Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)
1847-02-23 / 835. szám
ságait, fel fog bomolni maga az unió is; nektek ezen meg kell nyugodnotok. Ha el fogja valaki, folytatja szóló, hitetni a' székely jobbágygyal , hogy ez boldogság, ám isten neki, ne hozzanak urbért a’ székely földre. Hasonló elméletnek tartja szóló azt is, miszerint valaki azon földet akarja úrbériségnek tekinteni, mi az 1820-ki összeírásba be van irva. Az 1820-ki összeírásban, mint tudjuk, in plus et in minus hibák vannak, némellyek többet, némellyek kevesebbet írattak fel. Vegyük a’ dolgot ismét practice. A’ bizottság kiszáll, felolvassa az úrbéri törvényt, melly szerint a’ paraszt jóval kevesebb földet kap, mint a’ mi jelenleg kezén van. Ekkor azt kérdi: uraim, miután mi urbér által könnyítést reméltettünk, és ime földünk’ nagy részét elvesztjük , ez-e a’ könnyítés? mi ennek ez oka ? Feleletül azt kapnák: ti együgyü emberek vagytok, hát nem tudjátok, 1820-ban kiment egy bizottság, előhizta apáitokat, és megkérdezte: mi úrbériséget bírnak ? ők úgy feleltek, a’ mint nálunk fel van irva. Igen ám, mondják a’ parasztok, apáink úgy adták fel földeiket, a’ mint őket földesuraik rábeszélték, egyik sokat adott fel, a’ másik keveset. Mit mondana erre a’ bizottság? Szóló némellyütt nem kivánna helyzetében lenni. Szintolly tantéreznek nevezi szóló, habár van is benne némi rationabilitás, azt, miszerint némellyek, nem a’ 20-ki összeírást, hanem a’ 20-ki státusquo-t pártolják, eszközül kívánván használni e’ státuscpio kitudására az összeírást. Már, kérdi szóló, mi módon lehetséges a’ hiányos összeírást a’ 20-beli státusquohoz képest kijavitni ? Két után : vagy magány- birtokosok’ conscriptioi, vagy hitutáni feladások által. Az elsőket készíttették a’ földesurak, és készíttették úgy, a’ mint akarták, hihetőleg, nem sokkal kedvezőbbek az úrbéresekre nézve, mint a’ 20-beli korm. összeírás. A’ mi a’ hitteli feladást illeti, főnehézség, hogy azon emberek, kik 1820-ban tanuk voltak , és igy már akkor idősöknek kellett lenniök , eddig hihetőleg kihaltak ; vall tehát az, a’ ki a’ földek’ akkori állását nem tudja, de másfelől ismervén már osztálya’ érdekeit, sokkal több földet ad fel, mint a’ mennyi colonicatura lehetett. Első esetben veszt az úrbéres , a’ másodikban lesz egy kalákába esküvés, ollyan , melly a’ földesuraknak okozhat tömérdek kárt. Azért nevezi szóló ezen eljárást tantéreznek, mert a’ helyett, hogy a’ megalakult igények’ biztosításával a’ kedélyeket megnyugtatná, sokkal inkább felizgatja. Felhozza szóló Magyarország’ példáját, hol az urbér szintúgy a’meglevő igények’ nyomán jön megállítva, históriai és jogi előzmények’ tekintetbevételével. Magyarországon 1586-dikban a’ 34- dik törvényczikkben kimondatott, hogy a’ legnagyobb szolgálat, mit a’ jobbágytól követelni lehet , minden héten egy nap. Az állományokra nézve akkor nem volt határozat; de szükség sem volt reá, mert az ország, a’ mohácsi ütközet’ következtében, pusztult állapotba jutván , a’ föld legkevésbbé volt szűk , és igy legkevésbbé kellett a’ föld’ biztosításáról gondoskodni. 