Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-02 / 261. szám

s gróf újra a’ mellékleteket felolvastatni sürgető. — És fel is olvastattak, mellyek után egy horvátországi mágnás , mint ki elébb állott fel, ’s a’ zágrábi püspök egy­szerre kezdettek szólani. Nádor ő fensége méltányosnak tartá, hogy annak engedtessék maga mentségére az első szó , a’ ki illy nyilván vádoltatik. A’ zágrábi püsp­ök­i ex c­ellen­t­iáj­a legalább egy óra hoszat tartó magyar beszédének tartalma ezek­ben öszpontosul. — Legelső kérdés, valljon ezen panasz országgyűlési tárgyaltatásra tartozhatik­­ ? A’ szónok „nem“-mel felel. Elfogadott elv, hogy az országgyűlés a’ megyei utasítások magyarázatába, választások vizsgálatá­ba nem bocsátkozhatik; mert ez által a’ megyék autonó­miáját sértené. Ha ez áll a’ megyékre, még inkább áll Horvátországra nézve; mert ennek vanak saját jogai, van törvény által is megerősített saját m­unicipalitása, misze­rint önnön dolgait maga intézi. A’ RK. és RR. úgynevezett verificationalis határozatukban már ez országgyűlésen ma­gok mondák, hogy ezúttal legalább, a’ választási jog ’s mód vizsgálatába ereszkedni nem kívánnak. Ezen vallo­másukkal isten üzenetek merőben ellenkezik. — Nem vol­na tehát szükség hosszasabb beszédre; de minthogy olly adatok hozatnak fel a’ panaszban, mellyek a’ dolgokat egészen más alakban mutatják, ’s az illy ferde előállítás a’ már úgy is nagy ingerültséget csak növelheti, azon kí­vül még a’ szóló püspök személyét is különösebben érdek­lik; kénytelennek látja magát, a’dolog fekvését felvilá­gosítani. Bántani senkit sem szándékozik, sőt inkább en­gesztelni óhajt, ’s azt hiszi, erre legjobb mód az igaz­ság. — Illy nézettől lelkesítve, kéri ő excját a’ bánt, a’ pozsegai főispánt, ’s mind azokat kik jelen voltak, hogy ha csak egy lépést távoznék is az igazságtól, őt rögtön útba igazítsák. A’ mint Magyarországon királyi, úgy Horvátország­ban báni levelek által történik országgyűlésre a’ meghívás, meghivatnak pedig 6 főispán , az illető püspökök, továbbá hat megye, ’s az országbeli városok káptalanok követei, a’ mágnások ’s némelly előkelőbb nemesek, közöttük a’ turopolyai gróf. Ezen országgyűlés tehát nem határozat­lan számú tagokból, hanem határozott számból áll, ’s igy a’ ki meg nem hivatik, annak ott voksa nem lehet. Nem tehát a’ turopolyai nemeseknek is, ’s annyival inkább nem, mert különben a’ megyék többi nemeseinek is voksuk vol­na, ’s ekkor nem 7—800 jól felfegyverkezett, hanem több ezer nemesség tódulhatna be az országgyűlésre, mellynek tanácskozásai ez által lehetlenekké válnának. — Legkevesbbé bírhatnak pedig szavazati joggal a’ társ­országok közgyűlésén, minden nemesek között épen a’ turopolyai nemesek; mert ezeknek még saját gyűléseik­ben sincs személyes szavazatuk, hanem csak falusi biráik által képviseltetnek. Már pedig ha itt nincs, azt mondani, hogy országgyűlésen mégis van, vastag képtelenség volna. Ámde a’ panaszró, privilégiumokra hivatkozik, Mátyás király idejebeliekre. Egyike ezeknek azt mondja válasz­­szon a’ nemesség szabadon itélő mestert; másika, hogy vá­­laszszon ország kapitányát. De arról, hogy kinek van a’ választó gyűlésen szava? ’s minő legyen a’gyűlés szer­kezete , és úgy egyik sem tesz említést, mint nem a’ kö­vetválasztásról. De ha tenne is, azóta 400 év folyt le, ’s a’ törvényes