Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)
1845-05-30 / 477. szám
TARTALOM. Kinevezések. A’zsidókérdés a’jog’, a’ lelkismeretszabadság’, a’ józan politika’ és a’ nemzetgazdászat’ szempontjából. (Vége.) A’ népjegyzékről. — Fővárosi újdonságok. — Vegyes közlemények. Felelet Kolozsy urnak a’ Pesti Hírlap’ 455-ik számában megjelent czikkelyére. — Külföld. Értekező: Francziaország’történetei a’ consulatus ’s a’császárság’ idejében Thierstól. Hirdetések: BRAQTANORSZÁG Im ERDÉLY. Ő cs. k. felsége Beke Kálmánt a’ k. tanulmányi bizottság’ eddigi tollvivőjét az említett bizottságnál ülnökké kinevezni kegy. méltóztatott. A’ nagyméltóságu magyar királyi helytartó-tanács , a’ királyi közalapitmányi pénztárak’ főtisztségében megüresült pénztári tisztségre Trübsvelter Ferencz eddig járulnokot, ennek előléptetése által megürült járulnokságra Kés Alajos eddig díjas gyakorlót, ennek helyébe pedig Anker Lajos eddig kebelbeli kiadó hivatalában fizetéstelen gyakorlót díjasgyakornokká méltóztatott kinevezni. A’ ZSIDÓKÉRDÉS a’ jog’, a’ lelkiismeret-szabadság’, a’ józan politika’ és a’ nemzetgazdászat’ szempontjából (Toldalék a’ pesti hírlap’ zsidó Czikkeihez). (Vége.) A’ nemzetgazdászat. Lásd ! ezt találtam úgymond a’ prédikátor, az egyiket tedd a’ másikhoz, hogy beteljesedjék a’ szám. Salamon (Préd. 7,27.) Nemzeti fény a’ czél. Hogy elérd, forrj egybe magyar nép. Kölcsey (Munkái’I. 146 lap.) Gondolom , hogy valamint kortársaink általánosan, szinte úgy különösen honfitársaink’nagy részére nemzeti jólétet igérő gazdászati tekinteteknek erősebb hatálya vagyon, mint a’ humanitás’ tiszta erkölcsi vonzalmának. Minden korszaknak ugyanis saját eszméje vagyon, mellyért hevül , mellyet követ, mellyre irányozza működéseit ’s törekvéseit. A’ tizenötödik században az utazások ’s a’ felfedezések váltak uralkodó vezéreszmékké. A’ tizenhatodik században a’ vallás mozditá a’ szellemeket ’s az erőket. A’ tizennyolczadikban, főkép’ másod felében , az értelem’ felvilágosodása Van világpolgárság voltak a’ jelszavak, mellyeket tudósok’s tudatlanok forgattak szájukban. Századunk’emberei a’ nemzetiség’ zászlója alatt seregelnek össze, „anyagi jó-ét“ a’felirat, melly a’ zászlón fénylik arany betűkben , ’s ipar a’ varázsszó , melly mozdítja a’ lelkeket ’s a’ kezeket , — melly Orpheus’lantjaként éltet lehel a’ holt agyagba, a’ sziklákba. A’ kor’ iparbeli irányának befolyása nemcsak az anyagi , hanem a’ szellemi productio’ terén is nyilatkozik; mert nem egyéb, mint ezen irány, kiterjedtebb olvasó körökre számot tartván * hozza létre azon könyvkereskedés’s könyvcsinálás közti coalitiót, ’s ennek következtében előmozdítja az irodalmi gyors fabricatiót ’s gyors consumtiót, melly egészen megfelel az anyagi ipar’ mozgalmának. ’S hogy korunk’ nemzeti iparhozi ragaszkodása erősebb , mint humanitasérti lelkesedése , bebizonyul a’ győzedelem által, mellyet Liszt’ rendszere Smith Ádámé felül viv ki magának, ámbár ez utolsónak tanai inkább egyeznek meg a’ tiszta humanitással mint az elsőbbikéi. — Ezeket tekintetbe vévén, gondolom, miként czél — ’s korszerű volna , ha egy megismert nemzetgazda saját tudományának szempontjából alapos és részrehajlatlan vizsgálat alá venné a’ zsidóügyet, mi által világossá válnék , valljon kedvező- e a’ kor’ iránya a’ magyar zsidók’ emancipatiójának vagy további kirekesztésének. A’hires Liszt’ ezen ügyréli bírálatát sokak talán nem tarthatnák competensnek, úgy okoskodván , miszerint e’ nemzetgazdának , mint éjszakamerikai polgárnak, már ex principio kell szavaznia minden hit’ elnyomása ellen. De talán sziveskedendik érdemes ’s tudóst hazánkfia , tisztelt Trefort A. ur azt, józan ’s érett véleményadására méltánylani. Én csak következőt megjegyezni bátorkodom. a) Ha