Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)

1845-05-30 / 477. szám

TARTALOM. Kinevezések. A’zsidókérdé­s a’jog’, a’ lelkisme­­retszabadság’, a’ józan politika’ és a’ nemzetgazdászat’ szempont­jából. (Vége.) A’ népjegyzékről. — Fővárosi újdonságok. — Vegyes közlemények. Felelet Kolozsy urnak a’ Pesti Hírlap’ 455-ik számában megjelent czikkelyére. — Külföld. Értekező: Francziaország’történetei a’ consulatus ’s a’csá­szárság’ idejében Thierstól. Hirdetések: BRAQTAN­ORSZÁG Im ERDÉLY. Ő cs. k. felsége B­e­k­e K­á­l­m­á­n­­t a’ k. tanulmányi bizott­ság’ eddigi tollvivőjét az említett bizottságnál ülnökké kinevezni kegy. méltóztatott. A’ nagyméltóságu magyar királyi helytartó-tanács , a’ királyi közalapitmányi pénztárak’ főtisztségében megüresült pénztári tiszt­ségre Trübsvelter Ferencz eddig járulnokot, ennek előléptetése által megürült járulnokságra Kés Alajos eddig díjas gyakorlót, en­nek helyébe pedig Anker Lajos eddig kebelbeli kiadó hivatalában fizetéstelen gyakorlót díjasgyakornokká méltóztatott kinevezni. A’ ZSIDÓKÉRDÉS a’ j­og’, a’ lelki­ism­eret-sza­­badság’, a’ józan politik­a’ és a’ nemzet­­gazdászat’ szempontjából (Toldalék a’ pesti hírlap’ zsidó­ Czikkeihez). (Vége.) A’ nemzetgazdászat. Lásd ! ezt találtam úgymond a’ prédikátor, az egyiket tedd a’ másikhoz, hogy beteljesed­jék a’ szám. Salamon (Préd. 7,27.) Nemzeti fény a’ czél. Hogy elérd, forrj egybe magyar nép. Kölcsey (Munkái’I. 146 lap.) Gondolom , hogy valamint kortársaink általánosan, szinte úgy különösen honfitársaink’nagy részére nemzeti jó­létet igérő gazdászati tekinteteknek erősebb hatálya vagyon, mint a’ humanitás’ tiszta erkölcsi vonzalmának. Minden kor­szaknak ugyanis saját eszméje vagyon, mellyért hevül , mellyet követ, mellyre irányozza működéseit ’s törekvéseit. A’ tizenötödik században az utazások ’s a’ felfedezések vál­tak uralkodó vezéreszmékké. A’ tizenhatodik században a’ vallás mozditá a’ szellemeket ’s az erőket. A’ tizennyol­­czadikban, főkép’ másod felében , az értelem’ felvilágoso­dása Van világpolgárság voltak a’ jelszavak, mellyeket tudó­­sok’s tudatlanok forgattak szájukban. Századunk’emberei a’ nemzetiség’ zászlója alatt seregelnek össze, „anyagi jó-­­­ét“ a’felirat, melly a’ zászlón fénylik arany betűkben , ’s ipar a’ varázsszó , melly mozdítja a’ lelkeket ’s a’ keze­ket , — melly Orpheus’lantjaként éltet lehel a’ holt agyag­ba, a’ sziklákba. A’ kor’ iparbeli irányának befolyása nem­csak az anyagi , hanem a’ szellemi productio’ terén is nyi­latkozik; mert nem egyéb, mint ezen irány, kiterjedtebb olvasó körökre számot tartván * hozza létre azon könyv­­kereskedés’s könyvcsinálás közti coalitiót, ’s ennek követ­keztében előmozdítja az irodalmi gyors fabricatiót ’s gyors consumtiót, melly egészen megfelel az anyagi ipar’ moz­galmának. ’S hogy korunk’ nemzeti iparhozi ragaszkodása erősebb , mint humanitasérti lelkesedése , bebizonyul a’ győzedelem által, mellyet Liszt’ rendszere Smith Ádámé felül viv ki magának, ámbár ez utolsónak tanai inkább egyeznek meg a’ tiszta humanitással mint az elsőb­­bikéi. — Ezeket tekintetbe vévén, gondolom, miként czél — ’s korszerű volna , ha egy megismert nemzetgazda saját tu­dományának szempontjából alapos és részrehajlatlan vizs­gálat alá venné a’ zsidóügyet, mi által világossá válnék , valljon kedvező- e a’ kor’ iránya a’ magyar zsidók’ eman­­cipatiójának vagy további kirekesztésének. A’­hires Liszt’ ezen ügyréli bírálatát sokak talán nem tarthatnák compe­­tensnek, úgy okoskodván , miszerint e’ nemzetgazdának , mint éjszakamerikai polgárnak, már ex principio kell sza­vaznia minden hit’ elnyomása ellen. De talán sziveskeden­­dik érdemes ’s tudóst hazánkfia , tisztelt Trefort A. ur azt, józan ’s érett véleményadására méltánylani. Én csak követ­kezőt megjegyezni bátorkodom. a) Ha igaz ’s kétségbe nem vonható, miszerint sem a’ pénztől, sem a’ fekvő birtoktól, hanem a’ productio, emberi erők’ öszvegétől ’s azoknak czélszerű alkalmazásától függ egy nemzet gazdagsága, akkor világos , hogy valamennyi nemzet annál gazdagabb, minél nagyobbak a’ munkára al­kalmaztatható erők ’s tehetségek, ’s minél szabadabban fejlődhetnek ezen erők a’ munkásság’ terén. ’S ebből ki­világlik , hogy egész néposztály’ tehetségeinek használatát korlátozván a’ nemzet, saját erejét meggyengiti , és saját fejleményének vet gátat. Az (anyagi ’s szellemi) erők’ fe­lette dús bőségéről hazánkban épen szó sem lehet; annál kivánatos­ tehát, hogy a’ létező erők szabadon mozdulhas­sanak ’s használtathassanak. Mit gondolnánk azon gazdá­ról , kinek minden gyermekei’ munkájára ’s működő közbe­járására szüksége volna,­­s mégis—legyen gyengeségből, rész kedvből vagy különös antipathiából, —azoknak részét, ’s pedig nem a’ legrestebbeket, kizárná a’ munkától ? b) De azt mondják, hogy a’ zsidó néposztály nem pro­ductiv , hanem csak kereskedő ’s ennek következtében a’ közjót nem mozdítja elő , ’s azért jogot nem érdemel még. De meg kell vallanom , miszerint én , ha magamnak nem volna alkalmam ezen ellenvetést táblabiráktól is hallanom , nem hittem volna , hogy korunkban még ennyi megvetés­sel szólhat valaki a’ kereskedésről! — Mert ki előtt a’ nemzetgazdászat’ elemei nem ismeretlenek , tudja, misze­rint fö­l­d­m­­­v­elés, gyártás és kereskedés a’ nemzeti vagyon’ három főtényezője , ’s miszerint ez utolsó által, mind a’ productio mind a’ constiintio előmozdittatik. Az iparüzlet ’s a’ tözslet’ magasb fejleménye a’ földmivelést feltételezik , ’s erre nézve az ipar ’s a’ kereskedés a’ cul­­turának ifjabb ágaiul tekintendők. De egyszersmind ezek mind a’ hárman ugyanazon törzsek’ sarjadékai, mellyek együtt nőnek , ’s további fejleményre nedvet ’s táplálatot visznek egymáshoz , ’s azért nincs ország, hol a’ földmi­­velés ’s az ipar virágoznának kereskedés’ virágzása nélkül. Ha tehát a’ dolgot elfogultság nélkül tekintjük , talán abban meg fogunk egyezni, hogy a’ magyar zsidók jobb sorsot érdemelnek , nem „quoique“, hanem „parceque“ keres­kednek. c) Azon kívül meg kell emlékeznünk, miszerint a’ zsi­dóknak a’ földmiveléstőli visszatartóztatása