Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-06-30 / 95. szám
tilom hiszékeny , vagy nehézhitű kedélyek megnyugtatóira, azt tagadni nem lehet. Országgyűlésünkről tehát, mint úgyis utósáról a Királyhágón tud, alig írhatok többet, mert a végsanctió leérkezvén nem marad egyéb hátra, mint azt berekeszteni. Sem csekély aggodalmat szülnek itt, mindazon vészteljes zavargások, mellyek sokkal messzibb nyúlnak , ésokU-1 tám.asb hálózatot képeznek, mint azt első tekintetre hinnék. Nem tudom, meglepetten úgy, mint engemet és sokakat, amint nevezetes csodás jelentőségű volt ez évi máj. 15-ik napja. Csodás nemcsak azért, mivel annyi helyt történtek e napon nagyfontosságú dolgok, hanem mivel ,ez őneki i "t a pánszláv mozgalmakban is mutatkozott. Ugyanis máj. 15-én Páriában communisticai forradalom Bécsben forradalmi demonstrációk ; Berlinben lázongás, bár csekély; Nápolyban vérengzés , Kárlovicz an ilii gyűlés, Suplikácz megválasztása, s a balázsfalvi orosz szellemű úgynevezett nemzeti gyűlés. Mindez máj. 15-kén, mi ha véletlenül történt is , annyit mindenesetre tanúsít, hogy a mozgalmak irányában nem csekély öszhangzás van , s V . - ré igasb alapon állnak, mint azt sokan hiszik. A napokban — mi szerint — Topánfalván Abrudbánya közelében, mintegy 3—4000 oláh gyűlt öszsze fölfegyverkezve, kaszákkal, láncsákkal, sőt részben lőfegyverekkel, s miután — nem tudom — egy vagy két székely század e zavargás lecsillapítására indult: az oláhság egy evély utat, mellyen a székelyeknek az erdőségen átjőni kellett, elállóit, azon szándékkal, hogy a székelyeket semm vé tegye, mi nem leendő lehetlen; de a székelyek megtudán a dolgot, háromfelé váltak , egy része z után maradott, csendesen és vigyázva haladván előre, míg a más két osztály jobbra-balra, az oláhság háta mögé vonult. Mikor a lesben álló oláhok észrevették, hogy a jobbrabalra fegyvereikkel czélzó székelyek előtt tervök el van ' 1'"-s hátra húzódtak , hol a székelyekkel találkozván, körülfogták. Nem tudni szándékosan, vagy véletlenül az oláhok egyik évfegyvere elsült, s egy székely halva rogyott le s mire aztán a székelyek fölbőszitve rohanták meg az oláhokat, ki e hirt állítólag az ottani járásbeli szolgabirótól hallá, mondja, mikép majd 300 oláh esett el, s szint annyi, vagy több sebesült meg, mig az egész megmaradt sereg az erdőségbe szétszaladt. F., a hír. A valóság alkalmasint kevesebb ennél, de nővérdca l.A n ] senki sem kétkedik. Szomoru , hogy a bujtogatók ármányai illy végletekre vitték a dolgot, s hogy ennyi vérnek kell minde ok nélkül , épen akkor folyni, mikor az egykori úrbéres osztaynak, annyi oka van örülni s kibékülni. ■bU (miket jókor megjósoltam az erdélyi hírlapban), ujtogatók által fölidézett lumenidák, szövétnekeket elébb fordítják vissza azokra, kik e kárhozat mondi,fönt, azt gyanítják. Sok helyen a nép igen így van azok ellen ingerülve , kik őt illy örvénybe sodorták , s e hydra mégis mozog, ez, egy megyében a nép mindeddig annyira föl van az egykori óldeaurak elln bőszitve, miképpénzért sem dolgozik, sőt ha idegen jő, ki pénzért kész dolgozni, azt vagy elűzi , vagy főbeveri. Hunyadmegyében például, wr.’ része az egykori jobbágyoknak, hetek óta magának sem dolgozik, a a nélkül, hogy okát tudná adni, valami panrettegés tartja zsihadtságban. Ne mondjuk, hogy a nép műveletlen, b