Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-01-02 / 1011. szám
kármentesítésével fog eszközöltetni. Én t. KK. és RR. ellenkező értelemben vagyok azokkal, kik e’ szót épen igazság szempontjából tették az üzenetbe; én, noha kármentesitni szinte óhajtók , tökéletes, teljes, egész kármentesítés’ ideáját mégis roppant igazságtalanságnak tartom. Ha az örökváltsági ügy annak idejében részletes tárgyalásra ide kerül, meg fogom tenni észrevételeimet az egyes úrbéri terhekre nézve; most csak annyit kívánok kimondani, ’s ebben bizonyával mindenki egyetért velem, hogy a’ teljes kárpótlás annyi, mint a’ mostani terhek’ megörökítése, ez nem váltság, nem állapotjavulás, — ’s teljes kárpótlást követelni olly hűbéri tartozásokért, mellyeknek sem igazságos alapja, sem jövendője, nagyszerű igazságtalanság. — Valljon ki meri állítani, hogy jótétemény az ország’ népére, a’ nyomom adózóra nézve, ha az egy, legalább részben erkölcstelen ’s természetelleni kamat’ egész tőkéjének egyezerrel letételére szorittatik ? — ’s midőn e’ viszonynak előbb-utóbb, igy vagy amúgy csakugyan meg kell szűnni, kinek lehet joga egész kárpótlást követelni, a’ mi annyi, mint feltenni, hogy ezen természetelleni viszony örökké tartand. Nem akarom bővebben fejtegetni a’ kényes tárgyat, ’s csak arra kérem a’ t. KK. és Riket, hogy ezen szót : tökéletes, a’ kármentesítés mellől kihagyni, vagy a’ méltányos szóval felcserélni méltóztassanak. Ezen kijelentés’ ellenében Breznóbánya’ másik követe Zachar Mátyás ellenkező véleményét nyilatkoztata, szót emelvén a’ teljes és tökéletes kárpótlás mellett. — Eperjes’ követe Bujanovics Gyula elvben szinte pártolá ugyan az örökváltság’ eszméjét, de Breznóbánya’ egyik követét arra figyelmezteté, hogy az összes sz. k. városok’ nevében ne szóljon , ’s hogy a’ kir. városi képviseletnek alapja nem democratia, hanem rendiség lévén, a’ sz. kir. városok' követeit democraticus követeknek ne nevezze.—Erre TóhL : Egy pár szót kell mondanom igazolásomra. — Tisztelt követtársam, kétségkívül a’ távolság miatt, nem jól értette szavaimat, ’s alkalmat vett magának utasításunkra hivatkozva,ellenem mondani. Én nem mondom, hogy kárpótlást nem akarok , sőt az úrbéri adóról hitem az, hogy bárminő legyen ezen adónak jogi eredete’s természete, most, miután több százados gyakorlat által szentesítve van, azt — ha békés átalakulás’ terén akarunk maradni — csupán méltányos kárpótlás mellett lehet megszüntetni. — Én csupán a’ tökéletes kárpótlás’ helyébe akartam a’ méltányos szót tétetni, mert azt hiszem, hogy ha későbben az örökváltság iránt tervet készitő választmány a’ jobbágyra nézve valamelly kedvezőbb váltsági libát ajánlana, mint az, miszerint az úrbéri évi tartozás hatos kamatnak vétetik, ’s ennek tőkéje tekintetik váltságsommának, — ezen kifejezés annak útjában fogna állani. — Remélem, hogy ezen nyilatkozatom meg fogja nyugtatni tisztelt követtársamat. — Eperjes’ nagyérd. követének pedig, ki annyira megijedt a’ democratiától, csak azt jegyzem meg, hogy ezen democratia igen szép szó, csak nem kell összezavarni ochlocratiával, ’s nem kell neki valamelly szörnyeteg értelmet adni. — Én csak olly értelemben vettem azt, mint ellentétét az aristocratiának, melly e’ táblán a’ megyei követurak által van képviselve. — Az összes k. városok’ nevében csak annyiban szóltam, a’mennyiben