Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)
1849-05-23 / 296. szám
tt függetlenség ünnepét. De nem vagyunk szabadok régi ellenségünktől a buraucratiától. Főispánunk Vér Farkas a hivatalokat igen kevés kivétellel a régi rendszer embereiből tölté be. A főszolgabirák közül az egy Torma Samu democrat elvű, a többi még a habsburgokkal is kibékülnek, sőt az egyik Simó Ferencz közhelyen nyilvánít ámirép a Kossuth bankók fapénzt ee érnek stb. stb. és ez az ember mégis főszolgabíró jön. Frater Farkas és Nagy Farkas, mindkettő erélyes ember s szilárd hazafi, kihagyattak a megye 30 éves őtz jegyzője Daday János, a rendületlen jellemű s fiatal lelkű ősz jegyző mellőzve s hivatal nélkül hagyva. Az osztrák rendszer alatt Kozma idejében e megye hivatalosai sokkal jobban leendettek volna megválasztva. A közvélemény Vér Farkas eljárására e tekintetben igen elsavanyodott, s mi jön az eredmény, megyénkben az ujorszállítás elkezdődött. Törvény szerint a családfő és az egy fiú nem toroztathatik honvédnek. Ezen rendeletet mint tudjuk az első alispán, mert főispánunk jelenleg el van utazvaa, szolgabirákhoz elküldötte, a répiek általok tudomására adandót, ők azonban nem hogy a népet e tárgyban felvilágosítsák, sőt inkább azt hirdetik ki, hogy személy válogatás nélkül 50 éves koráig 18-tól elkezdve tartozik mindenki katona lenni, s így a családfők s az egyfias apáktól tömérdek pénzt besarczoltak Némelly ember minden marháját eladta mint beszélik, s a szolgabirónak fizette, hogy fiát mentesitse. A 24 éven túllévő egyének hasonlókép megadóztattak, s igy jön általok a törvény megfertőztetve. Megyénk lakosai oláhok. Most mikor a nemzetiségi ellenszenvek csillapulni kezdettek, éppen a törvény palástja alatt zsákmányolni a népet, s elhitetni vele, hogy pénzen az új törvények alól is ki lehet búni, ez mégis csak rettenetes. Vésztörvényszék elébe e honárulókkal. Nem elég őket hivatalaikból elmozdítani! A régi rendszerben a huzavonáé igaz, hogy a tisztviselőnek legfőbb erénye volt, és semmi felsőbbség ezért meg nem büntette, mert a kormányzat elve: a nép szegénységben tartása vala, s az aristocratia és a buraucratia meggazdagodása a nép zsírján. Az új rendszer elve a nép boldogítása, s a tisztviselők azért vannak, hogy általuk a közdolgok úgy kezeltessenek, hogy a nép könnyebbülést nyerjen, s alkalma legyen a családi életet mentői virágzóbbá s kényelmesebbé tenni. Megyénk hivatalnokai azonban e rendezéshez nem hajolhatnak, s azok különösen, kik az osztrákok korában is hatalmas halászok voltak! Jövedelmi forrásnak nézik kiz ők a hivatalt, mint a haszonbérlő atvett javadalmakat, s minden mozdulataiknál zsebeik jutnak legelőbb eszükbe. Uj vért kell e megye ereibe tölteni , mert a mostani megpestisezi az uj szivet és a szabadságot. Van még egy hibáztatásunk: a föld népe megyei közmunkákra felettébb sokat hajtatik: a főispán azon nyilatkozata következtében ki kell most a néptől minden munkát venni, mert most van még ideje a népet kényszeríteni, börtöncsinálás, utak stb. mind ingyen munkára tervezték. S a föld miveletlen marad és a hadsereg mivel fog elélni! Erdélyben a háború az élelmiszereket elseprette. Múlt őszön a nép keveset vetett. Ha tavaszi vetéseitől elvonjuk, éhség áll elő az országban. Az oláh nép kezd kiábrándulni, s Urbán ellen keserű népdalokat énekel, s Kossuthot kezdi éltetni__Csak a tisztviselői zsarlás mindent el ne rontana! — M. * Báréból, máj. 12-én. Múlt hó közepétől, midőn vitéz hadseregünk megyénk határát átlépve, Léva mezőváros és körülette lévő helységek határiban, táborba száll, szorult helyzetünk, uj élettel váltatott fel; és azon hó 19-ik napjától, midőn