Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)

1845-04-22 / 456. szám

Vezetni, hanem gondosan vigyáz a’ nemzeti sympathiák' fordulatára, miként hajós kedvező szélre. ’S ha mégis a törvényrontás ellen szólal fel ott, hol népjog 's szabadság törvényszerűen működnek , jele, hogy máskép’ van meg­győződve. Kölcsönös felvilágosítás ismét csak hamar kie­gyenlítik a’ dolgot. — Mert józan kormányról föltenni azt, hogy egy nemzetet törvényszerű mozgalmaiban gátoljon, ’s a’ polgári jobbléthez jutás’ útját előtte elzárja, — merő képtelenség. Ki cserélne fel örömest szabad virágzó nem­zetet —nyomora koldus szolgacsoporttal? Nemi ezt szabad nép’ szabad kormánya nem teheti! Hogy közelebb a’ kor­mány egy intézménye által a’ keletkezett társulatok’ ügyé­ben felvilágosítást, ’s a’ szabályok’ felküldését kívánja, ezt tenni szerintem nem csak joga, de kötelessége is azon leg­felsőbb felügyelői hatalmánál fogva , mellyel a’ közbéke, csend ’s jólét felett őrködni fölhiva van’; tűl ezen a’ nép’ jo­gaiba vágna­k). Sokan olly hiedelemben vannak , hogy ez intézmény főleg a’ védegylet ellen van irányozva. E’ nézet’ megfejtésére a’ B.P H. irányát veszem egy kissé boncz­­kés alá. A’ B. P. H. védegylet ellen szórt megtámadásai — e’ lapnak legszörnyűbb táborozása. Elmonda minden lehető roszat ez egyletről, a’ gyanúsítás’ fekete ecsetével tükrözé élőnkbe eredményeit; beszélt háttérben lappangó politicai mozgalmakról, párttörekvésekről; ’s miután látnoki tehet­ségével merészen föllebbenté a’ jövendő’ titokteljes fá­tyolét , ’s a’ védegylet’ veszte fölött megkonditá a’ gyász­harangot ; — számokra állítva megmutatá, hogy keres­kedésünk az örökös tartományok’ irányában eddigelé kedvező volt; — ’stb. ’stb. — Hogy német lapok , ’s köztük főleg a’ magyarevő augsburgi, sértett érde­kük’ érzetében, vagy velők született természeti ösztön­nél fogva bosszús declamatiók’ tüzes kartácsait szórják el­lenünk ? nem újság, — ám tegyék, mig ki nem fogy a’ töltés; de hogy a’ B. P. H. mikép’ teheté ugyanezt ? előt­tünk megfoghatlan. Minden nagyobbszerű reformok kisebb nagyobb mozgalmakat, véleménykülönbségeket idéznek elő; — az eszmesurlódás nem csak hasznos, de sőt szük­séges is az ügy’ tisztába hozatalára; mert csak ez által tá­­volitathatik el a’ káros egyoldalúság. — Hogy a’ Híradó a’ védegylet’ elveit nem osztá, ’s fölötte nem tetszését nyil­vánító, véleményszabadságával élt; de gúny ’s gyanúsítás’ fegyvereivel támadni meg egy vállalatot,mellynek szerencsés sikeréhez egy nemzettöredék’ vágyai ’s reményei tapadnak, ’s melly nem „egy párt, — hanem a’ közös haza’ jobb­létét ’s boldogságát czélozza, — szerencsétlen tac­tica! A’ törvényhozó testület — ’s ennek példája’ nyo­mán az összes megyék’ nagyobb része ’s maga a’ nem­zet’ többsége komoly ’s minden oldalú megvitatás után — a’ védegyletet, mint jelen körülményeink közt egyedüli biztos óvószert a’ közelszegényedés ellen — elfogadja, ’s a’ nemzeti nagy czél* honunk’ anyagi jobbléte’ eléréséhez, ha tán szükség, némi kis önmegtagadással is járulni, egy szebb jövő’ biztos reményében, hazafiai szent kötelességé­nek is ösmeri: a’ B. P. Híradó e’ nemzeti meggyőződés ’s nyilatkozat’ ellenében saját egyéni véleményét állítja föl, ’s íróasztala megöl táboroz üres tirádákkal a’ naponta dú­­sabban eredményező tények ellen. Ő a’ védegyletet párt­gyermeknek tekinti, mellynek születése idöelőtti, erősza­kolt (elkoptatott conservativ variatio),’s mellynek csak ká­ros következései lehetnek; ’s kérdésül teszi fel: „Helye­sen cselekszünk