Pesti Hírlap, 1846. szeptember (736-752. szám)
1846-09-27 / 751. szám
209 ladó száma. Távol van szóló, hogy egyes regalisták személyét gyanúsítsa. Személyekről nem, itt csupán tényről, politicai igazságról van szó. Alkotmányos ország csak ott lehet, hol a’ törvényhozó hatalom fejedelem és nemzet közt meg van osztva. Nálunk a’ törvényhozásnak fele részét a felsége gyakorolja, tőle függvén a’ törvények’ megerősítése. Méltányos és igazságos lenne, ha a’ joggyakorlat e’ pontnál határozódnék, úgy, mint más alkotmányos országban, mint például a’ szabadság honában, Albionban. De nálunk ez nem így van, mert a’ törvhozó testnek egy nagy részét, a’ regattákat ő felsége hívja meg. Szóló követ gyanúsítani nem akar: ő felsége, nem mondja hogy teszi, de teheti, hogy önérdekében válassza meg az egyéneket. Igaz, hogy ő felsége és a’ nemzet' érdekének egynek kell lenni, de nem hiszi, hogy ezen érdek iránti nézetek mindig ugyanazon egyek volnának. Nem akar e’ tárgyban törvényt indítványozni, ez kívül esnék a’ lajstromkérdés’ határain. Csak azért kívánta e’ pontot kiemelni, hogy miután ő felségének törvényhozói befolyása különben is túlnyomó, legalább őrködjenek az ország’ rendei, hogy ezen befolyás a’ törvények által kiszabott korlátok közt gyakoroltassék. A’ leopoldi diploma és az 1791 -beli organikus czikk tisztán rendeli, hogy az országgyűlésre nézve a régi gyakorlat tartassék meg, ez pedig azt tanúsítja, hogy a’ hivatalon kívüli regalisták’ száma 1791-ig soha a’ követekét felül nem múlta. De ha nem is állam ezen törvényes gyakorlat’ ereje, sőt ha épen ellenkező értelmű törvény léteznék, miután van törvény, melly Erdélyt alkotmányos országnak mondja , csak olly törvénynek lehet érvényességet tulajdonitni , melly az alkotmányosság’ eszméjével nem ellenkezik. Szóló azért megvezendőnek véli ő felségét, nem arra, hogy a’ mostani regalisták közül visszahijjon, mi szintoly sérelem lenne, hanem hogy több regalistát addig kinevezni ne méltóztessék, mig számuk természeti halál’ következtében a’ követekével egyenlőre nem apad. De van, folytatá szónok, még egy fontosabb sérelem. Szóló a’ regalistai karnak tisztelője; az egy aristocratiai kar, mellynek, lovagias szelleménél ’s önérzeténél fogva, függetlennek kell lenni. És nem jajdul-e fel a’ kebel a’ gondolatra, hogy egy regalista, ha nyilatkozata valamelly főurnak tetszését meg nem nyerte, egy tollvonással kitöröltessék törvényhozói díszes állásából ? ez sérelem nemcsak a’ regalistai karra, hanem az egész országra nézve. Ha regalistákat lehet kinevezni, a’ mennyi tetszik, ’s őket tetszés szerint ki is törölhetni, akkor az alkotmány csak sírbolt, mellybe szabadságunk temetve van. A’ lajstrombeli sérelmeket illetőleg, egy elébb szólott kir. t. b. szerint, minden hosszas tanácskozás nélkül ki kellene mondani, hogy a mik a’ múlt orsz. gyűlésen, sérelmek gyanánt jelentettek ki, a’ mennyiben a’ körülmények nem változtak, a RK. és RR. most is azoknak ismerik. Hogy Krasznából csak egy, Udvarhely városából pedig egy követ sem jelent meg, ez iránt elnök önmaga volna megkérendő, hogy a’ nevezett hatóságokat követeik’ elküldésére felszólítsa. Van egy sérelem, melly a' múlt hongyülés óta tetemes változást szenvedett: a' szász ispán’ állása. A' mostini ispán sokkal törvényesebb alakban tűnik fel az előbbinél. Most a’szászok által helyesnek ismert választás által lett azzá; ha van sérelem, ez csekélyebb az előbbinél. Ez érdemben pártolja szóló egy korábban szólott k. t. b. ur’ vélekedését, meg lévén győződve, hogy alkotmányos országban minden politikai hivatalra nézve a’ meghatározott módtóli