Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-07-02 / 261. szám
s gróf újra a’ mellékleteket felolvastatni sürgető. — És fel is olvastattak, mellyek után egy horvátországi mágnás , mint ki elébb állott fel, ’s a’ zágrábi püspök egyszerre kezdettek szólani. Nádor ő fensége méltányosnak tartá, hogy annak engedtessék maga mentségére az első szó , a’ ki illy nyilván vádoltatik. A’ zágrábi püspöki ex cellentiája legalább egy óra hoszat tartó magyar beszédének tartalma ezekben öszpontosul. — Legelső kérdés, valljon ezen panasz országgyűlési tárgyaltatásra tartozhatik ? A’ szónok „nem“-mel felel. Elfogadott elv, hogy az országgyűlés a’ megyei utasítások magyarázatába, választások vizsgálatába nem bocsátkozhatik; mert ez által a’ megyék autonómiáját sértené. Ha ez áll a’ megyékre, még inkább áll Horvátországra nézve; mert ennek vanak saját jogai, van törvény által is megerősített saját municipalitása, miszerint önnön dolgait maga intézi. A’ RK. és RR. úgynevezett verificationalis határozatukban már ez országgyűlésen magok mondák, hogy ezúttal legalább, a’ választási jog ’s mód vizsgálatába ereszkedni nem kívánnak. Ezen vallomásukkal isten üzenetek merőben ellenkezik. — Nem volna tehát szükség hosszasabb beszédre; de minthogy olly adatok hozatnak fel a’ panaszban, mellyek a’ dolgokat egészen más alakban mutatják, ’s az illy ferde előállítás a’ már úgy is nagy ingerültséget csak növelheti, azon kívül még a’ szóló püspök személyét is különösebben érdeklik; kénytelennek látja magát, a’dolog fekvését felvilágosítani. Bántani senkit sem szándékozik, sőt inkább engesztelni óhajt, ’s azt hiszi, erre legjobb mód az igazság. — Illy nézettől lelkesítve, kéri ő excját a’ bánt, a’ pozsegai főispánt, ’s mind azokat kik jelen voltak, hogy ha csak egy lépést távoznék is az igazságtól, őt rögtön útba igazítsák. A’ mint Magyarországon királyi, úgy Horvátországban báni levelek által történik országgyűlésre a’ meghívás, meghivatnak pedig 6 főispán , az illető püspökök, továbbá hat megye, ’s az országbeli városok káptalanok követei, a’ mágnások ’s némelly előkelőbb nemesek, közöttük a’ turopolyai gróf. Ezen országgyűlés tehát nem határozatlan számú tagokból, hanem határozott számból áll, ’s igy a’ ki meg nem hivatik, annak ott voksa nem lehet. Nem tehát a’ turopolyai nemeseknek is, ’s annyival inkább nem, mert különben a’ megyék többi nemeseinek is voksuk volna, ’s ekkor nem 7—800 jól felfegyverkezett, hanem több ezer nemesség tódulhatna be az országgyűlésre, mellynek tanácskozásai ez által lehetlenekké válnának. — Legkevesbbé bírhatnak pedig szavazati joggal a’ társországok közgyűlésén, minden nemesek között épen a’ turopolyai nemesek; mert ezeknek még saját gyűléseikben sincs személyes szavazatuk, hanem csak falusi biráik által képviseltetnek. Már pedig ha itt nincs, azt mondani, hogy országgyűlésen mégis van, vastag képtelenség volna. Ámde a’ panaszró, privilégiumokra hivatkozik, Mátyás király idejebeliekre. Egyike ezeknek azt mondja válaszszon a’ nemesség szabadon itélő mestert; másika, hogy válaszszon ország kapitányát. De arról, hogy kinek van a’ választó gyűlésen szava? ’s minő legyen a’gyűlés szerkezete , és úgy egyik sem tesz említést, mint nem a’ követválasztásról. De ha tenne is, azóta 400 év folyt le, ’s a’ törvényes gyakorlat egészen más alakot von. Ha azon dőkre mennénk vissza, úgy most Rákoson kellene a’ magyar diaetáknak tartatniok. Nem régi privilégiumokból, hanem törvényből, ’s törvényes gyakorlatból lehet csak tehát kiindulni. Érzi ezt maga is a’ turopolyai gróf, ’s azért ő is gyakorlatra hivatkozik. Ámde a’ szónok több társországi gyűlésekben vett részt, sőt mint báni helyettes azokban elnökölt is, ’s jó lélekkel mondhatja, hogy azokban soha egy turopolyai nemest sem látott. — De azért mivel ő nem látott, nem tagadja, hogy lehettek ott; ámde bizony ha voltak, kevesen lehettek, nem pedig százankint, mint most jól felfegyverkezetten lenni akartak. Azonban ha voltak is, abból teljességgel nem következik, hogy határozó szavazattal is bírhattak. Hiszen e’ teremben is jelen van a’hallgatóság, sőt a’karzaton asszonyok is, ’s ezen hallgatóság nincs minden befolyás nélkül; mert például koronaőri választásoknál az auditóriumnak egy jó tüdejű tagja bizony annyi befolyással legalább is van , mint kik itt az asztalnál ülnek; de valljon következik e ebből , hogy ha 2—3 ezeren jól fölfegyverkezve be akarnának rohanni, ez nekik megengedtetnék? így Horvátországban is: a’ gyűlések ott is nyilvánosak , mindenki bejöhet a’ ki befér, ’s ott lehet, ha magát illendően viseli; de azért következik, hogy a’ ki bejöhet, az vokssal is bírjon, ’s követet válaszszon és utasítson? hiszen ott a’ t. RB. teremében még a’ meghívottak sem bírnak szavazattal, nem a’jelen nem levők követei, sőt egész statusoknak ’s ezek közt az ország legelső statusának is alig van szavazata. Aztán a’ társországok gyűlésére Zágráb vmegye követeket küld , minő képtelen gondolat tehát, hogy azon megye 1800 nemese fejenkint szintolly vokssal bírjon, mint bírnak követei. — És igy ha gyakorlatra hivatkozunk, ollyanra kell hivatkozni, midőn nem fölkiáltással , hanem szavazattal történt a’ választás. Ilyen példa az utolsó, ’s talán egyedüli az 1800-ki (?). Akkor pedig egyenesen ’s kirekesztőleg csak a’ báni levelekkel meghívottak szavaztak. Ámde ha meg lehetne is mutatni, hogy a’ turopolyai nemeseknek azon gyűlésekben személyes voksuk van, abból mégsem következnék, hogy a’ mostani választás törvénytelen volt. Mert mi történt ? mindössze csak az, hogy a’ választás nem esett meg első nap, hanem elhalasztatott. Ámde lehetnek körülmények, mellyek az elhalasztást nem csak megengedik, sőt kötelességgé teszik. Illyen körülítmények jöttek közbe a’ kérdéses alkalommal. Mert midőn 6—800 falusi nemes, nagyrészt haranggal összecsöditve, karddal, szuronyos botokkal, késekkel, lánczos botokkal, korbács forma ütésre készültekkel tódult be a’városba, vezéreik nyíltan boszút emlegettek ; 's arról, hogy a’ rend háborittatni nem fog, jót állani a’ bán felszólítására sem akartak; a’ város fegyverkezni kezdett, kő, tégla az utczákon kéznél volt, a’kedélyek pedig fölhevülve; — valljon illy körülmények közt veszedelem nélkül gyűlést tartani lehetett e? — És mit tön a’bán? megkérdezte conferentiában a’gyűlésre meghívottakat, akarják e, hogy gyűlés tartassák ? a’nagy többség oda nyilatkozott, hogy nem akarja , mert veszedelem nélkül nem lehet; a’ követek kinyilatkoztaták, hogy ha azon fegyveres nemesség, melly eddig soha részt nem ven, a’ választás és tanácskozás részesévé tétetik, úgy ők