Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-07-16 / 265. szám
megkérendő, miszerint a’történt botrányokra ínézve,— ss mellyeket az ország rendei szintolly mélyen fájlalnak, mint nyilván kárhoztatnak — rögtöni ’s szigorú vizsgálatokat is tétessen, ’s a’ vétkeseket érdemük szerint ’s példásan bűntettessé. — Továbbá törvényjavaslat lenne e felsége elébe terjesztendő, melly elhatározottan, de általánosan fejezné ki, miszerint „csak jó rend lévén a’valódi sza-badságnak igazi biztosítása, ezt fentartani a’ törvényható-ágoknak legszorosabb kötelessége ’s legnemesebb tiszte; s ennek pedig háboritói, mind a’ törvényhatóságok létezését , mind az egész polgári alkotmányt, ’s igy a’ hont veszélyeztetik , a mire nézve ő felsége ’s az ország rendei, valamint a’ közelebbi rendbontó megyei eseményeket szigorúan kárhoztatják; úgy minden azokhoz hasonló tettet, ’s minden rendbontásra vezető ámítást, ingerlést, vendéglést , ’s minden vesztegetést ’s lélekvásárlást olly polgári bűnnek nyilvánítanak, melly az azokat elkövetőkre a’ szégyennek leggyalázóbb ’s becstelenitőbb bélyegét süti. — Egyébiránt ő felséges az ország rendei, az ország minden törvényhatóságainak szoros kötelességökké teszik: mind a’ választásokra, mind a’tanácskozásokra nézve törvénynyel ’s a’ törvényhatóságok önállásával megegyező olly szabályokat hozni és létesíteni, mellyek a’ törvényes rendet, valamint a’ személyes jogoknak minden azzal felruházott által, más hasonlóan jogosítottnak megszorítása , ’s az egésznek kára nélküli szabad gyakorlatát minél jobban biztosítsák. — Ő felsége ’s az ország rendei bizton remélvén, hogy a’ törvényhatóságok ezen megbízásban hatásuk köre ’s meghivatásuk legnemesbikére ’s a’ honra nézve legüdvösebbre ismerendnek, ’s vetélkedni fognak abban minél czélszerűbben ’s szilárdabban eljárni. — Ezen szabályok sükere, ’s gyakorlati eredményei a’ közelebbi országgyűlésnek irányul szolgálandanak, a’ törvényes rend- és szabadságnak megyei gyűlésekben, ’s ottani választások ’s tanácskozásokbani teljes biztosítására hozandó törvény alkotásánál.“ Ennyi az — hitem szerint — mennyit a’ jelen országgyűlés tehet; de ennyit kell is tennie. Ha a’ kormány a’ fönebb említetteket megteendi — miben kétkedni bűn lenne — ’s ha azokat az ország rendeinek az érintett nyilatkozat melletti kérésére teendi;’s ha másfelől a’megyék a’törvényhozás által lesznek felszólítva, ’s e’ felszólítás nemes becsületérzésökhöz ’s hív honszeretetökhöz lesz intézve, fel sem tehető, hogy a’ rend fentartására ’s biztosítására mindent el ne követnének. És e’ két részrőli igyekezet kezeskedik arról, hogy a’ jövő országgyűlésig, midőn illő előkészület, ’s tett tapasztalás után fog e’ tárgyban törvény hozattathatni, újabb rendbontások nem, vagy legalább nagy mértékben ’s gyakran előfordulni nem fognak; csak hogy azon két részrőli igyekezet egyenlőn őszinte és szilárd legyen ; ebben pedig távol sem kételkedhetik senki is , ki jelen kormányunk bizalmat érdemlő nemes irányát hódoló tisztelettel látja, ’s ki a’ magyar nemesség azon valódi nemes jellemét ösmeri, miszerint becsületérzete ’s honszeretete bizalommal még soha is süker nélkül fel nem szólittatott. B.Wesselényi Miklós: Országgyűlés. Foglalat: Jul. 10. XIX. országos ülés a’ KK. és RRnél. Tárgy: Szólásszabadság, — az orsz.gyűlésnek Pestre leendő áttétele — ’s a’ Pesten építendő országházi terv közlése iránt kerületileg készített üzenetek