Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-02-23 / 835. szám

ságait, fel fog bomolni maga az unió is; nektek ezen meg kell nyugodnotok. Ha el fogja valaki, folytatja szóló, hitetni a' székely jobbágygyal , hogy ez boldogság, ám isten neki, ne hozzanak urbért a’ székely földre. Hasonló elméletnek tartja szóló azt is, miszerint valaki azon földet akarja úrbériségnek tekinteni, mi az 1820-ki összeírásba be van irva. Az 1820-ki összeírásban, mint tudjuk, in plus et in minus hibák vannak, némellyek többet, né­­mellyek kevesebbet írattak fel. Vegyük a’ dolgot ismét practice. A’ bizottság kiszáll, felolvassa az úrbéri tör­vényt, melly szerint a’ paraszt jóval kevesebb földet kap, mint a’ mi jelenleg kezén van. Ekkor azt kérdi: uraim, miután mi urbér által könnyítést reméltettü­nk, és ime földünk’ nagy részét elvesztjük , ez-e a’ könnyítés? mi ennek ez oka ? Feleletül azt kapnák: ti együgyü embe­rek vagytok, hát nem tudjátok, 1820-ban kiment egy bizottság, előhizta apáitokat, és megkérdezte: mi úrbéri­­séget bírnak ? ők úgy feleltek, a’ mint nálunk fel van irva. Igen ám, mondják a’ parasztok, apáink úgy adták fel földeiket, a’ mint őket földesuraik rábeszélték, egyik sokat adott fel, a’ másik keveset. Mit mondana erre a’ bizottság? Szóló némellyütt nem kivánna helyzetében lenni. Szintolly tantéreznek nevezi szóló, habár van is benne némi rationabilitás, azt, miszerint némellyek, nem a’ 20-ki összeírást, hanem a’ 20-ki státusquo-t pártol­ják, eszközül kívánván használni e’ státuscpio kitudására az összeírást. Már, kérdi szóló, mi módon lehetséges a’ hiányos összeírást a’ 20-beli státusquohoz képest kija­­vitni ? Két után : vagy magány- birtokosok’ conscriptioi, vagy hitutáni feladások által. Az elsőket készíttették a’ földesurak, és készíttették úgy, a’ mint akarták, hihető­leg, nem sokkal kedvezőbbek az úrbéresekre nézve, mint a’ 20-beli korm. összeírás. A’ mi a’ hitteli feladást illeti, fő­­nehézség, hogy azon emberek, kik 1820-ban tanuk vol­tak , és igy már akkor idősöknek kellett lenniök , eddig hihetőleg kihaltak ; vall tehát az, a’ ki a’ földek’ akkori állását nem tudja, de másfelől ismervén már osztálya’ ér­dekeit, sokkal több földet ad fel, mint a’ mennyi coloni­­catura lehetett. Első esetben veszt az úrbéres , a’ másodikban lesz egy kalákába esküvés, ollyan , melly a’ földesura­knak okozhat tömérdek kárt. Azért nevezi szóló ezen eljárást tantéreznek, mert a’ helyett, hogy a’ meg­alakult igények’ biztosításával a’ kedélyeket megnyugtat­ná, sokkal inkább felizgatja. Felhozza szóló Magyar­­ország’ példáját, hol az urbér szintúgy a’meglevő igények’ nyomán jön megállítva, históriai és jogi előzmények’ te­kintetbevételével. Magyarországon 1586-dikban a’ 34- dik törvényczikkben kimondatott, hogy a’ legnagyobb szolgálat, mit a’ jobbágytól követelni lehet , minden héten egy nap. Az állományokra nézve akkor nem volt határozat; de szükség sem volt reá, mert az ország, a’ mohácsi ütközet’ következtében, pusztult állapotba jut­ván , a’ föld legkevésbbé volt szűk , és igy legkevésbbé kellett a’ föld’ biztosításáról gondoskodni. 