Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-01-29 / 821. szám

Péntek 8111. Januarius 29.1847. PESTI HÍRLAP. | ■ .1 ■■ I . I. — — ■■■_ '■■-'■l*...... ■ ■- ■ L ■ , ■— ■■ ' ■ ■■ ' ■' ...............................................I 1 ——I ............— L-— ... -■ - I • ■ ' II'"—' I" ' rl lül' ' I '!■■ ■ " ■ Mt "...■■i.l-l , , I I ... I „.——I-,., ,| | —-— Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a­ két fővárosban házhozhordással 5 A, borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek,­­s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. TARTALOM. Erdélyi országgyűlés. Törvényhatósági dolgok: Budáról (vá­rosi ügyek, bérbehozatali vám). Szepesmegye (az élelmi szükség). Vegyes közlemények: Magyar aca­demia’ ülései januárban. Az Ungarhoz. Külföld. Duna­­vízállás. Hirdetések: MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Erdélyi országgyűlés, A* XXH-dik országos ülésben, január’ 14-én, az örökváltság’ügyében tett indítványát (lásd 817. P. Hírlap). Alsói és érmegye’ e. követének ekkép’ közli az E. H. Ha a’ tárgy’ élete , mellyet jelenleg a’ KK. és RR. elébe kiván terjeszteni, ez óra’ szerencséjétől függene, aggodalom támadna szóló’ keblében. De vigasztalja a’ tudat, hogy a’ tárgy , mellyről szólani akar , nem hiú tanszátyárok által feltálalt zagyvalék, nem kormány és ellenzék közti pártkérdés, hanem olly igazság, mellynek érvénye nem Erdélyben, nem a’ magyar hazában, hanem Európában találja alapját, érti az örökváltságot. Midőn hűbéri viszonyok’ kiegyenlítéséről van szó, leghelyesebb először azt vizsgálni meg, micsoda viszonyban állanak a’ felek, kik közt a’ kiegyenlítést eszközölni szándékunk. Hűbéri viszonyok’ kiegyenlitése , szóló’ nézete szerint, nemcsak az egyik félre, például az úrbéresre, hanem a’ másikra, t. i. a’ földesurra nézve is hasznos; mert e’ vi­szonyok mindkettőt súlyosan nyomják. Ha nézzük ugyanis a’ két felet, látunk a’ nemességgel szemben szolgacsopor­tot , melly földesurának hetenkint bizonyos szolgálattal tartozik. Ez haszonbér, ’s mint illyen, szóló nem mondja, hogy igazságtalan. De kérdi: valljon az alkalmazásban nem merülnek-e fel olly kellemetlenségek, mellyek e’ ha- fa­szonbért minden egyéb haszonbéreknél súlyosabbá teszik. Milly alkalmatlanságára van például az úrbéresnek, midőn ollykor éven át alig lévén 200 nap, mezei gazdaság’ foly­tatására alkalmas, ebből 104 napot földesurának szolgál, melly számhoz, ha hozzáadjuk az ünnepeket, nem marad annyi ideje, hogy haszonbéres földet mivelhesse; és igy kárt vall a’ nélkül, hogy földesurának hasznot okozott volna. Ámde nem ennyiből áll minden terhe. Ö tizedet ad, mi, a’nemzetgazdák’Nestorának igen helyes megjegy­zése szerint , az adózás’ olly nemét teszi, melly többet vészén el az úrbérestől, mint a’ mennyit ad a’ földesúr­­nak. Mellőzve ugyanis azon kétségtelen igazságot, mi­szerint a’ tized a’ nevekedő szorgalom’ arányában súlyos­­bul, már csak az által is sok kárt okoz az úrbéresnek, hogy gabonáját, a’ dézmálás miatt, nem hordhatván be maga’ idejében , sokszor a’ rész időjárás semmivé teszi. Azonban ezt sem állítja szóló igazságtalannak, mert ha­szonbér; de mindenesetre olly neme a’ haszonbérnek, mellynek kellemetlenségei sokkal nagyobbak hasznánál. És vannak még az úrbéresnek számtalan más nemű ter­hei : ő adót fizet, katonaság és közhivatalnokok­ tartására, utat csinál, mellyen nemesek is járnak, ’s vámot fizet róla. ’S a’ mi legsajnosabb , ha a’ nap’ fáradalmai által zúzott testtel kunyhójába tér , hogy a’ jóltevő éj’ csendé­ben lankadt tagjait kipihentesse, sokszor egy-egy házsár­­tos gyártélyost talál ott, ki még éji nyugalmát is elrabolja. Ezt csak figyelmeztetésül említi szóló, hogy midőn hűbéri