Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-09 / 263. szám

­­ ílyeket átvizsgálván, azoknak mi módomi változtatásáról motivált jelentéssel kísért törvényjavaslatot készítsen. — Helyes! helyes ! hangzott minden oldalról. — Egy megyei követ csupán annyi utasítást akart adatni a’ választmány­nak, hogy a’ fiscus örökösödésének megváltása iránt, még csak javaslat-lételbe se bocsátkozzak. Hadd áldozzon a’ kormány is! — Mások ellenben a’ fentebb előadott irány­­inditványt, minden megszorítás nélkül pártolák. Egy megyei követ még megjegyzé: miként azon tel­jességgel nem kell fenakadni, hogy illy fontos tárgy illy rövid idő alatt ment keresztül. És ez bizonyítja, hogy a’ nemzet megérett reá, hogy az többé nem maradhat állo­mányunk gépezetében. Megtette az elődolgozatot a’ sajtó, meg a’ váltótörvények, a’ végrehajtási törvény, ’s az uzsora. A’gyümölcs érett, csak le kell szakítani. A’mi a’ kormánytoli áldozat kívánást illeti: a' szóló követ azzal nem igen gondol. Az volt rég óta pangásunk oka, hogy minden bajoknál a’ kormány segedelme ’s támasza után sóvárogtunk. Magány emberben sem igen becslésre mél­tó tulajdon, ha mindig másban ’s nem magában keresi az erőt és kifejtést. — Nem kell hát semmi megszorítás a’ választmánynak, hiszen a’ határozat hatalma csakugyan a’ BB. kezében lesz.— Arra mindazáltal figyelmeznie kell, hogy a’ szavazatban legerősebb töredék volt az, melly teljes eltörlés mellett nyilatkozott. — Örvendetes dolog egyébiránt, hogy még azok is, kik az ösiség mellett szó­lottak , bizony nem igen öröködtek. Azon okok, mellye­­ket felhoztak, nem igen képesek azt fentartani. Azon korba valók azok, melyböl az angol alsóház elnökének parókája, a’ lord cance’s ír gyapjuzsáka, ’s a’ londoni lord­­mayor diszszekere eredeti. — A’ szónok épen azon gyön­ge öröködésnél fogva, mellyet örömmel tapasztalt, el meri mondani, hogy ha kötött kezeik nem volnának a’ követek­nek, tegnap végkép megszűnt vala az ősiség; ’s ez volt volna a’ magyarnak legszebb júliusi napja. —Minden esetre pedig egyes emberek érdekének itt hallgatni kell. Midőn a’ pénzjegy értékének '­s részre szállítását parancsolá a’ kénytelenség, valljon kérdezték e mit kivan e vagy ama’ családnak érdeke ? — ’s a' RRet vezérelhetné illy te­kintet, midőn nem hatalomcsapásról, hanem törvényről van szó?— Igen is, tiszteletet érdemelnek a’históriai em­lékezetek, és azon családok is, mellyek «ily boldog hely­zetben voltak, miszerint a’hazának régóta hasznos szol­gálatot tehettek; de azon családok, ha valóban tiszteletre méltók, illy követelésekben jutalmat a’ mint nem keresnek, Úgy nem is találhatnak. — Menjen ki a’ választmány és munkálódjék haladék nélkül. Ha csak ezen egy kérdést hozza is tisztába ez országgyűlés, ércz.szobroknál állan­dóbb emléket szerze magának a’ nemzet hálájában. Egy követ úr mégis felállott védeni az ősiséged, elmon­dd, hogy a’birtok eddig érdemért, ’s kegyelemből ada­tott, a’ pénzérti adományozást csak a’ szükség hozta be; a’ nemzet pedig sérelemnek veszi. Elmondj, hogy ezen érdemjutalmazási rendszer volt az, mellynek véd szár­nyai alatt a’ magyar X század óta magát fentartá; ez sar­­kantyuzta a’ nemzet tagjait érdemtételre, az ingerletre nagy tettekre; ez kötötte olly szorosan királyához, hogy a’ hűségben még a’ külföldnek is mindig például szolgált. — Elmondá, hogy a’ hosszú perek olly kinövései az őr­ségnek, mellyek annak lényegéhez nem tartoznak. — El­mondá, hogy a’világon nincs szabadabb birtok, mint a’ magyar nemesé , mert abban még a’ zsidó is gazdálkod­­hatik. — Ha az ősiség eldől, az alkotmány is utána dől; azt pedig már 1812-ben m­egmondák az ország­oa, hogy ekkor a’ trónnal mi történendik ’stb. ’stb. — Sokszoros zaj szakítván félbe a’ szónokot, az elnökség azon ígéret­tel csillapítá a’ zajongást, hogy követ úr beszédjét mind­járt végzendi; és el is végezte azt kívánván, hogy a’ vezér elvek döntessenek el, miszerint a’ választmány munkálod­­ni tartozzék. — De a’ BR. csaknem egyértelemmel az, in­dítványt, úgy a’mint tétetek, minden megszorítás nélkül elfogadak. — Tegyes országos ülés. Szerdán, jul. 5-kén. Kezdete 10 órakor, vége 11­­/2-kor. Nádor ő fensége rövid beszéddel megnyitván az ülést, országbíró ő amaga az 1840: 5 tcz. által a’ büntető ’s ja­vító rendszer kidolgozására kiküldött országos választm. munkálatát, mint az említett választmány elnöke, benyújt­ja. Mire Szél Imre nádori itélőmester ezen választmánynak az orszgyüléshez intézett jelentését, úgy az 1840: 3 ik t.cz. által a’ katonai élelmezés és szállásolás tárgyában rendelt orsz. választmánynak, tárnokmester ö­nm­aga által benyújtott munkálatáról szólót fölolvasván, — a’ Duna ’s egyéb folyamok szabályozásának, úgy a’ nemzeti színház ügyében az 1840: 4 és 44 lezikkek rendelkezésénél fogva készült választmányi munkálatok ’s jelentések az illető el­nökök által bemutattattak, és Zarka János országbírói ité­­lőmester által elfogadtattak. Erre nádor ő fensége értesí­tette a’RKet, hogy ezen választmányi munkálatokból az orsz.gyűlés mindenik tagjának egy-egy példány fog ki­szolgáltatni, — ’s az ülést eloszlatta. Orsz. ülés a’ Iá 14. és Iliinél ugyan­az nap. Kezdete 115/2 órakor, vége d. u. 2­/2-kor. Ghiczy Kálmán, mint kerületi elnök, bemutatja a’ kö­zelebb lefolyt kerületi ülésekben elkészült üzeneteket és törv.javaslatokat, h úgy a’ sérelmek összeszedésére ’s az orsz.gyűlési szállások ügyében kiküldött választmányok tagjainak névjegyzékét a’ végett, hogy a’ föRR. üzenet utján ezen választmányokhoz­ járulásra felszólittassanak. A’kir. személynök jelentést teszen, hogy azon vár­megyék, mellyek az orsz.gy­űlésen követeik által meg nem jelentek, úgy az annak idejében szinte meg nem jelent vágujhelyi prépost má­r pörbe idéztettek. — Két megyei követ azon óhajtását fejezvén ki, miszerint keresetlevél és idézés a’ KB. elölt fölolvastassanak, és az országgyűlési irományok közé soroztassanak, — a’ kir. személynök, mi­után a’múlt orsz.gyűlésen is egy hasonló tartalmú kere­setlevél a* RR. előtt felolvastatott, ezen kívánságban ne­hézséget nem talált, ’s az illető irományt valamelly köze­lebbi ülésben felolvastata adja. Zarka János orsz.bírói itélőmester olvassa a’ RR. má­sodik üzenetét a’ válaszfölirás ügyében. Az elnök királyi személynek azon okoknál fogva, mellyeket már más al­kalommal felhozott, a’ kegy. kir. előterjesztések 8-ik pontját is óhajtaná ugyan röviden megemlittetni, de vala­mint akkor nem nyert többséget, úgy most sem remél­vén azt nyerhetni, további sürgetéssel fölhagy; csak két nem annyira érdemleges, mint stylaris változtatást javasol az üzenet szövegében ; ezek a’ BR. által elfogadtatván, az üzenet, mellyet az itélőmester annak idejében a’ főtáblá­hoz általvietd, itt következik : jf második üzenete az 1414. és Hitnek az orsz. elöleges sérelmei és kivánatai fölterjesztése és a’ kir. kegy. előadások tárgyában a’ mélt. főRRhez. A' KK. és RR. azon észrevételek folytában, mellyeket az ország elöleges sérelmei és kivánatai fölterjesztése és a’ k. kegy. előadások tárgyában készített