az örökváltsági eszme iránt sympathiát jelentettem ki, mellyet hiszen maga az érd. követ úr is nyilatkoztatott, ’s melly a’ kir. városoknál annyira természetes. A’ mit ezentúl mondtam, magam’ rovására mondtam. Szontagh Pál (Libethbánya): Ne csodálkozzanak a’ t. Kir. és RR. hogy a’ szőnyegen forgó kérdésre nézve én is, a’ 4-dik rend’ egyik szerény képviselője, gyönge szavamat felemelni bátorkodom, mert hiszen emnylik az, és sinylik a’ szegény adózó nép is, és igy az iránt rokonszenvvel viseltetnem természetes. De e’ kívül, tiszteletes és szent előttem e’ név, e’ fogalom : „nép“, mert ismerem a’ népet, ’s látom, hogy szenved és tűri szenvedését. E’ szempontból és még azon meggyőződésemnél fogva, hogy az örökváltság’ érdemében Magyarország’ képviselői kamrájának 1847-ben" nem szolgálhat vezérszempontul az, hogy tán a’ jobbágyközségek’ megváltása által némelly dérangirozott földesurak’ örökszomjas erszénye töltessék újra meg; hanem az, hogy szabadíthassák fel feudális középkori bilincseiből a’ föld , szolgai állapotából a’ nép , és legyen okkép’ szabad polgára a’ felszabadított hazának, járulok én is Br.Bánya’ követe’azon nézetéhez, hogy a’ jelen izenet’ első §-ából e’ szó: „tökéletes“ kihagyassék, és vagy maradjon egyszerűn : „kártalanítása mellett“ — vagy mint ő indítványozta: „méltányos kártalanítása mellett.“ Igen alázatosan kérem tehát a’ t. KK. és RRet, — mert hiszen nem is tehetek egyebet, mint, hogy kérjem azokat, kiké a’ hatalom és az ország, ne tévesszék soha szem elől, miképen az úrbéri viszony, nem csupán magán , hanem közjogi viszony, mellynek szabályzásába a’ törvhozás mindig beavatkozott, és hogy azon jog (mint Br.Bánya’ követe helyesen kifejté) mellyel a’ jobbágy telek ’s a’ jobbágyok — embertársaim’— munkája felett bírok, nem hasonlítható a’ tulajdoni jog’ azon neméhez, mellyet p. o. kabátom vagy egyéb birtokom felett gyakornok, és ne tévesszék szem elől, hogy ezen mindkét félre leggyöngébben mondva is kényelmetlen viszony (az úrbéri) a’ szabadság’ és a’ 19 ik századi európai civilisatio’ igényeihez képest történendő felbontásának minden módoni könnyítéséhez járulni, főkötelességünk. — Mert t. KK. és RR. az idő és kornak szelleme feltartózhatlanul halad el felettünk, ’s a’ törvényhozásoknak legkitűnőbb hivatása, viszhangjaivá válni azon eszméknek, mik a’ népvélemény- és népohajtásban már érettségre jutottak; és én, csekély e’ részbeni tapasztalásomra támaszkodva, mondani merem, hogy az ország’ 12 milliónyi adózó népe, feszült figyelemmel’s várakozással viseltetik azok iránt, mik itt ez érdemben történnek és határoztatnak; és a’ mi még e’ perczben kedves ajándékul fogna elfogadtatni, a' jövőben úgy tünendik föl, mint kivivőit concessio. — Ne legyenek hát a’ t. KK. és RR. fillérezők a’ szabadság’ áldásainak osztogatásában, de gondolják meg, hogy csak a’ nép örök! Ismételve ajánlom Br.