Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-07-27 / 268. szám

hajót is tartóztassa le. Erről azért tartá szükségesnek tu­dósítani a’megyeispánt, hogy a’gőzhajónak jó útlevele nem lévén, a’ franczia hatóságok aztán azon ürügygyel ne mentegethessék magokat, hogy nem tudták. ,Ha ön —igy hangzik a’ levél vége — a’ fegyvert el engedi vin­ni , megismeri a’ pártütő juntát, ’s azzal összeköttetésbe lép kormányom ellen, melly a’nemzetek jogának illy meg­sértését nem fogja panasz nélkül elhallgatni.­ Erre a’ per­­pignani rendőrfőnök a’ főispán nevében tisztelkedett a’ spanyol consulnak, és a’ főispán viseletét a’szomszéd spa­nyol tartományok „kivételes állásával”4 akarta igazolni. A’ spanyol consult ezen szóbeli nyilatkozat ki nem elégitette, hanem ismét egy levelet irt a’ főispánhoz, mellyben em­lékeztette , hogy Ramon Narvaez tábornok és más menek­­vők elutazási szándékát is tudtára adta, mégis megenged­te hajóra szállásukat, és útlevelöket rendében találta. Serrano tábornoknak és Gonzalez Bravonak útlevele sem volt, mégis elbocsátották. A’ főispán erre azt válaszolta , hogy ha a’ madridi kormánynak valami nehézsége van, a’ párisi spanyol követ által forduljon egyenesen a’ franczia kormányhoz. A’ főispán, úgy látszik, mindent a’ kormány meghatalmazásánál fogva tett.“ — A’ másik adat egy hite­les ember magányleveléből van véve, melly jul. 4-kén Bayonneban költ,’s igy hangzik: „Ayerbe tábornokot, ki az előtt navarrai főkapitány vala, Soult tábornagy Pamplonába küldött ügyvivője által biró elpártolásra. Az ügyvivő bizo­­mány­a teljesítése után Bayonneba visszatért, O’Donnell és Urbistendo tábornokok után küldött, ’s a’ sürgönyt ke­­zökbe szolgáltatta. Annak olvasása után O’Donnell kijelen­tette, hogy még az nap átkel a’ határon, és Chrisztina ki­rályné legkisebb időt se veszítsen, hanem vagy Pamploná­ba, vagy Bilbaóba menjen, hol bátorságáért ő fog őrköd­ni. E’ beszéd után az ügyvivő az alispánhoz ment, ki e’ hírről Lajos Fü­löpet tüstint telegraf által tudósította. Ko­rábbi leveleimben már írtam önnek, hogy Neuillyben La­jos Fülöp elnöksége alatt többször tartottak ministeri ta­nácsot, ’s némellyikbe Chrisztina királynét is sietöleg meghívták. Javasolták neki azt is, hogy Pamplonába men­jen, és egy darabig ott legyen, e’ tanácsot azonban az özvegy királyné nem fogadta el.“ A’ franczia kormány, a’ Moniteur és Messager jul. 13, 15 és 16-kai számaiban következő telegrafi sürgönyöket bocsátott közre: „Bayonne, jul. 12.Guadalajara, melly ha­­sonlag nyilatkozott volt, f. hó 8-kán a’ kormánynak ismét alávetette magát. — Segovia 7-kén nyilatkozott, Aspiroz tábornok a’junta elnökévé neveztetett. — Caceres és Pla­­zencia Estremadurában hasonlag a’ zendülés mellett nyi­latkoztak. Az ó-castiliai középponti junta jul. 5-kén Valla­­dolidban beiktatta magát. Zamora, Avila, Salamanca, Leon Palencia , Burgos , Segovia és Valladolid tartományok ugyanannyi követek által vannak a’juntában képviselve.“— „Bayonne , jul. 13. Zurbano előcsapatja Saragossába ér­kezett, ő maga 10 zászlóaljjal együtt másnap váratott oda; s hat zászlóalj, t. i. Zurbano hadának utócsapatja, a’ leridai­­­utón fognak maradni.