minden befolyástól meg lesznek fosztva. — És igy jön, hogy az országyülésre meghivottak nagy többségének kivonatára a’ gyűlés elhalasztatott. Valljon hol van ebben a’ legkisebb törvénytelenség ? — Mondatik, de nem bizonyíttatik, hogy fölírás ürügye alatt fosztatott meg befolyásától a’ nemesség. Igaz, hogy első nap a’ conferentia fölirás útján tartá szükségesnek járulni ő felségéhez; ámde másnap ugyanazok, a’ kik határozák, attól elállottak, ’s elállaniok ép úgy , mint határozniok szabad volt; és a’gyűlés megtartaték, mert a’ fegyveres nemesség nagy része eltávozván, a’veszedelem megszűnt. — A’ közéletben épen nem ritka eset, midőn pillanatok határoznak. — Elvégre pedig, habár mindez mellőztetnék is, miben lehetne a’sérelem? hisz a’ gyűlés csakugyan megtartaték, nyilvánosan mint mindig, bejöhetett a’ kinek tetszett mint egyébkor, a’ követek megválasztattak mint más akármikor; ’s az sem áll, hogy a’ választásra a’ turopolyiak meg nem jelenhettek, hisz épen ők laknak 2—3 órányira Zágrábtól, ’s a’mint asszonyaik a’ heti vásárokra még pedig jókor reggel megjelenhettek, ép úgy jelenhetének férjeik — ha tetszett— a’ választáson. Egyébiránt — folytatá a’ szónok — „hivatkozom a’ báni excjára’s a’pozsegai főispánra, kiknek jellemük bizonyosan nem engedi, hogy kedvemért valamit eltagadjanak vagy elferdítsenek, — hivatkozom ezen tisztelt férfiakra , vallyon én voltam e oka, hogy a’dolog ekképen történt? — én tagadom, hogy oka voltam volna, ’s nem azért tagadom, mintha a’ dolgot szégyenelném; mert ha tőlem eredett volna, büszkélkedve vallanám, hogy nagy veszélyt hárítottam el, hogy megmentettem a’ nemességet, ’s meg kivált a’turopolyiakat; mert ha verekedésre kerül a’ dolog, ugyan hányan menekedhettek volna meg?“ — Miután még arról is említést tön a’ szónok, mikint azzal is rágalmaztatok, hogy 2—3 száz papot, még pedig pisztolyokkal fölfegyverkezetten hívott volna be; ’s azt kereken tagadá, és megemlité, hogy a’ gyűlés meghívott egyházi tagjain kívül mindössze tizenegy pap volt jelen; — miután figyelmezteté a’fölvet, hogy a’ hol nyers erő üté föl táborát, ott a’ szellemi szabadságnak vége van; és fölidézte a’ megyékbeli szomorú kicsapongásokat, és megjegyzette, mikint a’jelen orsz.gyülésnek kb. előterjesztvényileg is kitűzött föladata: véget vetni a’ nyers erő garázdálkodásainak, nem pedig körét egyes hatóságokból még országos termekbe is átvinni; áttért beszéde utolsó szakában a’ személye elleni súlyos vádakra. „Mondják — illy értelemben szólott — mondják, hogy én vagyok az ikirek főnöke, pártfogója. Igaz, kijelentém a’ múlt országyűlésen aggodalmamat, hogy némelly határozatok Horvátországban visszahatást okozandnak. A’ viszszahatás elkövetkezett, ’s azt a’ némelly megyékből viszszaküldött levelek ’s a’ magyar lapok folytonos ingerlései csak növelhetők. — El kell ismernem, hogy ezen viszszahatás túlságossá fajult, ’s elkövetkeztek azon mozgalmak, mellyek az ilirismus neve alatt nagyobb figyelmet gerjesztenek. De hogy én ezeket előmozdítottam volna, azt tagadom; ezt helyzetem sem engedte volna; mert csillapítás, ’s nem ingerlés ; 11 hivatásomban, — ’s lelkismeretem nyugodt, én hivatásomnak megfeleltem. Nem Horvát-, hanem Magyarországban születtem én , ennek köszönöm életemet, mindenemet, és elvetemedett ember