Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-07-15 / 108. szám

lég, az ottani lelkész K. Gy. irja, hogy ez tisztán rágalom, hogy a zombai papot, mond, most is feltalálhatni békés la­kában , mellyben, híveitől szeretve, már a 17-ik évet tölti. Iga­z, hogy némelly izgatók bujtogatására a fiatalság a szer­­bek fékezésére indulandó nemzetőrségbe állani vonakodott, mig a törvényes hatalom által arra nem kényszerittettek , de semmi botrányos merényre nem vetemedtek. — Kaposvár, jul. 3. Tegnap indult ki innen az idevaló 180 főből álló nemzetőrség 1-ső százada, derék szá­­zados L­á­v­á­­­i mérnök vezérlete alatt Istvándiba, a Dráva mellé menendő. Ezen század 3 hónapi gyakorlat után annyira ment, hogy a sorkatonasághoz hasonló ügyességgel bir a moz­dulatokban, mit jeles kapitányának, ki szinte hajdan katona volt, köszönhet. Az elválás perczei meghatók valának. Az egész városi nép kikisérte őket a város végéig, a­hol is a szá- Zid kocsikra ülvén,tegnap, mint halljuk, mégis érkeztek már Istvándiba. Tegnap és ma mindenfelől mennek itt keresztül kocsikon a nemzetőrök , mindannyian a Dráva felé. Somogy már 7000 embert állított ki, ezek 14 nap múlva ismét ugyan­annyival fognak felváltatni, sőt, ha a szükség kivánandja, az első 7000 is ott maradand, s a rendelések meg vannak téve, hogy a másik 7 ezer, 14 napnál hamarább is indulhasson. — A lelkesedés e megyében határtalan. A nemzeti őrök összealakításában első alispánunk, Mérei József úr különös érdemeket szerzett magának. Éljen a derék hazafi ! A magyar izraelitákhoz! Jól érezvén azt, mi keblünknek felsőbb vallásos gerje­­delmei lecsillapítására szükségeltetik, áthatva a vallásos szem­léletünknek megfelelő reform szi­ükségétől s legyőzhetlen ösztönétől — minden anyagi közbenjárás nélkül, egyedül a vérrokonság magneticai ereje által egyesítve , a sz. ügynek megfelelő nagy számmal, egy szivvel-lélekkel egy radical ra­­form alakítására határoztuk magunkat. — És istennek hála, ezen buzgó óhajtásunk már nem tartozik a puszta kivonatok országába, i. e. július 8-kán ezen előttünk emlékezetes na­pon egyletünk A magyar izraeliták középponti reform­­egylet neve alatt tettleg életbe is lépett, és munkálkodá­sát egy 25 tagból álló ideiglenes igazgató választmány kine­vezésével és azon határozattal kezdé meg, miszerint mind­addig, míg az egylet egy külön s tagjai által megválasztandó lelkész nélkül szűkölködnek, a németor­zági zsidók reform­munkálatai alapul szolgálandnak, melly alkalommal a vá­lasztmány egy, a magyar izraelitákhoz , jelen törekvésünket tartalmazó körirat bocsátásával és reformunk lényegét tár­gy­azó röpirat szerkesztésével bizatott meg. Kedves elvrokonunk ! Midőn titeket ezen, a magyar zsidók történetében korszakot képező körülményről tudósítanánk , egyszersmind szoros testvéri egyesülésre hívunk fel titeket. Az egyesülés erősít, s egyedül ezért, nem pedig holmi bitorlás véget ajánljuk bölcs belátástok s fáradhatlan buzgóságtokba ez egyletünket, mellynek jelszava: igazság, szeretet s en­­gesztelés. Az egylet nevében. Pest, július 8 án 1848. — Dr. S­c­h­v­a­r­z Lajos, ideigl. I. titoknok. Ligeti Józs. ideigl. Il­dik jegyző. Dr. Rózsai József, (ezelőtt Rosen­­feld), id. elnök. Külföldi hired. AUSZTRIA, B­é­c­s, jul. 11. A ministérium még nincs megalakítva. Dobblhof nagy pártatlansággal fog eljárni e do­logban kétségkívül, de nagy bajjal is kell megküzdeni a régi kormány után és ellen. Ezen új ministériumnak, mond az Oestr. Alig. Ztg, melly