Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-05-28 / 887. szám

Péntek 887. Május 28. 1847. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helybe Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csaka’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 szer hasábozott apró betüjü sorért, vagy ennek helyéért S pengő kr, a’ k e 11 és hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. TARTALOM. Hív. közrem. Színházi számadás 1846-ról. ősiség. I. — Zalai levelek. I. Zemplénből, Biharból (ismét tűz). Komáromi István főhg’ levele az egyh. ker.hez). Erdélyi országgyűlés. Az izraelita-magyar naptár iránt. Bernáth Gr. frescoképei. Külföld. Duna vízállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Őfelsége báró Majthényi Izidort, Barsmegyei tiszteletbeli főjegyzőjét a’ fiumei kormányszékhez tisztelt. titoknokká, Dr. Hahn Jánost pedig ideigl. cs. k. alconsullá Janinába, török Albániában, kinevezni legkegy. méltóztatott. Reinbold József bánsági k. bányaigazgatósági pénztár-ellenőr bányaigazgatósági pénztárnokká, az imigy megüresült pénztár-ellenőrségre pedig Érti Gusztáv dognácskai kérczkisérleten érdemesítve. (B P. H.) _________Részletes kivonata a’ nemzeti szinház’ jövedelmei és kiadásainak. 1846. január’ 1-től december’ 31-kig bezárólag. Bevétel: l)Az 1845-iki év’ december’ 31-én az országos segély és folyó pénztárnál találtatott összes pénztár-maradék volt 18,029 ft 313/1 kr; 2) Előadások’ bérletes, bérszünetes jövedelmeiből és bérleti előfizetésekből 99,284 ft 16 kr; 3) Haszonbérletek 120 ft 30 kr; 4) Az 1840-ki országgyűlés által alapitott pénztárból ez évre esett segély-összeg 16,000 ft. A’ bevételek’ összege 133,434 ft 174 kr. — Kiadás : 1) Tisztviselői fizetésekre 200 ft; 2) A’ személyzet’ havidijai és jutalmi illetőségeire 81,023 ft 22 kr; 3) Dramairói dijakra 3,939 ft 2927 kr; 4) Vendégművészek’ föllépti dijaira 15,535 ft 35 kr; 5) Diszitményi, ruhatári , könyvtári, irodai kellékekre, tűzifa ’stb. elegyes költségekre 9,434 ft 12*/4 kr; 6) Épület’ fentartása ’s újonnan tett építések ’s javításokra 4,508 ft 17 kr; 7) Jótékony czélokra adott előadások’jövedelmeiből az illető helyekre kifizettetett 1,430 ft 2 kr; a’ kiadások’ összege teszen 116,071 ftot. Levonván a’ kiadást a’ bevételből, teszen a’ pénztármaradék 17,363 ft 173/1 kr. Ezen ősziésbe azonban az 1845-ki kimutatásban a’ főöszletbe beszámított ’s az azelőtt lelépett igazgatás által még mindeddig ki nem egyenlített 1228 ft 30 krnyi bérleti tartozás is beleértetvén, az itt kimutatott ősziét csak annak befizetése után lesz valóságos pénztármaradéknak tekinthető, a’ nélkül pedig 1846-ki dec. 31-én a’pénztármaradék tett 16,134 ft 473/1 krt. *) Pesten, május’ 24-kén 1847. Gr. Ráday Gedeon, nemz. szinház’ orsz. főigazgatója. Ö si s a g. I. Magyarország’ újjászületését sem egyes emberektől, sem egyes rendszabályoktól nem várjuk, — tehát az ősiségről sem állithatjuk, hogy csak ez döntessék el, ’s virágzó és boldog lesz a’ haza. Hisszük azonban, hogy észszerű kifejlődésünknek alig van hatalmasabb akadálya , mint az , mi ősiségnek neveztetik. ’S volt is idő, mikor e’ kérdés nagyon az előtéren állott, ’s hihetőleg megszüntetése’ következményeiről az akkori naivitásban még nem igen tudtak magoknak számot adni a’ szóvezetők ; de egy idő óta változtak a’ dolgok,’s mondatott, hogy lesz hitelintézetünk ősiség mellett is; ’s mondatott, hogy az ősiség’ megszüntetése a' nemzetiségre rosz hatással lehetne; ’s mert végtére némellyek majorátusok’ általánosítását kívánják , az ősiségről szólam egészen megszűntek. Szóval, az ősiség a’ politicai közvéleményben , a’ mennyiben ez nálunk létezik, nyerni kezdett ’s pedig a’ legferdébb motívumoknál fogva. Illy pillanatban Gosztonyi Miklós’ szózatát az ősiségről **) valóságos nyereségnek tartjuk, a’ toll, melly ezt irta, „hasztalan nem volt.