viszonyok’ kiegyenlitése jó kérdésbe, nem kell feledni, mikép’ igen sok olly teher is nyomja az úrbérest, melly a’ földesúri tartozásoknál sokkal súlyosabb. Vegyük már, folytatja szóló, a’ hűbéri viszonyok­ káros voltát magára a’ nemességre nézve. Örök igazság, mikint ott, hol kényszeritett munka divatoz, a’ nemzet virágzó, gaz­dag soha sem lehet. A’ magyar földesúr úrbéressel foly­tatja gazdaságát, ki szegény, ’s kinél, a’ szegénység, elaljasodás’ következtében, a’ becsületérzés is annyira csökkent, hogy munkáját nem végzi lelkiismeretesen. De másfelől, nincs is semmi ingere a’ földesúrnak, hogy termesztését minél nagyobb mennyiségre emelje, mert nincs ára a’ termékeknek. Köztünk, úgymond szóló, azok a’ legjobb gazdák, kik legkevesebbet költenek gaz­daságuk’ folytatására. Mi az oka? Gyáripar csak ott le­het virágzó, hol nagy a’ fogyasztás, a’ fogyasztás ott nagy, hol a’nép tehetős. Hol ezek hiányzanak, nincs ki megvegye a’ nemes ember’ felesleges gabonáját, hogy táplálkozzék vele ; nincs ki feldolgozza gyapját, nincs ki a’ nemes embernek pénzt adjon, melly, gazdaságába ru­házva, nagyobb mennyiségű termesztésnek szolgáljon alapul. Már pedig tapasztalás bizonyítja, hogy a’ köz­jódét’ említett tényezői ott hiányzanak leginkább, hol a’ hűbéri viszonyok nincsenek kibontakozva, hol nincs sza­bad munka és szabad föld. De továbbá bármilly hatalmas legyen a’ földesur az urbérressel szemben, valljon kir­e elegendő személybátorsággal. Szóló kétkedik. Mert ho­gyan lehet feltenni, kérdi szóló, hogy 2—300 ezer ne­mes földesúri hatalmával soha fel ne hagyjon, soha visz­­sza ne éljen, ’s velök szembe másfél millió nép soha tü­relmét ne veszítse ? Ha biztosítva akarnak lenni egymás’ irányában, önkint felhívják a’ kormányt, hogy köztök őrködjék. Szóló nem mondja, hogy a’ kormány mindig a’ földesúr ellen lépne fel; mert hiszen maga a’ kormány is földesur; de kérdi, hogy legyen e’ hazában csak egy­­pár ezer olly nyugtalan elmü ember, ki a’ kormánynál szüntelen zörgetni nem restelli: a’ kormány’ illy módon felhívott gyakori közbenjárásának nem lehetnek-e a’ föl­desurra nézve kellemetlen következményei. Nem akarja szóló felekezetére általánosan reáfogni, hogy roszul bá­nik úrbéreseivel; sőt meri állítani: hol hűbéri viszony létez, mindenütt roszabb a’ paraszt’ sorsa, mint nálunk. De vannak kihágások, ’s törvényt nem a’ jó emberek’ számára kell hozni, hanem a’ rendetlenek’ korlátozására. ’S ezekben kivánta szóló röviden felfejteni, mikint a’ hű­béri viszony káros úgy földesurra, mint úrbéresre nézt. Miképen lehet e’ bajon segiteni? Mondják sokan : legyen urbér. De vallyon ez megszünteti-e azon kellemetlensége­ket , mellyek a’ földesurnak urbéresévek­ érintkezéséből származnak. Soha, mert hiszen mig szolgálat és dézma fenmarad, nélkülözheti-e földesur a’ fenyitő hatalmat? És ha nyer valamit urbér által az úrbéres, nem terjeszti-e tovább meg’ tovább vágyait; nem teszi-e a’ földesurat azon arányban féltékenynyé az úrbéres’ igényeivel szem­ben , a’ melly arányban csökkent fenyitő hatalma, ’s a’ kormány’ ellenőrködése vált szükségessé. Nincs tehát a’ hűbéri viszonyokbéli kibontakozásnak más czélszerű módja, mint az örökváltság. Örökváltság alatt ne értsen valaki ollyat, mi a’földesur’jogait sértené. Örökváltság az, mi az úrbéresnek szabad földbirtokot ad a’ nélkül, hogy a’ földesur’ tulajdonosi jogát legkevésbbé csonkí­taná. Örökváltság az, a’ mi lassan kint viszi át a’ népet hűbéri állapotából a’ szabad polgárságra , ’s igy meg­szünteti azok’ aggodalmát, kik attól tartanak, hogy egyszerre olly osztály lesz szabaddá, melly a’ szabadság’ élvezésére nincs megérve. A’ mi ez átmeneteit rögtön eszközli, az egészen más, mitől isten óvjon