Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-11-25 / 223. szám
látni azon jellemeket , mellyekben van biztosság, hogy vezérei leendőnek az időnek, s kiknek ereje van megküzdeni a zsarnoksággal, s el nem tűrni a kicsapongást, a szabadság nevében sem. A baloldalból lehet kiszemelés, meg kell engedni. De a baloldalnak is több árnyalatai vannak. Nyári, Szemere, Beöthy üdvözlegyenek. De azon árnyalatból, mellyről Kossuth maga nyilván mondá, hogy a dolgokat violentálja, alig leendhet választása. A kik a 89-ki forradalomnak épen azon árnyoldalait igyekeznek mimelni, mellyeket a leghangosabban épen a mai franczia köztársaság szószékéről kárhoztatnak, azok szintúgy nincsenek hivatva hazánk megmentésére , mint nincsenek a gyávák és azon jellemek , kiket készen talált ugyan a szabadság, de összezavarodnak, mihelyt a kerék a rendes vágásból kikidöcczen. — sz.— 1108 Hazai mozgalmak : Pestváros. A főváros egy időben annyira zsidóellenszenves polgárai elvégre belátván, hogy a nemzetőrség épen nem parádékra való cziffra katonásdi, hanem terhes szolgálatokkal egybekapcsolt állodalmi intézet, egy-két konokabb nyárspolgárt kivéve, zúgolódás nélkül fogadák az izraelitáknak a nemzetőrök közé soroztatását. A besorozott izraelitáknak száma, mikép ezt a besorozást eszközlött városi tanácsnok úrtól hallá e sorok írója, több ezerre megy. Illy szép számmal megszaporodván tehát a pestvárosi nemzetőrség, ehhez járulván még, hogy a kereskedőlegények is újabban nemzetőri szolgálatokra szólíttatni rendeltettek, azt hihetné az ember, hogy talán már most ritkábban kerül a szolgálat nemzetőreinkre? Azonban nem így van a dolog. Pest városában a nemzetőrségi képességgel bíró izraeliták nagyobb részt a Terézs Lipót városrészekben laknak. A nemzetőrség, szolgálatra zászlóaljj s századok szerint rendeltetik ki. S épen itt van a hiba. Van ugyanis a Terézvárosban század, melly a besorozott izraelitákkal együtt 500 egyénen felül számlál , mig némelly belvárosi zászlóalljbeli században alig van 120 nemzetőr, így ama terézvárosi század egyéneire egyszer jó szolgálatban a sor, addig, míg eme kevés számú belvárosi századbeliekre 3 ezer. És ez nagy hiba. Annál nagyobb pedig, mert nagyobbára ezen csekély belvárosi századok számos tagjai orvosok, hivatalnokokból stb. állván, dolgaik elvégzését más egyénekre nem igen bizhatják, vagyonban pedig nem bővölködnek annyira, hogy hetenként némellyik kétszer is fizethesse helyettesének a szokásos helyettesítési dijt, s a Teréz- és Lipótvárosbeli nemzetőrök jobbadán tehetős házi urak stb. Jó lenne, ha az illetők mindezt figyelmükre méltatnák, s minél előbb a kérdéses bajon segítenének. És ezt véleményünk szerint, igen könnyen eszközölhetnék, t. i. a zászlóaljak, vagy legalább a századok egyenlő számú egyénekbeli újra alakításával; vagy, ha ez hirtelenében nehezen menne, czélszerű volna, a nemzetőrséget nem úgy, mint eddig századonként, hanem, tudatván úgy is az őrállomások száma, s hogy azok hány őrt igényelnek naponként, ezen számot, habár különböző zászlóaljakból és századokból is, kirendelni, hogy így aztán a helybeli nemzetőrök mindegyike, a szolgálatok terhét egyenlő arányban hordozza. Ismételjük tehát, tegyenek e részben mielőbb valamit az illetők, mert a túlterhelt nemzetőrök hangosan kezdenek már zúgolódni. Több köznemzetőr. Folyó hó 21-kén a felső gőzösön felülről egy csoport hadifogoly szállíttatott le Pestre, kik egy előőri csata alkalmával katonáink által a császári hadseregből tétettek foglyokká. Pozsonyi nemzetőrök kisérték őket idáig. Az alsó táborból Pestre felhozatott derék Sándor gyalogság 2 zászlóaljja, miután itt ujonczokkal kiegészíttettek , szerdán vitettek fel magyar öltözettel ellátva, a felsőtáborba. A lengyel segédcsapatok is már fölfegyvereztetvén, nem sokára rendeltetésük helyén leendenek. A köztünk mulató derék Tausenau tanár és Hauk úr, előbb a „Constitution“ dolgozótársa, mint a P. Z.