Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-02-26 / 837. szám

Rózátoknak, székely földet tárgyazó része ekkép’ módo­síttatott : ,,A’ székely földet illetőleg a’ KK. és RR. ki­mondják, miszerint az urbért ott is alkalmaztatni kivánják, de olly tiszta kifejezéssel, hogy az allodium és székely örökség — siculica haereditas — ha szinte jelenleg úrbéres kezeken találtatnék, úgy szintén azon úrbéri föld is, melly a’ felidézett törvények és törvényes ítéletek’ következté­ben földesúri kezeken volna, urbériség nem lehet.“ Ez­után megkezdetett a’ tanácskozás az 1820-beli összeírás’ rectificatiojának miképeni alkalmazása felett; azonban be nem végeztethetvén, folytatása a’jövő ülésre haladt. A’ mai ülés, üdvözölt nádor ő fenségéért a’ piaczi r. kath. székesegyházban tartott engesztelő áldozat’ (requiem) kö­vetkeztében, csak 11 órakor vette kezdetét; vége 3­ mad­­félkor A’ XXXIII. orsz. ülésben febr. 9-én, miután 17-en szólottak, elnök ő amaga összevetette a’ rectificatio’ kér­désében folyt háromnapi tanácskozás alatt felmerült véle­ményeket, előrebocsátván, miszerint régóta szerencsés a’ RR. és RR-nek enunciálni, de megvallja, a’ mai enun­­ciatiojánál terhesebb egy sem volt. Ez aggodalmát ő amaga , később a’ vélemények’ kiemelése­ folytán azzal kivánta igazolni, hogy a’ Doboka m. b. főispánja’ indítvá­nyában olly dolgok foglalvák , mellyek még tanácskozás’ tárgyai nem voltak, és igy státusquaestionist nem tűzhet ki, hanem ha a’ m. b. indítványozó úr javaslatából mind­azon nem tárgyalt kérdések’ érintését kihagyja. Azonban a’ nézetek utoljára a’ Dobok, főisp. és Alsói. köv. jelen státusquo-házi rectificatio iránt tett javaslata között oszolván meg, a’ dobokai főispánt pártoló rész kivánta, hogy véleménye, mivel, ugymondának, két napi tanács­kozás’ folytán minden, a’ ki mellette nyilatkozott, meg­fontolta, hogy helyes-e vagy nem, kitüzessék. Maga az indítványozó b. főisp.­ár pedig nyilvánitotta, hogy a’ja­vaslatában állítólag praeoccupált dolgok csak elvileg van­nak érintve. Ehhez képest miután egy a’ dobokai és alsó­­fejéri köztt álló középjavaslat elbukott, elnök ő amaga ki­tűzte : a’ jelenlegi státusquo-hoz történjék-e a’ rectificatio vagy nem ? (Többség: nem). Most heves vita keletkezett. Sokan nyilvániták , miszerint azért, mert a’ státusquo elesett, még nincs elfogadva a’ dobokai javaslat. Azt ezt pártolók azonban kivánták, hogy tűzessék ki. Elnök ő nmaga kitűzte, és a’ többség elfogadta. Kolozs-, Kü­­küllő-, Kovasznamegyék és Udvarhelyszék’ követei, azon felhozott okokból, mert a’ dobokai javaslat’ elfogadásával meg van sértve az 1761 : 11. t.cz. által biztosított tanács­kozási rend, miután benne olly dolgok határoztatnak el, mellyek előleges tanácskozás’ tárgyai nem voltak, ’s általa a’ nemesi allodiaturáknak soha semmi törvény által két­ségbe nem hozott tiszta tulajdonossága is sértve van, ő felséges ek­be is felterjesztendő külön véleményt jelentet­tek. Az érintett határozatot közelebbi számunkban köz­lem­, nem állott hatalmunkban. Különben is maga az azt elfogadó többség úgy nyilatkozott, hogy a­ szerkezetre nézve nem kivan az indítványozó’ szavaihoz ragaszkodni. A’ határozat’ voltaképeni megállítása tehát még a’ követ­kező ülésben történendő jegyzőkönyv-hitelesitésről volt feltételezve. A’ XXXIV-ik orsz. ülésben, febr. 12-kén, az előbbi határozatról szóló jegyzőkönyvi pont ekkép’­sön felolvasva: 1) „Ha az összeírásban feljegyzett mennyiség urbéresi kezeken lenni nem találtatnék , és az úrbéres vagy ezt védő magistratualis fiscus meg nem tudná bizonyitni, hogy ezen 1820-ban összeirt mennyiség földesur által, úrbéri pere utján kelt határozaton kivül csonkittatott volna meg, azt a’ földesúr kipótolni nem tartozik; ha pedig azonkívül vett volna el földet, annyiban tartozik pótolni, a’ mennyiről bebizonyittatnék , hogy elvett volna. 