“ Olly férfiú, ki egy felső törvényszék’ elnökszékét foglalja el, ’s a’ magyar jog’ labyrinthusaiban őszült meg, az ősiség felett bizonyosan nem újítási viszketegségből tör pálczát, hanem mivel hosszú tapasztalás által ártalmasságáról ’s fentarthatlanságáról meggyőződött. Szerző főleg az ősi javaknak a’ nemzetség általi visznyerhetési jogáról értekezik, ’s pedig a’ practicus magyar jogász’ szempontjából, ’s nézetünk szerint ez teszi iratát nevezetessé. A’ t. szerző e három kérdést tűzé magának feloldásul: 1) Megállhat-e tovább is Magyarhonban az ősiség vagy sem ? 2) Ha fentartathatnék nagy ügygyelbajjal, megfelelhet-e még alkottatása’ czéljának; — ’s ha nem . 3) Miként lehet azt az egész’ ’s a’ magánosok' háboritása nélkül, de egyszersmind az óhajtott czélt minél hamarább megközelítő módon, a’ kor’ kivonataihoz idomítani? — Az első kérdést illetőleg igy szól szerző: „bátran, minden habozás nélkül ki lehet mondani: az ősiség, a magyar nemesi birtoklati rendszer magát túlélte, az többé nem állhat, annak meg kell szüntettetni.“E’ nézet nincsen pusztán oda vetve, hatalmasan motiválva van. Mi kötelességünknek tartjuk az első kérdés’ motiválásából némellyeket közleni, örvendve, hogy e’ férfiú’ véleményeiben lapunkéit találjuk; ’s pedig: „A’ birtoktagositás a’ régi birtok’ helyzetét annyira megzavarta, hogy hol nem egész birtoklati testezetekről, de részletekről van szó, majd minden visszaszerző pert a’ helyzeti ’s mennyiségi kérdésben , annyira meg lehet akasztani, hogy abból kibonyolódni majdnem lehetetlen. A’ birtoktagosítás az ősiség’ egyik főtámaszát megdöntötte.“ „De megdöntötte azt az úrbéri tövény engedte örökváltság; — mert mi sükere az ősiség’ rendszerére tekintve a' visszaszerzési pernek, hol a’ birtokos, a’ peres birtok’ úrbéri részét, a’ követelő’ hite ’s tudta nélkül örökösen ’s törvényesen megválthatja ’s pénzzé fordíthatja?“ „Halálos sebet ütött az ősiségen a’ kisajátítás. És valóban, ha lehet úrbéri állományt törvényszerüleg örökre pénzért felváltani, közhasznú intézetre egy részét az ősi birtoknak ismét pénzért elvenni, minő következetlenség, a’ czélszerűen ’s a’ birtokost boldogitólag megfizetett eladás’ megerőtlenitését megengedni. Illy következetlenséget főkép’ a’ magánjogban tűrni nem lehet, hol az egyesek’ soha meg nem szűnő érdekeinek összeütközései fölött, csak a’ legszigorúbb, legigazságosabb, legméltányosabb következetesség uralkodhatik állandóan.“ „Ezen felül a’ kor’ jelszava : okos, czélszerű földmivelés, ipar, kereskedés , szorgalom, hitel; — de ez mind elérhetetlen óhajtás, hol a’ föld örökös per’ tárgya, hol egy-egy birtokos sem tudja hol, ’s ki által vonatik biróelébe, a’ legzavarosabb perpatvar’ örvényébe; — illy állapotban lehetlen a’ földkönyv, puszta árnyék a’ betáblázás, ’s a’ puszta hangnál is gyöngébb az adott szó, ’s mindennek kiszárithatlan forrása az ősiség.“ „Az ősiség, mint minden végtére az ég alatt, idejét lejárta, sőt a’ kijavítandó magyar ősi épületben majdnem egyedüli (?) fő fal, mellyen támaszszal vagy aláépítéssel segíteni teljességgel nem lehetvén , egészen le kell rontatnia.