Pesti Hírlap, 1846. november (771-787. szám)

1846-11-08 / 775. szám

lázatosan megszökött Szabó Pál volt magyar kereskedelmi társasági igazgató’ elfogatás végetti köröztetése is; továbbá­­ előkerültek néhány külföldi deák megkeresések is, melyek­ben nemcsak a’ levelezés’ latin nyelven­ szerkesztése, de még a’levelezés’tárgyát érdeklő mellékokiratok’latin át­fordítása is kívántatik. Jó is volna: tartsanak tolmácsot, mondának Pozsonymegye’ rendei, ’s elégedjenek meg, ha viszonyosság’ tekintetéből latin választ nyernek. A’ pozsony-nagyszombati vasútnak Szeredig kinyújtott ága folyó hó’ 1-én nyittatott meg a’közönség’ használatára. Jó ebéd volt, ’s a’ beállott hús őszi időben jól estek a’ vá­logatott magyar borok, csak a’pezsgő volt külföldi; ne csodálkozzunk, ezen a’ tájékon még sok külföldi vér pezseg ! Akár falra hányd a’ borsót , akár a’ dunagőzhajózási társaságnak beszélj ! Mi gondja neki arra, hogy hajói ma­gyar folyamon úsznak, magyar utazókat hordanak, és ma­gyaroktól szedik be a’ drága pénzt; ő bizony megveti magát Ludas Matyikint, ’s az apja’ lelkének sem teszi hirdetéseit magyarul. Vigyázzon a’ gőzhajótársaság, „hogy háromszor ne verje ezt rajta Ludas Matyi vissza!“ Mozog az uj gőz­hajótársaság , ’s majd aztán a’ nagy procent’ csökkenése után késő lesz megbánni méltánytalanságát. A’ pozsony­­nagyszombati vasúttársaságnak használt valamit a’ leczke, mert már olvastunk tőle egy magyar hirdetést. Vezérelje isten továbbra is a’ jóban , hogy ne feledje el kötelességét. A’ pozsonyi „Kör“ megnyílván , mindinkább szaporod­nak tagjai; a’ német casinóból pedig igen sokan szándékoz­nak kilépni ’s magokat a’ Kör’ tagjaivá avatni. Hála legyen a’ mindenhatónak, ki irgalmas szemeit reá veté e’ magyar kir. koronázási városra; a’ Kör’ tagjainak pedig adjon foly­tonos kitüzést e’ nemzeti intézet’ fentartására. Vannak itt Pozsonyban bizonyos jó urak, kik szeretik azt hinni és állitgatni, hogy nehány évtized múlva a’ német nyelv lesz diplomaticai polczon. Igen, ha ők ülnének a’ kor­mányon. A’ helybeli evang. tanodában a’ hittan magyarul adatik már elő ; de a’ magyar nyelvet terjesztő társaság eltöröl­tetett. Fájdalom! Pozsonyban szép házakat épitnek , a’ Duna’ partját kirakják, és az országgyűlést óhajtva várják. Nem úgy , mint eddig. Utoljára van még egy megemlítendő : legközelebb az itteni pékek gyűlést akarnak tartani, ’s azon gyűlésből cső­dületet hirdetni és jutalmat tenni fel azok’ számára, kik ki­sebb és roszabb zsemléket tudnak sütni a’ magyar korona alatti országokban , mint ők; ’s egyszersmind a’világnak tudtára adni szándékoznak, hogy ők magokat a’ rendőrség’ hatalma ’s minden árszabályozási önkény alól tökéletesen emancipálták. Versenyre tehát zsemlesütös a’ magyar biro­dalomnak, hogy láthassuk, kié lesz a’ dicsőség! Itt már hideg van , de bezzeg használják is az időt a’ fakereskedök; mert szintúgy káprázik a’ szeme a’ szegény favevőnek. Majd elfeledem : az aláírási iv a’ vukovar-fiumei vasút előleges költségeire, a’ pozsonyi Körhöz is megérkezett. Adjon isten sok pártolókat e’ hazafius nagyszerű vállalatnak, mellytöl függ leginkább külkereskedésünk­ felvirágzása. — evr. BALATON-FÜRED *), octob. 