Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-01-13 / 1017. szám

Csütörtök­ tOlf. Januarius 13. 1848* .Megjelenik c­ lap m­nden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boriték nélkül 5 ft; postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani-utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történtek. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek 1 helyéért 5 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számíttatik. TARTALOM. Országgyűlés. Pótlékközlés. (Kossuth’ beszéde az adóügyben). A’ dec. 17-ki ker. ülés’ vége. Tör­vé­n­y­ha­tóság­i dolgok. Győr (közgyűlés). Verőcze (czáfolat). — Figyelmeztetés a’ drámaírókhoz. Kül­föld. Hirdetések. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. ORSZÁGGYŰLÉS. Pótlékközlés. Kossuthnak a’ dec. 2-ki ker­. ülésben, a’ közteherviselés’ tárgyában mondott beszé­dét , ígéretünk szerint, pótlékul itt közöljük. „Es lévén elvben fogadva, hogy a’ nemesség a’ házi adóban résztvegyen, ’s az ország’ sürgető szükségeinek fedezésére, szintúgy a’ nemesség’ hozzájárultával, országos pénztár alkottassák ; legközelebbi feladatunknak azt vé­lem tenni, hogy gyakorlati kivitel’ tekintetében olly irányt vegyünk , ’s olly módokat állapítsunk meg, miszerint a’ dolgot a’ tehetségig acceptábilissá tegyük, az aggodal­makat lecsillapítsuk,’s minél nagyobb megnyugtatást esz­közöljünk. E’ szempontból indulva, mindenekelőtt megjegyzem , hogy ha minden ember, ki mindenek felett az országos pénztár’ eszméjét kedvelli, olly őszintén ’s minden tarta­lék-gondolat nélkül segédkezet nyújt a’ házi adó’ közös viselésének életbeléptetésére, mint a’ minő szives kész­séggel nyújtok én , ki a’ nép’ rendes közterheiben meg­­osztozást vallom a’ dolog’ alphájának, — segédkezet az országos pénztárnak lehető legkevésbbé terhes ’s leg­­czélszerűbb módom­ létrehozására, úgy a’ sikerre sok va­lószínűséggel számíthatunk. — Ellenben, ha valaki a’ házi adónak a’ részletekben megbuktatásán iparkodnék , azon kinézésből, hogy a’ házi adó báni részesüléstől megment­vén a’ nemességet, ez által majd az országos pénztár’ ke­resztülvitelét megkönnyíti, számvetésében mondhatlanul megcsalatkoznék, ’s épen ellenkező eredményt idézne elő, mint a’ mellyre számított, és nagyon súlyos felelősséget venne magára; mert compromittálná Magyarország’ bé­kés átalakulását, compromittálná különösen a’ nemesség’ politicai jelentőségének fentarthatását, mivel ennek föl­tétele nem a’ puszta ephemér fizetés, hanem az adómen­­tességrőli lemondás, ez pedig soha többé egyedül a’ ne­messég’ kezében nem lesz annyira, mint most még van, mert most még a’ nemesség úgyszólván az egyedüli té­nyező; de az többé illy egyedüliségben sohasem leend, miután vannak tényezők a’ küszöbön zörgetők, mellyek­­nek bebocsátását többé nem lehet feltartóztatni. Szükségesnek tartom megmutatni, hogy a’ házi adó­­bani részvétnek akadályozása nemcsak nem könnyítené az országos pénztár’ keresztülvitelét, hanem nehezítené, sőt alkalmasint meg is buktatná. A’ kik ellenkezőn gondolkoznak, arra­ építik reményü­ket, hogy az országos pénztárra 43 megye szavazott, míg a’ házi adóra csak 29. — Ne hagyjuk magunkat ez által csalódásba vezettetni , hanem elemezzük egy kissé a’ dol­gok’ állását. Az adó’ kérdése az utóbbi időkben kétségtelenül so­kat fejlett, ’s ez olly dicsősége a’ magyar nemességnek, minővel más nemzet alig dicsekedhetik. A’ szabad Bri­tanniában a’ közszabadság, a’ kifejlett népszellem, a’ sza­bad sajtó, a’népgyűlések, az esküttszékek által védett személyes bátorlét ’s a’ népnek politicai jogokban osztá­lyossága , minélfogva minden