eltérés csak törvényhozás’ útján történhetik; 's a’ jelen esetben annyival is inkább, mert a’ szász ispán egyszersmind k. kormányszéki tanácsos is. Arra nézve, hogy mit kelljen tenni a' sérelmekkel, most v. később terjesztessenek-e fel, szóló’ véleménye oda járul, hogy a’ tanácskozási rend’ igényeihez képest elébb határozzák meg , mi a’ sérelem, azután tanácskozzanak a’ felett, mi történjék velök. Végül azon kir. hivatalos urnák felett szóló, ki az ő felsége iránti hivséget és a’ sérelmi mezőt emlegette. Az alkotmányon ejtett sérelmek’ orvoslását első polgári kötelességnek ismeri; de azért mindazon urakat, kik a’ sérelmi mező’ elhagyását javasolják, örömest követendi a’ cselekvés’ terére, ’s ha kell, bár mikor versenyezni kész velök. Mi azon nyilatkozatot illeti, miszerint nem lehet senkinek hibául tulajdonitni, ha ő felségéhez ragaszkodik, megkívánja szóló, hogy ne legyen senki e’ teremben, ki az mellett, hogy a’ haza’ boldogságát munkálja, egyszersmind a felségének tántorilhatlan hive ne volna; és megkívánja, hogy valakit, mert mással nincs egy véleményben, illyesmivel gyanusilni ne szabadjai, Törvényfesztésági UGOCSAMEGYÉBŐL. Nagyszöllős, sept. 13-án. Közkormányzásunk’ évnegyedes gondjait öt nap alatt újra lejárattuk. Magányügyeink felett, mik a’ nagy közönséget távolról is alig érdeklik, beszéltünk és intézkedtünk erélyesen; de a’ közügyeket, mint máskor, most is csak száraz röviden tárgyaltuk. Közgyűlésünk’ tárgyai különben is soványak voltak, mint aratásunk. Lássuk a’ nyilvánosság’ érdekében , lehet-e egy marokkalászt összetarlóznunk a’ letartott mezőn. Első alispánunk’ jelentése szerint, közigazgatásunk a’közelebbi évnegyed alatt kellő rendben folyt; de közbátorságunk rablások és gyilkolások által zavartaték meg, miknek azonban a’ rögtönös üldözések ’s törvényszékünk’ erélyes fellépései, úgy látszik, már is elejét vették. Közmunkáinkkal a’ nyáron 3000 ölnyi utat porondoztattunk, 1400 ölnyit újból egészen készíttettünk , 1300 ölre pedig az alaptöltést felhányattuk; ’s e’ szerint megyei úthálózatunk’ elkészítésében kitürő hangya-szorgalommal folyvást terjeszkedünk. — Közadóbeli régi tartozásaink nagy részben ugyan már befolytak; de azért hadi pénztárunk’ tartozása , első alispánunk’ saját szavai szerint, három évi illetőséget most felülmúl. — A’ felsőbb intézmények közül három vont magára különösebb figyelmet. Az egyikre, melly a’ türelmi adónak eltörlését, vagy más szókkal megváltását, tudatja, megyénk’ rendei hálás felirattal válaszolnak. A’ másik egy görög egyesült apától ’s helvét hitvallású anyától született ’s anyja’ vallásában nevelt leányt utasit viszsza a’ görög catholíca egyház’ keblébe, hanem, ha a’ leánynak tetszik, az átmenet’rendes útján Zvinglius’ vallására áttérhet. Ez intézvény’ törvényessége ostromoltaték ugyanaz 1844. 3. t.cz. 1-sor-val, hol nyilván rendeltetik, hogy, „kik 18 éves koruk’ eléréséig az evangelica vallásban neveltettek, vallásos kérdés alá többé nem vétethetnek ; de mivel Nagypalád Szathmármegyében fekszik , a’ helytartó tanácsnak csak egyszerűen írunk fel, hogy ez intézvényét Szatmármegyéhez küldje. — A’ harmadik hasonlóan vallásos tárgyú intézvény a’ görög nem egyesült vallás’ keblébe történendő sereges áttérések iránt regszoritólag rendelkezik. Ezen intézvényben örömmel üdvözöltük a’ kormány’ részéről nyíltan kijelentett ama’ két elvet , miszerint ő felsége a’ lélekismeret’ szabadságát mindenkor tiszteletben tartandja, ’s a’ görög nem egyesültek’ áttérése iránt tett közelebbi rendelkezését ideiglenesnek tekintvén , ez által a’ törvényhozás’ hatáskörét csorbítani nem