Nagy-Sarló mezővárosánál, az osztrák sereg megtámadtatva, megyénkből kiűzetett, ez uj élet édeneit élvezni, és szeretet honunk megmentésében közre munkálni szerencsések vagyunk. Kis tartományunk ugyan, mellynek múltjáról 1848 nartiuei napoktól kevésbé szóltak a hírlapok hasábjai, nem igen ismeretes honunk előtt, minek oka főként abban helyezendő, hogy számos atyánkfiát egyébként tevékeny polgári állásukat, katonáival váltván fel, a hátramaradt résznek, a közügyekbeni munkálás esett feladatul,— már pedig hacsak azt megérintem, az ujonczok kiállításában mennyire fáradott e megyének tisztikara; összes nemzetőrsége, múlt augusztus, September, October, november és december hónapjaiban jobbjára azon tisztikar vezérlete alatt hányszor állott ellens ég előtt a szomszéd Nyitra és Trencsén megyékben, a közrend és csend fentartásában miképen működött szakadatlanul — senki sem fogja csodálni, hogy olly megyében, mellyben olly csekély a népség, hogy sürgetősb nemzetőrségi szolgálatok idejében köztiszti állomásoknak betöltése elaggott ősz apáinkra ment által, kevés alkalom juthatott valakinek életünk fonalára közbe beszőni, de hiszen mi ez által, ha csak a hon nyert, keveset vesztettünk,— és megelégszünk azzal, hogy öntudatunk tiszta, — hogyha pedig itt-ott fáradságunk gyümölcsét érdekelve olvashatjuk, örömünk nem lehet nem határtalan, mint azt legközelebben tapasztalni volt alkalmunk, midőn nagy-sarlói ütközetnél 17-ik honvéd zászlóaljunk vitézségét, kikből sokan, számos harczok után szülötte földjükön harczias életük végét lelték, közlapokban találtuk, most tehát midőn újjászületésünk után, a dúló ellenség által megszakított működéseinket ismét kettőztetett erővel útba indítjuk, meg- kérem a t. szerkesztőséget, hogy ha igénytelen soraim alapjaiban helyet foglalhatnak, megyénk életét időről idő- re részrehajlatlan szerkezetben foglalva közre bocsájtása végett kizárhassam. Ezt előre bocsájtva átmegyek helyzetünk rajzolására. Az ellenség elűzetése után nemsokára elérkezett megyei kormánybiztosunk Boronkay Lajos, szomszéd Honth vármegyének történeteiből ismeretes bajnoka a kivívott szabadságiak és szilárd jellemű honfitársunk, aki is feladott kötelességénél fogva, először is állandó megyei bizottmányt nevezvén, azt múlt hó 29-dik napjára Léva mezővárosába tisztikar alakítása és a sürgetőbb tárgyaknak életreléptetése végett összehívta, — előtte való nap a megye állásáról és alakítandó tisztikar iránt tanácskozmányt tartott, a tisztikar másnap reggel néhány tagokból álló választmány által. biztosunk hozzájárultával kijelöltetvén, a bizottmányi ülés a helybeli református templomban tartatott meg, a kormánybiztos úr érzékeny szavakkal üdvözölvén a bizottmányt, Vukovics Sebők országos bátosnak hozzáintézett, és e megye átalakulását tárgyazó rendeletét elolvastatá, ennek történte után Juhász Antal volt főjegyző, kit az osztrák hatalom alispáni hivatal vezérlésére kényszeritett, valóban szivreható szavakban táfárkodásáról kimerítően nyilatkozván,az őrizete alatt létező megyei pecsétet általadta, ezután a kormánybiztos úr elolvasta megyei tisztikar névsorát, mellyet a jelenlévő közönség éljenzéssel fogadott, — és én hiszem is, hogy a benne helyezett bizodalomra magát érdemessé tenni fogja. Adjon neki az isten erőt hogy közös ügyünkben, hasznos tagjai, és biztos támaszai legyenek hazánknak. Többen maradtak ki a volt tisztviselők közül jelesen Rudnyánszky Flórián volt fáradhatatlan erő alispánunk, kit az osztrák hatalom azért, mert a forradalom ideje alatt kitüntetett hazafiságát büntetni kívánta, hivatalától felmentett és mások, kik számos évekig a közbirodalomnak részesei