Pesti Hírlap, 1846. október (753-770. szám)

1846-10-18 / 763. szám

Vasárnap 963. October 18. 1846. PESTI HÍRLAP. TARTALOM. Orvosi jelenések a’ fenséges nádor’ egészségi állapotáról. Kinevezés. Honosítás. VI. Igazitás. Fővárosi új­donság­o­k. Er­délyi országg­yü­l­é­s. V­egyes k­ö­s­le­mén­yek. Az iparműkiállitási díjbirálatok’ eredménye (folyt.) A* pesti iat. közönség’ hazafius alapítványa. Külföld. Duna­­vinállás. Hirdetések. HUOVAROnziCi és EHDÉKif. Tizedik orvosi jelentés: Nádor , cs. k. föherczegsége’ egészségi álla­potáról. „A’ tegnap köztudomásra juttatótt részben el­döntő jelenségeknek remélett folytonos kitartása tegnapi nap’ folytán be nem következett, ’s ezért e cs. k. föherczegsége erőben épen nem gyarapodva, különösen délután és estenden igen szenvedett. Az éj’ első felében ö fensége’ álma — külön­féle bajok által — felváltva gyakran félbeszakaszta­­tott, ’s a’ magas beteg bágyottabbnak érzé magát. Éjfél után több nyugalom, a’ bajok’ enyhülése ’s ál­talánosan érzett könnyebbülés után reggel felé több­ször félbeszakadt álom lépett be. Folyó hó’ 16-án reggel ő cs. k. főherczegsége’ egészségi állapota körülmények szerinti , ’s most kevésbbé szenvedő.“ Budán, octob. 16-án 1846. Reggeli 9 órakor. Stáhly m. k., Dr. Stein­massier m. k., Dr. Würtler m. k. Tizenegyedik orvosi jelentés: „Nádor­­ cs. kir. főherczegségének egészségi állapota a’ tegnapi nap’ folytán lényeges változást nem szenvedett, ’s minthogy különbféle bajok majd­nem folyvást tartottak, erőgyarapodást nyerni nem lehetett. A’ szüntelenül használt gyógyszerek késő estve a’ szenvedő altestben jóttevő változást idéztek elő, ’s az éj’ kezdetével nyugalom állott be. Az éjen át, úgy éjfél előtt mint éjfél után , a cs. k. föherczegsége jól aludt, és ma 17-én reggel minden tekintetben valamennyire könnyebbülve érzi magát.“ Budán, October’ 17-én 1846. Reggeli 9 órakor. Stáhly m. k., Dr. Steinmassier m. k., Dr. W­ü­r 11 e r. Merényi Lipót francsia és olasz nyelvtan­ szerzője, a’ magyar kir. pesti egyetemnél az olasz nyelv és irodalom­ he­lyettes tanárának, a­ pesti középponti papnöveldében pedig nyil­vános és rendes franczia nyelvoktatónak neveztetett ki. Honosítás. VI. A’ múlt országgyűlés’ elébe ter­jesztett törvényjavaslat arra , hogy valaki hely- é s illetőleg törvényhatósági uton honosittathassék, elengedhetlen fel­tételekül kívánja: 1) hogy a’ honosítandó teljeskörű legyen , 2) hogy a’ magyar nyelvet beszélje , 3) hogy, a’ magyar hadsereggel­­kantartózkodás’ esetét kivéve, benn a’ honban lakjék állandóul (értsd : miután honositatott), 4) hogy vagy tiz évig lakott legyen folyvást a’ honban (honosítása előtt), még pedig a’ nélkül, hogy bűntettért el­­marasztalott volna, — vagy csak öt évig azon esetben, ha jeles találmányok’ behozatala és gyárak’ avagy nagyobb iparműhelyek’ felállítása által az állodalomnak kitűnő szol­gálatot tett. Még két alternatívát említ a’ törvényjavaslat, de más lévén a’ honosított ’s más meg’ a’ törvény’ jótétemé­nyéből­ magyar , ezen alternatívákról, mint különben is már felebb elintézettekről, e’ helytt fölösleges volna szót tennünk. Lássuk most az érintett feltételeket külön egyenkint. — Az első a’ honosítás’ elengedhetlen kellékének mondja a' teljeskoruságot. Ez ellen nem hinném, hogy valakinek alapos kifogása le­hessen. Jogrepudiálásról van szó egy