kívánja, de egyszersmind azt is kijelentők, mikép’ a’ kir. intézvénynyel nem lehetünk egy véleményen abban , hogy a’ sereges áttérések belső meggyőződés’ szüleményei ne lehetnének, ’s igy e’ kir. intézvényt csak a’ görög nem egyesülteknek nemzetiségünk elleni veszélyes mozgalmaira , mellyekre a’ vallás’ köpenye különböző alakokban már rég’ használtatik , értelmezvén, első alispánunknak használat végett kiadatták. — A’ szabolcsi körlevél , melly a’ főispánhelyettes’ törvényszéki befolyása ellen hozott ismeretes tilalmi végzésnek megsemmisítését tárgyazza, valamint a rétöntözést tárgyazó barsi körlevél is , az országgyűlési utasításokkal foglalkozó választmánynak adatott ki. — Gróf Széchenyi Istvánnak, mint a’ magyar academia’ másod elnökének megkeresésére megyénk’ térképét a’ magyar tudós társaságnak felküldjük. — Két helység’ folyamodásából tudtunkra jővén, hogy orosz ajkú helységeinkben a’ nevelés’ ügye azért pang, mert az óhitű egyház’ felsösége olly éneklőket, kik egyszersmind népnevelők is volnának, tukmál a’ kiméletesség’ roszul alkalmazott elve után reájok , kik magyarul olvasni is alig tudnak; ezen bűnös visszaélés’ megszüntetését ’s az alkalmas népnevelők’ alkalmazását az illető megyés püspök előtt újólag szorgalmazzuk , ’s egyszersmind a’ népnevelés’ ügyében már régen kiküldött választmányunk’ jelentésének beadását sürgetjük. — Hogy pedig a’ szabadság’ ösztöne az alsó néposztály’ körében nálunk is terjedjen, azon nálunk első és egyetlen örökváltsági példát, miszerint főispáni helyettesünknek egy tekeházi jobbágya magát megváltotta, az illető egyességlevél’ tartalmával együtt, köztudomásra juttatjuk. — Végül említem, mit talán legelől kell vala érintenem , hogy megyénk’ rendes, első alispánunknak közfelkiáltással egyhangúlag elfogadott indítványára, az erdélyi részek’ visszakapcsolását felírás’ útján szorgalmazzák. Határozat e’ tárgyban épen az erdélyi országgyűlés’ megnyitására kitűzött napon keletkezett. ZALÁBÓL Legközelebbi közgyűlésünk sept. 14-re volt kitűzve, ’s mi aggodalommal vártuk ezen napot, mert már rég’ kire szárnyalt, hogy a’ köznemesség szokatlan számmal fog megjelenni e’ gyűlésen. Rejtély volt előttünk a’ czél, mellyért a’ számmal győző nyers erőnek az ész’ ellenében kellend tusát vívnia. Gyűlésünk’ első napja a’ rejtélyt feloldá, ’s, hála istennek, Zala’ becsülete épen áll, mert a’ tanácskozási teremben megjelent nyerserő az egybeforrott ész fölött diadalt nem ünnepelt. De lássuk az események’ sorát. Főispáni helyettes ur a’ gyűlést megnyitván, először is H.— K.— Ibiró emelt szót , panaszoskodván , miszerint egy darab idő óta némellyeknek személye iránti gyülölségét érzékenyen kell tapasztalnia. Ezt éreztette vele a’ megyének mull közgyűlése is egyik végzésében , melly személyében ’s becsületében csorbát ejtett. A’ dolog’ felvilágosítására egy történetet elbeszélni szükségesnek tartotta. Ezelőtt több évekkel élt Pesten egy törvénytanitó professor , K.— I.— ur; ő mint professor igen derék ember lehete , jól tanította a’ törvényt, szónok is volt tanítványa , ’s e’ részben köszönetet mond neki. Ezen professor sok pénzt összeszerzett. Meghalt 1819-ben , ’s végrendeletében itteni atyjavait tette örökösivé, úgy azonban , hogy azok a’ tőkéket föl ne vehessék , hanem csak azoknak kamatit kapják. Hagyományának kezelésére megkérte ezen megyét. A’ megye a’ felügyelést elfogadván, szónokot választotta gondnoknak, az örökösök’ egyetértésével. Ő a’ gondnokságot több évekig viselvén , az alatt történt, hogy egyik adósnak bukása miatt a’ tömeg nevezetes öszletet elvesztett. 