Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-10-25 / 196. szám
Szerda (¿•kaike‘ táp minden nap, holtfít kiréra. ¿▼i előfizetés a’ két fővárosban házhozhortssl borit. nélk. 6 frt 30 kr, a’ kiaddhi,álból elhordvai ft. postán borítékban heiként 6-szor küldve 8 frt. 4-szer küldve iig 7 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pest, szabadsajtó-utezai szabadsajtóudvarban 5. az. a. »' kiadóhivatalban, egyebütt min[*i led N V váec t. postahivitainál. — A', hsm. bir Dalomba ’s egyéb kihí. tartscaányeiba kUllatni kivánt péld. iránt a' eb egres *fel és csak a’ bécsi cs. főposta-hivatal útján törtéssetik. Mindenféle hirdetmények falvészait.s t'ir 4-szer hasábozott apró bftiijfl serért, vagy essek belyeért 5 per.gr kr, ja kfltt #j Vasién serért pedig képiijő kr Hivatalos rovat. Utólagos jóváhagyás reményében kineveztetnek. Lipótvár parancsnokául, s honvédi alezredesül: Thanffer Ferencz, nyugdija őrnagy. A honvéd tábori karhoz őrnagyokul: báró Meszena Irencz, táborkari százados: Mares László, századosa érnöki katonai testületnél. A honvéd 27-dik zászlóalljhoz parancsnokul s őrigyül: Katona Miklós, nemzetőrségi őrnagy. A honvédséghez számfeletti őrnagyul, czimzetesen s j nélkül: Balogh János képviselő. Komárommegyei nemzetőrségi őrnagyul czimzetesen dij nélkül: gróf Nádasdy Lipót, Komárommegye öröss főispánja. A honvéd 28-ik zászlóalljához parancsnokul s őrarul: Rabóczy Miksa, 26-ik honvéd zászlóalljbeli számos. A honvéd 1-ső zászlóalljához Őrnagyul: Péterffyyula, zászlóalljbeli százados. A honvéd 6-ik zászlóalljához Őrnagyul: Dipók Antal, zszlóalljbeli százados. Pesten a számfeletti ujonczokból alakulandó zászlóljakhoz előlegesen őrnagyokul: Gerlende Ferdinand, 2- ik sorezredbeli százados; Youverman Ferencz, 7-dik Dnvéd zászlóalljbeli százados; Egerváry János, 5-dik Dnvéd zászlóalljbeli százados. Ezen három őrnagyok tüstént Pestre jöjjenek, s jelentk magokat az országos haditanácsnál. Mindezen kinevezések ss előléptetések, rang s illetményre nézve folyó évi october 16-tól számítandók. Budapest, oct. 19. 1848. Mészáros Lázár, hadgyminister. — A képviselőháznak i. e. oct. 20-án kelt határozataövetkeztében hivatalosan felszólittatnak mind azon képiselők , kik hivatalos kiküldetés nélkül (habár engedem mellett is) törvényhozói helyükről eltávoztak, hogy :en nyilvános és hivatalos felszólítás után tüstént Budaestre visszajőni kötelességüknek tartsák. Pálffy János, alelnök. — Az országos honvédelmi bizottmány gr. Pejacsech János és Pál, Ulmann Izidor és Adolf, Földváry ,Czeef, Kovács Illés, gr. Dessewffy Miklós, Bruder A utal, Gruits János, Kehrer Ferencz, Révay Gusztáv, aulinyi kapitány, báró Wesselényi Miklós, Bélási gróf ,Kűen Antal, báró Walterskirchen Károly, Szöllősy, Jencsik György és nevelője Valkovszky András, és Klahdora Lipót urak azon folyamodványa következtében, miszerint a képviselőháznak folyó hó 10 én a Közlöny24-ik számában közhírré tett határozata reájuk mint helyekre ki ne terjesztessék, — határozta, hogy folyamodó orvosi bizonyitványokkal ellátott kérésüknek hely hatott. — Az országos honvédelmi bizottmány gróf Teleky Sándor urnak!iliután a Szathmármegyében és Kővárvidékén kiütött elenséges mozgalmak elhárítása rögtöni intézkedéseket igényelne, számolva önnek buzgó hazafiságára és fáradhatatlan erélyességére, az orsz. honvéd. bizottmány önt Kővár vdékében teljhatalmú kormánybiztossá nevezi, — szoros mulhatlan kötelességévé tévén önnek, hogy mind azok iránt, mellyeket önbelátása szerint a hon megmentése, a ■ftnd fentartása s a