felirási javaslat iránt a’ m. föRR. válaszüzenetekben közlőttek, következőleg nyilatkoznak, je­lesül : A’ fö­l­i­r­á­s­i javaslat 5-i­k pontjára. A' KR. és RR. a’ mélt. föRR. által javaslott szónak kitétele szükségét a' felirásban , mellyben a’ kijelölt törvényre csak általános hivat­kozás történik, már csak azért sem látják , mert úgy vannak meggyőződve, hogy mindazon sérelmeket, mellyeknek fölter­jesztése iránt a’ két tábla akarata egyesül, a’ m. fORR. is olya­noknak tartják, mellyeknek minden orsz.gyülésekeni mulaszt­­hatlan orvosoltatását az 179­8/1: 13 fez. elrendeli, mellynek bővebb fejtegetésébe mindazáltal nem bocsátkozva, az óhajtott egyesülés tekintetéből a’mélt. fóRR. által javaslott, könnyen fél­remagyarázható „iga­z­ság­o­s“ szó helyett „igaz“ szónak a’ „minden sérelmeik“ szavak közé iktatását nem ellenzik,a melly szóval az utolsó két orsz.gyűlés alatt irataikban már több ízben éltek. Mi illeti a’ m. főRRnek abbeli felszólítását, hogy a' fölirás­­ban a’ k. kegy. előadásoknak 8-ik pontja is, mint majdan tár­gyalandó, emlittessék meg: elég példákat hozhatnának ugyan föl a’ KK. és RR., hogy több orsz.gyűlések valának , mellyek alatt a’ k. kir. előadásoknak nem minden pontjai vétettek tár­­gyalás alá; ezeket azonban ez úttal mellőzve, egyedül azt jegy­zik meg, hogy midőn a' k. kir. előadások többi pontjainak maj­dani tárgyalás alá vételéről felirási javaslatukban általános kife­jezésekkel summás említést tettek, azok 8-ik pontjára nézve azért nem tehetnek a’ felirásban említést, mert követelést fog­lalván magában ezen pont, a­ KK és RR. képviselői állásuknál fogva e’ részben küldőik utasítását elvárni kötelesek, ’s e’ mi­att állásuk a'mélt. föRR. állásától lényegesen különbözvén, a’ mind a’két tábla nevében fölterjesztendő felírásban a’ tárgy­nak tárgyalása mikor és milly kapcsolatbani fölvétele iránt álta­luk bevárandó utasitások kénytelenségét meg nem említhetők. Egyébiránt azonban biztosi­tán­y cs. k. föhbségét és a’ mélt. fö­RRet a’ felöl, hogy ha küldőik utasítását veendik, nem fogják annak idejében ezen pontnak is fölvételét elmulasztani, — sem­mit sem kételkednek, hogy ebbéli őszinte nyilatkozásukon a' m. föRR. is megnyugodva , fölebb érdeklett kivánatuktól elál­­landattak. — Végre A' m. föRRnek az ország előleges sérelmei és kivánatai Il­ik pontjára tett észrevétele iránt a’ RR. és RR. akkép nyilatkoz­nak , hogy a' birtokolás czíme fölötti minden vitatkozásokat ez úttal mellőzve, a’ m. föRR. által javaslott szerkezeti módosítást nem ellenzik. Egy megyei követ azon közelebb vett pótlék utasítását terjeszti az ülés­ek­be, miszerint az országyűlés ő felségé­nek a’ kir. előterjesztésekért hálás köszönetét külön fel­írásban nyilvánítsa. -- Napi­rendre térvén által az ülés, Zarka János országbírói ítélőmester felolvassa a’ magyar nyelv ügyében készített üzenetet és törv­ javaslatot. Annak megjegyeztetése után, hogy változást szenvedvén a’kö­zelebb múlt kerületi ülésekben az illető törv javaslat, az üzenet szinte hasonló értelemben módosítandó, hogy ne­vezetesen Horvátország kormányszékeir­ől nem lehet szó, mert horvát kormányszékek nem léteznek, — a’ kir. sze­­m­élynök oda nyilatkozott, miszerint azon tétel, mellynél fogva tíz év múlva Horvátországban királyi kinevezéstől függő bármi hivatalt többé senki sem nyerhetem­, ki a’ magyar nyelvet nem tudja, — annyiban volna megszorí­tandó, hogy belső hivatalt, ollyast t. i., melly az anyaor­szággal semmiféle közvetlen viszonyban, semmiféle köz­lekedésben nem áll, nyerhessen