29. (Gőzhajózás ’s azt érdeklő közgyűlés). Kedves dolgot hiszek t. olvasóimmal közleni, midőn azt írom, mikép’ a’ balatoni gőzös „Kisfa­ludy“, hazánk’ szóban mint tettben valódi nagy fia gr. Szé­chenyi István ő excja ’s még több jelesek’ személyes jelen­­létökben, f. hó’ 18-kan már másod ízben látogatta meg Ke­nését, hova is csakhamar, egy órai idő alatt, álgyűdörgések ’s harsány „éljen“ kiáltozások közt eljutván, ott a’ kikötőn a’ helybeli plébános úr egy hosszadalmas beszédet intézett a’ fentemlitett gr.­­ excjához, ki is a’ beszéd’ végét nem vár­hatván el, félbenszakasztá azt, röviden előadván, m.kint sem ideje sem kedve nincs az ünnepély’ hosszítására, fenséges nádorunk’betegségét vetvén okul.’S végül óhajtását a’ közön­séghez ezen egypár szóban fejezé ki: „Isten éltesse az uran­kat sokáig“! — Visszatérvén Keneséről,másnap, azaz f. hó’ 19-ben, számosan indulánk Keszthelyre, az uj — mondhatnám — kedves vendégünket „Kisfaludy“­ annak is bemutatandók. Örömteljes részvéttel fogadtatánk mindenütt, de főkép’ Ti­hany , Boglár , Badacsony és Fülöpnél , a’ méhrajk­at zsibongó nagy néptömegtől. Taraczkok’dörgései’s éljen­­kiáltások sehol sem hiányzottak. — Balatonról nézve a’ táj mindenütt gyönyörűséges, de legmeglepőbb Csobáncz, Ba­dacsony és Szigligetnél, elannyira, hogy ha egy , még ezen helyeket soha nem látott éjszakamerikai utazó vetődnék ide; nem hiszem,hogy ezen tájt is„Széptáj“nak ne nevezné. — Délután 4 óra lehetett, midőn a’ keszthelyi kikötőbe érünk. — Szép volt látni, mint tombolt örömében a’ külön­böző színezet- ’s vegyületü kisvárosi díszes népcsoportozat, mintha a’bécsi nagy lottériát nyerte volna meg; de hisz’ nyert is, egy Kisfaludyt nyerni nem kis szerencse. — Éj­szakára Keszthelyen maradánk, ’s csak másnap (20-kán) 9 órakor hagyók el azt sűrű köd közepett. A’ nagy ködben nem tudtuk, hol és merre megyünk, ’s már közülünk nehá­­nyan desperálni is kezdének, midőn elvégre Szigliget alatt, a’ ködből tova szállván , előállt a’ világosság. Nagy utazónk éltette a’ világosságot, mi a’ hajó’ népei közt hangos visz­­hangra talált. — De már e’ tárgyban tán — egész az unat­kozásig — hosszas is valék? Áttérek azért a’ tihanyi apát’ teremében f. hó’ 20-ikán esti 7 órakor gróf Széchenyi István ’ excra’ elnöklete alatt tartott gőzhajót érdeklett népes közgyűlésre. Az elnök mindazon t. uraknak szives­­­ségeikért, kik csak, akár szóval, akár tettel,a’ gőzhajó’ léte­sítésére munkáltak, a’ társaság’ nevében köszönetet szava­zott. Itt van helye megnevezünk azon t. urat, kinek agyá­ban villant meg legelőször azon eszme, hogy a’ Balatonra gőzös építtessék, ’s ezen tisztelt honpolgár t. Hertelendy ur, ki mint igazgató ez ügyben sokat tett ’s fáradozott. Itt van helye szintén gr. Festetics Tassitót is megemlíteni, ki Keszt­helyen kikötőt a’maga költségén építtetett. Említésre méltó még a’ tihanyi apát ur is, ki szinte Füreden a’maga költségén építtetett kikötőt. 2) Indítványozván elnök, mikép’ jó lenne a’ még nem egészen kész „Kisfaludy“-t most elkészíttetni, mire nézve, hogy mesterembereink dolog nélkül itt ingyen ne éljenek — úgymond — annak útját ez idén teljesen be­zárni. Az indítvány helyeseltetek. Szőnyegre került 3­, hogy több helyeken kikötőt, lakható- és házakat is kell építtetni, mihez is — úgymond elnök — legkevesebb 25 — 30 ezer pst kívántatik meg. — Erre nézve tán aláírási iv fog majd kibocsáttatni. — V. I. Irodalmi értesítő. „Az erdélyi kenézségekröl, egyszersmind az érd. két oláh püspök’ igazolásául , felelet Trausch és fő­­kép’ Schuller’ czáfolataira. Irta egy igazságkedvelő nemes hazafi, kiadták többen. Nyomatott Nagy- Enyeden 1846. 