2) Minthogy hazánk’ fenálló törvényei bizonyos körülmények közti adó alatt levő tiszta colonicaturát allodizálni és nemesi birtokhoz csatolni engedik, az illyen körülmények köztt a’ fenálló törvények’ értelmében, az 1819., 1820-ban egybeirt földmennyiségből allodizáltak és nemesi birtokba vettek, az említett törvények­ feltételei mellett, ezúttal is földesúri kezeken maradhatnak. 3) Ha a’ jelen szolgálati állások szerint, egész , fél, negyed, vagy nyolezad szol­gálatot tevő colonusoknak az 1819: 20-beli conscriptioban feljegyzett földekből annyi nem jutna, hogy eddigi szol­gálatuk’ arányában ezentúl is egész , fél, negyed vagy nyolczad szolgálatot tevő úrbéresek lehessenek , ezeknek a’ netalán akármi czim alatt most urbéresi kezeken levő földekből állományuk úgy pótoltassák, hogy az urbér’ behozatalával a’ meghatározandó mennyiség’ arányában , egész, fél, negyed vagy nyolcz szolgálatot tevő úrbéresek lehessenek. A’ kipótlásra fenhagyott mennyiséghez nem értetvén azon földek , mellyek hodályosoknak, curialis­­táknak, továbbá zselléreknek, sőt colonusoknak is a’ földesúr’ külön használata alatt levő allodiumokból sza­­kasztattak ki. 4) Ha a’ sokszor emlitett úrbéri feljegyzés­ben felirt urbéresi kezeken levő földek’ mennyisége , az urbér’ behozatalával, a’ fenemlitett arány szerint való szükséget felülhaladni találtatnék, ez is urbéresi kezeken marad, ha a’ földesúr bebizonyitni nem tudná, hogy ren­des használata alatt volt allodialis földekből dictáltatott volna be.“ Felolvastatott ezután a’ múlt ülésben jelentett ellenóvás. Mire Dob. báró főisp. kénytelennek érezte ma­gát szintúgy ellenóvást jelenteni. A’ jegyzőkönyvi szer­kezet feletti huzamos vita után következő módositások létettek: Az l-ső pontból ezen mondat „vagy azt védő magistratualis fiscus“ kimarad. A’ második pont nem szenvedett változást. A’ harmadik pont ekkép’ jön újjá öntve: „Ha a’ colonusoknak, az eddigi szolgálatok’ mér-­­téke szerint különböző arányú telkekhez az úrbérben meg határozandó telki állományi mennyiség az 1819—20-ki­­ összeírásban feljegyzett földekből ki nem jutna , ezeknek­­ az illy különböző telki állományi hiány a’ netalán még­­ kezében levő földekből pótoltassák.“ Az egész határozat­­i­nak pedig utána tétetett ime záradék: „Önkint következ- I vén , hogy a’ székely földet illetőleg hozott végzés ezen határozat által változtatást nem szenved.“ A’ jegyző­könyv’ megállítása után azok, kik külön véleményt jelen­tettek, nyilvániták, miszerint az érintett módositások megtétele után sincs legkisebb okuk külön véleményeket visszavenni. Ezek után felvétetett a’ kitűzve volt irt­­ványok’ ügye. A’ követek közül igen sokan, miután a’ fenebbi határozat által az irtványok’ sorsa is el van dönt­ve , csak egyszerűen felolvasták utasításuk’ illető pontját annak kimutatására, milly szellemben nyilatkoztak volna az irtásokról, ha elzárva nem volnának. Ehhez képest rövid tanácskozás után határozattá vált az orsz. bizottsági