Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)

1844-06-30 / 365. szám

tartozásom 's­ hálám érzetében felejteni fogom erőtelensé­­­­gemet; ez érzet óriássá feszitendi bennem a’ törpe erőt,­­ ’s én, ki egyike vagyok a’ leggyöngébbeknek, versenyre­­ kelendek a’legerősebbekkel, nem hírért, nem jutalom­­­ ért, nem dicsőségért, hanem versenyre tettben, verseny­­­­re áldozatban a’ közjóért. — ’S most isten velünk. Sze­rencsés találkozásig!! Országgyűlés. CL­T. Országos ülés a­ m. feRVi­nci 9 jun. 21. T­árgy : 1) Vegyes házasságokból eredő válóperek. 2) Protestáns vallásnak Horvátországba bevitele. 3) A’ teljes egyenlőségnek és tökéletes viszonyosság­­nak az evang. valláson levők- és egyházakra nézve, mind maguk közt, mind a’cath. vallásos egyház irányában tör­vényben nyilván leendő kimondatása. Fölolvastatván a’ vegy. házasságokból eredő váló pe­­­­reket magában foglaló pontja a’ t. Rai izenetnek, egy percznyi csend száll vala a’ tanácskozók ajkaira , mig egy általános „maradjon“ fölkiáltás hangzott el a’ teremben. Végre Erdélyország fő kormányzója emelt szót, tudni aka­ró, „mi maradjon? a’ t. RR. izenete e, vagy a’ro. fö- RRké?“ szóló e pmga 87 elsőt pártolá, ’s vele együtt több más világi, protestáns és catholicus m. urak is ; mert csak az igazságos és méltányos, ha vegyes házasságban élők, mindegyik a’ maga vallása szerint ítéltetik; ha egyik fél sem tolja a’ másikra dogmáit. Hogy a’ vegy. házasság­ban élt cath. nő elválás esetében többé házasságra ne lép­hessen , ez igazságos, mert vallása azt tanítja ; de hogy az azzal vegy. házasságban élt protest, férj meg ne há­zasodhassák , ez igazságtalanság; mert ezt az ő vallása­­ nem tiltja, ezt az ő vallása megengedi, itt őt a’ cath. re­ligio tanjai nem kötelezhetik; különben is a’ viszonyossá­g tökéletesen csak akkor van elérve, ha mindegyik vallás­felekezetbeli a’ maga hittanai szerint köteleztetik; pedig e’ viszonyosság a’vallásfelekezetek közt ama’ békés révpart, hol a’ föllázult kedélyek annyi vész után lecsillapultan ki­köthetnek. Itt egy m. püspök a­ t. RR. izenetében kifejtett azon állítást taglalgatá, miszerint a’ KK. más országok példá­jára hivatkozva, a’ házasságot, mind a’ mellett is , hogy egyházi szertartással elláttatik, csupán polgári kötésnek, és így azt hiszik, hogy a’ házasság valamint polgári ha­talom által köttethetik, úgy pör esetében föl is bontatha­­tik; — a’ rm. püspök megjegyzé, mikép.a’ honi törvények mind a’ tiszta catholicus, mind a’ vegy. házasságokat nem polgári, hanem egyházi bíróság ek­be és azért utasítják, mert azokat nem polgári kötéseknek, hanem szentségnek tartják. A’ t. RBnek azon nézetére továbbá, miszerint ha csupán az egyházi bíróságok lelkismerete állna ellent a’ vegy­ házassági váló perek elítélésében , úgy magát ezen bíróságot nem alkalmasnak nyilvánitni kénytelenek, meg­jegyzi ö­nmga, mikép az egyházi székek e’ részbeni bí­rósága a’ békekötéseken alapszik; és ha már a’ békekö­tések egyéb pontjai megtartatni parancsoltainak, e’ pont­nak is állania kell. Egy más püspök pedig azt mutogatá, mikép­pegy, há­zasságban két személyről lévén szó,nem lehet ugyanazon házasság fölbontható és föl nem bontható is egyszersmind, „idem esse et non esse.