Pesti Hírlap, 1845. november (567-582. szám)

1845-11-25 / 579. szám

1. Csak olly vállalathoz tárlalkozandik az egyesület, melly-­­­ nél a’ kormányzati befolyás, a­ részvények’ minimuma által,alap-­­ szabályilag’ biztosítva van, 2. Csak olly vállalathoz, mellynek részvényei forgathatók leven, az egyesület, befektetett értékét, mikor tetszeni fog, mo­­bilizálhatja. 3. Közgyűlés előtt a’ részvények nem az elnöknél, hanem az igazgatónál tétessenek le. 4. A­ választás nem névszelvényekkel, hanem egyszerű pa­­pemeletekkel fog gyakoroltatni. 5. Közgyűlésekben csak a’ társaság’ részvényesei jelenhet­nek meg, ’s a’ közgyűléseknek nem szükség a’ megye’ termében tartatniok. 6. Választhatók csak azok lesznek, ’s választó jogot csak azok gyakorolhatnak, kik azon közgyűlés’ napjáig eső minden részleteiket befizették. 7. Választmányi ülés* érvényes határozatához három tag je­lenléte elég. Továbbá a’ gr. Pejacsevich János ur’ igazgatóvá lett válasz­tatása ’s nagyságos Luka Sándor ur’ kilépése által megürült vá­lasztmányi helyekre gr. Zichy Miklós és Robicsek József urak vá­lasztattak. — Költ november’ 8-kán 1845. — Kuthy La­jos, egyesületi jegyző. Törvényhatósági dolgok* ZALAMEGYE (folyt.) — Olvastatott Pestmegyének az uj rendszer’ következményeire vonatkozó levele. Mindenek előtt, nagy’s méltó várakozások között, az országosan tisz­telt D.— F.— emelt szót. Pestmegyének rendei, úgymond, figyelmeztetnek bennünket a* hon’ jelen állására, az új rendszernek lehető következéseire. Aggodalmaikat je­lentik ki a’ haza’ jövendője iránt, ’s elmondják, mit határoztak a’ jelen körülmények között. Szives köszönettel fogadja szóló Pestm. rendeinek figyelmeztetését, ámbár mi ezen figyelmeztetés előtt is, még akkor, midőn ezen új rend­szer először szóba hozatott, gyűlésileg már kimondottuk mind azokat, miket Pesti. határozott, ’s kijelentettük, hogy őrködni fogunk a’ törvények’ sértetlen magyarázása felett, ’s ha túllépnének a’ megyék’ kormányzói hivatalos hatal­muknak törvény szabta korlátain, megteendőnk mindent, mit a’ törvény enged, alkotmányos szabadságunknak ’s a’ me­gyék’ törvényes önállásának étalmára. — Osztja ő is az aggodalmat hazája’ jövendője iránt, ’s azok’ folytában, mik e’ tárgy felett már mondattak, kifejti aggodalma’ okait. Mint ezen megyének egyik statusa , mint honpolgár, szól nyíltan ’s tartózkodás nélkül.— Nem szeret semmi pár­tot vádolni arról, hogy rész, titkos czéljai vannak, nem sze­reti a’ szándék’ tisztaságát gyanúsítani, csak tények felett szeret ítélni, ’s tények után bírálhatja meg mások’ eljárását, mert az emberi kebel’ titkait csak isten vizsgálhatja, neki arról csak sejtelme lehet, de világos tények nélkül másnak rész szándékáról vádképen nem szólhat. A’ czél, mellyet ezen úgynevezett uj rendszernél a’kor­­mány nyilván kitűzött, mellyet a’ kormány’ emberei hirdet­nek , ’s melly azon levelekben is , mik által a’ más hivata­lokat is viselő főispánok fel valának szólítva, hogy az egyik, vagy másik hivatalról mondjanak le­­­ világosan kijelen­tetett: a’ megyei beligazgatásnak jobb karba hozása. Ez a’ czél jó és törvényes , sőt tekintve a’ megyék’ beligazgatá­­sának jelen állapotját, sok tekintetben múlhatatlan szüksé­ges. Csak az eszközök is, mellyekkel e’ czélra dolgozik a’ kormány, jók és törvényesek legyenek, szívesen kezet fo­gunk véle a’ kitűzött czélnak elérésére. De a’ mi eddig tör­tént, sok sikert nem ígér. Tudja szónok azt, hogy