igaz ’s kétségbe nem vonható, miszerint sem a’ pénztől, sem a’ fekvő birtoktól, hanem a’ productio, emberi erők’ öszvegétől ’s azoknak czélszerű alkalmazásától függ egy nemzet gazdagsága, akkor világos , hogy valamennyi nemzet annál gazdagabb, minél nagyobbak a’ munkára alkalmaztatható erők ’s tehetségek, ’s minél szabadabban fejlődhetnek ezen erők a’ munkásság’ terén. ’S ebből kiviláglik , hogy egész néposztály’ tehetségeinek használatát korlátozván a’ nemzet, saját erejét meggyengiti , és saját fejleményének vet gátat. Az (anyagi ’s szellemi) erők’ felette dús bőségéről hazánkban épen szó sem lehet; annál kivánatos tehát, hogy a’ létező erők szabadon mozdulhassanak ’s használtathassanak. Mit gondolnánk azon gazdáról , kinek minden gyermekei’ munkájára ’s működő közbejárására szüksége volna,s mégis—legyen gyengeségből, rész kedvből vagy különös antipathiából, —azoknak részét, ’s pedig nem a’ legrestebbeket, kizárná a’ munkától ? b) De azt mondják, hogy a’ zsidó néposztály nem productiv , hanem csak kereskedő ’s ennek következtében a’ közjót nem mozdítja elő , ’s azért jogot nem érdemel még. De meg kell vallanom , miszerint én , ha magamnak nem volna alkalmam ezen ellenvetést táblabiráktól is hallanom , nem hittem volna , hogy korunkban még ennyi megvetéssel szólhat valaki a’ kereskedésről! — Mert ki előtt a’ nemzetgazdászat’ elemei nem ismeretlenek , tudja, miszerint földmvelés, gyártás és kereskedés a’ nemzeti vagyon’ három főtényezője , ’s miszerint ez utolsó által, mind a’ productio mind a’ constiintio előmozdittatik. Az iparüzlet ’s a’ tözslet’ magasb fejleménye a’ földmivelést feltételezik , ’s erre nézve az ipar ’s a’ kereskedés a’ culturának ifjabb ágaiul tekintendők. De egyszersmind ezek mind a’ hárman ugyanazon törzsek’ sarjadékai, mellyek együtt nőnek , ’s további fejleményre nedvet ’s táplálatot visznek egymáshoz , ’s azért nincs ország, hol a’ földmivelés ’s az ipar virágoznának kereskedés’ virágzása nélkül. Ha tehát a’ dolgot elfogultság nélkül tekintjük , talán abban meg fogunk egyezni, hogy a’ magyar zsidók jobb sorsot érdemelnek , nem „quoique“, hanem „parceque“ kereskednek. c) Azon kívül meg kell emlékeznünk, miszerint a’ zsidóknak a’ földmiveléstőli visszatartóztatása a’ középkori keresztyén törvényhozáson alapul, ’s azon országokban , hol a’ középkor’ hagyományai ifjúi pietással nem ápoltatnak többé , ott a’ zsidók’ szorgalma a’ földmivelés’ előmozdítására is szolgál. Nyilvános ’s hivatalos közlések szerint a’ zsidók’ birtokképessége Poroszországban igen üdvös befolyást gyakorol, a’ mi jelesen porosz Sziléziában mutatkozik, hol a’ nemes jószágok a’ zsidók’ birtokába jöhetvén, szembetünőleg emelkedtek fel árukra nézve. Vannak is példák, hogy a’ jószágok’ gazdászati mivolta megjobbul a’ zsidók’ kezelése által, úgy Velencze’ tájában posványok’ kiszárttatása által tüntették ki magokat a’ zsidók. — ’S nem remélhetni e hasonló befolyást a’ magyar pusztákra nézve ? — d) A’ zsidók’ jogosítása főkép’ kívánatos a’ honi ipar’ érdekében. Hogy „a’ status’ belső üzletének szabadnak kell lennie;“ hogy „minden közműnek , az ipar’ minden ágának nyitva kell lennie azoknak, kik bele állani akarnak ;* — ezen elv már számtalanszor mondatott és mondatik. De ki fogja tagadni, hogy a’ sorompók, mellyek a’ zsidók előtt állanak, iparbeli vállalataikat százféleképen gátolják? Felteghetni, úgy vélekedem, hogy ismeretesek efféle példák e’ lapok’ tisztelt olvasói elölt; nem is szükséges talán említenem például, miszerint ez előtt négy hónappal itteni hitrokonim’ egyike bőrcserzést állítani szándékozott, ’s csupán csak ügyvédének intése, hogy a’ zsidóknak keresztyénlegények’ segedelmével nem szabad munkálni, arra bízta a’ vagyonos kereskedőt, hogy elálljon