közbátorság biztosítása megkíván. Egyetértve s közremunkálva Mihályi Gábor, Décsey és ifiötvös Mihály kormánybiztosokkal, rögtön és erélyesen ntézkedjék. Mire nézve szoros felelet terhe alatt megfagyatik a megyének , városnak, helységeknek és nemzetőröknek, tiszteknek és parancsnokoknak, hogy önnek, mint teljhatalmú kormánybiztosnak mindenekben engedelmeskedni, és rendeleteit teljesíteni szoros kötelességöknek tartsák, ennek időnkénti tudósításai elváratván. — Budapest, oct. 21.1848. Az orsz. honvédelmi bizottmány. Nyáry Pál, h. elnök. — Miután az országos honvédelmi bizottmány teendői felette megszaporodtak, ezennel felhivatnak minden hatóságok, úgy szinte egyesek is , hogy mindazt, mi az ú íjonczok állítására, felszerelésére, ellátására stb. vonatkozik, egyenesen a honvédi haditanács elnökéhez, Nádasi S Sándor ezredes úrhoz intézzék. — Közhírré tétetik, hogy a kereskedés- ipar- és földművelési ministérium részéről a hazai törvényhatóságokhoz bocsátandó rendeletek aláírására további rendelkezésig Ambrus Mihály, ezen ministérium egyik osztályigazgató tanácsnoka, hatalmaztatott fel. Az országos honvédelmi bizottmány tekintetbe vé-te Hajnik Pál, országos rendőri igazgató urnak a haza érdekében tett kitűnő hű szolgálatát. Őt a nemzetőrségnél tiszti.beli őrnagygyá azon hozzáadással nevezi ki,hogy Eizen rangját e kinevezés, napjától veendi. Budapest, oct.13. 1848. Nyáry Pál, h. elnök.— Kiss Károly nemzetőrségi alezredes s az T országos haditanácsnál politicai osztályfőnök , alezredesirangjában s jelen alkalmazásában meghagyatva, a honvédsereghez áttétetik. Nádosy Sándor. stem hivatatos rész. Pest, oct. 24-kén. Nézetem szerint nem Hiod-posta, hanem örömhirnök volt az, ki elhozá az uj manifestumot, melly által Windischgrätz herczeg olly hatalommal ruháztatik fel az örökös tartományokban , miilyennel birt nálunk Jellachich, az országhóditó. Soká éltesse isten a camarillát! A népszabadság ünnepén örömpoharat fogunk ürizni bárgyú ellenségeinkre, kik több hasznot hoztak nekünk, mint legügyesebb barátaink. Ha valaki kérdezte volna: teremtsek-e egy lábroppanással húszezer gyakorlott fegyverest, melly élet és halálra küzdjön a magyar mellett; vagy pedig a legfinomabb képmutatás mesterségével arra vegyem a dynastiát, hogy Windischgratzet nevezze ki Ausztriába teljhatalmú biztosnak?: — én perczig sem kételkedtem volna az utósát választani. Mert e tény által a Bécs és Budapest közt támadt rokonszenv szilárd alapra állitaték. Ezentúl nem lesz okunk attól tartani , hogy az ámító udvaron ezek elhitethetik germán testvéreinkkel, miként sorsunk különböző lehet, s azon veszély, melly pusztítva rohanna át Hunnia terén, érintetlenül hagyhatná Bregenztől Bruckig, ama miveit és gyönyörű vidékeket, mellyek márcziusban bizony nem azért rázták le az absolutismus bilincsét , hogy most a leghűbb honpolgárokat egy szláv Albának bakói vérpadra hurczolják. Windischgrätz kineveztetése csaknem 6 millió lélekkel szaporította a népösszeget, mellyből a szabadságháborura seregeket gyűjthetünk , mert hat millió német lakik az úgynevezett Örökös tartományokban. Sőt ne higyjétek, hogy azért, mivel az udvar szláv vezérekre támaszkodik, minden szláv ajkú nép megcsókolja az absolutizmus vasvesszőjét. A morvaiak nagy része már is Bécs mellé nyilatkozott, s ott olly élénk mozgalom támadt, hogy Simonich tábornok, kinek kötelességévé téteték Gallicziából Olmützbe vonulni, nem meri seregeit a morvaiak közé vinni, s Trencsénbe akar beütni, hogy a magyar vidékeken kisértsen szerencsét. Minden kilátásunk van