Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)

1845-05-23 / 473. szám

jónak látnák statutarius jogaik’ használatában óvatosaknak lenni , ám jegyeztessék föl ez a’ közelebbi országgyűlésre adandó utasítások’ sorába. —­y. A’ PÁRISI VÁRERÖSITÉSEK. A’ párisi várerösitések’ felfegyverzése iránt a’ franczia kamarában közelebb folyt vitában, több szónok nem annyira a’ felfegyverzésről, mint inkább magáról az erősítések’ elvéről beszélt. Ugyan ez történik nálunk is ez ügyben, mit azonban nem lehet cso­dálni , mivel tudtunkra a’ magyar sajtó alól, mind ez ideig még semmi honi hangok, semmi magyar vélemény nem ke­rült ki, senki sem szólott önállóan ezen dolgokhoz. Nálunk a’ külügyek’ vizsgálatában azon szokás uralkodik, a’ mint ugyanis valaki hazánkban ellenzéki tag, avagy nem, a’ sze­rint azon bizonyos országi ellenzéki, avagy kormányi párt’ szemüvegén tekinti a’ dolgokat. Azaz, mi, kik olly büszkén hánytorgatjuk fel a’ külföldnek, hogy nem ismeri a’ mi vi­szonyainkat , magunk sem ismerjük, vagy legalább félre­ismerjük igen gyakran a’ külföldet, ’s nem bírunk önálló véleménynyel igen sok dolgok iránt. Mindenekfelett igen nagy hajlamunk van az ellenzéki lapoknak feltétlenül hitelt adni. És pedig nem kellene fe­lednünk, hogy Francziaországban sajtószabadság van. ’S a’ sajtószabadság igen derék dolog , és mi bizonyosan so­hasem is fogunk ellene szót emelni; de azért ne merüljünk csalódásokba, ’s emlékezzünk meg, miszerint e’ világon semmi sincs tökéletes. A’ sajtószabadsággal együtt jár, ’s ’s ezen nem is kell fenakadni, miszerint az ellenzéki lapok által vajmi sötét színekkel festetik le az ország. Óvakodó legyen tehát a’ külföldi olvasó ezeknek hallásakor , ’s ne feledje , hogy a’ napi politicában pártversenygésböl és ta­­cticából nem ritkán nagyítások szoktak elmondatni. A’ franczia ellenzéki lapok azt álliták , hogy a’ párisi várerősitések veszélyesek Francziország’ alkotmányos sza­badságára nézve , ’s már nálunk, úgy szólván mindenki által, közönségesen kétségtelennek tartatik, hogy a’ pá­risi várerősitések valóban teljesen tönkre fogják tenni a’ franczia alkotmányt. Nézzük csak, mennyi elfogultság van ezen állításban, ’s ki fog tűnni, miszerint nem olly valami igen tiszta és vi­lágos ezen állítás, mellyet szükségképp azonnal át kell látni. Könnyű azt egypár száz mértföldre állítani, miszerint megvesztegetett többség az, melly ez ügyet a’ franczia kamarákban pártolja, de igen megjárná, ki ezen állításnak bebizonyítására szólhatnék fel; egyébiránt hiszen, igaz ugyan , hogy nálunk meglehetősen divatban van a’ franczia követkamarát rágalmazni, ’s némellyek után útfélen gya­­lázzák azt, mivel kebelében a' conservativ politica bir több­séggel ; ’s igen természetesen, mi is jobb szeretnék, ha kevésbbé conservativ volna a’ franczia követkam­arai több­ség ’stb. De lássuk az erősítések­ ügyét. Páris maga Francziaország, ez közönségesen tudva van, ’s még Napoleon is kénytelennek érezte magát a’ lemon­dásra , midőn már az ellenség’ kezében volt. Mindenesetre tehát, ha meg akarják védeni Francziaországot, meg kell védeni Parist, ’s azért, hogy a’ párisi várerősítések egypár száz millió frankba (az eredeti terv szerint 140 millió frankba), azaz ugyanannyi váltó­forintba kerülnek , ezt nem lehet oktalan pazarlásnak nevezni, mert Francziaor­szág testvérek között is mindig megér egypár száz millió rész forintot. Nem