8-d rét.“ E’ nevezetes röpirat’ eredetét, melly az oláhok’ tör­téneti jogait a’ királyföldön (a’ szászok között), a’ mai el­nyomatott jogállapottal ellentétben, nagy históriai jártasság­gal adja elő, ekkép’ Írja le az Érd. Hiradó (192 sz.) „Tudni fogják olvasóink, miszerint nálunk az úgyneve­zett adózó népnek , nagyobbára oláhságnak, politikai jogai nincsenek , természetesen tehát Íjországgyülésen is kép­viselve nem leven, egy és más bajaikat ’s megterhelteté­­seiket, mik az idők’ során vállaikra nehezedtek, eleitől fogva főpásztoraik , a’ püspökök vagy illető főegyháztaná­­csaik’közbejárása által szokták orvoslás végett a’ fejedelem’ színe, vagy az ország’ törvényhozása’ elébe juttatni. Így folyamodott 1732 n és 1791-n az egyesültek’püspöke többi között a’ király földi oláhoktól bejövő dézmák’saját papjaik’ számára fizetendése iránt. Mindkét rendű folyamodás or­szágos bizottságnak adatott át, mellynek , a’ szász köve­tek’ heves ellenmondása ’s kiváltságaikra és huzamos gya­korlatra hivatkozó tiltakozása’ kíséretében, tett véleménye’ nyomán folyamodók a’ törvény’ útjára lőnek utasítva. Az utóbbi folyamodás azonban már nem maradott egyedül a’ kérelmes’ birtokában, sem csak az országgyűlés’ falai között, hanem a’ benne foglalt elvek és jogkövetelések közvitatás’ terére is átvitettek, ’s a’ sok tudományu Eder’ úgynevezett commentatioit vonták maguk után. Majdnem ötven év telik,’s az illető püspökök’híveik’nevében tett többszöri folyamodá­saikra, az egyesült és nem egyesült clerus a’királyi kegyelem’ mos­­t egy majd más jótéteményében részesülő; így nyertek jelesen az egyesültek’ papjai illő canonica portiokat; igy vették le az oláh papság’ főadóját; igy állíttatott a’nemegye­sültek’ számára Szebenben papnevelő intézet­­stb. Sőt nem hiányzottak maga az oláh nép’ sorsa’ könynyítésére irányo­zott felsőbb rendeletek is , mind az 1791-ki országgyűlés után csak hamar, mind a’ királyföldi szabályozás’ alkalmá­val. Ide számíthatni az oláh papok’ elfogathatását csak a’ tettenéretés’ esetére szorító, az oláhokat a’ királyföldön mesterségüzletésre és várostanácsi hivatalok’ viselheté­­sére képesítő legfelsőbb rendeletet. Valamint törvényhozási úton is történtek lépések: neveltetésök’ ügye országos bi­zottságra lön bízva, a’ királyföldieknek az 1971-beli 19. a’ megyeieknek a’ 31. t. sz. országos hivatalképességet enge­dett , az elsőknek, mint polgároknak a’ tanácsnokságig, az utósoknak a’ titoknokságig ’stb ’stb. De mindezek részint (főleg a’ király földön) meg nem tartattak , részint pedig az oláhok’ sorsán keveset változtattak. (Lásd a’ mindjárt idé­zendő kérelem’ bevezetését.) Eljött végre az 1837-dik év, ’s a’ nemegyesültek’ püspöke most saját nevében, majd 1841/3-ban pedig társával, az egyesetek* püspökével, azon szent kötelességnél fogva — mint körleveleikben érintik — mellyel nyomorult híveikhez kapcsolvák , ’s melly még elő­deiktől hagyománykint szállott rájok, folyamodik az ország’ RK. és RR.