tehát, hogy Rott és Philipovics mellé még egy feketesárga vedért dughatunk. De visszatérve Windischgrätzre, kérdjük: utoljára is hol vannak a nagy kincshalmazok , mellyekből a szabadság elleni harcz fizettetni fog ? Magyarország adójából a feketesárga katona ezentúl nem sok zsoldot kap. A bécsi országgyűlés védelme alá vette a bankot, onnan kölcsönökre a reactionárius forradalom hasztalan számít. Az örökös tartományoknak szabadelvű részei nem fogják véres verítékkel szerzett pénzeiket hóhéraik számára adóul fizetni. Miből telik ki tehát a nagy ármádiák zsoldja ? — Horvátország, mint gazdag tartomány, sokat fizethet; a gallicziai ruthenok megannyi Croemsai a birodalomnak,és a Csehország lapályán (mert a hegyeket német ajkú nép bírja) vitézkedő pánszlávok szintén busásan fognak adózni!? Illy kimeríthetten forrásokra van utasítva a camarilla. Meglátjuk, zsákkal telik e vagy csak zacskóval ? Szóval: Windischgrätz kinevezése felséges ötlet volt. Semmi sem mutatja meg világosabban, hogy a mi királyunk, nemcsak mint magyar király, de mint osztrák császár is gyöngélkedő egészséggel bir. —y— A legújabb császári iratokat melylyekről közelebb szóltunk, a Közlöny illy bevezető sorokkal közli: A veszély tornyosodik, íme itt következnek néhány iratok. A császár-király, herczeg Windischgratzet, a csehországi zsarnokot, Praga bombardirozóját tábornagggyá, s kivévőn az oloszországi tábort, minden hadsereg főparancsnokává nevezi ki, és felhatalmazza , hogy a népeket ollyan eszközökkel zabolázza meg, amiilyen eszközöket ő , a városlövő alkalmazni czélszerűnek vél. Prágából már megindult Windischgrätz Bécs felé, s útközben a sajtószabadságot felfüggeszti, a nemzetőröket lefegyverzi erőhatalommal, s ekképesti a régi rendet, azaz, a szolgaságot visszaállítani törekszik. El van határozva Bécset erővel bevenni, ha igy nem lehet, éhséggel veszi be. Ha sikerül ez, akkor Pestre jövend, Magyarország elnyomására. A király neve alatt oct. 16-ról 1848. Ollaützben kell egy felhívás a népekhez , amint alább következik. Ebből világos hogy a király szivét a camarilla a néptől tökéletesen elcsábította, ha ez irat szabad akaratának kifolyása. Cseh, Morva, Stayer, Gácsországból összevonta minden katonáit, és a nép gyermekei a népek leigázására fordíttatnak. A rendet akarják visszaállítatni, azaz a szolgaságot. A törvényességet, azaz a vak engedelmességet. A nyugalmat, azaz a rettegést és halálcsendet. És a fegyveres erő ha diadalmaskodik, a szabadság hívei lakolni fognak, a zsarnokság nyomán, a sírok dombjai emelkednek. Becsen kezdik a műtétéit. Azaz, ott akarják kezdeni. De a feladat ott nehéz,— az ellenség a Duna bal partjára vonul,— ravasz természetü, talán végre is Magyarországot támadja meg előbb. Az uralkodó ház rabja a camarillának. A katonai revolutió feltámadt a népek szabadsága ellen. A katonai revolutió irtózatosan kegyetlen. Eljött a végharcz ideje. A katonai zsarnok hatalom a király nevében hadat üzent a népeknek, a szabadságnak, az emberi és polgári jogoknak. Itt van a nyilvános hadüzenet e levelekben és rendeletekben : I. Népeimhez! Midőn engem az oct. 6-kán Bécsben elkövetett istentelenségek arra birának, hogy azon várost elhagyjam, melly a legvadabb és legvetemedettebb szenvedélyek tűzpontja lön, akkor még azon reményben lehettem, hogy lakossága egy részének vétkes őrjöngése tartós nem leend. Én fő- és székvárosom lakosainak különben egészséges és becsületes érzelmétől megvárhattam , miszerint egész erejökkel oda munkálnak, hogy a félreismert törvénynek a tisztelet, a gonosztevőknek