1723-ban már kiterjesztette figyelmét a’ törvény arra is, hogy a’ ki­osztott állományokat vissza ne tulajdonithassa a’ földesur úrbéresétől, tisztán benn lévén a’ 18-dik törv.czikkben , hogy az elhagyott állományokat a’ földesur mindenesetre, ha preescriptio nem jő közbe , megnépesíteni tartozik. És itt az eredete , hogy a’ földesur az urbériséget nem te­kintette magáénak. — 1767-en már az ezelőtti előzmé­nyekre épitett rendelkezés hozatott, kimondatván : 1) hogy a’ mi urbériség , azt a’ földesur nem használhatja , 2) hogy egy egész telki állomány után az úrbéres egy napnál többet szolgálni nem tartozik; megállittatott 3) a’ telkek’ 8-ados felosztása ’s a’ szolgálattal ehhez képesti arányosítása. Az 1832-ki országgyűlésnek már nem volt mit válogatni a’ jogi előzmények’ ellenében, nem fitymál­hatta a’ múlt kort , miért nem volt kedvezőbb figyelem­mel a' földesurak iránt, hanem tovább kellett haladnia a’ kijelölt irányban. — Nézzük már , folytatja szóló , a’ mi jogi előzményeinket. Mi a’ proprietasnak nagy mértékével hírünk ma is; de azért nagyon hibázik , ki azt gondolja, hogy az úrbéri tér tabula rasa. Van nekünk törvényünk, az 1791. 26. tcz. melly azt mondja, hogy az úrbérest azon telekből, mellyet bir, ok nélkül kivetni nem lehet, mi nem egyéb, mint azon földnek, mellyet bir, kezébeni megállapítása. Még csak annak kimondása hiányzott, mennyi legyen a’ telek? Egy más törvény a’földesúr mel­lett szól, az Approb. 3-dik r. 2-dik ez. 4-dik czikke azt mondja , hogy a’ földesúr a’ maga részéről szabadon el­foglalhatja az urbériséget, csak az adót fizesse utána. Ezekből következik, hogy a’ dolog másképen áll nálunk, és másképen Magyarországon, de az elv egy itt is, ott is: az elv a’ volt, hogy a’ megalakult igények kielégit­­tessenek. Már most, valamint az, ki azt mondaná, hogy a’ földesúrtól el kell venni azon urbérességeket, mellye­­ket törvény’ nyomán vett magához, vétkeznék; úgy­szin­tén az is vétkeznék, ki a’ paraszt’ kezéből azon birtokot, mellyben meg volt állandósitva, elvenné. Az 1791 . 26. sz. megállandósitotta a’ parasztot azon föld’ birtokában, a’ mi urbériség, és szóló mind utasitása mind személyes meggyőződése szerint megkívánja, hogy a’ paraszttól semmi urbériség el ne vétessék. A’ földesúr régiekben törvénytelenül elvett urbéresföldek’ visszaadását nem kí­vánja , mert érdekek lennének ez által felbolygatva; szóló csak 1843-ig kíván visszamenni t. i. hogy a’ ki azon innen vette el törvényellenesen úrbéresétől az ur­­bérességet, tartozzék úrbéresének vagy maradékának visszaadni. A’ székely kérdésre térvén szóló, kéri az illetőket, ne helyezzenek igen nagy praesidiumot e’ szóba : székely örökség; szóló, miután a’ nemes allodi­um­ró­l kifejtette nézeteit, csak annyit vélne kimondandó­nak, miszerint a’ székely földön levő primipil, és pixid föld valóságos allodium. A’ székely örökség mindig vissza­váltható ; erről törvény biztosit, melly világosan rendeli, hogy efféle földet csak zálogba lehet eladni; felesleges tehát újabb biztosítást kivánni a’ székely birtok’ el nem idegenithetése iránt. Voltak, úgymond szóló, egyszer is máskor is, nemzet és kormány közti fenforgó kérdések ; és az ország’ rendei erélyesen szólaltak fel a’ nemzet’ jogai mellett, és a’ közönség nem nézte a’ sikert, hanem nézte a’ jószándékot, és méltányolta. Most a’ népről van szó, most előttünk áll a’ szép mező, tenni a’ legjobbat hazánk’ felvirágoztatására,­­s e’ téren nem fogunk találkozni a’ kor­mány’ ellenzésével. Ha most elég rövidlátásuak, szűkkeb­­lűek lennénk, nem fogni fel azt, hogy sokkal jobb ajándé­kozni, mint­sem utat nyitni arra, hogy más rendelkezzék sajátunkról, akaratunk ellen; ha nem intézkedünk úgy, hogy aggodalmakat