“ — „Perpignan, jul. 13. Serrano és I Cortinez tábornoki karukkal együtt f. hó 9-kén Leridába érkeztek. —Jul. 7­ ’s 8-ban éjjel a’ régens Albacetét el-­­ hagyván, az Andalusia felé vezető országúton Bálázóté I felé vette útját. Savoyen czimü ezrednek Lerida városában­­ és várában fekvő három zászlóalja f. hó 11-kén nyilatko­­­­zott; e’ seregek újakkal vallattak föl Leridában, hol Ser­rano, Cortinez és Castro tábornokok fő­hadiszállása van. Castro megtartja az első hadosztály vezérségét. Prim elő­csapatja Fragából Mequinenza felé indult.“— „Madrid, jul. 10. Madrid ostromállapotba tétetett.“ — „Perpignan , jul. 14. A’ cataloniai középponti junta, mellyben minden tar­tományt két követ képvisel, jul. 11-kén Barcelonában be­iktatta magát. Cortes nevű spanyol fregatté Algesirasban nyilatkozott. A’ már átment katonákon kívül Ena dandár­­nok lovas ágyútelepe, II. Izabella nevét viselő ezred har­madik zászlóalja, Princesa ezred egy százada, és 400 lo­vas katona is Narvaez tábornokhoz csatlakoztak.“ — E’ sürgönyökön kívül a’ Messager jul. 16-kán következő leg­újabb híreket közöl: ,,A’ madridi Gaceta jul. 10-kén köl­teménynek nyilatkoztatja ama’ hírt, mintha a’ spanyol kormánynak szándéka lenne a’ királynét és infánsnőt el­ragadni. A’ jul. 11-kei Gaceta pedig forma szerint kijelen­ti , hogy ő felsége és nővére nem fognak a’ fővárosból el­távozni. — Madrid jul. 11-kén (fölebb a’telegrafi sür­göny 10-ket mond) ostromállapotba tétetett. A’ hadi dob megveretett, a’ polgári őrsereg fegyver alatt állott, As­piroz tábornok hadai Galapagart, el Pardot és a’ környé­ket elfoglalták. — Van Halen tábornok jul. 7-kén Carmo­­nában volt. Sevilla nem nyitotta meg kapuit előtte, mire a’ tábornok Alcalának Cadix felé vette útját. — A’regens jul. 10-kén Val-de-Penasban volt.— Prim ezredes, ki Fragából Mequinenza felé indúlt, f.hó 12-kén 5,500 gya­log és 200 lovas katonát vezérlett.— Zurbano f.hó 13-kán 14 zászlóaljjal Saragossába érkezett.“ — Eddig mennek a’ legújabb tudósítások, mellyekből láthatni, hogy Espartero ügye — hacsak (mi a’ fenforgó körülmények közt nem igen valószínű) külsegély nem támogatja őt — reményte­lenül veszve van. A’ regens hátrál, Catalonia, Monjuich fellegvárát kivéve, egészen a’ zendülők hatalmában van, ’s a’ csatatér lassankint Madrid felé közelget. A’ főváros­hoz három oldalról közelget a’ fergeteg: Urbina tábornok a’ badajozi őrsereggel délnyugotról, Aspiroz és Amor tá­bornokok éjszakról Valladolid felöl, Narvaez pedig Aria­­gonia felől nyomulnak a’ főváros felé. A’ cataloniai kö­zépponti junta és az ideiglenes kormány Cortinez tábor­nokot , Catalonia főkapitányát, az összes fölzendült hadak fővezérévé nevezte ki. Cortinez Espartero meghitt barát­jának tartatott. — Az augsb. Alig. míg Párisból jul. 16- káról következő tartalmú levelet közöl: „Kormányunk épen most 12 éig terjedő híreket kapott Madridból. Aspiroz tábor­nok 10000 gyalog, ezer lovas fegyveressel és több ágyúte­­leppel Gallopagosban volt, 6 ’/2 spanyol­ földre a’ fővárostól, úgy, hogy a’ lakosok a’ főhadiszállást a’ város falairól láthatók. E’ hirtelen előnyomulás Madridban leirhatlan iz­­gást szült, minthogy a’ városi őrsereg csak egy lovas ez­redből állott. Mendizabal és társai panszerü rémültekben a’ fővárost el akarák hagyni, és a’ kormányt máshová áttenni. De a’ hatóság és nemzeti őrsereg kijelenték, hogy a’ ki­rálynénak és ministereknek Madridban kell maradniok, és hogy ki ’s be senki ne járhasson, a’ kormányt arra kény­­szeriték, hogy a’ várost ostromállapotba tegye. Az izgás óráról órára növekedvén, a’ kormányzó kénytelennek látta magát. Gallopagosba