-ból olvassuk, Pesten egy új időszaki iratot szándékoznak német nyelven kiadni. — Pest, nov. 24. A város tegnap közgyűlést tartott. A képviselők sokkal nagyobb számmal jöttek össze, mint ahogy legújabb időkben szoktak járni. Ez mindjárt azon gondolatra vezetett bennünket — hallgatókat — hogy vagy olly tárgy jövend elő, melly a polgárok közvetlen érdekeit igen közelről illeti, vagy hogy valami más történt. És mindkettő valósult. A polgármester restelvén, hogy a képviselők az ülésekbe olly ritkán járnak, mint a fehér holló, aláírási ívvel hívta fel őket a megjelenésre. Aláírták magukat sokan — és meg is jelentek meglehetős számmal. De az érdekes tárgy sem maradt el. Az már ismeretes tárgy, mikép Lángignácz városi főkapitány, a helybeli rendőrség főnöke, leköszönt. Ez ülésben beadta lemondását s annak okait. Ezek lényegileg abban központosának , hogy ha valamelly czért sikerrel és tökélylyel elérni akarunk, kell, hogy a szükséges eszközök ne hiányozzanak. A pesti rendőrség eléggé ismeretes—mindenki előtt — ismeretes arról, hogy hiányai tömérdekek, hogy javítnivalói végtelenek. És egy fő oka az, mert olly kevés egyénekre szorítkozik s kell szorítkoznia, kik physice sem képesek ügyes és mindenhová elható rendőrséget kezelni. Láng Ignácz, átlátva a hibákat, számos javításokat ajánlott, és egy új rendszert dolgozott ki. Ehhez azonban a szükségelt eszközök meg nem adattak — a kivitel lehetősége főle megtagadatott, így érezve, hogy az eddigi rendszerrel a közbátorságot kellően fentartani, a közéletet előmozdítani nem lehet képes — félszegül pedig nem akarván hivatalát kezelni, mint legtöbb erdődei — nem maradt számára egyéb, mint e tövises pályát másnak engedni át. Szóba jött tehát a helyettesítés. A polgármester azt nyilvánítá, hogy tud egyet , ki ajánlkozott elvállalni e hivatalt. Ezen egyén Ritter István város főügyész. A képviselőknek ez kellemetlenül hangzott. Rittert, mint főügyészt, nagyon tisztelik, elismerik munkásságát — de épen ezért azt kívánták, hogy tartsa meg jelen helyét. Ezt azért is, mivel ügyészt, hozzá hasonlót, nehezen lehetne találni. Amennyire a képviselők magánnyilatkozataiból kivehettük, a legnagyobb résztanácsnok Lombai Imrét óhajtaná kapitánynak. A helyettesítés jövő csütörtöki gyűlésben fog megtörténni. A főügyész is azt nyilvánítá , hogy ha osztálya jelen helyzetében hagyatik, alighanem leend kénytelen Lángot követni. Mert volt 11 ügyész helyett most csak 4 dolgozik bureaujában. Ennyivel nem lehet meggyőzni a munkát. Hasonlóan a tanácsi jegyzőségnél 9 helyett most csak 5 van alkalmazva 13 ingyen segéddel , kik közt van ollyan is, ki már négy év óta dolgozik minden fizetés nélkül. Ez nemcsak káros , mert a közügyek folyamát nehezíti , hanem illetlen is a város tekintélyéhez , hogy évekszámra ingyen végeztessenek dolgai. A lánczhíd körül is előjöttek némelly bajok. Már 10 év óta kell a városnak perlekedni, hogy a társaság a hídfőnek elfoglalt térért kármentesítést adjon. Mindeddig hasztalan. Ez ülésben kinyilatkoztattatott, hogy az uj hídon a város egy lelket sem engedend átmenni addig, mig nem kármentesittetik. A part felemelését a város 28 láb magasságra teljesitendő. A díjrendszer és hivatali fizetések tárgyában a kormány által készített előterjesztés felolvastatott. Ennek farmáról máskor. De annyit mondhatunk, hogy maguk azon nyilatkozatok, mellyek a rendőrségi, ügyészi és jegyzői hivatalok köréből tétettek, elegendők elismerésére annak, hogy valóban sem a jelen hivatalnokok száma nem elegendő a bírói és közigazgatási ügyek pontos kezelésére — sem azon fizetés, melly most adatik, sokaknak pedig nem is adatik, nem czélszerű arra, hogy a tisztviselők részrehajtatlanok legyenek, és más, tán kissé nem is illő vagy jogos forrásokhoz ne forduljanak. Curiosum gyanánt megemlíthető, mikép biró Giaffi indítványára azon ügyvédek ellen, kik a kormányhoz a taksa-rendszer ellen folyamodtak , actió rendeltetett el