az oka mindennek. Mondjuk ki egyenesen, hogy vannak korszakok, hol a legmiveltebb osztály is képes fanatizáltatni magát, s hogy a fő- és egyedüli hiba azokban van, kik a népet elkábítják, s értelmét összezavarják. A dolog ott áll, hogy ha az idei termés valamikép megcsalja a várakozást, éhségtől s ennek következtében a legféktelenebb kihágástól lehet tartani ; hacsak jókor, mint azt nem egy illetve indítványozta, magtárakról nem gondoskodandunk. — Jósika Miklós: Hazai mozgalmak: Uj igáról, jun. 26-án. Újvidék városa utczáit magyar. H-i Véet Tvér borítja. Mára lévén a Töves Választás kitűzve , már rel-el jókor nagyszámú vegyes népcsoport gyűlt öszre a zöldkoszoru vendégfogadó előtt. Az udvarban épen üdülőtérben levő behányó-kéri táborbeli nemzetőrök kocsija mellé gyülekezve, némelly magyarok és ráczok egymással szóváltásba ereszkedtek. Jelesen a magyarok által szemökre bínyatott az utóbbiaknak , miszerint fegyveres szerbeket rejtegetnek pinczéjeikben. En, a lárma mind hangosabbá kezdett válni, s az ugyanazon veséglőbenszállást tartó állolmi biztos két tanácsbelit magához hivatott. Az ezek által ott tanács folytában, a nép a köntválasztásra a város ráhivatott, s ez által a lárma kissé csillapult. — Alig áll azonban úgy fél óra, midőn ismét iszonya zaj támadt, int. állittatik : bizonyos Szabó János bevü magyar ember oerbbel valami bolt előtt összeveszvén, vere ! ! Ezt a városháza s vendéglő nőtt álló népel m n, ede ruhául, s iszonyú nagy rudakkal, fejlett szakétákkal, a nevezett magyart űzőbe vet a . Vöserházba menekülőt — berontván reá azzsával agyonverték. Ákrodalmi biz s Csernovics -m ekkor a bőszult nép közé, s igyekezett azt * Uosizas köztükléte után sem boldognl velök. ^ 1 Ekkor már a harangok félreverettek. A pinczékben csakugyan elrejtve volt fegyveres szerbek előjöttek , s a vérszomjuhozó nép közé vegyültek. Igen sok ráczok s ezek között nemzetőrök is saját s hivatalos fegyvereikkel a piaczra tódultak , s elkezdették gyilkolni a megkerithetett magyart és németet, személy válogatás nélkül. —Borzasztó jelenet! egy szegény, közel 56 éves német vándorló mesterlegény, senkihez nem szólva, senkinek nem ártva, midőn a borzasztó eseményeket egykedvűleg nézné, tulajdon szemem láttára veretett agyon a többször nevezett vendéglő ablaka alatt, több mint 50 iszonyú nagy rudakkal s mindenféle más fegyverekkel fegyverzett bőszült tömeg által. Hasztalan emelték égfelé rimánkodó kezeiket. Midőn a vérszomjazó tömeg már martalékot a piaczon nem talált, sorba járta az utczákat, s a merre magyar vagy németre akadt, azt iszonyú dühösséggel agyonverte ; részint agyonlőtte; sőt az igen derék nemzetőrök két magyar embert s két tejes sváb asszonyt szuronyaikkal szurkáltak — százszorosan sebesitve — halálra. Mindenütt hallatszott az utczákon az iszonyú orditás, lődözés segitség utáni kiáltozás. S mégis—jóllehet a városban két század dragonyos fekszik, s a vár alig ezer lépésnél több— segedelem sehonnan nem jött. A nemzet ügye el van árulva (?) jóllehet minden dologba látó, láthatta a véres hosszuforralást ; nem hogy mindenfelől katonaság huzatott volna Újvidékre s közelébe , hanem még az Újvidéken volt Ferdinard d’Este zászlóalj is Újvidékről Temerinbe s Járekre küldeett ki. — Tovább két óránál tartott az iszonyú gyilkolás s utczáról utczára