Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-08-03 / 270. szám
Munroe kapitány párviadali ügyében hosszú nyomozás után igen szigorú ítéletet mondott, melly ekkép szól: „Önkéntes gyilkolásért részletes nyomozás alá vonandók: Munroe Sándor Tamás, Grant Dunkan Trevor, Holland Vilmos és Cuddy Leckin Daniel mint első fokozatú vétkesek, Gulliver György pedig mint második fokozatú bűnös. O’ Connell jul. 14-kén Dublinban rendkívüli repealgyülést tartott, mellyen hatalmas beszédet mondott a’ repeal ügyében. E’ beszédből, mellyhez hasonlót az izgató ritkán mondott, ’s melly az ó és uj kor szónokai legjelesbjeinek is diszekre válnék, jövő számunkban terjedelmes kivonatot közlendünk. Tullamoreban az izgató hasonlag repealgyülést tartott, mellyen mintegy 150 ezer ember jelent meg. Olly diadalt, mint e’ repeal gyűlésen, O’ Connell maga sem aratott még soha. Az angol kormány bajai szaporodnak. Rebecca zavargásai Walesben naponta növekednek, és a’ vámsorompók elleni harcz bőszülten folytattatik, úgy hogy a’ kormány kénytelen volt lőszert oda rendelni; de a’zavargók — úgy látszik — mit sem gondolnak ez üldözéssel. E’ fölött a’ vas és köszénbányászok közt is megint nagy izgás mutatkozik, mert e’ szegények keresetöket féltik a’ naponkint csökkenő vasgyártás miatt. E’ fölött Attword Tamás, a’ birminghami unió volt főnöke is háborút szándékozik indítani a’ ministerium ellen. Az anti-cornlaw-league is tetemesen haladt elő a’ közvéleményben, úgy hogy bár merre tekintsen is a’ toryministerium, mindenütt óriási bajokkal találkozik. A’ francia republicanusok által nyilvánitott részvét az izlandi repealügy iránt, nagyon epéssé tette az angol sajtót Frankhion ellenében. A’ Themsetunnelen, mióta 15 hét előtt ünnepélyesen megnyittatott, egy milliót meghaladó nép járt keresztül. A’ franczia pakkamra két nap alatt szerencsésen végére járt a’ kiadási budgetnek. Itt-ott emelkedett ugyan egy-egy zajos szó, leginkább a' legitimisták soraiból; de a’budget mindazáltal jul. 19-kén 88 szavazattal 10 ellen elfogadtatott. Az avignoni vasút másnap hasonló gyorsasággal ment keresztül. A’ görög kölcsönt tárgyazó javaslat és a’ bevételi budget pedig, amaz 21-kén , emet pedig 22-kén úgy szólva vitatkozás nélkül fogadtatott el. A’ J. des Débats kétségkívül nem mulasztandja el a’ pair urakat nagy emphasissal megdicsérni. A’ Journal des Débats is már valószínűnek hiszi, hogy Roussin admiral egészségi tekintetből le fog mondani a’ tengerészeti ministerségröl. Mondják, hogy Mackau aladmiral jelöltetett ki utódjául. SZERBIA. A’ szerb lapok szerint Lieven báró julius 22-kén korán reggel Zimonyba érkezett. Megérkezése után mindjárt Vascsenkot hivatá magához. Utána, Szimics Sztoján és Garasanin Illés belministeri segéd tisztelkedének a’ bárónál. Erre Lieven Belgrádba ment, ’s ott Hafiz pasát meglátogatván ágyúdurrogások között fogadtatott, délután pedig Garasanin Illés Kragujevaczba utazott, hol Vucsics és Petronievics jelenleg tartózkodnak. Sokan azt beszélik, hogy báró Lievennek csatárija is rövid idő múlva le fog jőni, és ő mint orosz biztos hosszabb ideig Szerbiában mulatni. — Lieven visszajöttéről a’ szökevényeknek még Újvidéken tartózkodó maradékai különféle uj mondákat koholnak, azt vélvén, hogy most az uj herczegválasztás ellen fog történni valami, és innen némellyek ismét uj meg uj reményekkel kecsegtetik magokat. Annyi bizonyosnak látszik , hogy