tervének valósításától. — Talán nem hibázok, igénytelenül állitván, hogy megérkezett már az idő , hogy teljes figyelemre méltattassanak Deák Ferencz’ szavai: „A’ szorgalomnak két hatalmas rugója van : szabadság és tulajdon“ (Követi, 46.1.). E’ nyomos szavakra ügyelvén, abban találja a’ nemzetgazdaság feladását, hogy e’ rugók a’ legtágasabb téren működhessenek, ’s hogy sokáig ne tartson többé az anomál állapot, mellynek következtében a’ hon’ lakosinak ötvenedik része a’ törvény által gátoltatik anyagi és szellemi erőinek szabad kifejlődésében ’s a’ hazának virágoztatásáral fordításában. De meg fog szűnni ezen állapot akkor, mikor az alkotmányos Magyarország, valamint más kérdésekre, szinte úgy a’ zsidókérdésre nézve az európai ’s amerikai alkotmányos világ irányában nem maradand hátra. — Nagykanizsán. — Löv Lépeid. A’ NÉPJEGYZŐKRŐL. Megyei pályám’ küszöbén, mindjárt a’ község-ügyek’ mimódom kezelésére forditám figyelmemet, ismerni óhajtottam a’nagyszerű kormánygép’alsóbb mozgonyait is, mellyek csekélyeknek tartatnak még eddig, mégis elkerülhetlenek, mert nélkülök hathatósan akadályoztatnék az egész mű’ mozgása, gátoltatnék a haladás , mellynek zászlóját homlokán viseli a’jelenkor, ismerni tanulni iparkodtam az egyéneket, kik polgári hivatásuknak , ’s hazafiai szent kötelességöknek megakarván felelni, működésük’ teréül a’ hivatalok’ legkényesbbikét, legingatabbat választók , ’s letelepedve a’ nép közé népjegyzők lőnek; ismerni magát a’ népjegyző hivatal’ jellemét is, ’s igyekezetem nem volt sikeretlen, mélyebben tekinték a’ dolog’ lényegébe, ’s a’ tapasztalás és gyakorlatból meriték annyi tudomást, mennyi ha a’ községek’ kormányzása , a’ népjegyzék’ hivatalos köre, továbbá az ezek, a’ megye, földesúr és népközti viszonyok’ megismerésére nem is tökéletesen elegendő, sokkal többet nyom még is a’ latban, sem hogy benne a’ lélekelmélkedésre nem találna elegendő tápot. Ismerni tanultam a’ Pest megyei váczi járás’ jegyzői testületét (mellynek kitűnő érdemeiről a’ megyei jegyzőkönyvek szólnak) általán ’s közepette olly jegyzőket , kiket tiszta jellem, lelkes kitűnő ügyszeretet ’s fáradhatlan szorgalom vezérel, kik a’ járási’ hajdani főszolgabiráinak üdvös rendelései és utasításai hív megtartásával a’ sorsnak reájok nehezedett legsúlyosabb körülményei között is önerejükkel országos hitelt vívtak ki maguknak ’s ez által a’ járásnak, kik között élni, szolgáim öröm. A’ megyei pályán működvén , ’s a’ falusi elöljárók, a’ jegyző, úgy a’ falusi tanács’ hivatalos teendőit megismervén, tapasztalni kezdettem , hogy a’ népjegyzőben megkivántató ismereteket alkalmatos elméleti tan’ hiányában mindig csak a’ gyakorlat’ mezején lehetett szerezni, ’s hogy az e’ pályám tökéletesbül és mindig későbbi, e’ nemben még eddig nélkülözött (e’ napokban megjelenendő) munkácskát szerkezték . „Népjegyzői hivatal és falusi tanács” czim alatt, falusi elöljárók, ’s az e’pályára készülök’ hasznára; ’s megjelenése után szándékoztam csak az időszaki sajtó’ utján hosszasabban és terjedelmesebben értekezni a’ falusi elöljárók, népjegyzők, községeik, vagy tán épen a’ község-rendszerről; miután azonban a’ P. H. 416., 454. és 465-dik számaiban e’ tárgy felöl figyelmet gerjesztő értekezések közöltettek, nem állhatom meg, hogy én is ne mondjak egy pár igénytelen szócskát — legnagyobb készséggel fogadván azonban — a’ szerkesztőség’ szives engedelméböl — a’ szabadságot, előbb nyilvánított tervem’ létesítésére is. *) Ha van honunkban hivatal, melly — habár különböző nevezet alatt is — őseink’ e’ földöni letelepedésének idejétől számlálja éveit; ha van hivatal, mellynek a’ felvilágosodás és haladás’ e’ sikamlós századában nagyszerű jövendője van, úgy ez valójában a’ népjegyzői hivatal. Nem állítottam