“ Mire egy ifjú báró által válaszoltatott, mikép a’mélt. püspök csalódik, ha azt hiszi, hogy vegy. házasságban két személyről van szó a’ házasság fölbonthatási vagy föl nem bonthatási eszméjéből indulva ki; szóló véleménye szerint itt csak egy személyről, a’ protestáns félről van szó; mert a* cath. felet vallása tanjai ellen senki kény­szeríteni nem akarja. Hogy pedig a’ vegy. házasság egy­házi szerződés, ezt szóló csak a’ cath , de nem a’ pro­testáns félre nézve ismeri el. És hogy az illy házasság az egyik félre nézve lehet fölbontható, a’ másikra nézve föl—­bonthatlan, azt mutatja maga a’ ,Jus Canonicum is Cap. XVII.‘ eme’ szavaiban : „uxor a viro non discedat, nisi causa fornicationis , et tunc viro licet ducere aliam. — Ugyancsak nesztehetetlenség esetében — infirmitas—nő­jétől a’férj elválhat, és ,,bonum esset, si sic permaneret, ut vir abstinentiae vacaret. Sed quia hoc magnorum est, ille, qu­i se non poterit continere, ducat magis etc. — ezt rendülte III. Gergely Bonifacius püspökhöz irt leve­lében. Egy gróf nem csudálkozik azon, hogy a’ fö­­isztelendö coelibataire urak nem tudják, mert nem érzik, érzeniök legalább nem szabad , mikép a’ szerelmet lelánczolva tar­tani akaratja ellen nem lehet. Egy báró főispán elismeri ugyan, hogy minekutána a’ pro­est. fél cath.nőt vett feleségül,akkor egyúttal a’ca­t. religio javára mintegy lemondott azon jogáról, miszerint nőjétől valaha örökre elválván, más házasságra léphes­sen annak életében, szóló az illy vegy. házasságban a’ szentséget megismeri; de lehet eset, mikor a’ házasság eredetileg tisztán protestáns, és csak idő jártával tér egyik vagy másik huizastárs a’ cath. vallásra, ha már azon fél, ki protest, hitében megmaradt, elválni akar, szóló itt sem­mi szentséget nem látván, annak a’másodszori házassá­got megengedi. Olly kívánság, mit okokkal támogatni nem kell, annyival inkább, mert vannak esetek, mikor a’ pro­testáns házasok válópört kezdenek egymás ellen, és mikor a'bűnös fel látja, hogy a’válópör már már tökéletes meg­­gyaláztatásával fejeztetik be, csupa boszúból ártatlan há­zastársa ellen — kinek nem volt elég lelki ereje az ocs­­mány kicsapongásokat tűrni oldala mellett — bűnét még azzal is tetézi, hogy cath. hitre tér át csak azért, hogy házastársa a’ már bizonyos győzelem esetében uj házas­ságra ne léphessen; mert tudja, hogy válóperük a’vilá­gi bíróságtól azonnal az egyházi elébe utasittatik, ’s aztán örökre elválhatlan; „mert a’ mit az ur keze itt a’ földön megkötött, azt em­iber föl nem oldozhatja“*— mond az egyházi*biró — ,stb. Az indítvány azonban el nem fo­gadtatott. A’ protest, vallásnak Horvátországba beviteléről szóló pont fölolvastatása után az említett ország fökormányzója emelt szót, és elmondá, mi kívánatos lenne kölcsönösen Magyar- és Horvátország közt e’ tekintetben is az egyes­­ség, ha t. i. a’ protestáns vallás Horvátországban is tör­vény által polgárosittatnék! azonban a’ protestáns vallás bevitele ellen Horvátországnak ez idő szerint statútumai vannak, mik fejedelmek által is erősitvék, mik csak a’ kapcsolt Részek Rvei által, vagy legalább azok nyilvános beegyezésésével semmisiltethetnek meg??? Elmondta ugyanazon ország követe is, mit küldői reá bíztak volt, kinek deák előadására egy jobb oldali gróf majd csak akkor felel, ha magyarul zendülendnek meg a’ követ ur ajkai; és elmondták még némelly kevesek, mi­kép Horvátországnak e’ részben statútumai vannak, mely­­lyeknek megváltoztatását