bennünket. Áttér ezekután szóló az örökváltság’ hasznainak elősoro­­lására. Urbér, folytatja szóló , a’ nemzetet nyugpontra soha nem viszi, urbér soha utósó stadium nem lehet, csak közbenső. Minél többször lesz az urbér törvényhozás’ tár­gya, mindannyiszor többet kevesebbet a’ földesúr fog veszteni jogaiból, mert törvényhozásnak a’ néptől, melly­nek adott, valamit visszavenni nem lehet. Ha Magyar­­országon, 1767-ben, mikor az úrbér bejött, először is az örökváltságot állították volna meg , sokkal többet nyert volna a’ földesúr, mert igényei úrbéreseivel szemben ak­kor sokkal nagyobbak voltak. És ha még 70 évre halad­na az örökváltság’ létrejövetele, szóló hiszi, hogy akkor igen kevés lenne, mit megváltani. E’ szerint azon or­szágokban nyertesebbek a’ földesurak, hol az örökvált­­ságdijt az úrbéri tartozásokért mindjárt az intézkedés’ kezdetén kapják meg. Van-e valaki, ki az örökváltság’ jótékony volta iránt kétkednék ? Ha van, az bizonyosan a’ közelebbi évtizedben politikailag aludt; különben nem­csak papíron, hanem egyébben is bizonyságot talált volna arról, hogy urbér a’ hűbéri viszonyok’ kiegyenlítésében nem végstadium. Továbbá az örökváltság’ jótékony ered­ménye még a’ személy és vagyonbátorság. Sokat hozhat­na fel szóló annak bebizonyítására, hogy a’ magyar ne­mes politicai helyzetében nem épen olly szabad, mint a’ miilyennek magát képzeli. De nem akarja bántani a’ kép­zelődést. Minthogy a’nemesség’ helyzete sem alulról, sem felülről, sem tulajdon felekezete által annyira meg­szilárdítva nincs, hogy ő magát teljesen szabadnak néz­hesse , meg kell ragadnia az első kedvező alkalmat, hogy szabaddá lehessen. Ez nem olly dolog, melly az úrbéres’ hasznára történnék, hanem a’ nemességére. Tekintsük már a’ dolgot közállományi szempontból. Nézzük a’ tör­ténet’ lapjait. 500 évvel ezelőtt Magyarhon Európa’ első országa vala. Nagy Lajos alatt három tenger’ partvirányai képezék határait. A’ magyar nemzet dicső vala, polgá­­risodása egy nemzeté után sem állott. Háromszáz évvel ezelőtt már nem volt az. Háromszáz év nem olly igen sok egy nemzet’ életében, és mennyire alászállánk mi pulyák, elfelejtettek. ’S szinte kitöröltek a’ nemzetek’ sorából addig, mig más nemzetek felemelkedtek, tenge­rek’uraivá lőnek, trónoknak fényt kölcsönöztek! Az ő nagyságuk megvan e’ szóban: szabad, a’ mi sülyedé­­sünk megvan e’ szóban: nem szabad. Minden ország azon mértékben lett nagyszerű, a’ mint a’ szabad föld­birtok tágabb vagy szűkebb körű volt. Keressünk példát saját magyar hazánkban. Nézzük a’ nemes székely nem­zetet, a’ kunokat, jászokat és hajdúkat; ha az egész ma­gyar nép i­lyen volna, nem­­ lenne hatalom a’ világon, melly megtámadni merné. És gondoljuk a’ nemzet’ ere­jéhez a’ külföldön látottakat, gondoljunk gyáripart, köz­lekedési eszközöket, vasutat, csatornákat. Nem dobog-e minden ember’ keble, midőn egy olly Magyarhonra gon­dol, melly más nemzetekkel minden tekintetben verse­nyezne. ’S mi mindezeknek kulcsa? A’ szabad birtok. Pillantsunk vissza még egyszer a’ történészeibe. 1513 volt azon gyászos idő, mellyben lázadás ütötte ki magát Magyarországon. Elfojtatott, a’ czinkosok méltó kegyet­lenséggel megölettek. Elkövetkezett 1526-ban Magyar­­ország’ gyásznapja, a’ mohácsi veszély, és a’ király vesz­ve jön. 2-ik Richard’ idejében Angliával hasonló történt; lön nagyszerű támadás. A’ vétkesek megbüntettettek, a’ király nehány év múlva elveszett. De későbben Anglia másként segített bajain, tudta, hogy nem elég büntetni. 150 év óta béke van Magyarhonban, miért nem halad­tunk azóta? Annak is lehetne okát felhozni, de szóló váddal fellépni nem szándékozván, azt kérdi, hogy mi­után itt állunk, most azon fonalat kell-e felvennünk, mellynél 300 évvel ezelőtt megállapodtunk ? 