Pesti Hírlap, 1846. szeptember (736-752. szám)

1846-09-11 / 742. szám

Péntek PES 742. September 11.1846. HIBL&P Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap , kedden , csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 0 ft; postán borítékban 6 ft pp­ — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyebütt minden kir. postahivatalnál — Az ausztriai birodalomba’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példá­nyok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek ,­­s egy-egy kis hasábsorért apróbetűkkel 5 pengő ki számíttatik. TARTALOM. Hivat. közrem. Iparműkiállitás. Iparvédegylet. I. Törvényhatósági dolgok. Turóczi tisztujitás. Nógrádi közgyűlés. Abauji hírek. Középszolnoki követválasztása. Erdélyi dolgok. Vegyes közlemények. Nemzeti szinház. Igazolás. Veszprémi takarékpénztár. Testgyakorló egye­sület. Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. WARVABOHSZÁfi és KHJÓ l.l. Őfelsége, S vag­y 11 Frigyes varasdmegyei első alispánt, a’ károly­vári elsőbiróságu váltótörvényszék’ elnökévé kinevezni jegkegy. méltóztatott. Vassili Miklós újvidéki polgár engedelmet nyert a’ görög ki­rály ő felségétől neki megküldött érdemjel’ elfogadására ’s viselhe­­tésére. A’ nagy magy. k. udv. kamara a’ karlini megs­resült harminczadosi tisztségre Mednyánszky Sándor neudorfi útlevélvizsgálót al­kalmazta. CB—P. H.) Az iparműkiállitásnak, hogy a’ kirendelt mű- és dijbiróságok bírálati munkáikat teljesíthessék, még néhány na­pig rendezetten kellvén maradnia, annálfogva, ’s tekintetbe véve azon élénk részvétet, mellyel a’ t. ez. közönség sűrű látogatásai­val tanúsított, ’s engedvén a’ számtalan egyesek által előadott óhajtásnak is, az iparműkiállitás még a’ folyó hónap’ 10—11—­ 12-én, azaz csütörtökön, pénteken és szombaton , de csak dél­utáni időben, 3 — 6 óráig a’ tisztelt közönség’ számára is nyitva lészen, a’ reggeli időben csak a’ mű- és dijbirák nyerhetvén be­lépést. Vasárnap pedig, e’ folyó hó’ 13-án, egész nap a’ tisztelt közönségnek marad nyitva a’kiállítás. — Sept. 9-én 1846. — C­s­a n­á d­y, jegyző. Iparvédegyesület. I. *) „A’ védegylet nincs többé! Örök álomba szenderült! a’ védegylet meghalt!“ — ezt hallottuk kevés idő előtt jobbra balra kikürtöltetni; de senki sem mondá: „béke hamvainak.“ Miután tudniillik — mert hiszen minden megerőtetésnek csakugyan végének kell egyszer lenni—miután ellenségeink minden kigondolható okok ’s álokoskodások 's ezek’ hiá­nyában minden képzelhető furfangosság, mocsok, szitok ’s rágalomból kifogytak , ’s csak azon nekik keserű tapasz­talással gazdagodtak vala , — mennyire nem boldogulhat­tak, ’s milly rósz szerepet játszottak mind ama’ ferdeségeik — ’s eszme- elcsavarásaikkal;— miután egyrészről a’ véd­egylet’ tömérdek, iszonyú ’s helyrehozhatlan rész követ­kezéseit ,­­s e’ káros és kárhozatos intézet’ alapitói által a’ nemzetre árasztott átkot tüntették fel, más részről és egyszersmind mégis a’ szegény csecsemőnek életén, már annak első életszikrájával együtt, rágódni kezdő halál’ csi­rája, vagy jobbadán csak tengő, pangó sintödése ’s tökéle­tes tehetetlensége felett gunynótát húztak , — végre, logi­cai következetességnél fogva annak bebizonyítására, hogy ezen említett, egymásnak legkisebbé is ellent nem mondó állításaik csakugyan alaposak, ’s az eredmény által igazol­­vák, — kikiáltották , hogy „a’ védegylet meghalt.