Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-01-22 / 1022. szám

ben, kiképzés végett, szolgálhassanak. — O­­­g­y a­y T. (Pozsony). Ezredei­­k külföldiekkel vannek elárasztva, ’s magyar ifjú, hicsak rendkívüli pártfogása nincs, a’m. hadseregnél nem boldogulhat. Nincs tehát ok reá, miért ne keressen másutt alkalmazást, csak fegyverét a’haza ellen ne fordítsa. Ezért Nyitra’ indítványát pártolja. Az elnökség jelentvén, hogy a’ miiraágos főrendek már összeültek, felszólitá az országos ülésben kinevezett tisz­telgő küldöttséget, hogy már ideje van az átmeneteinek, ’s a’ küldöttség’ tagjai eltávoztak. Szemere B. Veszprém' követe’ előadására meg­jegyezvén többek közt, hogy, ha a katona-növendékek Bécsben vagy Neustadtban drágán neveltetnek, a kikép­zés külföldön még többe kerül, — egyébiránt úgy fogja fel, hogy az általa javaslott módosítás ellen senki sem szólt, ’ímcsak a’felett van véleménykülönbség, hogy lehes­sen-e valaki katona, idegen hadseregben, a’ polgári jogok’ elvesztése nélkül? — Szóló óhajtaná, hogy a’ BR. ma­­gasb törvényhozási szempontból fognák fel e' kérdést. Az 1609 : 13. ’s 1613: 14. szerint halálos büntetés mondatik azokra, kik idegen seregekben harczolnak, ’s e’ törvény­nek nagy oka van. És valóban nincs is olly törvényhozás, melly megengedje, hogy a’ honfi más hazának adja el azon vért, amelylyel hazájának tartozik. De nem is lehetne bizonyosan tudni, hogy az, ki p.o. 20 évig idegen zászlók alatt szolgált, nem tett­e, ha nem is egyenesen, de legalább közvetve, saját hazája’ érdekei ellen? — Szóló tehát nem kivárja Helvétia’ példáját követni, mellynek fiai a’ pápai hatalom’ fentartásáért, midőn az még absolut volt, ’s a’ Bourbonok’ védelmére ontották vérüket, nem kívánja, hogy honunk’ egyik másik fia Espartero ellen Spanyol­­országban és d. Miguel mellett Portugáliában ’stb. har­­czoljon, ’s ezért a’ szerkezetet a’ katonákra nézve meg kívánja tartani. P á z m á n d y D. Ha angolok — mire sok eset van — hadseregünknél szolgálnak, az alatt, mig itt tartózkod­nak, akár legyen engedelmük, akár ne legyen, polgári jogokat nem gyakorolhatnak, mi igen természetes, mert nem ismerhetik az otthoni viszonyokat; ha azonban, szol­gálati idejök’ lefolytával, visszamennek Angliába, ismét gyakorlatába lépnek a’ polgári jognak. Nyitra’ követe is csak ennyit akar, ez pedig benne van a’ szerkezetben, a’ hol ez mondatik ,,ki idegen hatalmasság' seregében mint katona szolgál, nem pedig : „szolgál­t.“ Asztalos P. Nyitrával szavaz, mert a’ katona­állapotot csak olly­annak tartja, mint akármelly más élet­módot, ’s ha p. o. a’ gyáros külföldön képezheti magát polgári jogai’ vesztése nélkül, miért nem tehetné ezt a’ka­tona is? — Katonai kiképzésre itthon nincs alkalom; ka­tonaságot csak háborúban tanulhatni. Azt pedig, hogy valaki a’ közállomány’ engedelme nélkül mehessen idegen hadsereghez, Nyitra’ k. sem akarja. Az 1614-ik törvény, mellyet Borsod’ k. felidézett, azért hozatott, mert épen akkor ütvén ki a’ 30 esztendős háború, félő volt, hogy hazánkfiai seregestől mennek idegen szolgálatba, mit a’ törvény’ szava is bizonyít. Szentkirályi M. A’ borsodi indítványt pár­­tója, mert a’ nyitrai indítvány in abstracto helyes ugyan, de az életben's gyakorlatban meg nem áll, miután a’nem­zetek’ viszonyai annyira össze- vissza vannak bonyolódva, hogy lehetetlen