Pesti Hírlap, 1846. január (599-616. szám)

1846-01-22 / 611. szám

szónokai, habár véleményük szerint e’ tárgy „a’ conferen­­tiában“ már el is intéztetett volna. Zs. I. aggodalommal látja, miként naponta jogok csikartatnak ki a’ nemzettől , jogok, felette nagy fontosságúak. Ha továbbá is illy biza­lommal leszünk, úgy véli,­majd azt fogják nem sokára mondani, hogy a’ gyűlésekre se fárasszuk magunkat. Idejét látja felszólalni, ha minden jogainkat átadni nem akarjuk , annál is inkább, minthogy a’ katonai karhatalom által csak rendellenség , nem pedig rend fog eszközöltetni. — R. J. pestmegyei tisztiügyész és megyénkbeli közbirtokos, szinte melegen emeli fel a’ nagy fontosságú ügyben szavát, ’s részint törvényes, részint tapasztalási adatokkal nyomosan czáfolja meg a’ conservativeket , kik ezek­ létökre a’ jó törvényeket fentartani nem akarják illy ért­elemben szólóit még számos ellenzéki szónok , kik’ ellenében azonban, te­kintetbe vévén elnök­ö mnéit, a’ nőim­er ans szavazatokat is, azon értelemben monda ki a’ végzést, miként azt fen­tebb megjegyeztük. — Ezután Szabolcs­ és Nógrádnak az uj helyettesi rendszerre vonatkozó leveleik vétetvén föl , ezeket f.h. ő mélt. ’s a­ conservativ szónokok, a’ már ez előtti napon felolvasott pesti rokon tárgyu levélre kelet­kezett végzés’ nyomán , elnellezni óhajtották , beszédeik közé nem kevés sértés- és személyeskedéseket kevervén , különösen P J. és K. A. t.birák , kik sértegetés nélkül szólani sem tudnak. Az ellenzék, habár napi eredmény nél­kül, ismét felszólalni kötelességének tartván , hosszasan fejtegette az uj rendszer’ káros voltát a’ nemzetre, a’ ha­zára. I.— Zs.— megemlékezik e’ tárgynál Csongrádról is,, mig Zs. 1. tb. szokott ékes és nyugalmas modorában fej­tegeti azt. Hazafnű szózatának hogy, ez­úttal ’s illy körüli­mények közt, sikere nem lehetett, mondanunk sem kell Mindent buktatni­ nem tekintve személyt és elvet, volt a’ reactio’ embereinek rég’ fellelt szándékuk. — Harmadik nap ismét több megyei levelezések kerültek megyénk’ pártszaggató szőnyegére. ilyen volt Zaláé a’ ré­szek’ visszacsatolása iránt. Az ellenzéknek e’ részbeni vád­jára elnök a mélt. figyelmeztető a’ rendeket: miként egy statusférfiunak meg kell gondolni azon körülményeket, mellyek a’ kérdéses törvény’ teljesítése körül előfordulhat­nak. Illyeneknek mondá az erdélyi birtokviszonyokat, az urbért, a’vallást’stb.; de mind­ezek csak elöleges suly­­lyal bírhatván, egy világos, nem teljesített törvény körüli mérlegen: a’megye’rendes levelét Zalának elfogadták.— Kevés hijja volt most, hogy Pestnek nádor , fens, félszá­zados ünnepére meghívó felszólítása hajótörést nem szen­vedett egy némelly tagoknak Pest elleni szenvedélyessé­gén Rövid észrevételek után azonban, Zs. I. láblábi­­­ánknak Pestnek nyilvánított köszönete ’s előadása után, csakugyan elfogadtatott. — Következett most egy, az első napi famosus végzésre vonatkozó i­n­t­e­r­m­e­z­z­o, léve L. M. táblab. által, kinek nemes keble’ tükörét mutassák be saját szavai: „Engedjék , úgymond , a' rendek, hogy pilla­natra saját személyére vonja a’ köztárgyak’ folyamáról a’ figyelmet. Szerencsésnek érzette volna magát, ha az au­gusztus’ 11 -ki rendek­et is azon küldöttek közé sorozták volna , kik a’ megye’ érzelmét tolmácsolák nádor ö fensé­génél. De mind e’ mellett e saját keble­ ösztönéből köteles­ségének érzé részt venni a’ kiküldetésben, ’s miután részt is vett, kéri most magát is a’ többi küldöttekre kimondott a dióban részesíteni, büszkének vallván magát azon di­cső férfiakkal, ha azok bűnösek , megbüntettét­ni, ha pedig, nem, velők felmentetni.