1843-ban a’megyének gyámi választmánya, melly ezen tömegre felügyelt, felszólítja szónokot, ha vallyon a’ tömeg’ veszteségének nem az-e oka, hogy a’ gondnok azon tökét későn tábláztatta be? Szónok előadta mentségére, hogy azon öszletet még maga K.— adta azon bátorságtalan helyre; ő azt be nem tábláztathatta, mert az adósok közül többen nyilvánították, hogy ha tartozásaikat betábláztatja , K.— uzsoráskodását a’ fiscusnak felfedezik. Szónok tudván , hogy K.— csakugyan követett el uzsoráskodásokat, nehogy az egész massát veszélyeztesse, a’ kérdéses őszletet sem merte betábláztatni. Különben is a’ tömegnek ügyésze volt Pesten, ha az a’ perre kellőleg felügyelt volna , nem érte volna ezen veszteség a tömeget. Mindezek’ ellenére a’ gyámi választmány rendeletéből szónok perbe vonatott a’ szóban forgó esziét iránt. A’ múlt gyűlés’ alkalmával az örökösök’ egyike folyamodást adott a’ megyére , mellyben azt mondja: H. K a’ tömeg kijátszására minden vagyonát eladván, elmarasztása’ esetére nincs biztosság, azért még meglevő javaira tétessék zár. Igaz ugyan, hogy szónok vagyonát fiának általadta, de azért van még nála elég biztosság. A’ megye ezen folyamodásra egy kiküldöttséget rendelt, olly utasítással, hogy a dolgot megvizsgálván, hahogy a’ folyamodásbeli kitételeket valóknak találandja , az örökösök’ részére biztosítékot szerezni iparkodjék. Ezen szigorú végzés szónak’ becsületének ’s hitelének megrontására szolgálván, kettőt kér a’ megyétől, 1-ör Ezen szennyes és uzsorás tömeg nem méltó a’ megye’ kezelésére , azért bocsássa azt sorsára; 2-or a’ végzést, mint úgyis a’ gyűlés’ végnapjaiban ’s esik kevés számmal jelen volt KK. és RR. által hozottat, most a’ nagyobb szám által megváltoztatni méltóztassék. Míg a’ jelen volt közönségnek értelmes része H. ur’ kivánatának teljesítésében nemcsak a’ megye’ méltóságának sértését, hanem municipalis állásunknak is veszélyeztetését látván, a’ végzés’ fentartását kívánta , addig a’ becsőditett köznemesség annak megváltoztatását sürgeté. A’ zaj’ csillapultával D.— F.— táblabiró a’ dolgot akkép’ világositá fel ő, mint a’gyámi választmánynak elnöke, a’ dologba befolyván, igen jól tudja , hogy a’ K.— tömegnek követelése azért veszett el , mert a’ bukott adósnak tömegét ollyan követelések merítették ki, mellyek két évvel később lettek betáblázva, mint H. ur a’ tömeg’ kezelését elvállalta. Igen természetes, hogy a’ gondnok, miután azért rendeltetett ’s azért fizettetik, hogy a’ tömegnek mindenféle biztosítékira felügyeljen, ha ezen kötelességét elhanyagolta , a’ hanyagságból eredeti károkért felelni tartozik. Ezen nézetből indult ki a’ választmány is , midőn H. ur ellen a’ per megrendeltetett. Szónok azt hiszi, hogy H. urnák perbe fogatásán csak örülnie lehet, mert minden becsületes ember csak örülhet annak, ha valamelly tömegnek hibás kezelésével vádoltatván, alkalom adatik neki tisztaságát bíró előtt bebizonyitni. Szónoki vélekedése szerint ezen végzés H. urnák erkölcsi érdekében épen ollyan szükséges volt, mint szükséges volt a’ tömegnek anyagi érdekében. Ezen előzmények után az egyik örökös folyamodott a’múlt gyűlésre, hogy H.-nek hanyagsága miatt a’ tömeg több ezer forintokat elvesztvén, ámbár a’ megye H.