1723-ban már kiterjesztette figyelmét a’ törvény arra is, hogy a’ kiosztott állományokat vissza ne tulajdonithassa a’ földesur úrbéresétől, tisztán benn lévén a’ 18-dik törv.czikkben , hogy az elhagyott állományokat a’ földesur mindenesetre, ha preescriptio nem jő közbe , megnépesíteni tartozik. És itt az eredete , hogy a’ földesur az urbériséget nem tekintette magáénak. — 1767-en már az ezelőtti előzményekre épitett rendelkezés hozatott, kimondatván : 1) hogy a’ mi urbériség , azt a’ földesur nem használhatja , 2) hogy egy egész telki állomány után az úrbéres egy napnál többet szolgálni nem tartozik; megállittatott 3) a’ telkek’ 8-ados felosztása ’s a’ szolgálattal ehhez képesti arányosítása. Az 1832-ki országgyűlésnek már nem volt mit válogatni a’ jogi előzmények’ ellenében, nem fitymálhatta a’ múlt kort , miért nem volt kedvezőbb figyelemmel a' földesurak iránt, hanem tovább kellett haladnia a’ kijelölt irányban. — Nézzük már , folytatja szóló , a’ mi jogi előzményeinket. Mi a’ proprietasnak nagy mértékével hírünk ma is; de azért nagyon hibázik , ki azt gondolja, hogy az úrbéri tér tabula rasa. Van nekünk törvényünk, az 1791. 26. tcz. melly azt mondja, hogy az úrbérest azon telekből, mellyet bir, ok nélkül kivetni nem lehet, mi nem egyéb, mint azon földnek, mellyet bir, kezébeni megállapítása. Még csak annak kimondása hiányzott, mennyi legyen a’ telek? Egy más törvény a’földesúr mellett szól, az Approb. 3-dik r. 2-dik ez. 4-dik czikke azt mondja , hogy a’ földesúr a’ maga részéről szabadon elfoglalhatja az urbériséget, csak az adót fizesse utána. Ezekből következik, hogy a’ dolog másképen áll nálunk, és másképen Magyarországon, de az elv egy itt is, ott is: az elv a’ volt, hogy a’ megalakult igények kielégittessenek. Már most, valamint az, ki azt mondaná, hogy a’ földesúrtól el kell venni azon urbérességeket, mellyeket törvény’ nyomán vett magához, vétkeznék; úgyszintén az is vétkeznék, ki a’ paraszt’ kezéből azon birtokot, mellyben meg volt állandósitva, elvenné. Az 1791 . 26. sz. megállandósitotta a’ parasztot azon föld’ birtokában, a’ mi urbériség, és szóló mind utasitása mind személyes meggyőződése szerint megkívánja, hogy a’ paraszttól semmi urbériség el ne vétessék. A’ földesúr régiekben törvénytelenül elvett urbéresföldek’ visszaadását nem kívánja , mert érdekek lennének ez által felbolygatva; szóló csak 1843-ig kíván visszamenni t. i. hogy a’ ki azon innen vette el törvényellenesen úrbéresétől az urbérességet, tartozzék úrbéresének vagy maradékának visszaadni. A’ székely kérdésre térvén szóló, kéri az illetőket, ne helyezzenek igen nagy praesidiumot e’ szóba : székely örökség; szóló, miután a’ nemes allodiumról kifejtette nézeteit, csak annyit vélne kimondandónak, miszerint a’ székely földön levő primipil, és pixid föld valóságos allodium. A’ székely örökség mindig visszaváltható ; erről törvény biztosit, melly világosan rendeli, hogy efféle földet csak zálogba lehet eladni; felesleges tehát újabb biztosítást kivánni a’ székely birtok’ el nem idegenithetése iránt. Voltak, úgymond szóló, egyszer is máskor is, nemzet és kormány közti fenforgó kérdések ; és az ország’ rendei erélyesen szólaltak fel a’ nemzet’ jogai mellett, és a’ közönség nem nézte a’ sikert, hanem nézte a’ jószándékot, és méltányolta. Most a’ népről van szó, most előttünk áll a’ szép mező, tenni a’ legjobbat hazánk’ felvirágoztatására,s e’ téren nem fogunk találkozni a’ kormány’ ellenzésével. Ha most elég rövidlátásuak, szűkkeblűek lennénk, nem fogni fel azt, hogy sokkal jobb ajándékozni, mintsem utat nyitni arra, hogy más rendelkezzék sajátunkról, akaratunk ellen; ha nem intézkedünk úgy, hogy aggodalmakat