részről, — mert a’ ho­nosítandó nem hull le hozzánk a’ holdból, hanem más stá­tusból költözködik be országunkba, mi jogviszonybontással jár szükségképen, —’s jogszerzésről van szó a’ másik rész­ről,’s így természetesen azon érettség, mellynek biztosítékát a’ teljeskorűságban látjuk, nem nélkülözhető. De itt újra fel­merül a’ kér­dés: a’ magyar törvényszabta teljeskoruságot ért­­sük-e, azt, t.i.mellyhez huszonnégy év kívántatik ? vagy pedig azt , mellyet a’ honosításért folyamodónak addigi ha­zája, teszem a’ betöltött huszonegyedik évben, állapított meg? ’S ezen kérdés nem henye, nem haszontalan kérdés, mert a’teljeskoruságot a’személyesség’ ’s nem a’ territoria­­litás’ jogviszonyai szabályozzák rendesen; — és a’ törvény­­javaslat’ szerkesztői e’ helytt mégis valószínűleg a’ terri­toriális teljeskoruságot, azaz: a’ betöltött huszonnegyedik évet értették, ’s ítéletünk szerint igen helyesen, mivel po­­liticai oldala is lévén az ügynek, nem követelhetni, hogy a’ magyar törvényhozóság a’külföldi jogtáblák’ valamennyi mi­­crologiáinak respectálásával bajlakodjék szünet nélkül. Mind ebből az következik, hogy a’ teljeskorűság köze­lebbről megjelölendő volna,’s hogy nem ártana világos sza­vakkal kinyilatkoztatni, miszerint a’ betöltött huszonnegye­dik év értetik alatta Melleslegesen még egy sajátszerű anomalonra akarom figyelmeztetni az olvasót, ’s ezen anomalon abban áll, hogy a’ magyar törvényhozás, melly csaknem valamennyi újabb polgári legislationál szigorúabb a’ teljeskoruság’ meghatáro­zásában , melly nem elégelvén a’ huszonegyedik évet, majd­nem a’ római „vigintiquinque annis major aetas“-t követeli a’ fontos­ polgári cselekmények’ érvényességéhez, — hogy, mondom, a’ magyar törvényhozás ezen tisztességes szigort kész a’ legkönnyelműebb csélcsapsággal felcserélni, mihe­lyest politicai ügyről van szó, nem magánjogiról, ’s hogy nem követel semmiféle teljeskorűságot, sem 21, sem 24, sem 25 évet arra , hogy valaki nemzetet és országot lekö­telezhessen. Midőn Napoleon a’ franczia polgári törvény­­könyv’ szerkesztésével foglalkozott , találkoztak , kik huszonegy év helyett huszonötöt követeltek a’ teljeskoru­­sághoz. Emlegették a’ csábokat, mellyek a’ huszonegy éves ifjút rendesen környezik, ki illyenkor, ha nincsen ve­zére, védője, támasza , könnyen olly utakra téved , hol vagyonát elpazarolja, ifjúságát bepiszkolja, ’s jellemét elsi­­lányitja , hogy utóbb gyalázatban és nyomorúságban vénül­jön el. — ’S mi volt a’ válasz ? Az, hogy az indítványozott változtatás talán hasznos lehetne, de miután már 1791. óta huszonegy évben van megállapítva a’ teljeskoruság, ’s mi­után a’ következetesség azt látszik kívánni, hogy a’ polgári teljeskoruság’ határai együvé essenek a’ politicai teljesko­ruság’ halár­aival, és végre, mk.tán azt, kit az alkotmány képesnek nyilatkoztat politicai cselekményekre , magánjogi viszonyok’ fűzésére is képesnek kell tartani, — huszonegy évvel beelégedhetni. Nálunk, ha a’ politicai teljeskorűságra tekintünk , megfoghatlan marad , mit pöffeszkedünk hu­szonnégy évben megállapított majoritásunkkal , miután törvényeink egy kukkot sem mondanak arról , hány évet követelnek arra, hogy magát valaki a’ pozsonyi országházban megéljeneztesse vagy kipisszegtethesse; ’s ha egyik vagy másik ügyben, itt vagy amott, statútumokat hozunk, nem ritkán valóságos