Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-06 / 262. szám

Zomborcsevics, mint kerületi jegyző olvasna a’ felírási javaslatot a’ jelen országgyűlésnek Pest szabad királyi vá­rosába általtétele iránt, úgy az ezen felírást kisérö üze­netet, ’s egy másikat nádor ö fenségéhez a’ Pesten épí­tendő országház ügyében; — mind hárma némelly változ­tatásokkal meghitelesittetett. Az elnökség három rendbeli tervet közölvén a’ királyi személynök nevében a’ BRkel, mellyek a’ tanácskozási terem czélirányosabb elrendezését eszközlendik, — mi­előtt ezeknek vizsgálatába ereszkednék a’ kerületi ülés, ennek megbízásából a’ mai elnökség a’ városi redoutte­­remnek — mellyet a’ bérlő i. e. September első napjáig által engedni kész — közelebbi megtekintetésére kikül­detett. A’ pesti szabadalmas kereskedőség a’ tegnap előtti or­szágos ülésben bejelentett munkálata előterjesztetett, ’s Palóczy Lászlónak, mint a’nevelési választmány elnöké­nek átadatott. XIV. Országos ülés a’ melt. főtik.­­nél jui. 30. Tárgy: Országgyűlési szabad hírlapok. Zár­ka itélőmester, miután a’turmezei panasz tár­­gyábani viszon-üzenet kéziratra bocsáttatott; felolvasván a’KR. és RR. üzenetét,’s t.javaslatát az országgyűlési sza­bad hírlapokról, a’ vélemények három részre oszlanak. Az első a’ RR. és RR. feliratában ajánlott orsz.gyülési hír­lapot óhajtá. Második, és győztes, melly ezen tárgyat az ál­talános sajtó szabadság kérdésétől külön választhatónak nem hivé, ’s igy a’ KK. és RRet felszólitatni határozó, hogy felfogván a’ tárgyalás fonalát ott, hol az a’ múlt ország­gyűlésen megszakadott, a’ sajtó kérdését vegyék tárgya­lásba ’s javaslatukat közöljék a’ főRRkel. Harmadik vég­re, melly egyenesen ellene nyilatkozott mind a’ szabadsaj­tónak , mind az országgyűlési szabad hírlapnak. Az első vélemény-fél okainak kivonata körül-belül ez vala. Arra szólitnak fel a’ t. KK. és RR. hogy gyámolitsák feliratukat, mellyben az előleges censurától ment ország­gyűlési újság létesítésére folyamodnak ő felségéhez. A’ t. KK. és RR. ezen kivonata mellett akarván szót emelni : először a’ sajtószabadságról általánosan kell,’s azután le­het a’ nyilvánosság ezen ágáról szólani. — Mert ha bebi­­zonyittatik, hogy minden szabad, sőt szabadságra törekedő nemzetnek szükséges, sőt nélkülözhetlen a’ sajtószabad­ság; ha megmutattatik, hogy az a’természet, értelem és ha­za törvényeiben gyökerezik, akkor csak azt kell majd motiválni, miért kívánják a’ t. KK. és RR. az országgyű­lési újságot az előleges censurától legelébb fölmenteni ? — A’ szószabadság egykorú a’ gondolat függetlenségével, és ősidőktől fogva a’ nyelv szabad mozgalma a’ test több tag­jaival egyenlő joggal birt. Már a’ legrégibb köztársaságok­ban a’ szószabadság tett különséget a’ független polgár és rabszolga közt. A’ szó és irásszabadság ellen első tilalom Tiberius császár korában keletkezett; de az sem vala prae­­ventiv szabály. Később, mikor a’ feudális rendszer a’ szószabadságot megszok­ta, ’s a’ tartományoknak terjedt birodalommá lett alakulása lehetlenné téve, hogy a’ köz ta­nácskozásokban minden egyén közvetlen részt vehessen.— A’ nemzetek nemzete a’ sajtófeltalálás által segite magán, mellynek utján ismét kiki részt vehetett a’ nyilvános csa­tatéren. Magyarhonban is ki egészíti a’ sajtószabadság a’ szóét, ’s mindenütt azon arányban kezdé túlhatni a’ szó működését, mellyben egy gép a’ napszámosét.