Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-02-14 / 830. szám

Vasárnap §30. Februarius 14.1847. STI HÍRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban^ 6 ft pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba 's egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik.­­ Mindenféle hirdetmények felvétetnek,­­s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. TARTALOM. István főherczeg’ levele a’ Muzeum iránt. A’ nyomor és óvszerei, IV. Törvényhatósági dolgok: Biharból (közgyűlés, az élelmi szükség). Jász-Kunság (köz­gyűlés , a’ nádor’ halála ’s István főherczeg). Czáfolat: K­is­­­­föld. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Kir. helytartó István föherczegnek a’ Muzeum’ igaz­gatójához intézett levele: Nemesés vitézlő ur! Azon veszteség, melly felejthetlen édes atyám’ elhunyta által mindnyájunkat olly fájdalmasan ért, érzékenyebben tán alig sujtá hazai intézeteink’ egyikét is, mint épen a’ nemzeti Múzeumot; — méltán kesergi ez a’ Dicsőültben mindig egyiránt buzgó ápolóját ’s érdekeinek leg­melegebb előmozditóját, ki valóban nemcsak páratlan ügy­szeretettel vezette az intézet’ dolgait, de szakértői fáradhatat­lansággal kereste mindig az alkalmat, hol akár régi időnk ’s történeteink’ valamelly maradványa megmenthető, akár az intézet’ egyéb gyűjteménye valamikép’ gyarapítható volt, hogy mind­ezek által a’ hazai tudományosság’ érdekében a’ nemzeti Múzeumot gazdagítani segítse. — ’S habár nem en­gedő is a’ gondviselés’ megfejthetlen végzete, hogy atyám ezen intézetet, melly ápoló gondjai közti jelen állásáig emel­kedett, mint czéljának már lehetőleg megfelelő egészet köz­­használatra megnyílni láthassa, ’s hogy az intézet’ végkifejlését példás buzgósága által ő is előmozdíthassa, szabadjon még­is remélenünk, hogy az elhintett mag megtermendi gyümöl­cseit, ’s ezen „nemzeti intézet’ szükséges kie­­gészitése ’s kellő ápolása a’ közelebb teendők’ sorából kimaradni nem fog.“ *) Vegye már most czimzett uraságod’s általa a’nemzeti Muzeum’ egész tisztvise­­lősége folyó évi hold. asszony’ hava’ 30.ról hozzám intézett bi­zalom- ’s hűségteljes nyilatkozatáért szives köszönetemet; ki mindenesetre kedvesen veendem, ha czimzett uraságod Budára érkeztem után az intézet’ tisztviselői személyzetét nekem be­­mutatandja. Egyébiránt minden jót kiváltván, maradok czim­zett uraságod’ Bécs, böjtelőhava’ 9-ben 1847. — Jóakarója István m. k. kir. helytartó. A’ nyomor és óvszerei. IV. „A’ magyar jobbágy nem azon, sok politicusok előtt legalább speciosus okból volt egykor a’ göröngynek csak appertinentiája, hogy lealázva legyen, hanem mivel az akkori oeconomiai fogalmak úgy kivánták,“ így szól a’ B.P. Hiradó sok­szor idézett számában. — Iia mi vezetnők azon lapot, ’s feladásul tűztük volna magunknak olly módon festeni jobbágyi viszonyainkat, hogy azok semmiként a’ rabszol­gaságra ne emlékeztessenek, ezen szókötést elhagytuk volna, tudva lévén, mikint az amerikai rabszolgaság is oeconomicus szempontból védelmeztetik, állitván a’ szol­gaság’ védelmezői, hogy nélküle a’ földmivelésnek folyta­tása Amerika’ több részeiben lehetetlen. De miután a’ B.P. Hiradó ezen igen szép szókötést czikkelyébe fel­­vevé, nem lenne-e kegyes nekünk nehányat megnevezni azon sok politicus közül, kik a'középkorban létező jobbágyi viszonyok’ okát abban keresték , hogy a’ j­ob­­bágy lealázva legyen; igen nagy köszönettel fo­gunk tartozni, ha azon, ez eddig még nem ismert, érdekes politicai szinezettel a’ B.P. Hiradó megismerkedtet. Felfogásunk