Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-16 / 265. szám

megkérendő, miszerint a’történt botrányokra ínézve,— ss mellyeket az ország rendei szintolly mélyen fájlalnak, mint­­ nyilván kárhoztatnak — rögtöni ’s szigorú vizsgálatokat is tétessen, ’s a’ vétkeseket érdemük szerint ’s példásan­­ bűntettessé. — Továbbá törvényjavaslat lenne e felsége elébe terjesztendő, melly elhatározottan, de általánosan­­ fejezné ki, miszerint „csak jó rend lévén a’valódi sza-­­­badságnak igazi biztosítása, ezt fentartani a’ törvényható-­­­­ágoknak legszorosabb kötelessége ’s legnemesebb tiszte; s ennek pedig háboritói, mind a’ törvényhatóságok létezé­sét , mind az egész polgári alkotmányt, ’s igy a’ hont ve­szélyeztetik , a mire nézve ő felsége ’s az ország rendei, valamint a’ közelebbi rendbontó megyei eseményeket szi­gorúan kárhoztatják; úgy minden azokhoz hasonló tettet, ’s minden rendbontásra vezető ámítást, ingerlést, ven­déglést , ’s minden vesztegetést ’s lélekvásárlást olly pol­gári bűnnek nyilvánítanak, melly az azokat elkövetőkre a’ szégyennek leggyalázóbb ’s becstelenitőbb bélyegét sü­ti. — Egyébiránt ő felsége­­s az ország rendei, az or­szág minden törvényhatóságainak szoros kötelességökké teszik: mind a’ választásokra, mind a’tanácskozásokra nézve törvénynyel ’s a’ törvényhatóságok önállásával meg­egyező olly szabályokat hozni és létesíteni, mellyek a’ törvényes rendet, valamint a’ személyes jogoknak minden azzal felruházott által, más hasonlóan jogosítottnak meg­szorítása , ’s az egésznek kára nélküli szabad gyakorlatát minél jobban biztosítsák. — Ő felsége ’s az ország rendei bizton remélvén, hogy a’ törvényhatóságok ezen megbí­zásban hatásuk köre ’s meghivatásuk legnemesbikére ’s a’ honra nézve legüdvösebbre ismerendnek, ’s vetélkedni fognak abban minél czélszerűbben ’s szilárdabban eljár­ni. — Ezen szabályok sükere, ’s gyakorlati eredményei a’ közelebbi országgyűlésnek irányul szolgálandanak, a’ törvényes rend- és szabadságnak megyei gyűlésekben, ’s ottani választások­ ’s tanácskozásokbani teljes biztosításá­ra hozandó törvény alkotásánál.“ Ennyi az — hitem szerint — mennyit a’ jelen ország­gyűlés tehet; de ennyit kell is tennie. Ha a’ kormány a’ fönebb említetteket megteendi — miben kétkedni bűn lenne — ’s ha azokat az ország ren­deinek az érintett nyilatkozat melletti kérésére teendi;’s ha másfelől a’megyék a’törvényhozás által lesznek felszólítva, ’s e’ felszólítás nemes becsületérzésökhöz ’s hív honszere­­tetökhöz lesz intézve, fel sem tehető, hogy a’ rend fentar­­tására ’s biztosítására mindent el ne követnének. És e’ két részrőli igyekezet kezeskedik arról, hogy a’ jövő ország­gyűlésig, midőn illő előkészület, ’s tett tapasztalás után fog e’ tárgyban törvény hozattathatni, újabb rendbontá­sok nem, vagy legalább nagy mértékben ’s gyakran elő­fordulni nem fognak; csak hogy azon két részrőli igye­kezet egyenlőn őszinte és szilárd legyen ; ebben pedig tá­vol sem kételkedhetik senki is , ki jelen kormányunk bi­zalmat érdemlő nemes irányát hódoló tisztelettel látja, ’s ki a’ magyar nemesség azon valódi nemes jellemét ösme­­ri, miszerint becsületérzete ’s honszeretete bizalommal még soha is süker nélkül fel nem szólittatott.