reformnál milliók’ erkölcsi erejére lehet támaszkodni, a’ békés izgatás’ kezeibe nem olly tompa fegyvereket nyújtanak, mint minőkkel mi bí­runk ; és mégis, tekintsük bár a’ rabszolgaság’ eltörlését, a’ catholikusok’ emancipátióját­, a’ parlamenti reformot, a’ gabnatörvények’ megdöntését ’s más hasonlókat, min­denütt azt látjuk , hogy 25—30 év kellett egy-egy nagy kérdés’ keresztülvitelére; pedig ott e’ kérdések’ eldönté­sében szavuk volt azoknak is , kiknek érdekei a’ rabszol­gatartó gyarmatbirtokosokéval, a’ korhadt városok’ befo­lyásával és a’ gabnatörvények’ védelmezőivel ellentétben állottak , O’Connell’ szavába pedig a’ népgyűlések’ mil­lióinak mennydörgése vegyült. Nálunk az adómentesség’ megbuktatásában csak az adómentes nemesség volt az egyedüli tényező, ’s mégis egy pár év alatt annyira ju­tunk , hogy a’ legközelebbi időkben, a’ kérdés már nem az volt a’ pártok között: fizessünk-e vagy nem ? hanem csak az: mikép’ és mire fizessünk ? Az úgynevezett conservativ párt azt mondá : ne osz­tozzunk a’ nép’ terheiben, hanem teremtsünk országos pénztárt, miszerint a’ közvagyonosság előmozdittatván, a’ nép könnyebben bírja közterheit. Az ellenzék pedig — mellyhez tartozni dicsőségemnek vallom — azt mondá: három nagy akadálya van hazánk’ jövendő biztosságának , nyugalmának ’s boldogságának: 1) hogy a’ közterhekben a’ nemesség a’ néppel nem osztozik; 2) hogy a’ népnek legnagyobb része a’ nemesség’ ro­botozó jobbágya; 3) hogy a’ nép semmi politicai jogokkal nem bir. Mig ez igy marad, addig Magyarország’ békés átala­kulása ne mondjam veszélyeztetve van, de legalább ve­szélyeztetve lehet, ’s minden esetre bizonytalan, ingatag állapotban van; a’ kérdés’ sarka tehát nemcsak a’ körül forog, hogy fizessünk, hanem a’ körül, hogy közös teher­viselés’ alapján fizessünk , ’s országos financziánknak ál­landó szilárd talapot rakjunk. Meg kell tehát osztoznunk a’ nép’ fennlevő terheiben; mert ha ezt nem tesszük, az országos investitionális pénztárt sem alkothatjuk a’ közös teherviselés’ bázisán; miután azt csakugyan senki sem ta­gadhatja, hogy új terhet a’ népre nem róhatunk, hacsak fennlévő terheiből le nem veszünk. Ez volt a’ pártok’ állása. És már most tájékozhatjuk magunkat a’ 43 és 29 voksnak valódi értéke iránt. Miért volt a’ házi adóra csak 29 megyei szavazat ? Azért, mert a’ conservativ párt, kevés dicső kivétellel— hova például Baranyamegye ’s követe tartozik, — az országos pénz­tár’ eszméjét a’ házi adó’ eszméjével ellentétbe helyezé, ’s ennek megbuktatásával gondolá az országos pénztár’ ke­resztülvitelét biztosítani. Ellenben miért van az országos pénztárra 43 szava­zat ? Azért, mert azon ellenzéki megyék közül, mellyek az adó’ eszméjét általában el nem vetették, az országos pénztár’ eszméjét a’ házi adóval ellentétbe sokan nem helyezék. Mi akarunk országos pénztárt, de közös teher­viselés’ alapján; ez pedig lehetlen , ha a’ nép’ fennlevő terheiben vagy egészen — a’ mint megyém óhajtja — vagy legalább a’ házi adóban — mint a’ többség akaró — nem osztozunk. Azon többséget tehát a’ mi szavazataink teszik olly nagggyá, nélkülünk nemcsak olly nagy nem volna , de sőt alkalmasint kevesebbségben volna. Igen , de kö­zöttünk sokaknak föltétele a’ közös teherviselés, ennek pedig muldatlan alapja legalább is a’ házi adó­­bani részvét; különben a’ közös teherviselés lehetlen; nekünk pedig más alapon országos pénztár nem kell; mert mi nem akarjuk, hogy az országos pénztár’ terhét egye­dül a’ nemesség viselje; mi az istentől megátkozott sub­­sidium’ rendszerére nem szavazunk. Vigyázzanak hát, kik a’ 43 voksba vetik számvetésü­ket; meg ne támadják a’ mi hozzájárulásunk’ alapját, melly a közös teherviselésben ’s ez viszont a’ házi adó­­bani részvétben áll; mert ha alólunk ezen alapot ki­rántják, az országos pénztár’ eszméje is összerogyik. Ollyan dolog ez, t. R..