lehető akar lenni, feladata, hogy ifjúi erélylyel vigye keresztül a forradalmat felülről egész le , mi­hez erkölcsi erő súlya kívántatik , mert uj emberekből kelet­kezendő ministérium alakulását szeretendő e a birodalmi kor­mányzó , s a régi nemes családok elismernek-e egy polgári hadügyi ministert? Fogja-e becsülni Windischgratz Dobblhof parancsait ? — B­é­c­s , jul. 11. Tegnap volt az alkotmányozó gyű­lés előleges ülése. A baloldal padjai sokkal jobban megteltek, mint a jobbéi. Ez ma annál örvendetesebb, mivel nem akad könnyen ember, ki a tárcza felelősségét szívesen elvállalja, így pedig ki lehetene venni a többséget.­­ Az első ülés teg­nap reggeli 10 órakor kezdődött. Dobbihof előadó, hogy mi­után több, mint fele jött meg a követeknek, tanácsosnak tar­tatott ez ülés összehívása, hogy az alkotmányozó gyűlésre ké­születek létethessenek, azért legelőször is választassák korel­nek. — Egy lengyel követ felállván, azt kérte, hogy sok kö­vet lévén Gallicziából, ki nem tud németül, adassák nekik tolmács, mivel tőle mindig kérdezik: ki és mit beszél? Mire egy úr megmagyarázá a lengyeleknek, mi van szóban. — Dr. Bach kéri a tagokat, hogy vallják meg , ki mennyi idős, mert neki van egy 63 éves követ ismerőse, ki elvállalná az elnökséget. Többen jelentkeztek 66 éven felül egész 71­­ évig , mikor Bach eme legöregebbet meghivá elnökölni. Egy követ: Mikép teheti ezt Bach úr, hisz ez az elnök - minister kötelessége. Fi­schof: Ne személyeskedjünk. Végre a korelnök rövid beszéddel helyét elfoglalván, két ideig-­­­lenes alelnök választása tűzetett ki, de a­kire kor szerint esett­­ a sor, az mesterember lévén , nem vállalta volna el , mivel­­ mint megvallá, olly dolgokhoz nem ért, mind a mellett el-­­ foglaltatik vele az alelnökséget. így vonakodott a másod al- 9 elnök is, de azért meglett. Jegyzőket választván, kilencz bi­­s­zottmány titkos szavazattali választása következett volna , de a­­­mivel sokan a követek közül írni nem tudnak, titkon szavazni­­ lehetlen, igy a németül értő követek kilencz csapatra , ezek-­­ hez pedig bizonyos számú németül nem tudó követek osztás­té­zanak.­­ Az elnök megjegyzi , hogy a nyelvre tekintet itt nem lehet, hivatkozik Pária, London , Amerika és Magyar­­­r ország törvényhozására. Fischhof tanár azt jegyzi meg, hogy a követek összes száma 383, és így az általános többség 192, most pedig csak 186 követ, azaz nem is az elegendő szám van jelen. Bach az ülés elhalasztását indítványozván, ez elfogad­tatott. — Bécs, jul. 11-iki országgyűlés. A követek száma 197, igy végzéshozásra képes. A jegyzőkönyv olvastatván , Dr. Violand óvást tesz a czimek ellen , mivel minden követ egyenlő; az ő indítványára nemzeti gyűlés he­lyett országgyűlés állapittatik meg. — Az elnök előadá a be­nyújtott kérelmeket. Több helység „állapotának korszerű ja­vítását kéri. Egy iskolamester felső Ausztriából azért esedez a magas bécsi országgyűlés előtt, hogy tanácskozzék az ő, még 1813-ban elvett kertje fölött. (Nevetés). NÉMETORSZÁG, Hamburg, jul. 1. A hamburg­­altonai memnoniták igy nyilatkoztak: most midőn a tétlen csendélet hazaárulással egy, alkalmat vesznek lemondani egy­házuk szabályairól, mellyek nem a mai világba valók , és többi német véreikkel fegyverbe öltözni. Erre csaknem valamennyi altonai memnonita beállt a nemzetőrségbe. — Rendsburg, jul. 2. Június 28-án reggel korán az egész német tábor fölkerekedett helyéből észak felé, hogy a dánokkal, kik Hadersleben táján magukat besánczolák, és ütközetet akarni látszottak , a rég várt elhatározó csatát megküzdje. Azonban csak igen csekély ütközetről van még eddig tudósításunk. A dán sereg visszafelé vonult , mintegy 50 esett foglyul, s csak néhány sebesült. 