moslim elvek’ nyomán járunk el, mellyek szerint tizenöt év adja meg Törökországban a’ teljeskoru­ságot. Ennyit intra parenthesim, némi figyelemgerjesztésül e’ tárgyról, ’s most térjünk vissza a’ honosítási feltételekhez. A’ második pont feltételül szabja , hogy a’ honosítandó a’ magyar nyelvet beszélje. Qui bene distingvit, benedocet, azt mondják. — Hogy az, ki az országgyűlés által, úgy szólván, minden egyéb fel­tét nélkül honosittatik, ki, a’ jelen törvényjavaslat­ rendelke­zéséhez képest, az ország’ nemesei közé tartozik, ’s k­i­­nek törvényhozási képességére nézve kü­lönös törvény már nem kívántatik, hogy az, vagy legalább egyenes levő és már életben levő utódai magya­rul tudjanak, ezt magam is szükségesnek látom törvény által kikötni, mert néha ez egyen kívül egyéb biztosítékom úgy sincs, hogy Magyarországban hazát, és nem hova hamarább kibányászandó aranyaknát jött keresni; ’s mert, mint mon­datott, törvényhozási képességgel is bir. De itt szó van azokról, kik helyhatósági úton honosíttatnak, kik a’ tör­vényhozás’ tagjaivá külön törvény’ enge­­delme nélkül nem neveztethetnek és nem választathatnak, ’s kik, a’ negyedik szám alatti feltétel’ értelmében, rendesen már tiz évig folyvást és állandóan laktak az országban, mielőtt honosíttat­tak volna, ’s igy annak komoly jelét adták , hogy va­lóságos szándékuk van összeforrni e’ hazával. Azon kell lennünk, urak, ’s intézkedéseinknek oda kell hrángoz­­tatniok, hogy az országban tíz év­ lefolyása alatt önkénte­sen megtanulja nyelvünket belföldi és idegen egyiránt, nem pedig egy oldalról vétkesen megfeledkeznünk nyelvünknek belső külső terjesztéséről, eszközökről nem gondoskodnunk, hogy a* jószándéku gyáros, kézműves ’stb. lakházának aj­tajánál megtanulhassa a’ magyar szót, ’s mégis más oldal­ról, hanyagságunk’ mások általi orvoslására, terheinknek mások általi viselésére azt követelni, hogy nyelvünket, ha mindjárt nem volna módja azt sajátjává tenni, mégis értse a’ honosított olly jogok’ gyakorolhatására , mellyeknél na­gyobbakat is gyakorol a’ benszületett és gyakorlandanak unokáinak unokái, ha mindjárt usque ad consummationem seculorum , idegennél idegenebb elemet képeznének is e’ hazában. Ezekhez képest, az országgyűlésileg honositottaktól követelném a’ magyar nyelv’ ismeretét.­azoktól pedig, kik helyhatósági uton honosíttattak, fel tenném, hogy ma­gyarul fognak tudni, mert egy egész évsoron keresztül lak­tak már eleve e’ hazában, ’s igy lehetetlen, hogy azon faj­nak nyelvét meg nem tanulták legyen, mellyhez csatlakoz­­niok, — mihelyest a’ szükséges rendszabásokról gondos­kodtunk — a’ legerősebb rokonszenv — önnön érdekök által is fognak iitetni. — Láttuk fölőbb, hogy a’ magyar törvényjavaslat szerint valaki, ámbátor csak öt évig lakott eleve a’ hazában, hely­­hatósági után mégis honosittathatik azon esetre: „ha jeles találmányok’ behozatala és gyárak avagy nagyobb iparmű­­­helyek’ felállítása által az állodalomnak kitűnő szolgálatokat tett.“ Ezen intézkedés reproductiója a’ franczia törvény­­hozás’ azon intézkedésének , melly szerint egy évi lakás az országban elégséges a’ naturalisatióra: „ha valaki értékes szolgálatokat teszen vagy tett az állodalomnak , vagy ha jeles tehetségeket, találmányokat vagy hasznos industriát hozott be az országba , vagy pedig nagyszerű intézeteket alapított“.