Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-11-21 / 988. szám

Vasárnap 988 November 21.1847. Megjelelik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban kézhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként k­é­­­s­z­er küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani­ utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 szer hasábosod apró betű­jü sorért, vagy ennek helyéért 1 pengő kr, a­ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számíttatik. TARTAT­OM Országgyűlés. •— Törvény­­hatósági dolgok: Pest (közgyűlés’ folyt.) Külföld. Hirdetések. Duravizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. ORSZÁGGYŰLÉS. Nov. 13 án délelőtti 11­­/* órakor volt, a’ prímás­­palota’ trónteremében , az ország’ rendeinek szokásos bemutatása ő felsége a’ király ’s királyné előtt. Ő fölsége a’ trón előtt állott meg, oldalánál ült, szelíd méltósága’ bájában , a’ magyar nemzeti ruhába öltözött királyné, ’s mögöttük a’ Pozsonyban jelenlevő királyi herczegek ké­peztek legfényesebb kört. Az ország’ uj nádora mutatá be egyenként az ország’ világi’s egyházi méltóságait, majd ismét a’ főrendi tábla’ többi tagjait; az illető megyei fő­ispánok , vagy a’ jelen nem levő főispánok helyett a’ fő­­canczellár ő maga pedig a’ megyék’ követeit, és ismét a’ nádor ’s főcanczellár a’ városok’ képviselőit, kik mindnyá­jan nemzeti díszruhákba voltak öltözve, ’s ő fölsége által többnyire egy-két nyájas kérdéssel fogadtattak. Az ünne­pélynek déli 1 óra után lett vége, midőn ő fölsége magas hozzátartozóival együtt szobáiba vonult. Nov. 14-én az országgyűlés’megnyitásával járó ünne­pélyek’ sorát az ország’ rendeinek a’ városi redout-terem­­ben adott fényes és magyarosan fesztelen ’s vig királyi lakoma fejezé be. — Hétszáz személyre volt felteritve, ’s a’ magyar diszöltözet’ feszessége, mellyben a’ vendégek megjelentek, legkisebbet sem vont le a’ lelkesedésre de­rült társaság’fesztelen jó kedvéből. A’ lelkesülést legna­­gyobbb fokra emelé ’ fölségeik, a’ király ’s királyné’ meg­jelenése, kik a’ főherczegektől ’s udvari tiszteik­ és höl­gyeiktől kisértetve járták végig a’ hódolva tisztelgő ven­dégsorokat. Melly alkalommal, miután országbíró ’s fő­canczellár ő úmságaik, a’pozsonyi főispán ’s egyebek által, ő fölségére urunk királyunkra ’s fölséges nejére és a’ fels. uralkodó ház’ többi tagjaira mély tisztelet ’s buzgó hódolatteljes toaszok emeltettek volna, többek közt Szentkirályi M­ór­i­c­z Pestmegye’követe, mintegy következőleg köszönté fel Ferencz József főherczeg ő fenségét: „Valóban arany szavak valának azok, mely­­lyeket fölséges koronás fejedelmünktől hallánk, mert ál­taluk a’ magyar nemzetiség’ önállásának szabadságlevele gyémánt pecséttel lett megpecsételve. — De valamint a’ déli fényben ragyogó napnak megjelenését a’ hajnali csillag szokta megelőzni, akként előzte meg fölséges királyunk’ históriai jelentőségű magyar szózatát csa­ládja’ egy déli és reményteljes ifjú tagjának Pest­­megye’ korai és rendei’ kebelében első hivatalos fellé­pésekor édes hazai nyelvünkön koronás királyunk’ nevében és személyében történt felszólalása, mintegy hajnali csillagként szerencsés jóslatu előpostája an­nak , mit nemzetünk remélett ugyan, de e’ jelen alka­lommal várni aligha mert volna. —­­Én uraim, az alkonyat’ korához közeledem , de hogy láttam a’ magyar nemzetiség’ egén a’ fénylő hajnali csillagot, mellyre a’ ragyogó déli nap olly hamar bekövetkezett, engem boldogít. — És miután hódolva tisztelt fejedelmem’ dicsőségéért más ér­demesbek’ felszólalására kiürütettük az örömpoharat , en­gedjétek meg, hogy én a’ magyar nemzetiség’ hajnali szép csillagáért, a’ deli és reményteljes ifjú herczegért telje­sítsem a’hála és tisztelet’ kötelességét. Főherczeg Ferencz József éljen!