Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)
1847-11-21 / 988. szám
Vasárnap 988 November 21.1847. Megjelelik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban kézhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként készer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 szer hasábosod apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 1 pengő kr, a kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számíttatik. TARTATOM Országgyűlés. •— Törvényhatósági dolgok: Pest (közgyűlés’ folyt.) Külföld. Hirdetések. Duravizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. ORSZÁGGYŰLÉS. Nov. 13 án délelőtti 11/* órakor volt, a’ prímáspalota’ trónteremében , az ország’ rendeinek szokásos bemutatása ő felsége a’ király ’s királyné előtt. Ő fölsége a’ trón előtt állott meg, oldalánál ült, szelíd méltósága’ bájában , a’ magyar nemzeti ruhába öltözött királyné, ’s mögöttük a’ Pozsonyban jelenlevő királyi herczegek képeztek legfényesebb kört. Az ország’ uj nádora mutatá be egyenként az ország’ világi’s egyházi méltóságait, majd ismét a’ főrendi tábla’ többi tagjait; az illető megyei főispánok , vagy a’ jelen nem levő főispánok helyett a’ főcanczellár ő maga pedig a’ megyék’ követeit, és ismét a’ nádor ’s főcanczellár a’ városok’ képviselőit, kik mindnyájan nemzeti díszruhákba voltak öltözve, ’s ő fölsége által többnyire egy-két nyájas kérdéssel fogadtattak. Az ünnepélynek déli 1 óra után lett vége, midőn ő fölsége magas hozzátartozóival együtt szobáiba vonult. Nov. 14-én az országgyűlés’megnyitásával járó ünnepélyek’ sorát az ország’ rendeinek a’ városi redout-teremben adott fényes és magyarosan fesztelen ’s vig királyi lakoma fejezé be. — Hétszáz személyre volt felteritve, ’s a’ magyar diszöltözet’ feszessége, mellyben a’ vendégek megjelentek, legkisebbet sem vont le a’ lelkesedésre derült társaság’fesztelen jó kedvéből. A’ lelkesülést legnagyobbb fokra emelé ’ fölségeik, a’ király ’s királyné’ megjelenése, kik a’ főherczegektől ’s udvari tiszteik és hölgyeiktől kisértetve járták végig a’ hódolva tisztelgő vendégsorokat. Melly alkalommal, miután országbíró ’s főcanczellár ő úmságaik, a’pozsonyi főispán ’s egyebek által, ő fölségére urunk királyunkra ’s fölséges nejére és a’ fels. uralkodó ház’ többi tagjaira mély tisztelet ’s buzgó hódolatteljes toaszok emeltettek volna, többek közt Szentkirályi Móricz Pestmegye’követe, mintegy következőleg köszönté fel Ferencz József főherczeg ő fenségét: „Valóban arany szavak valának azok, melylyeket fölséges koronás fejedelmünktől hallánk, mert általuk a’ magyar nemzetiség’ önállásának szabadságlevele gyémánt pecséttel lett megpecsételve. — De valamint a’ déli fényben ragyogó napnak megjelenését a’ hajnali csillag szokta megelőzni, akként előzte meg fölséges királyunk’ históriai jelentőségű magyar szózatát családja’ egy déli és reményteljes ifjú tagjának Pestmegye’ korai és rendei’ kebelében első hivatalos fellépésekor édes hazai nyelvünkön koronás királyunk’ nevében és személyében történt felszólalása, mintegy hajnali csillagként szerencsés jóslatu előpostája annak , mit nemzetünk remélett ugyan, de e’ jelen alkalommal várni aligha mert volna. —Én uraim, az alkonyat’ korához közeledem , de hogy láttam a’ magyar nemzetiség’ egén a’ fénylő hajnali csillagot, mellyre a’ ragyogó déli nap olly hamar bekövetkezett, engem boldogít. — És miután hódolva tisztelt fejedelmem’ dicsőségéért más érdemesbek’ felszólalására kiürütettük az örömpoharat , engedjétek meg, hogy én a’ magyar nemzetiség’ hajnali szép csillagáért, a’ deli és reményteljes ifjú herczegért teljesítsem a’hála és tisztelet’ kötelességét. Főherczeg Ferencz József éljen!