sokat, a’ népjegyzők’ eredetét őseink’ letelepedése idejébe helyezve, mert kijövetelök’ első éveiben a’ mindig nagyobb számmal összegyűlt nép között voltak már egyének, kik családapáknak, felvigyázóknak, védöröknek, mestereknek neveztettek, — hogy hivataloskodásuk’ mezeje gyakorlatilag nem volt ugyan az a’ mostani jegyzékével, az természetes, működésök’ tárgyául azonban elvben hasonló térrel bírtak , mert a’ fő sark, melly körül hivataluk’ lényege forgott, akkor is csak az volt a’mi most: a’ Népvezetés, Népvezetés! boldog isten milly nagyszerű feladat, milly szentesített alkalom használhatni a’ honnak , ’s mégis milly elhanyagolt hivatal, milly tévesztett ’s félreismert állás? képviselő egyéni mind szellemi mind anyagi tekintetben milly mostoha , lehet mondani nyomoru létben helyeztetvék, — ám ezt a’ nemzet’ sorsa okozá, a’ múlt századok’ feladata a’ nemzet’ fentartása volt, a’ jelené a’ művelés lesz , akkor hivatalok alkottattak, most majd rendeztetni is fognak. Ha a’ jegyző’ hivatalos körét tekintjük, bizton állíthatjuk, miszerint egy hivatal sincs, mellyben a’ teendők’ sora olly roppant lenne. Kertvéllesy Imre a’P. H. 416dik számában előszámlálja a’ csaknem végnélküli tömeget; ám itt a’ tárgyak sokasága még nem nehezítené az állást, kezelésükbe könnyen bele szokhatnék , bele tanulhatna az ember , de van más akadály , melly súlyosítja, a’ haladást, ’s az heterogen létük, sok oldaluságuk, mert a’ jegyző nem egyedül jegyző, (a’ szó’ szoros értelmében) hanem (mivel ő a’ helység felett őrködő szem , úgyszólván a’ helység esze) még criminalis, polgári bíró, katonai, polgári biztos, helység’ gazdája, sok helyi kántor vagy iskolamester, de nem ritkán még gazdatiszt is; —’s mint mondám, ezen sokoldalúság nehezíti a’ jegyzők’ állását, mert mindenik osztály megannyi külön kiképezettséget és készültséget kíván, pedig ez nem csekély feladat. Kertvéllesy a’ tiszamelléki kerület’ jegyzőinek kötelességét hozza fel, miszerint szegények, jegyzői szoros hivataluk’ körén túl még a’ gazdatisztek’ hiányát is pótolják. Hja biz az máshol is többnyire úgy van , ’s nem épen annyira kisebb közbirtokosságok , mint nagyobb uradalmakban , egyet nem értettem azonban meg, azt t.i. sine qua non — ja e? azon kerület’ jegyzőinek a’ hivatalelnyerésre ezen szerintem igen is extraserialis kötelességek teljesítése, ’s van e érette valami jutalom. Mert ne panaszoljuk e’ terhet elhirtelenkedve, hanem bonczoljuk egy kissé , ’s pillantsunk a’ dolog’ eredetére. A’ jegyzőt a’ köznép fizeti , ’s ezért általa kormányoztatik, a’ publico-administrationalis tárgyakban a’ községek feletti föfelügyelés joga a’ megyét illetvén , én a’ jegyzőt, mint népe’ ügyében a’ megyei hatósággal szüntelen érintkezésben lévő hivatalos egyént — bár mint is berzenkedjenek némellyek e’ tán szerintük illetlen , vagy mit én tudom micsoda elven — elhatározottan megyei tisztviselőnek ismerem , (bár illyennek ismerné mindenki) ’s azért nem szeretném , ha mint illyen, az urodalmakban dézsmálásra, robotizásra , vagy más hasonló functiókra saját hajlama’ ellenére, köteleztetve , ’s mintegy erőltetve használtatnék. De különböztetem a’ dolgot. Sok uradalmakban, vagy birtokosoknál a’ jegyző — nagyobb számmal tartandó tisztekre szükséges költség’ kímélése’ tekintetéből — mint segédtiszt használtatik , ez azonban kötelességéül soha nem létetik , hanem szívességétől függ. ) Lapjaink’ irányában készséggel közlendi a’ — Szerk. 44. Majus 80 1845. Péntek -PESTI HÍRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ftpp. — Előzethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483 sz. a., egyébütt minden*cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kivánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. 74