szerint, jobbágyaink’ egykori viszonyai, mint a’ középkorban minden egyéb, nem bizonyos előre kijelölt eszmék’ vagy átgondolt szándék’ következtében, hanem mint a’ különböző helyzetek’ csaknem önkénytelen eredménye lépett életbe. Korunkban némelly alkotmá­nyok egyes eszmék’ nyomán szerkesztettek, a’ törvény­hozó,bizonyos szándékokat jelölve ki, öntudattal működik; a’ középkor alatt a’ gyakorlat mindig megelőzte az elmé­letet,’s, nemzeti műveltségűnk’ aljas foka mellett, nálunk magyaroknál még inkább mint más országokban. — A’ jobbágyi viszonyokra nézve távol múltúnkban nem fogunk találni semmi általános elvet, melly az egésznek magyará­zatára kulcsul szolgálhatna. Egy van, mit ezen időkről némi bizonyossággal mondhatunk, ’s ez az , hogy Mária Terézia’ urbére előtt, a’ jobbágyság, úgy szólva, jogtalan állapotban, de,tisztán anyagi szempontból tekintve, ez or­szág’ sok vidékein jobb állapotban volt, mint van jelenleg. A’ jobbágytelkek’ száma sokkal kisebb arányban nö­vekedett , mint azon népesség, melly között az feloszta­­tik, ’s igy az egyes jobbágy-családnak használatára most kevesebb föld marad, mint egy század előtt. Még súlyosabbá válik jobbágyaink’ helyzete újabb gazdasági rendszerünk által, melly szerint a’ földesuraságok mindig több olly földeket vesznek saját mivelésök alá, mellyek előbb vagy kizárólag a’ jobbágyság által használtattak, vagy legalább egy bizonyos részért voltak nekik növelésre kiadva. Ebbéli nézetünk’ helyességét nem igen fogja ta­gadhatni, ki a’ tetemes földmennyiségre , melly az úrbéri legelők’ elkülönzése’ alkalmával a’ földesurak által visz­­szavétetett, megemlékezik. Állításunk’ még világo­sabb bizonyítványául szolgálnak azon régiebb úrbéri szerződések, mellyek a’ jobbágyokra nézve nem köt­tettek volna annyival kedvezőbb föltételek alatt az újabbaknál, ha a’ földesurak a’ szerződés’ idejében job­bágyaiktól annyi jövedelmet húztak volna, mint jelenleg. Jelenleg az úrbéri viszonyok szükségkép’ ’s pedig, nö­vekedő népességünkkel arányban, mindig növekedő sebes­séggel vezetnek a’ pauperismushoz; ’s csak ezt kell bebi­zonyítanunk , hogy a’ nyomor’ elhárításának második fő­­eszközét mindenki úrbéri viszonyaink’ megváltoztatásá­ban, vagy­ más szavakkal az örökváltság’ eszmé­jének létesítésében keresse. Egész nemzetek’ elszegényedése, nem egyes ok’ ered­ménye szokott lenni; a’ köznyomort többnyire sok kö­rülmények idézik elő. A’ legfőbbek ezek között: a) A’ munkások’ concurrentiája, azaz, ha valamelly keresetágnál a’ munkások’ száma a’szükséget felülhaladja. Ez az, mi gyáriparos országokban az ínséget olly gyako­rivá teszi, ez idézte elő bizonyos tekintetekben az izlandi nyomort is. b) Földmivelő országokban a’ földbirtok’ szerfölötti felosztása. c) Szinte földmivelő országokban azon akadályok , mellyek a’ földnek czélszerű növelését lehetlenné teszik. d) Tőkéknek és hitelnek hiánya. e) Tudatlanság. A’ dolgokat elfogultság nélkül tekintve , át kell lát­nunk , hogy hazánkban léteznek mindezen okok, mellyek más országokat pauperismushoz vezettek, ’s azoknak leg­nagyobb része úrbéri viszonyainkból fejlődik ki. Majdnem az ország’ összes népessége földmivelésből él. Az arányt , mellyben hazánkban a’ földmivelők más osztályokhoz állanak, szorosan meghatározni nem lehet. Nálunk, hol a’ szójárás , hogy az ország’ erejét titokban kell tartani, annyi ideig nagy bölcse­­ségű politicai axiómának tartatott , kimerítő statisticus adatok nem találhatók; miután azonban Fényes’ számítása szerint 45 lakóra legfölebb 1 kereskedő vagy kézműves