Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-05-30 / 69. szám
Kedd 69. Majna 90.1848. Megjelenik e’ lap minden héten hatszor : vasárnap, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton; félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 6 frt 30 fr, a’ kiadóhivatalból elhordva 6 frt, postán borítékban hetenként hatszor küldve 8 frt, kevesebbszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-utczai szabadsajtó udvarban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kivánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főposta-hivaltal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4-szer hasábozott apró betűjű sorért, vagy ennek helyéért 5 pgö kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 pgö kr számittatik. Előfizetési felhívás a „Pesti Hírlapra.** Megjelennek e lapok hetenként hatszor. Előfizetési ára félévre Budapesten házhozhordással boríték nélkül 6 ft 30 kr, a kiadóhivatalból elhordva 6 ft, postán hetenként 6-szor küldve 8 ft, kevesebbszer küldve 1 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni a Pesti Hírlap kiadóhivatalában (szabadsajtó- utcza, szabadsajtó udvar 583. sz. a. földszint) és minden postahivatalnál. Landerer és Heckenast, a Pesti Hírlap kiadó-tulajdonosai. ■¡r' ~ üli M —nini ■■miwríii—ul ti ni m l — nnrMnrtf—■inninf-ii— n -iirr~ir^-iiíniiiir-~ir:; r—- —- rmr«—M^iMTmifTBgTirgTrrri Hivatalos rovat. A földmivelés-, ipar- és kereskedési ministertől. Valamint a nemzeti gazdászat minden ágaiban, úgy a kereskedés ügyében is csak úgy remélhető a kellő süker, ha az illető minister folytonos egybeköttetésbe teheti magát szakbeli értelmességekkel. E czélnak elérésére, a kereskedést illetőleg, szükségesnek találtatott kereskedői kamarák felállitása. E kamaráknak mikénti életbeléptetésére, alapszabályainak kidolgozására egy bizottmány alakítása rendeltetett , mellynek ezenfelül addig is, mig a nevezett kamráklétrejönek, hivatása lesz, részint a kereskedési miniszeráltal elébe terjesztendő kérdésekre véleményt adni, régszint pedig olly tervezetes javaslatokat készitni, mellyek kereskedésünk fejlesztésére s virágoztatására irányozzák. Az említett bizottmány elnökletével Valero A. bizaltott meg, többi tagjaiul szinte olly férfiak fognak kinevveztetni, kiknek szakbeli képzettségére a felmerülendőfontos kérdések megoldásában biztosan lehet támaszkodni. A hadügyministériumból felhívások. I. Minthogy a haza honvédelmi érdekében a magyar Iudovicaeum hadi akadémia felállítása mindinkább szükségessé válik : felhívom mindazon hadi és más rendbeli -egyéneket, kik e tekintetben magukban képességet érzetnek, hogy a nevezett hadi akadémia felállíthatására, e hon törvényeihez, népe jelleméhez, szokásaihoz mért javaslataikat, nekem mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Pest, május 29-kén 1848. Mészáros Lázár s. k., hadügy minister. H. Ezennel felszólítom és felhívom mind azon hadi egyénieket, kik a hadi ujonczállitás összeírásainál foglalatoskodtak, vagy magokat e szakban képeseknek érzik, hogy a Magyarország törvényeihez, népei jelleméhez és szokásaihoz alkalmazott ebbeli nézeteiket, nekem mennél elébb javaslatképen beküldeni szíveskedjenek. Pest, május 29-dikén 1848. Mészáros Lázár s. k., hadügyminister. m. Ezennel felkérem mindazon egyéneket,kik vélem bármi hivatalos vagy magánügyekben értekezni kívánnak , hogy ezentúl Budára Ottinger őrnagyvezér szállásán vartatdó értekezési hivatalos szobámba, délelőtti fél 10 és 12 óra közt legyenek szívesek fellőni; ellenkező esetre esendőim halmaza miatt, értekezési látogatásukat el nem fogadhatnám. Budapest, május 29. 1848. Mészáros Lázár s. k., hadügyminister. IV. Miután a hadi határ-végvidék igazgatása, különös szakértő egyéneket igényel, ennélfogva a magyar hadügyministériumban e végett külön szakosztály fog felállittatni, s abban csak az ottani igazgatásban már jártas szakértőjének fognak alkalmaztatni. Pest, május 28-án 1848. Mészáros Lázár s. k., hadügyminister. V. Asztalos Sándor, Stojanich Miklós és Liptay (Hroniny) Ferencz főhadnagynak. — Rodiczky Eduárd, Ba- Binszky Alajos alhadnagynak, — a rendes honvédsereg első zászlóallyához,— úgy Elekes Ferencz álgyu-tüztelepsz szinte hadnagynak ministerelnök ur által kijelöltetni, — ennek következtében ezennel oda utasittatnak. 