gyakorlat egészen más alakot von. Ha azon dőkre mennénk vissza, úgy most Rákoson kellene a’ magyar diaetáknak tartatniok. Nem régi privilégiumokból, hanem törvényből, ’s törvényes gyakorlatból lehet csak tehát kiindulni. Érzi ezt maga is a’ turopolyai gróf, ’s azért ő is gyakorlatra hivatkozik. Ámde a’ szónok több társországi gyűlésekben vett részt, sőt mint báni he­lyettes azokban elnökölt is, ’s jó lélekkel mondhatja, hogy azokban soha egy turopolyai nemest sem látott. — De azért mivel ő nem látott, nem tagadja, hogy lehettek ott; ámde bizony ha voltak, kevesen lehettek, nem pedig szá­­zankint, mint most jól felfegyverkezetten lenni akartak. Azonban ha voltak is, abból teljességgel nem következik, hogy határozó szavazattal is bírhattak. Hiszen e’ teremben is jelen van a’hallgatóság, sőt a’karzaton asszonyok is, ’s ezen hallgatóság nincs minden befolyás nélkül; mert például koronaőri választásoknál az auditóriumnak egy jó tüdejű tagja bizony annyi befolyással legalább is van , mint kik itt az asztalnál ülnek; de valljon következik e eb­ből , hogy ha 2—3 ezeren jól fölfegyverkezve be akarná­nak rohanni, ez nekik megengedtetnék? így Horvátor­szágban is: a’ gyűlések ott is nyilvánosak , mindenki be­jöhet a’ ki befér, ’s ott lehet, ha magát illendően viseli; de azért következik­­, hogy a’ ki bejöhet, az vokssal is bírjon, ’s követet válaszszon és utasítson? hiszen ott a’ t. RB. teremében még a’ meghívottak sem bírnak szava­zattal, nem a’jelen nem levők követei, sőt egész statu­soknak ’s ezek közt az ország legelső statusának is alig van szavazata. Aztán a’ társországok gyűlésére Zágráb vmegye követeket küld , minő képtelen gondolat tehát, hogy azon megye 1800 nemese fejenkint szintolly vokssal bírjon, mint bírnak követei. — És igy ha gyakorlatra hi­vatkozunk, ollyanra kell hivatkozni, midőn nem fölkiál­tással , hanem szavazattal történt a’ választás. Ilyen pél­da az utolsó, ’s talán egyedüli az 1800-ki (?). Akkor pe­dig egyenesen ’s kirekesztőleg csak a’ báni levelekkel meghívottak szavaztak. Ámde ha meg lehetne is mutatni, hogy a’ turopolyai nemeseknek azon gyűlésekben személyes voksuk van, ab­ból mégsem következnék, hogy a’ mostani választás tör­vénytelen volt. Mert mi történt ? mindössze csak az, hogy a’ választás nem esett meg első nap, hanem elhalasztatott. Ámde lehetnek körülmények, mellyek az elhalasztást nem­­ csak megengedik, sőt kötelességgé teszik. Illyen körül­ít­mények jöttek közbe a’ kérdéses alkalommal. Mert midőn 6—800 falusi nemes, nagyrészt haranggal összecsöditve, karddal, szuronyos botokkal, késekkel, lánczos botokkal, korbács forma ütésre készültekkel tódult be a’városba, vezéreik nyíltan boszút emlegettek ; 's arról, hogy a’ rend háborittatni nem fog, jót állani a’ bán felszólítására sem akartak; a’ város fegyverkezni kezdett, kő, tégla az utczákon kéznél volt, a’kedélyek pedig fölhevülve; — valljon illy körülmények közt veszedelem nélkül gyűlést tartani lehetett e? — És mit tön a’bán? megkérdezte con­­ferentiában a’gyűlésre meghívottakat, akarják e, hogy gyűlés tartassák ? a’nagy többség oda nyilatkozott, hogy nem akarja , mert veszedelem nélkül nem lehet; a’ kö­­­vetek kinyilatkoztaták, hogy ha azon fegyveres nemes­ség, melly eddig soha részt nem ven, a’ választás és ta­nácskozás részesévé tétetik, úgy ők