oszlassunk adók és nyerők’ részéről, mit fogunk mondani majd, mikor hajlékainkba térve, köny­­nyező agg nemessel találkozunk, ki a’ fájdalom’ keserű hangján fogja kérdezni tőlünk : uram, miért vettétek el úrbéresem’ számára azon földet, mit kirekesztő tulajdono­sul törvény biztosított ? és mit fogunk mondani másfelől az úrbéresnek, ha szintolly panaszos hangon tudakolandja: mi az oka, hogy az ősei által évek­ hosszú során keresztül használt föld tőle elvétetett? Szóló nem kíván e’ jajszék alatt valami terebesi táncz formát érteni, de mindenesetre ollyasmit, a’ mi törvényhozó előtt nem ignorálandó körül­mény. De van mindezeknél egy nevezetesebb szempont. Ha gyöngék voltunk, úgymond, valaha, leggyöngébbek akkor leszünk, ha, midőn módunk van , a’ kormány­nyal szemben, jót tenni , nem teszünk. Nem akarja szóló mondani, hogy a’ követi kar’ reputatioja vesz­ni fog; mert van nem egy a’ követek köztt, ki a’ szűkkeblű­ség’ hangját alig képes töredezve kiejteni ajkain. És való­ban nagy kin lehet annak, kinek keblét a’ haza’ jólétéérti buzgalom hevíti, egy igét nem szólhatni az ember szeretet’érdekében ott, a’ hol hallgatni szolgai jellemet árul el. Vannak a’ képviselői állásnak nyomasztó körülményei. Áldozat szólani ott, hol kényes, néha veszedelmes a’ szó­lás; nagyobb áldozat szólani meggyőződés ellen , mert utasitás kötelez; de legnagyobb , szólani ollyasmi mellett, mi által tudjuk, hogy roszat eszközlünk. Szóló mind e’ mellett nem a’ követi kar’ reputatioját félti, ha­nem félti az országgyűlését. Időnk, úgymond, szüle; az országgyűlés’ elején markunkban van , a’ végén nincs ; türelmünk kevés, mert három országgyűlésen keresztül kifogyhatott, a’ fiatal nemzedék pedig nem igen iparkodik sorainkba lépni; és, a’ mit nem kell szem elől téveszteni, olly kérdés áll előttünk , mellyben nem kell a’ kormány’ ellenszegülésétől tartani , mellyben elmondhatjuk , hogy az a’ legjobb vélemény , melly legroyalisabb. És kérdi szóló: mellyik azon vélemény ? Az-e, melly a’ földesúr’ minden érdekeit fen kívánja tartani, melly csak annyi földet kíván az úrbéresnek adni, mennyi az adólajstrom­ban van ? Miért nincs e’ véleménynek avagy csak 10 méltánylója e’ teremben ? Mert nem azért vagyunk itt, hogy a’ földesúrnak fructificáljunk a’ paraszt’ igényei­nek bántalnára, hanem hogy igazságot tegyünk a’ kettő között. Ne induljunk hát olly nézet után , melly kormányellenes, és ollyan után sem , melly felteszi, hogy a’ kormány nem fogja észrevenni, mi rejlik a’ hát­térben. Bebizonyitotta a’kormány másfél század óta, hogy több esze van, mint nekünk. Őrizzük meg, úgymond, önérzetünket; egy képviselő testület pedig nem őrzi meg önérzetét, ha megpenészedett káros kiváltságok mel­lett viv makacsul, ’s csak erőszakkal engedi magától ki­­csikartatni azt, minek önkénytes átengedését méltányos­ság követelte. Szép és jó volt, igy szól tovább, hatályos szót emelni kormány ellen , mikor alkotmányos jogokat kellett védelmezni. De valljon szép és jó lesz-e kormány ellen szólani akkor, midőn a’ néptömeg’ boldogsága forog fen ? Bátor és őszinte szó csak annak szájába illik, ki méltányos és igazságos tud lenni. Szóló az ország’ rendes’ érzelmeit véli e’ szavaiban kifejezni, mert nem hiszi, hogy legyen valaki e’ teremben, ki, hol az orsz.gyűlés’ becsülete forog fen, azt bármi áron koczkára tegye. A’ magyar szereti hazáját és szives. De hát csak a’phrasisnál fogunk-e maradni, és