orditozás. Hányan gyilkoltattak meg ? bizoyosan nem tudom; úgy hiszem sohasem is fogja a világ megtudni. Annyit bizonyosan tudok, hogy tizenkettő meggyilkoltatott , kik közül négy agyonlövetett, nyolcz pedig iszonyú barbarismussal veretett agyon. A halálra sebesittettek s könnyebb sebeket kapottak is — kiknek sikerült elszaladni — sokan vannak. — Fiatal gyerkőczek is szerepeltek ezen borzasztó embervadászatban. — Délfelé a gyilkolás megszűnt; délután a nemzetőrök és pedig mind a magyarok és németek, mind pedig a gyilkolásban jeleskedett ráczok is kiállíttattak; egymástól azonban dragonyosok által elválasztattak. A péterváradi várból két ezer töltés adatott a nemzetőrök Beámára, s ez — a helyett, hogy a vérengzésben résztvettektől a fegyverek elszedettek volna — különbség nélkül köztök kiasztatott. — Egy székely, — Oravicz a bányaváros , junius 25-ikén. Fehértemplom megadta magát,az ilir felkelők mintegy 2000 főnyi, Fehértemplomtól 12 órányi távolságra levő Vracsovgaj helységben toborzó csapatának. A fehértemplomi közel 1000 főnyi német és oláh nemzetőrség, király és alkotmányhoz hűn ragaszkodva, és legszilárdabb védelemre szánta el magát. Sajnos azonban, hogy az ezred parancsnoksága, a fehértemplomi sefmtW, fazalírg^a«am^^^ Fehértemplomnak indított 2 század sorkatonaság visszautasítása s általános tétlensége által, a pártütők merényeit egyenesen előmozdította. És pedig annyira, hogy az eleinte csak 2 — 300 száznyi csapat, vagy 2000 főre szaporodott, s Fehértemplom irányában pusztitási fenyegetésekkel fellépett. Végre ez magát ellentállásra elegendőnek nem érezvén, alkudozásra lépett. Ennek nyomán ez ezredbeli 3 álgyu, 215 d. puska s a városban való felvételük és szállásolásuk kiköttetett. Oravicza a többi bányatelepekkel ezen vészes időben szintén nem maradt tétlenül. Nemzetőreink összes száma az 1400-at megüti. Ez a legjobb szellemtől áthatva, a telepek védelmét minden erővel eszközölni elszánta magát. Volt is ám bajunk már eddig is elég. A vracsovai tábor csak 2 órányi távolságra esik tőlünk, a minduntalan érkező hírek, hogy Oraviczát is elfoglalni szándékolnak az ikrek, hogy Oravicza felé útban vannak, hogy Moldova-bányát fenyegetik, stb. a 700 oraviczai nemzetőrt éjjel-nappal talpon tartották. Most két napja, hogy bizodalmunk nem csekély emelésére, a föntebb említett s Fehértemplomnak szánt két század sorkatona hozzánk érkezett. Azonban annak felét s 50 önkénteseinket ma éjjel Moldovabányára kellett küldenünk. Ezen bányatelep, mint a végvidéki határhoz legközelebb fekvő hely, megadásra felszólittatott. — Mire fog még az vinni? nem tudjuk. Azonban egykönnyen meg nem adjuk magunkat, s intézkedések tétettek, hogy megrohanás esetére, a vidékiek is siessenek segítségükre. Említésre méltó, hogy miután néhány nappal ezelőtt, egy megrohanási hírre a vészharang megkondult, s a nemzetőrség éjféli álmából felvezetve , a várt ellenség eleibe indult, Majdon nevű közel levő oláh helység is segítségünkre sietett, szívemelő , örvendetes jelenetet nyújtott, az egyedül rudakkal, kaszákkal , vasvillákkal a hasonvédszerekkel felfegyverzett tömeget, testvéri rokonszenvvel felénk sietni látni. Ez alkalommal meg kell említenem , hogy — egy némelly községet kivéve , a környékünkön levő oláh lakosság határozottan a magyar párthoz kezd szólni. Ezt nemcsak