-hez. Elmondják, mennyire elnyomva vannak híveik kiváltságilag egyenlő polgártársaik által a’ királyföl­dön; mennyire kivetkőztetvék ősi jogaikból; elpanaszolják, hogy nekik mesterséget űzni, várostanácsi hivatalt viselni nem lehet; községeiknek a’ széken képviseletet nem en­gednek ; iskoláikat, papjaikat a’ községek’ allodialis pénztá­rából nem segítik; hogy dézmájokat az Andr. privilégium’ (alább idézendjünk) szavai’ ellenére ma is szász papok húz­zák; mindezek után kifejezik, hogy emez állapoton más­­honnani segítséghez nincs reményök, mint, ha a’ magyar nemzet’ nemesszivüségéhez, igazságszeretetéhez és az ország’ törvényhozásához folyamodnak, ennek állván, hitök szerint, csak mind jogkörében, mind ’hatalmában mind­ezek’ orvoslására ’s általában az oláhok’ sorsa’ javítására a’ kellő utat és módot eltalálni; és végre utánteszik, miszerint annyival inkább kényszeritvék folya­modók e’ lépésre, mivel híveiket, az ínség- és nyomorban élőket, olly pénzhatalmas ellenfél’ irányában, minő a’ szász nemzet, jogaiknak kivívása, igazuknak napfényre derítése végett a’ törvény’ rendes útját következni teljesen képtele­neknek tartják. ’S folyamodásaik’ támogatásául felhozzák a’ privilégium’ szavait: a’város usque ad Borait unus sit populus,­­tehát ne legyen személy válogatás oláh és szász között, ne legyen kisebb vagy nagyobb joga egyik­nek , mint másiknak); sub una judice censeantur (tehát egy fejek, egy igazságszolgáltatójok legyen); aquarum et sylvarum usus communes habé­ba­n­­, (tehát nemcsak a’ polgári jogokban , de még a’ ter­mészet’áldásaiban is egyformán részesüljenek); sacer­­dotes libere eligant..... et i­p­s­i­s decimas per solvent, (tehát a’ szász a’ szász papnak, az oláh az­­ oláh papnak); felhozzák, hogy az oláhok a’ szászoknál ko­rábban voltak honunkban , hogy a’ királyföldön ezer év óta laknak, hogy régen is jogok’ élvezetében voltak; felhoz­nak kéréseiket támogató királyi rendeleteket, sőt fejedel­meink’korából formális kiváltságokat; felhozzák emberiségi, természeti és társadalmi jog és az igazság’ minden lehető erősségeit, politikai és északokat egész sereggel. Az or­szággyűlés mindkétszer meghallgatja kérésöket, meleg részvéttel fogadja panaszos folyamodásukat, fökint 1841 — 1843 ban , ’s a’ sérelmi bizottság’ utján az illetőkkel fele­leteik’ megtétele végett közli. Mit fog a’ jelen országgyűlés tenni, nem tudjuk; de annyit hiszünk, hogy kérelmesek’ kívánságát, a’ mint Trausch ur (I. észrevételei 59., 60. lap­ját) felteszi, sem az emberi jogok és 10 parancsolatok el­leninek nem nyilvánitandja, sem eredménytelenül vissza nem utasitandja. És mit tesznek a’szászok? Az elsőrel (1837) feleletet, egyetemi határozat’ következésében, bras­sói várostanácsos Trausch Józsefre bízzák, — az utósának (184­­s) megczáfolását, többek’ segédkezése és közremun­­kálásával, Schuller nagy-szebeni történettanár vállalja el. Amaz: „Bemerkungen über die von Siebenbürgischen Bi­schof Herrn Bazilius Maga im Jahre 1837 zu Hermannstadt versammelten Landesstaenden unterlegte Bittschrift gegen die sächsische Nation, welche die beiden walachischen Bi­schöfe auf dem Landtage von 1841—43 den Ständen des Grossfürstenthums Siebenbürgen überreicht haben“ — czi­­mü munkáikkal felelvén meg a’ megbízásnak, ’s tagadván mindkettő határozottan, ’s bebizonyitni is törekedvén, egyik főkint históriai, a’ másik státusjogi szempontból, miszerint az oláhok nem hogy egyenlő joguak lennének a’ szászok­kal, de sőt mint megszenvedett, subjugált és advena nép egyáltalában sem törvényileg , sem politikailag és vallási­lag semmi joggal nem bírnak, nem bírtak soha, és meddig a’ szászok’ privilégiumai ’s a’ 600 éves usus ré­­szökön átl, nem is fognak bírni, (Trausch előszó IV. 1.) és tanítván (ugyanazon lapon), hogy az oláhok a’ királyföldön a’ szász