számitható, gyárak e’ hazában alig léteznek, ’s a’ lako­soknak csak egy tizede lakik városokban, — itt is , mint Szeged, Debreczen, Szabadka, sőt maga Buda is bizonyít­ják , nagy részint föld­miveléssel foglalkozva, — bizonyo­san állíthatjuk, hogy hazánk’ népességének legalább há­rom negyede földmiveléssel foglalkozik; vagyis, az ország’ összes népességéhez mérve, aránylag több ember , mint Németország’ azon tartományaiban, mellyeknek föld­­mivelői ínségből évenkint kivándorolnak , sőt több mint Izlandban is, miután mind Würtenbergben ’s Badenben, mind Izlandban a’ földmivelők csak az összes népesség’ két harmadára számíttatnak. Hogy e’ szerint a’ földmivelés sokkal több kezeket foglal el, mint mennyi arra — főkép’ jelen oeconomiai rendszerünk mellett— megkivántatnék, talán nem fogja senki tagadni , valamint azt sem leszen nehéz belátni , hogy az erőknek illyetén pazarlása csak elszegényedésre vezethet. A’ népek’ gazdaságának legbiztosabb forrása a’ munka; hol az elfecséreltetik, nemzeti jólétre nem számolhatunk. Munka képezi a’ dolgozó osztálynak majdnem egyedüli kutforrását, ha ez egy tőkét nem használhatják jövedel­mezőkig , hogy ne szegényednének el. Fel fog hozatni ezen állításunk ellen, mikint a’ föld­mivelő napszámosnak napibére magas az élelmi­szerek’ árához képest, úgy, hogy, mint azt a’ B.P. Hiradó is kiemeli, a’ napszámos két napi munkával egy egész hétre megszerezheti élelmét. Ezen állításban két nagy csalódás rejlik. Először, hogy olly viszonyok, mellyeket e’ hazának egy részében találunk, az egész országra alkalmaztatnak, noha, mint mindenki tudja, ha rónaságunkat a’ Kárpá­tokhoz hasonlítjuk, a’ lakók’ helyzetére nézve ép’ annyi különbség létezik, mint a’ vidékekben. Másodszor, a’ mi legszerencsésebb vidékeinkben is csak azon rövid időszakra nézve áll, mellyben, gazdasági eljárásunk mellett, a’ munkások’ nagy száma kívántatik, azt kiterjesztjük az egész évre, feledvén, mikint hazánk­ban a’ napszámos, ha ezen rá nézve kedvező időszak el­múlt, sokszor hónapokig kénytelen henyélni. Vegyünk olly országot, mellynek gyármunkásai any­­nyira számosak, hogy a’ munkások­ nagy száma pauperis­mushoz vezetett, Angliát például, vagy Belgiumot; ’s ott is fogunk találni bizonyos időszakot, midőn a’mun­kásnak napibére aránytalanul magasra emelkedik. Ha a’ kereskedésnek uj utai nyiltak, ’s bizonyos gyárczikk szo­katlanul keresetté válik, az ipar’ azon ágával foglalkozók’ helyzete megjavul, de ezen időszakonkint tapasztalt jó­lét azt bizonyitja-e , hogy a’ dolgozó osztályok’ helyzete illy országban irigyelhető ?—­’s nem egészen hasonló- e ehhez azon eset, mikor hazánkban, az aratás vagy kaszá­lás’ esetében, vagy a’ Hegyalján szőlőmunka’ idejében, a’ napszám egyszerre magasra emelkedik ? De ne tekintsük földmivelő napszámosainkat csak ezen rájok legkedvezőbb körülmények között, ’s nézzük , mit kereshet munkájá­val , nem bizonyos napokon, de az egész éven át, ’s más eredményekhez jutunk. Mi lehet egy napszámosnak évi keresete, legjobban megítélhetjük azon évi fizetésből, mellyre úgynevezett béreseink számolhatnak. Népünk’ független szellemét te­kintve , nem hihető, hogy munkásaink egész évi szolgá­lataikat ’s igy bizonyos tekintetben személyes szabadsá­gukat valakinek bérbe adnák, ha, mint szabad munkások, függetlenségöket megtartva, szint annyit vagy még töb­bet kereshetnének. ’S ha béreseink’ évi fizetését vesszük fél mérlegül, csakugyan nem fogja senki igen kellemes­nek mondhatni földmiveseink’ helyzetét. ’S lehet-e máskép’ ? 