“ — Sajnáljuk, hogy az örömzaj közt elzen­gett többi szebbnél szebb áldomást nem közölhetjük. Nov. 15-én reggeli 10 órakor tartatott a’ harmadik elegyes országos ülés a’m. főrendek’ teremében, hol a’nemzet’ kedvencze, ujdon választott nádorunk, azon elnöki széket, mellyen ősi szokás szerint néhány főispán által háromszor felemeltetett, következő erőteljes ’s a’ legdicsőbb reményekre ébresztő ’s rendkívüli örömzajjal kisért beszéddel foglalta el: „Ezen komoly pillanatban — igy szélt ő fensége — mi­dőn először ülök nádori székemben, őszintén megvallom, el­fogultság vegyül azon tiszta örömérzethez, melly keblemet eltölti, midőn az ország’ nádorának kikiáltatván, egy nem­zet’ bizodalmát bennem látom egyesülni. Én, ki olly mélyen érzem, mennyire vagyok az ország’ rendeinek azon bizodal­­mukért lekötelezve, érzelmeim’ kifejezésére szót alig találok. Szent örökség gyanánt veszem által azon kötelességet, hogy hold, atyám’ nevében, ki a’ múlt országgyűlést mintegy elő­­érzetében azoknak, mik beteljesültek, maga mondta utósá­nak, mellyen elnökölt, forró köszönetet mondok e’ székről a’ mélt. Főrendek és tek. KK. és RR-nek azon tiszteletért, melly a’ dicsőültet e’ helyen mindig környező. És hálával emléke­zem , mig egymást váltották fel azon számos országgyűlésen a’ nemzet’ képviselői, iránta a’ bizodalom változatlan maradt mind végig. Érzem jól, hogy a’ dicső’ emlékének köszönöm nagy részben azon rokonszenvet, mellynél fogva nádori szé­k­­­embe az ország’ rendel’ szabad választása emelt. — Hadd mondjam el azért e’ székről fiúi bánatom’ és polgári tisztele­tem’ fohászát: „legyen áldott az ő emléke!“ És most ismét­lem azon ünnepélyes fogadást, mellyet ő felségének tevék, hogy éltem’ föladata leend hivatalomnak, mellyet a’ nemzet­nek ő felsége által szentesített bizodalmánál fogva viselek, becsülettel megfelelni. Nem akarok sok szót mondani, hisz’ ígéreteket tenni lehet, midőn keblem csordultig telve van ér­zelmekkel ; hiszem, hogy az egész nemzet’ bizodalma, minő irántam három nap alatt nyilvánult, elég erős lesz, és en­gedjék bevárnom az időt, a’ midőn tenni fogom azt, mit most csak ígérhetnék. Gyakran fogok tanácsaikra szorulni; ne von­ják azt meg tőlem, kinek minden lépteit a’ hold, atyának példája vezérlendi, és ki a’ tiszta hazafiság’ útjáról eltérni nem akarok. Midőn tehát az országos rendeket legőszintébb szives hajlandóságomról biztosítom, ismétlem kérésemet, le­gyenek támaszaim; dolgozzunk egy czélra, egy értelemben a’ trón’ ’s a’ haza’ elválaszthatlan javán, hogy igy, ha a’ ma­gyarok’ istene segít, a’ késő utókor is mondhassa poraink­nak: kimúltak, de tetteikben élnek.“ Mire a’ szűnni nem akaró éljenzések’ csak nehezen eszközölhető lecsillapulta után, Hám János szatmári püspök, mint hivataltársai közt legöregebb, válaszolt a’ m. főrendek’ nevében. — Hubay József személynöki itélőmester pedig, személynök ő maga’jelennemlétében, az ez által mondandó üdvözlő beszédet olvasd fel a’ Kir. és PR. nevében, a’ mint következik: „Fönséges cs. kir. főherczeg, országunk’ nádora , mélt. főrendek­ tekint, karok és rendek! A’ közbuzgalomnak, ra­gaszkodásnak, hódolatnak,— melly cs. kir. fönséged iránt az ország’ minden részében nyilvánult — nincs kitünőbb példája honi történetünk’ évkönyveiben.—Tanusitá ezúttal a’magyar a’ kegyeletnek , a’ hálának szent érzését, mellyel a’ fölséges uralkodóház iránt rendületlenül viseltetik ; mellyel fön­­séged’ boldogult atyjának, e’ hon’ halhatatlan emlékű jólte­­vőjének különösen tartozott; — tanusitá e’ nemzet’ azon köz értelmi tehetségét, melly szerint nem any­­nyira felfogta, mint áthatva jön azon igazság’ érzésétől, mi­szerint cs. kir. fenséged’ magas egyéniségében keresse a’ hon’ boldogságának egyik leghathatósabb biztosítékát ; — tanu­sstá végre a’ polgári egyetértés’ üdvös erényét, melly minden vélemény-osztályzat és szinkülönbség nélkül, szebb összehangzással, mint cs. kir. főherczegsége d’ fönséges személyében soha nem központosult.