lehet azt mondani, miért erősítik csupán a’ fővá­rost , ’s miért nem inkább az egész országot, mert elő­ször is figyelembe idézvén vissza, hogy Pál is maga Fran­cziaország , nem is lehet olly könnyen az egész országot megerösíteni, mint épen magát Páris , egy várost. Egyébiránt Francziaország e’ téren sem maradott el; két oldalról tengerrel határos, Spanyolország felé hegynek veti hátát, ’s Németország felöl várerősitésekkel bir. És nem áll az, hogy Párisnak megerősítése, a’ centrali­­satio’ elvéhez híven, a’ középpontot szilárdítja, emeli ugyan, de más részről az egész országot elhagyott állapotban hagy­ja, ’s kiszívja annak erejét. Mintha bizony a’ centralisatio ebből állana! A’ centralisatio nem erőtlenné teszi a’ fővá­roson kívüli országot, hanem egyesíti az egész országnak minden erejét. Nincsen a’ párisi várerősitésekkel elhanya­golt állapotban hagyva az ország, nincsen azok által az ellenség azonnali Páris alá sietésre bírva. Egészen ellen­kezően. A’ párisi erősítések a’ határszélen meglevő ’s a’ hadtudomány’ körében hires Vaubanra emlékeztető erőssé­gek’ fontosságát növelik. Ezután az ellenség nem hagyhatja azokat az útfélen, sietvén mindenek felett Páris alá; mert Párist elfoglalni ezentúl legalább is nem lesz könnyű mun­ka , és ennélfogva az ellenségnek nem lehet magában ezt feltennie: mindenek felett Páris alá sietek. Ezentúl, hacsak két tűz közé nem akar szorulni, szükség, hogy az ellenség egész Párisig mindent, minden várat, minden várost elfog­laljon, bevegyen. Mennyi idő van ez által nyerve Páris­nak, Francziaország’ személyesitőjének védelmére, és pe­dig ismerjük azon latin közmondást: kinek [ideje, annak élete is van.­’S mindenek felett mennyivel nehezebbé,meny­nyivel költségesebbé tétetik ekkép’ az ellenségnek a’ Fran­cziaország elleni háború! Nem áll tehát azon csillogó ellenvetés sem, miszerint a’ párisi várerősitések korunkban immár fonákság, anachro­­nismus, mivel most már más alakot öltött a’ háború, most már nem várak’ostromában áll az, hanem mobilizált erő­vel folytattatik, mivel a’ párisi várerősitések épen azt eszközük, hogy a’ háború, legalább a’ Francziaország el­leni invasionális háború ne egyedül mobilizált erők’ küzdel­mének szolgáljon alkalmuk Francziaország sokkal több balítéletet sértett meg forradalmai által, semhogy az eu­rópai ügyek’ és diplomatia’ jelen állapotában elszigetelt helyzetben ne legyen. Számra nézve lehetlen , hogy az egyetlen Francziaország ugyanannyi fegyverest állíthasson elő , mint az ellene szövetkezhető egész Europa. Az okos­ság parancsolja tehát, hogy azon előnyt, mellyel ennek folytán egy szövetkezhető európai hadsereg a’franczia had­sereg felett bízhat magában Francziaországban , ez utóbbi tőle kitelhető módon paralysálja, azaz ne bízza magát egye­dül a’ mobilizált erők’ küzdelmére. Ekkép’ Francziaország, mikép’ Anglia , szigeti helyzetbe van téve, ezzel pedig a’ czél el van érve. Vannak igen sokan, kik egész készséggel megismerik a’ párisi várerősitések’ fontos voltát a’ külellenség’ irányában, az ország’ függetlensége’ tekintetében, de egyszersmind az alkotmányos életre nézve tartják azokat felette veszélye­seknek. Én részemről minden rejtett gondolat nélkül legkisebbet sem tartok a’ párisi várerősítésektől a’franczia alkotmányos szabadság’ ügyében. Francziaországban parlamentáris kormány van, ’s kivált ha ez már kellően megszilárdult ’s teljesen