a’horvátországi RRtöl kell várni. Az ember lelke pedig — mond a’ jobb oldal — elbo­rul mély bánatában, ha hallja, ha tudja, mikép van or­szág a’ civilizált Európában, még pedig a’ XIX. század­ban, mellynek kiváltságai vannak az iránt, hogy keresz­tény embertársait el ne tűrje az ország határai közt csak azért, mert azok nem ugyanazon egy templom falai közt imádják a’mindenhatót!! És az ember vére meg-meg­­akad, hálálja, mikép vannak, kik nem tudván, hogy megjött az idő, mellyben a’Jehovát nem csupán csak a’ jerusálemi templomban, vagy Garizim hegyén lehet imád­ni , hanem lélekben és igazságban mindenütt és minden­kor, h­ama’kiváltságok védelmére az igazság nevében kelnek föl; és vannak népek, mellyek ama’középkori sötétség és szeretetlenség bélyegét magukon hordozni di­csőségüknek tartják ’stb. — Azt mondják talán, hisz illy vallástürelmetlenség nemcsak Horvátországban, de viszont ott is történik, hol protestánsok vannak; így történik Dán, Svéd-, Poroszországban. De hát ez ok e arra, hogy Hor­vátország részéről hasonló történjék? Hát az idvezitő ezt tanította e? hát a’ legközelebbi k. válaszok illy szellem­ben hangzanak e akkor, mikor tökéletes viszonyosságról ’s teljes lelkismeretszabadságról szóknak!? — A’ vallást, mi embernek olly drága és féltő kincse,— a’ vallást, mi embernek egyedüli támasza e’ nyomort­ földi élet annyi viszontagságai közt, — a’ vallást, mi embert menny pol­gárává avatj­a föl már itt a’ földön, ember embertársával olly szívesen osztja meg; az édes anyaföld kebelén csak annyi helyet is, hol egyik másik gyermek lehajthassa el­fáradt fejét, nem enged az irigység. És most, minekutána az átmenet egyik vallásból a’ másikba, országyülési végzés szerint, szabad, ki fejti meg, mi történjék azon polgárral, ki Horvátországban protest, vallásra térni fog ? el fogja e az ott veszteni jószágait, ’s száműzetni fog e onnan? — És ki fejti meg azon viszo­nyosság okát, miszerint a’horvátországi lakos magyar polgár is lehet azonnal, mihelyt a’gondolat agyán át vil­lant; de nem a’ magyar protest, polgár horvátországi, ha minden erejét megfeszíti is!? Horvátországnak statútumai vannak, azt mondják, — azon statútumokat Magyarország gyűlése erősítette meg, ’s ha azok a’ kor szellemével egybe nem hangzanak töb­bé, joga is van Magyarország gyűlésének megváltoztatni azokat; annyival inkább, mert ez országgyűlésen Hor­vátország buzgó képviselői is jelen vannak ’stb. Mind­ezek mellett a’ fólai tábla végzése szerint a’ protestáns vallás Horvátországba ezúttal sem mehet be. Az evang. valláson levők­ és egyházakra nézve mind maguk közt, mind a’ca­hol. egyház irányában a’teljes egyenlőség és tökéletes viszonyosság a’ főRB. részéről ez úttal sem iktattalik törvénybe; mert ha ez egy általános törvényben kimondatnék, annyi magyarázatra szolgál­tatnék alkalom, a’ mennyi törvényhatóság van az ország­ban; de, mint egy m. püspök megjegyzé, teljes egyen­lőség és tökéletes viszono­sság a’ cath. vallás irányában más vallásra nézve nem is lehet. Az ülés d u. 3 órakor oszlott el. CsatolVHsig. Helyszűke nem engedvén a’ RR. és RR. vallás tárgyabsai második szenetet, melly a' m. föRR. jun. 19. 20. 