ezentúl is; úgy kíván­ván ezt a’ Bt. által felállított kiinduláspont ’s amaz állatok elfogadott elv, miszerint Horvátország belső viszonyaiba nyelv dolgában nem akarnak avatkozni, ’s úgy kívánván azt azon helyesebb nézet is, melly kir. kinevezéstől függő és választás által nyert hivatalok közt e’ tekintetben kü­lönbségtételt nem javasol. — Szóba hozatván utóbb mások által, miszerint az úgynevezett szavonnai vmegyékre néz­ve is csak bizony­os határidőnek lefolyása után váljék egész terjedelmében kötelezővé a’szőnyegen levő törvény; 's miszerint az anyaország azon helységeiben, mellyekben a’ magyar nyelv még egyáltalában nem divatozik, s ez köz- s oktatási nyelvül mégsem szolgálhatna;— ezen három pont körül megeredt a’tanácskozás, ’s ez a’mai ülésben még be nem fejeztethetvén , az okokat, mellyekkel mindegyik­­ fél nézetét támogatta, úgy az illető végzést, mellyt az ed­dig szólottak után még kétes, a’ tárgynak holnap remél­hető befejezésével egy egészben adanduak. Csütörtök, Jul. 6 XVI. őrs*, ülés. A’ föRRnél hitelesíttetett a’ turopolyai panasz ügyébeni viszon­­üzenet, mellynek tartalma itt következik: „A cs. k. feligsége és a’ m. föRR. a’ túrmezei gróf pana­szos jelentése érdemében köztött üzenetét a’t. KK és RRnek ta­nácskozás alá vevén, őszintén kijelentik , hogy ezen ügyet a’ mostani állásában még azon mód szerint sem látják fölterjeszt­­hetőnek, mellyet a’ t. KK és RR üzenetükben javaslanak. Mert azonkívül, hogy a’ t. KK és RR felirási javaslatában némelly té­nyek és jogok elismerése is rejlik, mellyek nincsenek olly vilá­gosságban, miszerint azokra országos fölterjesztést alapítni le­hetne; még a’ mi főtekintetet érdemel, az a’ dolog természetes rendiből kifejlődött hosszas országyülési gyakorlat, mellynek út­mutatása szerint minden sérelmes tárgy, mielőtt orvosoltatása orszgyülésileg szorgalmaztatik, előbb a’ fejedelem ekibe , ki a’ törvények megtartása fölött őrködd közigazgatási hatalmát gya­korolja, fölterjesztendő. Melly bevett szokástól eltérni, és a’ tárgyakat rendes útjokról elvonni annál kevesbbé tanácsos, mint­hogy így elárasztathatnék az orsz.gyülés rendeltetése körén ki­­vül eső számtalan olly ügyekkel, mellyek elintézése a’kormány­szék rendes tárgyalására tartozik. Ezen okokból indítva ő cs k. föbbsége és a' m. föRR. a’ tek. RK és RRet egész bizodalommal felszólítják, hogy a’ kérdéses folyamodásnak szorgalmazását a’ maga útjára hagyván , ezen tárgy fölterjesztésétől elállni szíves­kedjenek. Végre mi a’ t. RK és RR üzenetében érdeklett moz­galmakat illeti, mellyek Horvátország kebelében mutatkoznak : kijelentik a' m. foRR, hogy mihelyt ezekről hiteles adatok sze­rint értesülnek, mindazokra nézve, mellyeket a’nemzetiség utagasb érdeke kíván, a' t.­KK és RRel egyesülni kötelességük­nek ismerendik.“ Ezen viszonüzenet végpontja, melly az ilir mozgalmakról szól, hitelesítés alatt egy gróf indítványára lön a’ szövedékbe iktatva. Majd olvastatott a’ KK és RR második üzenete a’ válaszföl­irás ’s elöleges sérelmek tárgyában. —Köziratra bocsáttatott. — Nádor ő fensége kinevezvén a’ fentebbi viszonüzenetet átviendő küldöttséget, azt egyszersmind megbizá, hogy a’KK és RRet vegyes ülésre hívja meg; kik is megjelenvén, a’ Titl> lás (árnyában érkezett kir. leirat lön felolvasva, mellynek tartalma itt következik: ,.Sacrae Caesareae et Regio-Apostnlicae Majeslalis, Domini Domini clementissimi nomine ’stb. benigne intimandum: Allefa­­tam Suam Majestalem Sacratissimam objectum repraesentatinnis per Dominos SS. et 