“ Hangos „éljenzés“, majd „actio“ rivalgás követé a’ lelkes nyilatkozatot, mellyben csakhamar hasonló nézetből osztoznak H. M. és L. L. tbirák, mint szinte Alcsúton járt önkéntes küldöttek. Most maga az el­lenzék követeli e’ nemes férfiak’ megactióztatását, de az ellenfél, tán kissé késő,­eszélyesebbnek látja már az actió­­zási gazdálkodás’ rendszerét. Hosszasb zaj után elnök ő mélt, kijelenti, hogy „a’ vádló tiszti ügyész,mennyire szük­ségét látja, használni fogja az imént tett nyilatkozatokat.“— Csongrádnak a’ király’ lakását érdeklő levelére kerülvén a’ sor , e’ jó alkalmas üstökénél megragadni ugyancsak sietett K. A. thiránk, kinek ennél kedvezőbb mező nem mutatkozott e’ gyűlés’ alkalmával, megmutatni nekünk, meg a’ hazának, hogy­ csakugyan ellenzéki, mert tán lábánál fogva szeretné a’ fejedelmet „kedves hit magyarjai“ közé levonni, meg nem gondolva ,hogy a’ fejedelemnek — ki iránt több országok hasonló igényt követelhetnek — hol lakásától kirekesztő­ig még nem függ a’ haza’ boldogságának egyedüli islápja. A’ felírás egyébiránt elfogadtatott. — Majd Pozsonynak a’ czigányok' vagyonának erőszakos megfosztása iránti tudo­mányul vett és Szepesnek az ismeretes katonai kihágást érdeklő ’s országgyűlésiig e’ részben adandó utasítást, je­lenleg pedig,a’netán meg nem tartott formalitások’megvizs­­gáltatása’ tekintetéből,felírást előidézett leveleik’ rövid tár­­gyaltatása után, felolvastatott Turmezőnek a’ horvát vi­szonyokra vonatkozó ivei , mellynél elleneink’ szenvedé­lyessége, fájdalom­­ hogy nem személyeink , hanem a’ sze­gény pártszaggatta, százados emlékezetekkel hozzánk csa­tolt hon’ ellenében olly fokban tört ki, mellynek példáját eddig semmiféle hazai megye nem mutatta elő. — Lás­suk az órákig tartott vitatkozások’részletét, melly két rész­re oszlott. Az első a’ varasdi f.h Erdödy gróf’ elmozdítását tárgyazá. Sérelmet látott ez ügyben az ellenzék, mellynek vezérszónoka Zs. J. ez úttal egyenesen a’ conservativeket hivá fel az alkotmány’ conservatiójára. Szerinte ő az örökös hivataloknak elvileg nem barátja, de ez esetben a’ még olly tulajdon, melly jogon alapszik,’s mellyet intézmény által el­venni nem lehet.Helyeslés követte szavait; elnök ő mit. (igye­kezett megczáfolni, ki szerint Erdődyektől az örökös főispán­­ság el nem vétetett, hanem csak helyettes adatott nekik, a helyettesi kinevezéseknek pedig a’ kormány gyakorlatában volt. Aztán, úgymond, Varasd nem ír, hallgat, ne avat­kozzunk hát más megyék’ dolgaiba. Tudomásul kívánja vé­tetni a’ felhívást. És ez volt a horvát dráma’ első szakasza. A’ másodikat K. A. tbiró nyitá meg , ki a’ horvát nemzeti­ség’ ügyébeni fellépését az ellenzéknek már előbbről „kap­­czáskodás­­nak nevező, most pedig előadá , miként úgy értesült , hogy Pestmegye bizonyos körlevelet külde Horvátország’ ügyében bizonyos egyén által , ki azt át is adá a’ másod alispánnak , de ismét később valami különös okból visszavette. — Miután elnök ő méltósága felhívására a’ méltóságos alispán igazold az előadottakat, a’ szóló­­biró , becsületére felhívja az ellenzék’ férfiait , „hogy ha becsületesek, adják elő a’levelet, ha pedig elő nem adják azt, úgy nem­ becsületesek.“ „Actio és nem!“ harso­gott most a’ legnagyobb rendetlenségbejött teremben , ’s egy ideig az iszonyú zaj miatt tanácskozni nem lehetett, mi alatt azonban egy némellyek’ részéről K. A. becstelenség­’ vádjára megadatott a’ felelet. Később szóhoz jutva oda módositá szavait, hogy ő nem „becsületesekkel, hanem „becsületességet“ mondott. — (Új zaj, actio, lárma.) — E’ közben fölsp.helyt, ő mélt. : „nem tudja mért lehetne actiót adni a’ szólónak. — (Egy hang : actiót az admi­­nistratornak!) De ha helye is volna az actiónak , mért hiába erőlködni?