Lieven legújabban csupán a’ herczegnek ünnepélyes beiktatására jött vissza Szerbiába. — Joannov és Sztojan és társai, kik az uj herczegválasztás előtt a’ végett szöktek át Szerbiába, hogy ott zendületet indítván, Milos herczeg részére csábítsák a’ népet, Kragujevacznál elfogattak, ’s mind az első biróságit mind a’ félebbviteli törvényszék által halálra ítéltettek. MGYBRITANNIA és IRLAND. (O’Brien uz indítványa fölötti alsóházi vitatkozás vége.) Eliot lord, izlandi főtitoknok, mikint várni lehete, az indítvány ellen nyilatkozott. Legfőbb kifogás részéről az indítvány ellen az volt, hogy az fölötte sok és különnemű tárgyakra kiterjeszkedik. Beszéde hatástalan volt,mert ámbár nagyából bevallá Izland bajait, másrészről mégsem Vola képes sikeres gyógyszert nevezni, és a’ kormány jó szándékából eredeti rendszabályok ismétlésére toritkozott. Szerinte — és ezt régebben már Peel Roert is megjegyzé — a’ közhivatalokat viselő catholicusok sekély számának okát nem a’ kormány részrehajlásában, anem a’ katholicusok ellenszegülő jellemében kell keresi, minthogy a’ kormány természetesen nem támaszkodatik ellenségeire. Sajnáltozását fejezé ki az egyházi indnek a trepeai mozgásban tettleg tanúsított részvéte mit, de Izland állapotját nem tartá olly gonosznak, minek azt az ellenfél testi, mit a’ be- és kiviteli kereskedés garapodása és a takarékpénztárak tőkéinek szaporodása , eléggé bizonyít. Alaptalan panasznak tartá, miszerintland nincsen elegendő számú követek által képviselve a’ 11 arliamentben, mert Izland 105 követei közül most is alig tesz részt 12 az ülésben. Hasonlag törekvék a’ többi várakat czáfolni, mellyek a’ kormány ellen felhozatnak. Canada és Izland közt a’ szónok legkisebb analógiát sem talált; mert Izland nem külön törvényhozással bíró gyár- imat, hanem kiegészítő része a’ brit birodalomnak, melly- nek ministereit tehát erre vagy amarra csak a’ birodalom többsége határozhatja. Az egyházi és haszonbéli viszonyokra áttérve, a’szónok emezeket nehezen és csak a’ tulajdonjog gyökereinek fölforgatásával tartja szabályozóknak. Az uralkodó egyház mellett azt hozza föl védel, hogy ez protestánsok által tartatik fen, kik az egész országnak O’Connell vallomása szerint is a 10 részét biráítják, ’s e’ fölött a’ tized annyira mérsékeltetett, hogy a’ régi tizedharcz most teljesen megszűnt. Végül azért is ellenzék Brien úr indítványát, mert az indítványban vád van foglalva a’ ministerek ellen. Wood ur, admiralitás titoknoka Melbourne alatt, O’Brien indítványát pártolá, és Izland jelen izgatott állapotját a’ whig ministerek alatti aránylag békés állapottal összehasonlítván, a’ jelen izgalmak okát az ir népnek a’ tory kormány iránti ellenszenvében kérése, ’s valóban van is ez ellenszenvnek alapja, ha sir James Graham minapi nyilatkozatára gondol a’ ház, midőn a’belminister Izland részére minden további engedményeknek ellene nyilatkozók. Végül egyáltalában szükségesnek tartá, hogy a’ kormány Izland körüli szándékai nyíltan jelentse ki, mielőtt a’ parliament eloszlik. Igen figyelemre méltó, hogy a’ vitatkozás folytában olly férfiak is, kik a’ Protestantismus és torysmus legbuzgóbb pártolói közé számíttatnak, mint p. o. Rous kapitány, Sidney Smith, Strangford lord fia, és Milnes ur, engesztelő rendszabályok mellett nyilatkoztak. Sir Robert Peel a’ kormány politicájának védelmére és O’Brien ur indiványa ellen szólalt föl. Ő