volnék, ha akármelly ürügy alatt ellene indulatoskodtam volna. De én nemcsak nem indulatoskodom, hanem mások indulatoskodását csillapítottam, minek bizonyságául hivatkozom a’seminarium iránti rendeleteimre, az áthágok szigorú megbüntetésére, föpásztori körleveleimre, egész nyilvános életemre, nyilvános beszédeimre, mellyek egy részt nyomtatásban is megjelentek. — Hogy én más utat követek, mint Turopolya grófja kívánta volna, nem tagadom; mert ő azt akarná, hogy az ő pártjához szegődjem; én pedig ezt nem tehetem, mind azért, mivel párthoz egyáltalában nem szegődhetem, mind azért is, mert tudom, hogy a’német példabeszéd szerint ajtóstul rohanni be a’házba kábaság; de végre azért is, mert én híveim bizalmát nem veszélyeztethetem. Akármint vádoljanak is tehát, engem ügyvédem el nem hagy; pedig nem rész ügyvédem van, mert az a’ tiszta lelkismeret. — Valóban furcsa, hogy a’ turopolyai gróf engem az ikirek főnökévé emel, ki soha azoknak seregében nemcsak altiszti , de még csak közlegényi szerepet sem viseltem. Vagy talán azért vagyok az ilirek főnöke , mivel én is azokhoz tartozom, kik fegyveres tömeggel gyűlést tartani veszélyesnek vélték ? de hiszen azt hiszem, nem kell az embernek ilirré lenni, hogy fejét széthasittatni, szemét s kiszuratni kedve ne legyen. De ha mind ilir, ki ebben velem egy véleményen volt, úgy a’ turopolyai gróf a’ bánt, a’ pozsegai főispánt ’s minden meghívottakat (mintegy 170-et—nyolczat kivéve) belesodor az ilirismus örvényébe. Ha ez igazán igy van, ’s csak a’ turopolyai gróf ’s az ő pártja hiszi magát a’ magyarországi érdekek hű képviselőjének, úgy Horvátországban még sohá nem az ö szellemében fognak hozatni a’ végzősek. — Aztán ő ’s az ö nemesei talán a’ magyar szellem képviselői? az ö nemesei, kik között igen kevés van, ki a’ dhinai szó ’s a’ magyar közt különbséget tudna tenni ? Hiszen Turopolya még csak nem is önálló törvényhatóság, Zágráb megye őt még csak egyenes levelezésre sem méltatja, csak szolgabirája által adatja ki neki rendeleteit, ’s hogy ő most olly méltóságra emelkedett, hogy a’ magyarországi vármegyék őt levelezésre méltatják, azt egyenesen csak a’ magyar nemzetiség ürügyének köszönheti. Valóban nem ez az út, melly a’magyar nemzetnek érdekében áll, hanem méltányosság Horvátország igazságos kivánatai, ’s municipalis jogai iránt. A’ túrmezei gróf erőtlen pártfogása csak ártani fog. Ő meg nem gondolta, mit cselekedett, midőn az ország színe előtt illy vádakkal lépett föl. De szerencséjére olly férfiúra talált, ki a boszu indulatát nem ismeri. — Én a’ felírás ellen szavazok, kivált illy alakban, mert az ítélet volna, ’s pedig kihallgatás nélkül törvénytelenségben marasztaló ítélet. — Audiatur et altera pars. Ez az igazságkiszolgáltatás első szabálya. De más alakban sem pártolhatnám. Mert ha egy elégedetlen kisebb résznek panaszára felírás tétetnék, ez által tömérdek reclamatiókra nyittatnék át. — Utasittassék tehát vádjával oda, hová természeténél fogva tartozik, t. i. ő felségéhez. Ezen beszéd, melly a’ nádor , cs. kir. fönsége elöleges nyilatkozata szerint is, mint nyílt vád elleni nyílt védelem nyert a’ szólásban elsőséget, képezi a’ tanácskozások egyik oldalának sarkalapját. — A’ másik oldalét egy tekintélyes szemtanúnak, egy horvátországi megye főispáni helyettessének