“ Folytonos lárma’ közepette a’ fiscus, ki első nap nem hallott szóért is actiót diétáit, kijelenti, hogy ő mitsem hallott. Majd B. L­tb. az ügyre téröleg fejtegeti a’ veszélyes political, melly szerinte illy spanyol inquisitori vallatásokban rejlik. A’ levél’ dolga , úgymond , ha az ke­zünknél is volna, titok, a’ titoknak pedig szentnek kell lenni. Mi volna például , ha valamelyikünk most elnök ő méltgát becsületére felhívná, hogy a’kormánynak eme’ vagy ama’ titkos ügyében nyilatkoznék, ’s ha pedig nem nyilat­koznék, mi azt mondanék ’stb. A’levél már a’ m alispánnál, ’s igy az Eiar a’ megyeé volt , nem kellett volna neki azt visszaadni, ’s ha visszaadta, arról az azt visszavevő (teremben jelen nem volt) egyén fele, majd küldőinek. Mások ismét emlékeztetik elnök ő méltyát , ki szinte elnöki székéből a’ levél-letartóztatást „nem becsületességnek“ bélyegző, Mont­ban már előfordult hasonló esetre, névszerint egy barsi le­vélre, mellynél hasonló történet adta elő magát. De az ellen­fél, mert in corpore Pest’ levélhozója ellen fordult , külö­nösen annak utján az utóbbi megfenyittetését követelé , mi végzésül is kimondatott. — De még itt sem állapodott meg a‘ conservativ tábor’ személy elleni harcra : ügyet akart az még eltemetni , a’nemzetiség’ legszentebb ügyét, idegen, ha teremünkbe lép e’ nap, —illr tábort joggal vélhetett volna ellenünkben állani, csak hogy dühössebbel ’s túlzób­bal akármelly félholdas pártnál. P. J. urod- ügyész hírlapok­ból merített tudomás szerint kipótolhatónak vélvén a’hiány­zó pesti levelet, indítványokat sorolt elő e’ tárgyban, mellyeket ismételve előadni nem bir gyenge szózatunk, nem leírni gyenge tollunk. Magák a’ százados jegyzőkönyveink­ben nemzet-ellenességben páratlanul álló végzést alatt ad­juk. Az indítványzót elnök f.h. ’s első alispánunk e méltósá­goktól kezdve, az egy Zs. P. ügyészt kivéve — kiben egy magában van még ollykor elég morális erő elvkérdésekben másképp vélekedni merni — minden conservativ tag, hiva­talnok, lelkész’stb. egész terjedelmében pártolta volt, és pedig nagyobb részt személyeskedéssel telisdedleli beszé­dekben. Szemünkre vettetett különösen, hogy az ellenzék „pletykából“ indul ki, hogy Kossuth’„prókátorságára“ Hor­vátország nem szorult, ’s hogy ugyan ezen „nagymeste­rünk“ egy időben a’ horvát ügyben más indít­ványnyal lépett elő. Mikre ismét egész szerénységgel viszonoztatott, hogy az ellenzék pletykákból nem igen szokott kiindulni. — A’ „nagy mesterségre“ pedig megjegyeztetett, hogy voltak a’ honti ellenzéknek más, hozzá közelebbrr­l álló nagy mes­terei, kik mégis megváltoztak, nem pedig szóval vagy né­zettel, hanem lettel, ’stb­ Hasztalan i igyekezett még Zs. I. tbiró elleneink’ szenvedély-leple szivéhez’s felvilágosithatlan eszéhez meleg szókat intézni, ők számra meggyőzhetlenek valának, ’s diadal-mámorukban őrjöngő éljenzések közt .i. u. 3 órakor határozhatott,­ hogy Fölhivatva másod alispán ur, hivatalosan jelentvén: mitlép', e' gyűlés’ első napját megelőző estvén, R.— J.— egy minden külső formaságokkal ellátott, Hontmegyéhez szóló hi­vatalos, állítólag az ismeretes horvát ügyet tárgyszó levelet hagyott legyen nála a' végett, hogy azt a’ rendeknek nyújtaná be, melly levelet azonban egy kis idő m­ulva azon szin alatt, miszerint azt az illető elnökségnek adandja, ismét magához vette, mit alispán ur annál kevesbbé tagadhatott meg, minél inkább nem gondolhatta — hogy kinek hivségére a’ levélnek Peströli elhozása bízatott, ab­ban az elnökségh­ezi kivitelre elegendő bizalmat helyezni nem le­het. — Ezen hivatalos jelentés’ folytában — mivel az említett le­velet sem főispáni helyettes urnak sem az első alispánnak, noha a nevezett R. J. folytonosan személyesen jelen volt, mind e’ mai na­pig, és igy a' gyűlés’ harmadik napján sem adta elő, következéské­­pen a’ megye’ tulajdonát önkéntesei­­s hirtelenü­l letartani nem átallotta ; érdemlett megfenyités végett es botrányos cselekvényt Pestmegyének olly hivatalos kéréssel rendülik megh­alni, mi­szerint levelezéseit az eddig fenálló szokás szerint ezentúl is pos­tán küldötte. Ennek folytában indítvány tétetvén, hogy az ismeretes h­orvát ügy iránti izgatásokkal a haza és a’ kapcsolt részek közti kap­csolat elferdített minden a­l­a­p nélküli hírekkel veszélyeztetik, mire a’ megye’ rendet határozatul hozók, nézeteiket minden megyének illy értelemben megh­atni. Köztudom­ásra jutott , hogy a’ kapcsolt országok' múlt évi October’ havában lefolyt tartományi gyűléséhez bocsátott legfőbb rendeletek az ottani tárgyalások’ elferdítésére czélzó izgatásokra használtatnak, ezeknek olly értelmet adni törekedvén, mintha az úgy nevezett ilir mozgalmaknak részint kedveznének, részint ezeknek­­ szüleményei lennének, noha ezeket csak egyoldalú értesítéseken alapullnak és egyedül p­á­r i s­z­e 1t e­m bő­l kiin­dul­ónak lehetne tekinteni, és igy méltán feltehetnék a' megye rendei, hogy a közállomány' javát szinte szivökön hordó tö­­) leszvirhon megyéi ezen csak újabb izgatást czélzó mozgal­makra hajlani nem fognak, hanem ő felségének minden népei iránt egy­formán tanúsított igazságszeretében és atyai szándékában, nem különben ősi alkotmányunkhoz és törvényesített szokásaink­hoz! hű ragaszkodásában bízva, minden törekvéseit e' megye’ren­delve! kezet fogva arra forditandják , hogy Magyarországnak a' kapcsolt részekkel­ szoros és őszinte egyetértése, a’ mennyire pártviszály által megzavartatni czéloztatnék, helyre állíttassák, és azon százados kapocs az ingerültségnek ezen rendkíüti és min­den alapnélküli jele által újabban meg ne háborittassék, minthogy mégis hazánkban a’ horvátországi viszonyok rövid a fnt a zasban p­ár­t f­e­l e k e ze t­ü­l felszedett ferde és keszakolva eltorzított híreken alapuló előadá­sok után szoktak nem ritkán megbiráltatni, hazafias kötelesé­­geknek tartván a megye rendes e' nagy fontosságú tárgyra nézve a’ testvérmegyéket figyelmeztetni, és pedig mellőzve azokat, mik a nevezett tartományi gyűlés’némelly végzéseit illethetnék, és mellyeknek, minthogy még a' legfelsőbb határozattól függnek ,bon­­czolgatása minden esetre időnekelőtti, jelenleg csak arra szorít­koznak a megye rendei, mik a­ tartományi gyűlésekhez érkezett kegyelmes leiratok ellen irányoztatak. Ezek szer­int sérelmesnek állít­tátik, hogy a tartományi gyű­lésnek elrendezése ugyan azon testület által Magyarország’ tör­vényhozása nélkül rendeltetett tárgyalásba vétetni , és továbbá , hogy a’ tartományi gyűlésnél divatozó szavazási mód iránt, a’ ne­mességnek az egyéni szavazástóli ellil­ásával, ideiglenes rendelke­zés létetett. Magából az 1715.120., de főképen az 17­90. 58-dik t. ez. ezen szavaiból: „Municipalibus eadem Regna in Concreto respi­­ciensibus negotiis porro ipioque in generatibus eorundem Regno­­rum Congregationibus etc. etc. pertractandis ,* világos, hogy a’ horvátok belügyeiket magok rendezhették, — de bizonyítják azt a múlt országgyűlési tárgyalások is, hol sokan azok közül is, kik a köz­nemességnek a tartományi gyűlésen való egyéni sza­vazási jogát vitatták, azon munkálatra hivatkoztak, melly 1836. év­ben a tarto­m­á­n­y­i g­y­űlésből kiküldött tartom­á­­n­y­i küldöttség által annak e­l­r­e­n­d­e­z­é­s­e­ t­á­r­g­y­á­­b­a­n­ elkészíttet­e­t­t, a