Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-07-06 / 262. szám
Zomborcsevics, mint kerületi jegyző olvasna a’ felírási javaslatot a’ jelen országgyűlésnek Pest szabad királyi városába általtétele iránt, úgy az ezen felírást kisérö üzenetet, ’s egy másikat nádor ö fenségéhez a’ Pesten építendő országház ügyében; — mind hárma némelly változtatásokkal meghitelesittetett. Az elnökség három rendbeli tervet közölvén a’ királyi személynök nevében a’ BRkel, mellyek a’ tanácskozási terem czélirányosabb elrendezését eszközlendik, — mielőtt ezeknek vizsgálatába ereszkednék a’ kerületi ülés, ennek megbízásából a’ mai elnökség a’ városi redoutteremnek — mellyet a’ bérlő i. e. September első napjáig által engedni kész — közelebbi megtekintetésére kiküldetett. A’ pesti szabadalmas kereskedőség a’ tegnap előtti országos ülésben bejelentett munkálata előterjesztetett, ’s Palóczy Lászlónak, mint a’nevelési választmány elnökének átadatott. XIV. Országos ülés a’ melt. főtik.nél jui. 30. Tárgy: Országgyűlési szabad hírlapok. Zárka itélőmester, miután a’turmezei panasz tárgyábani viszon-üzenet kéziratra bocsáttatott; felolvasván a’KR. és RR. üzenetét,’s t.javaslatát az országgyűlési szabad hírlapokról, a’ vélemények három részre oszlanak. Az első a’ RR. és RR. feliratában ajánlott orsz.gyülési hírlapot óhajtá. Második, és győztes, melly ezen tárgyat az általános sajtó szabadság kérdésétől külön választhatónak nem hivé, ’s igy a’ KK. és RRet felszólitatni határozó, hogy felfogván a’ tárgyalás fonalát ott, hol az a’ múlt országgyűlésen megszakadott, a’ sajtó kérdését vegyék tárgyalásba ’s javaslatukat közöljék a’ főRRkel. Harmadik végre, melly egyenesen ellene nyilatkozott mind a’ szabadsajtónak , mind az országgyűlési szabad hírlapnak. Az első vélemény-fél okainak kivonata körül-belül ez vala. Arra szólitnak fel a’ t. KK. és RR. hogy gyámolitsák feliratukat, mellyben az előleges censurától ment országgyűlési újság létesítésére folyamodnak ő felségéhez. A’ t. KK. és RR. ezen kivonata mellett akarván szót emelni : először a’ sajtószabadságról általánosan kell,’s azután lehet a’ nyilvánosság ezen ágáról szólani. — Mert ha bebizonyittatik, hogy minden szabad, sőt szabadságra törekedő nemzetnek szükséges, sőt nélkülözhetlen a’ sajtószabadság; ha megmutattatik, hogy az a’természet, értelem és haza törvényeiben gyökerezik, akkor csak azt kell majd motiválni, miért kívánják a’ t. KK. és RR. az országgyűlési újságot az előleges censurától legelébb fölmenteni ? — A’ szószabadság egykorú a’ gondolat függetlenségével, és ősidőktől fogva a’ nyelv szabad mozgalma a’ test több tagjaival egyenlő joggal birt. Már a’ legrégibb köztársaságokban a’ szószabadság tett különséget a’ független polgár és rabszolga közt. A’ szó és irásszabadság ellen első tilalom Tiberius császár korában keletkezett; de az sem vala praeventiv szabály. Később, mikor a’ feudális rendszer a’ szószabadságot megszokta, ’s a’ tartományoknak terjedt birodalommá lett alakulása lehetlenné téve, hogy a’ köz tanácskozásokban minden egyén közvetlen részt vehessen.— A’ nemzetek nemzete a’ sajtófeltalálás által segite magán, mellynek utján ismét kiki részt vehetett a’ nyilvános csatatéren. Magyarhonban is ki egészíti a’ sajtószabadság a’ szóét, ’s mindenütt azon arányban kezdé túlhatni a’ szó működését, mellyben egy gép a’ napszámosét.