czáfoló beszéde teszi. Azonban hely, időszake, ’s a’ távolság nehézségei nem engedik, hogy ennek nagy fontosságú tartalmát már mai lapjainkban közölhetnek. — Ezúttal tehát csak annyit jegyzünk meg, hogy a’ vitatás reggeli 11 órától, közel esteli ötig tartott, ’s heves és néha ingerült vitatkozás közben 28 szónok a’ BB. javaslatának pártolására, 36 ellene nyilatkozott, ’s igy a’végzésezen többség szerint jön kimondva. Azonban jövő lapunkbani bővebb közlésig is nem tartóztathatjuk magunkat, hogy az eredményeiben és következéseiben felmérhetlen fontosságú ülésnek , legfontosabb momentumát, fenséges nádorunk ő cs. kir. főherczegségének két rendbeli nyilatkozatát előlegesen ne közölnök, tartalmára, ’s velejére leghívebben ugyan, bárha nem egészen szóról szóra; miután a’ hirlaptudósitók alkalmas helylyel nem lévén ellátva , a’ terem távolabb részeiben minden szót érteni lehetetlen. „A’mi“ —igy szólt e cs. kir főherczegsége — ,,a’ mi az ilirismust illeti, nem akarok annak taglalatába mélyebben ereszkedni; annyit mindazonáltal megjegyzek: miként hazánk, belnyugalmának, boldogságának alapját századokon át abban találta, hogy különböző nyelvű lakosai egymás elleni törzsönködés nélkül egymás mellett békességben laktanak, egy nemzetiségben egyesültének; de ha minden nyelvtöredék magának külön nemzetiséget fog igényelni, az olly eltérés az eddigi ösvényről, melly a’ haza boldogságára nem vezethet. Én azon törvényes meggyőződésben vagyok, hogy a’ ki e’ hazát lakja, a’ ki annak jóvoltait élvezi, alkotmányának utalmában részesül, az Magyar (est Hungarus), akár melly nyelvet beszéljen is. Ezen irányt kell követni; mert csak ezen irányban lehet a’ honnak hajdani nyugalmát boldogságát visszaidézni. ’S a’ ki ezzel ellenkező irányt követ,az ollyasmit mivel, minek én bizonynyal pártfogója nem vagyok (ejus ego non sum patronus). Másod ízben pedig, midőn a’ vitatások indulatosabb szint kezdőnek ölteni, a cs. kir. főherczegsége higgadtságra intvén a’ mélt. fölöket, mély megilletödést gerjesztett következő érzékeny szavaival: „Tizenegyedik országgyűlésen vezérlem a’ mélt. föRR. tanácskozásait, ’s olly szerencsés valék, hogy e’ táblának tanácskozásai mindig higgadtan folytattattak. Felszólítom ’s kérem a’ mélt. föRRket, hogy az utolsó országgyűlésen is, mellynek még én vagyok elnöke, kivált illy tárgyban, melly annyira képes a’ kedélyeket felhevítni, vitatkozásaikban mindent távoztassanak, mi akár személyes sértésre magyaráztathatnék, akár a’ szokott csillapultságot, ’s higgadtságot felzavarhatná.“ — Az ülés a’ BB. javaslatának el nem fogadásával öt óra tájban oszlott el. 445 Ugyanaz nap a’ t. RR. és RRnél is országos ülés volt, mellyben a’ RR. által vették a’ mlrgos főRRtöl a’ válaszfelirás és csatolmányai iránti viszontzeneteket. Elnöki amltga pedig jelenté, miképen a’ horvátországi követek latin óvást adtak be, mind azon törvényeket, mellyek — mint ők mondják — az ő befolyásuk nélkül hozatnak, érvényteleneknek nyilatkoztatót. — Óvás törvény ellen elfogadható semmi esetben sem lévén ; ez , mivel még ezen felül diák nyelven is van szerkesztve, olvasatlanul visszaadatott. — Vitatás közben a’ tacticátlanság themája fölött két megyei követ közt élénk ’s nagy részvétet gerjesztett conversatio keletkezett. Bővebben a’ jövő számban. 108