'úgy addig is, mig nádor ő fönsége által megerősittetné,ák. érintett honvédsereg osztályában illető állomásaikat foglalandók, magokat illető parancsnokaiknál teendő bejelentés végett— rendeletem átvételére Korponay Jan. titoknokomnál haladék nélkül jelentsék. Budapest, máj. 29. 1848. Mészáros Lázár s. k., hadügyminister. Nem hivatalos rész. Bécs megint a folyó hó 26-kán forradalmi állapotban volt. Mi adott okot az új zavargásokra, azt, mert tegnap hírlapok nem érkeztek, csak a gőzössel megjövő ismerőseink elbeszéléseiből tudjuk. Az események öszvege — mint látszik — következőkből áll. Máj. 15-dike után némi jelei kezdettek mutatkozni a rend utáni sóvárgásnak ; a császár távozása megdöbbente a főváros lakosait, s felkölteni látszik a Prága iránti féltékenységét. A rend emberei remélem kezdettek, s néhány napig úgy látszott, mintha éreznék sokan Bécsben, miszerint a legnagyobb csend s szigorú rend képes egyedül a császárt rábirni, hogy a fővárosba visszatérjen. Sokan a rend egyik föltételéül tekintették az egyetem elbocsátását s az egyetemi légió feloszlatását. Ez a ministérium által elhatároztatott. Azonban, midőn 26-kán reggel gr. Colloredo az egyetem őreit szétoszlásra inti, ezek avval mentegetőznek, hogy ők a parancsot az egyetemi bizottmány útján várják, s még nem kapták. Erre gr. Colloredo kijelentette, hogy feloszlatásukat erővel is végre fogja hajtani. Ekkor az egyetemi őrök az épületbe vonultak, s a kapukat bezárták, s mint mondauik, ellentállásra készültek. Ennek hírére kezdettek a városi nemzetőrök előbb egyenként, később számosabban fegyveresen gyülongni, s különösen a Lipótvárosból csoportonként tódultak be a városba, mire a katonaság, mely a kapunál őrt állt, parancsot kapott, hogy a kapukat zárja be, s senkit be ne bocsásson. E miatt szóváltás támadott, miközben egy nemzetőr a katonasággal czivódásba eredvén, meglövetett. Ezen esemény izgatottságba hozta a belvárost, a boltok bezárattak, egyes utczákon nagy szorgalommal barricadeok emelkedtek, mellettök az emeletekbe kő hordatott, s az ablakok védelemre megrakattak. A katonaság a császári udvarba vonult. A barricade-okhoz felszaggattatott a kövezet, s igen sok némber még finom kesztyűben is munkás volt a kőhordásnál. A belvárosba minden bejárás elzáratott, ezért a mind inkább tóduló külvárosi nemzetőrök a glacis-n gyűltek egybe , s végre megérkeztek a munkások is kapákkal, ásókkal, vas rudakkal fegyverkezve, s be akartak törni a kapukon. A nemzetőrökben és kin a mozgalomhoz csatlakoztak. A belvárosban nagy ingerültség volt az aristocraták ellen, kiknek tulajdoníták a császár távozását, az inspruchi nyilatkozványt, az egyetem, később — mint híresztelék — a polgári nemzetőrök lefegyverzését stb. Ez okból halált kiáltottak az aristocraták fejére, s többeket köztök, gróf Colloredot, Montecuculit stb. keresték, de sikertelenül. Gr. Hoyost a nemzetőrség paracsnokát megtalálták, s kihívták körükbe , hol az egyetemi ifjúságnak sikerült őt megmenteni, s az egyetem épületébe vezetni. Honnan 11 órakor éjjel adott szavára elbocsátották. Ez alatt a külvárosi nép is bebocsáttatott. A katonaság egészen szenvedőlegesen viselte magát. A zajongás Bécs utczáin, a rémület a lakosság közt határtalan volt. Megtámadtalak a rendőrség börtönei is, de az egyetemi ifjúságnak sikerült a népet lecsillapítni, s a foglyok kibocsátását megakadályozni, a rendőrségi fegyvereket azonban elszedték, s a nép maga közt kiosztotta. A fenyitő törvényszék épületéből kiszabadittattak a május 15-iki események után befogott lapszerkesztők. Végre a tömeg azt hallván, hogy az éjszaki vasúton gr. Windischgrätz vezetése alatt 3 