Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-11-21 / 219. szám

Mielőtt azonban az erdő szuronynyal elfoglaltatott Volna, az ellenség abból Vuskovár felé megszökött. — Veszteségünk ez ütközetben részünkről­­ halott a honvéd 36-dik zászlóalljból s egynéhány sebesült. Az ütközet eredménye. Az ellenségnek, ki magát a ser­­viánok támogatásával győzhetlennek hitte, megszalasz­tása, a vidéknek az ellenségtőli kitisztítása, egy elfoglalt álgyu s egy zászló, végül : az ellenség lesujtása s a mi seregünk daliásságának felmelkedése. Az ellenség részéről 17 halott találtatott, de sokkal több lehet, kiket kocsikon magával elvitt, ezenfelül még lahány, e közt servián is, fogolylyá tétetett. Az ütközet fatalitásai közé tartozik, hogy az első elő-­örsi tüzeléskor újonczaink ellenállhatlan harezvágyá­ak engedve, a csatát komolyan elfogadtuk , mielőtt még a kanyarulatot tevő jobbszárny a harezmezőhez közeled­hetett volna; minek következése jön, hogy az ellenség immár megveretve, meg nemsemmisittethetett, mert épen az erdő megette azon az utón, hová jobbszárnyunknak elő­­nyomulni kelletett, ennek megérkezte előtt az ellenség élórával megszökött. A csatában vitézül viselte magát mindenki kivétel nélkül. A többieknek hátratétele nélkül azonban különös­entüntetést érdemelnek : Rácz őrnagy, mint parancs­ok, a tüzérek, gr. Schmidegg kapitány s Ver­ek főhadnagy parancsai alatt a Zanini olaszok s ujoncz­onvédeink, kik énekelve, „evivvák“ s „éljenek“ közt ál­­ik ki a golyó-záport, s rohantak ostromra. Az ellenség megveretése után, Szarvasra s onnét túl 11órányira fekvő Beloberdó faluba vonultunk , melly a Dráva torkolatánál fekszik. Ott ellenséges sánczokat vanitánk, azonban mit sem találtunk. — A ráczok fejér iszlókkal jöttek elibünk. Nem találván több ellenséget, a futamodottakat pedig ukovárig üldözni nem lévén szándékomban, pihenés s­zomás után, győzelmünk tropheáival estére szerencsé­­n visszatértünk Eszék várába. A gaz ellenség az ütközet előtti napon Szarvason sallopek alispán jószágán rabolt, nevezetesen kocsiját s­arkáját elhajtá. Az ellenségtől elfoglalt álgyu és zászló, Ágoston indut­­áyára, a ház által Batthyányi Kázmérnak határoztatott latot, a méltányos elismerés kijelentése mellett. Batt­­ány K. az elnök magánértesítése szerint, az ütközetben 3g is sebesittetett. Bihar megye, nov. 2-tól kelt és a képviselőházhoz in­tett levelében, a ház és a honvédi bizottmány iránt meg­­yetlen bizalmat és ragaszkodást nyilvánít. Ágoston képviselő benyújtotta törvényjavaslatát incompatibilitás kérdésében. Melly szerint a bírói és kzigazgatási hivatalnokok képviselőkül nem lennének taszthatók. A képviselőül választott miniszeri egyének alig csak képviselői napidíjaikat húznák. Indokolásául okozta, miszerint különböző ügyek káros bonyodalmak­­kal össze nem keverhetők. És, habár nem épen lehe­­tenség is több hivatásnak megfelelni, de rend­szerint segyik vagy másik rovására történik. A közügyek ke­lőit jó fizetéssel kell ellátni, de szükség, hogy a díjnak munka is feleljen meg. — Hivatkozott arra is , hogy lob megyék, nevezetesen Borsod és Bihar hatóságilag ?r elhatározták, hogy a tisztviselő