mindazon hiányokat, mik, számos évek’hosszu során keresztül, támad­tak, rövid idő alatt helyre hozni ’s a’ beligazgatást rögtön megjavítani nem lehet; az eddig lefolyt néhány hónap alatt lényeges eredeményt ő sem remélt. De aggódva mondja ki, hogy mik eddig történtek, még reményt sem igen nyújtanak, hogy illy után meg fog javulni hazánkban a’ megyék’ bel­­igazgatása, Ő a’ leendő javulásnak még első csiráját sem látja létrehozva, sőt meg van győződve, hogy azok, miket a’ kormány’ némelly emberei több megyékben tevének, újabb bonyolódásokat szültek inkább , újabb ingerültséget és pártoskodást; úgy valának intézve , mintha épen nem a’ beligazgatás’ hibáinak megigazítására lettek volna irá­nyozva , — ’s fájdalom, el lehet mondani, hogy újabb aka­dályokkal nehezítették a’ kormány’ kitűzött szent czéljának elérhetését. De talán el lesznek majd hárítva törvényszerű uton ezen akadályok.Várjuk be, lépésről lépésre, a’tényeket, ’s majd azok után ítéljünk az egész felett. Aggodalmának oka nem az , hogy pártot igyekszik ma­gának szerezni a­ kormány, pártot, melly erős legyen és szilárd és hatalmas befolyású; mert hiszen ez a’ törek­vés még magában nem törvénytelen ; ezt teszik a’ kormá­nyok más alkotmányos nemzeteknél is; sőt enged ez által némüleg a’ kormány a’ közvéleménynek, mert nem tartja jónak, vagy nem tartja törvényesnek a’ hatalom’ erejével fellépni , hanem a’ nemzet’ alkotmányos erejét kívánja használni, kitűzött czéljának kivitelére. Csak majd, ha ezen kitűzött czél jó és törvényes, az eszközök is jók és törvé­nyesek és becsületesek legyenek , mert ezen elv , mit a’ boldog jezsuiták’ elvének mondanak , ’s miszerint „finis sanctificat media“ rég’ kihalt már, úgy hiszi , a’ becsüle­tes emberek’ kebeléből. Nem akar szóló kételkedni azon, hogy a’ magyar kor­mány’ magas hivatalnokai olly férfiak, kik jót akarnak, olly férfiak, kik a’ hon’ boldogságát, a’ nemzet’ felvirágzását­ akarják eszközölni. Hiszen mi érdekek is volna meg­­rontani azon hazát, mellynek ők is tagjai. Akarja hinni,­­ mit ők maguk , vagy legalább­­ rób­b mondanak , mi­szerint csak azért igyekeznek ők erős, hatalmas és szilárd­­ kormánypártot szerezni, hogy ez által jót eszközölhessenek a hazának és e’hazában. De ha kétkedés nélkül hiszi is azt , van mégis valami , a’ mi benne félelmet és aggodal­mat okoz. Egyik az, hogy lesznek , kik, a’ kormány’ érde­kében ’s a’ kormánypártnak megerősítésére, nem válogat­ják meg az eszközöket. Fogja-e tagadni valaki, hogy erre már eddig is mutatkozott hajlam a’ hazának több vi­dékein ? Nem kárhoztatja, sőt tiszteli az olly becsületes férfiút, ki, keblének tiszta meggyőződését fentartva és követve, közhivatalt vállal, hogy erejét, tehetségét a’ közállomány’ szolgálatára fordítsa. Mert hiszen , hol szükséges inkább a’ becsületes ember, mint épen a’ közhivatalokban ? Meg­vetést csak az érdemel, ki keblének tiszta meggyőződését, lelkiismeretét, szóval önmagát megtagadja , hogy hivatalba léphessen.Nem állítja azonban,hogy az illy változás mellékes csélokból történt. — Lehet, hogy illy férfiúnak meg­győződése valósággal változott, és pedig mellékes te­kintetek nélkül , változott tiszta és alapos okokból. — Mindezek felett csak isten ítél. Megtörtént ugyan , hogy a’ változás után nem sokára az illy férfiú közhivatalt nyert, de hogy a’ közhivatal jutalma lett volna megváltozásának, azt ismét állítani nem meri. Lehet, hogy ötét egyedül al­kalmatos