­­ B.W­e­s­­selényi Miklós: Országgyűlés. Foglalat: Jul. 10. XIX. országos ülés a’ KK. és RRnél. Tárgy: Szólásszabadság, — az orsz.gyűlésnek Pestre leendő áttétele — ’s a’ Pesten építendő országházi terv közlése iránt kerületileg készített üzenetek helybenhagyatnak, ’s a’ föRRhez átküldetnek. Üzenet és fölirás a’szólás szabadsága ügyében. Jul. 11. XX. országos ülés a’ főRRnél. A’ vallás tárgyába­­ni felírást ’s annak az adresse-hez csatolását a’ főRR. némi sty­­laris módosításokkal elfogadják. Jul. 12. XXI. országos ülés. A’ RR. az említett stylaris módosításokban megegyeznek, ’s az adresse és csatolmányai elegyes ülésből ő felségéhez felküldetnek. — A’ terem rendezé­se miatt e’ hónap végéig a’ RRnél ülések nem tartatnak. Ugyanaz nap a’ főRR. felszólittatni határozók a’ RR és RRel, hogy a’ választmányokkal­ előmunkálatokban a’ főRR. is részesittessenek, azaz kerületi választmányok helyett országo­sak neveztessenek. XIX. Országos ülés, jul. 10-én. A­ 1414. és Hitnél. Kezdete 10 órakor, vége délben. Megnyitván a’ királyi személynek az ülést, egy me­gyei követ arra figyelmeztette a’ BRet, hogy azon nyilat­kozása , mellyet az ötödik országos ülésben tett, misze­rint t. i. egyenes utasításánál fogva, csak olly tárgyaknál szavazhat, mellyekre nézve őt küldői külön utasítással elláttak, ’s miszerint kötelessége kérni a’ BRet, hogy a’ tanácskozást egyéb netalán előforduló tárgyak felett mind addig halaszszák el, míg nem ezekre nézve is utasítást vett, — az akkor még nem gyorsírók által vitetett napló­ban nem híven adatott vissza, mit maga igazolására követ al a’ naplóban megemlittetni kér. — Mi nem elleneztethet­­vén, Zarka János országbírói itélőmester olvassa a’ nyil­vánosság és szólásszabadság ügyében szerkesztett üzene­tet és felirási javaslatot. A’ királyi személynök, miután ő felsége a’ múlt országgyűlés vége felé a’ szólásszabadság­ra nézve megnyugtatta a’ kedélyeket, ’s attól tartván, hogy a’ jelen üzenetnek is ugyan azon sorsa leszen a’ felsőtáb­lánál , mi a’ már eddig e’ tárgyban váltott huszonhárom­nak, azt óhajtja, hogy ezen kérdés a’ büntető-törvénykönyv tárgyaltatásakor intéztessék el. A’büntető törvénykönyv szerkesztésére kiküldött választó anynak munkálata külön­ben is megemlitve lévén a’ királyi előterjesztésekben, tár­gyaltatására bizton számot tarthatni,’s ha — mitől egyéb­iránt nem tart — a’ tanácskozások sora nem érné e’ mun­kálatot, akkor még mindig fenmarad, újra megkísértenünk a’ most országgyűlés által követett orvoslási módot. — Voltak ugyan a’ követek közül néhányan, kik — mivel je­lenleg csakugyan nem panaszkodhatunk a’ szólásszabad­ság megszorításáról — mert hogy illyetén szabadsággal birunk, ezt bizonyítják tanácskozásaink — mert az elkö­vetett sérelemnek okát eddigi törvényeink homályosságá­ban látták — mert tökéletes biztosításra szükséges, hogy törvény hozassék, mellyben a’ felségsértés ’s a’ hittelen­­ség minden nemet világosan és szabatosan körülírva le­gyenek — az üzenetet és felírást nem pártolták; egy kö­vet továbbá azért nem, mert e’ tárgyra nézve még utasí­tást vár küldőitől; más megyének követe pedig azon ok­nál fogva nem, mert küldői a’ múlt országgyűlési második üzenetben e’ tárgyra nézve kifejtett elvek helyességéről meg vannak ugyan győződve, ’s az amnestiában a’jövőre nézve megnyugvást nem találhatnak, de a’ forma változ­tatását annyival is inkább óhajtja szóló, épen ezen uta­sításának szelleménél fogva, mivel attól tart, hogy a’ fö- RR., kiktől egyébiránt hazafiság dolgában sokat vár, eh­hez már némi megszokottságból sem fognak hozzá állani. — szóló tehát nem akarja ugyan a’ büntető-törvény­könyv felvételéig halasztatni az ügyet, de az üzenetet mó­­dositandónak véli. — A’ többség