29-bén már szem­közt állottak volna, s 30 án meg kelle támadni Haderslebent, de ez már üres volt. A dánok egész Jutland határáig mentek föl, hová őket Wrangel nem lesz képes követni, mert csak igen kis részét kapá meg a szövetségtől ígért segítségnek. — Berlin, júl. 4-én. Pfuel vezérnek Pétervárába küldetése iránt annyit mondhatni, hogy a porosz király min­dent el akar követni, ott az orosz-német béke ügyében. Ezt annál kevésbbé vonhatni kétségbe, mivel Oroszország részé­ről nyugtató hírek jőnek. Mégis azon hírben vannak igen so­kan , hogy az orosz czár a német határokat átlependi, ha az alkotmányos monarchiának bukása bekövetkezik. — Berlin. A július 7-ei országgyűlésen Jacobi ezen sürgetős indítványt téve: A porosz alkotmányozó gyűlés a német nemzeti gyűlés által hozott határzatot nem helyesel­heti, a­mennyiben felelősségmentes főkormányzót állított a német nemzet elejére ; de a porosz alkotmányozó gyűlés egy­szersmind oda nyilatkozik, hogy a német nemzeti gyűlésnek teljes jogában volt ama határzatot a német kormányok bej­egyezése nélkül hozni, hogy annálfogva nem illett a porosz kormánynak maga részére megegyezést kötni ki. OLASZORSZÁG, Milano, jan. 28. Kevés nappal Peschiera meghódolása után ausztriai követ jött ide megbízó­levéllel , az ideiglenes kormány elnökéhez, ajánlván a békét s Lombardia függetlenségének elismerését ollyképen , hogy az Ecs legyen a birodalom határa. Erre az jön a felelet, hogy a folyó had nem lombardi többé, hanem olaszországi had, s kö­vetkezőleg Lombardia egyedül nem alkudhatik. Ezóta nem té­­tetik semmi új ajánlat, hanem úgy látszik, Ausztria fegyverszü­netet akar, de mi semmi ollyat nem engedünk az ország ellen­ségének, a­mi erejét növelhetné. — A „Risorgimento“ június 2­9-éről közli a következő törvényczikket az egyesült olasz tartományok eggyéolvasztása iránt: általános szavazattal fog összehivatni egy közös alkotmányozó gyűlés, mellynek hiva­tása, megvitatni s letenni alapjait egy uj alkotmányos király­ságnak a savoyai ház alatt, férfiági öröködéssel, a velenczei 63 lombard népség közélhajtásához képes, mint ezt a f. évi május 12-ki ideiglenes törvényben kifejezték. Nápoly. Ribotti vezér, ki egy szicziliai sereg élén Ca­­labriába ment, calabri herczegnek van kinevezve. Erre ő fel­hívást külde ki a néphez, ígérvén, hogy mindaddig nem fog nyugodni, mig ő egyesülve a szicziliai néppel, meg nem dönti a bourbonokat. — Julius 1. A szárd kormány a francziát megkérte, hogy bocsássa át neki Bugeaud tábornagyot az összes szárd­­lombardi sereg vezetésére. Az imént mondott tábornagy épen Páriában volt ekkor, és elfogadá az ajánlatot, s kevés nap múlva megy Olaszországba. E lépés meghasonlást fog elő­idézni Ausztria és Francziaország között, mihelyt Bugeaud felől hitelesen fog e hit kimondatni. — Sardinia. A tanács és követi kamara egyaránt hasonló polgári és politicai jogot adott minden vallásfelekezet­nek, s egyenlő képességet minden polgári és katonai hivata­lokra. — Róma. Az ausztriai sereg szerencsére megdöbbenté a római népet, s jun. 26-kán népgyülés tartalék. Szó volt azon eszközökről, mellyekkel folytatni lehetne a hadat. Vol­tak, kik eladatni akarák a papi javakat s a jezsuitákét, de kisebbségben maradtak, mikor nagy dühvel kiabálák­ le a ministeriummal, halál Mamianira! végre azon nagy utczá­­ban , mellyet Gioberti nevére kereszteltek , mindenütt leva­­karák e nevet. — A római nép igen fel van indulva , s IX. Pius már futna, ha nem félnének az egyházi átoktól. — Nápoly, jun, 24 én. Ma vagy holnap polgári vér fog omlani patakként. A Castrovillariban véletlenül meg­jelent királyi sereg végsőig kíserite el a népséget. Többé nem lelkesedés uralkodik, hanem őrjöngés. Győzelem vagy halál a caláberek jelszava. — Azt az újságot vettük tegnapelőtt, hogy Procida sziget fölzendült, és a gályarabok leverték lán­­czaikat. Egy gőzhajó ment oda seregekkel. — Palermoba 24-én az a telegraphi hír jött, hogy a siciliai sereg 2000-ből álló sereget Basacca vezér alatt földig vere Cosenzánál, s in­­dult egyenesen Monteleone felé a bátorsága­ vesztett Nunziante megtámadására. FRANCZIAORSZÁ­G. A Carnot által indítványozott elemi tanítás tárgyai : olvasás, írás, a franczia nyelv elemei, gyakorlati számolat , mértéki rendszer, nagyságok mérése, természeti tünemények kezdő idéleztetése, az ipar és földmű­velés első adatai, rajz, ének, az ország története és földirata elemileg, a jogok, az emberi és polgári kötelességek előisko­­lája, némelly orvosi szabályok és testfejlesztő gyakorlatok.— A vallás tanítása a különböző felekezetekre van bízva. — Minden gyermek iskoláztatása kötelesség. Minden atyának föl kell küldeni gyermekét az iskolába, különben bűnhődik. Az angol lapok telvék Francziaország feletti vélemények­kel. Nevezetes a Standard számvetése , minélfogva szerinte Londonban tizenkilencz védője van a rendnek egy lázadó ellen, mikor Párisban csak tizenkettő van nyolcz ellen. — A Mor­­ning Hérald igy ír Cavaignac-ról: Cavaignac őszinte becsü­letes ember, olly tiszta mint Washington, Jourdan , Dessal­­les stb. Cavaignac minden vezérnek, kik között néhány öre­gebb nála, néhány épen vetélytársa, alkalmat nyujta kitün­tetni magát. Ő hazafi és tiszta, becsületes polgár, afelett még nagy katona, félelem és mocsok nélkül nagy elszántságot, meggondolást mutat a mindig és ügyességet minden dicsére­ten felül. A Daily­ News így ír: Míg X. Károly és Lajos Fülöp meg nem álhtattak a forradalom előtt, egy republicai vezér republicai gamin sereggel s nemzetőrséggel, kik mel­lett sem király, sem minister nem tudott volna megélni, meg­védi a társaságot, eltiporván a lázadást. — Pária, jul. 4. Chateaubriaud, kinek halálát már említők, körülbelől nyomozván esztendős vala. Nyugodtan vég­re hányatott élete napjait. Ő egyike volt a jelenkor legnagyobb szellemeinek s dicsősége hazájának. Ismerte Washingtont, az új világ egyik alkotóját, Napóleont, Lajos Fülöpöt, s meg­érte a legutóbbi vérnapokat is Páriában. Politikai elve azon­ban egy volt mindig: a legitimitás, a nagy forradalom előtt kibujdosott hazájából, Napóleont nem szerette, Lajos Fülöpöt el nem ismerte, a restauratió korszakában óvást tett az ordo­­nance-ok ellen , mind a mellett fájlalta az idős­­ég bukását 1830 - ban. Szelleme a pártok felett látszott lebegni, de azért foglalkozott a mai kort háborgató sociális eszmékkel, s s utósó éveiben gyakran mondá, hogy ezen kérdéseket egy nemzet sem fogja megoldani az evangyéliom és Krisztus lelke nélkül, kinek tanításai átkot vetének az önzésre, a minden egyetértésnek ezen dúló férgére, így Chateaubriaud társa­­dalmi szempontból is a keresztyénség fejét néző a világ meg­váltójának , kit gyakran szerete királyának s egyúttal istené­nek nevezni. — Mint