“ — Sajnáljuk, hogy az örömzaj közt elzengett többi szebbnél szebb áldomást nem közölhetjük. Nov. 15-én reggeli 10 órakor tartatott a’ harmadik elegyes országos ülés a’m. főrendek’ teremében, hol a’nemzet’ kedvencze, ujdon választott nádorunk, azon elnöki széket, mellyen ősi szokás szerint néhány főispán által háromszor felemeltetett, következő erőteljes ’s a’ legdicsőbb reményekre ébresztő ’s rendkívüli örömzajjal kisért beszéddel foglalta el: „Ezen komoly pillanatban — igy szélt ő fensége — midőn először ülök nádori székemben, őszintén megvallom, elfogultság vegyül azon tiszta örömérzethez, melly keblemet eltölti, midőn az ország’ nádorának kikiáltatván, egy nemzet’ bizodalmát bennem látom egyesülni. Én, ki olly mélyen érzem, mennyire vagyok az ország’ rendeinek azon bizodalmukért lekötelezve, érzelmeim’ kifejezésére szót alig találok. Szent örökség gyanánt veszem által azon kötelességet, hogy hold, atyám’ nevében, ki a’ múlt országgyűlést mintegy előérzetében azoknak, mik beteljesültek, maga mondta utósának, mellyen elnökölt, forró köszönetet mondok e’ székről a’ mélt. Főrendek és tek. KK. és RR-nek azon tiszteletért, melly a’ dicsőültet e’ helyen mindig környező. És hálával emlékezem , mig egymást váltották fel azon számos országgyűlésen a’ nemzet’ képviselői, iránta a’ bizodalom változatlan maradt mind végig. Érzem jól, hogy a’ dicső’ emlékének köszönöm nagy részben azon rokonszenvet, mellynél fogva nádori székembe az ország’ rendel’ szabad választása emelt. — Hadd mondjam el azért e’ székről fiúi bánatom’ és polgári tiszteletem’ fohászát: „legyen áldott az ő emléke!“ És most ismétlem azon ünnepélyes fogadást, mellyet ő felségének tevék, hogy éltem’ föladata leend hivatalomnak, mellyet a’ nemzetnek ő felsége által szentesített bizodalmánál fogva viselek, becsülettel megfelelni. Nem akarok sok szót mondani, hisz’ ígéreteket tenni lehet, midőn keblem csordultig telve van érzelmekkel ; hiszem, hogy az egész nemzet’ bizodalma, minő irántam három nap alatt nyilvánult, elég erős lesz, és engedjék bevárnom az időt, a’ midőn tenni fogom azt, mit most csak ígérhetnék. Gyakran fogok tanácsaikra szorulni; ne vonják azt meg tőlem, kinek minden lépteit a’ hold, atyának példája vezérlendi, és ki a’ tiszta hazafiság’ útjáról eltérni nem akarok. Midőn tehát az országos rendeket legőszintébb szives hajlandóságomról biztosítom, ismétlem kérésemet, legyenek támaszaim; dolgozzunk egy czélra, egy értelemben a’ trón’ ’s a’ haza’ elválaszthatlan javán, hogy igy, ha a’ magyarok’ istene segít, a’ késő utókor is mondhassa porainknak: kimúltak, de tetteikben élnek.“ Mire a’ szűnni nem akaró éljenzések’ csak nehezen eszközölhető lecsillapulta után, Hám János szatmári püspök, mint hivataltársai közt legöregebb, válaszolt a’ m. főrendek’ nevében. — Hubay József személynöki itélőmester pedig, személynök ő maga’jelennemlétében, az ez által mondandó üdvözlő beszédet olvasd fel a’ Kir. és PR. nevében, a’ mint következik: „Fönséges cs. kir. főherczeg, országunk’ nádora , mélt. főrendek tekint, karok és rendek! A’ közbuzgalomnak, ragaszkodásnak, hódolatnak,— melly cs. kir. fönséged iránt az ország’ minden részében nyilvánult — nincs kitünőbb példája honi történetünk’ évkönyveiben.—Tanusitá ezúttal a’magyar a’ kegyeletnek , a’ hálának szent érzését, mellyel a’ fölséges uralkodóház iránt rendületlenül viseltetik ; mellyel fönséged’ boldogult atyjának, e’ hon’ halhatatlan emlékű jóltevőjének különösen tartozott; — tanusitá e’ nemzet’ azon köz értelmi tehetségét, melly szerint nem anynyira felfogta, mint áthatva jön azon igazság’ érzésétől, miszerint cs. kir. fenséged’ magas egyéniségében keresse a’ hon’ boldogságának egyik leghathatósabb biztosítékát ; — tanusstá végre a’ polgári egyetértés’ üdvös erényét, melly minden vélemény-osztályzat és szinkülönbség nélkül, szebb összehangzással, mint cs. kir. főherczegsége d’ fönséges személyében soha nem központosult.