sokkal fontosabbnak tartá a’ tárgyat, mintsem annak vitatására személy vagy pártérdekeknek befolyást kelljen engedni; véleménye szerint azonban a’ szőnyegen forgó inditványnyal nem orvoslás, hanem a’ kormány ellen ellenséges szavazat vétetett czélba. Az indítványozó beszédének és vádjainak részleteibe bocsátkozván , tagadá, hogy a’ kormány Izlanddal Scotiához képest mostohán bánik, és a’ ministerium védelmére felhozd , hogy Irland kevesb adót fizet, mint Anglia és Scotia, hogy a’jövedelmi adótól és a’szeszes italok díjától föl van mentve, és hogy a’posták Irlandban majdnem egészen országos költségen tartatnak fen. Alaptalan vád, hogy a’ kormány Irlandot parliamenti többség nyerhetése végett föláldozza; de legnemtelenebb vád az, mellyel a’ kormány a’ népnevelés körül illettetik; mert épen e’ kérdés körül óhajtják számos párthívei a’ kormánynak , bár a’ ministerium más utat követne. — Általában a’ kormányt azon eltökélés vezérletté cselekvéseiben, hogy az emancipatio végzésének elvei híven teljesittessenek, miszerint protestáns és katholicusok között teljes jogegyenlőség legyen. Ama’ vádat, mintha az izlandiak nem részesülnének őket illető mértékben a’ közhivatalokban , azzal czáfolt , hogy számos izlandiak Angliában viselnek hivatalokat. A’ ház figyelme három féle sérelmekre vonatott: társadalmiakra, politikaiakra és vallásiakra. A’ haszonbéri viszonyokra vonatkozó társadalmi panaszok nem újak; de ámbár a’ kormány nem képes egyenes orvoslatot találni ellenök, ha mindazáltal e’ viszonyok nyomozására inditványoztatott volna választmány, örömest megegyezett volna benne a’ kormány. Hawick lord tervét, miszerint Izlandnak az országos pénztárból, visszafizetést biztositó nyereség reménye nélkül vasutakra pénz kölcsönöztessék, nem tartja tanácsosnak elfogadni. A’ politikai és vallási sérelmeket illetőleg a’ szónok régi, már sokszor ismételt okait hozá föl. Megvallá, hogy az országos hivatalok betöltésében katholicusok és protestánsok közt nem szabad különbséget tenni; kiemelő, miképen a’ kormány nem terjesztett elő törvényjavaslatot a’ választók lajstromzására nézve, nehogy a’ kormány azzal vádoltassék, hogy parliamenti többségét a’ katholicus választók kevesbitésére bitorolja. A’ még fenálló kath. eskü megváltoztatására már régebben is kedvezöleg nyilatkozott a szónok. Az izlandi egyházra nézve nem teljesítheti az opositio kívánságát, ’s készebb lenne lemondani , mint a’ protest, egyház megbuktatásában megegyezni. Nézete szerint ha Irland bath. papsága az országos pénztárból fizettetnék , ez Irlandban az elégületlenséget koránsem szüntetné meg, sőt inkább nevelné. Áttérvén a’ repealre, késznek nyilatkozók az uniót minden a’ kormány hatalmában álló erővel fentartani. „Kérdezik — mond a’ szónok — minő utat van szándékom választani? Én el vagyok tökélve igazsággal kormányozni, a’ polgári jogegyenlőséget fentartani, a’ választási jogot és a’ haszonbéri viszonyokról szóló törvényeket fontolóra venni, úgy mindazáltal, hogy a’ tulajdonjog és az egyház jogai szentül fentartassanak. Szememre lobbantak, hogy egymásba kacsolt karokkal állok is, és nem javaslok a’ parliamentnek uj törvényt. Teljességgel nem szégyenlem, hogy nem javaslok uj törvényeket, mellyek, nézetem szerint, nem erősítették volna meg a’ végrahajtó hatalmat. Remélem, e’ tartózkodásom a’ kormányhoz csatolandja mindazokat, kik egy uj izlandi parliament összegyűlésének