bizonynyal sem hatályosabb, sem méltóbb orgánumoktól nem eredhetett, mint midőn Borsodnak lelkes választottai emelék anyavárosuk szegényebb népe javára a’ felebarátai irgalomért esdő szózatot. — Illy férfiaknak illy szerencsétlenség ügyében emelt szózata után, nekünk csak a’ cselekvés kötelessége juthat; azért is a’ miskolczi szegény tizkárvallottak fölsegélésére ezennel aláírást nyitunk, ’s tisztelt olvasóinkat a’ szerencsétlenség roppant súlyának enyhítésére azon szerény emlékeztetéssel felkérjük, hogy kinek a’ pusztító lángok mindenét fölemésztették, az kétszeresen áldandja az emberszeretet segéd kezét, melly gyorsan sietett vele éreztetni, hogy ember emberek között nem maradhat vigasztalás nélkül, nem eshetik az elhagyatottság kétségbe ejtő átkának martalékául.— Az ezennel megnyitott aláírást részünkről 20 ponttal kezdjük meg. — A’ szerk. Lapjaink még sajtó alá sem kerültek; ’s igy e’ felszólítás még világot sem látott, midőn Tóth Gáspár , helybeli magyar szabómester ur szives volt kezeinkbe 20 pontot azon megbízással letenni, hogy adományát a’ miskolczi magyarszabó czéh titzkárvallott tagjainak felsegélésére küldenek be, mit is e’ hét végéig begyülendőknek remélt segély pénzekkel együtt, első küldeményül rendeltetése helyére juttatni szent kötelességünknek ismerendjük. — Első jegyzék öszvege 40 p.fz. Felszólítás a’ hazai írókhoz. „Részvétet és segélyt.“ Lelkünk mélyére hatottak e’ szavak,s mint vándor sóhaja a’ bérez szikláján, viszhangra leltek kebleinkben. „Részvétet és segélyt“ igy kiállának tized nap előtt a’ tűzvész által szerencsétlenült miskolczi lakosok , és elhatott a’ szó szivébe a’ honnak, melly rémesen küldé szét a’ gyászhirt a’ hontest minden ereibe. Megnehezültek a’ hírlapok szárnyai a’ hír súlya alatt, ’s van e szív , melly meg nem reszketett volna kebelbörtönében ez esemény hallatára ? Miért kívánjuk rajzolni a’ vész irtásait, avagy annyi ezer tönkrejutott embertárs segély kiáltása nem szól e’ világosabban, mint rajzunk színezete szólana ? Regényírónk szerint a’ fönebbi bizonyítás mellett: a’szó: szegény, nem mond, nem jelent semmit. Segély és gyámtalan búsong a’ vagyonfosztott nép, nem tudva hová vethesse meg reménye horgonyát.— Lelkünk mélyére hatottak a’ segélyszavak , ’s a’ vészt játszó színpad tekintete szánalmat költött föl kebleinkben. Ez érzelem, ’s a’ fönebbi gyászesemény nyomán, csekély szép irodalmi vállalattal remélénk a’ szerencsétlenültek sorsán némileg könnyíteni, mellynek gyámolitására a’ tisztelt hazai iró koszorút ezennel szerencsénk van fölszólítani. Az érintett vállalat szerint ugyanis még October közepéig egy Albumot szándékunk „Szivárvány“ czím alatt közrebocsátani, mellynek tartalmát képezendik: novellák és rokonszellemü czikkek, ’s lantos dolgozatok, ’s ez utóbbiakra nézve románczok, balladák ’s hangzatkák — mellyek egy idő óta irodalmunkban minden további művelés nélkül hevernek — legszivesbben fogadandott virágai lesznek a’ lyrai költészetnek. A’ pillanatok drágasága miatt, mint említve volt, még October középéig keltvén eladott vállalatunknak némi írt hozandni a’ hon e’ sebére , fölszólitásunk nyomán bátrak vagyunk fölkérni a’ honi tisztelt írókat, hogy becses dolgozataikat f. évi augustus végéig bezárólag szíveskedjenek bérmentes leveleik mellett beküldeni, hogy föltétünk szerint intézkedéseinkkel elkésni ne kénytessünk. Az album kikészítése mellett ügyelve arra, hogy a’ beküldendő becses dolgozatodhoz képest illő kiállítással lephessük meg a’tisztelt olvasó közönséget, különös ügyelettel leszünk mégis az egyszerűségre, melly kevesebb költséget nyelvén el, a’ könyv olcsóbban árultathalik, ’s kelendőségét szinte biztositni ígéri. Egy aczélmetszetet azonban még sem tagadunk meg albumunktól, melly ha előleges számításunk csalni nem fog — hazánk egy lelkes asszonyának arczképét nyujtandja. — Megemlítve még végül, hogy föntebbi emberbaráti vállalatunk már eddig is több nevezetes íróink által igértetvén pártoltatni, még egyszer tisztelettel szólítjuk föl a’ hazai iró közönséget, méltóztassanak dolgozataikkal minél számosabban járulni vállalatunkhoz, megjegyezvén egyszer mindenkorra, hogy a’ legszigorúbb kiállítási költség leszámításán kívül minden lehető díjazás nélkül, az egészbe- 1 516