1805-ben egész, fél ’s negyed tel­kes jobbágy 643,215, házas és házatlan zsellér 783,364 számláltatott. Miután most még a’ B.P. Hiradó által is 750,000 telekkel biró jobbágy ’s igy majdnem egy heted­del több vétetik fel, a’ zsellérek’ száma pedig minden kérdésen kivil nagyobb arányban növekedett, ez utób­biakat most egy millióra számithatnók, de vegyük csak 900,000-re; egy-egy családot csak öt személyre számitva is, 4,500,000 személyt találunk ez országban, kik a’ ke­reskedés, kézművesség, katonaság ’s fuvarozásokkal fog­lalkozóknak csekély számán kívül, tisztán mint földmi­velő napszámos él. Lehet-e a’ munkások’ illy roppant con­currentiája mellett a’ munkának értéke ? főkép’, miután részszerint jelen gazdálkodási rendszerünk mellett, szinte úrbéri viszonyaink’ következtében, aránylag kevés kéz kívántatik, ’s ismét urbér­i viszonyaink, a’ földbirtokosok­nak számos ingyen munkát biztosítván, nem engedik, hogy a’ napszámosok’ munkája keresetté váljék. Magyarország’ összes használható földének Fényes szerint alig egy harmada áll szántóföldekből, majdnem egész felét erdők, ’s legelők — azaz olly térek foglalják el, mellyek csaknem semmi munkát nem kivánnak. Az összes mivelés alatt álló nemesi föld Fényes szerint: szántóföld.......................................... 9,832,051 rét (hol a’ munka csak kaszálás ’s be­­hordásra kivántatik)............................... 2,570,108 szőlő.................................................... 1,062,663 összesen .... 1,3464,822 Ha a’ fen előhozott adatok állanak , mellyeket a’ B. P. Hir., miután jobbágyi telkeink’ számát 250,000-re véve, tagadni nem fog, e’ földmennyiségnek mivelésére a’ föl­desurak kapnak, a’ 250,000 telek után, minden telket törvény szerint 54 szekeres napra szá­mitva, szekeres napot............................... 13,500,000 Vegyük a’ zselléreket, mint előbb tettük, 900,000, ’s számitsuk évenkinti tartozásukat 15 napra, minthogy e’ zsel­léreknek egy része mint házas zsellér 18 nappal, a’ másik mint házatlan 12-vel tartozik , találunk gyalog napszámot szinte . ............................................... 13,500,000 ’S csak a’ mennyiben ezen ingyen napszámok a’ 13,464,822 hold nemesi birtok’ mivelésére nem elégsége­sek , annyiban számíthatnak napszámosaink keresetre. Hogy ezen kereset, magyar gazdálkodási rendszerünk mellett, 4.500,000 embernek élelmi forrásául elégséges nem lehet, azt, úgy hisszük, magyarázni felesleges, vala­mint ki viszonyainkat ismeri, azt sem fogja tagadhatni, mikint úrbéri viszonyaink hiányos gazdálkodási rendsze­rünkre lényeges befolyást gyakoroltak.­ Az úrbéri viszo­nyok igen sok lényeges gazdasági javításnak áthághatat­lan akadályokat görditenek elébe, ’s ezekben keresendő legfőbb oka, hogy földesuraink a’ puszták’ népesitésétől ed­dig annyira irtóztak. Az úrbéri viszony, bármi terhes le­gyen a’ jobbágyra nézve, a’ földesurak által sem tar­tatik eléggé kedvezőnek, főképp nem eléggé biztosnak, hogy azt jelen szabad birtokaikban alkalmazni akarnák. Inkább pusztán látják roppant legelőiket, hogy sem felettük, a’ közterhek ’s más tartozások alatt idő előtt legörnyedendő népséget telepítsenek meg, a’ nyomornak uj gyarmato­kat állitván. Fogjuk össze röviden a’ mondottakat. Az első ’s legközönségesebb ok, mi által egyes orszá­gokban köznyomor idéztetik elő, az , ha valamelly kere­setágnál a’ munkások’ száma a’ szükséget felülhaladja. Láttuk, mikint a’ munkások’ ezen concurrentiája ná­lunk kitűnő mértékben létezik. *) Ez iránt már mi is kifejezők óhajtásunkat. — s z e r k. 26

Next