Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-11-25 / 990. szám

Csütörtök 990 November 25 1847. Megjelelik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővirosban hizherhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétsier küldve 6 ft 24 kr ■ egyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani utcza) Horváth-hiban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Iránt a’megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, 's egy 4 szer hasábosod apró betüjü sorért vagy ennek helyéért B pengő kr, a’ kettős hasába sorért pedig 10 p. kr számíttatik. TARTATNOM. Teendőink. XIX. Országgyűlés. Kerületi ülések nov. 17-én, 18-án és 19-én. — Külföld. Hirdetések. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Teendőink XIX. Előadtuk e’ czikkelyek’ során , miket mi e’ haza’ érdekében szükségeseknek tartunk ; fussunk át még egyszer a’ mondottakon. A’jelen állapot nem elégíthet ki senkit; nincs párt, alig van csak egyes is, ki ezt többé tagadná, ’s ha a’ legszükségesebb reformokban semmi ország sem késett el annyira, mint mi, legalább mentségünkre mondhatjuk, hogy talán soha sem létezett nemzet, mellynél a’ reform egyszerre olly általánosan kivántatott volna. ’S mi módon eszközöltessék e’ reform , melly olly általánosan követeltetik ? Midőn e’ kérdésre felelünk, kettő vonja magára figyelmünket : 1- ször Az ország’ állása a’ kormány’ irányában. 2- szer A’ polgárok’ viszonyai egymás között. E’ tárgy szoros kapcsolatban van egymással. — Olly nemzet, mellynél az egyes polgárok’ egymásközötti viszonyai nem az igazság’ alapján rendeztettek el, az soha, sem saját kormánya’, sem más nemzetek’ irányában nem fog méltó állást elfoglalni, valamint más részről az sem szenved kétséget, hogy a’ polgárok’ egymásközötti viszonyai csak ott rendeztethetnek el czélszerűen, hol a’ kormány ’s a’ nemzet közötti viszonyok a’ lehetőségig tisztábahozattak. Ha valóban reformot akarunk, szükség, hogy az mind alkotmányunkra, mind a’ polgárok’ egymás közötti viszonyaira kiterjedjen. Alkotmányos tekintetben gróf Széchenyi — ’s felfogásunk szerint helyesen — minden létező bajoknak okát abban kérése, hogy a’ hazánk ’s az örökös tartományok között létező viszony kellőleg definiálva nincs; e’részbeni feladásunk, hogy e’ viszony’ definitióját felállítva, közéletünket ehhez alkalmazzuk, ’s e’ feladásnak első része legalább nehéz nem lehet. Alkotmányos nemzetnek neveztetünk, élő ’s számtalan királyi esküvel erősített törvények e’ nemzetnek teljes függetlenségét és önállását biztosítják, ’s valamint a’ kapocs, melly, mig uralkodó házunk él, e’ hazát az örökös tartományokkal egybefüzi, feloldhatatlan, úgy e’ nemzet’ belső dolgaibani teljes függetlensége ugyanazon törvények hatalma alatt áll. Törekednünk kell, hogy alkotmányosságunk’ következései kivivassanak, hogy a’ törvények, mellyeknek betűit olly féltékenyen védelmeztük, az életbe lépjenek, mi csak úgy történhetik, ha kormányunkra nézve a’ felelősség’ elve gyakorlatbavétetik. Jelen kormányunk kimondá meggyőződését, hogy többség nélkül czélszerűen kormányozni nem lehet, kövessük ez intést, ’s rendezzük el dolgainkat úgy, hogy hazánk mindig csak a’ többség’ szellemében kormányoztathassék. Az alkotmányos nemzetek’ sorába csak akkor tartozandunk, ha valamint független törvényhozással bírunk, úgy kormányunk is minden külső befolyástól független parlamentáris kormány leend. De valamint egyik előbbi czikkelyünkben mondottuk: az anyag, mellyből szabad alkotmányok épülnek, nem egy kiváltságos osztály , hanem csak egy nemzet lehet, ’s az újabb kor’ politicus institutiói terméketlenül száradnak el olly országban, hol a’ polgárok’ egymásközötti viszonyai, hol a’ társaságnak egész szerkezete ezen institutiókkal ellentétben áll.