-Bánya’ módosítását a’ BR.’ figyelmébe. Súr L. (Zólyomváros’ követe): Ha van fontos ügy, igy szól, mellynek szerencsés eldöntése a’ legforróbb ’a legigazságosabb kivánatok’ egyike , ez a’ szőnyegen levő örökváltság, azon szegény adózó népnek emancipatiója, melly „misera plebs contribuens“ néven a’ külföld előtt is ismeretes. Mert, bár századok’ lefolyása alatt honunk’ felvirágzására sok czélszerű intézkedés létetett, de a’ szegény nép’ érdekében csak igen kevés történt, mi a’ szenvedőket megnyugtathatta volna. Múltkor Pest m. nagyérd. követe a’ nép’ elnyomatásában fatumot látott, mondván, hogy ez a’ világ’ rende és folyama; mert ki a’ köztársaságban tdebb áll, az elnyomatik és megadóztatik, ellenben a polgári állásában felülemelkedő, jogokkal ruháztatik fel, ’s a’ terhek’viselésétől megkíméltetik. Ebben szóló fátumot épen nem lát, mert különben az elnyomottak’sorsa javithatlan volna, a’fátum egy kerülhetlen szükség lévén, mellynek az állodalomban helye nem lehet. Volt ugyan a’ történetek’ nyomán fátum, midőn a’rómaiak által meghódított nemzetek a’ capitólium előtt bilincsekben hódoltak a’ hatalmasoknak; de ezen borzasztó állapot, midőn egy író’ szavai szerint : ,,a’ világnak szive megtörve vala, csak a’ keresztyén vallás’ elterjedése előtt létezhetett. — Áttérve szóló a nép’ sorsának festésére, az itt teendők’ szükségét fejtegeté. Azt mondják, hogy hazánkban szolgaság nem létezik, mert a’ jobbágy szabadon költözhetik; de e' jogban a’ szolgaság’ nóta diacriticája még nem rejlik, mert szolgaság alatt görnyedsz mindaz, kinek sajátja nincs. A’ jobbágy’ földe, mellyet véres verejtékével annyiszor megöntözött, nem sajátja; munkálkodik a’ obbágy, de más’ javára.’S ezen állapot nem fátum okozta helyzet, hanem szabad rendelkezések’ szüleménye, ’s leginkább a’boldogtalan emlékezetű Dózsa’ lázadásának szomorú következménye. Illy állapotban a’ nép, sajátja nem lévén, csak hazátlan vándor, melly a’ hon iránt szeretettel nem viseltetvén, a’ fejlődő szabadságnak csak gátul szolgálhat; mert ha semmije emnes, ahhoz ragaszkodással nem is viseltethetik, csak szülőföldje van, ’s nem mondhatja el azon édes szavakat : „Oh pater, oh patria, oh Priami dooms! ‘—Könnyű annak, folytasd szóló, hazaszeretetről beszélni, kinek szemei terjedelmes birtokain függnek, szolgálatára csoportok, gyönyörére minden eszközök készen állanak, ki nem ad, csak gyűjt, ki nem szenved, csak élvez ’stb. Illy ember szeretheti hazáját, mert az által önmagát szereti. Máskép’ van ez a’ szegénynyel, ki nyomorult életét alig birja fentartani, ’s a’ mi kevéssel bír, abból is másnak adni kénytelen. Miveltséget is akarunk terjeszteni, de illy körülményekben alig sikerülenk, és hídban is tervezgetünk népnevelést, mig a’ jelen viszonyok fennállanak. Hasonlag nem fejlődhetik ki az ipar sem, mert a’jobbágynak saját földje nincsen, sőt az ősiség’ fennállása mellett a’ földesurak’ vagyona sem szabad birtok, mellyen az ipar fel nem virulhat. A’ hires Young mondja: „adjatok földet, de teljes birtokkal, ’s paradicsomot lehet elővarázsolni, különben a’ nem szabad földön tövisbokrok fognak teremni.“ — Ezek szerint hazánk’ jövendője nagy részben az úrbéri viszonyok’ megszüntetésétől függ. — Olly országban, hol a’szolgaság száműzetett, mint F.dnkhonban, ott a’ közbátorság is biztosítva van; és igaza van a’ nagy Széchenyinek, ki azt mondá, hogy a’ lázadások’ antidotuma a’ szabadság. Szabadítsuk tehát fel a’ népet, ez a’ törvényhozónak szent kötelessége; ’s hogy a’ nép’ kötelességei mellé jogok is csatoltassanak, a’ nemzet’ érdeke kívánja. — Szűnjenek meg az aránytalanságok is; a’ nép fizeti a’ hadi adót, ’s ő maga katonáskodik, ’s az erre megkivántató költségeket is ő fizeti; reárovatik a’ deperdita, fizeti a’ házi adót, ’s maga végzi a’ terhes közmunkákat, vámot