státusférfi, hazája parancsának enge­dett akkor , midőn kormányon ült. De , hogy erre sem hivatalvágyás, sem önzés nem vitte, megtetszik valahol mondott szavaiból: nekem csak két órába került lelépni a kormányról, míg némelly irataimat összeszedtem. Mint író, a kor nagy szellemei közül senki mellett sem lehet második, ő az Anti-Voltaire , a­mit ez istentelenül rontott a franczia népen. Chat, nagy részint visszaszerezte, s a vallást ellenében feldicsőitette. Első művei, mellyeket amerikai kalandjaiból ho­zott, megdöbbenték a feszes classicismus híveit,Génie du Chri­­stianisme czímű könyve pedig megmagyarázta: mi legyen a ro­­manticismus, melly szónak értelmét, nagyságát ő tanította be az irodalmi világnak, úgy szinte a keresztyén vallás befolyását az általános mivelődésre mintegy ő újra Fölfedezte , mert an­nak az egyházi atyák óta nem volt hivebb apostola , mint ő. Ezért az előbbi római pápa, kinek személyesen birta szere­tőjét , a capitoliumban akart megkoronázni, de Chat­ igen öreg volt már a világgal együtt annyi dicsőségre. — Nekem a becsület és vallás minden, mondá ő, a többi ezek után jön. — Halála előtt kevéssel megölelte még a keresztet, fiúi bizo­­dalomban s élő hit erejében. Egy pap és egy irgalmas néne ült ágya végén, mikor kiadá lelkét. Öntudata megvala mind fogytig. Halálán mintegy uralkodni látszott nagy lelke s lel­kének a végső küzdésben is észrevehető szabadsága. — Pária, jul. 5-kén. Nemzeti gyűlés. Két fontos tárgyról volt a szó a mai ülésben , egyik a 150 milliónyi kölcsön feletti határzat, melly Francziaország bank­jától vétetik; és egy más határzat, melly a kereskedelmi mi­­nisternek 3 milliót ad rendelése alá, a munkások és gazdáik közötti társalmiság ápolására. Pascal Duprat terjeszt­ elő egy más véleményt is, mellynél fogva a munkaórák eltöröl­­tettnek. OLÁHORSZÁG. Bukaresből f. h. 2-ról Írják az Érd. Hatilapnak Brassóba, hogy előtti napon déli 12­­ órakor Bukarasben véres ellenforradalom ütött ki, de végre a­ néptől szerencsésen elnyomatott. — A dolog igy történt Odobescu, a tartományi katonaság volt feje és S­o­l­o­­m­o­n 3. számú gyalogezredbeli ezredes , 400 elhatározott s felpálinkázott katonával rárohantak a kormány tagjaira, hogy őket foglyokká tegyék. Abban a pillanatban összecsoporto­­zott a nép, nagyobb részt fegyvertelenül, és a katonaság so­rait keresztül akará törni, de a­mi egyszerre nem sikerült. M a g i e r u, egy a kormány emberei közül, karddal kezé­ben, utat nyitott az épület aljáig, egy katona kezéből a pus­kát kiragadta, és útjában többeket földre teritvén, egy szo­bába jutott, mellyet azonnal eltorlaszozott. Egy más ifjú is puskát ragadott ki egy katona kezéből, mire Solomon ezredes 3-szor egymásután tüzet adatni parancsolt. 7 ember maradt halva, több megsebesíttetett. A nép dühbe jött, de fegyverte­len lévén, visszavonulni kényteleníttetett. Már sokan remegni kezdettek a kivívott szabadság elvesztése miatt, — a kétség­beesés főfokát érte el, midőn Ipatescu Anna nevű nő, neje egy hivatalnoknak, két pisztolyt ragadva kezébe, rohant elő, mintha egyszerre a fellegekből hullott volna alá, és egész erejéből kiáltozván : Halál az árulókra! Ifjak bátorodjatok és mentsétek meg a szabadságot! a tömeget lelkesedésbe hozta, a katonaság megtámadtatott és laktanyájába vissza­nyomatott. Odobescu elfogatott. Solomon a katonasággal együtt megszabadult, de csak rövid időre. A nép ostromlép­­­­tekkel ment a laktanya ellen, kész lévén mindent koczkára • 657

Next