— Óriás léptekkel haladt Europa egy új miveltség felé. Már sok álfogalom láncza széttöretett, midőn az egy Vl ik Sándor és 11-ik Fülöpben meg testesült egyházi és világi kényuraság indított harczot a’sajtószabadság ellen, feltalálván a’ censurát. Törvényhozásunkat, csak egyházi tekintetben lepte meg ezen ragály, mint sajtóról szóló törvényeink mondják. Nyilvános életünkben törvény nélkül hozatott be a’censura, ’s mégis azért mindig találkoztak, kik küzdenek, hogy ezt nemzeti életünk testében megtartsák, a’ praeventiv censurát t. i., mert a’ sajtószabadság keményebb repressiv törvények mellett is megállhat, de praeventivvel meg nem férhet, akármi engedékeny volna. Minden praeventiv censura a’ hatalombirók kezébe adja azon egyedárússágot, mi szerint oda vezethetik a’ nemzet ideáit, hová akarják, vagy inkább elzárják azon tértől, mellyben félnek azokkal találkozni; ez szellemi kényuraság azért minden kényuraságok leggyűlőttebbike. És ez ellen a’ szabadság sem segíthet, mert a’ praeventiv censura által minden szószabadság mellett is lehetségessé válik a’ hatalomnak, az elméket zavarba hozni; a’ szóval megpendített legüdvösebb eszméket épen legfontosb támaszokaiktól, ’s a’ legmeggyőzőbb adatok felhozásától megfosztani, ’s ez által minden eszmeharczot olly egyoldalúvá tenni, miszerint az igazat szomjazó ifjúság ez után balfogalmakat, ’s hamis meggyőződést sajátos, mind azon kérdésekről, mellyekben a’ kormánynak valódi vagy vélt érdekei a’ kormányzottakéval összeütköznek. Igaz is, hogy mindig erőtlen kormányok ápolák a’ censurát. Nagy Fridrik, József és Leopold rászalák azt. Hol sajtószabadság létezik, minden polgári pártfelek tisztelik azt, ’s egyiránt a’nemzeti jólét paizsául tekintik; —de illy nemzetek elsőségben is állnak a’ többi felett. Bizonyítványul egy olly írónak szavai idéztettek, kiről fel lehet tenni, hogy tekintélylyel birand azok előtt, kik nem a’ RR. üzenetét pártolók elvrokonai.— És ez Göntz udv. tanácsos, ki a’ porosz királyhoz írott levelében ekképen szól: „Die Presse ist ein unterstörbares Recht gesitteter Völker, ihre Beeinträchtigung nicht blos als mushie?, erd als politisch verderblich zu betrachten, sondern als die schwerste Rechtskränburg, als Beleidigung der Menschheit, ja als absichtliches Hinderniss menschlicher Vervollkommnung, als freuelhaftes und zugleich fruchtloses Bestreben; als ein Bestreben , welches zuletzt unvermeidlich den Hass derer, gegen die es gerichtet ist, und ihre Neigung Gewalt mit Gewalt zu vertreiben, erwecken müssen.“ — A’ mi azon alapokokat illeti,mellyeknél fogva a’ KK. és RR. az országgyűlési hírlapokat a’ censura alól, minden más irományok előtt kiszabadítani kívánják; el kell ismerni, mikint a’ sajtószabadság természetes rendszere azt hozná magával , hogy előbb a’ terjedettebb könyvek, aztán röpiratok ’s végre a’ hírlapok mentessenek föl, de épen rendkívüli állásunk kívánja e’ rendkívüli eljárást. — E’ rendkívüli állása pedig hazánknak, a’ megyék azon jogában áll, mi szerint követeiknek minden lépését kiszabják, ’s folytonos utasításaik által azokat egészen akaratjok eszközeivé teszik. De szükség, hogy ezen szokatlan municipalis jognak a’ committensek részéről hasonló rendkívüli kötelesség feleljen meg, melly kötelesség abban áll, hogy a’ küldök a’ törvényhozási tanácskozásokat, sőt a’ viták minden fordulatait folytonos figyelemmel kisérjék, hogy igy követeik iránt