— reproductiója mondom a’ franczia intézkedés­nek , de két rendbeli módosítással, mellyeknek elseje öt évi lakást követel az országban, nem egy évit, ’s ezt saját­szerű viszonyainknál fogva csak helyeselhetni; de másika az ipar­ körében szerzett érdemekre szorítja a’ privilegiált naturalisatiót, mit nem tett volt a’ franczia törvényhozó, s mit a’ magyarnak sem kell tennie, mert kétségkívül az ipar’ útján is , de nem egyedül csak ez után tehet valaki köz­hálára méltó szolgálatokat e’ hazának. A’ harmadik pont alatti feltétel a’ honpolgárság’ elvesz­tésének esetei között lévén tárgyalandó, e’ helyt még csak azt említem, hogy Francziaországban a’ honosított mindig hűséget tartozik esküdni királynak és chartának , azon helyhatóság’ színe előtt, mellyben lakik, ’s hogy miután mi magyarokul törvénytábláink’ fanutétele szerint nem néz­zük quackerszemmel az esküt, nem látunk benne bűnt és abominatiót, — a’ honosítási hitletételről sem kellene meg­feledkeznünk. Nehány közelebbi számban még visszatérünk e’ tárgyra. — Sz. L. Igazítás. A’ „városi ügy’“ múlt számunkban meg­jelent V-dik czikkelyének végén hibában áll az a jegy, mert az érintett czikk a’ szerkesztőtől származván, minden aláírás nélkül lett volna közlendő. TivároBi ujd«»Báf«k, Ámbár nádorunk, ő fenséges egészségi állapota, az egy­mást követő orvosi jelentések szerint, jobbra változó félben látszik lenni, mindazáltal felsőbb helyen a' november’ ele­jére határozott nádori félszázados ünnepély későbbi időkre halasztatott. A’ mi az illető hatóságoknak múlt napokban gyors posta’ utján tudtul is jön adva. — Ausztriai föherczeg Károly és fia Vilmos ő fenségök, nádorunk’ betegsége alatt fővárosunkban tartózkodnak, e főherczegségek Budapest’ nevezetességeinek megismeré­sére is szánják idejök­ egy részét. Egypár kaszárnyát is meglátogatának , a’ bennök talált rend és pontosság felett kinyilatkoztatván magas tetszésöket. — A’ budai irgalmas szerzet’ kórházában a’ múlt év‘ folytában gyógyított és ápolt betegek’ száma 2530. (Ezek közül meghatt 218 ) Életmódra nézve legtöbb volt: czipesz (280), szabó (220), napszámos (1902), asztalos (174) , kocsis (96), mészáros (79), pék (78) ’stb. — Szülő­földekre nézve 36 külön hazából valók a’ felvett betegek; ’s ezek között volt 2£­ cseh , 190 ausztriai, 180 morva ’stb. — Vallásukra nézve: katholikus 2071 , evangélikus 319, református 74, izraelita 42, óhitű 24. A’ tisztelendő szer­zet’jótékony emberbaráti munkássága továbbra is a’ közön­ség’ segélő részvétét veszi igénybe, mit ez tőle bizonyosan nem tagadand meg ezután is , ha az eddigi eredményeket veendi tekintetbe. — F. oct. 29-én Baracskán a’ tűzvész által károsultak* javára tánczvigalmat rendezend az ottani közbirtokosság. Ajánltatik a’ fővárosiak’ figyelmébe. — Henszlmann Imre’ azon nevezetes munkája, melly a’ kassai góth egyház’ leírását ’s rajzait tartalmazza, e’ na­pokban könyvárusi utón is leszen már kapható, Heckenast­­nál. A’ mű be lévén e’ szerint végezve, az előfizetés­szedésre megbízott ivtartó urak kéretnek, iveiket minél elébb a’ szerzőhöz beküldeni (mázsauteza 236. sz.) — Holnapután Pestmegye rendkívüli közgyűlést fog tartani. — A’ Kisfaludy- társaság által már régebben kiadatni tervezett kritikai lap jövő újévre csakugyan megfog indulni „Szépirodalmi szemle“ czim alatt. Szerkeszteni Erdélyi 19­63

Next