Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)
1847-04-22 / 867. szám
Csütörtök 84. Április 22.1847. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helybe Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek,s egy 4 szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 9 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. TARTALOM. Hív. közrem. Névváltoztatások. Ügyvédi érdekben.V. Válasz K.L. urnák a’ Tiszaügyben. Fővárosi újdonságok. A’ nemz. színház’ ügyében. Törvényhatósági dolgok: Máramarosból (felhívás). Szatmár-Németi (városi dolgok). Erdélyi országgyűlés. Adóügy Marosszékben.— Term. tud. felszólítás. Külföld. Duna vízállás. Hirdetések: MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő felsége Gáger Mihályt magyar kir. udvari kanczelláriai fogalmazó gyakornokot, tisztib. fogalmazóvá kinevezni legkegy. méltóztatott. A’ pesti elsőbirósági váltótörvényszéknél megüresült kiadói helyre Medeczky Flórián kiadói segéd alkalmaztatott. Az erdélyországi kir. tartományi bányaszéknél megüresült kamrai ülnökségre Angyal György, ottani első titoknok lön érdemesítve. — (B-P. H.) -----------------Ő felsége dr. Schedel Ferencz magyar tudós társasági titoknok’ vezetéknevének ,Tody-ra‘ átváltoztatását megengedni méltóztatott. ő felsége méltóztatott legkegyelmi, megengedni, hogy Bauersachs József, Antal és Károly vezetéknevöket Pórszász-ra változtathassák. ____________ Ügyvédi érdekben. V. Emlitem az előbbi czikkek’ egyikében, hogy az ügyvéd azon helyzetnek, mellybe az egész hivatal süllyedett, kétségkívül maga is oka annyiban, a’ mennyiben minden ember oka annak, ha tiszteletet nem érdemlő tulajdonokat fejt ki. Azonban, hogy az ügyvédi helyzet’ természetes fénye’ elhomályosodásának legfőbb oka az összes országos viszonyokban, a’ törvénykezési rendszernek hiányaiban ’s a’ mostoha törvényhozásban fekszik, azt csak az fogja tagadhatni, ki egyszersmind tagadni akarná, hogy e’ viszonyok — mintegy az erkölcsi levegő, mellyben élünk — átalakitó, már vagy nemesitő, vagy elsatnyitó ’s elmérgesitő befolyással vannak az ember’ egész lényére, szellemére, erkölcsiségére. Lássuk ez alkalommal az ügyvédeket illető törvényhozásnak azon oldalát, melly a’ biró ’s ügyvéd közti viszonyokat határozza meg, vagy inkább : az ügyvédeket a’ bíróságnak teljesen alárendeli. — A’ bíróságnak, az 1563-iki 49-ik czikk’3-ik §-a szerint, joga van az ügyvédnek ollyan szóváltásait, mellyeket szószaporitásnak ’s perhuzásra czélzó üres beszédnek tart, kitörülni, az 1723-iki 38-ik t. 6-ik §-a szerint pedig az ügyvédnek tapasztaltsága, ügyessége ’s munkájához mért diját a’ biróság önkényesen határozza meg; az ügyvédre több esetben nyelvváltság, becstelenség, végképi elhallgattatás’ büntetése van a’ törvényekben ’s főtörvényszéki ítéletekben kimondva, ’s ezen törvényeknek az előforduló esetekre alkalmazása ismét csak a’ bíróságtól függ. Tehát az eziránt senkinek nem felelő biróság’ kezében van az ügyvéd’ értelmisége ’s jelleme felőli ítélet, ennek becsülete és anyagi érdeke ’s jövedelme. — Lehet-e a’ függésnek teljesebb és alárendeltebb nemét gondolni?! Senki nálamnál nagyobb tisztelettel nem viseltetik a’ bírói valóban szent hivatás iránt, senki nagyobb bizodalommal azon, az ügyvédség’ ellenében mindenkor méltányosságot tanusitó férfiak iránt, kik e’ magas és tiszteletérdemlő hivatalt időnként viselték, ’s jelenleg viselik ; de mi egyéb az alkotmányos szellem, mint azon törekvés, hogy magok az intézmények, a’ törvények legyenek jók, ’s hogy egyes emberek’ jellemére és lelkületére ne legyenek bízva az embernek sorsa, jogai, jövendője, egyesekére, kiket, bármilly nemesek, emberségesek és