soha sem mutatjuk ki hon- és emberszerete­­tünket tettekben ? Íme itt az idő, hogy bebizonyítsuk , miképp, a’ kormány’ szándékát méltányolva, a’ nép’ jólétét előmozditni kívánjuk ; e’ nap nem fog úgy vonulni el fe­lettünk , hogy homlokainkra babért ne tűzzön. Szívesen mulat e’ tárgynál szóló, mert ezt tartja a’ törvényhozás’ legnemesebb tárgyának. Ugyanazért, ha volnának, kiket a’ dolog’ előadott szellemi, ha úgy tetszik , költői oldala nem érdekel, kik csak számtani adatoknak kívánnak en­gedni, ezekre nézve ime egy kis mathematicai demon­stratio. Adnunk kell , ez axióma. A’ kérdés csak az: mi adjunk-e, vagy más adjon a’ miénkből? Ha megvárjuk, hogy zsebeinket kiforgassák, azon kívül, hogy nevet­ségessé tesszük magunkat, meglehet, onnan fognak venni, a­­honnan akarnak; ellenben ha méltányosak leszünk , egyfelől nevetség helyett becsülést fogunk magunknak kivívni , másfelől azon zsebünkből adunk, mellyből saját érdekeink a lehető legkevesebb megsértésével adhatunk. Mondják némellyek: Ígérjünk keveset, hogy lehessen alkudni. A’ dolog nem igy áll. Mi mondunk egyet, a’ kormány mond mást. A’ nép, ha látja, hogy a’ kor­mány jobb hozzá , mint mi, bátorságot vesz, és nem tudja korlátolni igényeit. Szóló adni akar, de annak nem örvend, hogy más vegyen tőle. Ő akar áldozni, de úgy, hogy elismerés kövesse, hogy mind a’jelen, mind a’jövő nemzedéknek becses szolgálatot tegyen, mit az által vél eszközölhetőnek, ha azon nagy felekezettel, mellyel él­nünk és utódainknak is élniök kell, kibékülünk. De van még egy czél; egy olly czél ez, mellyről midőn szólani kíván , korlátok­ erején felülemelkedve, szentori hangon óhajtana harsogni, mellyért, mint Jákób hajdan­i kedves uráért, hét évig volna kész szolgálni, és e’ czél a’ két hon’ egyesülése. Szóló abban keresi a’ legfőbb érvet, ha ez ország méltóvá lesz arra, hogy jobb helyzetű testvére’ becsülését megérdemelje. Lássa ’s tanulja bennünk Ma­gyarország az erős önérzetet, melly egykor reá nézve is kedvező állapotra fog bennünket felemelni. Véleményét szerkezetileg nem kívánta előterjeszteni; ezt azután te­­endi, ha egyszer az elvek meg lesznek állapítva. A’XXVIII. XXIX. Orsz. ülésben febr. lén is még mind e’ kérdés felett folyt a’ tanácskozás. Semmi végzés. Kedden febr. 2-án ünnep. A’ XXX. ülésben febr. 3-án, miután 11-en szólottak, elnök ő nmga, röviden felölelve az e’ tárgy feletti tanács­kozás’ folytán kifejtett véleményeket, a’ kérdéseket követ­kező renddel vélte kitűzendőknek: 1) az 1819-ki össze­­irást kivánják-e a’ rendek az urbériség’ alapjául felvenni, vagy a’ status quo-t ? Ha a’ többség az összeirás mellett nyilatkoznék, akkor kitűzi 2) Rectificatioval kívánják az összeirást alkalmazni, vagy a’ nélkül ? Ha pedig netalán a’ status quo válnék határozattá, akkor kitűzi 3­­43- vagy 47-beli status quo ? E’ kitűzés felett némi vita támadt , többen nyilvánítván , miszerint az első kérdésre sem állí­tólag sem tagadólag nem felelhetnek, miután volt ollyan szónok, ki sem a’ 19-beli összeirást, sem a’ jelenlegi status quo-t nem pártolhatja, hanem az 1820-beli status quo-t; volt másfelől olly vélemény, miszerint bizonyos értelem­ben a’ 20-beli összeirás combinálandó a’ status quoval, tehát egyiket sem lehetne általánosan elvetni. Ezen ellen­vetések részint többség’ határozata’ nyomán, részint azon megnyugtatásnál fogva , miszerint az első kérdésnél fel­merült aggodalmak a’ következő