kiszámítani, valljon az, ki bár a’státus’ engedelme mellett valamelly idegen hatalmat, mint ka­tona szolgál, nem cselekszik-e ez által a’ haza’ érdekei ellen. A’ ki idegen hatalomnál katonai szolgálatot vállal, annak alattvalói hitet ’s hűségi esküt kell letenni, ki pe­dig ezt teszi, az a’ magyar alattvalói viszonyokból magát egészen kiragadta, ’s ha később a’ törvényes feltételeknek eleget téve, honpolgári jogait visszanyerheti is, azt az idegen hatalomnak tett hűségi eskünél fogva, el kell, hogy veszitse. Hogy az illy után elvesztett honpolgári jogok’ visszanyerésére, könnyebb feltételek szabassanak, mint az idegenek által nyerendő honosításra, abban szóló is megegyezik. Miután Szemere B. azon felvilágosítást adá, hogy az idegen hadseregnél szolgált katona, ha a’törvény­­javaslat’3-dik §-ának eleget tesz, honpolgárságát úgyis visszanyerheti, ’s Bird J. (Arad) a’ nyitrai indítvány, gr. Forgács A. (pozsonyi kapt.) a' szerkezet mellett nyilatkoztak : az elnökség e’ pontra kimondd, hogy a’ nyitrai indítvány el nem fogadtatván, a’ 14-ik §’ 2. pontja Szemere B. módosítása szerint fog változtattatni, mihez­­képest a’ 14-ik §' 2. pontja így fog állani: ,,a’ hon’ pol­gára lenni megszűnik, ki idegen hatalmasság’ seregében, mint katona szolgál, vagy a’ közállodalom’ engedelme nélkül külföldi czimet, rendet vagy hivatalt, évdíjjal vagy a’ nélkül elvállal.“ A’ 4. pontot illetőleg Lónyay G. (Zemplén) azon in­­­ditványa, miszerint e’ pontot kihagyatni vagy módosít­tatni kivánná azon okból, mert megtörténhetik, hog­y va­laki csakhamar megbánván hazájából­ kiköltöztet, oda ismét visszatér, miként ezt p. o. Ötvös Mihály hazánkfia tévé Szathm­árban, a’ ki Amerikába kiköltözvén, onnan csakhamar ismét visszajött, ’s M.ország’jó polgára lett , — hosszas aprólékos vitákra nyújtott alkalmat, miknek következtében a’ 4. pont J­u a­­­h J. indítványa szerint következőleg módosíttatott: „4. Ki a’ honból, mindenét eladván ’s magával vivén , az illető hatóság előtt világo­san kijelentett szándékkal, végképen kiköltözködik.“ A’ ezer­kezet ellen nyilatkozók’ okai valónak , hogy „ha valaki mindenét eladta , még ebből nem következik, hogy végkép’ ki akar költözni, hogy azon kérdés’ elítélé­sében, ki akar-e valaki költözni vagy nem, a’ szándékot kellene vizsgálgatni; hogy a’ 3 ik és 4-ik pont közt ano­mália van, mert a’ 3-ik szerint a’ 9 éves künntartózko­­dás sem ad még okot a honpolgárság’ elvesztésére, holott a’4 ik szerint az, ki mindenét eladva, kiköltözik, azon száz­dok’ feltevése miatt, hogy végkép’ akart kiköltözni, hol­polgári jogát az­on­n­al elvesztené; a’ végképeni ki­költözésnek más kritérioma nem lehet, mint, hogy ha va­laki más országnak honosított polgára lett ; a’ szerkezet szerint az, kinek értéke volt, honpolgárságát azonnal el­vesztené, holott az , kinek értéke nem volt, azt csak 10 évi künntartózko­dás után vesztené el ’stb. — így okos­kodtak Lónyay G. és M. ’T Olgyay T -Justh J. (Turócz) már említett indítványa által úgy akart se­­gítni a’ szerkezeten , hogy a’ törvény világos legyen ugyan, ’s annak rendelkezése ne építtessék puszta felte­vésre ’s gyanított szándékra, de a’ 4-ik pont mégis benn­maradjon, miután különbség van azok közt, kik 10 évig künn tartózkodnak,’s jövedelmeiket a’ külföldön költik el, ezekre nézve ugyanis a’ honpolgárság’ elvesztése