fizet, úrbéri terhekkel árasztatik el, robotol, dézmát fizet, ’s mindezt 13 millió hold földtől, melly nem is sajátja, teljesitni kénytelen; mig a’ nemesség 32 millió hold földet bir, ’s az előszámlált terhek közül egyben sem részesül ’stb. ’stb. Ezekután személynek véltsága kijelenté a’ többség’ azon kívánságát, hogy az utósódus kimaradjon, ’s a’ szerkezet még egyszer szakaszonként fel olvastatván, a’ gyűlés eloszlotttal hajtatta be az ellenzék ellen belőni vonakodó református hitű nemességet. A’ fellázadt indulatok’ lecsillapítására hathatott volna még főispán-helyettes ő magának jelenléte, de ő Pestről meg nem jelenhetvén , az elnökségnek ha nem is javait, de terheit kénytelen volt vinni első alispán ul, ki e’ végre Pozsonyból meg is érkezett ; ’s mig a’ conservativ párt őt, addig az ellenzéki Braskovics Pál tbirót éltette. A’ terem tömve volt, több idegen vett részt, de még számosabb megyei olly egyén, kiknek látásán, különben is ádvent’ első napja lévén, inkább rórátén , mint politicai tanácsteremben képzelhetők magunkat. Az elnök első alispán’ megnyitó, majd a’ másod alispán’ évnegyedes jelentést tevő szavait teljességgel nem lehete kivenni, a’ saját pártjukbeli kortesek lármája miatt. Az első vihar’némi lecsillapultával Boronkay Lajos triró emelt szót, engedelmet kérvén a’ rendektől rövid vázlatban előadhatni Hont’ jelenlegi politicai állását. Szerinte Hont a’ múlt időkben folytonosan a’ haladás és ellenzéki zászlók alatt küzdött, ’s csak alig nehány éve — milly eszközök által, nem akarja elősorolni — hogy megváltozott, Hont’ színezete; már pedig bizton állíthatni, miként Hont’ eredeti typusa ellenzéki’s nem conservativ. (Éljenzés). Nem akarja a’ múltak’ keserűségét előhozni, nem felingerleni a’ kedélyeket, miért csak azt említi meg , miként mind a’ két párt érezte Hont’ ezen abnormis helyzetét, mellyből azt ki kell emelni. Czélja volt tehát neki is egy időben becsületes kibékülés’utján visszavezetni a’megyét törvényes haladás’ ösvényére , befolyást szerezni azon elemeknek, mellyeknek egyesülés’ utján competál pontot vezérelni. De az e’ czélt hátráltató hitegetés másfél évig tartott, ’s az általa is remélt siker utósó pillanatban megszűnt. Íme tehát az első következmény, hogy mind a’ két párt itt erővel, elv ellen küzdőleg megjelent, kik ennek okai, vegyék a’ felelősséget magokra, mi a’ világ előtt rájok háromlik. Elenyészett újra ’s nagyobb mértékben, mint valaha, az egyesülés’ reménye, megszűnt az egymás iránti bizodalom, meg a’ szó’ szentsége. Magát a’ másik párt’ működését illetőleg, az ezt vivők nemcsak ellenség, hanem saját ügyfeleik’ irányában is háladatlansággal viseltettek annyira, hogy ezen jellemkifejtés az, mi szólót meggyőzi,arról , hogy a’ kibékülés messzebb áll, mint valaha! (Éljen-harsogás). Még némelly gyanúsítás ellen emelve szót, megvallja, hogy az ellenzék elvek ellen küzd, fog küzdeni, de személyek ellen soha. Azért visszautasítja azon rágalmat, miszerint az ellenzék a’tisztviselői kar ellen törne; sőt ellenkezőleg a’ híven sáfárkodóknak köszönetet mond, de a’ hirtelen sáfárkodók ellen viszont követeli tőlök, hogy ellenök velünk erélyesen föllépjenek. Végre ünnepélyesen nyilvánítja maga’ de az egész ellenzék’ nevében, hogy ezentúl ismét küzdeni fogunk nyilvánosan, ’s nem egy napon vagy gyűlésen, de igen küzdeni