's 21-ki üléseiben tárgyaltatott egészen közölnünk; köte­lességünknek vetjük legalább az áttérés (transi­ts) iránt a’ KK. és RR. által szerkezett új törvényjavaslatot, már csak azon ok­búl is közölni, mivel, a’ mint olvasóink múlt számunkból lát­­hatók, ez iránt a’ két tábla legnagyobb részben már egyesült: Törvényjavaslat az átmenetről. • A’ bécsi és li­szt békekötéseknek, és az 1T 90 : 26. tör­vénynek alapján a' felksmeret teljes és tökéletes szabadságá­nak fentartása végett a' r. cath. vallásról az evangelika vallá­sokra, és viszont leendő átmenet eseteit illetőleg, rendeltetik: 1. §. Aljádon átmenni kívánó abbeli szándékát írásba fog­lalva megyékben az alispánnak, szabad királyi városokban a’ polgármesternek, szabad kerületekben pedig a' kapitánynak, két önmaga által meghivandó tanúi jelenlétében, és két pél­dányban beadni köteles. 2. §. Az alispán 's illetőleg polgármester, vagy kapitány, a’ folyamodónak és tanúinak jelenlétökben a' folyamodás mind­két példányaira a' benyújtásnak napját és esztendejét feljegyez­ni, és a’ folyamodásokat azonnal hátirattal ellátni tartozik, és ezen házimban napot és helyet rendel, hogy előtte 's a' maga mellé veendő bizonyság előtt, melly ez esetekben városokban két tanácsbeli, a’ kerületekben pedig egy táblabiró ’s egy hadi nagy­­érd. újólag megjelenjen. • 3. §. A’ megjelené­re a’ 2. §. rendelete szerint kitűzendő határ: a 15 napnál hoszabb időre, a' folyamodás beadásától számítva, nem terjedhet. 4. §. Az alispán ’s illetőleg polgármester vagy kapitány a’ hátirással ellátott folyamodás egyik példányát a’ folyamodónak vissza adja, a’ halirat tartalmát előtte előszóval is megmagya­rázza, a’másik példányt pedig szükséges használat vágóit meg­tartja. 5. §. A’ kitűzött határnapon a’ folyamodó az alispán s il­letőleg polgármester vagy kapitány, ’s a’ magok mellé reen­­delt törvényes bizonyság előtt két tanúval ismét megjelenvén, kihallgattatik, ’s ha átmeneti szándék mellett maradását nyil­vánítja, az ötét kihallgató tisztviselők által aláirangzott bizony­­ságlevelet nyer , mellynél fogva a’ kívánt átmenet neki megen­gedtetik. Az átmenni akarót kihallgató tisztviselők vegyesen római catholicus és evangelicus vallásunkból legyenek. 6. §. Az alispán ’» illetőleg polgármester, vagy kapitány, az átmehetési bizonyságlevél kiadatása után az átmenet esetét mind azon hitvallásbeli lelkésznek, melly hitvalláson az átmenő eddig volt, mind azon hitvallásbeli lelkésznek, melly hitval­lásra átment, azonnal tudtára adni köteles. 7. §. Azon tisztviselők, kik az 5. §. esetében az átmenni kívánót kihallgatták, az egész eljárás fölött a’ legközelebbi közgyűlésre körülményes tudósitást tesznek, és ezen tudósítás mellett bemutatják mind az első hat írásos folyamodásnak visz­­szatartott második eredeti példányát, mind pedig az átmehe­­tésröl kiadott bizonyságlevélnek másolatát is ; a’ közgyűlés pe­dig ezen tudósítást mellékleteivel együtt szükséges tudomás vé­gett a’ m. kir. helytartó-tanács utján ő felségének azonnal fel-* küldendi. 