bünteté­sül mondatik ki, — és azok közt, kik mindenöket eladván ’s elvivén magokkal, nyilván kijelentett végkiköltözési szándékkal mennek ki az országból; ezekre nézve a’ hon­polgárság’ elvesztése kiköltözésüknek természetes corol­­láriuma. — Pázmándy D. (elnök) nem helyheztetett ezen, egész órai vitára alkalmat adó kérdésben valami kü­lönös fontosságot, ’s az élettől remélé a’ honosítási tör­vény’ részletes rendelkezései’ czélszerűségének bebizonyi­­tását; azok azonban, kit a’ turéczi módosítást szükséges­nek látták, azoktól, kik azt fölöslegnek ugyan, de káros­nak nem látók, méltán követelék azon differenciát, hogy a’ r módositás beigtattassék. A’ csekélységnek szavazással kellett eldöntetni, ’s kérdésül, tűzetvén kimaradjon-e a’ 4. pont, vagy ne? Kimaradásra csak 11 megye szavazott : Arad, Beregh, Bihar, Győr, Nógrád, Nyitra, Pozsony, Szabolcs, Trencsén, Zala, Vas, — és a’ szerkezet, a’ tu­­róczi módosítással, megtartatott. 15. §. „Ki megszűnt a’ hon’ polgára lenni, polgársá­gát később visszaszerezheti, ha a’ 3 ik §’ kivánatinak ele­­get tevén, visszahonositása iránt a’ 11-dik §’értelmében az illető törvényhatósághoz folyamodik.“ Szemere B. in­dítványa szerint ekként toldatott meg: e’ szó után , visz­­szaszerezheti, közbejő : „ha honpolgársága’ elvesz­tésének okait e-háritván ’stb.“ 16- ik . „Kivétetik az, ki mint idegen hadseregben szolgált katona , a’ hon ellen szabad akaratból fegy­vert viselt, vagy szabad akaratból ellene mint kém szolgált. Az ilyen csak a’ felség’ engedelme mellett léphet a’ hon’ földére, ’s nem honosittathatik vissza elébb, sem mint törvény­ elébe állíttatván, vagy fölraente­­tett, vagy elmarasztalván, büntetését kiállotta.“ — Ló­nyay G. A’ „szabad akaratból“ és „mint kém“ kife­jezéseket kihagyatni kivárja, mert nem képzeli, hogy nem szabad akaratból is lehessen valamit tenni; ’s a’ hon ellen máskép’ is lehet szolgálni, mint kérni minőségben.— Pázmándy: Megtörténhetik, hogy valaki elfogatik, ’s kényszerítve szolgál, azért a’ „szabad akaratból“ ma­radjon benn. — H­u­n k­á­r , mind a’ szabad akaratbóli, mind a’ kényszeritett hazaelleni szolgálatra példákat mondván, — a’ szerkezet e’ részben nem változott, ha­nem Szemere’ azon módosítása, hogy, miután az e’ á­ban említett bűnösökre nem lehet a’ visszahonositásnak könnyebb feltételeit szabni, mint a’ miilyenek a’ honosí­tás’ feltételei a’ külföldiekre — a’ §-us’ végéhez tétessék oda e’ toldalék: „és ez utósó esetben az 5 ik (tehát nem 3-ik) § alatti feltételeknek eleget tene — elfogadtatott, ’s a’ §-us e’ szerint változott. 17- ik §. „Honbeli hölgy, ki külföldihez megy nőül, férje’ honiságát követi. De özvegygyé lévén, ha a’ hon­ban lakik, folyamodás’ minden szüksége nélkül tettleg visszahonosultnak tekintetik.“ Marad. 18- ik .. „Ki elvesztette honpolgárságát, az alatt megnyilt örökségi jogait elvesztvén ’s az ő mellőzésével azok az utána következőkre ezállván át, már meglevő birtokaira ’s követeléseire nézve csak azon jogokkal bir, mellyekkel e’ honban a’ külföldiek bírnak, és visszahono­­sitása után csak azokat gyakorolhatja, mellyek részére a’ visszahonositás után nyiltanak meg.