oszlassunk adók és nyerők’ részéről, mit fogunk mondani majd, mikor hajlékainkba térve, könynyező agg nemessel találkozunk, ki a’ fájdalom’ keserű hangján fogja kérdezni tőlünk : uram, miért vettétek el úrbéresem’ számára azon földet, mit kirekesztő tulajdonosul törvény biztosított ? és mit fogunk mondani másfelől az úrbéresnek, ha szintolly panaszos hangon tudakolandja: mi az oka, hogy az ősei által évek hosszú során keresztül használt föld tőle elvétetett? Szóló nem kíván e’ jajszék alatt valami terebesi táncz formát érteni, de mindenesetre ollyasmit, a’ mi törvényhozó előtt nem ignorálandó körülmény. De van mindezeknél egy nevezetesebb szempont. Ha gyöngék voltunk, úgymond, valaha, leggyöngébbek akkor leszünk, ha, midőn módunk van , a’ kormánynyal szemben, jót tenni , nem teszünk. Nem akarja szóló mondani, hogy a’ követi kar’ reputatioja veszni fog; mert van nem egy a’ követek köztt, ki a’ szűkkeblűség’ hangját alig képes töredezve kiejteni ajkain. És valóban nagy kin lehet annak, kinek keblét a’ haza’ jólétéérti buzgalom hevíti, egy igét nem szólhatni az ember szeretet’érdekében ott, a’ hol hallgatni szolgai jellemet árul el. Vannak a’ képviselői állásnak nyomasztó körülményei. Áldozat szólani ott, hol kényes, néha veszedelmes a’ szólás; nagyobb áldozat szólani meggyőződés ellen , mert utasitás kötelez; de legnagyobb , szólani ollyasmi mellett, mi által tudjuk, hogy roszat eszközlünk. Szóló mind e’ mellett nem a’ követi kar’ reputatioját félti, hanem félti az országgyűlését. Időnk, úgymond, szüle; az országgyűlés’ elején markunkban van , a’ végén nincs ; türelmünk kevés, mert három országgyűlésen keresztül kifogyhatott, a’ fiatal nemzedék pedig nem igen iparkodik sorainkba lépni; és, a’ mit nem kell szem elől téveszteni, olly kérdés áll előttünk , mellyben nem kell a’ kormány’ ellenszegülésétől tartani , mellyben elmondhatjuk , hogy az a’ legjobb vélemény , melly legroyalisabb. És kérdi szóló: mellyik azon vélemény ? Az-e, melly a’ földesúr’ minden érdekeit fen kívánja tartani, melly csak annyi földet kíván az úrbéresnek adni, mennyi az adólajstromban van ? Miért nincs e’ véleménynek avagy csak 10 méltánylója e’ teremben ? Mert nem azért vagyunk itt, hogy a’ földesúrnak fructificáljunk a’ paraszt’ igényeinek bántalnára, hanem hogy igazságot tegyünk a’ kettő között. Ne induljunk hát olly nézet után , melly kormányellenes, és ollyan után sem , melly felteszi, hogy a’ kormány nem fogja észrevenni, mi rejlik a’ háttérben. Bebizonyitotta a’kormány másfél század óta, hogy több esze van, mint nekünk. Őrizzük meg, úgymond, önérzetünket; egy képviselő testület pedig nem őrzi meg önérzetét, ha megpenészedett káros kiváltságok mellett viv makacsul, ’s csak erőszakkal engedi magától kicsikartatni azt, minek önkénytes átengedését méltányosság követelte. Szép és jó volt, igy szól tovább, hatályos szót emelni kormány ellen , mikor alkotmányos jogokat kellett védelmezni. De valljon szép és jó lesz-e kormány ellen szólani akkor, midőn a’ néptömeg’ boldogsága forog fen ? Bátor és őszinte szó csak annak szájába illik, ki méltányos és igazságos tud lenni. Szóló az ország’ rendes’ érzelmeit véli e’ szavaiban kifejezni, mert nem hiszi, hogy legyen valaki e’ teremben, ki, hol az orsz.gyűlés’ becsülete forog fen, azt bármi áron koczkára tegye. A’ magyar szereti hazáját és szives. De hát csak a’phrasisnál fogunk-e