átment a’ nem­zet’ életébe, mi természetesen nem történhetik meg egy­szerre , parlamentáris kormánytól nincs mit tartani, hogy az alkotmányos életet eltiporja. Ez olly valami megdönthet­len igazság, mellyet, ki csak valamennyire járatos a’ par­lamentaris kormány’ viszonyainak ismeretében , ki csak va­lamennyire képes felfogni Angliának, hol már megszilárdult a’ parlamentáris kormány, jelen politicai helyzetét, ’s is­meri annak az utóbbi másfél század alatti történetét, bizo­nyosan nem fog tagadhatni. Ez ellen legfölebb csak azt lehet felhozni, miszerint ugy de még Francziaországban nincs eléggé megszilárdulva a’ parlamentaris kormány; ott ezen dolog, úgy­szólván , még csak tegnapi növény. De tagadhatni­­ , hogy eléggé meggyökerezett a’ szabadság’ szeretete? Állíthatni e, hogy egyedül a’párisiak szeretik a’ szabadságot ? És végtére is, hiszen kik ezen véleményben vannak, ezt mondják: a’­ mostani kormányról nem tesszük fel, de lehetnek a’ távoli jövőben olly kormányok, mellyek visszaélnek a’ fegyverrel az alkotmányos élet ellen, így te­hát a’ jövőért fé­lnek, pedig épen azért nem kellene félni, mert már akkor teljesen vérébe lesz oltva a’ franczia nem­zetnek az alkotmányos élet, a’ parlamentaris kormány. És ne feledjük csak, miszerint a’ franczia katonaság egészen más, mint másutt Európában. A’ franczia katona nem tekint megvetéssel a’ polgárra. Egész ellenkezően, a’ franczia katona azzal büszkélkedik, azzal dicsekedik, hogy ő is polgár. ’S a’ júliusi forradalom’ folytán annyiszor ismé­telték a’ katonaságnak: „a’ népre lőni bűn“, mikép’ való­ban nem igen lehet várni, hogy komoly felkelés’ esetében a’ katonaság, és pedig egész Páris’ halomra lődözt­etésében részt vegyen.* Különben is, és ebben igen nagy fontosságot találok, a’ torlaszokat (barricades) nem a’ várerősitésekből kell és lehet bevenni; a’ párisi forradalmat az utczákon kell és le­het legyőzni. Sőt civilizált honokban fel lehet e valamelly kormány­ról tenni, hogy amúgy könnyedén összelődöztessen egy olly virágzó várost mint Páris? De mit is nyerne ezzel ? A’ felkelésekben legkisebb részt vesz a’ házbirtokosok’, ke­reskedők’, ’stb. osztálya; ’s ezeket is ellenségeivé tegye a’ kormány? Avagy ha ellenségeivé nem teszi is, miért káro­sítsa meg azokat? Mikép’­lődöztethetné a’ kormány Párist ? Köztudomású dolog, hogy a’ fenálló rendnek legnagyobb barátja a’ nem­zetőrség , mert a’ jó „epid­erák nem igen szeretik magokat a’ forradalom’, vagy tán épen apró csepre lázadás’ részei­nek kitenni, ’s különben is az utczákon lévén szükség a’ küzdésre , mig a’ nemzetőrség, és pedig az utczákon a’ kormány mellett küzd , addig csak nem fogja a’ kormány a’ várost lődöztetni; ha pedig a’ forradalom már olly komoly alakot von, hogy a’ nemzetőrség is hozzá állott, akkor már késő, akkor már vége a’ dynastiának. Azonban talán csak azt is illik megváltani, miszerint, ha a’ várerősitéseknek azon gyümölcse lesz , hogy az apró zendülések (erneute) megritkulnak, annak csak örülni kell, mert nem azokban áll a' franczia alkotmány’ biztosítéka. Ez az egész okoskodás oda menne ki, mintha Páris nél­kül a’ franczia alkotmány fen sem állhatna, mintha örökké Páris’forradalmaira volna szükség, hogy Francziaország alkotmányos élettel bírjon! És végtére is hire sincs a’ hajnak! Ki az, ki nem tudja, hogy Páris ollyan mint a’ lőpor, melly ha tüzet kapott, mi­nél erősebb és közelebb van