—Jog- és teheregyenlőség, ez minden alkotmányos életnek talpköve. Míg ezt nem vívtunk ki, sóvároghatunk parlamentáris kormány után , írhatunk felőle, szólhatunk tanácstermeinkben saját ’s a’ hallgatóság’ nagy épülésére, de a’ parlamentáris kormány’ lényegét soha sem fogjuk birni. A’ való szabadság olly kincs, melly a’ népeknek istentől csak akkor adatik jutalmul, ha igazságosak tudtak lenni, ’s mi e’ jutalomra a’ jelen pillanatban nem számolhatunk. — Ha elvonatkozunk is attól, hogy a’ különbség, melly e’ nemzet’ egyes osztályai között jogokra ’s terhekre nézve létezik, felvilágosodott századunkkal kiáltó ellentétben áll, ha állapotunk, melly szerint minden jog egy osztályt, a’ többieket minden teher illeti, nem sértené is minden igazszerető ember’ érzetét, tisztán saját érdekeinket tekintve, a’ jog- és teheregyenlőség olly valami, mi mindenkinek, ki e’ haza’ alkotmányos létének fentartását szivén hordja, első feladása. Ezen alapnézetből kiindulva, ha hazai viszonyainkat tekintjük, leginkább három tárgy vonja magára figyelmünket. Az, hogy e’ hon’ polgárai nem egyenlők a’ törvény előtt. Az egyenetlenség, melly birtokviszonyainkra nézve létezik. A’ politicai jogoknak kizárólag a’ nemesség általi élvezése. A’ törvény előtti egyenlőségnek első föltétele egy, az egyenlőség’ alapjára épített büntető törvénykönyv ’s eljárás. Ennek létrehozása tartozik tehát teendőink’ elsői közé. Birtokviszonyainkra nézve első tekintetre szembetűnő, hogy azoknak első hiánya az, miszerint közöttök senki valóságos tulajdonosnak nem tekinthető; a’ második, hogy a’ birtoknak nagyobb része minden tehertől ment. Az elsőn csak az ősiség’ megszüntetése ’s czélszerű örökváltsági törvények, a’ másikon csak a’ közös teherviselés’ elvének kivívása segíthet; ’s ez az, mit birtokviszonyaink’ czélszerű elrendezésére nézve a’ törvényhozás’ feladásának tartunk. A’ politikai jogok’ kiterjesztésére nézve minapi czikkelyeinkben adtuk elő nézeteinket, ’s csak azon óhajtásunkat fejezzük ki, hogy azok minél általánosabb elfogadásra találjunk. Ha mindazoknak során végig tekintünk, miknek eszközlését e’ hon’ kifejlődésére szükségesnek tartjuk, a’ temérdek munka előtt csaknem levezetve érezzük magunkat. Úgy látszik, mintha annyi önmegtagadás azokban, kiktől kiváltságaik’ feláldozása kivántatik, annyi józan méltányosság azokban, kik ezen áldozatokat követelik, mint reformunk’ kivitelére kivántatik, nem volna remélhető; de ha legközelebb múltúnkra tekintünk, mellyben minden külső kényszerítés nélkül annyi történt, ha az általános hangulatot figyelembevesszük, melly e’ hazában most uralkodik, bizodalom tölti lelkeinket, hogy ez ivadék meg fog felelni hivatásának. Igen mi bízunk nemességünk’ kötelességérzetében, bizunk a’nemzet’ józanságában, ’s törvényhozóink nem fogják kijátszani e’ bizodalmunkat. Kiváltságos osztály’ választása ülteté őket magas helyeikre, de törvényhozóink ismerik küldőik’ szellemét, ’s jól tudják, hogy nem kiváltságuk, hanem a’ nemzet’ szabadságának biztositását várják tőlök, ’s ez értelemben ’s ekként fognak eljárni tisztükben. Tekintsünk bátran a’ jövőre. E’ nemzet érzi hiányait, és segiteni akar rajtok, ’s mi mellett egy nemzet’ akarata és az igazság szól, azt egyesek’ fondorkodásai nem fogják megrontani. — # # # ORSZÁGGYŰLÉS. Nov. 17-ki kerülés’ (folytatása.) Zomborcsevics Vincze (Szabadka’ köv.) Ha a’ városi ügy egyszerűen azon kérdések’ egyike volna, mellyek az újabb kor’ szükségéből kifejlődve, a’ nyilvános élet’ színvonalán felmerültek, úgy nem sürgetné annak előlegességét, mert hazánk’ szükségei olly számosak, ’s köztük olly organikus összefüggés van, hogy minden intézkedés , melly egyik vagy másik szükségen segithet, egyaránt kívánatos. Azonban a’ kir. városok’ ügye egy részről a’ korkérdések’ egyik fontos bika is, de más részről olly sérelmi természetű, hogy annak hátratétele bánatot ’s keservet gerjesztene. ’S minthogy a’ magában egyszerű és könnyű ügy’ elintézésére csak egy kis jó akarat kell, annak elhalasztása könnyen oda vezethetne, hogy a’ törvényhozó test’ tiszta szándéka ’s az adott szó’ szentsége iránt támadna kétség a’ keblekben. A’ városok — bizva a’ tiszta szándék ’s adott szó’ szentségében — megjelentek a’ nemzetiség’ sanctuárjában, hűséget ’s szeretetet hozva magokkal, ’s önmegtagadással nyúlnak az elmellőzés’ cserébe kapott szalmakoszorújához, melly számukra ezúttal is készen van; de illy hosszú várás után türelmök végponton áll, ’s olly bánást többé elviselni nem fognak, miszerint követeiket akár a’ hajdúk’ sorából is választhatók. A’ jelen országgyűlésnek nem az elvek’ tisztábahozatalán, hanem azok’ életbeléptetésén kell már működni; most ez a’ feladás , mellynek megoldásával késni nem szabad; most a’ kivitel’ részleteinek kell a’ munkásságot igénybevenni. A’ KK. és RR. most, midőn a’ megyei utasítások ’s a’ k. előadások is tudva vannak, az által tanúsíthatják tettre kész szándékukat, ha a városi ügynek elsőséget adnak, ’s azt a’ városok’ hozzájárulásával intézendik el. Ivánka Zs. (Korpona): Bókitő szellemben nyilatkozik , ’s noha ő is a’ városoknak az alkotmány’ sánczaiba felvételét sürgeti, de ezen ügy’ eddigi hátramaradását nem a’ RR. szűkkeblüségének , hanem a’ körülmények’ mostohaságának tulajdonítja , ’s hitét jelenti ki, hogy a’ RR. ezúttal hajlandók lesznek a’ negyedik rendet a’ sánczokba befogadni. A’ szavazati kérdést a’ belrendezettel kapcsolatban kivánja tárgyaltatni. Szabó Antal (Temes): A’ kérdést ott kivánja felvétetni, hol a’ tárgyalás’ fonala múlt országgyűlésen félbeszakadt, ’s méltányosnak találja, hogy a’ városi szavazatok még ez országgyűlésen számbavétessenek, melylyen a’ városokat nagyon érdeklő kérdések is fordulnak elő, mint az országos pénztár , ősiség’ kérdése ’stb. — Rukay J. (Zólyommegye’ köv.) pedig a’ fennálló törvény’ nyomán, minden városnak azonnal egy , a’ megyéknek két szavazatot kíván adatni. A’ káptalanok’ szavazati joga mellett, magok a’ káptalanokon kívül, Temes- és Mosonymegyék’ követei, Szabó Antal ’s Króner Lajos szólaltak fel; amaz 6 szavazatot kiván adatni a’ káptalanoknak, ’s ezeket még ez országgyűlésen életbeléptetni; emez pedig megemlítvén, hogy a’ káptalanok’ törvényen alapult joga minden alkalommal kijátszatik ’s elhalasztatik, rögtön intézkedést kivánt; de rokonszenvre a’ többségnél nem talált. Később még Veszprém- és Esztergommegyék pártolták igényeiket, miért nekik a’ nagyváradi káptalan’ követe köszönetet mondott. Miután még Komárom, Debreczen, Szent-György, Kőszeg, Eperjes, Szakolcza, Selmecz, Zólyom, Bazin, Késmárk, Kis-Márton’stb. Breznó, Körmöcz, a’városok’ szavazatkérdésének előlegességét sürgették volna. Tolnay Károly Zalakövete indítványt tett, hogy kerületi választmány neveztessék ki, melly, a’ városok’ ügyében, a’ kir. előadásokat ’s a’ múlt országgyűlési tanácskozásokat is figyelembevévén, véleményes