maradni, és soha sem mutatjuk ki hon- és emberszeretetünket tettekben ? Íme itt az idő, hogy bebizonyítsuk , miképp, a’ kormány’ szándékát méltányolva, a’ nép’ jólétét előmozditni kívánjuk ; e’ nap nem fog úgy vonulni el felettünk , hogy homlokainkra babért ne tűzzön. Szívesen mulat e’ tárgynál szóló, mert ezt tartja a’ törvényhozás’ legnemesebb tárgyának. Ugyanazért, ha volnának, kiket a’ dolog’ előadott szellemi, ha úgy tetszik , költői oldala nem érdekel, kik csak számtani adatoknak kívánnak engedni, ezekre nézve ime egy kis mathematicai demonstratio. Adnunk kell , ez axióma. A’ kérdés csak az: mi adjunk-e, vagy más adjon a’ miénkből? Ha megvárjuk, hogy zsebeinket kiforgassák, azon kívül, hogy nevetségessé tesszük magunkat, meglehet, onnan fognak venni, ahonnan akarnak; ellenben ha méltányosak leszünk , egyfelől nevetség helyett becsülést fogunk magunknak kivívni , másfelől azon zsebünkből adunk, mellyből saját érdekeink a lehető legkevesebb megsértésével adhatunk. Mondják némellyek: Ígérjünk keveset, hogy lehessen alkudni. A’ dolog nem igy áll. Mi mondunk egyet, a’ kormány mond mást. A’ nép, ha látja, hogy a’ kormány jobb hozzá , mint mi, bátorságot vesz, és nem tudja korlátolni igényeit. Szóló adni akar, de annak nem örvend, hogy más vegyen tőle. Ő akar áldozni, de úgy, hogy elismerés kövesse, hogy mind a’jelen, mind a’jövő nemzedéknek becses szolgálatot tegyen, mit az által vél eszközölhetőnek, ha azon nagy felekezettel, mellyel élnünk és utódainknak is élniök kell, kibékülünk. De van még egy czél; egy olly czél ez, mellyről midőn szólani kíván , korlátok erején felülemelkedve, szentori hangon óhajtana harsogni, mellyért, mint Jákób hajdani kedves uráért, hét évig volna kész szolgálni, és e’ czél a’ két hon’ egyesülése. Szóló abban keresi a’ legfőbb érvet, ha ez ország méltóvá lesz arra, hogy jobb helyzetű testvére’ becsülését megérdemelje. Lássa ’s tanulja bennünk Magyarország az erős önérzetet, melly egykor reá nézve is kedvező állapotra fog bennünket felemelni. Véleményét szerkezetileg nem kívánta előterjeszteni; ezt azután teendi, ha egyszer az elvek meg lesznek állapítva. A’XXVIII. XXIX. Orsz. ülésben febr. lén is még mind e’ kérdés felett folyt a’ tanácskozás. Semmi végzés. Kedden febr. 2-án ünnep. A’ XXX. ülésben febr. 3-án, miután 11-en szólottak, elnök ő nmga, röviden felölelve az e’ tárgy feletti tanácskozás’ folytán kifejtett véleményeket, a’ kérdéseket következő renddel vélte kitűzendőknek: 1) az 1819-ki összeirást kivánják-e a’ rendek az urbériség’ alapjául felvenni, vagy a’ status quo-t ? Ha a’ többség az összeirás mellett nyilatkoznék, akkor kitűzi 2) Rectificatioval kívánják az összeirást alkalmazni, vagy a’ nélkül ? Ha pedig netalán a’ status quo válnék határozattá, akkor kitűzi 343- vagy 47-beli status quo ? E’ kitűzés felett némi vita támadt , többen nyilvánítván , miszerint az első kérdésre sem állítólag sem tagadólag nem felelhetnek, miután volt ollyan szónok, ki sem a’ 19-beli összeirást, sem a’ jelenlegi status quo-t nem pártolhatja, hanem az 1820-beli status quo-t; volt másfelől olly vélemény, miszerint bizonyos értelemben a’ 20-beli összeirás combinálandó a’ status quoval, tehát egyiket sem lehetne általánosan elvetni. Ezen ellenvetések részint többség’ határozata’ nyomán, részint azon megnyugtatásnál fogva , miszerint az első kérdésnél felmerült aggodalmak a’ következő