méltányosak legyenek is, ellenkező elemek válthatnak fel a’ hivatalban, kik talán a’ törvény által kezeikbe adott önkényes hatalommal kegyetlenül visszaélhetnek, főleg ott, hol nyilvánosság és sajtószabadság nincs. És ha a’ középkor’ szelleme ’s tisztulatlan és rendezetlen fogalmai, főleg azon befolyás mellett, mellyet az ügyvédekre nézve mindenkor mostoha német birodalmi viszonyok törvénykezésünkre gyakoroltak, megfoghatóvá teszik is , hogy törvénykönyvünk alapjait olly czélszerűtlen és az önkénynek zárt kaput nyitó törvények disztelenitik: mit szóljunk az 1827-iki országos küldöttségnek az ügyvédekre nézve adott véleményéről, melly az ügyvédeket, e’ felvilágosodott’s jogtisztelő században , a’ minden egyéb polgár által gyakorlott önvédelmi jogtól megfosztja, a’ biróság’ puszta önkényétől függő büntetések alá veti, sőt ezen büntetéseket, szokatlanul, az egész karnak égető szégyenére, országszerte kihirdettetni rendeli? Ezen alárendeltség természetesen, nemcsak feneketlen sírja az ügyvédi tekintélynek, hanem az ügyvédet felvállalt kötelességei’ szigorú és lelkes teljesítésében is gátolja, ’s feltéve, hogy a’ biróság ollyan emberekből is állhat, kik szenvedélytől, boszutól, politicai ’s vallásos szinezetű üldözéstől nem egészen tiszták, az ügyvédet legméltatlanabb szenvedéseknek teheti ki. Pedig, hogy az ügyvédi kar által az említett mostoha munkálatra tett megjegyzések’ szavaival éljek: „ha azoknak , kikre a’ polgár társak becsületöket, vagyonukat ’s életűket bizzák, ’s kiknek, mint a’ szent tűz’ néhai őrjeinek, tisztáknak ’s minden szennytől menteknek kellene lenniök, önbecsök’ érzését ’s tekintélyöket törvény által is gyöngiteni ’s törni iparkodunk, nemcsak a’ polgári ’s emberi közjogok ellen vétünk, de a’ perlekedő hazafiak’ nyugtalan bizodalmatlanságát ’s tetemes kárát is eszközöljük. Már pedig a’ bírák’ önkényétől függő büntetés’ rendelése azt eszközli, hogy azon rendet, mellyet e’ büntetések kirekesztőleg érdeklenek, mások , kik a’ törvény által magokat felebbhelyezetteknek vélik , lenézik, ’s ez által emezek’ bizodalma tetemes csorbát, amazoknak pedig önmagok iránti bizalmatlansága ’s elvetemedése örökös táplálatot nyer.“ Minden, kinek az emberi természetről csak felületes fogalma van is, átlátni ’s megvallani kénytelen , hogy illy törvényrendelet a’ sújtott osztály iránt megvetést, ez pedig elvetemedést szül, ’s hogy önkény és erköltsiség összeférhetlen dolgok. — Hogy az ügyvéd első birája a’ pernek, hogy a’ zavart ’s bonyolult esetet ő bontja fel, magyarázza ’s világosítja , ő teszi azt egyszerűen a’ bíróság’ elébe, ő deríti fel a’ kérdés’ különböző oldalait, ’s hogy e’ szerint ügyvéd nélkül jól eljáró törvényszék nem is képzelhető, bizonyosabb , mintsem hosszasan mutogatni kellene; az ügyvédek tehát, mint különben is a’pernek első bírái, a’ bíróval, ha a’ dolog’ természetét felforgatni nem akarjuk, csak coordináltak, nem pedig annak alárendeltek lehetnek. — „Avocat soyez couvert!“ mond a’ franczia biró; — a’ szabad angol nemzet’ nagy tekintélyű főbírája pedig ’s maga a’ cancellár „tudós testvérnek“ szólitja a’ polgárok’ jogainak védőjét, ’s ennek hivatalos szavában soha sem kételkedik. Az ügyvéd tehát csak úgy lehet tekintélyes, de csak úgy is felelhet meg kellőképen a’ törvény’ korláti közt teljes függetlenséget, szólásszabadságot kívánó kötelességének, ha a’ mostani alárendeltségi viszony — a’ biróság iránti érdemlett mély tisztelet mindenkor sértetlenül maradván — megszűnik; ha az ügyvéd felett csak törvény, nem pedig önkény szél; ha munkájának méltó dija törvény által határoztatik meg ’s biztosittatik; ha azon helyzetből , melly a’ bambus-pálczával