igazságosak tudjanak lenni ítéletben, méltányosak a’ követelésben, hogy az országgyűlésen kifejlő nemzeti főbölcseség reájok is világitólag, és lelkesítve hasson vissza; egy szóval: hogy a’ törvényhozással egyenlépést tarthassanak. Már pedig a’ követek tudósítása egyoldalúság, a’ napló pedig drágaság ’s késedelem miatt ezen czélokra nem vezethet. És minthogy ezen átalakulási korszakban, melylyet élünk, minden attól függ, hogy a’ committensek a’ körülmények valódi és igaz fekvését, tisztán ismervén, képesek legyenek követeiknek legczélszerűbb utasítást adni, méltányolni kell a’KK. és RR. gondoskodó szorgalmát, miszerint a’ nemzeti oktatás ezen módját, olly előlegesen, és soron kívül eszközleni kívánják. A’ második véleményt pártolók okai ezekben pontosultak. Több országgyűléseken nem egyeztek már a’ fö- RR. a’ KK. és RR. ebbeli kívánatában, leginkább a’ javaslott 1.czikkely tekintetéből, mert nem egyezik meg a’ dietalis tractatus természetével, egy tárgyban mellesleg olly elveket dönteni el, mellyek sokkal fontosabbak, hogysem külön tractatust ne kívánnának. Már pedig ezen törvényjavaslatot elfogadva, a’m. föRR. nemcsak az országgyűlési hírlapokat fogadnák el, hanem egyszersmind a’ bírói recusatiót, az esküttszékek eszméjét, ’s a’törvényhozó test bíráskodását. — Ezen tekintetek az elfogadásnak most is ellene állanak. Hozzájárul, hogy a’ diaetai tractatus természeténél fogva ott kell a’ dolgot kezdeni, hol a’ múlt országgyűlésen végződött. Akkor felszóliták a’ m. föRR. a’ RR. és RRet, hogy a’ tárgyat a’ sajtó kérdésével általában vegyék tanácskozásba, ’s terjeszszék javaslatukat a’ föRR. ekbe. A’ RR. azt felelék, hogy azt immár munkába is vevék ’s ha készen lesz, elő fogják terjeszteni. Ez az országgyűlés végével történt ’s a’ RR. időrövidség miatt akkoron szándékukat nem teljesitheték. Most országgyűlés elején vagyunk; a’ parlamentaris rend tehát azt hozta magával, hogy a’ tanácskozás fonala ott vétessék föl, hol a’ múlt országgyűlésen megszakadott; ’s a’RR. felszólittassanak, adják elő ígért javaslatukat általánosan a’ sajtó kérdésében. Ez teljességgel nem arra mutat , mintha a’ föRR. a’ kérdést ad graecas Calendas akarnák utasítani, mert a’ RR. sajtótörvényt ígértek; a’ föRR. tehát azt mondják: adjátok elé! — ez a’ dolog logicája. De általában inkább áll az ország érdekében az általános sajtótörvény létesítése, mint az országyülési szabad újságok felállítása, mellyeknek különben is vannak surrogatumai. Tagadhatlan, hogy a’múlt időkben sokszor megfoghatlan szigorúsággal működött censura miatt pangásban volt a’közszellem; az utólsó időben azonban fölemeltetvén, vagyis inkább megkönnyittetvén a’ nagyon szigorú censurai tilalom, sok érdekes mellett a’ hírlapok egyenetlen elvű működése az eszméket megzavard. — És ezért szükségesebb a’ sajtótörvény, mert ezen eszmezavarnál a’ censura a’ kormányt mintegy evidtorképen állítja elő, mig más részről az országgyűlési hírlapok szüksége naponkint kevesbbé érezhető, miután látjuk, hogy a’ hírlapok az országgyűlési tanácskozásokról elég érdekesen ’s elég gyorsan közölnek. — Ezen engedélye a’ kormánynak igényeink okát megszünteti. Felszólitandók tehát a’ KR. és RR., hogy a’ sajtó kérdését tárgyalják úgy, mint a’ múlt orsz.gyűlésen igérék, ’s ezen tárgyalás következtébeni üzenetöket küldjék fel. Előadaték továbbá, mikint a’ föRR. a’ nyilvánosságnak barátai, hogy