-nek e’ miatti perbe vonatását szükségesnek látta, H. mégis a’per’folyta alatt minden értékét eltdta. Ezen folyamodásra hozatott a’ végzés. Tehetett-e egyebet a’megye, midőn olly tömegről volt szó, melly kezelése alatt áll, mellyért becsületével felelős isten és ember előtt. — A’ mi a’ másikat illeti t. i., hogy a’ tömeget bocsássuk sorsára. Szónok’ meggyőződése szerint erre a’ megyének sem joga, sem hatalma nincs. Kezelése alá fogadta a’ tömeget, azért becsületével felelős annak utóbbi sorsáról is , különben megcsalná azon professor úrnak a’ megyében vetett bizalmát; most bocsássuk sorsára a’ tömeget, midőn a’ megyei kezelés alatt azon szerencsétlenség is érte, hogy 20 ezer fija elveszett ? ez nem fér meg a’ megye’ méltóságával, így gerjesztünk-e bizalmat a’ megyei kezelések iránt szegény nemes társainkban, a’ kik’ árváinak sorsát szinte mi kezeljük ? hát azon meggyőződéssel távozzanak-e nemes társaink, hogy bármint pártolandja a’ megye árváik’ ügyét, egy másik gyűlés azt sorsára bocsátja, azon meggyőződést ébresszük-e nemes társainkban, hogy a’ megye’ kezelésében semmi biztosság ? bizony a’ szegény nemes ember’ keblében nem kellene megingatni azon hitet , hogy a' megye minden mellékes tekintet nélkül kezeli azon dolgokat, mellyeket gondviselése alá fogadott; ezen megingatott bizalom ássa meg municipalis rendszerünk’ sírját. — A’ szegény nemez embernek ha megszorul tanácsban, ha megszorul segítségben, utósó bizalma a’ megyében van; ’s mi azon embernek, ki egyedül a’ megyében bízott, keblébe fojtsuk-e meggyőződését? a’ vak koldus’kezéből ragadjuke ki azon botot,mellyhez támaszkodott? minő bitet ébresztünk szegény nemes társainkban, ha sorsára bocsátjuk azon tömeget, melly a’ hires tudós törvénytanitónak tömege volt, a’ ki végrendeletében gondoskodhatott minden óvásokról, azt fogja mondani a’szegény nemes ember: „ha ezen tömeg is illy' sorsra juthatott a’ megye’ kezelése alatt, mi lesz az én szegény árváimból.“ Ha sorsára bocsátjuk a’ tömeget, Zalamegye’ RReit senki sem fogja becsülhetni. Ne tegyük tehát t. KK. és RR., mert isten előtt felelettel tartozunk tetteinkről — a’ végzést fentartatni kívánja. — Utána Cs. L. tb szólalt fel. Nem akart, úgymond, e’ tárgyban szólni, de a’ mai jelenet ollyan , mellyet hallgatással mellőzni kötelességmulasztás volna. Hetek óta halljuk a’ mozgalmakat, hetek óta halljuk, hogy a’ köznemesség izgatva leend a’ gyűlésem megjelenésre. Szónok eddig úgy tartotta, hogy korteskedés, választásoknál, constitutionalis állásunkból eredett szükség , mert adhatják elő magokat körülmények, mellyek azt szükségessé teszik; azonban korteskedést tanácskozásokra aljas cselekedetnek tart. Ott , hol ész, tapasztalással párosult észtehetség kívántatik , a’tudatlan tömeg nincs helyén. Nem azt akarja mondani szónok, hogy a’ köznemesség talán nem jogszerűleg foglalja el helyét a’ gyűlésen, sőt óhajtja, bár többször maga szabad akaratából jelenne meg itt, hogy látná, mint kell a’ szabadsággal élni, de nem visszaélni. Nehány megyek’ ujabbkori eseményei tanúsítják, hogy a’ tanácskozásban a’ tudatlan tömegek csak önszerencsétlenségekre lépnek fel. Azért fájdalom dúlja keblét , ha szenvedélyes izgatással látja a’ köznemességet tanácskozásokba vezettetni. Ne engedje magát a’ nemesség felizgatni , mintha meg akarna minket tanácskozásunkban tántorizni, mert mi bárminő körülmények közt meg fogunk állni. Erre kívánta figyelmeztetni a’ köznemességet ’s azoknak főnökeit, kik őket becsőditelték — S. G. t.biró H.-t, mint törvénynek ’s megyei végzésnek ellenszegülőt, politicai vétekkel vádolta, mellyre H. válaszolóiig előadta, mikint tapasztalásból tudja , hogy egy délutáni elhamarkodott végzés’ ellenében más végzés hozatott,s ez soha sem tartatott politikai véteknek (actio.) Szónok szeretne nyugalommal és higgadt kebellel szólni. — Némelly embereknek személye elleni gyülölségét már megszokta.— Szónok a’ törvényt úgy tanulta, hogy a’ zárnak csak ítélet után van helye, olly törvényt pedig nem tud, melly azt mon 5i.