“ Mert, a’ szerző’ ékes szavait egyszerűsítve, nincs már ügyvéd, ki a’ juris pert elkészíteni, ’s biró, ki megérteni ’s benne ítélni képes , ’s mert gyakorlatban ingadozó elvekkel kormányozott magyar magánjog minden roszak’ legroszabbika. Az igazság’ kinyomozására, ha már annak csakugyan igazságnak kell lenni, hogy a’ birtok mindig a’ törzsökös első birtokosra visszaszálljon, szükségesek , megkivántató hitelességgel biró, hézagtalan eszközök, ’s azok nálunk hiányzanak, minek következtében magán polgári jogunk’ rendszere mi egyéb a’ legnagyobb zavarnál, önkénynél, bizonytalanságnál ? Az Ősiségi viszonyok a’ jog’ ’s igazság’ eszméit ’s érzetét elferditék, miszerint mintegy szentségtörőre néz a’ rendszer’ embere mindarra, ki más’ ősi jogát megszerzette , bár azt sok évek előtt igen is jó drága pénzen fizette; — de másrészről semmibe sem vétetik , hogy legnagyobb méltatlanság , jó hiszemü, hosszú idő által szentesitett tulajdont, nemcsak tökéletes kárpótlás nélkül, de a’ legnagyobb károsítással elvenni, mert a’ föld’ ’s pénz’ értéke változik, ’s azon falu vagy puszta, melly 100 év előtt 10.000 fttal igen is túlságosan fizettetett meg , ma 100.000 forintnál is többet ér, ha merő természeti alakjában , minden javításokat mellőzve vétetnék is csak ! Igazság-e tehát, ha olly 10.000 ft., melly akkor mostani 100.000 forintot ért, mostani 10.000 forinttal, vagyis akkori 1 ezer forinttal téríttetik meg ? De az ősiségnek az eddig előadottaknál is szomorúbb következése van. A’ százféle jogigényekkel üldözött birtokos, mindenféle módokhoz kénytelen védelmére nyúlni, az untalan küzdés, végnélküli bonyolítás, kijátszás, perhuzás ’s mesterkélés utoljára keresztülhat ’s általmegy a’ többi, nem az ősiségből eredő és a’ mindennapi életet illető ügyekre, bajokra is. Minélfogva alig rendeztetik el egy időparancsolta rövidebb eljárási mód , már mindjárt elfajul; alig hozatik időszerinti jótékony törvény , már minden elmék arra irányoztatnak , hogyan lehessen azt kijátszani, ha nem egyébért, szokásból is. Általmegyen a’ rész a’ vérbe, a’ magánéletbe. A’ mint egy nem régiben elhunyt köztiszteletben állott lángeszű, magas bírói széket ült férfiú megmondotta, hogy több mint harminca éves biráskodása alatt, alig látott 10 szerződés közt kettőt, hármat, mellyben legalább három hazugság nem rejlett volna. Előadja végtére szerző, mint törekedtek e’ bajokon segiteni a’ birák, mit mulasztottak ; — ’s értekezésének e’ része felette érdekes és tanuságos. De olvasóinkat a’ munkára utasitjuk, mellyet figyelembe elegendőleg ajánlani nem tudunk. Az értekezés’ további két kérdéséről a’ jövő czikkben. — Zalai levelek. I. Sötét felhők tornyosulnak egy 1000 mföldnyi tér fölött, egyes villámok már is keresztül czikázzák a’ gőzterhes légkört; (ne ijedjen meg az olvasó, hogy emphaticus vármegyei stylben indulok meg) nagy remények és aggasztó kételyek, lelkesedés és kislelküség, becsvágy és öntúlbecsülés, feláldozás és üres dicsekvések járják keresztül a’ lázas ütereket; vidéki Bayardok támadnak; a’ helybeli bátorság veszedelmek között edződik meg: asszonyok, gyermekek, férfiak, a’ mennyiben a’ partricius családhoz tartoznak, szilárd tömegekké csoportosulnak ; lelkesültség lobog minden kedélyből ; társaséleti egyenlőtlenségek eltünedeznek; a’ kortesek isznak, a’ csaplárok vigadnak, a’ zsidók uzsoráskodnak , ’s a’ parasztok — szántanak! Zalamegye nagy eseménynek van előestéjén! Tömérdek ember lesz Magyarországon, kinek nincs tudomása arról, a’ mi nálunk napirenden forog. — Talán a’ drágaság szült némi zavaros mozgalmakat ? Hála istennek, ez nem történt. A’ sanyarú ínség Zalában sokkal kevésbé dúlt, mint másutt, ’s a’ mostani gazdag vetések a’ jövő évre nézve minden éhségi aggodalmat elenyésztetnek. Vagy talán Museums és