“ Szemere B. a’ 18-dik §-ban fekvő elvnek egész megváltoztatását tartja szükségesnek, mert a’ honpolgár­ság’ elvesztése sok esetben nem lévén bűnnek büntetése a’ 18 ik §’ rendelkezésével nem juttathatik. Uj szerkeze­tet ajánl tehát, melly következő : „Ki honpolgárságát elvesztette, birtokaira, követelé­seire és megnyilt örökségére nézve csak azon jogokkal bir, mellyekkel e’ honban a’ külföldiek bírnak. De a ki a’ 16-ik §-asban körülirt oknál fogva veszti el honpolgár­­ságát, és mint bűnös el is marasztaltatok, az minden bir­tokjogát elvesztette. Az uj szerkezet’ első része közakarattal elfogadtatott. A’ második pedig, Tarnóczy K. nyitrai követnek azon ellenvetése’ folytán, hogy illy rendelkezés a’ nóta’ és crimen lacsae’ büntetésére nézve hozandó törvénynek praeoccupálása lenne, ’s a’ polgárisultság’ je­len állásában még e’ bűnökre sem szeretné a’ műveit nem­zeteknél sehol sem divatozó, igazságtalan ’s az ártatlan maradékot sújtó birtokvesztést kimondani — kihagyatott. Következik ezután a’ külföldiekről szóló III - ik fejezet, Szemere B. újabb szerkezete szerint, melly a’ röpivek’ 51-ik számán foglaltatik: 19. §. „Rabszolga, azzá bármint lett légyen, a’ hon­ földére lépvén, szabadságát azonnal viszszanyeri.“ 20. §. ..A’ hon’ határain kívül lakó, avagy a’ honban ideiglen tartózkodó külföldi’ irányában, megtelepedett külföldinek tekintetik az, ki folyvást benn lakván, állandó megtelepedése szándékát a’ 11-ik §. szerint az illető tör­vényhatóságnak bejelenti.“ 21. §: „A’ megtelepedett külföldi űzhet önálló mes­terséget, műipart, kereskedést, művészetet’s általában mindenféle kereset ’s élelem módot, azon föltételek’ telje­sítése mellett, mellyek a’ honpolgárokra nézve megkí­vántatnak.“ — Ezekre észrevétel nem létetvén, a’ szer­kezet megmaradt.“ 22. §. ,,A’ megtelepedett külföldi képességgel bir, házat ’s gyárépülethez szükséges telket szerezni, de föld­birtokot csak haszonbérben tarthat, más czimmel nem, azelőtt meghonosittatnék. Ki honosítása előtt földbir­tokot ezenkívül más czimmel tart, bárki által teendő fel­jelentés’ nyomán, az illető törvényhatóságbeli tiszti ügyész köteles ellene szóbeli pert indítani, ’s ha honositási bizo­nyítványát előmutatni nem tudja, a’ birtok az 1836 : 15. t. sz. szerint részenként is eladatvan, ára felében a’ tör­vényhatóság’ házi tárának, felében az országos pénztárnak javára fordittatik.“ „Ha pedig örökség­ utján szállana földbirtok külföl­dire, azt tartozik egy év alatt honpolgárnak eladni, mit ha nem tenne, a’ fönnebbi módon eladatván, az ára fog az örökösnek általadatni.“ Ezen szakasz’ tartalmát illetőleg egyik indítványt , a­z 1 (Soprony) tévé, azt javasolván, hogy a’ megtele­pedett külföldi haszonbérben se bírhasson jószágot. Ezen indítványt azzal támogatá a’ követni, hogy a’ szerkezet­ben megengedett haszonbérlési képesség kijátszásokra ve­zethetne, ’s illy ürügy alatt jószágtulajdont lehetne sze­rezni ; továbbá, hogy a’ haszonbérlő jövedelmeket hozna a’ haza’ földéből, halott honpolgári kötelességeket, p. o. katonáskodást nem teljesítene. Pártolok O­r­g­y­a­y T. és J­u­s­t­h J. a’ kijátszások’ megelőzése’ tekintetéből. Ha ugyanis haszonbér’ ürügye alatt földbirtokot lehet szerezni, azon törvényrendelet, miszerint külföldinek fek­vő birtokot szerezni nem szabad, egészen sikeretlen lenne. — Tarnóczy K. Remélé, hogy az ilvén kijátszás nehezittetni fog a’ telekkönyvek’ behozatala által, ’s ezért nem akard a’ külföldieket, kik legnagyobb haszonbért fizetnek, a’ földesúr’ kárára kizárni. B­ó n i­s L. azért, mert itt ott visszaélés történhetik, nem szeretné gátolni azokat, kik bona fide akarnak bérleni. Szentkirályi M. a’ sopronyi indítványt a’ tulajdoni jog’ korlátozására vezetőnek látja; azonban az előfordulható kijátszásokat lehetőleg meggátolni szinte szükségesnek tartja. A’ két különböző véleményt egyetlenegy szónak közbevetése ál­tal gondolja kiegyenlíthetni, t. i., ha a’ haszonbér’ elébe ez tétetik: „t­i­s­zta.