Pesti Hírlap, 1846. szeptember (736-752. szám)

1846-09-27 / 751. szám

209 ladó száma. Távol van szóló, hogy egyes regalisták­ személyét gyanúsítsa. Személyekről nem, itt csupán tényről, politicai igaz­ságról van szó. Alkotmányos ország csak ott lehet, hol a’ tör­vényhozó hatalom fejedelem és nemzet közt meg van osztva. Ná­lunk a’ törvényhozásnak fele részét a felsége gyakorolja, tőle függvén a’ törvények’ megerősítése. Méltányos és igazságos lenne, ha a’ joggyakorlat e’ pontnál határozódnék, úgy, mint más alkot­mányos országban, mint például a’ szabadság honában, Albionban. De nálunk ez nem így van, mert a’ törv­­hozó testnek egy nagy részét, a’ regattákat ő felsége hívja meg. Szóló követ gyanúsítani nem akar: ő felsége, nem mondja hogy teszi, de teheti, hogy önérdekében válassza meg az egyéneket. Igaz, hogy ő felsége és a’ nemzet' érdekének egynek kell lenni, de nem hiszi, hogy ezen érdek iránti nézetek mindig ugyanazon egyek volnának. Nem akar e’ tárgyban törvényt indítványozni, ez kívül esnék a’ lajstrom­­kérdés’ határain. Csak azért kívánta e’ pontot kiemelni, hogy mi­után ő felségének törvényhozói befolyása különben is túlnyomó, legalább őrködjenek az ország’ rendei, hogy ezen befolyás a’ tör­vények által kiszabott korlátok közt gyakoroltassék. A’ leopoldi diploma és az 1791 -beli organikus czikk tisztán rendeli, hogy az országgyűlésre nézve a­ régi gyakorlat tartassék meg, ez pedig azt tanúsítja, hogy a’ hivatalon kívüli regalisták’ száma 1791-ig soha a’ követekét felül nem múlta. De ha nem is állam ezen tör­vényes gyakorlat’ ereje, sőt ha épen ellenkező értelmű törvény lé­teznék, miután van törvény, melly Erdélyt alkotmányos országnak mondja , csak olly törvénynek lehet érvényességet tulajdonitni , melly az alkotmányosság’ eszméjével nem ellenkezik. Szóló azért megvezendőnek véli ő felségét, nem arra, hogy a’ mostani re­galisták közül visszahijjon, mi szintoly sérelem lenne, hanem hogy több regalistát addig kinevezni ne méltóztessék, m­ig számuk ter­mészeti halál’ következtében a’ követekével egyenlőre nem apad. De van, folytatá szónok, még egy fontosabb sérelem. Szóló a’ re­­galistai karnak tisztelője; az egy aristocratiai kar, mellynek, lo­­vagias szelleménél ’s önérzeténél fogva, függetlennek kell lenni. És nem jajdul-e fel a’ kebel a’ gondolatra, hogy egy regalista, ha nyilatkozata valamelly főurnak tetszését meg nem nyerte, egy tollvonással kitöröltessék törvényhozói díszes állásából ? ez sére­lem nemcsak a’ regalistai karra, hanem az egész országra nézve. Ha regalistákat lehet kinevezni, a’ mennyi tetszik, ’s őket tetszés szerint ki is törölhetni, akkor az alkotmány csak sírbolt, mellybe szabadságunk temetve van. A’ lajstrombeli sérelmeket illetőleg, egy elébb szólott kir. t. b. szerint, minden hosszas tanácskozás nélkül ki kellene mondani, hogy a­ mik a’ múlt orsz. gyűlésen, sérelmek gyanánt jelentettek ki, a’ mennyiben a’ körülmények nem változtak, a­ RK. és RR. most is azoknak ismerik. Hogy Krasz­­nából csak egy, Udvarhely városából pedig egy követ sem jelent meg, ez iránt elnök ö­nmaga volna megkérendő, hogy a’ nevezett hatóságokat követeik’ elküldésére felszólítsa. Van egy sérelem, melly a' múlt hongyülés óta tetemes változást szenvedett: a' szász ispán’ állása. A' mostini ispán sokkal törvényesebb alakban tűnik fel az előbbinél. Most a’szászok által helyesnek ismert választás által lett azzá; ha van sérelem, ez csekélyebb az előbbinél. Ez érdemben pártolja szóló egy korábban szólott k. t. b. ur’ véle­kedését, meg lévén győződve, hogy alkotmányos országban min­den politikai hivatalra nézve a’ meghatározott módtóli