magánosok igyekezetének, de főleg a g. n. e. esperességeknek s Murgu körútjának köszönhetni. Eddig túl nem lépték vidékünkön az ilirek a végvidék határát, de a legújabban érkezett hir után, mellyről azonban kezeskedni nem merek, elhagyák Vracsovgaj melletti táborukat. Utjokat Alibunár felé a végett vették, hogy magukat Nagy-Becskerek és Kikinda felé húzva, részint nagyobb erőt szerezzenek , részint egyesülésüket a többi felkelő csapatokkal eszközölve, képesek legyenek Temesvárt kezükbe keríteni. — Szabolcsból, jun. 24. Folyó hó 19-én s több napokon tartatott választmányi ülésben, szóba hozatott az eddigi privilegiált osztályról a ministérium felszólítása folytán kényszerítőleg kivetett 61.000 pftnak ollyformani behajtása, hogy az ekkor fizetett mennyiség a jövő évi adóba az illeték- nek betudassék. Kik a véleményt pártolták, úgy gondolák, hogy az eljárás szigorúsága ekkép enyhíttetvén, e rendszabály isradiót nem szülne, s általa a befizetés is könnyíttetnék. De a választmányi tagok többsége előtt a következetesség szempontja nagyobb tekintetűnek látszott, maradt a régi végzés. Zágráb megyétől valami illr levél jött hozzánk, némelly pánszlávok befogatását panaszló. Eredetiben a ministériumhoz felterjesztetni rendeltetett. — A választmányi tanácskozásokba némi panaszhangok is vegyültek. Szabolcs megye lelkesen toborzott; önkéntesei igen számosak: a mégje fej .,s sereghez, mellynek soraiban igen sok mivelt egyénig tartátik, tisztekül s altisztekül, bár ideiglenesen, külmegye neveztettek. Némellyek ezt nehezen vették, de a többi nem kívánt ez által mintegy bizalmatlanságot mutatni az uj kormány iránt, s bizos várja a megye fiainak alkalmaztatása Zalamegye választmánya Nyíregyházának is megküldé azon levelét, mellyben a hatóságokat a ministérium iránti bizodalom-nyilvánitásra felszólítja. E levél a város közgyűlésén olvastatott fel. Egy részről finom korteskedésnek neveztetek a ministérium mellett, miért is némellyek azt félretétetni kívánták. Elnök polgármester , közelebb elválasztott követ, nem nyilatkozott, s már a többséget e vélemény mellett k is mondá , mire többen felállván, a bizodalom többséggel megszavaztatott , s jegyzőkönyvbe iktattatott. Nyíregyházán „Márczius Tizenötödike“ értelmében radikál párt nincs, bár a fentebbi esemény némileg e gyanút látszatik gerjeszti. Jó megfontolni a haladás és szabadság minden barátjának, miszerint a radicalizmus hazánkban kétféle irányt vesz,ez egyik az ország bonyodalmainak szándéklott nevelése által a gyökeres rontás, a másik a gyökeres javítás erélyes folytatásának s megszilárdításának iránya. — Vidliczkai József. — Biharmegye, Hosszupályi kerületben , valamint az egész megyében, ma jun. 26-án kellett volna a követválasztásnak lenni. Jelöltek voltak id. Fényes Károly és Irinyi József. Az első egyszerű becsületes ember, régi táblabirája a megyének. Ellene semmi más panasz, csakhogy már igen idős ember az új pályán. A másik közönségesen ismere van a hazában. A többség szembetűnő volt Irinyi mellett, egyszerre azonban szavazás közben perpatvar támad a korcsmában, egy pár embert keményen megvéreztek. Némellyek állítják, hogy a kevesebbségben levő fél kezdte a perpatvart, miután a rendes után már győzelmet nem remélett. Igaz-e ezen állítás, majd a viszgálat fogja megmutatni. Tudósítót maga nem