8. §. fia az alispán, ’s illetőleg a polgármester, vagy kapi­tány , az átmenni akarónak folyamodását vagy elfogadni nem akarná, vagy a’ 2. §-ban rendelteket nem teljesítené,­­vagy bármi részben is ő vagy a’ törvényes bizonyság hanyagul járna el, a’ folyamodónak szabadsága vagyon , az 1. §-ban említett két tanútól veendő bizonyítvány előmutatása mellett ellenök az illető törv.hatóság előtt panaszt tenni, a’ törvényhatóság pedig az illy tisztviselőnek a’ köztörvény útján leendő feleletre vona­tását megrendelni, és az átmehetési bizonyságlevelet azonnal kiadatni köteles. * * * Országgyűlési tudósításaink junius 27-kéig terjednek. Hátra maradni, napokat elhagyni nem akarunk; kívánjuk, hogy utódunk tisztán vehesse át a’télt, ’s megszakadás nélkül foghassa fel saját tudósításai által k’ fonalat, hol az kezünkből kiesett. Azért megbocsátandnak lisztéit olva­sóink, ha mindent terjedelmes résztelekben e’ szűk helyre nem szoríthatván, inkább kivonatra szorítkozunk, hogy sem hézagot okozzunk. Junius 22-kén a’ magos föRR. a’ vallás ügyé­ben mart. 25-kéről érkezett kir. választ, ’s a’ t.­RRnek arra kell izenetét tárgyalók. — Az illés hosszú volt, dél­előtt 10 órakor kezdődött, 's közel esti 5 óra volt midőn vége jön, a’végzés pedig oda ütött ki, hogy a’míg. föRv. többsége a’ kir. választ elfogadta. E’ vélemény pártolói annak okát, hogy vallás-ügyek felett még mindig vitatkozni kell, abban keresők, hogy a’ki­indulási pontok, az elvek nem valának előlegesen meg­határozva. A’ kir. válaszban illy elvek vannak megalapit­­va, mellyeket az ország Rendeinek csak alkalmaztok kell. A’ Kir. és RR. pedig ezt tenni nem akarják. Nem akarják nevezetesen alkalmazni a’ lélekism­ereti szabadság elvét, mert a’ szabad egyezkedést elvetik, holott a’ val­lás kényes tárgyában polgári kényszerítő intézkedés czél­­ra nem vezet, mert a’ hatalom kelletlen gyakorlása hatá­ros a’ zsarnoksággal A’szülőknek azon jogát, hogy gyer­mekeik boldogságát, tehát vallásos nevelését is be­látásuk szerint előmozdithassák,szükség nélkül korlátozni nem kell. Ha attól félnek a’RR, hogy a’szabad egyezkedésben valami reversals forma van , mondassák ki a’ törvényben, mikép abba semmi nemű hatalom ne avatkozzék, — ha pedig némelly cselek, például a­ szülök kora halálának esete specialis in­tézkedést kiván; ezt mind ki lehet a’ törvényben meritni. Prímás e­ggs­ége ellenben sem a’ kir. választ, sem a’ RR. javaslatát nem pártolá. Az elsőt nem, mert ollyasm­it enged meg a’ kath. félnek, mit neki vallása tanjai szerint tenni nem szabad. A’ másikat nem, mert ez már épen pa­rancsolni kívánja azt, mit a’ kir. válasz csak megenged. — Ezeknek ellenében azok, kik a’kir. választ nem , ha­nem a’BR. felírását pártolók, elmondották: mikint nem elég nagy elveket csak kimondani, az igét testté is kell változtatni. Már pedig a’ lelkismeret szabadsága szabad akaratot föltételez; ott pedig szabad akarat nincs , hová a’ clerűs becsuszhatik. — Mondatott, hogy az első kir. válasz polgári szerződéseknek kívánta a’ gyermekek ne­­veléséröli egyezkedést tekinteni; a’ másik pedig azt kö­telezőnek tekintetni nem kívánja. Ez nemcsak követke­zetlenség­ , hanem erkölcstelenségre is vezet, mi a’ val­lást felforgatja, ’s a’ statust megdönti. És mikor egyez­kedjenek a’ szülők? házasság előtt? ez mámoros állapot, ’s ki fog egy szemérmes leánynyal a’ gyermekszü­letésről csak beszélni is? vagy tán a’ szülés fájdalmai ál­tal levert anyával egyezkedjék a’ férj arról, hogy mely­­lyik templomban kereszteltessék gyermeke? Aztán ter­mészetes, hogy mindenik fél a’ maga vallásábani nevelést fogja kívánni, ’s ha meg nem egyeznek, ki intézi el a’ vitát, ha nem lesz positiv törvény? a’clerűs befolyása? és itt van a’ kikerülni szándéklott' erkölcsi kényszerítés. És figyelembe kell venni e’ beavatkozásnál a’ r. cath. és 414

Next