egy egész életen át! (Iszonyú éljenzés). Mindenek- előtt pedig most enunciáltatni kívánja , hogy Hontvármegye regenerálja magát, ’s ezentúl liberális zászlók alatt akar küzdeni, milly szellemben a’követeket is elutasittatni kéri. (Éljenzés). —Luka Antal tbiró a’ haladásra nézve egyetért az előtte szólóval, (?!) de az egyezkedésre megjegyzi, hogy az ellenzék nem akarta az egyezséget. — Bolgár Gábor főbíró nem pirul a’ honti instructiókért (!), ’s a’ B. L tbiró által felhozott önpártjukbeli egyént illető hitegetésre nézve ünnepélyesen tiltakozik, tiszttársai’ nevében, mire viszont Szigethy Ágoston, független lenni tudó szolgabiró, óvását jelenté ki az ellenzékiek’ dörgő tetszése közt. — Zsembery Imrebiró nem szokta kerülni a’ vitatkozásokat, de ma sem látja abban a’ helyzetben a’ megyét, hogy nyugodtan tanácskoznunk lehetne; azért is egyszerűen eredményt ’s voksolást akar, ’s a’ kérdést igy kitüzetni : Hont e vagy Pest? azaz : maradjanak-e meg a’ honti utasítások, vagy adassanak-e ki a’ követeknek a’ pestiek? (Nem, nem! Igen, igen!) A’ lárma ’s zaj közepett az ismét szóló B. G. főbíró a’ nemesség’ izgatásához fogván, kérdé azt : tudják e, hogy a’ pesti utasításokban az adó benn van? A’ kérdés tehát: akarnak-e adózni vagy nem? ’stb. A’ zaj és zavar ezen, a’ conservativ párthoz méltányos eljárásra tetőpontját éré, a’ rendek üléseikről föl kerekedtek, ’s a’ székek- és asztalokon foglalónak helyet, az ezekről szónokiani akaró papok’ szavát érteni nem lehetvén.—Végre Kao csa Antal tbiró’ erős hangja törte meg az általános zajt. Ő, mint mondá, nem akart felszólalni, mert egészsége gyönge, de legyőzi betegségét ’s a’ haza’ szent nevében békülésre hívja fel a’ pártokat, ’s visszahelyezésére a’ megyét ama’ régi virágzó állapotába. Lehetlen mégis, hogy lelke ki ne törjön ama’ modorra, mellyet itt egy főbíró viszen ’s követ. Azon állítására ennek, hogy a’ szavazó választmány’ kinevezése nem a’ rendek’ joga hanem az elnöké, megjegyzi a’ szólóbiró , hogy ott az orsz. napló, hol maga a’ nádor, kit egy nemzet gyászol, elismerte a’ rendek’ ebbeli jogát. Ő részéről olly rendekkel, kik e’ jogukkal élni nem akarnak, nem is tanácskozik. B. G. személyét illetőleg pedig , miként idegen, azt gondolná, hogy ő itt valamelly Jupiter, ki csak úgy szórja menny köveit; de ő részéről nem fél e’ mennykövektől, ’s hiszi, ha isten van, eljő az idő, midőn fel fog hagyni a’ főbíró ur illyenhangon beszélem. (Roppant éljenzés.) Miután Feniczy pap az ellenzék által nyilvánított harcz’ maga’ részérőli elfogadása mellett nyilatkozott, a’ tanácskozás most legj .) Egészen új eszköze a’ korteskedésnek. Aligha talál ot a népszerűségre a’ nemes atyafiak közt, mint a’pénz és bor. — Szerk. Törvényhatósági dolgok- HONTBÓL. (A’ nov. 29 -i közgyűlés) A’ 999-ik számban előadott előzmények után köszönt be a’ novemb. 29 -ki közgyűlés’ első napja. Már ezt előző napon úgy ellenzéki-, mint conservativ-párti kortesek lepték el a’ megye’ székvárosát. Amazok közül, hogy számosan elmaradjanak, minden elkövettetett a’ conservativ vezérlők’ részéről, ’s minden ismét, hogy övéik el ne maradjanak. Legbotrányosabb volt a’ többi közt zeliczi E.R. grófnő’ külföldi német urodalmi igazgatójának azon viselete, minél fogva magas ’s lovagian úrnője’ „tudta és parancsa nélkül, de mégis nevében, hajdúk által ’s bot