helybenhagyatnak, ’s a’ föRRhez átküldetnek. Üzenet és fölirás a’szólás szabadsága ügyében. Jul. 11. XX. országos ülés a’ főRRnél. A’ vallás tárgyábani felírást ’s annak az adresse-hez csatolását a’ főRR. némi stylaris módosításokkal elfogadják. Jul. 12. XXI. országos ülés. A’ RR. az említett stylaris módosításokban megegyeznek, ’s az adresse és csatolmányai elegyes ülésből ő felségéhez felküldetnek. — A’ terem rendezése miatt e’ hónap végéig a’ RRnél ülések nem tartatnak. Ugyanaz nap a’ főRR. felszólittatni határozók a’ RR és RRel, hogy a’ választmányokkal előmunkálatokban a’ főRR. is részesittessenek, azaz kerületi választmányok helyett országosak neveztessenek. XIX. Országos ülés, jul. 10-én. A 1414. és Hitnél. Kezdete 10 órakor, vége délben. Megnyitván a’ királyi személynek az ülést, egy megyei követ arra figyelmeztette a’ BRet, hogy azon nyilatkozása , mellyet az ötödik országos ülésben tett, miszerint t. i. egyenes utasításánál fogva, csak olly tárgyaknál szavazhat, mellyekre nézve őt küldői külön utasítással elláttak, ’s miszerint kötelessége kérni a’ BRet, hogy a’ tanácskozást egyéb netalán előforduló tárgyak felett mind addig halaszszák el, míg nem ezekre nézve is utasítást vett, — az akkor még nem gyorsírók által vitetett naplóban nem híven adatott vissza, mit maga igazolására követ al a’ naplóban megemlittetni kér. — Mi nem elleneztethetvén, Zarka János országbírói itélőmester olvassa a’ nyilvánosság és szólásszabadság ügyében szerkesztett üzenetet és felirási javaslatot. A’ királyi személynök, miután ő felsége a’ múlt országgyűlés vége felé a’ szólásszabadságra nézve megnyugtatta a’ kedélyeket, ’s attól tartván, hogy a’ jelen üzenetnek is ugyan azon sorsa leszen a’ felsőtáblánál , mi a’ már eddig e’ tárgyban váltott huszonháromnak, azt óhajtja, hogy ezen kérdés a’ büntető-törvénykönyv tárgyaltatásakor intéztessék el. A’büntető törvénykönyv szerkesztésére kiküldött választó anynak munkálata különben is megemlitve lévén a’ királyi előterjesztésekben, tárgyaltatására bizton számot tarthatni,’s ha — mitől egyébiránt nem tart — a’ tanácskozások sora nem érné e’ munkálatot, akkor még mindig fenmarad, újra megkísértenünk a’ most országgyűlés által követett orvoslási módot. — Voltak ugyan a’ követek közül néhányan, kik — mivel jelenleg csakugyan nem panaszkodhatunk a’ szólásszabadság megszorításáról — mert hogy illyetén szabadsággal birunk, ezt bizonyítják tanácskozásaink — mert az elkövetett sérelemnek okát eddigi törvényeink homályosságában látták — mert tökéletes biztosításra szükséges, hogy törvény hozassék, mellyben a’ felségsértés ’s a’ hittelenség minden nemet világosan és szabatosan körülírva legyenek — az üzenetet és felírást nem pártolták; egy követ továbbá azért nem, mert e’ tárgyra nézve még utasítást vár küldőitől; más megyének követe pedig azon oknál fogva nem, mert küldői a’ múlt országgyűlési második üzenetben e’ tárgyra nézve kifejtett elvek helyességéről meg vannak ugyan győződve, ’s az amnestiában a’jövőre nézve megnyugvást nem találhatnak, de a’ forma változtatását annyival is inkább óhajtja szóló, épen ezen utasításának szelleménél fogva, mivel attól tart, hogy a’ fö- RR., kiktől egyébiránt hazafiság dolgában sokat vár, ehhez már némi megszokottságból sem fognak hozzá állani. — szóló tehát nem akarja ugyan a’ büntető-törvénykönyv felvételéig halasztatni az ügyet, de az üzenetet módositandónak véli. — A’ többség azonban