következményeit előre látják. És ha majd végre szükség lenne rá, hogy a’ kormány uj hatalmakat kérjen a’ parliamenttöl, e’ kérésnek annál nagyobb ereje és súlya leendene, minél nagyobb leendett addig az elnézés. Az ir nép loyalitása iránti bizalmamban legkisebb különbséget sem teszek protestáns és cath. között. A’ catholicusoknak is vannak okaik oltalmazólag seregleni össze az unió körül; az utólsó 14 - 15 év históriája fölötte nagy politicai és társadalmi változást szült, kedvezőt a’ catholicusoknak; és e’ kedvező hangulat még most is uralkodik irántok az országos parliamentben. Én e’tényekre hivatkozom, a’két sziget hosszú legislativ egységére, közös érdekeikre és közös veszélyeikre.“ Russell lordot, ki az oppositio részéről leginkább szokta magát kitüntetni, az első minister sehogy sem elégité ki; ő abban csak a’ministerium hibáinak bevallását látá; tagadá, hogy Izland és Anglia közt polgári jogegyenlőség uralkodik, ’s e’ részben— úgymond — csak a’ parliamenti választósogokat és az angol meg irlandi helyhatósági törvényt kell egymással összehasonlítani. Az izlandi protest, egyházat ő is kívánja fentartatni, de úgy, hogy a’ nagy többség egyháza a’ kisebb szám egyházával egyenlő lábra állittassék. A’ hivatalok betöltésében csakugyan történt részrehajlás, és ennek valahára meg kell szűnni. Mindenek előtt pedig szükség, hogy a’kormány részéről valami történjék; mert most a’kormány cselekvéstelensége miatti boszuság majdnem épen annyi izlandiaiakat hajt a’ repealerek soraiba, mint a’ repeal iránti rokonszenv. „Ölbe tett kezekkel akartok e várakozni — kérd a’ szónok — mig a’ repealmozgalomban kedvező apály jövend elő ? lázadásra várakoztok e, mielőtt jótékony rendszabályokhoz nyúlnátok?“ Hasonlag nyilatkozók Palmerston lord is. Említést érdemel még Stanley lordnak ama’ hírre — mintha Izlandra nézve a’ kormány tagjai közt meghasonlás támadott volna — vonatkozó nyilatkozata, miképen a’ministeriumban Izland körül teljes öszhang uralkodik. A’ vitatkozás eredményét már megírtuk. Említők röviden a’ jul. 14-kén tartott felsőházi ülést, mellyben Clariiarde marquis (Melbourne alatt követ és a’ korán elhunyt Durham utódja a’ sz.pétervári udvaron) Irland ügyét szőnyegre hozá. A’ nemes marquis csendes, de hatályos beszédben az izlandi repealmozgalmat, a’ nélkül, hogy azt helyeslené, úgy állitá elő, mint szükséges következményét Izland ügyetlen és igazságtalan kormányzásának, és élénken szemére lobbantván a’ ministeriumnak cselekvéstelenségét, következő végzéseket inditványoza: „1) A’ház elébe terjesztett iratokból kitetszik, hogy az izlandi kormány számos békebirákat egyedül azon oknál fogva mozdított el, mert — ámbár ő felsége ministerei már mind a’ két parliamenti házban előre kijelenték, hogy ő felsége a’ nevezett unió fentartását szilárdul eltökélte — szándékot nyilvánitanak olly gyülekezetekben részt venni, mellyekben a’ Nagybritannia és Izland közötti legislativ unió fölbontásáért kérelmek valának határozandók, holott elismertetett, hogy illy szándék nyilvánítása vagy épen ama’ gyülekezetekbenn valóságos részvét sem lett volna a’parliamentben tett ama’nyilatkozatok előtt elegendő ok arra , hogy a’ tisztviselők elbocsáttassanak.( 2) A’ ház jelentse ki, hogy a’ békebiráknak illy oknál fogva lett elmozdítása alkotmány-, igazság- és okosságellenes.