‘‘ — A’javaslat elfogadtatván, a’ szer­kezet­e’ szerint fog módosíttatni. A’ másik indítvány Kende Z­s. szathmári követé volt, ki a’ gyárosoknak gyári haszonvételre engedett bir­tok’ maximumát 100 holdban kívánta meghatároztatni; ez azonban nem látszott részvétre találni. Harmadik indítványt Pázmándy D. (ker. elnök) a’­n­nak második részére, t. i. a’ földbirtokot már ekkorig szerzett külföldieket illetőleg kimondott szigorú rendel­kezésre nézve jőn. Véleménye szerint, a’törvénynek visz­­szaható erő nem adathatván, azokra nézve, kik törvényen kívül fekvő birtokot, egész nagy uradalmakat vettek össze hazánkban, kell ugyan rendelkezés, de a’ szerkezeti javaslatnál, miszerint birtokaik rögtön eladatnának, mégis valami lágyabb rendszabályt óhajt; és ugyan : bizonyos határidőnek megalapítását, melly alatt birtokaikat benn­szülötteknek eladhasssák,’s melly alatt,ha el nem adnák, ak­kor azután minden kímélet nélkül ki fognának becsültetni. — Lónyay G. az absentistákról ’s külföldiekről kü­lönböző rendelkezést tart szükségesnek; ezekre nézve el­­mellőzhetlen feltételnek tartja, hogy, ha fekvő jószágot akarnak birni, az országba jöjjenek lakni. — Erre Sze­mere B. megjegyzé, hogy ezen eszme a’ szerkezetbeli „megtelepedett“ szóban már ki van fejezve. — P­á­z­­mándy D. Tovább is sürgetvén indítványát, megemlítő, hogy p. o. a’ belga király ’s Lippe­ig milliókra menő ér­tékű uradalmakkal bírnak hazánkban, mellyeket tőlük egyszerűen elvenni nem lehet. Erre nézve hát külön ren­delkezést tart szükségesnek külön szakaszban. Miután to­vábbá a’ házi adó csak a’ jelen szükségek’fedezésére szol­gáló forrás, a’ házi pénztárt capitalizálni nem akarja, ’s a’ kibecsülésekből befolyó pénzösszegeket, mellyek tetemes­bek lehetnek, csupán az orsz. pénztárba óhajtaná tétetni. — B­ó n i­s L. Onnét indulva ki, hogy a’ kik a’ jószágo­kat ekkorig szerezték, jóhiszemben szerezték, nem lát más módot, mint vagy azt kívánni tőlök, hogy az országban bennlakjanak, vagy progressiv adót vetni reájok.—Kend­e Zs (Szatmár): Minden ember csak honpolgár vagy kül­földi lehetvén, a’ zsidók, kik nem honpolgárok, a’ külföl­diekkel egy tekintet alá jönek, mégis tömérdek zálogbir­tokot tartanak kezükben. Erről is rendelkezni kellene. — R ó n a y J. (Csanád) és M o c­s o n y i P. (Torontál). a’ külföldiek’ kezén levő birtokot az adó’ minden nemei­vel kivánák megrovatni. — Milkovich A. (Komá­rom). Nem lehet mondani, hogy a’ kik birtokaikat a’ törvény ellen vették, jóhiszemben vették volna, mert a’ birtokképesség csak honfiakra terjed ki; arra is van példa, hogy a’ törvény visszahatólag rendelkezett, p. o. a’ pipi dézma’ tárgyában. Erre nézve mulhatlanul szük­séges szigorúan rendelkezni, mert különben elárasztatunk idegenekkel, kik a’ külföldön olcsó kamatlábra szerez­hetvén pénzt, a’ magyar birtokot összevásárolják ; határ­idő kell tehát, melly alatt vagy ide jöjjenek lakni, vagy 57 120

Next