döntheti el. Ezután zavar keletkezvén, a választás mind a két fél megegyezésével elhalasztatott, a megyei irottmányhoz jelentés fog létetni, s uj határidő kívántabb. Képzelje ön, némellyek olly képtelenségekkel korteskedT’ Irinyi ellen, hogy ő a király ellen van , communista, a ministérium minden után azt akarja, hogy csak ő ne legyen. Mit mond ön ezekhez ? *) — H. — Vágvecse, jun. 24-én. A vadság legnagyobb - - - .... . . borzasztóm színben tűnik fel a láthatár. Itt vérbe borult el, jajgatással párosult káromkodás, végkötségi orditozás. Amott a vérszomj legiszonyatobb alakot von magára. Fegyverrel rohanja meg a nép egy része a másik fegyvertelen részt. Véres polgári harcz van előtted, s ha kérdezed mi az, mi olly kebellé- szitó? Politikai jogokat gyakorolni jött össze a nép, követet választani. Egy hazának fiai, egy a hely, hol születtek, egy a göröngy, mi eltakarja őket, de elvük különböző. — Mindezt híven, mint történt , szándékom előadni. Engedjen ön tért becses lapjaiban. , Mai napra határoztatok a nyitramegyei követválasztás Egyik választókerület főhelyéül Vágvecse tűzetett ki. — Az elvek — sajnos — még e kerületben nem egyeső. Két egyén jelöltetett ki a nép által követnek. Rudnyánszky János s Keresztury József, a „Jelenkor“ leendő szerkesztője. Mindkét részről történt korteskedéseket, mellyek itt capacitátió név alatt történtek, nem említve, s a terv kivitelére használt gyanusitgatásokat elhallgatva, egyedül a mai történtekre szorítkozom. 17 órakor láttuk már szállingózni K. J. követjelölt pártbelieit. Cz. Am. idevaló közbirtokos laka volt e párt gyűl pontja . B. J. követjelöltje 8 és 9 óra között zászlókkal gyülekezett tömegük , állapodási helyük Sz. F. szinte id. való közbirtokos laka volt. Váruk mind a két rész prbékéit. Ez alatt R. J. pártja csábitgatáshoz fogott nyil s Mocsonakról jövőknek, kik R. J. párton voltak, t.hát állotta, — itt az összeütközés egyed csak a part/ő i , erélyes fellépése következtében maradt el. — Midőn a két párt egésznek találta magát s telji . . a . J. párt ' döttséget küldött a választási elnökhöz, / megjelölteket nyilvánitani. E küldöttség zászlóval „Ruruvánszky -J. . . felírás alá távozott a tömegtől. Midőrz elnököt akarták, K. J. párttól megtámadtatván, Jádójuk tőlök ejtetett, s nagy győzelmi büszkeséggel életérett, volt később mutogatván ingerkedésül. Csak gyors AVáu, köszönhették kikerülését a nagyobb veszélynekk: az összeütközés előidézésére a második ing . Erre a párt főnökei közül — a küldöttség meg érté- t a *zélve . ■ sőt megtudni, Turcsányi Ede a K. J. p.ot*n. r.y..rgftltőt csak lova gyorsasága szabaditá meg a U . ül. ■ éptől. Újra küldöttek neveztettek, kik békevei kocsin alvatikkát elvégezvén, visszatértek. — R. J. pártja ekkor élt Kit legnagyobb csenddel s óvatossággal a választási helyre, mit már rég K. J. pártja elfoglalt. Itt a legnagyobb feszültség vala észrevehető — okuk feszülteknek lenni volt. A választási gyűlés elkezdetvén, szónokolni akartak többen , de a harsogó éljenek nem engedtek senkit is szóhozatni. Lecsillapodván kis időre a zaj , az elnök megkezdettnek nyitkoz . M m m *) Mi bizony csak szánakozunk Irinyi ellenpárba torséin, kik olly nyomora hazugságokhoz folyamodni... «¡/y olly egyén ellen, kit a kiküzdött rendszer fentartiUv.'.ot régi rokonszenv köt. — Szerk. 604