az érdemlett büntetés, a városnak a fenyegetett élet és tulajdonra nézve, a biztosság legrövidebb idő alatt ismét visszaadassék. Ezen várakozás meghiúsult. Nemcsak az, hogy a lázadás támasztóinak sikerült Bécsben a magukhoz ragadt hatalmat olly rettentő uralom által, miilyenre a történet csak egy példát mutat, a részint félelem által ereje vesztett, részint vad mámorba ejtett város felett megerősíteni, és az általa törvényességre való visszatérést Bécs falai közt meghiúsítani, hanem még ezen falakon túl is nagyobbodott erővel terjedt ki anarchikus törekvéseik vészterhes hatása. Egy nyílt lázadásban álló szomszéd tartománynyal felségértő szövetkezések köttettek, státusaim minden részébe követek küldettek, hogy azon képmutató ürügy alatt, mit ha a fenyegetett szabadságot kellene megvédeni, ott is, hol a rend eddigelé meg nem zavartatott, a lázadás zászlóját kitűzzék, és az én még békés, szabad intézmények törvényes kifejlődésének elébe néző országaimat a fejetlenség, polgárháború és enyészet iszonyatosságainak martalékul vessék. Trónra léptem óta népeim java volt életfeladatom. Kormányom története , különösen az utóbbi két hónap története ezt egykor tanusitandja. De a gondviseléstől rám bízott kötelességekhez hűtelen lennék, ha olly törekvést tovább is el akarnék nézni, melly a trónt és monarchiát az örvény szélére viszi, és az általam megerősített, alkotmányos szabadság helyébe a rokonczátlan erőhatalom állapotát tenni igyekszik. Ezen kötelességekről megemlékezvén, vérző szívvel érzem magam kényszerülve, hogy a fejét már most minden szemérem nélkül fölemelő lázadással székvárosomban, mint szinte mindenütt, hol az magát mutatná, a fegyveres erő alkalmazása mellett szembe szálljak, s ellene harczolják, míg az egészen le nincs győzve, a rend, nyugalom és törvényesség ismét helyreállítva, és hű szolgáimnak, gr. Lamberg és Latomnak gyilkosai az igazság bossuló karjának át nincsenek adva. Hogy ezen czélt elérjem, a monarchia különbféle részeiből seregeket küldök Bécs , a fölkelés fészke ellen, és altábornagyomnak, Windischgratz herczegnek átadom a fővezérletet, minden seregek felett, egész birodalmamban , csupán csak a gr. Radeczky tábornagyom parancs alatt álló olasz hadsereget vevén ki. Egyszersmind felruházom az említett herczeget a kellő teljhatalommal, hogy ő a béke munkáját birodalmamban saját belátása szerint a lehető legrövidebb idő alatt bevégezhesse. A fegyveres lázadás kényszerítése és a csend helyreállítása után, ministériumom feladata leend, hogy az alkotmányozó országgyűlés tagjaival egyetértőleg, az eddigelé féktelen visszaéléssel kezelt sajtó, az egyesületi jog és a honvéd törvényes korlátozása által, olly állapot idéztessék elő, melly a nélkül, hogy a szabadságot szorítod , a törvénynek erőt és tiszteletet, biztosítson. Midőn ezen , kötelességeim és jogaim érzetében rendithetlen szilárdsággal hozott határozatomat népeimnek tudtul adom , mindazok őszinte és hathatós közremunkálására számolok, kiknek császárjok, hazájok, családjok javuk és az igaz szabadság szivökön fekszik, és a kik jelen határzatomban az egyedüli szabadító szerre tsmerendnek, hogy a birodalmat a végrombolástól, magokat a fejetlenség iszonyatosságai és minden társasági kötelékek felbomlásától megőrizzék. Olmütz, oct. 16. 1848. Ferdinánd m. p., Wessenberg m. p. II. — Kedves herczeg Windischgratz! Tekintetbe vévén a jelen körülményeket, midőn a fővárosban a nyílt lázadás a törvényes rend helyére lépett, és a birdalom több részeiből a törvény ellenségeinek fegyveres erő kül