— Óriás lép­tekkel haladt Europa egy új miveltség felé. Már sok álfo­galom láncza széttöretett, midőn az egy Vl­ ik Sándor és 11-ik Fülöpben meg testesült egyházi és világi kényura­­ság indított harczot a’sajtószabadság ellen, feltalálván a’ censurát. Törvényhozásunkat, csak egyházi tekintetben lepte meg ezen ragály, mint sajtóról szóló törvényeink mondják. Nyilvános életünkben törvény nélkül hoza­tott be a’censura, ’s mégis azért mindig találkoztak, kik küzdenek, hogy ezt nemzeti életünk testében meg­tartsák, a’ praeventiv censurát t. i., mert a’ sajtószabadság keményebb repressiv törvények mellett is megállhat, de praeventivvel meg nem férhet, akármi engedékeny volna. Minden praeventiv censura a’ hatalombirók kezébe adja azon egyedárússágot, mi szerint oda vezethetik a’ nemzet ideáit, hová akarják, vagy inkább elzárják azon tértől, mellyben félnek azokkal találkozni; ez szellemi kényura­­ság­ azért minden kényuraságok leggy­űlőtt­ebbike. És ez ellen a’ szabadság sem segíthet, mert a’ praeventiv cen­sura által minden szószabadság mellett is lehetségessé válik a’ hatalomnak, az elméket zavarba hozni; a’ szóval megpendített legüdvösebb eszméket épen legfontosb tá­maszokaiktól, ’s a’ legmeggyőzőbb adatok felhozásától megfosztani, ’s ez által minden eszmeharczot olly egy­oldalúvá tenni, miszerint az igazat szomjazó ifjúság ez után balfogalmakat, ’s hamis meggyőződést sajátos, mind azon kérdésekről, mellyekben a’ kormánynak valódi vagy vélt érdekei a’ kormányzottakéval összeütköznek. Igaz is, hogy mindig erőtlen kormányok ápolák a’ censurát. Nagy Fridrik, József és Leopold rászalák azt. Hol sajtósza­badság létezik, minden polgári pártfelek tisztelik azt, ’s egyiránt a’nemzeti jólét paizsául tekintik; —de illy nemze­tek elsőségben is állnak a’ többi felett. Bizonyítványul egy olly írónak szavai idéztettek, kiről fel lehet tenni, hogy te­­kintélylyel birand azok előtt, kik nem a’ RR. üzenetét pár­tolók elvrokonai.— És ez Göntz udv. tanácsos, ki a’ po­rosz királyhoz írott levelében ekképen szól: „Die Presse ist ein unterstörbares Recht gesitteter Völker, ihre Be­einträchtigung nicht blos als mushie?, erd als politisch verderblich zu betrachten, sondern als die schwerste Rechts­kränburg, als Beleidigung der Menschheit, ja als absicht­liches Hinderniss menschlicher Vervollkommnung, als fre­uelhaftes und zugleich fruchtloses Bestreben; als ein Be­streben , welches zuletzt unvermeidlich den Hass derer, gegen die es gerichtet ist, und ihre Neigung Gewalt mit Gewalt zu vertreiben, erwecken müssen.“ — A’ mi azon alapokokat illeti,­­mellyeknél fogva a’ KK. és RR. az or­szággyűlési hírlapokat a’ censura alól, minden más iromá­nyok előtt kiszabadítani kívánják; el kell ismerni, mikint a’ sajtószabadság természetes rendszere azt hozná magá­val , hogy előbb a’ terjedettebb könyvek, aztán röpiratok ’s végre a’ hírlapok mentessenek föl, de épen rendkívüli állásunk kívánja e’ rendkívüli eljárást. — E’ rendkívüli ál­lása pedig hazánknak, a’ megyék azon jogában áll, mi sze­rint követeiknek minden lépését kiszabják, ’s folytonos utasításaik által azokat egészen akaratjok eszközeivé te­szik. De szükség, hogy ezen szokatlan municipalis jognak a’ committensek részéről hasonló rendkívüli kötelesség feleljen meg, melly kötelesség abban áll, hogy a’ küldök a’ törvényhozási tanácskozásokat, sőt a’ viták minden for­dulatait folytonos figyelemmel kisérjék, hogy igy követeik iránt igazságosak