voltáért, eszéért’s becsületes jelleméért mozdí­tották elő. — Ő tehát, a’ hivatalok általi megvesztegetések­ről, miket eddig történteknek lenni állítanak némellyek, positivumabbat nem szólhat. De legyen bármiképen a­ do­log, a’ megvesztegetés mindenkor csak alacson eszköz, és annak nemei közt legalacsonabb, legveszélyesebb a’ pénz­zel ’s egyéb anyagi érdekekben történt megvesztegetés. — Közhivatalaink eddig jövedelmesek nem igen valának, ’s ki azokat elveinek, meggyőződésének megtagadásával hijo­hászta, azt hiúság ösztönözte inkább, nem pedig anyagi érdekek. Jellemsértő ugyan az illy hiúság is, de a’ hiú em­berben igen gyakran van mégis valami lovagi, ’s ennek oka talán épen hiúságában fekszik. Nem egy példa van arra, hogy olly férfiak, kiknél a’ hiúság legyőzött minden egyéb tekintetet, ’s kik meggyőződésök ellen cselekvének, csak hogy, hiúságukat kielégítve, hivatalba léphessenek, utóbb még sem engedték magokat vak eszközül használni olly dolgokra, miket roszaknak tartottak, ’s a’ beblökben ismét felébredt lovagias érzés megóvta őket az alacsonságoktól. De az ollyan ember, ki pénzért árulja meggyőződését, ki a’ hivatalt azért hajhássza alacson utakon is , mert annak anyagi hasznai után eseng, az ollyan ember, kit pénzzel, anyagi érdekekkel vesztegettek meg, gyalázatos és meg­vetésre méltó mindenkor, mert kebléből kialudt a’ becsü­letesség’ utolsó szikrája,’s lelkiismerete politics , melly a’ többet ígérőnek kezébe kerül. — Most, miután nálunk is gazdag fizetéssel van ellátva a' hivatalok’ egy része, ’s ek­képen anyagi érdekekkel is kínálkozik, fél szóló, hogy a’ hivatalt hajhászók’ száma meg fog szaporodni. — Nem állítja szónok, hogy a’ kormány azért emelte fel némelly hivatalok’ fizetését, hogy azokkal méginkább veszteget­hessen, de ismétli, hogy fél mégis, miszerint lesznek, kik magukat áruba bocsátják, ’s, a’ kormány’ főbbjeinek egye­nes akaratán kivül is, találnak vevőkre, vagy legalább biz­tatókra. Másik aggodalma az, hogy a’ magyar kormánynak főbb­jei, a’ legszentebb czél ’s a’ legtisztább szándék mellett is, hibázhatnak számításukban; és pedig hibázhatnak ollyképen, hogy, miután ők nagy és biztos többséget szereztek a’ kor­mánynak , ’s miután az ezen többség’ erejével eszközlött törvények által dönthetetlen erőre emelték a’ kormány’ hatalmat és befolyását, ezen erőt és hatalmat ők nem fogják használhatni. — Annak , mit a’ magyar kormány’ főbbjei most tesznek ’s tenni ígérnek, két felvonása van. Első , a’ min jelenleg dolgoznak , megerősíteni, hatalmassá tenni a’ kormánypártot,­­’ meggyengíteni az el­lenzéket, hogy majd az ebkép’ megerősödött magyar kor­mány akadály és ellenszegülés nélkül minél több jót eszkö­zölhessen. A’ második felvonás lenne azután mind ezen jónak valóságos eszközlése. Szónok a’ politicában nem a’ személyt tekinti, hanem a’ dolgot, ’s tegyen jót akárki, köszönettel fogadja. Szívesen üdvözli ő a’ kormányt ’s annak embereit azon ösvényen , mellyen a’ haza’ boldogsá­gát előmozdítják, ’s épen nem bántja azon hiúság, hogy a' jó egyedül általunk ’s elvbarátaink által történjék , csak megtörténjék; ’s örvendeni fog, ha megérheti azon időt, midőn az ellenzéknek hatályosan fellépni szükséges nem lesz, mert a’ kormány tudja és akarja is a’ jót, törvényszerű utakon, eszközölni.