szerkezet olly módosítással, miszerint az 1820. előtti és utáni irtásokra nézve tett megkülönböztetés kimaradt. Végül Háromszéki e. köv. indítványára, a’székely katona­ság’ sérelmeinek orvoslása iránti tervkészítés a’ rendsz. bizottságnak jön teendőjéül határozva, megkéretvén kor­mányzó ő nmltga, hogy az illető r. b. osztályhoz szakértő férfiakat nevezzen. Napirendre tűzetett a’ r. bizottság által szerkesztett második urb. törvényjavaslat. (E. H.) Vegyes közlemények: PESTMEGYE’ alispáni tisztségénél többek’ részéről kérdés tétetvén az iránt, kinél kelljen az ezen megyebeli szükölködők’ számára a’ két testvérváros’ kebelében tett ajánlatokat befizetni, az illető t. ez. két testvérvárosbani adakozni kivánók adományaikat központi főszolgabiró Zlinszky János urnái kéretnek lefizetni. — Kész Pesten 1847-ik évi boldogasszonyhó’ 27-én tartott közgyűlésből. — Rákóczy János, aljegyző. Kísérletek a’ kénégen­y’ belé­gzésé­vel emberek ’s háziállatokon, Bécsben. (Vége.) Prof. Ragszky’ előadásán nyolcz fiatal egyén veté magát alá a’ kísérletnek. Az első — hazánkfia — eljutván az euthusiasmus’ fokához, székéről rögtön fölugrott,­­s a’ közön­ség’ nem csekély mulatságára magyar tánczot kezde lejteni, mintha be akarná bizonyitni, mikép’ a’ magyar egymaga is képes tánczra kerekedni. Egy másik az itteni Dunafürdőben képzelvén magát, ülve, kezei ’s lábaival úszott, ’s a’ belégzés’ további folytatására álomba merült, mellyböl ásitozva ébredt fel. Egy harmadik a’ interemben volt, ’s fölszökellvén széké­ről, derekasan megvívott a’­­ levegővel. Egy másik ismét olly jól érzé magát a’ belégzés alatt, hogy épen nem akará a’ készületet levétetni szájáról, ’s midőn az erőszakkal mégis el­­véteték tőle , dúlni fűlni kezde; m­ig a’ rá következett egé­szen csendesen élvezé édes mámorát ’stb. E’ kísérletek különféle tüneményekről világosíthatnak fel bennünket: 1) A’ félrebeszéd’ (delirium) némelly neme koránsem le­het olly rettenetes a’ betegre nézve, mint azt eddig hinni szok­tuk, ’s némelly a’ végvonaglásokban előforduló félrebeszéd tán édes álmokba ringatja a’ beteget. E’ sejtelem vigaszt nyújthat a’ halálhoz. 2) Épen nem lehetlen, mit a’ hajdani boszorkányoknak hitt egyénekről olvasunk, mikép’ ők t. i. mérges és hóditó növények által olly lelkesedésbe estek, hogy a’ lángoló mág­lyára örömmel lépnének. 3) A’ kénégény’ hatása némileg hasonlít a’ szeszes italok, mákony és dohányéhoz. Abbeli véleményét azonban a’ tudós tanár úrnak , mintha az égény’ belégzése szinte olly közön­séges szokássá válandnék, mint a’ dohányzás, nem oszt­hatom. Azon kérdésre: hogyan hozza elő a’ kénégény’ gőze a’ fennebbi tüneményeket? még most meg nem felelhetni. Any­­nyi azonban bizonyos, miszerint a’ gőz a’ tüdőkben a’ vérrel összevegyülvén, ’s vele az agyhoz jutván, ezt sajátszerű­leg izgatja, ’s hosszabb alkalmazása végkimerülést okozna. A’ psycholog­ és physiologok, ez uj fölfedezés’ nyomán, a’ lélek­­világnak tán más tüneményei felől is nyerhetnek némi felvi­lágosítást. A’ kénégény’ belégzése tán véres műtéteket nem igénylő más bajokban is üdvös hatású lehetend, p. o. ficza­­modások­, idegfájdalmakban ’stb. Tán más szereket is fogunk ezentúl illy módon alkalmazni ’stb. De ha a’ kénégény szak­értők’ kezében már most is jótékony szerré lett, a’ rosz aka­rat’ hatalmában gonoszság’ és bűn’ eszközévé válhatik, minek meggátlásáról az állodalmaknak maholnap gondos­kodni kell. Felette érdekesek azon kísérletek is, mellyek a’ kénégeny’ beleheltetésével háziállatokon tétettek, ’s bátorkodom ezekre hazánk’ barmászait és gazdáit különösen figyelmeztetni. Ugyanis folyó hó’ 6. 