— E’ magasztos látvány sokszoros örömérzettel tölte el minden honfi’ kebelét, örü­l­­tünk azon boldogító szerencsének, miszerint cs. kir. fenségedet hazánk’javára megnyerhettük ; örültünk azon szivemelő hódolatnak, mellyel a’ nemzet által fenséged’ tündöklő erényei méltányoltattak; de ö­r­ü­l­­t­ü­n­k egyszersmind saját nemzetünk’ jellemének is , — örültünk a’ legnemesebb indulatok iránt bebizonyult fogékony­ságának, mellyet épen e’ hódolat által tanúsított. — Nem fo­gom a’ tetőzött közörömérzetnek, nem ama’ buzgó óhajtások­nak ’s a’ hon’ érdekében táplált sokoldalú reményeknek — mellyek fenségedet az ország’ első hivatalára, a’ nádori mél­tóságra követik — szavakbani előadását megkísérteni. Mind ezek a’ leg jelesebb szónoklatok és még hatha­tósban a’ nép’ arczain lángoló lelkesedés által már kifejezve valának. És mind ezeknek teljesülése a’ méltányosság és lehetőség’ határai közt önként következik, miután ha valaki­nek , úgy cs. kir. fönségednek , kiben a’ jellemi erő a’ nép’ bizalmával olly kitűnő mértékben egyesül, sikerülend a’ ná­dori hivatal’ magas feladásának megoldása, sikerülend, mint a’ király és ország közti törvényes közbenjárónak, a’ kölcsönös bizalom’ kapcsait mindinkább erősíteni, ’s ennek szilárd alap­jain a’ közjót előmozdítani. — Áldást esdünk tehát cs. kir. fenségedre, áldást és utalmat az isteni gondviseléstől ama’ dicső pályára , mellyre fényes születése , fényes egyénisége szerint milliók közül hivatva van, hogy felejthetetlen atyjá­nak megkezdett nagy művét folytatva, a’ hon’ boldogságát eszközölje, és azt a’ késő maradékok’ során át biztosítsa, míg fönségednek nagy nevét halhatlan érdemei, a’jelen és utókor’ forró hál­áj­a és a’dicsős­ég’ fénykoszorúja ör­ök i­t­e­n­dik.“ Végre nádor ő fönsége, nádori jogai’ valóságos gya­­korlatbavételének tettleges jeléül Sárközy Kázmér kir. táblabirót alnádorrá, Ghiczy Kálmán személy­nöki itélőmestert pedig nádori itélőmesterré nevezé , ’s a’ rövid, fuladásig tömött ülést, mellyet a’ cs. k. többi főherczegek karzaton jelenlétükkel érdekesbitettek, ria­­dozó örömkiáltások közt eloszlató. — 4-ik kerületi ülés, nov. 16-án d. e. 10-edfél óra­kor. Elnökök: Tarnóczy (Nyitra) és Lónyay G. (Zemplén). Főjegyző: Aszta­l­os (Mármaros) tárgy: előleges alakulási szabályok, kerületi napló, országgyűlési hirlap. Elnök: Köszönetét fejezi ki a’ KK. és ER. bizodal­máért, azután a’ kerületi jegyző’ megválasztására össze­szedett szavazatok’ többségét jelentvén, melly szerint a’ megyék’ részéről: Sz­entkirályi Móricz, Sze­mere B., Asztalos Pál, Szabó Miklós; a’ városok’ részéről: Házmán Ferencz és Csausz István választattak, a’ napi tárgyalásokra tér, ’s a’ te­endők’ legelőbbjének véli a’ censorok’ megválasztását. S­z­e­m­e­r­e: Őszinte köszönetét szavazván a’ kitün­tetésért, kéri a’ jegyző-hivatal aluli fölmentését. RR-ek: Maradjon. Asztalos a’ nap’ jegyzőjéül kikiáltatik, ’s helyét elfoglalja. L­ó­n­y­a­y G. (elnök) felszólitja a’ RR-et, hogy mi­után a’ RR. és RR. nagy részét a’ múlt országgyűlésről nincs szerencséje ismerni, a’ szólni akarók, neveiket pa­pírra írva, hozzá küldeni sziveskedjenek. E­­közben Babarczy Antal (Csongrád). Megújítja inditványát, mellyet már az első két. ülésben , a’ nádor­választás’ tárgyalásának alkalmával tett, de melly akkor viszhangra nem talált, ugyanazért az­ak ismétlésétől az országos ülésben elállott. Ezen ismétléssel csak küldői’ határozatának vél eleget tenni, kik folyó év, január’ 13-án méltán borultak el mély fájdalomban, midőn ha­zánk’ félszázadon túl ragyogó csillaga sirba szállt, azon megye’ határozatának vél eleget tenni, melly a’ boldogult nádorban, eszélyes és bátor férfiút, munkás hazafit, nem­zetünk’ bölcs tanácsadóját ’s atyját siratja. ’S bár ő föl­sége, legkegyelmesebb királyunk, igyekezett is letörleni e’ könnyeket, ’s a’ novemb. 