minden befolyástól meg lesznek fosztva. — És igy jön, hogy az országyülés­­re meghivottak nagy többségének kivonatára a’ gyűlés el­halasztatott. Valljon hol van ebben a’ legkisebb törvény­telenség ? — Mondatik, de nem bizonyíttatik, hogy föl­­írás ürügye alatt fosztatott meg befolyásától a’ nemesség. Igaz, hogy első nap a’ conferentia fölirás útján tartá szük­ségesnek járulni ő felségéhez; ámde másnap ugyanazok, a’ kik határozák, attól elállottak, ’s elállaniok ép úgy , mint határozniok szabad volt; és a’gyűlés megtartaték, mert a’ fegyveres nemesség nagy része eltávozván, a’ve­szedelem megszűnt. — A’ közéletben épen nem ritka eset, midőn pillanatok határoznak. — Elvégre pedig, habár mindez mellőztetnék is, miben lehetne a’sérelem? hisz a’ gyűlés csakugyan megtartaték, nyilvánosan mint min­dig, bejöhetett a’ kinek tetszett mint egyébkor, a’ köve­tek megválasztattak mint más akármikor; ’s az sem áll, hogy a’ választásra a’ turopolyiak meg nem jelenhettek, hisz épen ők laknak 2—3 órányira Zágrábtól, ’s a’mint asszonyaik a’ heti vásárokra még pedig jókor reggel meg­jelenhettek, ép úgy jelenhetének férjeik — ha tetszett— a’ választáson. Egyébiránt — folytatá a’ szónok — „hivatkozom a’ b­án­i excjára’s a’pozsegai főispánra, kiknek jellemük bizonyosan nem engedi, hogy kedvemért valamit eltagad­janak vagy elferdítsenek, — hivatkozom ezen tisztelt fér­fiakra , vallyon én voltam e oka, hogy a’dolog ekképen történt? — én tagadom, hogy oka voltam volna, ’s nem azért tagadom, mintha a’ dolgot szégyenelném; mert ha tőlem eredett volna, büszkélkedve vallanám, hogy nagy veszélyt hárítottam el, hogy megmentettem a’ nemességet, ’s meg kivált a’turopolyiakat; mert ha ve­rekedésre kerül a’ dolog, ugyan hányan menekedhettek volna meg?“ — Miután még arról is említést tön a’ szó­nok, mikint azzal is rágalmaztatok, hogy 2—3 száz pa­pot, még pedig pisztolyokkal fölfegyverkezetten hívott volna be; ’s azt kereken tagadá, és m­egemlité, hogy a’ gyűlés meghívott egyházi tagjain kívül mindössze tizen­egy pap volt jelen; — miután figyelmezteté a’fölvet, hogy a’ hol nyers erő üté föl táborát, ott a’ szellemi sza­badságnak vége van; és fölidézte a’ megyékbeli szomorú kicsapongásokat, és megj­egy­zette, mikint a’jelen orsz.­­gyülésnek kb­. előterjesztvényileg is kitűzött föladata: vé­get vetni a’ nyers erő garázdálkodásainak, nem pedig kö­rét egyes hatóságokból még országos termekbe is átvinni; áttért beszéde utolsó szakában a’ személye elleni súlyos vádakra. „Mondják — illy értelemben szólott — mondják, hogy én vagyok az ikirek főnöke, pártfogója. Igaz, kijelentém a’ múlt országyűlésen aggodalmamat, hogy némelly hatá­rozatok Horvátországban visszahatást okozandnak. A’ visz­­szahatás elkövetkezett, ’s azt a’ némelly megyékből visz­­szaküldött levelek ’s a’ magyar lapok folytonos ingerlései csak növelhetők. — El kell ismernem, hogy ezen visz­­szahatás túlságossá fajult, ’s elkövetkeztek azon mozgal­mak, mellyek az ilirismus neve alatt nagyobb figyel­met gerjesztenek. De hogy én ezeket előmozdítot­tam volna, azt tagadom; ezt helyzetem sem engedte vol­na; mert csillapítás, ’s nem ingerlés ; 11 hivatásomban, — ’s lelkismeretem­ nyugodt, én hivatásomnak megfeleltem. Nem Horvát-, hanem Magyarországban születtem én , en­nek köszönöm életemet, mindenemet, és elvetemedett ember