8. ’s 9-dikén Seifert 9. udvari bar­­mász hazánkfia, a’ cs­­iszálókban több cs. főherczeg’ ’s más magas személyek’ jelenlétében, szerfelett tanuságos kísérletek alá vete nehány háziállatot. Az e’ czélra használt készület annyiban különbözik a’ fennleirt egyszerű eszköztől, hogy a’ hólyag (balon) sokkal nagyobb — mintegy 3 lábnyi hosszú — ’s a’ rajta levő facsapra, vastag, ruganyos cső van alkal­mazva, melly két ágra szakad, ’s ezek’ mindegyike egy egy érezteknőcskében végződik. Alkalmazása következő: az állat’ szája a’ szokott eszközökkel összeszorittatik, hogy csak orrán lehelhessen, ’s a’ balonba két obon kénégeny öntetvén, a’ csőágak’ teknős végei az állat’ orrlikaira nyomatnak. — A’ szer’ hatása az állatokon is majdnem az, mint az embereken, ’s majdnem szinte olly gyorsan áll be. Az állat’ érülése és légzése sebes­ lesz, egész idomzata rezgeni kezd, ’s 3—4 pereznyi belégzésre — ha nem tartozik — összerogy, ’s akár­mi történjék is vele, tétlen és mozdulatlan marad. — Nehány percz múlva felugrik, ’s többnyire rövid ideig lankadt, néha azonban a’ vidorság’ jeleit mutatja. Negyed óra múlva min­­denik újra eszik. Kísérlet’ kedvéért egy lónak 6 perczig kelle belégzenie, a’különben szilaj állat 10-ig mozdulatlanul hevert a’ földön. Negyed óra múlva befogatván, rendesen járt. Seifert az igy elhódított állatokon több műtétet vitt vég­hez a’ legnagyobb sikerrel. Több oldalaslag megtámasztott mént hátulról nehány perez alatt kiherélt, egy kutyának tar­­kát ’s füleit levágta ’stb. ’s mindezt a’ legnagyobb könnyű­séggel, az állatok’ legcsekélyebb ellentállása nélkül. — ’S igy e’ fontos felfedezés’ haszna a’ barmászatban is bebizonyosodott, ’s alkalmazása valószínűleg más bajokra p.o. ficzamodásokra is ki fog terjesztetni. Ezen kísérletek’ alkalmával azon kérdés is szőnyegre ke­rült: valljon nem volna-e emberhez méltóbb az állatokat közvetlen a’ leölés előtt kénégenynyel elbóditani ? E’ kérdést egy kísérlet csakhamar eldönté. Egy magyar fajta ökör 3 perczig beleheltetvén, egy óra múlva levágaték. Seifert húsá­ból főzetett és sü­ttetett, azt azonban még asztalán is egészen kénégenyszagu ’s izünek találta. Mi a’ levágatás után negyed napra kaptunk a’ kérdéses húsból. A’ nyers hús csak ollyan volt mint más, de még ekkor is erősen égenyszagu. Beefste­­akat sütteténk belőle, ’s a’ sült egészben ugyan nem, de bevá­gatva még mindig égenyszagu volt, ’s megrágva hasonló i?t árult el. — E’ tényből kiviláglik: milly gyorsan összeelegye­dik az égeny a’ vérrel, ’s milly nagy annak ereje. Különben azon okból is jónak láttam e’ kísérletet itten megemlíteni, hogyha netalán az állatkinzás elleni egylet szinte kedvet kap­na hasonló költséges kísérlethez, attól, a’ mostani amúgy is szűk világban, gondosan óvakodjék. — Dr. Karsay La­jos, műtő: FRANCZIAORSZÁG. Febr. 10-én a’ követkamará­ban a’ válaszfelirat’ tárgyalása tovább folyt. Az afrikai ügyekről szóló pontnál, Castell­a­ne kérdést intézett a’ tengerész, közoktatás és hadügyministerekhez, Dumas Sándor’ utazása iránt. Dumas Sándor, mint e’ lapokban említve volt, azon vigyázatlanságot követte el, hogy pe­rében maga adta elő védelmét. ’S neki kétségtelenül ki­tűnő szép tehetsége és igen sok elméssége