eltérés csak törvényhozás’ útján történhetik; 's a’ jelen esetben annyival is inkább, mert a’ szász ispán egyszersmind k. kormányszéki taná­csos is. Arra nézve, hogy mit kelljen tenni a' sérelmekkel, most v. később terjesztessenek-e fel, szóló’ véleménye oda járul, hogy a’ tanácskozási rend’ igényeihez képest elébb határozzák meg , mi a’ sérelem, azután tanácskozzanak a’ felett, mi történjék velök. Végül azon kir. hivatalos urnák felett szóló, ki az ő felsége iránti hivséget és a’ sérelmi mezőt emlegette. Az alkotmányon ejtett sé­relmek’ orvoslását első polgári kötelességnek ismeri; de azért mindazon urakat, kik a’ sérelmi mező’ elhagyását javasolják, örö­mest követendi a’ cselekvés’ terére, ’s ha kell, bár mikor verse­nyezni kész velök. Mi azon nyilatkozatot illeti, miszerint nem lehet senkinek hibául tulajdonitni, ha ő felségéhez ragaszkodik, megkí­vánja szóló, hogy ne legyen senki e’ teremben, ki az mellett, hogy a’ haza’ boldogságát munkálja, egyszersmind a felségének tánto­­rilhatlan hive ne volna; és megkívánja, hogy valakit, mert mással nincs egy véleményben, illyesmivel gyanusilni ne sza­badjai, Törvényfesztésági UGOCSAMEGYÉBŐL. Nagyszöllős, sept. 13-án. Közkormányzásunk’ évnegyedes gondjait öt nap alatt újra lejárattuk. Magányügyeink felett, mik a’ nagy közönséget távolról is alig érdeklik, beszéltünk és intézkedtünk eré­lyesen; de a’ közügyeket, mint máskor, most is csak szá­raz röviden tárgyaltuk. Közgyűlésünk’ tárgyai különben is soványak voltak, mint aratásunk. Lássuk a’ nyilvánosság’ érdekében , lehet-e egy marokkalászt összetarlóznunk a’ letartott mezőn. Első alispánunk’ jelentése szerint, közigaz­gatásunk a’közelebbi évnegyed alatt kellő rendben folyt; de közbátorságunk rablások és gyilkolások által zavartaték meg, miknek azonban a’ rögtönös üldözések ’s törvényszé­künk’ erélyes fellépései, úgy látszik, már is elejét vették. Közmunkáinkkal a’ nyáron 3000 ölnyi utat porondoztattunk, 1400 ölnyit újból egészen készíttettünk , 1300 ölre pedig az alaptöltést felhányattuk; ’s e’ szerint megyei úthálóza­tunk’ elkészítésében kitürő hangya-szorgalommal folyvást terjeszkedünk. — Közadóbeli régi tartozásaink nagy rész­ben ugyan már befolytak; de azért hadi pénztárunk’ tartozása , első alispánunk’ saját szavai szerint, három évi illetőséget most felülmúl. — A’ felsőbb intézmények közül három vont magára különösebb figyelmet. Az egyikre, melly a’ türelmi adónak eltörlését, vagy más szókkal megváltását, tudatja, megyénk’ rendei hálás felirattal válaszolnak. A’ másik egy görög egyesült apától ’s helvét hitvallású anyá­tól született ’s anyja’ vallásában nevelt leányt utasit visz­­sza a’ görög catholíca egyház’ keblébe, hanem, ha a’ le­ánynak tetszik, az átmenet’rendes útján Zvinglius’ vallá­sára áttérhet. Ez intézvény’ törvényessége ostromoltaték ugyanaz 1844. 3. t.cz. 1-so­r-val, hol nyilván rendel­tetik, hogy, „kik 18 éves koruk’ eléréséig az evangelica vallásban neveltettek, vallásos kérdés alá többé nem vétet­hetnek ; de mivel Nagypalád Szathmármegyében fekszik , a’ helytartó tanácsnak csak egyszerűen írunk fel, hogy ez intézvényét Szatmármegyéhez küldje. — A’ harmadik ha­sonlóan vallásos tárgyú intézvény a’ görög nem egyesült vallás’ keblébe történendő sereges áttérések iránt r­egszo­­ritólag rendelkezik. Ezen intézvényben örömmel üdvözöltük a’ kormány’ részéről nyíltan kijelentett ama’ két elvet , mi­szerint ő felsége a’ lélekismeret’ szab­adságát mindenkor tiszteletben tartandja, ’s a’ görög nem egyesültek’ áttérése iránt tett közelebbi rendelkezését ideiglenesnek tekintvén , ez által a’ törvényhozás’ hatáskörét csorbítani