nélkül, hogy a’ tartományi gyűlésnek e’ r­é­s­z­b­e­n­i illetőséget valaki kétségbe vonta volna, az­on eszmét tehát, hogy a tartományi gyűlésnek elrendezése nem ennek köréhez tartozik , mind a törvény, mind az ezek iránti felfogás szerint, annak és egészen alaptalannak kell tartani, mellynek Magyarország részéröli elfogadásával, vagy csak erősebb vitatásával is, a’ Horvátországgali erkölcsi kapocs mód nélkül tágillalván , a' viszonyok nehezültnek. Épen olly helytelen azon panasz is, miszerint az eddigi szo­kás az egyéni szavazatok iránt megváltoztatottnak állittatik. Mert az e’részbeni intézkedést, Zágrábmegyét kivéve,Horvát-és Tóthor­­szág’ minden többi törvényhatóságai és a’ tartományi gyűlés’ minden egyéb tagjai törvényesnek elismervén, azt hálával és kö­szönettel fogadták , sőt valamennyi törvényhatóságok , követeik­nek adott utasításukhoz képest, a’ netalán máskép’,vagy is a’ ne­messég­ egyéni szavazata mellett tartandó tartományi gyűléshez még járulni sem kívántak. Illy szempontból tekintvén ezen viszo­nyokat , azon meggyőződésben levén a’ megye’ rendet, hogy a' Magyarország és kapcsolt részek közt nehezítő bármilly be­­avatkozások' és a l­a­p n­é­l­k­ü­l­i demons­t­ráltok épen azon kapcsolat" gyengítésére szolgálnak, mellynek állítólag szorosbbá tételére irányozvák , hazafias kötelességüknek tárták valamennyi testvérmegyei felszólítani , hogy a" közhírre kapó­­ horvát ügyek iránt velünk illy értelemben közremunkálni szíveskedjenek, k jelentvén egyszersmind a’megye’rendet, mi­képp a‘ jövő országgyűlésre készítendő utasításul a’ jegyzőkönyvbe feljegyeztetni rendelők, hogy a’ mennyire a’ kapcsolt ré­szeknél az országtóli elszakadási törekvéseket tapasztalnának, az ellen erélyesen működni es ne mulasszák . A’ negyedik napnak legnevezetesebb tárgyát a’ hely­tartó tanács’ közoktatási intézménye tévé. Zs. 1. nyitá meg a’ tanácskozásokat, ki szerint e’ tárgy nagy nyomósága, mert a’ népnevelés’ ügye az , mellyel az ország magának tár­ja fel minden időkben. Majd 1790 óta a' legújabb időkig ez ügybeni intézkedéseit az országnak fejtegeté a’ szónok, különös tekintettel a’ protestantismusra, mellynek az 1791 világos törvényadta jogát egy intézmény által elvenni nem lehet. Nem ellenezi részéről a’ népnevelési ügynek egyen­lőn mindenkire kiterjedő elintézését, de ez országgyűlésen történjék; igy még azon esetre is , ha jó foglaltatnék az intézményben, nem barátja annak, mert hol jogot követel , ott nem szorul ajándékra ; fluctualiónak pedig a’ legszebb ügyet kitenni nem akarja. Majd a’ tárgynak európai szem­pont’ ók­ ’s a’ franczia Université e’ részbeni lépéseinek fejtegetése, ’s a’ gazdag catholicismusra nézve nem dicsé­retes­ összehasonlítása után a’ szegény protestáns iskoláknak amazokéval , áttért szónok a’ megyei népnevelési ügyre , mellyel részéről mindig hévvel felkarolt. (Éljenzés. Szónok a’ népnevelési választmánynak 3 évig volt fáradhatlan buz­galom elnöke) Mindezek után a’ kérdéses intézményt el nem fogadhatónak vélte. — F. födimesi lelkész bár avult törvényekkel igyekezik az elötte szólót megczáfolni, de jó és illedelmes előadással, mig ellenben társa M. felsőt­úri lelkész, e’ napon több ízben egy korlesi padról s tőlük környezetten a’ „manivetudo“ ellenkező kitöréseivel inkább izgatott mint szólott úgy e’ tárgyban, mint az e’ nap szinte előfordult országgyűlési költségek’kivetése’ ügyében, az el­lenzékei körülré álló társainak, mint őket megadóztatni törekvőt mutatván be; mi I. Zs. részéről méltó korholást vont maga után annyival inkább, minthogy I. Zs. ur szerint nevezett tisztelendő ur, helységében, jámbor népére szinte

Next