“ Egy darab ideig ezen tacti­ával élt a’ védegylet’ ellené­ben mind a’ híres augsbugi koma, mind ennek azon két kedves húga, kiknek egyike Trieszt’ világkereskedésének, a’ másika pedig honunk ’s fővárosunk’ cosmoponticai szel­lemének orgánuma, mind ama’, bár más ajkú , de sziv­­rokonság ’s hazafiai törekvésre nézve nem kevésbbé az augsburgi rokonának gyanítandó, váltott gyermek. Ezeknek tehát ’s nehány nekik szót fogadó csekélyebb atyafiaik­’s cselédeiknek taktikája volt, valahányszor a’ védegyletet megemlítették — ’s ez nem ritkán történt ám­ annyira nem hagyá őket soha róla elfeledkezni a’ szeretet — ugyan mi? — talán a’ szegény elhunyt felett búsulni, vagy, a’ de mortuis nil nisi bené-t szemeik előtt tartva , hibáit keresztyéni türelmességgel palástolva, értekezni? vagy a’ holt testet, nyílt ajtóknál — bonczkés alá vevén , bel­­részeinek rothadását ’s beteges szerkezetét tudományos alapon , mindenek’ szeme’ láttára , mutogatni ? Nem ! — nem illyen volt bölcs taktikájok ! Sőt akkint kezdtek állítólag holt tetemei körül ólálkodni, ’s károgni, mint valamelly temetéstől eltiltott irtózatos vét­kes vagy öngyilkoséi körül, vagy mintha némi belső aggo­dalom azt suttogná füleikbe, hogy csakugyan továbbá is életjeleket fog adni, ’s tehát ők ezen undok dög’ lehető uj életre támadását úgy akarták volna a’ szórtátó nép’ elébe tükrözni, mintha nem Phoenix’ hamvai, hanem isten tudja, vagy a’ holt anyagon kikelt féregsokaság, vagy magának a’ rothadó testnek más chemicus átalakulása’ útján valami uj, a’ hozzá közelgőt még mérgesebb ragálylyal fenyegető szörny képződhetnék ki, — hogy ez által másokat még a’ pietás’ azon tényétől is elriasszanak , miszerint atyjok fiai’ holttestére egy-két marok szentelt földet dobnának. Hát az alig két évet ért gyermek ennyi „virtust“ foglal­hatott-e magában ? annyi hatással lehetett-e egy nemzet’ sorsára ? ’s alig két éves életének kimúlta után , nemhogy az ártatlanság’ fehér koszorúját, de még csak korábban el­halt idősb rokoni ’s eldödei’ sírboltjában egy kis szerény helyet sem érdemlett-e meg? — ’S miért fukarkodtatok hát nehány rős tiszta halott-le­pellel , nehány deszkával nem disz­ágyra , hanem gyász­­padra, miszerint mindenki meggyőződhetett vala azon annyi öröm’s jajveszéklés’hangjai közt, de bizonyosan a’leg­­rendkivülibb hírrel született gyermek’ haláláról,—hogy mind­az, ki születésére annyi reményt épített, lemondjon végre bolond ábrándjairól, — mind annak , ki benne csak­nem antichristust látott, felháborodott kedélye normális egyensúlyába vissza léphessen? — Azért, mivel a’ védegylet él,’s élni fog ’stb. Francziaországnak egy jeles férfia egykor e’ szavakat mondta : les nations ne meurent pas „a’ nemzetek halhatat­lanok.“ — Én úgy értem ezt, hogy valamint az emberi nem’ tenyésztésére, vagy talán pusztítására a’ világ’ egyetemében bizonyos helyet kitöltött egyének , úgy fajok ’s nemzet­ségek is enyésztek ugyan el a’ történet’ könyveiből , de épen azért fogyott el hirök ’s emlékezetük , mivel nem­zetek’ nevét meg nem érdemtették, mert nem tettek, nem létesítettek, nem alapítottak, nem találtak fel semmit, mi magában nagyszerű, mi a’ legkésőbb ivadékra is átszál­­lana,’s attól elismertetni és használtatni fog. Ellenben halha­tatlan azon nemzet, mellyben eszmék szülemlettek,’s ki eze­ket ridegen bár vagy tovább fejletten , az utódokra átszál­lította. Azért él még Egyptus, noha a’ Fáraófő’ vére kihalt, él Róma, bár más uralkodjék a’ Capitoliumban, él Carthago, noha Cato’ intése valósult, él a’ phoeniciai ’s tyrusi tenge­rész, él Athene és Sparta, él emlékezetben fény ’s pompa’ sugarai közt, bár tettlegesen világszerte elszórva ’s lenéz­ve azon faj, melly az üdvözítőnek születést adott, úgy, hogy — mondanám — mi e’ földi kerekségén igazán halhatatlan, az egyedül az eszme, valamint mi a’ nemzeteket halha­tatlanokká teszi, az, az ollyan eszme, melly az emberi nem* fölemeltetését, boldogitását, felvilágosítását ’s erköl­­csiségét előmozdítja; ’s valóban úgy is történik, hogy mi­nél inkább öszhangzásban vannak ez eszmék egy 'nemzet’ önfentartási vágyával, minél inkább összeolvad valamelly nemzet’ élete azok utáni törekvéseivel, annál