nem kívánja, de egyszersmind azt is kijelentők, mikép’ a’ kir. intézvény­­nyel nem lehetünk egy véleményen abban , hogy a’ sereges áttérések belső meggyőződés’ szüleményei ne lehetnének, ’s igy e’ kir. intézvényt csak a’ görög nem egyesülteknek nemzetiségünk elleni veszélyes mozgalmaira , mellyekre a’ vallás’ köpenye különböző alakokban már rég’ használtatik , értelmezvén, első alispánunknak használat végett kiadat­ták. — A’ szabolcsi körlevél , melly a’ főispánhelyettes’ törvényszéki befolyása ellen hozott ismeretes tilalmi vég­zésnek megsemmisítését tárgyazza, valamint a­ rétöntözést tárgyazó barsi körlevél is , az országgyűlési utasításokkal foglalkozó választmánynak adatott ki. — Gróf Széchenyi Istvánnak, mint a’ magyar academia’ másod elnökének meg­keresésére megyénk’ térképét a’ magyar tudós társaságnak felküldjük. — Két helység’ folyamodásából tudtunkra jővén, hogy orosz ajkú helységeinkben a’ nevelés’ ügye azért pang, mert az óhitű egyház’ felsösége olly éneklőket, kik egy­szersmind népnevelők is volnának, tukmál a’ kiméletesség’ roszul alkalmazott elve után reájok , kik magyarul olvasni is alig tudnak; ezen bűnös visszaélés’ megszüntetését ’s az alkalmas népnevelők’ alkalmazását az illető megyés püspök előtt újólag szorgalmazzuk , ’s egyszersmind a’ népnevelés’ ügyében már régen kiküldött választmányunk’ jelentésének beadását sürgetjük. — Hogy pedig a’ szabadság’ ösztöne az alsó néposztály’ körében nálunk is terjedjen, azon ná­lunk első és egyetlen örökváltsági példát, miszerint főispáni helyettesünknek egy tekeházi jobbágya magát megváltotta, az illető egyességlevél’ tartalmával együtt, köztudomásra juttatjuk. — Végül említem, mit talán legelől kell vala érin­tenem , hogy megyénk’ rendes, első alispánunknak közfel­kiáltással egyhangúlag elfogadott indítványára, az erdélyi részek’ visszakapcsolását felírás’ útján szorgalmazzák. Ha­tározat e’ tárgyban épen az erdélyi országgyűlés’ meg­nyitására kitűzött napon keletkezett. ZALÁBÓL Legközelebbi közgyűlésünk sept. 14-re volt kitűzve, ’s mi aggodalommal vártuk ezen napot, mert már rég’ kire szárnyalt, hogy a’ köznemesség szokatlan számmal fog megjelenni e’ gyűlésen. Rejtély volt előttünk a’ czél, mellyért a’ számmal győző nyers erőnek az ész’ ellenében kellend tusát vívnia. Gyűlésünk’ első napja a’ rejtélyt fel­­oldá, ’s, hála istennek, Zala’ becsülete épen áll, mert a’ ta­nácskozási teremben megjelent nyerserő az egybeforrott ész fölött diadalt nem ünnepelt. De lássuk az események’ sorát. Főispáni helyettes ur a’ gyűlést megnyitván, először is H.—­ K.— Ibiró emelt szót , panaszoskodván , mi­szerint egy darab idő óta némellyeknek személye iránti gyülölségét érzékenyen kell tapasztalnia. Ezt éreztette vele a’ megyének mull közgyűlése is egyik végzésében , melly személyében ’s becsületében csorbát ejtett. A’ dolog’ felvi­lágosítására egy történetet elbeszélni szükségesnek tartotta. Ezelőtt több évekkel élt Pesten egy törvénytanitó profes­sor , K.— I.— ur; ő mint professor igen derék ember lehete , jól tanította a’ törvényt, szónok is volt tanít­ványa , ’s e’ részben köszönetet mond neki. Ezen pro­fessor sok pénzt összeszerzett. Meghalt 1819-ben , ’s végrendeletében itteni atyjavait tette örökösivé, úgy azonban , hogy azok a’ tőkéket föl ne vehessék , hanem csak azoknak kamatit kapják. Hagyományának kezelésére megkérte ezen megyét. A’ megye a’ felügyelést elfogadván, szónokot választotta gondnoknak, az örökösök’ egyetérté­sével. Ő a’ gondnokságot több évekig viselvén , az alatt történt, hogy egyik adósnak bukása miatt a’ tömeg neveze­tes öszletet elvesztett. 