tudjanak lenni ítéletben, méltányosak a’ követelésben, hogy az országgyűlésen kifejlő nemzeti fő­­bölcseség reájok is világitólag, és lelkesítve hasson vissza; egy szóval: hogy a’ törvényhozással egyenlépést tarthassanak. Már pedig a’ követek tudósítása egyoldalúság, a’ nap­ló pedig drágaság ’s késedelem miatt ezen czélokra nem vezethet. És minthogy ezen átalakulási korszakban, mely­­lyet élünk, minden attól függ, hogy a’ committensek a’ körülmények valódi és igaz fekvését, tisztán ismervén, képesek legyenek követeiknek legczélszerűbb utasítást ad­ni, méltányolni kell a’KK. és RR. gondoskodó szorgal­mát, miszerint a’ nemzeti oktatás ezen módját, olly előle­­gesen, és soron kívül eszközleni kívánják. A’ második véleményt pártolók okai ezekben ponto­­sultak. Több országgyűléseken nem egyeztek már a’ fö- RR. a’ KK. és RR. ebbeli kívánatában, leginkább a’ javas­­lott 1.czikkely tekintetéből, mert nem egyezik meg a’ die­­talis tractatus természetével, egy tárgyban mellesleg olly elveket dönteni el, mellyek sokkal fontosabbak, hogy­­sem külön tractatust ne kívánnának.­­ Már pedig ezen törvényjavaslatot elfogadva, a’m. föRR. nemcsak az or­szággyűlési hírlapokat fogadnák el, hanem egyszersmind a’ bírói recusatiót, az esküttszékek eszméjét, ’s a’tör­vényhozó test bíráskodását. — Ezen tekintetek az elfo­gadásnak most is ellene állanak. Hozzájárul, hogy a’ diae­­tai tractatus természeténél fogva ott kell a’ dolgot kezdeni, hol a’ múlt országgyűlésen végződött. Akkor felszóliták a’ m. föRR. a’ RR. és RRet, hogy a’ tárgyat a’ sajtó kérdé­sével általában vegyék tanácskozásba, ’s terjeszszék javas­latukat a’ föRR. ek­be. A’ RR. azt felelék, hogy azt im­már munkába is vevék ’s ha készen lesz, elő fogják ter­jeszteni. Ez az országgyűlés végével történt ’s a’ RR. idő­rövidség miatt akkoron szándékukat nem teljesitheték. Most országgyűlés elején vagyunk; a’ parlamentaris rend tehát azt hozta magával, hogy a’ tanácskozás fonala ott vétessék föl, hol a’ múlt országgyűlésen megszakadott; ’s a’RR. felszólittassanak, adják elő ígért javaslatukat álta­lánosan a’ sajtó kérdésében. Ez teljességgel nem arra mu­tat , mintha a’ föRR. a’ kérdést ad graecas Calendas akar­nák utasítani, mert a’ RR. sajtótörvényt ígértek; a’ föRR. tehát azt mondják: adjátok elé! — ez a’ dolog logicája. De általában inkább áll az ország érdekében az általános sajtótörvény létesítése, mint az országyülési szabad újságok felállítása, mellyeknek különben is vannak surrogatumai. Tagadhatlan, hogy a’múlt időkben sokszor megfoghat­­lan szigorúsággal működött censura miatt pangásban volt a’közszellem; az utólsó időben azonban fölemeltetvén, vagyis inkább megkönnyittetvén a’ nagyon szigorú censu­­rai tilalom, sok érdekes mellett a’ hírlapok egyenetlen el­vű működése az eszméket megzavard. — És ezért szüksé­gesebb a’ sajtótörvény, mert ezen eszmezavarnál a’ cen­sura a’ kormányt mintegy evidtorképen állítja elő, mig más részről az országgyűlési hírlapok szüksége naponkint kevesbbé érezhető, miután látjuk, hogy a’ hírlapok az or­szággyűlési tanácskozásokról elég érdekesen ’s elég gyor­san közölnek. — Ezen engedélye a’ kormánynak igénye­ink okát megszünteti. Felszólitandók tehát a’ KR. és RR., hogy a’ sajtó kérdését tárgyalják úgy, mint a’ múlt orsz.