menni, és a’ polgárvér kímélése vé­gett Madrid capitulatiójának föltételei iránt alkudozni. Úgy látszik, hogy Aspiroz kardvágás nélkül fog a’fővárosba bemehetni. Espartero politikai és hadi nagyságának ütött már vég órája.44 — Ha e’ hír valósul, úgy Spanyolhon zen® dűlt állapotának nem sokára vége lesz. — Említve volt már lapja­inkban, hogy az ellenzéki lapok fölvétele a’ kor­mány által a’ postákon megtiltatott. Ez alkotmányellenes erőszak dien a’madridi ellenzéki sajtó erőteljes tiltakozást adott ki. — A’ministerek fölött vihar gyűl, mellyet Men­dizabal ur hajdan olly ügyesen hullatni tudott könyei sem fognak megkérlelhetni. Majd minden franczia lap, kivéve a’radicalokat, mint p. o. a’ National ’stb., zajos örömét jelenti a’ spanyol zendülés eddigi szerencsés sükerén: „Kétkedhetni még— igy szól a’ Courrier francais — Espartero sorsán és a’ zendülés nemzetiességén? Badajoz, Estremadura főváro­sa és a’ nagy fontosságú Jaen is a’ zendülés mellett nyi­latkozott , ’s e’ szerint a’ portugalli út Espartero előtt el van zárva, ’s ő most már csak Gibraltárba menekülhet. Az exregens tekintete minden tartományban megrendült­, a’ csapatok egymás után hagyják el, alvezéreit veszteség éri, maga Albacethben vesztegel, nem sajnálva a’ múltat, siratva a’ jelent, és félve a’ jövendőtől. Vak félelem száll­ta már is meg Madridban a’ nemzetellenes rendszer híveit, a’ tisztviselők, kik eddig elő a’ regenst segítették, első jeladásra odahagyják, hogy hivataljokat a’ jövő kormány­nál biztosítsák. Ha a’ madridiak most, mikor olly kevéssé félhetni a’ veszélytől, föl nem emelnék a’ zendülés zász­lóját, Madrid nem érdemelné meg, hogy ezután is Spa­nyolország fővárosa legyen. A’ kedvező pillanat elérkezett, Espartero seregével távol van , ’s igy minden összeütkö­zés lehetetlen. Nem lehet tovább várni, a’ királynét és testvéreit biztosítani kell Espartero cselei ellen. Rajta hát­­ Madrid is kiáltsa : isten szabadítsa meg a’ hazát és a’ ki­rálynét !“ A’ madridi hatóság és a’ tartományi küldöttség procla­­matiót bocsátottak volt a’ spanyolokhoz , mellyben élesen fakadnak ki a’ zendülés ellen , és az egész mozgalmat Frankhon ármányos politicájának tulajdonítják; hasonlag fakad ki az Espectador is , melly lap vádjaira a’ J. des Débats következőleg nyilatkozik : „Ily megczáfolást ér­demelnek az illy nemtelen bujtogatások. A’ castiliai újság­író még csak a’ kitalálás mesterségével sem dicsekhetik; mert ha igazat akarunk mondani, Párisból mindig egész készen kapja meg leczkéjét, mert a’ franczia kormány és Lajos Fülöp gyalázatos összeesküvését a’ spanyol szabad­ság ellen, néhány hatalmi szellemű lap darab idő óta je­­lentgeti, mit ezek angol lapokból vettek. Mi a’ madridi segédbiztosság nyilatkozatát illeti: tudjuk, hogy a’miatt a’ régens ministerei pirultak, és azt titkolták. Való igaz, hogy azon czikk a’ Gacetában, a’ hivatalos lapban, eddig nem jelent meg. Más időben aligha beérte volna a’ fran­czia kormány hallgatással; de olly anarchiában, minőben most Spanyolország van, midőn a’ kormány a’ zendüléstől minden óldalról szorongattatva, ’s a’fővárosra szorítva, kénytelen segédbiztosságot segítségére szólítani, melly aztán majd rajta uralkodik, — nagyon természetes, hogy az ember nem lehet igen szigorú. A’ madridi kormány az­zal alkalmasint mindent megtett, mi hatalmában állott, hogy a’ biztosság fellengző beszédét ki nem