1843-ban a’megyének gyámi választ­mánya, melly ezen tömegre felügyelt, felszólítja szónokot, ha vallyon a’ tömeg’ veszteségének nem az-e oka, hogy a’ gondnok azon tökét későn tábláztatta be? Szónok előadta mentségére, hogy azon öszletet még maga K.— adta azon bátorságtalan helyre; ő azt be nem tábláztathatta, mert az adósok közül többen nyilvánították, hogy ha tarto­zásaikat betábláztatja , K.— uzsoráskodását a’ fiscusnak felfedezik. Szónok tudván , hogy K.— csakugyan köve­tett el uzsoráskodásokat, nehogy az egész massát veszé­lyeztesse, a’ kérdéses őszletet sem merte betábláztatni. Különben is a’ tömegnek ügyésze volt Pesten, ha az a’ perre kellőleg felügyelt volna , nem érte volna ezen vesz­teség a tömeget. Mindezek’ ellenére a’ gyámi választmány­ rendeletéből szónok perbe vonatott a’ szóban forgó esziét iránt. A’ múlt gyűlés’ alkalmával az örökösök’ egyike folya­modást adott a’ megyére , mellyben azt mondja: H. K a’ tömeg kijátszására minden vagyonát eladván, elmarasztása’ esetére nincs biztosság, azért még meglevő javaira tétessék zár. Igaz ugyan, hogy szónok vagyonát fiának általadta, de azért van még nála elég biztosság. A’ megye ezen folya­modásra egy kiküldöttséget rendelt, olly utasítással, hogy a dolgot megvizsgálván, hah­ogy a’ folyamodásbeli kitétele­ket valóknak találandja , az örökösök’ részére biztosítékot szerezni iparkodjék. Ezen szigorú végzés szónak’ becsüle­tének ’s hitelének megrontására szolgálván, kettőt kér a’ megyétől, 1-ör Ezen szennyes és uzsorás tömeg nem méltó a’ megye’ kezelésére , azért bocsássa azt sorsára; 2-or a’ végzést, mint úgyis a’ gyűlés’ végnapjaiban ’s esik kevés számmal jelen volt KK. és RR. által hozottat, most a’ na­gyobb szám által megváltoztatni méltóztassék. Míg a’ jelen volt közönségnek értelmes része H. ur’ ki­­vánatának teljesítésében nemcsak a’ megye’ méltóságának sértését, hanem municipalis állásunknak is veszélyeztetését látván, a’ végzés’ fentartását kívánta , addig a’ becsőditett köznemesség annak megváltoztatását sürgeté. A’ zaj’ csil­lapultával D.— F.— táblabiró a’ dolgot akkép’ világositá fel­ ő, mint a’gyámi választmánynak elnöke, a’ dologba befolyván, igen jól tudja , hogy a’ K.— tömegnek köve­telése azért veszett el , mert a’ bukott adósnak tömegét ollyan követelések merítették ki, mellyek két évvel később lettek betáblázva, mint H. ur a’ tömeg’ kezelését elvállalta. Igen természetes, hogy a’ gondnok, miután azért rendelte­tett ’s azért fizettetik, hogy a’ tömegnek mindenféle bizto­sítékira felügyeljen, ha ezen kötelességét elhanyagolta , a’ hanyagságból eredeti károkért felelni tartozik. Ezen nézet­ből indult ki a’ választmány is , midőn H. ur ellen a’ per megrendeltetett. Szónok azt hiszi, hogy H. urnák perbe fogatásán csak örülnie lehet, mert minden becsületes ember csak örülhet annak, ha valamelly tömegnek hibás kezelésé­vel vádoltatván, alkalom adatik neki tisztaságát bíró előtt bebizonyitni. Szónoki vélekedése szerint ezen végzés H. urnák erkölcsi érdekében épen ollyan szükséges volt, mint szükséges volt a’ tömegnek anyagi érdekében. Ezen előzmé­nyek után az egyik örökös folyamodott a’múlt gyűlésre, hogy H.-nek hanyagsága miatt a’ tömeg több ezer forintokat el­vesztvén, ámbár a’ megye H.