“ Ez indítványra Wellingtonig felelt hosszú beszédben, melylyet maga a’ Morning Chronicle is minden eddigi ministeri beszédek közt legjobbnak tart. A’ ns herczeg tétovázás nélkül elismeré, hogy a’ cabinet az Izlandra nézve követett rendszabályokért igen is felelős, és megmutatni törekszik , hogy ama’ rendszabályokra épen azok kényszeriték a’ kormányt, kik most panaszkodnak ellenök. A’ szónok O’ Connellnek ama’ gyakorta ismételt kifakadásaira vonatkozólag — mintha Peel Robert a’ királyné nevét ismeretes nyilatkozatainál csak bitorolta volna — következőleg folytatá beszédét: „Mylordok minden, a’mi történt , ő felsége szolgáinak tanácsából történt. Ezek ő felségének a’ királyi elődje (IV. Vilmos) .1834-ki trónbeszédében és mind a’ két ház válaszföliratában kifejezett véleményhez ragaszkodni tanácsolák. Mindazokból, mik erre a’ két parliamenti házakban történtek , nem sokára köztudomássá lön, hogy a’ parliament a’ legislativ uniót nem akarja megszüntetni, és hogy a’ kormánynak bármilly repealkisérlet komoly gátlására mindent el kell követnie. A’ repealgyűlések ama’ parliamenti nyilatkozatok után sem szűntek meg, sőt folyton tartatnak, ’s valljon mi ezért ? talán azért, hogy kérelmek határoztassanak a’ parliamenthez az unió megszüntetése iránt? Koránsem, hanem azért, hogy az unió megszüntetése a’ nép remitgetése és erőszak által érettessék el. És azon személyek , kik e’repealgyüléseket összehivák, köztisztviselők valanak , békehírük, kiket a’ kormánynak rendzavarás esetében a’ szükséges rendszabályok végrehajtására kelle alkalmaznia. Lordságfoknak bizonynyal nincsen fogalmuk olly tanácskozásról, mellyben 50 vagy 100 ezeren részesülnek; nem tanácskozásról ott nem lehet szó ; — a’ kérdés rémités és erőszak által vala eldöntendő, ’s azért mondá a’ főcancellár a’békebiráknak: ha a’gyülekezetekben részt vesztek, vagy azoknak bármikép kedveztek, el kell mozdittatnatok. A’ nemes marquis (Clariiarde) törvényeseknek tartja a’ gyűléseket. Nem tartom magamat jogosítottnak e’kérdést törvényes szempontból eldönteni; de tudom, hogy ama’gyűlések roppant nép ömegek által látogattalak, lovas emberek vezérlete alatt, zászlókkal és zenével, katonai rendben, ’s tudom, hogy egy parancsszóra ismét szétoszlanak, ’s néha 30 (angol) mérföldet is vándorolnak hazáig a’ nélkül, hogy útközben a’ béke háborittatnék, illy körülmények közt kötelessége volt a’ kormánynak óvó rendszabályokat tenni, és Izland helyzetét fontolóra venni. Láttuk, minő hatalmat akarnak Izlandban megalapítani, láttuk a’gyűléseken történteket, olvastuk az ott mondott beszédeket és kiejtett fenyegetéseket, mint p.o. ama’ zászlóra hímzett jelszó: „repeal vagy vér!“ és igy azt hívők, hogy a’ leggonoszabbra kell készen lennünk. Mylordok! Egy, e’ hon fejedelmeinek szolgálatában töltött hosszú élet folytában forradalmakban is szerzék némi tapasztalásokat. Egy jeles franczia író hazájáról ezt irá: on conspire sur la place (összeesküvések fényes nappal koholtatnak). E’tervekben nincsen titok, mert a’rémités a’ munka nagy rugója. A’ demagógok megcsalják ugyan pártfeleiket, de ellenségeiket nyilt fenyegetés által szokták rémitgetni. Hiszen egy jogtudós úr (O’ Connell) kijelenté, hogy Napóleonnak Oroszországban és Weltingtonnak Waterloonál nem volt olly hadserege. Sőt kijelenté , hogy egy éjjel egész erejét összevonhatja, és ez igaz lehet. De épen azért következik belőle, hogy a’ kormánynak készen kelle magát tartani.“ A’ szónok végül még 126 519