Koletti urak’ összeütközése tévé borongóvá Zala’ láthatárát ? A’ törökök már régen elpusztultak, ’s megjelenni többé nem is fognak, nyomtalanul tüntenek ők el, mint minden nép, mellynél a’ szellem ’s nemzeti tetterő kizárólag csak a’ kardok’ hüvelyében rejlett. Nem hagyának ők hátra egyebet, mint tunya és fatalisticus népszellemeket (Volkspsyche), a’ török Code Napóleont, mellynek sajátságaiban Magyarországon idő’ folytán sok ismert magára, és sok vett nemesebb fordulatot. Vannak ugyan még Zalában is, hol a’ prófétagyermekek 90 éven keresztül a’ Balatonban mosták le szennyöket, vannak még török unokák, nyers és tudatlan janicsárok; azonban ezek magyarul beszélnek, a’ nemesi szabadalmak’ regényes és festői részleteivel dicsekesznek, nem borotválják többé koponyáikat, pogányvárit isznak, disznókat hizlalnak és korteseket itatnak. Rumpli megmagyarosodott, habár a’ régi szó’ törzsökhangja megmaradt is. — Jóllehet Zalának, mint szomszédnak, némi érdekkel kellene viseltetnie a’ keleti kérdés iránt: mindazáltal nem ez az, a’ mi olly erős hullámtorlást csapott különben csendes vidéki életünk’ partjaihoz. Magának Kolettinek sincs része benne. Sem ő sem Uj-Görögország nem foglalkoztatá Magyországot soha. A’ hellenismus, mint azt Göthe vagy Byron felfogá, itt nem talált termékeny földre. A‘ byzanczi modor tetszett ugyan Magyarország’ Lykurgusainak, mert nem kelle messziről hozatni, csaták és lakodalmak hozták azt be hozzánk; azonban az ozmánok csakhamar felejteték velünk Görögországot, ’s ha Magyarország még ma is némi érdekkel néz az utóbbira, bizonyosan nem Attika az, sem Beotia, sem az Isthmus, hanem azon újból teremtett Byzancz, azon Görögország, melly egy hatalmas és teremtő egyéniséget idézett elő Európa’ távol éjszaki részében. Vagy talán a’ portugali események melegiték át a’ flura’, Zala’ és Balatonvizek’ partjain élő kebleket? Mindenesetre „methodus“ volna a’ dologban, mert nem tekintve, hogy a’ portugálok nem örömest fizetnek adót, hogy egy mai Odysseus Portugálban a’ magyar irodalom felé vonzó sympathiákat fedezett fel, hogy Saldanha Bécsben létekor a’ magyar alkotmányi szerkezet iránt annyi előszeretetet érzett , miszerint bizonyosan czikkeket irt volna a’ BP. Híradóba, ha véletlenül dona Maria’ nagyvezérévé nem lesz, melly állásában ő a’ czikkeket ismét portugál nyelvre fordittatni ’s ez által komoly polémiát előidézni kényszerült volna ; — nem tekintve , hogy logicailag képzelhető egy összeköttetési láncz a’Sajótól a’ Tajóig, ollyan, a’minő Windsor és Lissabon között áll fenn , mindezeket mellőzve, tömérdek tárgy volna még, melly — különösen a’ politicai gazdászat’ mezején — Portugal és Magyarország között egyes hasonlatosságokat derítene napfényre , ha fáradságot venne magának az ember , a’ methueni vám-szerződéseket, tariffákat ’stb. egybeállitani. Azonban az illy részlet- studiumok itt csak kevés embert érdekelnek, ’s minthogy Magyarországon a’ formák általában nagyobb becsüek , mint azoknak belső érvénye ott azonnal meg is szűnünk 83 *) Lesznek kétségkívül, kik az 1846-ki számadások’ ez öszletes kimutatásában okot keresnek az 1847-ki áprilban kezdett áremelés ellen újólag szót emelni. Ezek’ irányában meg kell jegyeznünk, hogy ez áremelést, mint értesítve vagyunk, nem a’ decemberi számadások’ állása, hanem a’ januárbavi szerződéskötési viszonyok és, miként mindenki tudhatja, a’ téli hónapok’ nagy részbeni jövedelmetlensége idézte elő, melly e’ pénztármaradékot, már a’ télszakon, csaknem kimerítette, ’s az áremelést nélkülözhetlenné tette. Hősiség. Gosztonyi Miklós, Pesten 1847.