1547- ben , ezelőtt 300 évvel, keletkezett egy törvény, mellyben illyen szavak fordulnak elő: N­e­q­u­e a 11 a res magis ab aliquot annis, florenti quondam Ungariae nocuisse videtur, oppressione colo­­norum,quorum clamor j­ugiter ascendit ante conspectum Dei. Ugyanakkor a’ szabad költözködés megadatott a’ jobbágyoknak, mellyet még azelőtt kétszáz évvel már Zsigmond alatt bírtak ; meghatároztatott to­vábbá , hogy hetenkint egy napot szolgáljanak. Ha tehát már háromszáz évvel ezelőtt elismerték azon igazságot, hogy Magyarország’ hajdani virágzását semmi sem csök­kenté olly erősen, mint a’ hűbéresek’ elnyomása, hogy ne ismernők el mi, az újabb kor’ szülöttei ? Hogy ne hinnők , hogy a’ teendők’ fonalát ott kell felfognunk, hova jutot­tunk volna, ha más nemzetekkel párhuzamban haladunk. Hogy az örökváltságra a’nép megért, mutatja Magyarom­, hol nem sokára bizonyosan megszületik. Szóló báró egy ja­­vaslatot ajánl, melly semmit sem praecipitál, melly módot nyújt arra, hogy az átmenetei nem rögtön, hanem huzamos idő alatt legyen. A’ javaslat imez : ,,A’ hűbéri viszonyok’ kiegyenlítését a’ KK. és RR. forrón óhajtván egyfelől , másfelől elismervén, hogy ezen czélhoz jutni örökváltság nélkül nem lehet, a’ rendszeres bizottság’ teendői közé sorolják ez iránt tervet dolgozni , azonban a’ jelen szük­ség’ kivánatainak megfelelni kívánván, nem késnek a’ KK. és RR. úrbéri intézkedéseik’ tárgyalásához azonnal hozzá fogni.“ E’ javaslat, nem annyira határozatot, mint­egy iránytüzést foglal magában ; ez nem zár el minket attól, hogy a’ jelen körülmények között úrbéri intéz­kedésekbe bocsátkozzunk. Nem lehet szólónak kétsége az iránt, hogy javaslatát a’ KK. és RR. pártolni fogják. Maga körül látja a’ vármegyék’ küldötteit, köinek utasí­tása a’ hűbéri viszonyok’ kiegyenlítését tűzte ki, ők ma­gyaroknak és nemeseknek képviselői, hogyan kételked­jék tehát, hogy elfogadnak egy olly javaslatot, melly épen képviseltjeikre nézve a’ leghasznosabb, legczél­­szerűbb. Látja szóló a’ nemes székely , a’ szász nemzet és a’ városok’ követeit. Hogyan tenné fel róluk, hogy visszavessenek egy javaslatot, melly azon eszmének meg­testesítésére szolgál, melly köztük megtestesülve létez , melly őket is a’népből szabad polgárságra emelte. Hogyan kételkedjék, ha szembe néz a’ kir. hivatalosokkal, hogy megragadják ez alkalmat annak bebizonyitására , mikép’ kir. hivatalos nem annyit tesz, mint penészes rögeszmék’ képviselője , hanem az idő’ intését felfogni ’s kivánatait előmozdítani tudó törvényhozó. Ha van értelme valahol annak , hogy a’ peer conservans , Erdély az, hol nincs. Ha van, úgy Erdélynek nincs országgyűlése. Conser­­válni azt teszi, fentartani a’ mi van. Volt sok körülmény, mellyben, a’ haza’ nagy ügye által felszólittatván, elfelej­tette a’ hivatalnok , hogy hivatalt vállalt. De van egy más ok, miért szóló inditványának pártolását reméli. Ez sem nem felekezeti, sem nem ellenzéki inditvány, hanem a’ legloyálisabb, a’ legroyálisabb. Mert ha igaz az, hogy szabad föld mellett szilárd a’ haza, a’ trón, az alkot­mány , ki az, ki szólóval együtt ne hangoztassa : szilárd trón , szilárd haza , alkotmány, tehát szabad föld ’s, mi ennek szülője, örökváltság. Üdvözli szóló a’ mai napot, melly a’ KK. és RR. teendőjéül szabta , hogy e’ nagy eszmét meghonosítsák, melly dicsőséget hozand a’ ma­­­gyar hazára, ’s kiemeli Erdélyt azon kisszerüségből, mellyből eddig kiemelni magát nem birá; üdvözli a’ KK és RR-nek szép hivatását, az ajtón bekopogtató igazság’ felölelésére,kiknek osztályrészöküljutott a’ szép tiszt, egy olly tenyésző erejű élőfának csiráját hinteni el, mellynek árnyában pihenő utókor, majd egykoron, hálás szivre

Next