volnék, ha akármelly ürügy alatt ellene indulatos­­kodtam volna. De én nemcsak nem indulatoskodom, ha­nem mások indulatoskodását csillapítottam, minek bizony­ságául hivatkozom a’seminarium iránti rendeleteimre, az áthágok szigorú megbüntetésére, föpásztori körleveleim­re, egész nyilvános életemre, nyilvános beszédeimre, mellyek egy részt nyomtatásban is megjelentek. — Hogy én más utat követek, mint Turopolya grófja kívánta vol­na, nem tagadom; mert ő azt akarná, hogy az ő pártjá­hoz szegődjem; én pedig ezt nem tehetem, mind azért, mivel párthoz egyáltalában nem szegődhetem, mind az­ért is, mert tudom, hogy a’német példabeszéd szerint aj­tóstul rohanni be a’házba kábaság; de végre azért is, mert én híveim bizalmát nem veszélyeztethetem. Akármint vádoljanak is tehát, engem ügyvédem el nem hagy; pedig nem rész ügyvédem van, mert az a’ tiszta lelkismeret. — Valóban furcsa, hogy a’ turopolyai gróf engem az ikirek főnökévé emel, ki soha azoknak seregében nemcsak al­tiszti , de még csak közlegényi szerepet sem viseltem. Vagy talán azért vagyok az ilirek főnöke , mivel én is az­okhoz tartozom, kik fegyveres tömeggel gyűlést tartani veszélyesnek vélték ? de hiszen azt hiszem, nem kell az embernek ilirré lenni, hogy fejét széthasittatni, szemét s kiszuratni kedve ne legyen. De ha mind ilir, ki ebben ve­lem egy véleményen volt, úgy a’ turopolyai gróf a’ bánt, a’ pozsegai főispánt ’s minden meghívottakat (mintegy 170-et—nyolczat kivéve) belesodor az ilirismus örvényé­be. Ha ez igazán igy van, ’s csak a’ turopolyai gróf ’s az ő pártja hiszi magát a’ magyarországi érdekek hű kép­viselőjének, úgy Horvátországban még sohá nem az ö szellemében fognak hozatni a’ végzősek. — Aztán ő ’s az ö nemesei talán a’ magyar szellem képvise­lői? az ö nemesei, kik között igen kevés van, ki a’ dhinai szó ’s a’ magyar közt különbséget tudna tenni ? Hiszen Turopolya még csak nem is önálló törvényhatóság, Zágráb megye őt még csak egyenes levelezésre sem méltatja, csak szolgabirája által adatja ki neki rendeleteit, ’s hogy ő most olly méltóságra emelkedett, hogy a’ magyarországi vár­megyék őt levelezésre méltatják, azt egyenesen csak a’ magyar nemzetiség ürügyének köszönheti. Valóban nem ez az út, melly a’magyar nemzetnek érdekében áll, hanem méltányosság Horvátország igazságos kivánatai, ’s muni­­cipalis jogai iránt. A’ túrmezei gróf erőtlen pártfogása csak ártani fog. Ő meg nem gondolta, mit cselekedett, mi­dőn az ország színe előtt illy vádakkal lépett föl. De sze­rencséjére olly férfiúra talált, ki a boszu indulatát nem ismeri. — Én a’ felírás ellen szavazok, kivált illy alakban, mert az ítélet volna, ’s pedig kihallgatás nélkül törvény­telenségben marasztaló ítélet. — Audiatur et altera pars. Ez az igazságkiszolgáltatás első szabálya. De más alakban sem pártolhatnám. Mert ha egy elégedetlen kisebb résznek panaszára felírás tétetnék, ez által tömérdek reclamatiók­­ra nyittatnék át. — Utasittassék tehát vádjával oda, hová természeténél fogva tartozik, t. i. ő felségéhez. Ezen beszéd, melly a’ nádor , cs. kir. fönsége elöleges nyilatkozata szerint is, mint nyílt vád elleni nyílt védelem nyert a’ szólásban elsőséget, képezi a’ tanácsko­zások egyik oldalának sark­alapját. — A’ másik oldalét egy tekintélyes szemtanúnak, egy horvátországi megye főispáni helyettessének czáfoló beszéde teszi. Azonban hely, időszake, ’s a’ távolság nehézségei nem engedik, hogy ennek nagy fontosságú tartalmát már mai lapjainkban közölhetnek. — Ezúttal tehát csak annyit jegyzünk meg, hogy a’ vitatás reggeli 11 órától, közel esteli ötig tartott, ’s heves és néha ingerült vitatkozás közben 28 szónok a’ BB. javaslatának pártolására, 36 el­lene nyilatkozott, ’s igy a’végzés­­ezen többség szerint jön kimondva.