ildomozott chinai ügyvédekre emlékeztet, olly állásra emeltetik, melly a’ pernek első biráját , a’ törvényszéknek nélkülözhetlen kiegészítőjét, az igazságszolgáltatás’ szükséges tényezőjét, a’ jogállapotnak őrét ’s képviselőjét illeti. A’ dolgok’ ezen állásában fog kifejlődni azon valóban nemes és műveit ügyvédség , melly a’ bírói szent hivatal ’s annak viselői iránt nem többé szolgai ’s kényszeritett, hanem mindaddig , mig a’ biróság jogot nem sért, őszinte és valódi tisztelettel fog viseltetni, és ezen szabad tisztelet lesz a’ birói homlok’ nimbusának legszebb sugára. — T. L. Válasz Kovács Lajosnak a Tiszaügyben. Tetszett a’ tiszavölgyi társulat’ központi igazgatójának e’ lapok’ ápril’ 11-ei számában személyemet érdeklőleg egy leszámolási czikket közrebocsátani, melly magában ugyan minél kevesebb leszámolást, de annál több személyeskedést foglal. A’ modor és hangulat után, mellyet e’ czikkben a’ tisztelt úr követett, ha talán e’ válaszsorokban élesebb leendőnek, szolgáljon mentségemül a’ viszonosság. Kovács Lajosnak, a’ nagygyűlésen hozott ’s általa közlött határozatból is kitetsző nyilatkozata után igen meg valék lepetve , midőn czikkét olvasám, mert e’ kérdésnek a’ nagygyűlés’ elé terjesztésénél, okul ép’ azt adá, hogy saját személyében , hirlapi után, a’ tárgy iránt vitába nem ereszkedhetik. Azonban csak örvendetes lehet az eredmény, ha kevesednek azon körök , miket dicssugárok elérhetlen magasságig környeznek, mert a’ fénynek is bizonyos határai vannak, mellyeken túl, világosság helyett, a’ szemre homály terül. Ha azt hitte Kovács Lajos, hogy az általam közrebocsátott czikkben megsértetett, mint született katona, miért nem lépett fel ellenem hasonló fegyverekkel, miért nem lépett fel azon téren, mellyen hitte, hogy támadtatott? Ha ezt tévé vala, azon felvilágosításokat, mellyeket a’ nagygyűlésen , személye iránti tekintetből, elsorolok, ez után is előadtam volna. Azonban lássuk, mit tett K. L. úr ? Egy hónappal későbben fellép ellenem a’ közönség előtt, ’s mert ápril’ havában hideg légjárat uralkodik, hihetőleg magát meghűtéstől ótalmazandó, köpenybe burkoltan jelenék meg. 11a szükségem volna rá ’s akaratom hozzá, czáfolatul felmutatott palládiumában vetett rendithetetlen bizodalmát kissé megingatni, azt alkalmasint könnyen eszközölhetném; mert nem volna szükségem másra, mint a’ múlt idők’ homályából nehány leélt napok’ emlékét felmeriteni, mellyekben gyakran volt szerencsétlensége keblében ügyének igazságát bensőiig érezni, ellenében azonban a’ többségnek sújtó hatalmát állni látni, s azon emlékek aligha lennének alkalmatosak olly elvnek felállítására, melly a’ többség’ akaratából folyó határozatokat az igazság’ csalhatlan bírálatául tekintetni követeli, ’s mellyet, úgy látszik, igazgató úr is követni kíván, midőn czáfolatul ellenemben egész önhittséggel a’ nagygyűlés’ határozatát mutatja be. — Illyszerü műtéteire azonban jelenleg szükségem nincs; valamint soha sem kivántam, hogy Kovács Lajos hivataláról lelépjen, úgy most sem óhajtomarót, de ha ellenkezőleg éreznék, tartsa magát bármilly félelmesnek is, higgje meg K. L. úr, hogy ez érzésem’ nyilvánitásától sem a’ nagygyűlésen, sem itt félelem vissza nem tartóztatna. Ha Beregmegye ellen hibás értesülésre fektetett czikk nem iratik: czáfolattal én soha fel nem lépek; kényszerítve valék előadni azon körülményeket , mellyek megyém’ körében aggodalmakat okoztak. A’ kérdéses czikket márt. 21-én írtam, ’s igy ép’ a’ gyűlés’ kezdetén, — ’s valljon az én hibám-e, hogy mindaddig, ámbár egy társulat’ képviselője valék, a’ Tiszaügy’ állásáról mitsem tudhatok, hisz’ ép’ e’ körülmény tévé sérelmeink’ főtárgyát. Kettőt