ezred fő a fővárosi kaptonaság segítségére, arra vonult, s miután a kocsik megérkeztek, s félelmük nem valósult, megmondották a vasút ügyelőségének, hogy ha katonákat beszállítani mer, minden épületeit s a vasutat szétrombolják. Hasonló üzenetet küldtek a gőzhajó-társaságnak is. A katonaság a belvárosból egészen kivonult. A falubon egy proclamátió volt olvasható, melly e mozgalom szellemét tünteti elő. Itt következik: Mit kiván a nép ? Mivel átláttuk , hogy a reactionális párt a népfelség győzelmét csonkítani szándékszik, akarjuk, hogy 1- szer az összes katonaság Bécsből rögtön távozzék, és az orosz s olasz határszélekre vonuljon; 2- szor minden eredmények, mellyek május 15-én kivivattak, sértetlenül megóvassanak, és az alkotmányozó gyűlés tüstént hivassék Bécsbe össze; 3- szor a kormány követeket küldjön az örökös tartományok minden részeibe, kik vidéki testvéreinkkel megértessék, hogy mindaz, mit mi tettünk, az egész monarchia közérdekéből történt; 4- szer a zárdák eltöröltessenek; 5- ször jövedelmi és szegénységi adó hozassék be; 6- szor a katonaság az alkotmányra feleskettessék; 7- szer minden nemzetiség jogegyenlősége mondassák ki; 8- szor szorosan csatlakozzunk Németországhoz; 9- szer a császár mielőbb jöjjön vissza, s a május 15-én kivívott eredményeket ismerje el; 10- er azok, kik ő felségét csalja előterjesztések által távozásra birták, népbiróság elébe állíttassanak.— Ezen proclamátió, csak miután a barricade-ok mindenütt felemeltettek, osztatott szét a nép közt. Hir szerint Pillersdorfon kivül a többi minister Bécsből vagy eltávozott, vagya fővárosban ismeretlenül lappang. [ Pest, május 27-én. Május 26-án a birodalmi főváros ismét Sárgások színhelye volt. Ezen események mély aggodalommal töltenek el bennünket. Pedig épen nem azért, mintha saját fővárosunk nyugalmát féltenők. Ennek csendességére mi sem hat erősben, mint Bécs lázongása. Bizony higyjék el bécsi szomszédink, hogy nálunk a politikai érettség nagyobb, hogysem a két kamararendszer eltörléséért, vagy fegyveres dlubbok fenmaradásáért utczáink nyugalmát bolygatnák , vagy csak egy népgyűlés idejét elpazarolnék. És midőn a bécsi zavargásokat határozottan kárhoztatjuk, nem kell bizonyitnunk, hogy önzők nem vagyunk. Mi jó királyunkhoz őszinte ragaszkodással viseltetünk ; állásunkat , függetlenségünket szíve ösztönéből adta kérelmünkre; ismerjük vallásosságát, hogy mit törvényszerű után királyi szavával pecsétel, híven megőrzi. Többi a mi dolgunk. Mi a bécsieknek testvéri kezeket nyújtottunk, mert hittük, hogy náluk sebeket kell gyógyítni, miket a birodalmi népek természetes fejlődése rajta menekülés nélkül ver. Mi óhajtottuk Bécs szövetségét, mert természetes szövetségeseinknek a németségnek Bécs a keleti központja. Mindezt Bécs lehetetlenné teszi számunkra, mert vakságában öngyilkossá válik , s éretlenségeivel bennünket is veszélybe hoz. Mi Jó királyunkat kényszeríti, hogy kiköltözzék falai közül, hol nyugtát nem talál többé, s rést nyit Prága ármányainak a császár személye körül. A császár Prágában t ehir végső kétségbeesésre kényszerítné a magyart; számunkra nem leendne azonnal más választás, mint élet vagy halál. E szóban prágai udvar, történetünk legkomorabb emlékei támadnak fel a múltból, sőt a jelenben is Zágráb, Karlovicz, Balázsfalváért Prágának vagyunk adósai. Bécs megtörte a birodalmi fővárosban a német császár hatályát s evvel az örökös tartományokban a németség erejét, hogy öntudatlan a slavismusnak szolgáljon. Bécs eltörölte a felsőházat, hogy a túlnyomólag szláv elemekből alakulandó alsóháznak hiányozzzék még ezen német elemű utósó contrapendiuma is. Bécs általános szavazatjogot csikart ki május 15-én, s ezzel átadta törvényhozását egészen a szláv befolyásnak. Az osztrák birodalomban nincs a slavismusnak hűbb szövetségese , mint Bécs maga. Mi kiváncsiak voltunk, minő arczokat fog Prága mutatni, a bécsi május 15-kéhez. Tudtuk, hogy a bécsi eseményekhez nyilván nem top-142 nagyszerű za-