e, midőn szegénységünkön azzal törekszünk segíteni, hogy minden erőnkkel most () olly tárgyakat ál­lítunk elő,mellyek senkinek sem kellenek, (?) úgy annyira, hogy a’ legbuzgóbb honfiakat is becsület-szóval szükséges lekötelezni, miszerint azokat bár drágábbak, mégis rosza­­ságuk’ daczára megvegyék, ez által pedig pénzünket’s igyekezetünket azoktól elvonjuk, mellyek’ kelendősége tő­szomszédságunkban nőttön nő , és mellyekkel minden más termesztőkkel versenyezhetnénk , míg ipari tárgyakban senkivel sem vagyunk képesek versenyezni . — Ugyan ne­vezze meg a’ B. P. H., hol van a’ föld’ hátán azon ország, mellynek rendeltetése csupán termesztés volna, ’s melly iparűzés nélkül a’ nemzetgazdagság ’s jólét’ csak bizonyos fokára is vergődhetett volna? Vagy nem azt tanúsítja e czáfolhatlanul a’ tapasztalás , hogy a’ melly országok ki­terjedt gyáriparral bírnak, ott a’ földmivelés is sokkal jobb lábon áll, ’s következőleg, hogy a’ kettő egymás mellett nem csak megfér, hanem egymásra kölcsönösen üdvös hatást gyakorolnak?—Egyébiránt jó lesz megjegyez­ni, hogy a’ védegylet nem azért alakitatott, hogy honunkat gyárországgá emelje. *) A’ védegyletnek, — ha jól fogtam fel — e’ tisztán ket­tős czélja van: 1. Hogy Magyarországot a’ közelszegénye­dés’ örvényétől, melly felé jelen szomorú helyzetünkben napról napra szembetünöleg sodortatunk, megmentse. 2­or Hogy a’ belföldi iparkészitmények’ kelendősége’ biztosítása által gyárak’ keletkezését ’s a’ tespedő ipar’ emelkedését eszközölje; ’s mi ettől elmaradhatlan, a’ földmivelés ’s az általános országgazdálkodás’ szunnyadó erőit kellő élet­mozgásba hozza. Lássuk , miként felel meg e’ kettős czél­­jának? Tegyük föl hogy a’ védegylet’pártolóinak száma egy millióra szaporodik. Már ha ezen egy millióból évenként mindenik tag csak lopostot ad honi czikkekért,azon összeg­ből , mit eddig külföldiek’ kezébe adott, 10 millió p.ft men­tetett meg hazánk’ részére; ’s ha e’ 10 millió ft iparunk ’s földmivelésü­nk’ emelésére forditatik , nem jobban fog e ka- t *) A’ B P. H. A’ társulatok’ keletkezhetését a’ kormány’ engedmé­nyezésétől föltételezi , legyen jámbor hite szerint. *) Ez annyiszor elmondatott már, hogy fölösleg volna említeni, ha a’ B—P. H. mindig és újra nem feszegetné, hogy honunknak nem ez az első teendője.— Mi is azt mondjuk, hogy nem. De igen az,­­ hogy első szükségeinket legalább fedezni képes legyen. 1 matozni, mintha külföldre ment volna? Hát még ha e’ cse­­­kély szám 2—3 annyira létetik (mit bízvást tehetünk), milly dús forrás nyittatott a’ hazai pénzforgalomnak? — Többek­től hallom azon ellenvetést, mit a’ B. P. H. olly gyakran szeret felhozni: „Miért vegyünk rész honi czikket drága pénzen, midőn jobb külföldit olcsóbban vehetünk?“ — Ha kihagyjuk is a’ számításból a’ hazának minden honpolgártól méltán igényelhető nemesebb resignatiót, itt egy kis öncsa­lódás van! A’belföldiért adott pénz közelünkben marad’s ha­marább zsebünkbe jő , mint a’ melly külföldre szivárgott, miből egy batkát se látunk. Állítsuk számokra. Hazai posz­tóért 15 ftot adok, mig hasonló jóságu külföldinek az ára csak 10 ft. Amaz egészen ben marad; ez egészen kimegy. ’S föltevén, hogy 500 ezer­röl adatik el illy honi posztó, már csak ez által 7,500,000 ft marad forgásban nálunk, mi­ből fölösleg költött 5 ftomat hamarább visszakapom, mint a’külföldre adottból, miből tán egy krt se látok többé*). A’honunkban ekkép’ élénkített pénzforgás azt eszközli, hogy a’ gyáros, kereskedő, iparűző jobban fizetheti a’ nyers termesztményeket; a’ földmives viszont jobban födözheti szükségeit; jobban fizetheti adóját, földesurát, papját, — több javításokat tehet ’stb. ’stb. — Az eddigiekből úgy hi­szem világos, hogy a’védegylet első czéljának megfelel, mennyiben a’ pénz­benmarad, ’s a’ forgalom élénkül. — Mi a’ második czélt illeti, t. i. hogy gyárak keletkezzenek, ipar és földmivelés előmozditassék: — e’tekintetben nem lehet magasztos örömet nem éreznünk azon mozgalmakon, mellyek honunk’ különböző vidékein, élénk gyáripari hala­dást tanúsítva, tűnnek föl. És ha betérünk kézműveseink’ műhelyeibe, ’s látjuk az örömtől ragyogó arczokat, az ar­­czokon az édes önelégülést é s nemes büszkeséget, mellyek mintha mondanák: „Elvégre minket is édes gyermekeivé fogad a’ szeretett haza, a’ kegyéből olly hosszú ideig kita­gadottakat,’ — mondjátok, nem emelkedik e magosra ke­belünk honunk’szebb jövendőjén? És ha tán eleinte nem födözheti is honi gyáriparunk minden szükségeinket, ’s fő­leg a’ fényűzési czikkekhez szokottaknak nem töltheti is be minden vágyait; van e hazafi, ki egy kis önmegtagadás­sal ’s nékülözéssel ne bírna áldozni egy szent eszmének , melly megtestesülve honunk’ szebb jövendőjét alapítja meg, ’s mintegy ujjá­ születését eszközlendi ? „Türöké és szen­vedőké a’ mennyeknek országa“ mond az irás. — Van még egy ellenvetés, mi mint legfontosabb szokott felhozatni, ’s tán legtöbbeket tartóztat vissza a’ védegylettől,— neveze­tesen: „Hátha szomszédaink visszatorlásul semmit sem vesz­nek tőlünk?“ A’védegylet egy nemzeti szent czélt tűzött ki magának , ’s korántsem azt, hogy tisztelt szomszédaink’ érdekeit sértse, ’s azokat maga ellen visszatorlásra hívja fel. Azonban ha honn, vagy másutt olcsóbban szerezhetik meg azt, mit eddig tőlünk vettek, önmaguk elleni vétség volna az elsőt nem tenni. ’S valamint mi e’ tetteket az ön­­fentartási szent elv’kifolyásának tekintenők; úgy viszont mi is kérhetjük, hogy hasonló tettünk felett a’ viszonyos­ság' mérlege szerint ítéljenek. — És ha csakugyan valósu­­landna a’ sejtelem, épen nincs tőle mit tartanunk! Pénzünk mindenesetre több lesz, mint eddig volt; ez és megmaradt termesztményeink’ bőségében pedig — csak nem félhetünk az éhenhalástól! ? A’ szükség’ vaskeze csodákat mivel. Ha­ladásnak indult gyáriparunk a’belfogyasztást rövid időn fel— rugtatandja, ’s előáll a’ pillanat, mellyben a’ nemzet a’ szükség’ érzetétől is kénytetve — Fiúmét, ’ külkereske­­désünk’ egyetlen kulcsát — kellő méltánylattal karolandja föl, ’s mint az összes nemzet-érdek’ leghatalmasabb emel­tyűjét tekintendi. Csak hitünk legyen erős; mi vagy utóda­ink bizonyosan meglátandjuk az Ígéret’ földét, a’ téjjel és mézzel folyó Kánaánt. — Gelléri Szabó: IGAZÍTÁS. Lapjaink’ 455. számában a’ gyáralapító társaság’ ápr. 13-kai közgyűléséről szóló czikknek azon helyére nézve , mellyben mondatik, hogy „D. F. ’s gr. D. E. egyszerre állottak fel“ igazításul megjegyeztetik, hogy gr. D. E. előbb, K. L. be­szédének mintegy közepe’ táján állott fel, D. F. pedig jóval utóbb, K. L. beszédének vége felé, D. F-nek második felszólalása csak az említett beszéd’ végén az alelnökségre tett indítvány által vál­ván szükségessé,­ből — hogy a’ nevezett párt, volt követeinket közhelyeken leggunyosabb dalokkal illeti. — Illy környülmények között idő’ haladtával látjuk, miként tűzi ki az ellenpárt hegyen és völgyön lobogóit, — és mint kiáltják ki K V. tbirót e. al­ispánnak, b. M. L. tbeli főjegyzőt m. alispánnak; várunk a’ harczczal, nem mintha elvért, és elv’ embereiért harczolni nem tudnánk, nem