községek’ irányában több joggal nem bírnak, mint a’ megyei nemesi (jobbágy) telkeken lakók, ’s ha tettleg mégis fejlettebb ’s szabályozott jogállapotban, általában jobban vannak , több javadalmakkal élnek mint a’ megyeiek, e’ valódi boldogságot ők (a’ megszenvedettek!) csak a’ né­met becsületességnek, csak a’ minden szolgaságot halálo­san gyűlölő német jogérzetnek köszönjék , nem pedig a’ királyföldön vagy annak egy részébeni képzelt jogegyenlő­ségüknek; felszólítván végre egyikök, Schuller úr, idézett műve’ 49. lapján az oláhokat, eme’ három kérdésre bizo­nyító feleletet adni: a) hogy az oláhok korábbi lakók a’ királyföldön; b) hogy ők a’szászok’behívása előtt is jogokkal bírtak; c) hogy vannak esetek, mellyekben a’ szászok az olá­hokon jograblást követtek el. Ez a’ kérdés’ történeti állása. Ezek , egybefüggőleg az Érd. Nemzeti Társ. 1845. évi 48. számábani felszólítással: a’ magyar királyok’ ős korában Erdélyben fenállott kenézségek’ ki- és mi v­o­l­ta iránt ? adának okot szerzőnek az ismertetés alatti könyv’ írására. Itt van kútfeje a’ nagyon becses műnek. Ezeket látók szük­ségesnek a’ fenforgó kérdés’ könnyebb átérthetése végett előbocsátani. (Folyt. köv.) Vegyes közlemények. Némi adalék a’ zsidó-ügy körüli czikkekhez. Egy külföldi német lap következő sza­vakat idéz az Arch.­isr. de France-ból: „A’ franczia vá­lasztók másod ízben érvényesíttették Mózses’ ama’ szavát, miszerint nem hiányzandanak Izraelben törvényadók (Mós. I 49, 40), ’s midőn a’ nevek: Crém­ieux, Cerfbeer és Fould újra kihúzattak a’ választási medenczéböl, a’ franczia izraeliták a’ nagy franczia családbai beállásuknak legfényesb fölszentelését nyerték. E’ férfiakról semmi mon­dani valónk nincs: e’ három tiszteletreméltó követ külön­féle okból ismeretes, és különféle okból tiszteltetik is. Fould kitűnő kereskedő, kit senki a’ kamarában pénz­­ögyismeretekben felül nem mul, ’s büszkeséggel szólhat haza’ fontosságáról, mellynek üzletei’ különféleségére, tőke­­pémei’ tetemességére ’s összeköttetésének kiterjedésére nézve Francziaorságban versenytársa nincsen. Cerfbeer, ki a’ csatamezőn nyerte diszttérét ’s első fokozatait, egy­szersmind fedhetetlen hivatalnok ’s jeles haditiszt. Cré­­mieux a’ kitűnő ügyvéd , a’ palotában tündöklő ékesszó­lása , a’ világban ragyogó szelleme, az ügyekben lovagias loyalitása, a’ kamarában forró hazafisága ’s elvei’ független­sége által ismeretes ’S igy a’ kereskedés Fould , a’ had Cerfbeer ’s a’ tudomány Cremieuxben talált képviselőjére. E’ három férfi’ politikai múltja is mutathatja elő dicsőségét. Fould gyakran tette szavát érvényessé a’ pénzügy és köl­­csönvétel’ ügyében az adózók’javára; Cerfbeer 15,000 frankot nyert a’ franczia hadsereg’ romjai’ számára ; Cré­­mieux keresztülvitte, hogy senki a’ kamara tagjai közül vasúttársaság’ alakulásánál részt ne vegyen. E három kö­vet történetesen a’ kamara’ három töredékéhez tartozik : Fould conservativ, Cerfbeer baloldali, Crémieux ellenzéki. Mi több e’ három férfi’ politikai jelleme soha sem támadta­­tott meg az ellenpárt által. Végre Cerfbeer egy alsáczi vá­rosban választatott, mellybe 60 év előtt testvám nélkül be sem mehetett volna; Fould olly vidékben, hol őseink any­­agi üldözéseket szenvedtek; ’s végre Crémieux olly város­ban , mellyben egyetlen zsidó választó sincs , sőt túlzó catholics lapok által segéltetett “ *) Történetesen elkésett. — Szeri«» 310

Next