kérdések’ eldöntése’ alkal­mával teljesen megszűnnek, el lévén enyésztetve, elnök­e amag a következőleg folytatta kijelentését: ,,A’ KR. és KR. mindnyájan megegyeztek abban, hogy mindazon föld, a’ mi allodium, valamint szintén az is, a’ mi a’ H. K. I. r. 40 ezime, Appr. III. r. 2. ez. értelmében, vagy pedig úrbéri perben keletkezett ítélet’ következtében ment a’ földesúr’ kezére, urbériség nem lehet. A’ mi a’ székely kérdést illeti, a’ többség’ véleményét abban látja öszpon­­tosulva , hogy az urbérnek székely földön is helye van; úgy mindazáltal , hogy a’ primori allodiatura , továbbá primipilaris és prixidanalis állomány urbériség nem lehet. Azt, hogy a’ székelyföldi urbériség adó’ alapjául ne szol­gáljon, nem tartja szükségesnek határozatilag kimondani, miután a KK. és RR. különben is előre kimondották , hogy nemcsak székely, hanem magyarföldi urbériség sem lehet, adó’ alapja. Ekkor Háromszék’ e. követe­léri elnök ő­nmagát, méltóztassék e’ kérdést tűzni ki: van-e székely földön urbériség vagy nincs ? Elnök: Minthogy az érd. követ urnak az elnöki enunciatio ellen volt kifo­gása, kéri a’ RK. és RR-et, hogy azok, kik enuncia­­tioján megnyugodtak, álljanak fel. (Nagy többség feláll.) És most kezdődött a’ vitatkozásnak egy zajos stádiuma. A’ székely ügy’ pártolói közül sokan kijelenték, miszerint értetlenség, csalódás’ ’stb. következtében nyilatkoztak az enunciatio mellett; aggodalmukat az által állítván meg­szüntethetőnek , ha a’ „primori, primipilaris és pixidaria­­lis“ megkülönböztetés helyett csak ezen általános kifeje­zés létetik: „siculica haereditas.“ Elnek ő amaga a’ tár­gyat befejezettnek nyilvánítván, e’ feletti vitának, úgy­mond, csak akkor lehet helye, ha netalán a’jegyzőkönyv nem a’ kimondott határozat’ értelmében lenne szerkesztve, egyébiránt óvást , ellenvéleményt mindenki jelenthet. Azonban a’ vita folyvást hevesebb jön, mígnem végre elnök ő nmlga , miután többször kifejtette , miképen érti előbbi kijelentését, ’s mind annyiszor felszólította a’ KK. és RR-et, hogy az időt illyetén vitákkal ne töltsék, következőleg szólott: „Kivánják-e a’ KK. és RR. hogy a’ székelységen az úrbéres kezeken levő úrbéri földek , mellyekről nem lehetne bebizonyitni , hogy székely allodiumok volnának, urbér’tárgyai legyenek?“ A’kik ezt kívánják, álljanak fel. (Nagy többség feláll.) Ezután a’ fennebb 1 számmal jelölt kérdést tűzte ki , amlg: „Az 1819-beli conscriptiot kivánják-e urbériség alapjául vagy a’ statusquo-t ? Nagy többség: Conscriptio. Más kérdés: „Rectificatioval, kivánják-e, vagy a’ nélkül? „Határozat Rectificatioval. Utósó kérdés lett volna, hogy a’ recti­­ficatio mellyik statusquo-hoz képest történjék. Azonban többek’ kivonatára ő n. méltósága e’ kérdést előleges ta­nácskozásra utasította. Ülés’ végén felolvasta ő amaga az udv. cancellár ő excla’ üdvözlésére menendő küldöttség’ névsorát. HÜ­LFOLD: FRANCZIAORSZÁG. Febr. 8-kán, a’ követkamará­ban a’ válaszfeliratnak az ország’ pénzügyi állásáról szóló pontja vétetett tanácskozás alá. A’ Journal des Debats a’ porosz király’ legközelebbi rendeleteit közölvén, ezen szavakkal vezeti be: Végre a’ porosz király megtevé az első lépést, a’ népének régen megígért képviseleti intézmények’ mezején. Ez csak kez­det , remélni kell , hogy a’ többi következni fog. Ezen reformnak inkább közigazgatási, mint politicai jelleme van. A’ rendek, vagyis tartományi gyűlések (együttülve)

Next