képviselőnek meg­­fosztatván, csak ez utóbbi minőségét tarthassa meg.A­z eredmény szónok szerint, nagyobb teend , ha illy ha­­azat országos erőre emeltetik. "Tárgyalás végett az osztályokhoz küldetett. Halász­­­d­o­g még azt jegyzé meg , hogy szerinte, ha a hiva­ttali képviselőül el­választatván, cs­ak ez utóbbi fizetését ihatja, szükség lenne a képviselőknek évi fizetést ten­niü­ .Ezek után jelenté az elnök, miszerint a honvédi­ottmány elnöke által arról érteeíítetett, mikép a mára e­gy holnapra ígért adókivetési tervet a tárgy fontossága, közbejött akadályok miatt el nem készíthette. Legtö­­bbi alkalommal be fogja nyújtani a háznak. Ugyszinte irmentesitésnek, m­ely iránt törvényjavaslatát már ré­gen beadta, végrehajtási tervét is rövid idő alatt elő­­es­tendi — hogy az, ha bárcsak egy részben is, rögtön unatositható legyen. — Jelenté elnek azt is, hogy ír­mán­y munkálatai némelly részben már felos­ztattak, a tagok már külön osztályban dolgoznak is , de az ír rendezés még nem olly tökéletes és bevégzett, hogy háznak bejelenteni lehessen Arra nézve pedig, miszerint Halász Bódog m­­tn a szernt a kormány külön ágaira nemcsak az a működött bizottmány tagjai közül lehessen alkot­­ni hanem minden tekintet nélkül ollyakat is, kik arra enndő képességgel és érdemekkel birnak,—kinyilatkoz­­i az elnök, mikép ezen tárgyat Kossuth Lajos elnökkel vévén, ez azt nyilvánítá, hogy a ház határozatát szinte értelemben vette, a­mint veszi a jelen indítványozó és azért a bizottmány tagjaival egyetértőleg, alkal­­maazni fognak a kormányban nemcsak bizottmányi ta­gbanem mások is, kik alkalmasoknak találtatnak, és a iszodalmat bírják, h igy, miután a háznak határozata, melly Kossuth­­ elnököt a kormány rendezésével bizta meg, illy ér­cben vétetett, a ház, Halász indítványára határozatot­­ nem tartotta szükségesnek, azzel az ülés eloszlott. Halai mozgalmak: V­e­r­b á­s­z , nov. 15 én. M* az ujonczállitás ügyében fenforgó némelly kérdések elintézése véget­­ Zomborban másod alepáni elnöklés alatt ülés tartatik. Sz.-Tamáson levő foglyainkat Beöthy Ödön orsz. t. biztos ur folyvást cserélteti, a mieink naponként jőnek ki­felé, mi pedig bocsátjuk a szerbeket, kivéve , ha nagyon terhes bűn miatt lennének elitélve. Czintula Antal, erély­es őrnagy. Erdőd táján 30 néhány egyénből álló ellenséges csapatot kerített e napokban hurokra. Jó volna, ha mindenben úgy bővelkednénk, mint őr­nagyokban. Pálffy és Lauka nálunk voltak, a futárkodásnak erre tág mezeje van , csakhogy a barátságos föld nem igen engedi az embert futni. Gróf Eszterházy Sándor ezredes tegnap megérkezett Bánátból ezredéhez ; az ég áldása legyen vele minden lépteinél, valahányszor dicső huszárjait a haza ellenségei ellen vezérlendi. Ki hallotta valaha, hogy álgyat lopott volna valaki ? Túl a Tiszán ez is történik, majd meghallják önök miként. Eredeti fogás. E napokban érkezik le hozzánk 400 fegyveres nem­zetőr Szabadkáról. Ó-Kér, Kis-Kér, Verbász tömve van fegyveresekkel. Lánczaink mesterművek, mellyek jeles, tudományos Mi hálikunk dicséretét szembetünőleg hirdetik. Katona-szállítás, a roppant táborok élelmezése, fuva­rozás , sánczásások , nemzetőrségi szolg­álatok, s egyéb u. m. fa, szalma, széna, zab s több effélék kiszolgáltatása, mind Bácsmegye vállán fekszik. Hála istennek, meggyőzte és győzi; hisszük , hogy méltányolva ismeri el mindenki e megye által teljesítetteket; igaz, maga érdekében is tévé, de főképen a kedves hon iránti kötelesség érzetétől indít­tatva. — Látszik, minő kincse a hazának e kánaán-föld; azért szerette volna a rácz koma e földet elkaparitani, s felvitte sovány pajtásait a cserevicsi hegyre, s mutatta nekik Bács rónáit. — „Látjátok azon földet arra, túl a Dunán? „Igen!“ „mit láttok arra?“ „Jaj goszpodine, nem látjuk a végét annak a földnek!“ „No, ha nem lát­játok, majd elmegyünk , s elfoglaljuk azoktól a gyáva madsároktól, meg sváboktól, fogjatok fegyvert!“ S úgy is jön, s jártak-keltek is körülötte , mint macska a forró kásával telt tál körül, s néhányszor ugyan az orrukra koppantottak — a jámboroknak. Különös dicsérettel meg kell emlitenünk a nemes mi­­liticsi közbirtokosságot, hol e napokban huszárjaink ke­resztülutazván, az ottani nemesek őket kitűnő vendég­­szeretettel megvendégelték, lovaikat ellátták, s azok szá­­mára szükséges fuvarokat egész készséggel a szomszéd helységig kiszolgáltatták, pedig nem állt kötelességükben; illy szép vonásokat nemeseink részéről van alkalmunk gyakran tapasztalni. — V­erbász, nov. 16-án. Tegnap délelőtt rop­pant árgyúzás volt Vukovár felől hallható. A mieink hi­hetőleg tisztogatják a vidéket. Olly harczias emberek fog­nak még belőlünk válni, hogy egész gyönyörűség lesz. Hiába praxis! a megyei termekből szépen kitakarodtunk a síkra, s a csattanós beszédek helyett dicsérjük most, ha valmellyik a fegyvert hatalmasan forgatja ; azelőtt szó­val, tollal, most fegyverrel, álgyuval főzzük le, a­ki bánt. De ideje is volt már. Őseink hődiségének szikrája is alig pislogott már bennünk. Hanem mi hír az alvidéken ? A világhódítóét intéző karloviczi bizottmány tovább is akarja a vajdaság határait terjeszteni, hanem mind­a mellett kiváltja, hogy emberei békében szánthassanak , vethessenek , mire viszont ő is kegyesen elnézné , ha a mi embereink is szántanák föld­jeiket; ezt ígéri, azaz csak úgy, hogy mikor néznek, ahit szerbek , mint vonulnak sok kocsikon szépen földjeikre ekékkel szántogatni, egyszerre csak azt venn­ik észre, hogy a kocsikon álgyuk, a szántók kezében ösztöke helyett, szuronyos puskák vannak, a nyakunkon teremnek; pedig, hogy igy lenne, a tapasztaltak után egész bizonyossággal lehet feltenni; ők mesterek az illyenekben különben is, s aztán principálisaiktól, Jel’achich et comp. milly tanulsá­gos lec­kéket kaptak! Nem kell hinni nekik, fegyvert, sánczut mindenf lé szimukra ! Bácsmegy­ében a szóbeli perek orsz. biztosunk által föl vannak függesztve. /*“­*• A t.­é­l június 26-án Újvidéken elkövetett vérengzé­sek fris em­lékezetben lévén, a vizsgálat folyik, és szörnyű sok magyar írtó már világnak szaladt. Csernovics, a vé­rengzés, öldöklés napján Újvidéken volt. Persze, hogy a bőszült csorda öl, gyilkol, ha látja, hogy munkája közben még simogattatik , vagy legalább nem akadályoztatik. (Közl.) — Verseczről, nov. 10-ről Írják a P. Z.