nyomatta. Mi reméljük is, hogy kormányunk e’mérséklettségtől soha sem tér el. Ez legjobb felelet azon rágalmakra, mellyek­­nek hamisságát a’ nélkül is Frankhonban, Európában, de legkivált Spanyolországban mindenki tudja.44__________ FÖLDBIRTOKRA ZÁLOGLEVELEKKEL KÖLCSÖNZŐ TÁRSASÁG. Mutuum date nihil inde sperantes. A’ közjólét főkép két alapon nyugszik: t. i. a’ föld- és műipar-tulajdonon. Mindkettőnek elevenitéséhez tőke­­pénzre van szükség. A’ czélirányos vagy czélellenes pénzfel­osztástól függ tehát a’ földművelés és műipar előmenetele vagy enyészete. Már pedig egy országban sincs olly aránytalanul felosztva a’ készpénz, mint épen szegény hazánkban; mert itt többnyire csak pénzszükséggel küzdő földbirtokosra ’s iparművesre és dúsgaz­dag uzsoráskodókra találhatunk. A’ hon csaknem minden pengő pénze ez utóbbiak kezei közt forog, ’s alig marad földművelésre és műiparra egy kis öszveg, ámbár készpénzt a’ földbirtokos­nak legsikeresebben adhatnánk. És ime itt állunk az uzsorásko­dás themájánál. Sokan felfogják már polgártársaink közül szá­zadunk ezen legborzasztóbb rákfenéjének rettenetes befo­lyását a’ mindennapi életre. Az uzsoráskodás valódi kútfeje Pesten van; itt fütik azon kemenezét, mellyben a’ szegény kölcsönvevő tűzre vettetik, megpirittatik, kiaszaltatik, mig maj­dan minden vagyonából kivetköztetve, aszott mumiakint ut­­czára dobatik, hogy ott kétségbe essék. Országunk legfertel­­mesebb baja az uzsoráskodás, melly rövid idő alatt szörnyű nyereséget nyújt, úgy hogy systematice űzve, egy-két év alatt, ezeret ezerekre növeszt. Ezen gyalázatos rablás nemcsak száz meg száz családot dönt sírba, hanem az erényt, hitet, pol­gári békét is megrontja, ’s a’ szívből minden gyöngédebb ér­zést kiirt. A’ jólelkű­ hitelezőt kijátszani, a’ hálóba kerített földbirtokost, miután megkopasztákt, rangeirozás ürügye alatt minden vagyonából kivetköztetni, ’s erre semmi utat, módot eléggé rosznak nem vélni: ez az, a’ mi nálunk rövid idő alatt tömérdek nyereségre vezet, de olly nyereségre, melly száz meg százakat keserves nyomorba döntött, ’s rémületes progres­­siobani romlást árasztott az egész hazára. Az uzsoráskodás te­hát financiális tekintetben a’legnagyobb baj hazánkban,’s ezen halálos betegségen csak úgy segíthetendünk , ha pénzünket ki-­ ­ É­rtekező­­ tel által szaporítjuk. Van még egy más hiba is a’ dologban, mellyen csak a’ törvényhozás segíthet. Ugyanis miért vonakod­nak külföldi tőkepénzesek a’ termékeny magyarhoni földbirtokra illendő kamattal kölcsönözni? minden bizonynyal azért, mivel az ingatlan hypotheca viszonyait szabályzó törvényekben meg­annyi hálót vél észrevenni a’ hitelező. És valóban nagyrészt csak ezen törvényeknek köszönhetjük, hogy olly megfoghatlan bizalmatlanság uralkodik földbirtokosaink iránt. Hiába keressük törvényeink tömkelegében azon törvényes biztosítást, melly a’ nagy öszvegű kölcsönzéseknél megnyugtatásul szolgálhatna , ’s ez okozza főkép azon részlelkű kéteskedést, mellyet a’ telhe­tetlen tőkepénzesek iszonyú kamatok szedésére használnak. Te­hát módosítsuk földbirtoki törvényeinket, ’s szaporítsuk hitel útján az ország pénzöszvegét. Mi ezen utóbbi pontot kívánjuk annyival inkább tisztán kifejteni, mivel axiómának hiszszük, hogy nekünk magyarokut, hacsak lehet, azon kell iparkodnunk , hogy saját hitelünk­kel, nem pedig külföldi kölcsönökkel teremtsünk pénzt. Lássuk csak egy