kérdések’ eldöntése’ alkalmával teljesen megszűnnek, el lévén enyésztetve, elnöke amag a következőleg folytatta kijelentését: ,,A’ KR. és KR. mindnyájan megegyeztek abban, hogy mindazon föld, a’ mi allodium, valamint szintén az is, a’ mi a’ H. K. I. r. 40 ezime, Appr. III. r. 2. ez. értelmében, vagy pedig úrbéri perben keletkezett ítélet’ következtében ment a’ földesúr’ kezére, urbériség nem lehet. A’ mi a’ székely kérdést illeti, a’ többség’ véleményét abban látja öszpontosulva , hogy az urbérnek székely földön is helye van; úgy mindazáltal , hogy a’ primori allodiatura , továbbá primipilaris és prixidanalis állomány urbériség nem lehet. Azt, hogy a’ székelyföldi urbériség adó’ alapjául ne szolgáljon, nem tartja szükségesnek határozatilag kimondani, miután a KK. és RR. különben is előre kimondották , hogy nemcsak székely, hanem magyarföldi urbériség sem lehet, adó’ alapja. Ekkor Háromszék’ e. követeléri elnök őnmagát, méltóztassék e’ kérdést tűzni ki: van-e székely földön urbériség vagy nincs ? Elnök: Minthogy az érd. követ urnak az elnöki enunciatio ellen volt kifogása, kéri a’ RK. és RR-et, hogy azok, kik enunciatioján megnyugodtak, álljanak fel. (Nagy többség feláll.) És most kezdődött a’ vitatkozásnak egy zajos stádiuma. A’ székely ügy’ pártolói közül sokan kijelenték, miszerint értetlenség, csalódás’ ’stb. következtében nyilatkoztak az enunciatio mellett; aggodalmukat az által állítván megszüntethetőnek , ha a’ „primori, primipilaris és pixidarialis“ megkülönböztetés helyett csak ezen általános kifejezés létetik: „siculica haereditas.“ Elnek ő amaga a’ tárgyat befejezettnek nyilvánítván, e’ feletti vitának, úgymond, csak akkor lehet helye, ha netalán a’jegyzőkönyv nem a’ kimondott határozat’ értelmében lenne szerkesztve, egyébiránt óvást , ellenvéleményt mindenki jelenthet. Azonban a’ vita folyvást hevesebb jön, mígnem végre elnök ő nmlga , miután többször kifejtette , miképen érti előbbi kijelentését, ’s mind annyiszor felszólította a’ KK. és RR-et, hogy az időt illyetén vitákkal ne töltsék, következőleg szólott: „Kivánják-e a’ KK. és RR. hogy a’ székelységen az úrbéres kezeken levő úrbéri földek , mellyekről nem lehetne bebizonyitni , hogy székely allodiumok volnának, urbér’tárgyai legyenek?“ A’kik ezt kívánják, álljanak fel. (Nagy többség feláll.) Ezután a’ fennebb 1 számmal jelölt kérdést tűzte ki , amlg: „Az 1819-beli conscriptiot kivánják-e urbériség alapjául vagy a’ statusquo-t ? Nagy többség: Conscriptio. Más kérdés: „Rectificatioval, kivánják-e, vagy a’ nélkül? „Határozat Rectificatioval. Utósó kérdés lett volna, hogy a’ rectificatio mellyik statusquo-hoz képest történjék. Azonban többek’ kivonatára ő n. méltósága e’ kérdést előleges tanácskozásra utasította. Ülés’ végén felolvasta ő amaga az udv. cancellár ő excla’ üdvözlésére menendő küldöttség’ névsorát. HÜLFOLD: FRANCZIAORSZÁG. Febr. 8-kán, a’ követkamarában a’ válaszfeliratnak az ország’ pénzügyi állásáról szóló pontja vétetett tanácskozás alá. A’ Journal des Debats a’ porosz király’ legközelebbi rendeleteit közölvén, ezen szavakkal vezeti be: Végre a’ porosz király megtevé az első lépést, a’ népének régen megígért képviseleti intézmények’ mezején. Ez csak kezdet , remélni kell , hogy a’ többi következni fog. Ezen reformnak inkább közigazgatási, mint politicai jelleme van. A’ rendek, vagyis tartományi gyűlések (együttülve)