­ hogy itt condinált erőkre van szükség; itt minden párt elég erős buktatni, de egyik sem elég erős valamit keresztülvinni. Vigyázzanak hát!­el ne dobják segéderőnket a lapunk’ megtámadásával, mert alkalmasint magokat buktatnák meg, ’s szegény hazánknak véletlen kárt okoznának. De meg kell mondanom : miért nem vagyunk mi az istentől megátkozott subsidiális rendszer’ barátai.—Nem­csak azért, mivel ez a’ nemesség’ ’s nép’ érdekeit ki nem egyenlíti, hanem ezen felül még materiális számvetésnél fogva is, azért t. i., mert subsidiális rendszer mellett vagy a’ nemesség bonyolittatnék megbizhatlan folytonos direct terhekbe, vagy pedig a’ közszükségek maradnának ellát­­tatlanul, és egy rendezett financziális állapothoz, melly állandó, biztos, folytonos jövedelmeket föltételez, egy lé­péssel sem volnánk közelebb, mint most vagyunk. —Meg­mutatom. A’ subsidiáris rendszernek természetes iránya a’ direct kivetés. Tegyük föl, hogy a’ nemesség el van határozva, most összesen évenként 3 milliót megajánlani. Ezt ter­mészetesen nem fogja tenni örökre, hanem csak a’ legkö­zelebbi orsággyűlésig. — Tehát három év múlva ismét ott leszünk, a’ hol ma vagyunk, megint kérdéssé válik: aka­­rand-e újra ajánlani vagy nem? jöhet közbe háború, jöhet közbe ínség, nagy elemi csapások, ellenszenves politicai agitátió ’stb. — és három év múlva országos pénztárunk megint üres. És vagy csak igen keveset tettünk, vagy a’ mihez hozzáfogtunk, félbenmarad, teng, pangásnak indul, semmivé lesz. — Ez az átka a’ subsidiális rendszernek, mit egész históriánk a’ borzadásig igazol. A’ subsidiális rendszer nem teremtvén folytonos országos pénzerőt, mellyből évenkénti közszükségeinket fedezhetnek, termé­szetesen oda vezetett, hogy ha valamit létrehozni akar­tunk, nem évi költségfedezést, hanem tőkéket ajánltunk meg, és subsidiáris rendszerrel másként nem is tehe­tőnk, így tettünk a’ nemzeti színházzal, igy a’ museum­mal, igy mindennel. Ebből aztán kettő következett. Elő­ször az, hogy parányi eredmények végett roppant tőké­ket kellett fizetnünk, p. o. a’ végett, hogy a’ színháznak évenként 12—16 ezer forint segítsége legyen, fizettünk egy millió váltóforintot; ’s másodszor az, hogy ha aztán a’ fizetett tőke mégis kevésnek mutatkozott, a’ dolog pan­gásban maradt; mert ugyanazon dologra uj és ismét uj tőkéket ajánlani a’ nemzetnek nem volt kedve. — Az illy rendszer satyrája a’ józan státusgazdászatnak; azt mon­dani, hogy a’most élő generátió tegye le a’ tőkét, melly­­nek kamataiból egy bizonyos közszükség örök időre fe­dezve legyen, valamelly olly fonák gondolat, hogy szót is alig tudok találni jellemzésére. — Ez után hazánk virág­zóvá sohasem lehet; ellenkező után pedig sokkal keve­sebb fizetéssel, sokkal csekélyebb teherrel csodákat te­remthetünk. Példával mutatom meg. Ne vegyék a’ RR. rész né­ven ,s ha száraz előadásom még hosszú is lesz. Én azt gondolom, hogy a’ hazai műipar’ gyámolitása az ország’ főbb szükségei közé tartozik. — Én azt gondo­lom, hogy erre alig volna egyegy hatályosabb mód, mint a’ gyáriparnak azon nemeiben, mellyeket alapnemeknek van okunk nevezni, alkalmas helyeken egy egy nagyszerű gyárt alapítani, mellynek existentiája kiállhassa a’ gyár­­népesség’ előteremtésének nehéz kezdetét; ’s egyes vál­lalkozó’ viszonyairól nem föltételeztetve, képezhesse a’ ha­zai műipar’ kifejlődésének állandó termékeny magkövét. — így például egy