a’ nyomás , annál nagyobb erővel repít a’ levegőbe ?! Én valóban azt tartom , inkább félhetnek az erősítések Paristól , mint Páris az erősíté­sektől. ’S ha csakugyan hinnem kellene , hogy a’ franczia al­kotmánynak egyedüli őre Páris, akkor is egész komolyság­gal sokkal veszélyesebbnek tartanám a’ párisi várerősíté­­seknél a’ párisi utczáknak újabb időben divatba hozott (kö­vezet helyett) faburkolatát, mert a’ kövezetét sokkal job­ban lehet használni az utczai küzdelmekben és torlaszok’ emelésében. Ha a’ párisi várerősitések készen lesznek, akkor Euró­pában valóban egyetlen ágyulövést sem lehet tenni Franczia­ország’ megegyezése nélkül. — I. J. Törvényhatósági dúktok. GYŐR, máj. 13.­­ Hat napig tartott folytonos ziva­tar után f. hó 1 5-kén kezdett megyei közgyűlésünket be­­végeztük. — Megyénk’ múlt közgyűlése a’ nemesi­­ter­­heket viselő és megyei hatóság alá tartozó honora­­tiorokat szavazattal ruházá föl. — Ezen végzés’ kö­vetkeztében jelen gyűlésünkre érkezett a’ helytartótanács­­tól egy intézmény, mellyben — felsőbb meghagyás’ követ­keztében — megyénknek kötelességül tétetik: tisztújitási rendszabályainak, úgy a’ szavazat iránti eddigi gyakorlat­nak felsőbb helyre leendő felterjesztése; azon esetben pe­dig , ha megyénk a’ honoratiorok iránt hozott határozatá­tól el nem állana, főispán úrnak meghagyatik , hogy ám­bár a’ törvényben kitűzött 3 év már lefolyt, tisztujitásunkat a’ felsőbb helyről érkezendő feleletig felfüggeszsze. A’ kö­zelgő tisztujitás miatt megfogyatkozott szabadelmü rész a’ határozatot védelmező , a’ most hatalmát éreztető conser­vativ párt — különösen pedig a’ rendkívül számos egyházi szónokok’ ellenében. A’ harcz keserű volt, mert a’ me­gye’ következetessége forgott kérdésben. Ugyanazon egyének, kik két hónappal ezelőtt a’ honoratiorok’ ügye mellett leghatalmasabban szónokoltak, a’ nélkül, hogy a’ törvény azóta változott volna, a’ h.tanácsnak felterjesztést és eddigi gyakorlat iránti értesülést kívánó intézvényére a’ határozat ellen egész ingerültséggel küzdöttek. És igy ám­bár a’ szabadelvűek’ részéről a’ méltányosság- és követke­zetességen kivű­l kifejtetett az is, hogy a’ megye azon sta­­tutarius jogánál fogva, mellyel különböző tisztujitásokra különböző osztályú nemnemes egyéneket, például elsőben az egykoriban kizárva volt lelkészeket, később káplánokat, majd ismét a’ helységek’ jegyzőit és az akademisi oktató­kat szavazattal felruházá , a’ nélkül, hogy ez iránt a’ hű tanács által nehézség tétetett volna, — törvényesen intéz­kedhetett. — Midőn gr. Z.------0.--------az a’ Rendeket azon morális veszteségre figyelmezteté , melly a’ csak nyolcz hét előtt egyhangúlag — két szavazat’ elle­nében — hozott szabály’ eltörléséből következend; egy, a’ símátlanságáról ismeretes egyén által nemcsak ő, de vá­rosunk’ egész polgársága a’ legbotrányosabban megbánta­­tott; mert azon iz kijelenté, miszerint a’ megye’ határoza­tainak rögtöni változtatása semmi morális kárral nem jár, hanem gr. Z. D. ur az által, hogy polgári vörös csá­kót tön fel, a’nemesi szabadságot aláásta. Ezen kifeje­zésért erősen megrovatott, sőt jelenvolt derék városi kapi­tány ur által szavának visszavonására utasittatott. Azonban a’ sértő’ pártja hatalmasabb lévén , minden elégtételt mellőzve , a’ határozat’ kimondását sürgette, melly minő balzsamot csepegtetett a’felszaggatott sebekre, az ide iktatott jegyzőkönyvi