— De valljon eddig is az ellenzék gá­tolta-e a’ kormányt a’ jónak eszközlésében? A’ magyar kormány’többjeinek csak az ellenzékkel kelle-e küzdeni? nem tapasztaltak-e más akadályt ’s több nehézségeket. Megtörtén­hetik,hogy a’dolgok folyamata,az első és második felvonás kö­zött, megszakad, és a’ mostani magyar kormánynak főbbjei a’ legtisztább szándék mellett sem tudják legyőzni azon gá­takat, miket az említett elemek ’s érdekek gördítenek a’ Magyarországban eszközlendő jónak elébe ? Megtörtén­hetik , hogy más szerepelők lépnek fel majd ő helyettek a második felvonás előtt ’stb. Az ellenzéket, politicai józan értelemben, abstract foga­lomnak nem tartja a’ szóló. Az ellenzéknek nem szabad a kormány’ minden lépéseit és terveit csak azért ellenzeni, mert azok a­ kormánytól jövének. Kisérje az ellenzék fi­gyelemmel a’ kormány’ minden lépteit. Őrködjék szigorúan a’ törvények’ sértetlen fentar­tása felett. Minden hibát, min­den törvényszegést rójon meg , személyes tekintet nélkül, minden hi­ányt fedezzen fel , nyilatkozzék pártérdek és mellékes tekintetek nélkül. Törvény, igazság és lelki­­ismeretes meggyőződés szerint, félelmet, csüggedést, ön­­haszon-keresést ne ismerjen, ’s védje mindenkor az alkot­­mányos szabadságnak és törvényes rendnek egyesült érde­i 1 *" Z a* e" közös nemes feladata, ez legszentebb közc­­e­lege. A magyar ellenzék kitűzte magának feladatul még azt is, hogy igyekezni fog a’ korszerű haladás’törvényes ösvényén kifej­eni nemzetünk’ szellemi ’s anyagi erejét. Ez ama fenemezett másik feladassal épen nincs összeütközés­ben, mert annak ki a kormány’ egyik vagy másik lépését törvénytelennek látva, az ellen nyíltan és határozottan fel­szólal, miért ne lehetne, más részről, ugyan a’ kormánynak valamelly közhasznú ’s törvénybe nem ütköző tervét buz­gón pártolnia? Vagy ha ő a’ teendők’ során valamelly ja­vaslatot czélszerűnek lát, miért ne léphetne fel azzal, vagy miért ne védhetné azt, midőn más által létetik , habár a’ kormány azon javaslatra nézve nem nyilatkozott, vagy kez­detben talán ellenkezőleg nyilatkozott is? ’S ez utólsó esetben , miért ne lehetne igyekezni, hogy a’ kormányt ’s polgártársait meggyőzze azon javaslat’ czélszerűségéről? Szólónak véleménye szerint nem lehet szigorún elvá­lasztó falat húzni, melly a’ haladásnak pártolóit az ellenzék’ embereitől—kik nem a’haladásnak, csak a’ törvénysze­gésnek , vagy olly haladási lépéseknek ellenzői, mellyel a’ hazának több kárt okoznának , mint hasznot, — egymás­tól szorosan elválassza; nem lehet az ellenzék’ embereit tespedésre, a’ haladás’ pártolóit pedig a’ kormány’ minden lépteinek pártolására kárhoztatni, mert ez a’ polgárok’ vé­leményének szabadságát semmivé tenné, azon szabadságot miszerint kiki a’ közérdekű tárgyak felett, a’ törvény’ kor­látai között, ön belső meggyőződése szerint nyilatkozhatik. Illy értelemben nem könnyű az oppositio’tagjának lenni. Nem czifraság ez , mellyet csak azért keressen valaki, hogy hiúságát kielégíthesse. Hideg és komoly megfontolás a’ tárgyak’ megítélésében, csüggedést nem ismerő buzgóság a’ jónak ismert vélemény’ védelmében szükségesek az ellen­zék’ tagjaiban, és azon elhatározás , hogy kimondja véle­ményét, habár az többséget nem nyerne is, habár azt har­sány kiáltozások’biztató hangjai nem támogatnák is, kimondja nyíltan, ha maga maradna is. És épen ezért az ellenzéknek kötelessége ugyanaz marad, bármi csekély számra leolvad­nak is tagjai. —Lehet, hogy, a’ közelebb reánk következő időkben, gyérülni fognak a’ magyar ellenzék’ sorai; eltá­voznak azok, kiknek valóságos meggyőződése változott, elhullnak, kik