van, midőn toll van kezében, de úgy látszik, tapintat és mérséklet hiá­nyoznak nála a’ rögtönzésben, különösen midőn magáról szól. Perében többek között azt mondá, a’ közoktatásügy’ ministere azért küldte őt Algírba, hogy az ottani ügyeket népszerűsítve ismertesse meg majd a’ franczia közön­séggel , mert sok követ beszél a’ kamarában algiri ügyekről , ki azokhoz nem ért. A’ követkamara , úgy látszik , kelleténél is több fontosságot tulajdonított ezen dicsekedéseinek ingerültségében. Rendkívüli igé­nyek’ idejében élünk, mind erre a’ Journal Des Debate, a’ hiúság’ nevetséges oldalai nem egyedül az irók közé menekültek. Hány követ van, ki azt hiszi, hogy a’ vá­lasztás , jogot adván neki szólam, egyszersmind tehet­séget is adott ? — Castellane, megemlítvén, hogy ezen incidens tárgyánál fogva alatta is van a’ kamarának , ’s talán nem is illik a’ válaszfelirati komoly tárgyaláshoz, igy foly­tatá beszédet. Néhány hónap előtt hire futott, hogy egy hires tárczavállalkozó (entrepreneur de feuilletons) Egy hang. Ah ! Dumas Sándorról van szó. Castellane, az irodalom’ pártolására határozott rovatban megbizást kapott Algirba menni,, ’s azt megismertetni Francziaországgal. E­g­y h­a­n­g. És a’ kamarával. M­á­s h­a­n­g. És a’ követek­kel, kik voltak Afrikában, de az ottani ügyeket legkevésbbé sem ismerik, mondá Dumas. Castellane. Ez még nem minden. Állítólag egy hadi­hajó is rendelkezésére bíza­tott, rendeltetése’ helyéről elfordittatott, és Cadixba kül­detett szolgálatára azon urnák, M a c k a u admiral tenge­­részügyminister. Előadja, hogy neki semmi része sem volt azon parancsolat’ kiadásában, mellynél fogva az érin­tett hadi hajó Tuninba ment. Bugeaud marsallól felvilá­gosítást kívánván ez iránt, szónok minister értesült, hogy az algiri állomás’ ellenadmirálja sem vétkes ebben, ha­nem, a’ marsai kormányzó szerint, tévedésből történt az érintett hajó’ kiküldetésének meghosszabbitása. M­o­­line de Saint Yon hadügyminister hasonlóan ezt adá elő. Azon hajó rendes szolgálatot tesz Tanger és Oran között. Cadixot hivatalosan érintette, ott felvette azon személyt, kiről szó van. A’ marsai kormányzónak parancsa roszul értetvén, mivel épen jelen volt, a’ hajó soron kivül Algírban megállóit. Az ideiglenes algíri kormányzó, azt gondolván, a’hajó azért tért el útjáról, mivel erre különös parancsa volt, melly tévedést növelte az, hogy a’ hajón levő személy mindenkinek azt mondá : különös megbízás­sal bír, felhatalmazd a’ hajót, rendes útját elhagyva Con­stantine felé menni. Lherbette: Csak arról lehet szó, hogy a’ rendkívüli kiadásokat vizsgáló bizottmányi tagok a’ tett nyilvánításokra figyeljenek. ’S ha e’ részben a’ költ­ségek’ elfogadásának elvetését fogják inditványozni , a’ kamara bizonyosan meg fog abban egyezni, ’s akkor a’ had és tengerészügyministerek , valamint az algiri kor­mányzó fizessék ki a’ költségeket, mellyeket a’ státus el nem vállalhat. Malév ille. Azon szavait idézi Dumas Sándornak, mellyeket ennek előadása szerint neki a’ köz­­oktatásügy’ ministere mondott, miszerint a’ követek nem értenek az algiri ügyekhez semmit. Salvandy közok­­tatásügyminister. Én egyedül Algirba adtam megbizást, és nem Tunisba is, nem Spanyolországba is. Azt hiszem, a’ kamara’ méltóságához illő nem lehet, mélyen meg vagyok győződve , hogy az enyémhez nem illik azt tár­gyalni , minő szavakkal éltem szobámban négy szem 33« H(JIiFAl.D. 133

Next