munkálatot készítsen. A’ kir. városok’ szavazati kérdése azon pontra jutott már, hol azt tovább késlelteni nem lehet; ma nincs többé megye, melly annak ellene legyen ; de a’ dolgok mégsem állanak ott, hogy egyenkénti szavazatot nyerhessenek, mert mindaddig, mig a’ sz. k. városok a’ kamara’ felügyelése alatt állanak, félni kellene, hogy ugyanannyi szavazatot a’ kormány’ kezébe játszunk. Csak kevés türelmet még, ’s a’ fellegek, mellyek a’ magyar politicai élet’ egét boriták, nem sokára a’ városok felett is a’ népképviselet’ első sugáraiban fognak ragyogni. Asztalos Pál (Máramaros): Zalával szavaz, a’ berendezést a’ szavazatjoggal összekötve kivánja tárgyaltatni; — de kijelenti, hogy küldői a’ városok’ szavazatjogával kielégítve nem lévén , népképviseletet akarnak. A’ városok’ szavazatát, mint városokét, épen olly castainak tartja, mint az aristocratiáét. Azután a’ városi követek, különösen Szeged’kifejezéseit utasítja vissza, melylyek a’ 3-ik rendet önkénynyel ’s zsarnoksággal vádolák, fenyegetéseiket, hatalom nélkül, nevetségeseknek mondja, ’s kérdi őket: valljon, ha a’hazát valóban szeretik, kivánhatnak-e ők magok is a’ jelen körülmények közt 47 szavazatot? Ha a’ városok szavazati jogukból ki nem vettetnek , most e’ tábla nem volna igy képviselve, sem a’ megyék, sem a’városok nem ülnének itt, ’s alkotmányunkkal roszul állana a’ dolog. A’ városok’ szerkezetében van a’ hiba, vádolják tehát magokat, ’s hagyjanak fel a’ hiú fenyegetésekkel. A’ mi polgárságunk nem az 1789-iki tiersetat, sem észre, sem hatalomra nézve. Somsich Pál (Baranya): Természetesnek találja, hogy a’ kir. városok ’s káptalanok olly élénken felszólalnak, mert törvényben itt jog, a’ mit követelnek, ’s azért nem tekinti a’ dolgot olly mérgesen, mint Máramaros’ követe. Ő e’ módot a’ jogfentartás’ egy nemének tartja, életjelül tekinti, ’s ezért méltányolja is. — Béketűrésre hivja fel a’ városokat; a’ szavazatok’rögtöni megadását lehetségesnek nem tartja, mert a’ mostani állást hosszas gyakorlat törvényesítette; a’ szavazatjogot a’ rendezéstől elválasztani nem akarja. Miután Veszprémmegye’ követe Sebestyén G. a’ városoknak úgyis szavazatot kiván adatni, ha elrendezésük nem sikerül, csakhogy követeik az összes polgárság által választassanak, ’s a’ káptalanok’ szavazatát szinte törvényesnek tartja és pártolja. — Kossuth Lajos mintegy következőleg nyilatkozott a’ városok’ ügyében : „van benne valami, mit egyik városi követ mondott, hogy a’ nép sohase jutott volna mostani állapotára, ha a’ városok’ jogai fentartatnak, de az is igaz, hogy ha a’ városok kiváltságokra nem törekesznek, ’s önmagok el nem szigetelik magokat a’ néptől, a’ nép is már szabad lett volna,’s nem fogott volna visszamaradni a’polgárságtól. Mostani helyzetök az erők’ ezen megszakadásának szükséges következménye. Valódi fatumnak tekinti szóló, hogy nálunk minden kiváltságra törekszik; ha valamelly város tekintélyesb kezd lenni, azonnal kir. várossá kivándoroztatni ; ha ki a’ köznép’ sorából kiemelkedik, azonnal felmentetik a’ közterhektől, mint honoratior, senki sem akar nép lenni. Ez bűn és szerencsétlenség a’ nemzetre nézve. ’S kik reformra vagyunk hivatva, többé nem tűrhetünk illy anomáliákat; ki kell ezeket egyenlitni az újabb kor’ szükségeivel, ’s mindent elkövetni a’ kir. városok’ emelésére , de úgy , hogy kifejlődésük alkotmányos irányban történjék, ’s ezen tekintetet a’ kir. városok’ kedvéért sem áldozná fel, ’s épen ezért nem adhat még most a’ sz. kir. farosoknak egyenkénti szavazatot. — Nem helyesli né 85.