kissé, mit művelt a’ hitel ereje egyének­nél úgy, valamint státusokban. Midőn Napoleon Nagybritanniát meglátni akará, mi szabadítá ki Angolhont e’ szörnyű zavarból? Néhány ezer font sterling, mit az ország papírban hitelezett a’ kormánynak, ’s mire mirmidonokkint keletkeztek a’ hadi sere­gek Frankhon ellen. Mikép gazdagodott meg a’ Rothschild háza szerencséjére erős hite volt a’ restauratio iránt, ’s a’ régi hitel­papírokat bevásárlotta. Végre sok zavar után a’ restauratio csakugyan elkövetkezett, ’s minthogy az ember pénzzel pénzt teremt, a’ hitel pedig annyi mint készpénz, Rothschild egy ge­neralis kölcsöneszközlővé lön, ’s mondhatnék, csaknem hogy egy uj Aeoluskint kezében tartja a’ szenvedelmek barlangjának kulcsát.— ki hinné mindazáltal, hogy Rothschild mindazon ösz­­vegnek birtokosa, melly kölcsönadási lajstromán előfordul? Mondhatjuk , hogy az angol aristocratia egyedül saját erejéből adhatott 800 millió font sterlinget kölcsön a’ nemzetnek? Isten mentsen! hiszen nincs a’ földkerekségén és a’ földgyomrában olly tömérdek arany és ezüst, melly mindezen kölcsönöket fedezhetné. A’ hitel többet teremt mint a’ természet. A’ nyájas olvasó tudja, hogy ezen öszveg csak papírból áll, és hogy a­ társulati hit nagy titkainak tudatlansága az avatatlan emberiség Pandora-szelenczéje ? Kell e még vagy egy példát idéznünk ? Emlékezzünk az egyesült amerikai Maine status és Új-Brunswik angol gyarmat közt fenforgott határkérdési viszál­­kodásokra. Maine status lakosai segítséget kérvén a’ congres­­sustól, az következő határozatot intézett a’köztársaság elnöké­hez? Elnök úr! Ha az angolok Maine status lakosait nyugtala­nítanák, használja kegyed ezen darab papirt a’ háború költsé­geinek fedezésére. Lám, uraim! egy darab rongyból készített papír 12 millió dollárt érhet. Organizálják hát a’ hitelt úgy, hogy kiterjedt értelemben használhassuk, hogy kicsapongásait, elfajulását kikerülhessük, és becsüljük azt készpénz gyanánt, mert csak annak mindenható erejénél fogva lehet az ország anyagilag virágzóvá. Mig a’ törvényhozás bölcseségétöl elhárítását várnók az akadályoknak , miszerint földbirtokos képessé legyen birtokát, bizonyos formalitások mellett, a’ név egyszerű megváltoztatá­sával mobilizálni, legyen nekünk szabad földbirtokrai hitelező bank iránt a’ hitel terjedt alapján olly tervet ajánlanunk, melly a’ nálunk igen is érezhető pénzszűke és sajátságos viszonyaink mellett, gyakorlatilag talán legczélszerűbb ; mert ismételjük, mi kiváltképen olly financiális fetézeteket tartunk hazánkban kivi­­hetőknek ’s czélirányosoknak, mellyeknek megalapítása végett nem kényszerittetünk a’ külföldnek vagy egyes tőkepénzesek­nek kamtot fizetni, azaz mellyek jól biztosított hitelen nem pedig heverő vagy csak egyes dúsgazdag által hasz­nálható alaptőkén nyugszanak. Törüljétek el a’ hitel bizalmát csak egyetlenegy napra is a’ földről: minden társadalmi kö­telék meg fog ugyanaz nap szakadni. Miért nem használnék hát azt teljes bizodalommal pénzforgalmunk élénkítésére is, a’ minek hatalmát társas viszonyaink minden ágában naponkint jó­tékonynak tapasztaljuk ? Az amerikai statusok nem kölcsönöz­tek külfőidről készpénzt, ámbár ebben ép úgy szűkölködtek mint mi, és mégis rögtön emelkedett nálok a’ közvagyon; miért? mert a’hitel bűverejét ismerik, és akármikép sopán­kodjanak is a' pseudo-gazdasági­ók, mégis egyedül a’ kibocsátott 50*

Next