­­ Azonban jövő lapunkbani bővebb köz­lésig is nem tartóztathatjuk magunkat, hogy az eredmé­nyeiben és következéseiben felmérhetlen fontosságú ülés­nek , legfontosabb momentumát, fenséges nádorunk ő cs. kir. főherczegségének két rendbeli nyilat­kozatát előlegesen ne közölnök, tartalmára, ’s velejére leghívebben ugyan, bárha nem egészen szóról szóra; mi­után a’ hirlaptudósitók alkalmas helylyel nem lévén el­látva , a’ terem távolabb részeiben minden szót érteni le­hetetlen. „A’mi“ —igy szólt e cs. kir főherczegsége — ,,a’ mi az ilirismust illeti, nem akarok annak taglalatába mélyebben ereszkedni; annyit mindazonáltal megjegyzek: miként hazánk, belnyugalmának, boldogságának alapját századokon át abban találta, hogy különböző nyelvű lakosai egymás elleni törzsönködés nélkül egymás mellett békes­ségben laktanak, egy nemzetiségben egyesültének; de ha minden nyelvtöredék magának külön nemzetiséget fog igényelni, az olly eltérés az eddigi ösvényről, melly a’ haza boldogságára nem vezethet. Én azon törvényes meg­győződésben vagyok, hogy a’ ki e’ hazát lakja, a’ ki annak jóvoltait élvezi, alkotmányának utalmában részesül, az Magyar (est Hungarus), akár melly nyelvet beszéljen is. Ezen irányt kell követni; mert csak ezen irányban lehet a’ honnak haj­dani nyugalmát boldogságát visszaidézni. ’S a’ ki ezzel ellenkező irányt követ,az ollyasmit mi­vel, minek én bizonynyal pártfogója nem va­gyok (ejus ego non sum patronus). Másod ízben pedig, midőn a’ vitatások indulatosabb szint kezdőnek ölteni, a cs. kir. főherczegsége higgadtságra intvén a’ mélt. fölöket, mély megilletödést gerjesztett következő érzékeny szavaival: „Tizenegyedik országgyűlésen vezérlem a’ mélt. föRR. tanácskozásait, ’s olly szerencsés valék, hogy e’ táblának tanácskozásai min­dig higgadtan folytattattak. Felszólítom ’s kérem a’ mélt. föRRket, hogy az utolsó országgyűlésen is, mellynek még én vagyok elnöke, kivált illy tárgyban, melly annyira képes a’ kedélyeket felhevítni, vitatkozásaikban mindent távoztassanak, mi akár szemé­lyes sértésre magyaráztathatnék, akár a’ szokott csilla­­pultságot, ’s higgadtságot felzavarhatná.“ — Az ülés a’ BB. javaslatának el nem fogadásával öt óra tájban oszlott el. 445 Ugyanaz nap a’ t. RR. és RRnél is országos ülés volt, mellyben a’ RR. által vették a’ mlrgos főRRtöl a’ válasz­­felirás és csatolmányai iránti viszontzeneteket. Elnök­i amltga pedig jelenté, miképen a’ horvátországi követek latin óvást adtak be, mind azon törvényeket, mellyek — mint ők mondják — az ő befolyásuk nélkül hozatnak, ér­vényteleneknek nyilatkoztatót. — Óvás törvény ellen elfo­gadható semmi esetben sem lévén ; ez , mivel még ezen felül diák nyelven is van szerkesztve, olvasatlanul vissza­adatott. — Vitatás közben a’ tacticátlanság them­ája fölött két megyei követ közt élénk ’s nagy részvétet gerjesztett conversatio keletkezett. Bővebben a’ jövő számban. 108

Next