-nak: Habár sok rendes katonánk nincs is, de vannak derék s vitéz magyarjaink Szegedről és Vásárhelyről elegen, s köztök itt van Rózsa Sándor is, rettenhetlen tárcáival . A Temesvár felé vivő út, annyi, mintha el volna zárva, mi lesz ebből? Halljuk, hogy egy uj megyei hatóság alakíttatott, de még egyet sem láttunk az ott megválasz­tott urakból Sokan ráczaink közül végre álurczukat el­vetették. Azon törve ugyanis, hogy a katonai hatalom Temesvárit győzelmeskedett, a nemzetőrséget lefegyver­­zette, s fegyvereit a rácz foglyok közt kiosztó­ta, a mi ráczaink egymás után siettek Temesvárra, a katonai hata­lomnak hódolatukat kijelentendők. Sokan a visszamaradt jobbérielinű­ ráczok közül oda nyilatkoztak, hogy az el­­szököttek javai confiscáltassan­ak, mivel most már van al­kalom a jó gondolkozás­u­kat a roszaktól megkülönböz­tetni. — Naponként várjuk,hogy az ál­álunk már halálra elitélt uklánu­ok, lőfegyver-é-ünk véget eljöv­endnek ; ámde az uhlánus uraknak több czinkos társaikkal együtt jó lesz meggondolniuk, hogy mni jó lövészek vagyunk, s hogy puskáinktól igen nehezen fogunk megválni. Hogy nekünk kedvünk van a lövéshez, tapa­ztalhatákazt ez urak sept. 19-én. — Az itt állomásozó 2 század Rukavina gya­logság, Kraus százados és Seidl főhadnagy urakt a­att, nov. 4-én szombaton tették le az alkotmányra esküjüket, még pedig valódi lelkesedéssel. — A lagerdorfi rácz tá­bort, másfél órai csata után, tegnap vették be vitézeink. Sz­ép zsákmányra tettek szert. Fogoly van 78. Ez alka­lommal a falu lángok martaléka jön. — Szegény lakosok, itt a tél, s ők fedél nélkül maradtak. Bár már valahára a főczinkosok eszékre térnének, s a béke napja ránk újra felderülne! Részünkről az ostrom alkalmával Kresniz hadnagy elesett — Épen e perezben a távolból árgyuzás hallatszik. — F. — Selmecz. Hogy minden evangelica vallást követő tót ajkú pap nem úgy érez , mint, fájdalom, ne­hány turócz- s liptómegyei lelkészek , kik vak s veszély­teljes ábrándjaiktól elragadtatva, a helyett, hogy a rájok bizott népet haza iránti szeretetre s azon veszélyeknek, mellyek e közanyát fenyegetik, elhárítására buzdították volna, azt az elleni fegyverfogásra s hazaárulókkali egye­­sülésre bujtogatták, hogy, mondom, nem minden tótajku evangelicus pap érez igy, bizonyítja Szeberényi J­án­ us, selmeczi egyház evangelica vallásu tót ajkú lelkipász­tora s bányakerületi püspök, ki már több egyházi beszé­deiben , Magyarhon iránti tiszta szeretetének példáját adá; ugyanazon szeretetre buzditá, s számos pásztori s körlevelekben az összes papságot szent kötelességére inté. Nevezetesen sz. háromság utáni huszonegyedik vasárna­pon újonnan tanussta haza iránti szeretetét, s megmutatta egyszersmind azt is, hogy az is lehet tökéletes hazafi, ki­nek a magyar nyelv birtokában nincs. Miután t. i. seg. lelk. K. J. a szokott beszédet befejezte volna , ő lépett a szószékre, s fájdalommal teli szívvel tudatta a néppel Bécs megbuktát s a setétség kezeibe való esését, megmu­tatván egyszersmind azon veszélyeket, mellyek ezen szo­morú eset következtében , szeretett hazánkat, azon sza­badságot, mellyet a múlt országgyűlés kivívott, s mellyet