-nek e’ miatti perbe vonatását szükségesnek látta, H. mégis a’per’folyta alatt minden értékét eltdta. Ezen folyamodásra hozatott a’ végzés. Tehetett-e egyebet a’megye, midőn olly tömegről volt szó, melly kezelése alatt áll, mellyért becsületével felelős isten és ember előtt. — A’ mi a’ másikat illeti t. i., hogy a’ tömeget bocsássuk sorsára. Szónok’ meggyőződése szerint erre a’ megyének sem joga, sem hatalma nincs. Kezelése alá fogadta a’ tö­meget, azért becsületével felelős annak utóbbi sorsáról is , különben megcsalná azon professor úrnak a’ megyében vetett bizalmát; most bocsássuk sorsára a’ tömeget, midőn a’ megyei kezelés alatt azon szerencsétlenség is érte, hogy 20 ezer fija elveszett ? ez nem fér meg a’ megye’ méltó­ságával, így gerjesztünk-e bizalmat a’ megyei kezelések iránt szegény nemes társainkban, a’ kik’ árváinak sorsát szinte mi kezeljük ? hát azon meggyőződéssel távozzanak-e nemes társaink, hogy bármint pártolandja a’ megye árváik’ ügyét, egy másik gyűlés azt sorsára bocsátja, azon meg­győződést ébresszük-e nemes társainkban, hogy a’ megye’ kezelésében semmi biztosság ? bizony a’ szegény nemes ember’ keblében nem kellene megingatni azon hitet , hogy a' megye minden mellékes tekintet nélkül kezeli azon dol­gokat, mellyeket gondviselése alá fogadott; ezen meginga­tott bizalom ássa meg municipalis rendszerünk’ sírját. — A’ szegény nemez embernek ha megszorul tanácsban, ha megszorul segítségben, utósó bizalma a’ megyében van; ’s mi azon embernek, ki egyedül a’ megyében bízott, keblébe fojtsuk-e meggyőződését? a’ vak koldus’kezéből ragadj­uk­­e ki azon botot,mellyhez támaszkodott? minő bitet ébresz­tünk szegény nemes társainkban, ha sorsára bocsátjuk azon tömeget, melly a’ hires tudós törvénytanitónak tömege volt, a’ ki végrendeletében gondoskodhatott minden óvásokról, azt fogja mondani a’szegény nemes ember: „ha ezen tö­meg is illy' sorsra juthatott a’ megye’ kezelése alatt, mi lesz az én szegény árváimból.“ Ha sorsára bocsátjuk a’ tö­meget, Zalamegye’ RReit senki sem fogja becsülhetni. Ne tegyük tehát t. KK. és RR., mert isten előtt felelettel tarto­zunk tetteinkről — a’ végzést fentartatni kívánja. — Utána Cs. L. tb szólalt fel. Nem akart, úgymond, e’ tárgyban szólni, de a’ mai jelenet ollyan , mellyet hallgatással mel­lőzni kötelességmulasztás volna. Hetek óta halljuk a’ moz­galmakat, hetek óta halljuk, hogy a’ köznemesség izgatva leend a’ gyűlésem­ megjelenésre. Szónok eddig úgy tartotta, hogy korteskedés, választásoknál, constitutionalis állásunk­ból eredett szükség , mert adhatják elő magokat körül­mények, mellyek azt szükségessé teszik; azonban kortes­kedést tanácskozásokra aljas cselekedetnek tart. Ott , hol ész, tapasztalással párosult észtehetség kívántatik , a’tu­datlan tömeg nincs helyén. Nem azt akarja mondani szónok, hogy a’ köznemesség talán nem jogszerűleg foglalja el he­lyét a’ gyűlésen, sőt óhajtja, bár többször maga szabad akaratából jelenne meg itt, hogy látná, mint kell a’ szabad­sággal élni, de nem visszaélni. Nehány megyek’ ujabbkori eseményei tanúsítják, hogy a’ tanácskozásban a’ tudatlan tömegek csak önszerencsétlenségekre lépnek fel. Azért fájdalom dúlja keblét , ha szenvedélyes izgatással látja a’ köznemességet tanácskozásokba vezettetni. Ne engedje ma­gát a’ nemesség felizgatni , mintha meg akarna minket tanácskozásunkban tántorizni, mert mi bárminő körülmények közt meg fogunk állni. Erre kívánta figyelmeztetni a’ köz­nemességet ’s azoknak főnökeit, kik őket becsőditelték — S. G. t.biró H.-t, mint törvénynek ’s megyei végzésnek ellenszegülőt, politicai vétekkel vádolta, mellyre H. válaszoló­iig előadta, mikint tapasztalásból tudja , hogy egy délutáni elhamarkodott végzés’ ellenében más végzés hozatott,­­s ez soha sem tartatott politikai véteknek (actio.) Szónok sze­retne nyugalommal és higgadt kebellel szólni. — Némelly embereknek személye elleni gyülölségét már megszokta.— Szónok a’ törvényt úgy tanulta, hogy a’ zárnak csak ítélet után van helye, olly törvényt pedig nem tud, melly azt mon­ 5i.

Next