vegyszergyár, egy gépgyár, egy se­lyemgyár, egy lenfonó, egy gyapjufonó, egy gyapotfonó, egy színező gyár, mikből a’ szövés vidékszerte önként ki­fejlődik , mint ezt Sasvár’ táján tapasztaltuk a’ múlt szá­zadban. Vegyünk fel mindenikre 300,000 ft tőkét; ’s ha ezen gyárak’ létrehozásával a’ hazai műipar’ alapját le akarnók tenni, szükség volna mintegy 2 millió pft subsi­­diumot ajánlanunk, s még e’ mellett gyáraink a’ közke­zelés alatt szépen meg is bukhatnának. — Ellenben alkos­suk olly módon országos pénztárunkat, hogy e’ czélra évenként csak nyomorult százhúsz ezer forint állandó jö­vedelmünk legyen, ’s mondjuk azt : ha részvénytársasá­gok alakulnak, ez ’s ez alapgyáraknak, az illető országos hivatal által kijelölendő helyen 300.000 ft tőkével meg­alapítására az ország 6% tiszta hasznot, az első 12 vagy 20 esztendőre, a’ vállalkozó társaságoknak biztosit, me­rem állítani, a’ gyáripar’ kifejlődésének alapja le volna téve,’s a’ felföldi ínség’ előkerülhetése is sikeresebben eny­hítve, mint, ha — mit most is tevénk — milliókat adunk alamizsnaként az éhezőknek. — És mit fizettünk ? legro­­szabb esetben 120,000 ftot nehány évig; jobb esetben pedig ennél is kevesebbet, sőt valószínűleg öt-hat év mul­­va semmit. Vagy teszem, a’ t. R­. ezer legszegényebb nyomorgó népnevelőnek existentiáját akarnák évenkénti száz-száz pfttal biztosítani — a’ minél valami jobbat alig tehetné­nek ; — és akarnak például a’ magyar gazdasági egyesü­letnek évenként 30.000 forint , az iparegyesületnek 10.000 ft., a’ kisdedovást terjesztő egyesületnek 5.000 ft, a’ fiumei hajózási iskolának szintúgy 5.000 ft, a’ nem­zeti színháznak még vagy 10.000, a’ museumnak vagy 20.000 ft évi segélypénzt biztosítani; és e’ végett az is­tentől megátkozott subsidiális rendszerhez folyamodná­nak ; csak ezen csekély rovatocskák’ fedezése végett 4 millió pftot kellene ajánlaniok. — Fog ez tetszeni a’ ne­mességnek ? — Ellenben alkossuk akként az orsz. pénz­tárt, hogy annak mindezen czélok’ fedezésére évenként csak 300.000 ft folytonos állandó jövedelme legyen, ’s ezen csekélységgel mindez ’s még a’ fentebb említett gyáralapitásnak költsége is fedezve van. Hozzájárul, hogy vannak közszükségeinknek olly ágai, mellyeket subsidiáris rendszerrel fedezni teljes lehet­­lenség. Például: a’ fiumei vasút’ országos szükségét nem­zet és kormány elismerte; ámde e’­végett kamatbiztosi­­tásra van szükség, legroszabb esetben 30 éven át, éven­ként 1 millió forinttal is thesi — in thesi mondom, mert azt csak senki sem fogja állítani, hogy ezen vasút nem­csak 5 %-ot nem , hanem semmit sem fog 30 éven át soha behozni. — De a’ biztositó alapnak in thesi meg kell lenni. Azonban nem kell felejteni, hogy a’ fiumei vasút’ kamatbiztositása csak akkor kezdődhetik, ha a’ vasút egészen elkészülend, tehát nyolcz év múlva. Már most kérdem a’ t­­RR-et : ha a’ subsidiális rendszer mellett maradnának, mikép’ fognának a’ fejedelem’ azon kérdé­sére felelni : micsoda kútfőből szándékoztok a’ fiumei vasút’ kamatbiztosítását fedezni? — Azt feleljük-e ? majd teszünk nyolcz év múlva subsidiális ajánlatot! — Bajos állapot­­. RR. 1 — Ellenben gondoskodjunk az országos pénztárnak egy millió fő folytonos jövedelméről, ’s ekkor miként fog a’ dolog állani ? Azt mondhatjuk : adunk nyolcz éven át a’ Tiszaszabályozásra évenként 1 millió pft segítséget (nyolez millió pft segítség a’ tiszaparti birtoko­soknak nem kölcsön, hanem visszatérítés’ igénye nélkül — szép segítség), nyolcz év múlva pedig ezen egy millió szolgáljon a’ fiumei vasút’ 5% kamatának biztositásár­a; 1 — és megvan a’ Tiszaszabályozás, meg a’ fiumei vasút. 8

Next