neheztelt Kovács Lajos , hogy költséges központi igazgatóságot emlitek, ’s hogy azon óhajtást mertem kifejezni, miszerint az illetők dolgozzanak, hogy sok időt tölteni kénytelenek ne legyünk. Nem költséges-e tehát a’ központi igazgatóság ? hisz’ fizetésnélküli tisztviselőktől feleletterhet kivánni nem is lehetne. Vagy át valának-e vizsgálva márt. 21-én a’ debreczeni nagygyűlés által készittetni rendelt alapszabályok? ’s e’ miatt nem maradtak-e el a’ délutáni ülések ? vagy azt hitte talán igazgató úr, hogy nekünk, kik amúgy isten’ nevében sok törődéssel, még több költséggel messze földről, egyedül az ügy iránti részvétből, felutaztunk, elhagyott gazdaságainkbani hátramaradásokért a’ fővárosi élvezetek elegendő kárpótlást nyújtottak ? Azon körülmény, hogy igazgató úr márt. 25-én olly tervet mutatott be a’ közgyűlésnek, melly nemcsak szakértő tehetségeiről legszebb fogalmakat terjeszte, de egyszersmind mindenkinek méltánylatát kivivé, a’ czikkben felhozottakon semmit nem változtatott, mert azoknak igazságát tagadni nem lehet, így tehát azon furcsa játékot, mellyet igazgató úr curiosumként hirdet, Bereg’ képviselőjével a’ vak eset épen nem játszotta, mert 21 és 25 közt négy nap különbség van; ’s mert Bereg’ képviselője nem azt állitá, hogy Kovács Lajos a’ közönség’ bizodalmát nem bírja, hanem a’ múltra nézve azon okokat sorolta el, mellyek megyéjében a’ bizodalmatlanságot szülték , miért is a’ kettő egymástól lényegesen különbözik, — ’s mert Bereg’ képviselője midőn nem támadó, de védő czikkét irá, Kovács Lajosra legkevesebbet gondolt. — Ugyanazért a’ loyalitás’ törvényeinekhódolva, a’ naggyülésen, igazgató úr’ irányában kellő felvilágosításokat nyújtani nem kételkedett. És itt van a’ határ, hol igazgató urnak meg kellett vala állani, nem pedig senki által nem követelt lemondások által, a’ lényeket szükség felett szaporítani, mert az önérzet és hiúság közti határvonal’ kijelölése annyira nehéz, hogy meghatározásában gyakran a’ legjobb akarat is megtéved. — Igazgató úr még ezzel sem elégedett meg , hanem ellenem a’ Pesti Hirlapba egy czikket ir, mellyben azzal vádol, hogy én alattomban támadtam meg. A’ Pesti Hírlapban, — saját nevem alatt! A’ P. Hirlapban és mégis alattomban! ’S én támadom meg, ki a’ mentségre kényszerítve valék, — ki a’ nagygyűlésen , felszólamlása’ következtében, kijelentém , hogy hivataloskodása ellen semmi kifogásom. Valóban nehéz, hogy a’mese a’vizzavaró bárányról eszembe ne jusson. Igazgató úr panaszkodik támadtatásról, az alatt, mig maga, előbb közgyűlésen, most pedig hirlapilag, kétszeresen támad , holott talán nekem lett volna jogom, a’ különös modorú közgyűlési támadtatás után panaszt emelni, mert fonáknak tartom a’ helyzetet, ha tisztviselő, ki csak eszköz a’ társulati képviselők felett, kik a’ vállalatnak saját képi alkatrészei és főelemei, magának felsőbbséget vagy számadoltatási igényeket követel. Legyen szabad még igazgató úrnak azon — úgy látszik — kedves eszméjére felelni, melly szerint azt hiszi, hogy én keblemben gyanút hordtam, de azt ellenében kimondani nem merészeltem. Legyen meggyőződve K. L. úr, hogy vélekedésem nyilvánitásától sem resignálások vissza nem tartóztatnak, sem senkitől azért, mert született katona, megijedni nem szoktam, általában pedig sok önhittség kívántatik hozzá, hogy valaki magát félelmes tekintélynek higyje. K. L. irányában semmi rejtett gyanút ugyan nem hordoztam, de lehetne eset, hogy utasítással kötött képviselő—mint képviselő, utasításaim értelmében kényteleníttetnék szavazni, mint magánpolgár pedig azzal ellenkező nézeteit szabadon követhetné. Kegyes volt K. L. magát nekem követést például ajánlani: 63