végzés’szavaiból kitetszik: „A’ KK. és RR. a’ k. intézmény’ tartalmából meggyőződvén ar­ról , hogy ha a’ nemnemesek’ szavazata iránt a’ bekövetke­ző tisztujitásra hozott határozatuknál tovább is megmaradná­nak (!), ’s ennek felsőbb helyen­ fentartását szorgalmaznák, azon kívánságuk’ teljesülésétől , melly szerint óhajtják , hogy a’tisztujitás a’törvényes időben megtartassák, talán hosszasabb időre elesnének, azért is azon okból, hogy ez utóbbi törvényes kívánságuk (a’ tisztujitás, melly által hi­vatalhoz lehet jutni) minél előbb teljesülhessen, fenn már jelesített (!?) a’ nemnemesek iránt a’ bekövetkező tisztúji­tásra hozott határozatuktól most elállanak.“ — A’ már el­készült összeírás a’ választmánynak kiadatott olly utasítás­sal, hogy abból a’honoratiorok’azon részét, melly most szavazatától elesett, kitörölvén, azon munkálatot a’ s hó’ 26-kára végzésileg kitűzött közgyűlésre beadja. — Ezen határozat már más nap ismét változást szenvedett, mert a’ tegnapi többség a’ honoratiorok’ kitörlésével megbízott vá­lasztmánynak kötelességül tévé munkálatát nem a’ f. hó’ 26-kára kitűzött, hanem még e’ jelen gyűlésre beadni. — A’ választmány egypár nap múlva munkálatát be is adta, ’s ekkor az úgynevezett conservativ rész — miután szerinte a’ honoratiorok’ kitörlésével megbízott választmány’ mun­kálata’ beadásával a’ tisztújitási előkészületek tisztába ho­zattak— a’végzés’am­a’ részét, melly f. hó’ 26-ra köz­gyűlést rendel, megdöntötte, ’s főispán ur ö­nligát addig ostrom­lá, mig ö­t. évi junius’ 9-kére a’ közgyűlést, 10-re pedig az annyira óhajtott tisztujitást végre kik­izé. — Élje­nek harsogták át megyei teremünket, pedig tisztujitás utá­ni napon hány remény­ hiusult kebel fog sóhajtozni? milly keserű leend a’ szánom bánom! Ezekután egy hajdanában volt szabadelmü­s táblabiró ur, ki testvérével­ huzamos czivakodásaival megyei tanácskozá­sainkat évekig keserítette, — most a’békeszeretet’ ru­háját öltvén fel, az első napi heves vitatkozások’ kö­vetkeztében inditványozá , hogy a’ tárgytóli eltérések , kifakadások és sértegetések’ esetében a’ tiszti ügyé­szi hivatalnak jövőre kötelességül kellene tenni, hogy a’ jó rend’ fentartása és a’ sértések’ m­egboszulása mellett fel­szólaljon.— Ezen indítványnak két czélja volt; először: a’ némelly urak’ legnagyobb boszuságára még szabadon pergő néhány nyelvnek megkötése, vagy legalább az elő­adások’ zavarása. Másodszor: főügyészünk’ hírnevének is­­mért megtámadása. — Ehhez járul még az , miszerint van egy kedves egyén, kit a’ hatalmas rész kar­jain ringat, ’s alig várhatja, hogy ezen elkényeztetett kegyenezét a’ mostani férfias jellemű főügyész’ he­lyébe ültethesse, — meg kelle tehát ragadni minden al­kalmat, mellyel közszeretetben álló főügyészünket a’ kö­zönség előtt gyanús színben lehet­ feltüntetni. Ide vala irányozva már múlt közgyűlésünkön egy egyénnek főügyé­­szü­nk’ ellenében közbe kiáltott ama’ vádja, „hogy ő köte­lességét nem tudja“, — ide ama’ rágalmazó jelentés, melly a’ B. P. Híradóban ezen kifejezést ismételni bátorkodék a’ nélkül, hogy szeretett főügyészünk’ diadalát — különösen annak kötelessége felöli nézeteinek előadását, és a’ közön­ségnek erre egyhangúlag nyilatkozott méltánylatát — csak szóval is megemlítette volna. — Főügyész úr jelen tárgyra nézve elmondá, hogy neki csak a’közönség’ meghatáro­zása’ következtében kötelessége a’ vádnak feltétele. A’ váda 338

Next