mernénk; de mert mi jobban szeretjük a’ békét, — mint a’ minden kötelékeket széljel romboló harczot; — de felébredve utóbb azon álomból, mellybe az általunk ajánlott béke’ elfogadtatásának reményével ringat­­tatánk, — az ész , erély és szónoklat’ minden kellékeivel biró S. J. jelenlegi m. alispánt és B. P. J.birót tűzzük ki al­ispánoknak; — és ezen kitűzés után az általunk ismételve ajánlott egyezkedés’ sikeretlensége meggyőz bennünket ar­ról, hogy megyénk’magas állású egyéne fúvatja a’tárogatót. Csalódtunk tehát, miként csalódtak a’ régi népek, mellyek azt hivék, hogy a’ cser’ zöldje közül Zeus istenség’ taná­csa hallatszik: — mi közt K. V. lelépvén, az ellenpárt M. L. b. e. alispánnak, és V. J. m. alispánnak kiálltja ki; — a’ baloldal nem adja, a’ még mindig várt béke miatt, életének jeleit, mi alatt az ellenpárt a’ szavazatok’ per fictionem juris többségét megszerezve, jövő tisztépitő székünk főispáni he­lyettesünk m­nga által — minden kérés nélkül — a’ három esztendő’ elfolyása előtt 15 nap alatt f. hó’ 24-ké­­re kitüzetik. — Megéltük e’ hó’ 14-dik napját , és a’ nap’ kora reggelén már széllengette zászlókkal szál­­litá mindkét párt embereit székes városunkba, az ellen K. M. L. és V. J-t kiáltozva a’ piacz’ közepét foglalta el — mig a’ baloldal’ emberei S. J. és B. P.-t harsogva, mintegy 9 órakor összejővén, 11 órafelé szinte a’ piaczon meg­jelentek ; — nehogy azonban az összeütközésre alkalom adassák, vezetőjök által tanyájokra visszavezettettek, vala­mint az ellen félrevonult, — mintegy fél óra múlva a’ tiszta újítások’ szokott helyét, hol gyűlésünk megnyitandó vala, elfoglalván. — Embereink a’ közbejött eső miatt meg nem jelenhetvén, a’ gyűlés’ megnyitásával, mellyet a’ közszeretetben levő B. P. első alispánunk a’ BR-et köl­csönös türelemre és méltányosságra emlékeztető beszédé­vel megnyitott,sem szóval, sem jelenlétükkel részt nem ve­hettek : a’ gyűlés’ miképeni végeztétől már eleve korán félni lehetett; és aggodalmunk nem valt szerfeletti, mert alig, hogy a’papi tized’szokásos ellenmondásai’megtör­téntével tisztelt elnökünk, a’ nemességet összeíró választ­mányok’elnökeit, az összeírások’beadására felszólítja, mi tel­jesítetett. S. A. t.beli aljegyző az összeírásokat minden felol­vasás nélkül hiteleseknek kívánja kimondatni. Ezen indítvány olly helyen, hol az S. G. párt az idő’ viszontagsága mint meg nem jelenhetett, már maga nem csak a’méltatlanság’ typusa , de az ingerültség’ felzajdítására a’ dühösködés szánszándékkal széjjel szórt parázsa, de halljuk tovább: tisztelt elnökünk hiába figyelmezteté a’ bennlevőket , mi­ként az összeírásoknál könnyen megtörténik, hogy hamis bemondások után nemtelenek is beirattathatnak , hiába mondá, miként ez szokáson kül vagyon; mert az indítvá­nyozó P. J. t.biróval egyre sürgeté indítványát, — szót emel a' csak most érkezett J. S. t.biró; hiszem, úgymond miként a’ t. RR., csak igazságot, törvényességet és mél­tányosságot akarnak végzésül, nem volna pedig az, ha a’ t RR. végzést alkotnának (adott jelekre a’ bent levő párt, nem halljuk), folytatja szóló: e’megye’ egy nagy részé­nek kizárásával, kéri tehát, (ismét nem halljuk) L. A. t.