kevésbbé enyészhetik el azon nemzet a’ világból, mig emberek lesz­nek , annál jobban biztosítja magának nemzetiségét sok szá­zadokra, ’S ebben rejlik azon kérdés’ feladása, miérthogy meg nem halt eddig a’védegylet, sőt inkább, miért ő is halha­tatlan, ’s teheti és teendi is halhatatlanná a’ magyart, ha hozzá ragaszkodik, ha azon természetéről el nem feledke­zik, melly azt a’ fölebb említett eszmék’ sorába fűzi. Sőt bátor vagyok azt állítani, hogy akárkit tegyen is már a’ magyar, akárhogy kezelje — ha ugyan e’ szóval élni lehet — azon eszmét, akárhogy sáfárkodjék azzal, azon eszme megvan, meglesz; azon eszme halhatatlan. Nem tudom mit várhattak tőle sokan, ’s mit tartottak talán ismét mások; nem hiszem, hogy legyen valaki, ki szoro­san épen azon eredményt várta volna, melly ekkorig mutat­kozott,’s ennek okát könnyű feltalálni mind a’ közbejött ese­ményekben , mind azon tényezőkben, mellyek reá hatás nélkül nem lehettek — de hogy a’ védegyletnek, az ellene feltornyosult hatalmas ’s kiengesztelhetetlen ellenséges té­nyezők’daczára, ’s azon sok tekintetben gyenge, közöm­bösség- vagy langyosságba elernyedt, vagy csonkított ere­jű, vagy kijátszott tényezők mellett, mik ügyében dol­goztak,— csakugyan roppant eredménye van, tagadni nem lehet; tekintsük bár az anyagit ’s iparit, melly jelenleg bi­zonyosan legmeglepőbb , ’s m­irőli meggyőződés végett nem igen messze kell menni, miről hiszen két évvel ezelőtt sen­kinek sejtése sem volt, tekintsük bár az erkölcsi követke­zéseket, mert tagadhatlan tény, ’s mindenki által, ki őszinte akar lenni, elismertetik , hogy Magyarországban a’ véle­mények e’ tekintetben egészen megfordultak, ’s „honi ipar“ meg’ „honi czikk“ nem átallat ’s undor, vagy — mint nem tudom kicsoda hazugul állította, n­erő gúnynév, hanem igen kevés kivétellel, minden párt’ emberei közt büszkélkedés ’s előmozdító törekvés’ tárgya; — tekintsük bár végre a’ politicai hatást, noha ennek részére legmostohább sors ju­tott, ’s m­ig daliás ellenségeink első panicus elrémülésök ’s kisértet-látásuk alul felszabadultak, ügybarátink közt ismét sokan vannak már, kik aggodalommal látják, hogy azon po­­liticai pártot, mellynek egyedüli ápolására hagyatott a’ véd­­jobban össze nem forrasztó. Mondom , a’ védegyletnek ezen tagadhatatlan eredmé­nye ’s azon fokon állása, hol köztudomás szerint áll, ré­gibb időkben csodának,vagy a’gondviselés’ valamelly rendkí­vüli közbejárulásának tulajdonittatott volna; a’gondolkodó ész előtt pedig úgy tűnik fel, mint próbaköve annak, hogy a’ védegylet’ eszméje azon felemlítettek közé tartozik; hogy az, mi általa életre idéztetett, nem csak pillanatnyi, hanem sokáig tartó , sokkal tovább, mint mennyire némely­­lyek’legmesszehatóbb látcsöveik terjednek; hogy az olly erős, szilárd lábon áll kiirthatlanul, miszerint bár szende­­regjen is egy ideig, vagy szenderegni látszassák, minthogy lármát nem üt (bár a’ lármát inkább ellenszegülői ütötték, mint ő maga , ’s noha nem az munkálkodik legbiztosabban ’s legerélyesebben , ki legtöbb zajt üt), — az első légy­­dongás is felébreszti őt, ’s bár megtörténnék is rajta, hogy formáiból kivetkezzék, hogy minden külön működés vagy hivataloskodásról lemondjon ,’s látszólag csupa passiv téren maradjon ,­­ csakugyan megleend , ’s ter­jedni és rögződni fog az emberek’ lelkében. ’S azt tartom, hogy ez eszme annyira össze fog olvadni azon földdel , mellyen lakunk , hogy akármi módon fejlődjenek is a’ világ’ történetei , ezen eszme meg­marad­­stb. — * * ? m­&F’vémyliaféstágft AmlgmK* TURÓCZI tíszujitás. Augusztus’ 14-kén e* lapok­ban adott szavunkat beváltandók, ezennel tesszük aug. 25-kén tartott gyűlésünk’ eredménye felöl tudósításunk. — Min és hol kezdjük ezt, magunk sem tudjuk; ha csak azon régi pór mese’ kezdetén nem : „hol volt, hol nem volt, még az operencziás tengeren is túl volt, volt egyszer egy — ’stb. mert ki e’ napi eseményeinknek szemtanúja nem volt, az a’ történteket el nem hiszi, ’s az egészet csak mesének tartandja ; — és mégis igaz, szomorú igaz. De lás­suk lépésről lépésre, az esemény’ elkészültét és bevégeztét. — Elmúlván aug. 12-ki közgyűlésünk , a’ megye’ rendei csendesen és nyugton várták a’ közelgő tisztujitást. — Augusztus’ 20-kán főispánunk, az előbbkelők’ hozzájárul­­tával, a’ szokott előzményi tanácskozmányt Szent Márton­ban megtárta , hol a’ többi közt, daczára a’ folyvást lé­tező közcsendnek, ’s daczára azon közgyülésileg tett köl­csönös fogadásoknak, hogy sem egyik sem másik párt kor­teskedni nem fog , a’ katonaság’ alkalmaztatása elrendel­tetett. — Ezen csendes állapot tengett még aug. 22- kén is, mikor főispánunk a’ nemesi községek’ hadnagyait, kik közé számos L. pártbeli nemes is vegyült, egy másik tanácskozmányra Mosóczra meghivá; jóllehet mind ez ideig a’ nemesi hadnagyok a’ rendes tanácskozmányi részvétel­től el nem különöztettek. — A’ mosóczi üvegházban szép számmal összesereglett nemes atyánkfiainak főispánunk meghivatásuk’ czélját röviden előadá, ’s közben a’ as urak­nak hathatósan ajánlá olly egyének’ választását, kik ne­mesi szabadságaik’ védelmében őszültek meg, ’s ez által magokat az újonnan megválasztásra érdemessé tették. Ekkor megdördült egy részről a’ vivat Lehóczky, más részről az éljen Justh. — így viradt fel augusztus’ 25-ke , a’ tisztujitási nagy, de kicsinynyé aljasult nap. — Külme­­gyeiek szép számmal jelentek meg; minden oldalról sereg­lett össze korán reggel nemességünk, és a’ vármegyeház előtt a’ főispán’ számára elkészített tribunale körül helyet foglalt, hol a’ gyalog katonaság is két sorban felállittatván, a’ pártokat egymástól elkülönözé. — Mellyik párton volt a’ többség, azt az eredmény legjobban tanúsítja. Ekkor meg­érkezett főispánunk, és a’ bevett szokás szerint veni sanctora templomba ment; a honnan visszajöttével, híjába vártuk gyűlés’ megkezdésére a’ harangszót, híjába első alispánunk’ megjelenését, ki valahányszor főispánunkat kö­zöttünk tisztelni szerencsénk van, gyűlést nyit, és régi szokás szerint, egy választmányt, a’ főispánt elnöki széké­nek elfoglalására meghivandót, nevez. Ez most mind el­maradt, mig végre hosszas várakozás után, de mégis várat­lanul, egyszerre megpillantjuk magát a’ főispánt, gr. N. A. kíséretében a’ tribunalén megjelenni, és annak kijelentésé­vel, hogy egy részről történt korteskedés miatt vizsgála­tot rendelt, a’ gyűlést eloszlat. — Ez mind olly rögtön történt, hogy föleszmélésünkre időnk sem maradt; ’s mi­dőn ámulásunkból felocsódtunk, kérdeztük egymást, mi volt ez ? — Midőn ezek történtek, sem első alispán, sem jegyző látható nem volt; másod alispánunk pedig szólani akarván, s későn járt. — Kiváncsiak vagyunk tudni, lesz-e ezen gyü­­léstelenségnek jegyzőkönyve ? — Később többen akartak ő­­iságához menni, őt a’ gyűlés’ folytatására megkérendök, de szobája’ ajtai zárva voltak.. — Nemességünk csen­desen, majdnem két óráig állott helyt; várván a’ csomó’ további feloldását , de mind híjába , — végre nyugottan , a’ mint jött, legszebb renddel hagyá oda a’ választás’ he­lyét. — Többen. NÓGRÁDBÓL. B.-Gyarmat aug. 27-én. *) Tisztválasz­tásunk óta első évnegyedes közgyűlésre f. hó’ 24-ken Nógrádmegye’ rendei nem olly számmal ugyan, minővel *) Az iparvédegylet’ közelebbi mozgalmai’s azon stadium, melly­­be az a’dolgok'természetes fejlődése szerint lépett, annyi bal­magyarázatok, annyi ellenséges taglalások után részünkről is szükségessé teszen némi felvilágosításokat. Ez okból közöl­jük a’jelen és még következő jeles czikkeket. — Szer­k. *) Nem rendes levelezőnktől. — Szerk. 42

Next