a’ középkori ke­resztyén törvényhozáson alapul, ’s azon országokban , hol a’ középkor’ hagyományai ifjúi pietással nem ápoltatnak többé , ott a’ zsidók’ szorgalma a’ földmivelés’ előmozdítá­sára is szolgál. Nyilvános ’s hivatalos közlések szerint a’ zsidók’ birtokképessége Poroszországban igen üdvös befo­lyást gyakorol, a’ mi jelesen porosz Sziléziában mutatkozik, hol a’ nemes jószágok a’ zsidók’ birtokába jöhetvén, szem­­betünőleg emelkedtek fel árukra nézve. Vannak is példák, hogy a’ jószágok’ gazdászati mivolta megjobbul a’ zsidók’ kezelése által, úgy Velencze’ tájában posványok’ ki­­szár­ttatása által tüntették ki magokat a’ zsidók. — ’S nem remélhetni e hasonló befolyást a’ magyar pusztákra nézve ? — d) A’ zsidók’ jogosítása főkép’ kívánatos a’ honi ipar’ érdekében. Hogy „a’ status’ belső üzletének szabadnak kell lennie;“ hogy „minden közműnek , az ipar’ minden ágának nyitva kell lennie azoknak, kik bele állani akarnak ;* — ezen elv már számtalanszor mondatott és mondatik. De ki fogja tagadni, hogy a’ sorompók, mellyek a’ zsidók előtt állanak, iparbeli vállalataikat százféleképen gátolják? Felteg­hetni, úgy vélekedem, hogy ismeretesek efféle példák e’ lapok’ tisztelt olvasói elölt; nem is szükséges talán említe­nem például, miszerint ez előtt négy hónappal itteni hitro­konim’ egyike bőrcserzést állítani szándékozott, ’s csupán csak ügyvédének intése, hogy a’ zsidóknak keresztyén­legények’ segedelmével nem szabad munkálni, arra bízta a’ vagyonos kereskedőt, hogy elálljon tervének valósítá­sától. — Talán nem hibázok, igénytelenül állitván, hogy meg­érkezett már az idő , hogy teljes figyelemre méltattassanak Deák Ferencz’ szavai: „A’ szorgalomnak két hatalmas rugója van : szabadság és tulajdon“ (Követi, 46.1.). E’ nyomos szavakra ügyelvén, abban találja a’ nemzet­­gazdaság feladását, hogy e’ rugók a’ legtágasabb téren működhessenek, ’s hogy sokáig ne tartson többé az ano­­mál állapot, mellynek következtében a’ hon’ lakosinak ötvenedik része a’ törvény által gátoltatik anyagi és szel­lemi erőinek szabad kifejlődésében ’s a’ hazának virágozta­­tásáral fordításában. De meg fog szűnni ezen állapot akkor, mikor az alkotmányos Magyarország, valamint más kérdé­sekre, szinte úgy a’ zsidókérdésre nézve az európai ’s ame­rikai alkotmányos világ irányában nem maradand hátra. — Nagykanizsán. — Löv Lépeid. A’ NÉPJEGYZŐKRŐL. Megyei pályám’ küszöbén, mind­járt a’ község-ügyek’ mimódom­ kezelésére forditám figyel­memet, ismerni óhajtottam a’nagyszerű kormánygép’al­sóbb mozgonyait is, mellyek csekélyeknek tartatnak még eddig, mégis elkerülhetlenek, mert nélkülök hathatósan akadályoztatnék az egész mű’ mozgása, gátoltatnék a­ ha­­ladás , mellynek zászlóját homlokán viseli a’jelenkor, is­merni tanulni iparkodtam az egyéneket, kik polgári hiva­tásuknak , ’s hazafiai szent kötelességöknek megakarván felelni, működésük’ teréül a’ hivatalok’ legkényesbbikét, legingatabbat választók , ’s letelepedve a’ nép közé nép­­jegyzők lőnek; ismerni magát a’ népjegyző hivatal’ jelle­mét is, ’s igyekezetem nem volt sikeretlen, mélyebben te­­kinték a’ dolog’ lényegébe, ’s a’ tapasztalás és gyakorlatból meriték annyi tudomást, mennyi ha a’ községek’ kormány­zása , a’ népjegyzék’ hivatalos köre, továbbá az ezek, a’ megye, földesúr és népközti viszonyok’ megismerésére nem is tökéletesen elegendő, sokkal többet nyom még is a’ latban, sem hogy benne a’ léle­kelmélkedésre nem találna elegendő tápot. Ismerni tanultam a’ Pest megyei váczi járás’ jegyzői testületét (mellynek kitűnő érdemeiről a’ megyei jegyzőkönyvek szólnak) általán ’s közepette olly jegyző­ket , kiket tiszta jellem, lelkes kitűnő ügyszeretet ’s fá­­radhatlan szorgalom vezérel, kik a’ járási’ hajdani főszol­­gabiráinak üdvös rendelései és utasításai hív megtartásával a’ sorsnak reájok nehezedett legsúlyosabb körülményei kö­zött is önerejükkel országos hitelt vívtak ki maguknak ’s ez által a’ járásnak, kik között élni, szolgáim öröm. A’ megyei pályán működvén , ’s a’ falusi elöljárók, a’ jegyző, úgy a’ falusi tanács’ hivatalos teendőit megismervén, ta­pasztalni kezdettem , hogy a’ népjegyzőben megkivántató ismereteket alkalmatos elméleti tan’ hiányában mindig csak a’ gyakorlat’ mezején lehetett szerezni, ’s hogy az e’ pá­lyám tökéletesbül és mindig későbbi, e’ nemben még eddig nélkülözött (e’ napokban megjelenendő) munkácskát szer­­kezték . „Népjegyzői hivatal és falusi tanács” czim alatt, falusi elöljárók, ’s az e’pályára készülök’ hasznára; ’s megjelenése után szándékoztam csak az időszaki sajtó’ utján hosszasabban és terjedelmesebben értekezni a’ falusi elöljárók, népjegyzők, községeik, vagy tán épen a’ község-rendszerről; miután azonban a’ P. H. 416., 454. és 465-dik számaiban e’ tárgy felöl figyelmet gerjesztő értekezések közöltettek, nem állhatom meg, hogy én is ne mondjak egy pár igénytelen szócskát — leg­nagyobb készséggel fogadván azonban — a’ szerkesztőség’ szives engedelméböl — a’ szabadságot, előbb nyilvánított tervem’ létesítésére is. *) Ha van honunkban hivatal, melly — habár különböző nevezet alatt is — őseink’ e’ földöni letelepedésének idejé­től számlálja éveit; ha van hivatal, mellynek a’ felvilágo­sodás és haladás’ e’ sikamlós századában nagyszerű jöven­dője van, úgy ez valójában a’ népjegyzői hivatal. Nem állítottam sokat, a’ népjegyzők’ eredetét őseink’ lete­lepedése idejébe helyezve, mert kijövetelök’ első éveiben a’ mindig nagyobb számmal összegyűlt nép között voltak már egyének, kik családapáknak, felvigyázók­nak, védöröknek, mestereknek neveztettek, — hogy hivataloskodásuk’ mezeje gyakorlatilag nem volt ugyan az a’ mostani jegyzékével, az természetes, működésök’ tárgyául azonban elvben hasonló térrel bírtak , mert a’ fő sark, melly körül hivataluk’ lényege forgott, akkor is csak az volt a’mi most: a’ Népvezetés, Népvezetés! boldog isten milly nagyszerű feladat, milly szentesített al­kalom használhatni a’ honnak , ’s mégis milly elhanyagolt hivatal, milly tévesztett ’s félreismert állás? képviselő egyéni mind szellemi mind anyagi tekintetben milly mosto­ha , lehet mondani nyomoru létben helyeztetvék, — ám ezt a’ nemzet’ sorsa okozá, a’ múlt századok’ feladata a’ nemzet’ fentartása volt, a’ jelené a’ művelés lesz , akkor hivatalok alkottattak, most majd rendeztetni is fognak. Ha a’ jegyző’ hivatalos körét tekintjük, bizton állíthat­juk, miszerint egy hivatal sincs, mellyben a’ teendők’ sora olly roppant lenne. Kertvéllesy Imre a’P. H. 416dik számában előszámlálja a’ csaknem végnélküli tömeget; ám itt a’ tárgyak sokasága még nem nehezítené az állást, keze­lésükbe könnyen bele szokhatnék , bele tanulhatna az em­ber , de van más akadály , melly súlyosítja, a’ haladást, ’s az heterogen létük, sok oldaluságuk, mert a’ jegyző nem egyedül jegyző, (a’ szó’ szoros értelmében) hanem (mivel ő a’ helység felett őrködő szem , úgyszólván a’ helység esze) még criminalis, polgári bíró, katonai, polgári biztos, helység’ gazdája, sok helyi kántor vagy iskolamester, de nem ritkán még gazdatiszt is; —’s mint mondám, ezen sokoldalúság nehezíti a’ jegyzők’ állását, mert mindenik osztály megannyi külön kiképezettséget és készültséget kí­ván, pedig ez nem csekély feladat. Kertvéllesy a’ ti­­szamelléki kerület’ jegyzőinek kötelességét hozza fel, mi­szerint szegények, jegyzői szoros hivataluk’ körén túl még a’ gazdatisztek’ hiányát is pótolják. Hja biz az máshol is többnyire úgy van , ’s nem épen annyira kisebb közbirto­kosságok , mint nagyobb uradalmakban , egyet nem értet­tem azonban meg, azt t.i. sine qua non — ja e? azon ke­rület’ jegyzőinek a’ hivatalelnyerésre ezen szerintem igen is extraserialis kötelességek teljesítése, ’s van e érette va­lami jutalom. Mert ne panaszoljuk e’ terhet elhirtelenked­­ve, hanem bonczoljuk egy kissé , ’s pillantsunk a’ dolog’ eredetére. A’ jegyzőt a’ köznép fizeti , ’s ezért általa kor­­mányoztatik, a’ publi­co-ad­m­in­ist­r­ationali­s tár­gyakban a’ községek feletti föfelügyelés joga a’ megyét il­letvén , én a’ jegyzőt, mint népe’ ügyében a’ megyei ható­sággal szüntelen érintkezésben lévő hivatalos egyént — bár mint is berzenkedjenek némellyek e’ tán szerintük il­letlen , vagy mit én tudom micsoda elven — elhatározottan megyei tisztviselőnek ismerem , (bár illyennek ismerné min­denki) ’s azért nem szeretném , ha mint illyen, az urodal­makban dézsmálásra, robotizásra , vagy más hasonló fun­­ctiókra saját hajlama’ ellenére, köteleztetve , ’s mintegy erőltetve használtatnék. De különböztetem a’ dolgot. Sok uradalmakban, vagy birtokosoknál a’ jegyző — nagyobb számmal tartandó tisztekre szükséges költség’ kímélése’ te­kintetéből — mint segédtiszt használtatik , ez azonban kö­telességéül soha nem létetik , hanem szívességétől függ. ) Lapjaink’ irányában készséggel közlendi a’ — Szerk. 44. Majus 80 1845. Péntek -PESTI HÍRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft­­pp. — Előzethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483­ sz. a., egyébütt minden*cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kivánt példá­nyok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. 74

Next