— E’ magasztos látvány sokszoros örömérzettel tölte el minden honfi’ kebelét, örültünk azon boldogító szerencsének, miszerint cs. kir. fenségedet hazánk’javára megnyerhettük ; örültünk azon szivemelő hódolatnak, mellyel a’ nemzet által fenséged’ tündöklő erényei méltányoltattak; de örültünk egyszersmind saját nemzetünk’ jellemének is , — örültünk a’ legnemesebb indulatok iránt bebizonyult fogékonyságának, mellyet épen e’ hódolat által tanúsított. — Nem fogom a’ tetőzött közörömérzetnek, nem ama’ buzgó óhajtásoknak ’s a’ hon’ érdekében táplált sokoldalú reményeknek — mellyek fenségedet az ország’ első hivatalára, a’ nádori méltóságra követik — szavakbani előadását megkísérteni. Mind ezek a’ leg jelesebb szónoklatok és még hathatósban a’ nép’ arczain lángoló lelkesedés által már kifejezve valának. És mind ezeknek teljesülése a’ méltányosság és lehetőség’ határai közt önként következik, miután ha valakinek , úgy cs. kir. fönségednek , kiben a’ jellemi erő a’ nép’ bizalmával olly kitűnő mértékben egyesül, sikerülend a’ nádori hivatal’ magas feladásának megoldása, sikerülend, mint a’ király és ország közti törvényes közbenjárónak, a’ kölcsönös bizalom’ kapcsait mindinkább erősíteni, ’s ennek szilárd alapjain a’ közjót előmozdítani. — Áldást esdünk tehát cs. kir. fenségedre, áldást és utalmat az isteni gondviseléstől ama’ dicső pályára , mellyre fényes születése , fényes egyénisége szerint milliók közül hivatva van, hogy felejthetetlen atyjának megkezdett nagy művét folytatva, a’ hon’ boldogságát eszközölje, és azt a’ késő maradékok’ során át biztosítsa, míg fönségednek nagy nevét halhatlan érdemei, a’jelen és utókor’ forró hálája és a’dicsőség’ fénykoszorúja örök itendik.“ Végre nádor ő fönsége, nádori jogai’ valóságos gyakorlatbavételének tettleges jeléül Sárközy Kázmér kir. táblabirót alnádorrá, Ghiczy Kálmán személynöki itélőmestert pedig nádori itélőmesterré nevezé , ’s a’ rövid, fuladásig tömött ülést, mellyet a’ cs. k. többi főherczegek karzaton jelenlétükkel érdekesbitettek, riadozó örömkiáltások közt eloszlató. — 4-ik kerületi ülés, nov. 16-án d. e. 10-edfél órakor. Elnökök: Tarnóczy (Nyitra) és Lónyay G. (Zemplén). Főjegyző: Asztalos (Mármaros) tárgy: előleges alakulási szabályok, kerületi napló, országgyűlési hirlap. Elnök: Köszönetét fejezi ki a’ KK. és ER. bizodalmáért, azután a’ kerületi jegyző’ megválasztására összeszedett szavazatok’ többségét jelentvén, melly szerint a’ megyék’ részéről: Szentkirályi Móricz, Szemere B., Asztalos Pál, Szabó Miklós; a’ városok’ részéről: Házmán Ferencz és Csausz István választattak, a’ napi tárgyalásokra tér, ’s a’ teendők’ legelőbbjének véli a’ censorok’ megválasztását. Szemere: Őszinte köszönetét szavazván a’ kitüntetésért, kéri a’ jegyző-hivatal aluli fölmentését. RR-ek: Maradjon. Asztalos a’ nap’ jegyzőjéül kikiáltatik, ’s helyét elfoglalja. Lónyay G. (elnök) felszólitja a’ RR-et, hogy miután a’ RR. és RR. nagy részét a’ múlt országgyűlésről nincs szerencséje ismerni, a’ szólni akarók, neveiket papírra írva, hozzá küldeni sziveskedjenek. Eközben Babarczy Antal (Csongrád). Megújítja inditványát, mellyet már az első két. ülésben , a’ nádorválasztás’ tárgyalásának alkalmával tett, de melly akkor viszhangra nem talált, ugyanazért azak ismétlésétől az országos ülésben elállott. Ezen ismétléssel csak küldői’ határozatának vél eleget tenni, kik folyó év, január’ 13-án méltán borultak el mély fájdalomban, midőn hazánk’ félszázadon túl ragyogó csillaga sirba szállt, azon megye’ határozatának vél eleget tenni, melly a’ boldogult nádorban, eszélyes és bátor férfiút, munkás hazafit, nemzetünk’ bölcs tanácsadóját ’s atyját siratja. ’S bár ő fölsége, legkegyelmesebb királyunk, igyekezett is letörleni e’ könnyeket, ’s a’ novemb. 