egyedül hiúságból vagy mellék-tekintetekből állottak eddig az ellenzékhez; de hacsak tiz férfiú marad is, legyen csüggedetlen, vigyázó és becsületes, ’s hasznos szolgálatot teend a’ hazának, habár hatása kisebb lenne is. — Az ellenzéket legyőzni ’s a’ kormánypártot meg­erősíteni nem nehéz feladása a’ kormánynak, ha e’ czélra minden eszközökkel élni kész. Mert, ha a’ hazában levő be­csületes emberek’ egy része meggyőződésből a’ kormány’ érdekeit pártolja , a’ másik rész ugyan meggyőződésből az ellenzékhez tartozik , a’ többség azé lesz, ki az ingatag, nem szilárd emberek’ tömegét, azon embereket, kiket nem az okok, hanem érdekek vezetnek, megnyeri. — Ilyen emberek’ száma minden országban, fájdalom, igen nagy, ezeket pedig , ki többet adhat, többet ígérhet — könnyen megnyerheti. — Szomorú tapasztalásból ismerheti a’ magyar a’ korteskedésnek káros következéseit, ’s erre nézve igazán elmondhatni, hogy: „Iliacos intra muros pec­­catur et extra. A’ korteskedés, legyen az kicsinyben vagy nagyban, az ország’lakosainak bármelly osztálya között, va­lóságos mételye a’ hazának, mert az által ember és véle­mény portékává aljasul, mellynek — mint egyéb portéká­nak a’ piaczon — a’ kereskedők’ szavával élve , a’ körül­mények szerint, ára szakad, ’s kinek legtöbb a’ pénze, legtöbbet vásárolhat. — Ha meg akarja gyengíteni a’ kor­mány az ellenzéket, vagy legalább hatástalanná tenni annak törekvéseit, a’ helyett, hogy befolyásának minden ere­jével pártot akarjon szerezni, ’s a’ megyékben minden sza­kadást, minden egymásba ütközött magány-érdekeket az ellenzék’ gyengítésére ’s önpártjának erősítésére siessen használni, — van egy más , talán biztosabb ’s bizonyosan nemesebb mód, melly a’ honra is nem veszélyt, hanem inkább áldást hozó lenne. Álljon a’ kormány minden pártok felett; tartsa meg szigorúan a’ törvényeket; teljesítse azok’ rendeletét; tegyen minél több jót a’ nemzet’ szellemi ’s anyagi erejének kifejtésére, ’s legyen részrehajlatlan, ’s ez­­által tegye lehetetlenné az ellenzéknek, hogy lépései ellen alaposan felszólalhasson; minden alap nélkül pedig, ha felszólalnának némellyek, ne törődjék az illy felszólalá­sokkal. Ha a’ kormány nemcsak egyes esetekben, de álta­lában mindenkor és mindenben a’ jog’ és igazság terén ál­­land, az illy felszólalások hatásnélküliek fognak ma­­radni ■■■ * Midőn két párt áll felhevülve egymás ellen valamelly hazában , két mód lehet a’ megzavart egyetértést helyre­állítani ’s a’ felindult keblek’ békételenségét lecsillapítani. Egyik a békés kiegyenlítésnek szelíd eszköze , másik, Ma­chiavell’tanítása szerint: az egyik pártnak megsem­misítése. Óhajtja, ’s reméli szóló, hogy senki hazánkban ezen utóbbi módot ne fogja követni. Már, ha kérdezné valaki, mi tehetne mind ezek ellen az , mi a’ nemzetet a’ sülyedéstől megóvja ? más feleletet a’ szőlő adni nem­ tudna, mint azt, mire a’ világ’ történetei utalnak , t. i. a’ nemzetnek szilárd és becsületes jelleme. E’ nélkül veszve vagyunk. De történjék bármi, nékünk, kik az ellenzékhez számíttatunk , ha valaha, most leginkább kötelességünk szigorún vigyázni minden lépéseinkre. Ves­sen kiki számot belső meggyőződésével, ’s mit józan meg­fontolás után jónak lát, ’s mit keble’ istene sugal, a’ mel­lett álljon meg ingatlanul, csüggedést nem ismerő szilárd­sággal. Ne tekintsük az oppositiot fénynek, czifraságnak, ne tekintsük azt olly pártnak , mellynek feladata meg a­ 346

Next