­­gyűlésen igérék, ’s ezen tárgyalás következtébeni üzenetö­­ket küldjék fel. Előadaték továbbá, mikint a’ föRR. a’ nyilvá­nosságnak barátai, hogy minden honpolgárnak van joga tud­ni, mi történik itt; de ennek elég van téve a’ nyitott teremek és a’ napló által, hogy constitutionalis országban a’ kor­mányra nézve nem veszedelmes a’ szabad sajtó, sőt hogy ez szilárdítja a’kormányt, hogy Magyarországon a’kor­mányt nem félthetni, mert törvényes úton jár, ’s maga fejedelmünk olly egyszerű patriarchalis életet él, miszerint tőle sok fényűző dynastáink e’ részben is valamit tanulhat­nának,—nem félthetni a’nép erkölcsiségét sem, mert vallás van, ’s annak elmúlását isten nem engedi, minélfogva van példa Francziaországban, hogy ott hol annyira ment az erkölcstelenség, miszerint a’vallás közgúny tárgya volt, ’s a’ papok zsidókká lettek, most ismét sikerült a’ vallás­nak felébreszteni annyira az erkölcsiséget, hogy a’ tem­­­plomok telvék, ’s fiatal némbereknek színházat járni szé­gyen. A’ harmadik véleményen lévők kijelentek, mikint a’ sajtó körüli intézkedést a’ kormány ’s nem a’ nemzet jo­gának tekintik, hogy a’sajtószabadság veszedelmes, ’s valamint Amerikában aristocratia nincs, ’s a’ szabad sajtók hirdetik, hogy a’ Misisippi mellett találtattak olly kutyák, mellyek a’ négerek fogására nagyon alkalmatosak, úgy nálunk is — lennének kutyák, mellyek a’ 9. és 7. pontú koronás urakat fognák meg. Továbbá a’ szabad hírlapokra nézve először is megérintve,mikint azzal, ha valame­ly egyes személy által szerkezendő országgyűlési szabad újság el­fogadtatnék, a’ naplószerkeszt­ők ’s bíráló választmány lenne megsértve, megjegyzék, mikint ezen újságoknak vagy azt kellene mondaniok, mit a’ napló, vagy ellenke­zőt, — ha igen, akkor felesleges, ’s ha nem, akkor hite­­len. Ha nem ha — igy folytatók — az országgyűlési újság akkor nagyon sokat árt elferdítésével. — Erre azonban megjegyeztetek, hogy Omár épen ezen okoskodással égeti meg az alexandriai könyvtárat; mert, úgy mond, a’ mi eb­ben van, vagy benne van a’ Koránban, vagy nincs; ha igen, úgy felesleges, ha pedig nincs, akkor rósz, tehát tüzbe vele. — Mondák továbbá ezen véleménynek : mikint igaz, fe­lelni lehetne az országgyűlési hírlap egyoldalúságára: mű­ködjenek többet ’s ellenkező irányban. Azonban tudva van, mikint az illy hírlapi vetélytársak közt azé a’ diadal, ki a’ nagy zsarnoknak, az akár magától keletkezett, akár mesterségesen felizgatott nép kedvének legügyesebben tömjénez, ’s mind ezekből az következik, hogy a’ sajtó­­szabadság nem jó , hogy szigorú előleges törvények kel­lenek. A’ mi a’ KK. és RR. izenetét pártolók gyámokait illeti azokra nézve egy gróf, hivatásának ismeré válaszul adni: 1­öz hogy mi a’ censura történetét illeti, azt nem VI. Sándor, ’s II. Fülöp, hanem Luther használta legelőször Wittembergában — szét szórván az ellene irt munka betűit. — Ámde Luther nem volt fejedelem, ’s igy nem ő volt ki a’ censurát politicai hatalom­ eszközül használta, ’s külön­ben is ő sem volt csalhatatlan — Jön a’ felelet. Továbbá mond a’ szóló gróf, hogy Göncz mint fia­tal ember irt a’ szabad sajtó mellett, ’s több évi bővült tapasztalat után megváltoztatta ebbeli nézeteit. — De álta­lában ha már csakugyan kellene is ez a’ veszedelmes sajtó­­szabadság , a’ szóló tapasztalati belátásánál fogva, mi pe­dig nálánál senkinek e’ honban több nem lehet, mert senki nálánál, kivéve Fejért, többet nem nyomtattatott,’s a’jour­­nalistica mezején 27 éve működve, jelenen is a’ „Nemzeti Újság“-nak zászlótartója, azt hiszi, hogy elébb a’köl­tészetnek , majd a’ komoly tudományoknak, és csak végül kellene a’ hírlapoknak szabad működést engedni. Tagadja végre ezen szinezetelvben nem csak a’ sajtó-, hanem szó­lásszabadságot is. A’ nyelv csak olly tagja testünknek — mond a’ szóló — mint a’ többi, már pedig tudjuk, ha va­lakit nyelvünkkel sértünk, kezünkkel bántunk, vagy lá­bunkkal másnak kárt teszünk, megbüntettetünk, ’s igy a’ szó nem szabad. — Ámde feleletet von, hogy ez nem a’ sajtó ellen, hanem a’ repressiv törvények mellett bizonyít. — Folytatólag a’ szónok mutogató a’ sajtó veszedelmessé­­gét, érintve mikint a’ sajtó mindig a’ legnagyobb rész ér­dekének tömjénez, ’s ha ezt teszi, vége akkor a’ fö- ’s más nemességnek; a’ sajtóegyenlőséget ’s a’ vagyontala­nok harczát a’ vagyonosak ellen eszközli. Magyarországon pedig, még van különbség, ’s ő, mig lehet, nem en­gedi azt. — Erre a’ vagyonban dús, históriai név­ben dicső föld. soraiból hatalmas szózatok emelked­­tenek. — Mondák, hogy rémkép akkint állítani elé a’ saj­­tószabadságot, mintha az forradalmakat szülne. Frankhon nem azért ontott annyi vért, mert a’ szabad sajtó őt fel­izgató; hanem inkább azért, mert az tőle megtagadtatott. Spanyolhonban nem csak szabad nem volt a’ sajtó , sőt in­kább korlátlan önkényü hatalom, ’s az inquisitio is őrkö­dött a’ gondolat fölött; és Spanyolország megrázkódtatá­sok vérfürdőjévé lön; mig Angolhon, hol a’ sajtó szabad, a’ dicsőség ’s hatalom legmagasb fokára emelkedett. — Azonban legyen bár hogy veszteni kell; a’ szólóknak igen is van mit veszteniök; de valamint külföldön a’ sajtó álta­lános eszméjének , úgy működése felszabadításának pár­tolói közt a’legtöbbet veszthető nemesség ott is volt; úgy a’ szólók is, hasonlót cselekszenek; mert azon tetemes vesz­teséget, melly rémképen állittatik elikbe, az igazságnak, ’s általános népboldogságnak feláldozni készek, feláldozni kötelesek. Teszik pedig ezt, nem mintha iljeneket aratni, a’ közvéleménynek tömjénezni, nem mintha kegyelmet osztogatni akarnának; ők a’ protectionalis hazafiságra nem sokat adnak, hanem teszik azért, mert a’ szabad sajtó szüleménye még mindenütt nemzeti erösbülés, értelmi fejlődés, felvilágosodás és jólét volt; ezt pedig előmozdí­tani, ha áldozatba kerülne is, hazafiai szent kötelességek­­nek ismerik. Egyébiránt Anglia példája azt is mutatja, hogy sajtószabadság mellett is erőben, ’s hatalomban áll­hat az aristocratia. Folytatólag előadók azt is, hogy az 1553: 24, 1599: 45. czikk 1-és 2. §. értelmében sza­badnak tudott sajtótörvényt jelenleg legelébb az ország­­gyűlési újságra alkalmazva, kívánják felszabadítani, mert ez jelen szükségeink egyik legsürgetőbbike; az al­só tábla kijelentése következtén a’ szükségeit ismerő nem­zet , egyik legfőbb kivánata. Tenni akarnak bármi keve­set e’ részben is azért, mert félnek, nehogy a’ nemzet reá­jok alkalmazza a’„sic vos non vobis“-t ’s Horácznak a’ pa­­rasztróli hasonlatát, ki — mint tudva van — vára mig a’ patak lefoly. Mi a' Gentzröli, azon megjegyzést illeti, hogy több évi tapasztalásra okulva a’ sajtószabadság ellen nyilatkozik, rá ekkint felelt az Estoraz ház két ivadéka, hogy ellen­­véleményt akkor nyilvánita, midőn egy autocratiai status cabinet-hivatalnokká, ’s igy függetlenségét vesztette em­berré lön. Ezen megjegyzés volt igen hosszas ideig, még ő cs. kir. fölgségétől is el nem gördíthető felakadás köve. Nem akarván megengedni valamint ő cs. k. fensége, úgy m.

Next