maga Ferdinánd szentesített, fenyegetik; megmondván, mikép Windischgratz, Jellachich és Auersperg több he­lyeken egyszerre szándékoznak hazánkra ütni, hogy min­ket minden szabadságainktól, függetlenségünktől meg­fosszanak , s szabad hazánkat ismét Bécstől függővé te­gyék, hova már 300 éven által minden ezüstünk s ara­nyunk szállíttatott, a nélkül, hogy mi annak csak legki­sebb hasznát is láttuk s éreztük volna. Ennek következ­tében buzditá a népet, hogy kinek csak ép kezei s lábai vannak, készen legyen első felhívásra a közellenség ellen indulni, s a szeretett honért, e közanyánkért, szabadsá­gunkért s függetlenségünkért, nemcsak jajait, hanem, ha a szükség úgy hozza magával, életét is föláldozni. Szivet megható jelenet volt az , midőn többek között ezen szavakat mondá , a minden hallgatói szivében tisz­teletet s szeretetet gerjesztő férfiú, tán azt fogjátok mon­dani , szeretett rokon­a, mikép nekem könnyű beszélni s lelkesíteni másokat, ha magam­, mentve minden vesze­delemtől, honn maradok ? De igen csalatkoztok, mert, ha abban megegyeztek, hogy hölgyeitek, gyermekeitek honi gyámolatlanul, lelkiatya nélkül maradjanak, csak szól­jatok, én, ki már 70 évhez közeledem, kinek kezei nem a nehéz fegyverhez, csak h­ótollhoz szokvák, menni fo­­­gok veletek, s ha nem máskép, legalább szivemmel s ér­­zésimmel fogok veletek harczolni, s titeket ott is beszé­deim által a haza iránti szeretetre buzdítani. — E beszéd alatt az egész egyház könnyezett, és ha azon pillanatban elhangzott volna a harczba hivó szó, fiataltól őszig fegy­vert ragadott volna, bár egész világot fenyegető ellen­­séggel megvívni. Erősen meg vagyok győződve, hogy ez isteni szavak a hallgatókban, nem szalmatüzet, de tiszta szeretetet gerjesztettek a haza iránt, mellynek megmen­tésére , ha szükséges leend, mindenkor lelkesedéssel si­etni fognak. Bonyit tehet egy lelkes beszéd, kivált egy Dikipásztor be­széde. — Adja isten, hogy minden pap szi­vében illy tiszta honszeretet lángoljon ; — hogy minden p­ap a maga egy­házát ekkép­p világosíts­a föl a dolgok ál­lásáról, s hasonló lelkesedést öntsön h­llgatói szivébe, a bizonyosak lehetünk , hogy habár a pokolból törjön is ránk az ellenség, annak győzedelmesen ellen fogunk ál­lani.­­ K. H. — »Pozsony nov. 15-én 1848. Tegnapelő­t Simu­­nich meg akarta támadni a nádasi hegyszoros őrizetét, de az első négy álgyulevésünkre tovább állóit, egy lovat higyván áldozatul. Tegnap Jelics huszár főhadnagy Jil­­lenkirch­nnél álly hőstettel dic­si­é a magyar húsárnak úgyis páratlan hirnevét, melly önkénytelenül a magyar élőkor bajnokira emlékeztet. Nevezett főhadnagy lesczir­­kálásra lévén kiküldve kilenczed magával, egyike e hu­szároknak az ellenségre bukkanván, merészsége miatt el­fogatott. A főhadnagy csak akkor vette észre a veszte­­s­get, midőn a szegény fogoly már a lóról is lerántatott. Számra mintegy h­armiczan lehettek a n­éme­t bakak, de a mi hősünk mitsem gondolt vele , s­ Feszéggel neki roh­ant, s kivágta a foglyot daczára az ellenség részéről mintegy százra menő negi­ égnek, melly a színhely­he­z közel lévén, sietett vesztére. Egy huszár mellbe lövetett. A főhadnagy

Next