újabb törvény hozataláig is a’ szólásszabadság tökéletes biztosítását elkerülhetlenül szükségesnek találván, nehogy egy gondolatlanul kiszalasztott, vagy épen egy ártatlan, de félre magyarázott szó a’hű polgár vesztére fordulhasson;és szomorú alkotmánynak mondván azt,—’s a’ magyar nem illyen — melly a’ birói önkényre ’s a’ végrehajtó hatalom visszaéléseire büntetést szabó törvényeket még mindig csak remél, — az üzenet és felirási javaslat mellett nyilatkozott, — kijelentetvén egy megyei követ által, hogy azon esetre,ha a’ főRB. ismét akadályoznák a’felírásnak ő felsége elejébe jutását, minden innen eredhető szomorú következésekért csak ők lesznek felelősek. Más megye követe elmondá, miszerint azon,hogy a’ múlt orsz.gy e’ sérelemnek sürgetésében kifáradt, nincs mit csudálkozni, és igy azon sem, hogy vége felé mintegy szokásból váltogattatnak az üzenetek; az ellenben óhajtható volt, hogy ez uj országgyűlésen hévvel karoltatnék föl e’ tárgy, ’s e’ jelenetből ne vegyék a’ főRB. magoknak azon tanulságot, miképen elég 23 üzenetet váltani, hogy valamelly ügy iránt meghidegedjünk, hogy az kezeink közt mintegy halva feküdjék. Ezért nem állható meg szónok, bár mindenfelől hallja a’száraz „maradjon“-t, hogy néhány szót ne szóljon mellette, miután ellene többen nyilatkoztak. Szónok, az elnökkel épen ellenkezőleg, azt tartja: épen most van ideje e’ sérelemnek, épen a’kir. előadások fölötti tanácskozások bevégzése előtt; a’ kormány reform-szándékairól szavakat már birunk a’ kir. előadásokban, de még tettre volna szükségünk, ’s a’ fölirás által erre fog alkalom nyuttatni a’ kormánynak. Mert mig legalább a’ lényegesb sérelmeket nem orvosolja, közte ’s a’ nemzet közt egy válaszfal mindig lesz. Azt óhajtják tehát a’ BR., hogy a’ válaszfal kiemeltetvén, lássa a’ világ, hogy a’ kormány csakugyan vezére a’ nemzetnek; azt óhajtják, hogy a’ kormány csakugyan vezérök legyen, és igy az lesz ’s csak igy lesz az; ’s meg fogja mutatni a’ jövendő, mi nagy és dicső dolgokat vihet végbe mind kün, mindben olly nemzet, mellynek elején vezérül egy bátor ’s bizodalmát bíró kormány áll. ’S legközelebb a’ kormány fogná érezni, mi sükerrel tárgyaltatnának a’ kir. előadások, ha előbb a’ nemzet e’ tekintetben biztosíttatnék , ’s ezért látja szónok épen most idejét a’ fölirásnak. Sajnálja, hogy az elnök ellenzi, mert ezt annak jeléül veszi, hogy nem akarják orvosolni; ha akarnák, magok sürgetnék; mert a’ tanácskozások más szint öltenének magokra. — Mi többeknek azon állítását illeti, hogy a’ kegyelmezés által megszűntek a’ sérelmek, azt hiszi szónok, azt még sem lehet olly általánosan mondani; mert hiszen ott, hol a’ test ha él is, de az értelem megbomlott, mégis csak van áldozat. De a’ múltnak emlékezete ha fájdalmas is, nem az aggódtat minket; mert a’ személyek sérveinél mindig magas a tekintet a’ jog sérelme. ’S vagyunk - e’ tekintetben biztosítva ? ’S ha nem vagyunk a’ jövendőt nem lehet , úgy nézni, mint nyílt mezőt uj áldozatokra ? Kik szenvedtek, azoktól azt már el nem fordíthatjuk ; de pajzst akarunk szerezni azon millióknak, kik élnek jelenleg és még születni fognak. A’ fölirást pártolja. Mikre az üzenet és felírás átküldetése végzésképen kimondatott. Olvastatván a’ jelen országgyűlésnek Pestre áttételét sürgető üzenet, az elnök királyi személynök arra kívánta figyelmeztetni a’ RR-ket, hogy bár mennyire óhajtsa ő is, hogy az országgyűlések ezentúl Pesten tartassanak — ’s