illetlen és sértő kifejezéseikért. A múlt közgyűlésen a komáromiak felsegéllésére 600 pft rendeltetett ajándékkép kiadatni. — Pozsonyból irja a helybeli német lap. Nov. 20-kan reggel korán 4 órakor megkisértének a csapatok, mellyeket az éhség kényszerít földünkön requirálni, Schlosshofból Neudorfra beütni. Lehet, hogy más stratégiai kinézése is volt Windischgratznek. Annyi bizonyos, hogy tegnap, a mondott időben jelentékeny hadsereg jött át a Morván, s a mi seregünket, melly ott előőrül állott, visszanyomá. De hamar összeszedvén magokat, az osztrák sereget 24 ember veszteséggel visszaverte. A stájer vadászcsapat különösen kitünteté magát ez alkalommal. Részülkről 4 erősen sebesitett van. A Morva hidját gránátaink fölgyurták, s nehezen sikerülene az ellenségnek e környékrei átjövetelre egyhamar utat nyerni, miután a túláradt Morván sem lovasság, sem gyalogság át nem gázolhat. Tegnapelőtt Bécs környékén, amellytől úgyszólván hermetice el vagyunk zárva , erős árgyuzást hallottunk. Az osztrák seregek közt kiütött meghasonlásról beszélnek s különösen Auerspergről mondják , hogy a Windischgratz eljárását nem helyesli, s nyíltan és határozottan felszólalt ellene (?). Talán a bécsi nép maga is feltámadt a katonai zsarnokság ellen. Annyit egész bizonyossággal állíthatunk, hogy Bécsben a democratia nincs olly egészen elnyomva, mint a szerencsétlen előzmények után várni lehet. Ennyit a pozsonyi lapból. Kik Pozsonyból jöttek , beszélik, hogy az ellenséges csapatból sokan átjöttek már hozzánk, az éhség miatt. — Bogsabánya, november 15-kén. A hadügyministerhez jött tudósítás. Ma dicső napot éltünk. Hazánknak Krassó megyét talán megtartottuk 320 főből álló csapattal, u. m. oraviczai mozgó század, a lugosi mozgó csapat és az erdélyi honvéd egy részeivel, 4 század végvidéki katona ellen. Appel generális és Gerlics alezredes személyes vezényletével , 4 álgyu és 2—3000 nyi néptömeg ellen, — egész nap folytonosan vívtunk, mig estve felé a torlaszokoni kirohanás által az ellenséget végkép megszalasztottuk. Veszteségünk számát még nem tudom. Halottaink között van Bónis János erdélyi honvéd hadnagy is. Appel generális háromszor hitt fel feladásra, és pedig harmadszor úgy, hogy ha meg nem adjuk magunkat, a várost hamuvá égeti, minket pedig egytől-egyig legyilkoltat. Két első felhíváséra nem válaszoltunk, csak a harmadikra azt, hogy készek vagyunk utóló csepp vérünkig magunkat védeni. A ki ismeri Bogsán fekvését, nem fogja hinni, hogy olly kis erő egész nap tarthatta magát, — három részről egyszerre támadtattunk meg, — és csak Asboth őrnagyeszélyessége és már több ízben tanúsított ügyessége által lettünk e nap hősei, úgy szerencsénkre 4 álgyu és derék tüzéreink voltak, kik mindjárt eleinte két ellenséges álgyut demontiroztak. Az egész csapat hősiesen viselte magát. A lugosi nemzetőrség, melly Oláh-Bogsán felül épült torlasznál állott, nem jött a tűzbe; közülök 17 egyén mint csatárok, jól viselték magukat. Kapitány Fejér, főhadnagy Szívós és Somlay különösen kitüntették magukat. Az erdélyi honvédek hősiesen harczoltak. — Mármaros-Sziget. A megyém kebelébeni Borsa helységnél történt ütközetről olly ferde közleményeket olvastam , és olly egyének által közlötteket, akik az illy körülmények alkalmával a történetekről csak odahaza szeretnek értesülni hogy szükségesnek tartom,azon napi (oct. 28-iki) eseményeket előadatni, én, ki büszkének érzem magamat, hogy a Borsát megtámadott bátor szigeti nemzetőrség elősoraiban küzdöttem. Borsa megtámadása el volt halasztva, mig a rögtönözve felszerelt egy pár szigeti s egy szabolcsmegyei álgyu a táborba hozatik. Táborunk ekkor csak 1500 főnyi volt. Köztünk hire terjedt, hogy a borsaiaknak az ütközet pillanatában több százra menő erdélyi oláh határőrök leendenek segítségül. A támadás napján oct. 28-kan déltájban, táborunk közelében az oláhok néhány lövést tettek. Nemzetőri őrnagyunk, Péterfi András, nem késett