00. e postremis comitiis 7-a maji 1840 substratae, ipsnmque exliihitum penes illám legis, in negotio Religionis cum benigno ejusdem anuufu condendae prnjeclum, cohaerenter ad declaratam desuper medio benigni decreti 11-a maji 1840 ad Dnos SS.et 00. edili aliis-imam meutern , pro summa argnmenti gravitate, proque tenera benignissimi animi Sui, quam aemula cum Divo gloriosae memoriae avo suo con­­tentione fovet — sollicitudine illa , ut qnemadmodiim articulus 26-us 1790 fine stabiliendae perpeluae inter reguicolaa harmó­niáé et unionis perlatus ex»titit, itanovior etiam hac in re con­­denda lex, ad, quo arctius adstrigenda mutuí amoris et concor­­diae vincula, tollenda item quaevis dissensionum inter diversa­­rum religionum et confessionum Patriae cives semiua, praefocan­­das denique continuas super materia hac, cum damno religiosi­­tatis-et moralitatis junctas publicas juxfa ac privatas decertatio­­nes, efficaciter, et quantum per vices rerum hnmanarum lieuerit, perpetua in tempóra ducat, omni qua par est cura et studio ma­­tuie expedite, iisdem Dnis SS. et 00. significari benigne jus­sisse : qunm praeter earn, quem Dni SS. et00. contextu § rum 1, 4 et 5 proponunt de matrimoniis mixtis ac religione proliim ex iisdem stiscipiendarum lege prO'idendi modum, alterum etiam nonmiuus salutaris ac secura, principali vero praesalvandae li­­bertatis conscientiae et avertendae omnis apartibus mixta idmo­­d conuubia ioire voleotibus, morális coactiouÍ9 obtutui magis re­sponded suppetat, meritum antelatoium §§-rum eXpediendi ra­tio; altcfatam Suam Majestatem Sacratissimam ab eo, ut proles in mixtis matrimoniis progenerandae in religione Patris educen­­tur, alienam quidem non esse; quum nihiiominu* hac in gene­­ralitate ferenda lex cum praevio libertalis conscientiae principio non aliter componi quiret, quam si penes haue , spon-is diver­­sarum religionum, de fut ura sobolis suae in religione, qaae ipsis oplalissima videbilur, educatione, mutuo.consensu libere con­­veniendi facultas inlegra fuerit, Suam Mattem Ssmam benigne desiderare : ut sponsis talibus jus, occasione contrahendorum per eosdem ma'rimouium, super eo, in qunnam e lege receptis christianae fidei confessionibus proles suas educatas habere ve­­lint, liberas couventiones pangendi, perfecta cum reciprocitate omni modo salvum praestetur, eo addito, ut stipulationes tales perfecto coutractuum et stipulationum privatarum vigore omni in casu polleant, et nonnisi ubi pacta similia baud succederent, aut partes competente ipsis paciscendi jure hoc uti nollent, na­­scituros illarum liberos rcligionem patris sequi debere constitua­­tur. Ilorum in nexu proin Suam Mattem Ssmam bgne cuperc, ut substratum legis projectum, per Dnos SS. et 00. principio huic adaequate adtemperetur, atque sic modificatum, cum ulteriori­­bus ex indole ejus requisilis provisionibus altissimae Sanctioni ocyus Herum submittalur. Iu reliquo ’stb. — Viennae, die 5-a mensis julii 1843. — Ladislaus Szögyényi mp. Ugyanaz magyar fordításban: ő cs. kir. felsége nevében ’stb. Ő cs. k. felsége azon felírás tárgyát, mellyet a’ RK és RR a'múlt orsz.gyülésről 1840 máj. 7-kén fölterjesztet­tek , valamint a’ vallás tárgyában ő felsége kegy. hozzájárultá­­val alkotandó törvénynek azon fölirás mellett előterjesztett javas­latát is a’ KK és RRhez 1840. máj. 11-én kibocsátott k. kir. vá­laszban kijelentett legfelsőbb szándékával megegyezőleg, minden kitelhető gonddal és buzgósággal a' tárgy nagy fontosságához és 111* 461

Next