minden honpolgárnak van joga tudni, mi történik itt; de ennek elég van téve a’ nyitott teremek és a’ napló által, hogy constitutionalis országban a’ kormányra nézve nem veszedelmes a’ szabad sajtó, sőt hogy ez szilárdítja a’kormányt, hogy Magyarországon a’kormányt nem félthetni, mert törvényes úton jár, ’s maga fejedelmünk olly egyszerű patriarchalis életet él, miszerint tőle sok fényűző dynastáink e’ részben is valamit tanulhatnának,—nem félthetni a’nép erkölcsiségét sem, mert vallás van, ’s annak elmúlását isten nem engedi, minélfogva van példa Francziaországban, hogy ott hol annyira ment az erkölcstelenség, miszerint a’vallás közgúny tárgya volt, ’s a’ papok zsidókká lettek, most ismét sikerült a’ vallásnak felébreszteni annyira az erkölcsiséget, hogy a’ templomok telvék, ’s fiatal némbereknek színházat járni szégyen. A’ harmadik véleményen lévők kijelentek, mikint a’ sajtó körüli intézkedést a’ kormány ’s nem a’ nemzet jogának tekintik, hogy a’sajtószabadság veszedelmes, ’s valamint Amerikában aristocratia nincs, ’s a’ szabad sajtók hirdetik, hogy a’ Misisippi mellett találtattak olly kutyák, mellyek a’ négerek fogására nagyon alkalmatosak, úgy nálunk is — lennének kutyák, mellyek a’ 9. és 7. pontú koronás urakat fognák meg. Továbbá a’ szabad hírlapokra nézve először is megérintve,mikint azzal, ha valamely egyes személy által szerkezendő országgyűlési szabad újság elfogadtatnék, a’ naplószerkesztők ’s bíráló választmány lenne megsértve, megjegyzék, mikint ezen újságoknak vagy azt kellene mondaniok, mit a’ napló, vagy ellenkezőt, — ha igen, akkor felesleges, ’s ha nem, akkor hitelen. Ha nem ha — igy folytatók — az országgyűlési újság akkor nagyon sokat árt elferdítésével. — Erre azonban megjegyeztetek, hogy Omár épen ezen okoskodással égeti meg az alexandriai könyvtárat; mert, úgy mond, a’ mi ebben van, vagy benne van a’ Koránban, vagy nincs; ha igen, úgy felesleges, ha pedig nincs, akkor rósz, tehát tüzbe vele. — Mondák továbbá ezen véleménynek : mikint igaz, felelni lehetne az országgyűlési hírlap egyoldalúságára: működjenek többet ’s ellenkező irányban. Azonban tudva van, mikint az illy hírlapi vetélytársak közt azé a’ diadal, ki a’ nagy zsarnoknak, az akár magától keletkezett, akár mesterségesen felizgatott nép kedvének legügyesebben tömjénez, ’s mind ezekből az következik, hogy a’ sajtószabadság nem jó , hogy szigorú előleges törvények kellenek. A’ mi a’ KK. és RR. izenetét pártolók gyámokait illeti azokra nézve egy gróf, hivatásának ismeré válaszul adni: 1öz hogy mi a’ censura történetét illeti, azt nem VI. Sándor, ’s II. Fülöp, hanem Luther használta legelőször Wittembergában — szét szórván az ellene irt munka betűit. — Ámde Luther nem volt fejedelem, ’s igy nem ő volt ki a’ censurát politicai hatalom eszközül használta, ’s különben is ő sem volt csalhatatlan — Jön a’ felelet. Továbbá mond a’ szóló gróf, hogy Göncz mint fiatal ember irt a’ szabad sajtó mellett, ’s több évi bővült tapasztalat után megváltoztatta ebbeli nézeteit. — De általában ha már csakugyan kellene is ez a’ veszedelmes sajtószabadság , a’ szóló tapasztalati belátásánál fogva, mi pedig nálánál senkinek e’ honban több nem lehet, mert senki nálánál, kivéve Fejért, többet nem nyomtattatott,’s a’journalistica mezején 27 éve működve, jelenen is a’ „Nemzeti Újság“-nak zászlótartója, azt hiszi, hogy elébb