ez régi és méltó kívánság — de jelennek Pestre szállítását annálfogva nem pártolhatja, mivel ezáltal a’ tanácskozások fonala megszakasztatnék; aztán méltóztassanak a’ BR. a’ pénzsummáról gondoskodni, melly az országház építéséhez szükséges. — Emlittetvén Pestnek redouttereme, mint ideiglen használható. — Pest városának egyik követe kinyilatkoztatá, hogy küldői élénk örömmel fogadandják keblükbe a’ RR-ket, ’s hogy az illető szállásbérek megfizetése mellett tanács és polgárság mindenről fog gondoskodni, de a’ szóló a’ redoutteremet, mint acusticai tekintetben sem ajánlhatót, különösen azért, mert a’ város legzajosabb részében van, tanácskozásra alkalmatlannak tartja.— A’RR. azonban egyhangúlag pártolván, mind ezen, mind az építendő országház ügyében a’ nádor ö fenségéhez intézett üzenetet, — mindketteje helybenhagyatott, ’s 11 ezek is, valamint a’ magyar nyelv ügyében szerkesztett üzenet és törvényjavaslat, úgy az országgyűlési szállások ügyében és a’ sérelmek összeszedésére kiküldött választmányokról szóló üzenetek a’ fő RB-hez átküldettek. A’ rövid i.iő múlva visszaérkezett küldöttség jelentvén, hogy a’ felső tábla azokat tanácskozásba veendi, — a’ kir. személynök az ülést eloszlatta. J üzenete a MASZ. és ISHnek a’ nyilvánosságot és a’ szólás törvényes szabadságát érdeklő sérelmek orvoslása iránt a’ m. föRRhez. Nyilvánosság ’s a’ szólás törvényes szabadsága a’ nemzet alkotmányos szabadságának’s törvényes függetlenségének ezen lényeges föltételei voltak azon közérdekű ’s nagy fontosságú tárgyak , mellyeknek védelmére a’ KR. és RR. a’ két utóbbi orsz.gyülés alatt vérző szívvel felszólalának, ’s az azokon ejtett súlyos sérelmeket érzékenyen panaszolva, kívánták mindenek előtt aggodalmukat ő felségének atyai kebelébe kiönteni; csüggedést nem ismerő bizodalommal kérték és remélték enyhítő rokon részvétét a’ m. föRRtől; orvoslása ’s az aggodalom megszüntetését a’ kir. széknek igazságától; — fájdalommal tapasztalák mindazáltal, hogy ámbár 23 üzenetet váltottak is már az utóbbi két országgyűlésen a’ m. föRRel azon súlyos sérelmek fölött, melylyek a’ nyilvánosságot és a’ szólás törvényes szabadságát érdeklik, soha meg nem czáfolt elveik ’s annyiszor ismételt buzgó felszólításaik még sem valának képesek a’ javaslott fölirás felterjesztéséhez a’ m. föRv. hozzájárulását kieszközleni. Miután tehát a’ jelen ’s a’ kérdés alatti tárgyra nézve már három országgyűlés megnyílásával a’ nemzet lényeges panaszai orvoslásának eszközölhetésére is megnyílt a’ törvényes hely és újabb alkalom, a’ RR. és RR., kik azon több rendbeli, különösen pedig az utóbbi országgyűlés alatt 1839. oct. 17-kén tartott országos ülésekböl a’ m. földhez átküldött 2 üzenetekben terjedelmesen kimerített okaikhoz továbbá is szorosan ragaszkodnak, ’s az általok kifejtett törvényes elvek állandó fentartását polgári és képviselői legszentebb kötelességeknek ismerik: e’ tárgyban készített ’s az időközben némileg változott körülményekhez alkalmazott fölirási javaslatoknak ismétt átküldésével e cs. kir. fő hűségét teljes tisztelettel kérik, a’ mélt. főlket pedig hazafias bizodalommal felszólítják, hogy a’közlött felirási javaslat elfogadásával a’ sérelmek orvoslását ’s a’ nemzet aggodalmának eloszlatását olly egyesített részvéttel elősegíteni méltóztassanak, minőt a’ közös haza jogainak és szabadságának védése a’ hazának közös fiaitól megkíván f elírási javaslat ugyanazon tárgyban. Fölséges ’stb. Alkotmányos országban a’ polgári szabadságnak ’s a’ nemzet törvényes függetlenségének lényeges föltételei: nyilvánosság és a’ szólás törvényes szabadsága ; ezek nélkül nehezittetik a’ vélemények szabad kijelentése, korlátoztatik a’ köztanácskozások szabadsága , gátoltatnak a’ törvényhatóságok közfelszólalási jogaik gyakorlásában ,s igy az alkotmányszerű törvényhozás lehetetlenné válik. Súlyos aggodalommal tölték el tehát a’ kétes jövendő veszélyes következésétől tartó nemzet kebelét, a’ szólás törvényes szabadságán ejtett azon sérelmek, mellyek már az 1832/6-ban tartott orsz.gyűlésnek folyta alatt történtek. Illy sérelmek valának, midőn báró Wesselényi Miklós, azon beszédért, melylyet Szatmár vmegyének 1834. évi dec. 9-kén tartott közgyűlésében a’ megyei követeknek adandó utasítások fölött mondott, a’111. részű törv.könyv II. r. 69. czimének, az 1635: 89, 1625: 62, 1723: 57. czikkelyek, nemkülönben a’ felhívott III. részű törvénykönyv, I. r. 14.cz. és az 1723: 9. sz. ellenére, felsőbb parancsolatból a’ korona ügyészének fölperessége alatt, hűtlenségi pörbe fogatott. — Majd Bars vmegyének akkori egyik követét, ki mint orsz.gyűlési követ, a’ törvényeknek és törvényes szabad utalomnak pajzsa alatt, nem is önnevében, hanem küldőinek személyében vett részt a’ köztanácskozásokban , azokért, miket a’ KKr. és RBnek 1835. évi jun. 22-kén tartott orsz. ülésében mondott, hasonló sors érte; Békés vmegyére pedig azért, hogy országgyűlési követeinek, egy közérdekű tárgy érdemében, törvényes jogánál fogva adott utasítást az országbeli több megyékkel is rokon bizodalommal közlötte , felsőbb helyen mondatván ki a’ kárhoztatás, az említett megye kebelében kir. biztosító vizsgálat rendeltetett. Igazolták, sőt még súlyosabbá tették a’nemzetnek méltó aggodalmát azon esetek, mellyek az 1830-ban tartott országgyűlés után történtek. — Ugyanis A’ főtörvényszékek b. Wesselényi Miklóst, olly vádra, mellyet törvényeink, különösen a’ III-as könyv I. r. 14. czime ’s az 1723. 9. a’ hűtlenségi esetek közé nem számítanak, a’ törvénynek ’s törvénykezés rendének elmellőzésével súlyos önkényes büntetésre itélék; ítéleteikben olly elveket állítottak fel, mik törvényeinkkel meg nem egyeznek , ’s igy magoknak önkényesen törvény fölötti állást és törvényhozási hatalmat tulajdonítottak. Továbbá a’ hon polgárai közül többen azért, hogy szólási terv,szabadságukat gyakorolva az illető megyék közgyűlésein folytatott tanácskozások közben véleményeiket előterjesztették, ezekért felelősekké tétetve, szinte felsőbb rendelőiből részint hűtlenségi, részint becsületvesztési büntetéseket követelő perekbe fogattak. A’ nemzet keserű aggodalmának mértékét fájdalmasan növelte az is, hogy az 1838/a. országgyűlésnek berekesztése után csakhamar felségsértéssel vádolt néhány ifjak, az 1687: 14. és 1723: 5. rendeletek ellenére, a’ polgári törvényhatóságoknak általános elmellőzésével katonai erő által fogságra vitettek , a’ perek ellenök , nyilvánosság és teljes mértékű szabad védelem nélkül az 1741: 26. és 1805 : 5. t. sz. rendeletének félretételével ’s a’ törvénykezés rendének elmellőzésével tetettek folyamatba ; ’s ámbár az ítéletben megismertetik, hogy a’ felségsértési vétek be nem bizonyodott, mégis igen súlyos és törvényben nem alapuló önkényes büntetésre ítéltettek; némellyek közülök a’ reájok mért büntetésnek kiszenvedése végett az országon kívül vitettek; egyik meg azután is, midőn 476