12-kei üdvös nádor-választás által egy varázs-jövendő’ kapujának kulcsát juttatá ke­zünkbe : mindazonáltal e’ napot nem ünnepelhetjük a’ nélkül, hogy meg ne emlékezzünk a’ férfiúról, ki ama’ szomorú időszakban is, midőn egész Európa lángban volt, erélyes és bölcs közbenjáróként lépett fel, ki a’ kormány és nemzet közé bizodalmat hozott, kinek az adózó nép’ sorsán javító törvényeket, kinek a’ különböző vallásfele­kezetek’ törvényes kibékitését, nemzetiségünk’ diploma­­ticai állását köszönjük ’s azon nyelvnek szeretetét, mely­­lyen Mátyás’ kora óta először hallá a’ magyar fejedelmét megszólamlani. Azért a’ felejthetetlennek érdemeit egy külön törvényczikkelyben kívánja örökiteni. Elnök: A’ BB. általános helyeslését végzéskép’ kijelenti, egyszersmind a’ kerületi censorokra nézve kér­désbe teszi: maradj­on- e a’ múlt országgyűlésen e’ tárgy­ban hozott határozat ? B­e­r­n­á­t­h (Ung): Visszatér Csongrád’ indítvá­nyára, mondván, mikép’ több megyék utasítva vannak a’ boldogult nádor’ érdemeit más módon is örökíteni; fel­tartja magának a’ tüzetes tárgyaláskor Csongrád’ inditvá­nyát megbővithetni. Szabó J. (Temes): Kijelenti, hogy e’ czélból kül­dői még a’ költségeket is megajánlják. Kende (Szathmár): Megyéje, a’ törvénykönyvbei beczikkelyezésen kívül, műegyetem’ felállításával kívánja a’ megholt nádor’ érdemeit örökiteni. Asztalos (Mármaros): A’ kerületi naplóra térő­­leg , a’ mi ilyen fontosnak tartja, hogy a’ törvények’ kez­deményezése a’ kerületi ülésekben nyílik meg, úgy saj­nálnia kell, hogy a’ törvények’ genesisének története re­ánk nézve elvész, mert a’ kerületi üléseknek naplói nin­csenek. Nálunk a’ tanácskozásokat a’ törvények’ magya­rázása nagy részben foglalja el, azért szükség, hogy a’ kerületi ülésnek naplója legyen. Fontos ez különösen az országos napló’ rövid és homályos helyeinek felvilágosi­­tása’ tekintetéből, de fontosságát az mutatja, hogy elébe akadályok létetnek már három országgyűlés óta. Azon­ban nekünk el kell vetni a’ magot, melly ha egyszer megfogamzott, kifejlését nem gátolhatni többé. E’ tekin­tetben alig harmadnapos példára hivatkozhatunk, midőn apáink’ édes magyar nyelvünk körüli 3 száz éves törek­vésének gyümölcsét a’ nov. 12 kei eredményekben élvez­tük (éljen). Mocsonyi (Torontál). A’ nádor szivünkben emelt magának emléket, nincs szükség őt jelek által magunknak megörökiteni; egyébiránt Csongrád’ indítványához járul. Szinte a’ J­ász-Kun kerület’követe Kenéz Mihály. Rónay (Csanád): küldői nem elégesznek meg tör­vénybe igtatott emlékkel, műegyetem’ felállításával akar­ják azt örökíteni. Szentkirályi (Pest): Én azt hittem, hogy a’ tek. R­. akkorra halasztják e’ kérdést, miután az előleges ala­kulási törvényeken túlestek. Késleltetni sem akarom az indítványt, mert ha valamelly megye a’ megholt nádor iránt kegyelettel viseltetik, bizonyosan Pestmegye az, melly félszázadon keresztül szeretett ’s azon főispánjának érdemeit felejteni nem tudja, ki közigazgatásába csendet és rendet hozott be. Megyém’ határozatánál fogva is, úgy vélem, hogy egyszerű beczikkelyezés, miilyen honoellás’ alkalmával is történik, pusztán magában nem volna elég. Az ő közhasznú életének közhasznú intézet’ felállítása ál­tal kell megörökittetni. Küldőim nem határozzák el, mi legyen ez intézet, bízván ezt a’ KK. és RR. bölcseségére.

Next