a’költészetnek , majd a’ komoly tudományoknak, és csak végül kellene a’ hírlapoknak szabad működést engedni. Tagadja végre ezen szinezetelvben nem csak a’ sajtó-, hanem szólásszabadságot is. A’ nyelv csak olly tagja testünknek — mond a’ szóló — mint a’ többi, már pedig tudjuk, ha valakit nyelvünkkel sértünk, kezünkkel bántunk, vagy lábunkkal másnak kárt teszünk, megbüntettetünk, ’s igy a’ szó nem szabad. — Ámde feleletet von, hogy ez nem a’ sajtó ellen, hanem a’ repressiv törvények mellett bizonyít. — Folytatólag a’ szónok mutogató a’ sajtó veszedelmességét, érintve mikint a’ sajtó mindig a’ legnagyobb rész érdekének tömjénez, ’s ha ezt teszi, vége akkor a’ fö- ’s más nemességnek; a’ sajtóegyenlőséget ’s a’ vagyontalanok harczát a’ vagyonosak ellen eszközli. Magyarországon pedig, még van különbség, ’s ő, mig lehet, nem engedi azt. — Erre a’ vagyonban dús, históriai névben dicső föld. soraiból hatalmas szózatok emelkedtenek. — Mondák, hogy rémkép akkint állítani elé a’ sajtószabadságot, mintha az forradalmakat szülne. Frankhon nem azért ontott annyi vért, mert a’ szabad sajtó őt felizgató; hanem inkább azért, mert az tőle megtagadtatott. Spanyolhonban nem csak szabad nem volt a’ sajtó , sőt inkább korlátlan önkényü hatalom, ’s az inquisitio is őrködött a’ gondolat fölött; és Spanyolország megrázkódtatások vérfürdőjévé lön; mig Angolhon, hol a’ sajtó szabad, a’ dicsőség ’s hatalom legmagasb fokára emelkedett. — Azonban legyen bár hogy veszteni kell; a’ szólóknak igen is van mit veszteniök; de valamint külföldön a’ sajtó általános eszméjének , úgy működése felszabadításának pártolói közt a’legtöbbet veszthető nemesség ott is volt; úgy a’ szólók is, hasonlót cselekszenek; mert azon tetemes veszteséget, melly rémképen állittatik elikbe, az igazságnak, ’s általános népboldogságnak feláldozni készek, feláldozni kötelesek. Teszik pedig ezt, nem mintha iljeneket aratni, a’ közvéleménynek tömjénezni, nem mintha kegyelmet osztogatni akarnának; ők a’ protectionalis hazafiságra nem sokat adnak, hanem teszik azért, mert a’ szabad sajtó szüleménye még mindenütt nemzeti erösbülés, értelmi fejlődés, felvilágosodás és jólét volt; ezt pedig előmozdítani, ha áldozatba kerülne is, hazafiai szent kötelességeknek ismerik. Egyébiránt Anglia példája azt is mutatja, hogy sajtószabadság mellett is erőben, ’s hatalomban állhat az aristocratia. Folytatólag előadók azt is, hogy az 1553: 24, 1599: 45. czikk 1-és 2. §. értelmében szabadnak tudott sajtótörvényt jelenleg legelébb az országgyűlési újságra alkalmazva, kívánják felszabadítani, mert ez jelen szükségeink egyik legsürgetőbbike; az alsó tábla kijelentése következtén a’ szükségeit ismerő nemzet , egyik legfőbb kivánata. Tenni akarnak bármi keveset e’ részben is azért, mert félnek, nehogy a’ nemzet reájok alkalmazza a’„sic vos non vobis“-t ’s Horácznak a’ parasztróli hasonlatát, ki — mint tudva van — vára mig a’ patak lefoly. Mi a' Gentzröli, azon megjegyzést illeti, hogy több évi tapasztalásra okulva a’ sajtószabadság ellen nyilatkozik, rá ekkint felelt az Estoraz ház két ivadéka, hogy ellenvéleményt akkor nyilvánita, midőn egy autocratiai status cabinet-hivatalnokká, ’s igy függetlenségét vesztette emberré lön. Ezen megjegyzés volt igen hosszas ideig, még ő cs. kir. fölgségétől is el nem gördíthető felakadás köve. Nem akarván megengedni valamint ő cs. k. fensége, úgy m.