12-kei üdvös nádor-választás által egy varázs-jövendő’ kapujának kulcsát juttatá kezünkbe : mindazonáltal e’ napot nem ünnepelhetjük a’ nélkül, hogy meg ne emlékezzünk a’ férfiúról, ki ama’ szomorú időszakban is, midőn egész Európa lángban volt, erélyes és bölcs közbenjáróként lépett fel, ki a’ kormány és nemzet közé bizodalmat hozott, kinek az adózó nép’ sorsán javító törvényeket, kinek a’ különböző vallásfelekezetek’ törvényes kibékitését, nemzetiségünk’ diplomaticai állását köszönjük ’s azon nyelvnek szeretetét, melylyen Mátyás’ kora óta először hallá a’ magyar fejedelmét megszólamlani. Azért a’ felejthetetlennek érdemeit egy külön törvényczikkelyben kívánja örökiteni. Elnök: A’ BB. általános helyeslését végzéskép’ kijelenti, egyszersmind a’ kerületi censorokra nézve kérdésbe teszi: maradjon- e a’ múlt országgyűlésen e’ tárgyban hozott határozat ? Bernáth (Ung): Visszatér Csongrád’ indítványára, mondván, mikép’ több megyék utasítva vannak a’ boldogult nádor’ érdemeit más módon is örökíteni; feltartja magának a’ tüzetes tárgyaláskor Csongrád’ inditványát megbővithetni. Szabó J. (Temes): Kijelenti, hogy e’ czélból küldői még a’ költségeket is megajánlják. Kende (Szathmár): Megyéje, a’ törvénykönyvbei beczikkelyezésen kívül, műegyetem’ felállításával kívánja a’ megholt nádor’ érdemeit örökiteni. Asztalos (Mármaros): A’ kerületi naplóra térőleg , a’ mi ilyen fontosnak tartja, hogy a’ törvények’ kezdeményezése a’ kerületi ülésekben nyílik meg, úgy sajnálnia kell, hogy a’ törvények’ genesisének története reánk nézve elvész, mert a’ kerületi üléseknek naplói nincsenek. Nálunk a’ tanácskozásokat a’ törvények’ magyarázása nagy részben foglalja el, azért szükség, hogy a’ kerületi ülésnek naplója legyen. Fontos ez különösen az országos napló’ rövid és homályos helyeinek felvilágositása’ tekintetéből, de fontosságát az mutatja, hogy elébe akadályok létetnek már három országgyűlés óta. Azonban nekünk el kell vetni a’ magot, melly ha egyszer megfogamzott, kifejlését nem gátolhatni többé. E’ tekintetben alig harmadnapos példára hivatkozhatunk, midőn apáink’ édes magyar nyelvünk körüli 3 száz éves törekvésének gyümölcsét a’ nov. 12 kei eredményekben élveztük (éljen). Mocsonyi (Torontál). A’ nádor szivünkben emelt magának emléket, nincs szükség őt jelek által magunknak megörökiteni; egyébiránt Csongrád’ indítványához járul. Szinte a’ Jász-Kun kerület’követe Kenéz Mihály. Rónay (Csanád): küldői nem elégesznek meg törvénybe igtatott emlékkel, műegyetem’ felállításával akarják azt örökíteni. Szentkirályi (Pest): Én azt hittem, hogy a’ tek. R. akkorra halasztják e’ kérdést, miután az előleges alakulási törvényeken túlestek. Késleltetni sem akarom az indítványt, mert ha valamelly megye a’ megholt nádor iránt kegyelettel viseltetik, bizonyosan Pestmegye az, melly félszázadon keresztül szeretett ’s azon főispánjának érdemeit felejteni nem tudja, ki közigazgatásába csendet és rendet hozott be. Megyém’ határozatánál fogva is, úgy vélem, hogy egyszerű beczikkelyezés, miilyen honoellás’ alkalmával is történik, pusztán magában nem volna elég. Az ő közhasznú életének közhasznú intézet’ felállítása által kell megörökittetni. Küldőim nem határozzák el, mi legyen ez intézet, bízván ezt a’ KK. és RR. bölcseségére.