a megyénkbeli öt városi csapatokat azonnal fegyverbe állítani, miután a szabolcsi csapatok választott őrnagya, Kállai Manó, csapatával szinte hasonlón tőn. Csakhamar ezután őrnagyunk jónak látta, századainkkal Borsa felé egy kis kutató kirándulást tenni, így húzódván mindig közelebb Borsához, világosan ki lehete venni , hogy a csatalánczban állított oláhok fegyveres ereje nem olly nagy, hogy a rögtöni megtámadást gyávaság nélkül elhalasztani szükség lett volna, és a támadásra kész szigeti nemzetőrségnek fél századát s a vadászcsapat egy részét, Asztalos Albert vezérlete alatt, őrnagyunk támadásra parancsolta. Ezek tették a tulajdonképeni ütközetet. A Stamberger hadnagy csapata csak akkor nyomult elő, midőn már ellenállás nem is volt, és épen e tények valódi fölfejtése az, mit századunk irányában s több, az ütközetben részt vett szigeti polgárok felhívására tenni el nem mulaszthatók. De lássuk a következményeket. Miután néhány oláhot lelőttünk, s többeket megsebesítünk, Borsát felgyújtottuk. Nem áll azonban, hogy Borsát a végenyészettől csak Szaplonczai József képviselő mente meg erélyes föllépésével, s hogy a szigeti nemzetőrség felette boszankodott azon, miszerint a szabolcsiak a tüzet eloltották, mi szintén valótlan. Ha a szigeti nemzetőrök keblében nem lett volna némi szánalom a félrevezetett oláh nép iránt, Szaplonczai Józsefnek , minden szónoki tehetsége mellett is, csak tanyáiól lehetett volna Borsát megismerni Borsa felgyújtását parancsból tettük. Egyébiránt a végeredmény az, hogy két oláh asszonyt s oláhot s még egy magyart is, ki az oláhokat fegyver-kovácsolása által segítő, a még most is működő rögtönitélő bíróság kötélre kivégeztetett. Egy öreg szigeti polgár , Balázs Márton 64 éve daczára is, ifjúi hévvel harczolt. — Kovár Sándor, szigeti n.ő. Őrmester. — Kővár vidékéről írják nov. 15. E táj, Belső Szolnok nagy részével, az oláh lázadástól és kegyetlenkedésektől ki van tisztítva. A szatmári nemzetőrségé önkénytesek, kikhez később ugocsaiak és szabolcsiak csatlakoztak, a legszilárdabb hazafiai lelkesedéssel működtek Katona Miklós vezénylete alatt az oláhok fékezésén és szétütésén. Katonán kívül igen szép részt von a fáradalmakban gr. Teleki Sándor kormánybiztos is. Szatmári vitézeink legelőször is Katalin falunál tüntették ki magokat. Alig 60 huszár ott többet három ez. oláhnál szétvert. 90-nel több esett el, 90—100 megsebesült, számos ló, marha és több oláhok elfogattak. Ezután Kővárvidéke és Belső Szolnok megmentésén indult hős seregünk. Magyar-Lápos és Domokos Belső-Szolnokban fekszenek. Mindkettő magyar helység, körülöttök peái mindenfelé oláh lázadók, Timbu rablócsordái dühönnek. A rablófőnök e szegény magyar helységeket különösen kitűzte dühe és zsákmánylása czéljául. Erre az állj is ösztönöztetett, mert ezen helységek útjában álltai mellet legyőzetésük nélkül tovább nem folytathatott. Midőn Timbul od vége felé e vidékre betört, Felsi Szőcsön ütötte fel táborát. Mondják, mintegy hároezerre ment seregének száma. Onnan küldözgeti Lápos és Domokosra szeneteket és parancsokat. Elő azt kívánta, hogy a lakosok maradjanak békében ő nem akar bántani senkit, csak bocsássák őt tovább Sz fbadon, akadály nélkül. Később nove első napjaiban követelte, hogy tegyék le fegyvereiket és küldjék azok hozzája. Becsüleletesebben már nem lehet a honpolgárnak viselni magát, mint ahogy viselik magukat a lápii és domokosi polgártársaink. Timbul feldúlással, feléptéssel, kirablással fenyegető azon falukat és becsüli» magyar lakóit, ha fegyvereiket ki nem adják. De ők i1 sok s becsületes polgárok maradtak végső perczig. Aromszor , négyszer szent hozzájok Timbul, de a vált mindig csak az Ion: csak a magyar kormánynak engedmeskednek, s csak annak adják ki fegyvereiket, későbek lévén egyig elesni inkább , mint különben csiítakodni. Mind a két helység tudta jól, milly veszély általnyegettetik. Azért fegyveres erejük , nemzetőreikig