­biró, halljuk t. RR. J. S. t.biró folytatni kívánja beszédét. L. A. t.biró], szólani fogok és pedig t.biró úr helyett (pártja halljuk). J. S. t.biró fentartom szólási jogomat. L. A. t.biró nem értek egyet L. A. úrral, hanem indítványozom, hogy szavazás által döntessék el, valljon hiteles vagy nem hite­les e az összeírás ? — ’s ezen indítvány, bár nem egyéb mint az előbbi indítványnak fejér köpenybei burkolása, mert jól tudta L. A. J.biró, miként számtöbbsége a’ kitű­zött rokonsága’ utján a’Barsból számosan behozott, de eddig szavazattal nem biró nemesekkel megvagyon, elfog­adtatott főispáni helyettesünk’ testvérének ezen indítványát midőn az elnök végzésül kimondja , szavazatszedő­ vá­lasztmányt nevez. L. I. pártja a’ tanácskozásokban résztve­­endő, megjön,és hallván L.A.tb.’ indítványának végzésül tör­tént kimondását, más szavakkal azt, hogy a’ kül megye­­becsöditett nemesek önmagok felett szavazzanak,miként sza­vazatuk van,’s hogy igy az összeírás minden felolvasás nélkül hitelesnek mondassák : magoknak a’ történtekről tudományt szerzendök, a’ szín —a’ gyűlés’helye— mellett megjelen­nek, az ellen’emberei kijönek, rendet és türelmet ajánl az elnök; mialatt a’ végső asztal összetöretik, elnök : sol­­válom a’ gyűlést; lárma, zaj; elnök: „solválom a’ gyűlést’, és székét ott hagyja; — és az eddig mind két részről tett és a’pártok’összekeveredését gátló eszközök hiúsulván, az ellen’kardosai kijönek, ’s közülök egy kardot rántva, egy baloldalira vág, kardja elterelik ; az összekeveredés most már általános lévén, M. L.’ emberei léczdarabokkal, S. J.’ emberei a’megye’udvarában levő kövekkel ostromol­ják egymást viszonosan , M. L’ emberei lassanként a’ he­lyet odahagyják, és kifelé vonulnak, S. J. emberei követik, és zene mellett az udvarból kivonulnak; ez alatt B. I. első alispán a’ katonaság’ megjelenésére rendeléseket tesz, — most már a’ piaczon mind a’ két párt, és a’ rend helyreáll—­ván, a’katonaság’megjelenése visszaparancsoltatik, a’ pártok még ide ’s tova tett mozgásaik után tanyáikra vo­nulnak. — Ez gyűlésünk’ napja, és ettől már előre félni lehetett, miután az ellen még a’gyűlés előtt ajánlott békét is visszautasitá. — Ne vádolja tehát senki a’ baloldalt, mi­után az szülöttje és annak testvére’ fönöklete alatt levő párt’ ellenében léteiért küzd; — néhány nap, ’s tudva va­gyon , kié az éj ? kié a’ korány ? — Többen. Törvényh­atósági dolgok. ELŐLEGES HÍREK. Hont, april. 16-án 1845. Ki megyénk’ politicai életét éber figyelemmel kiséri, — a’ történet’ azon lapját, melly a’ liberális és az antiliberalis elveket és elvekkel bírókat — már a’ múlt század’ közepé­tül folytonos harcz és küzdésbe lenni tanúsítja; szigora részrehajlatlan és a’ tények’ kérlelhetlen bírójának ünkebe­­lében elismerendi. Harczot vívott 1842-ben az ellenzék e’ megyében lételeért’s győzelme’ napjának felmerültével nem uralmat,— de egyéolvadást tűzött ki vezérszóul, a mit életbeléptetve, azonnal több ellenpárti egyént hivatalnoknak választott, — és a’ múlt három évek’hosszú során, ki székes házunk’ teremében a’ pártok inkább, mint a’Rendek’ tanácskozó gyülhelyére ismét, ha van ki kérdőné valljon önmagunk ültettük e e’ zöldellő gyökér’ helyébe a’ türelmetlenség és pártoskodás’ magvát ? nézzen vissza gyűléseink’ folyamára, ’s látni fogja, miként a’ jobboldal minden kor és haladási kérdést pártkérdéssé tett; — tudja meg privát­ életünkből, — hogy uradalmi ügyészek ’s más nem egészen független egyének, kik’ sorai közt nem állot­tak utasítások, — szegény haszonbérlő nemesek pedig egyenes uradalmi parancsok által (miként ez E. gr. ura­dalmában történt) kénytettek a’ mindent keresztül lengő Achaman szellem’ lobogóját követni.—tudja meg közéletünk­ *) A’carthagói hölgyek­­ nemcsak ékszereiket, de hajfi­rteiket is áldozatul vivék hazájoknak; nem úgymint ama’temesvári hölgy, ki 24 kit sem volt képes hona’ javaért föláldozni. —

Next