azonban újabb tör­vény hozataláig is a’ szólásszabadság tökéletes biztosítását elkerülhetlenül szükségesnek találván, nehogy egy gon­­dolatlanul kiszalasztott, vagy épen egy ártatlan, de félre magyarázott szó a’hű polgár vesztére fordulhasson;és szo­morú alkotmánynak mondván azt,—’s a’ magyar nem illyen — melly a’ birói önkényre ’s a’ végrehajtó hatalom vissza­éléseire büntetést szabó törvényeket még mindig csak re­mél, — az üzenet és felirási javaslat mellett nyilatkozott, — kijelentetvén egy megyei követ által, hogy azon esetre,ha a’ főRB. ismét akadályoznák a’felírásnak ő felsége elejébe ju­tását, minden innen eredhető szomorú következésekért csak ők lesznek felelősek. Más megye követe elmondá, misze­rint azon,hogy a’ múlt orsz.gy­ e’ sérelemnek sürgetésében kifáradt, nincs mit csudálkozni, és igy azon sem, hogy vége felé mintegy szokásból váltogattatnak az üzenetek; az el­lenben óhajtható volt, hogy ez uj országgyűlésen hévvel karoltatnék föl e’ tárgy, ’s e’ jelenetből ne vegyék a’ fő­RB. magoknak azon tanulságot, miképen elég 23 üzenetet váltani, hogy valamelly ügy iránt meghidegedjünk, hogy az kezeink közt mintegy halva feküdjék. Ezért nem­ állha­­tó meg szónok, bár mindenfelől hallja a’száraz „ma­radjon“-t, hogy néhány szót ne szóljon mellette, miután ellene többen nyilatkoztak. Szónok, az elnökkel épen ellenkezőleg, azt tartja: épen most van ideje e’ sérelem­nek, épen a’kir. előadások fölötti tanácskozások bevég­zése előtt; a’ kormány reform-szándékairól szavakat már birunk a’ kir. előadásokban, de még tettre volna szüksé­günk, ’s a’ fölirás által erre fog alkalom nyuttatni a’ kor­mánynak. Mert mig legalább a’ lényegesb sérelmeket nem orvosolja, közte ’s a’ nemzet közt egy válaszfal mindig lesz. Azt óhajtják tehát a’ BR., hogy a’ válaszfal kiemel­­tetvén, lássa a’ világ, hogy a’ kormány csakugyan vezére a’ nemzetnek; azt óhajtják, hogy a’ kormány csakugyan vezérök legyen, és igy az lesz ’s csak igy lesz az; ’s meg fogja mutatni a’ jövendő, mi nagy és dicső dolgokat vihet végbe mind kün, mind­ben olly nemzet, mellynek elején vezérül egy bátor ’s bizodalmát bíró kormány áll. ’S leg­közelebb a’ kormány fogná érezni, mi sükerrel tárgyaltat­­nának a’ kir. előadások, ha előbb a’ nemzet e’ tekintetben biztosíttatnék , ’s ezért látja szónok épen most idejét a’ fölirásnak. Sajnálja, hogy az elnök ellenzi, mert ezt annak jeléül veszi, hogy nem akarják orvosolni; ha akarnák, ma­gok sürgetnék; mert a’ tanácskozások más szint öltenének magokra. — Mi többeknek azon állítását illeti, hogy a’ kegyelmezés által megszűntek a’ sérelmek, azt hiszi szónok, azt még sem lehet olly általánosan mondani; mert hiszen ott, hol a’ test ha él is, de az értelem megbomlott, mégis csak van áldozat. De a’ múltnak emlékezete ha fájdalmas is, nem az aggódtat minket; mert a’ személyek sérveinél mindig magas a tekintet a’ jog sérelme. ’S va­gyunk - e’ tekintetben biztosítva ? ’S ha nem vagyunk a’ jövendőt nem lehet , úgy nézni, mint nyílt mezőt uj áldo­zatokra ? Kik szenvedtek, azoktól azt már el nem fordít­hatjuk ; de pajzst akarunk szerezni azon millióknak, kik élnek jelenleg és még születni fognak. A’ fölirást pártolja. Mikre az üzenet és felírás átküldetése végzésképen kimondatott. Olvastatván a’ jelen országgyűlésnek Pestre áttételét sürgető üzenet, az elnök királyi személynök arra kívánta figyelmeztetni a’ RR-ket, hogy bár mennyire óhajtsa ő is, hogy az országgyűlések ezentúl Pesten tartassanak — ’s ez régi és méltó kívánság — de jelennek Pestre szállítá­sát annálfogva nem pártolhatja, mivel ezáltal a’ tanácsko­zások fonala megszakasztatnék; aztán méltóztassanak a’ BR. a’ pénzsummáról gondoskodni, melly az országház építéséhez szükséges. — Emlittetvén Pestnek redouttere­­me, mint ideiglen használható. — Pest városának egyik követe kinyilatkoztatá, hogy küldői élénk örömmel fo­­gadandják keblükbe a’ RR-ket, ’s hogy az illető szállásbé­rek megfizetése mellett tanács és polgárság mindenről fog gondoskodni, de a’ szóló a’ redoutteremet, mint acusticai tekintetben sem ajánlhatót, különösen azért, mert a’ város legzajosabb részében van, tanácskozásra alkalmatlannak tartja.— A’RR. azonban egyhangúlag pártolván, mind ezen, mind az építendő országház ügyében a’ nádor ö fenségé­hez intézett üzenetet, — mindketteje helybenhagyatott, ’s 11 ezek is, valamint a’ magyar nyelv ügyében szerkesztett üzenet és törvényjavaslat, úgy az országgyűlési szállások ügyében­ és a’ sérelmek összeszedésére kiküldött választ­mányokról szóló üzenetek a’ fő RB-hez átküldettek. A’ rövid i.iő múlva visszaérkezett küldöttség jelentvén, hogy a’ felső tábla azokat tanácskozásba veendi, — a’ kir. sze­­mélynök az ülést eloszlatta. J üzen­ete a MASZ. és ISHnek a’ nyilvános­ságot és a’ szólás törvényes szabadságát érdeklő sérelmek orvoslása iránt a’ m. föRRhez. Nyilvánosság ’s a’ szólás törvényes szabadsága a’ nemzet al­kotmányos szabadságának’s törvényes függetlenségének ezen lé­nyeges föltételei voltak azon közérdekű ’s nagy fontosságú tár­gyak , mellyeknek védelmére a’ KR. és RR. a’ két utóbbi orsz.­­gyülés alatt vérző szívvel felszólalának, ’s az azokon ejtett sú­lyos sérelmeket érzékenyen panaszolva, kívánták mindenek előtt aggodalmukat ő felségének atyai kebelébe kiönteni; csüggedést nem ismerő bizodalommal kérték és remélték enyhítő rokon rész­vétét a’ m. föRRtől; orvoslása ’s az aggodalom megszüntetését a’ kir. széknek igazságától; — fájdalommal tapasztalák mindaz­­által, hogy ámbár 23 üzenetet váltottak is már az utóbbi két országgyűlésen a’ m. föRRel azon súlyos sérelmek fölött, mely­­lyek a’ nyilvánosságot és a’ szólás törvényes szabadságát érdek­lik,­­ soha meg nem czáfolt elveik ’s annyiszor ismételt buzgó felszólításaik még sem valának képesek a’ javaslott fölirás fel­­terjesztéséhez a’ m. föRv. hozzájárulását kieszközleni. Miután tehát a’ jelen ’s a’ kérdés alatti tárgyra nézve már három országgyűlés megnyílásával a’ nemzet lényeges panaszai orvoslásának eszközölhetésére is megnyílt a’ törvényes hely és újabb alkalom, a’ RR. és RR., kik azon több rendbeli, különösen pedig az utóbbi országgyűlés alatt 1839. oct. 17-kén tartott országos ülésekböl a’ m. földhez átküldött 2 üzenetekben terje­delmesen kimerített okaikhoz továbbá is szorosan ragaszkodnak, ’s az általok kifejtett törvényes elvek állandó fentartását polgári és képviselői legszentebb kötelességeknek ismerik: e’ tárgyban készített ’s az időközben némileg változott körülményekhez al­kalmazott fölirási javaslatoknak ismétt átküldésével e cs. kir. fő hűségét teljes tisztelettel kérik, a’ mélt. főlket pedig hazafias bizodalommal felszólítják, hogy a’közlött felirási javaslat elfo­gadásával a’ sérelmek orvoslását ’s a’ nemzet aggodalmának el­oszlatását olly egyesített részvéttel elősegíteni méltóztassanak, minőt a’ közös haza jogainak és szabadságának védése a’ hazá­nak közös fiaitól megkíván­ f­ elírási javaslat ugyanazon tárgyban. Fölséges ’stb. Alkotmányos országban a’ polgári szabadságnak ’s a’ nem­zet törvényes függetlenségének lényeges föltételei: nyilvánosság és a’ szólás törvényes szabadsága ; ezek nélkül nehezittetik a’ vélemények szabad kijelentése, korlátoztatik a’ köztanácsko­zások szabadsága , gátoltatnak a’ törvényhatóságok közfelszóla­lási jogaik gyakorlásában ,s igy az alkotmányszerű törvényhozás lehetetlenné válik. Súlyos aggodalommal tölték el tehát a’ kétes jövendő ve­szélyes következésétől tartó nemzet kebelét, a’ szólás törvényes szabadságán ejtett azon sérelmek, mellyek már az 1832/6-ban tartott orsz.gyűlésnek folyta alatt történtek. Illy sérelmek va­lának, midőn báró Wesselényi Miklós, azon beszédért, mely­­lyet Szatmár vmegyének 1834. évi dec. 9-kén tartott közgyű­lésében a’ megyei követeknek adandó utasítások fölött mondott, a’111. részű törv.könyv II. r. 69. czimének, az 1635: 89, 1625: 62, 1723: 57. czikkelyek, nemkülönben a’ felhívott III. részű törvénykönyv, I. r. 14.cz. és az 1723: 9. sz. ellenére, felsőbb parancsolatból a’ korona ügyészének fölpe­­ressége alatt, hűtlenségi pörbe fogatott. — Majd Bars vmegyé­nek akkori egyik követét, ki mint orsz.gyűlési követ, a’ tör­vényeknek és törvényes szabad utalomnak pajzsa alatt, nem is önnevében, hanem küldőinek személyében vett részt a’ közta­nácskozásokban , azokért, miket a’ KKr. és RBnek 1835. évi jun. 22-kén tartott orsz. ülésében mondott, hasonló sors érte; Békés vmegyére pedig azért, hogy országgyűlési követeinek, egy közérdekű tárgy érdemében, törvényes jogánál fogva adott utasítást az országbeli több megyékkel is rokon bizoda­lommal közlötte , felsőbb helyen mondatván ki a’ kárhoztatás, az említett megye kebelében kir. biztosító vizsgálat rendeltetett. Igazolták, sőt még súlyosabbá tették a’nemzetnek méltó ag­godalmát azon esetek, mellyek az 1830-ban tartott ország­gyűlés után történtek. — Ugyanis A’ főtörvényszékek b. Wesselényi Miklóst, olly vádra, mellyet törvényeink, különösen a’ III-as könyv I. r. 14. czime ’s az 1723. 9. a’ hűtlenségi esetek közé nem számítanak, a’ törvénynek ’s törvénykezés rendének elmellőzésével súlyos ön­kényes büntetésre itélék; ítéleteikben olly elveket állítottak fel, mik törvényeinkkel meg nem egyeznek , ’s igy magoknak önkényesen törvény fölötti állást és törvényhozási hatalmat tu­lajdonítottak.­­ Továbbá a’ hon polgárai közül többen azért, hogy szólási terv,szabadságukat gyakorolva az illető megyék közgyűlésein folytatott tanácskozások közben véleményeiket előterjesztették, ezekért felelősekké tétetve, szinte felsőbb rendelőiből részint hűtlenségi, részint becsületvesztési bünteté­­­seket követelő perekbe fogattak. A’ nemzet keserű aggodalmának mértékét fájdalmasan nö­velte az is, hogy az 1838/a. országgyűlésnek berekesztése után csakhamar felségsértéssel vádolt néhány ifjak, az 1687: 14. és 1723: 5. rendeletek ellenére, a’ polgári törvényható­ságoknak általános elmellőzésével katonai erő által fogságra vi­tettek , a’ perek ellenök , nyilvánosság és teljes mértékű sza­bad védelem nélkül az 1741: 26. és 1805 : 5. t. sz. rendele­tének félretételével ’s a’ törvénykezés rendének elmellőzésével tetettek folyamatba ; ’s ámbár az ítéletben megismertetik, hogy a’ felségsértési vétek be nem bizonyodott, mégis igen súlyos és törvényben nem alapuló önkényes büntetésre ítéltettek; né­­mellyek közülök a’ reájok mért büntetésnek kiszenvedése vé­gett az országon kívül vitettek; egyik meg azután is, midőn 476

Next