valának, és őket méltán sajnálni lehet, mert érdemteljes tagjai lévén a megyének, kimaradásukért terhekre alig esne még más körülmény, mint az, hogy szerencsétlen elfoglaltatásunk alkalmával a hatalom által, hivatalaikat folytatni kényszerülve valának, — de mi is történt megyénkben? az octrogrozott constitutio nálunk a világot nem látta, — az ujonczok-kiállitási rendelet közre nem jött, a megyei pénztár megőriztetett, az egyesektől beszedet fegyver az ellenség kezébe nem került, az osztrákok felsegélésére kivetett sarczolás megtagadtatott, és ezt nem csekély mértékben Juhász Antal volt alispánnak tulajdonítani kell, — már ha ezekből csak egy életbe léptetett volna is, a hazaárulás bűnét méltóképen megérdemlette volna a volt tisztikar, de őt mentegetni nem akarom, mert általa erre felhiva nem vagyok, de reményem, hogy ha eljárása és viselete bárki által megtámadtatva leszen, magát a hon előtt kitisztítandja, azonban ha ki is maradnak ők, nem csüggedett el senki, mindenik utána lát, hogy szerezzen pályát, mellyben hasznos lehet hazájának. A tisztikar letevén esküjét, kormánybiztosunk eltávozott, és nyomba első alispánunk Szabó János elnöklete alatt folytattatván a bizottmány, főleg a kívánt ujonczok kiállítása iránt szilárd rendelkezések tétettek, az ujonczok kiállítása nálunk szaporán és úgyszólva pályázva megy, rövid idő alatt kiállítjuk vitézeinket. Ez nap a bizottmány folytatása május 3-ik napjára Aranyos-Marótra által létetett, Aranyos-Maróthon a szokott gyűlési helyen, a magyar függetlenségi charta közvétételvén a legnagyobb lelkesedéssel fogadtatott, Kossuth Lajosnak a nagy férfiúnak országos kormányzó elnökké lett választása, határtalan örömet és bizodalmat szült keblünkben, ez alkalomkor az adókulcsának ez évre való megalapításában és az adó valamint a közmunkák kivetésében működtünk, úgy nemkülönben intézkedett a bizottmány megyénk újbányai és lévai kerületébe választandó követek iránt. Folyó hó 7-én ki volt tűzve a rendes törvényszék tartása Aranyos-Maróthon, közbe jött azonban t. kormánybiztosunk rendelete, melly szerint 9-ére Léva mezővárosába honunk kivivott függetlenségét megünnepelendők öszvehivattattunk. — Az ünnepély magasságához képest, a szükséges intézkedések megtételére Faba Zsigmond lévai járási főbiró bízatott meg — a kitűzött határnap csakhamar közzététetvén a megyében, Örömkönnyekbe borultál volna !. olvasó , ha láttad volna, hogy gyülekezett a jámbor nép, hiven megőrzött nemzeti zászlók alatt, az ünnepély helyére. Az ünnepély Léva város kies mezején tartatott, ugyan ott, hol mintegy három hét előtt, vitéz hadseregünk táborba szólván, büszkén készült az osztrák sereg szétkergetésére. Isten tiszteletére tábori oltár, mellette egy magasabb állás, hava kormánybiztosunk többekkel fellépett emeltetett, a városban létező honvédeink és huszárjaink, úgy nem különben a lévai nemzetőrségnek szokott katonai rendben megjelenése után, végre megérkezett számtalanok kíséretében kormánybiztosunk, karöltve megyénk köztiszteletü aggastyánéval Szabó Vincze bátyánkkal, ki néhány napok előtt Pozsonyból az osztrák fogságból kiszabadulván, hazájának, megyéjének és családának visszakerült. A Kormány biztatunk éljenek közt helyét elfoglalván, üdvözli az egybegyült hon polgárokat, és az ünnepély nagyságát hatályos szavakkal adván elő, a függetlenségi nyilatkozványt az isten szabad ége alatt felolvastatá a népnek. A lelkesedés és öröm édenei közt gondoltad volna, hogy tündér várban vagy, midőn, a magasba nyúló nemzeti zászlók felett, olly menynyei igék gördülnek füleidbe, mellyek hazádat függetlennek, tégedet szabadnak mondanak. Nem hitted volna szegény jámbor csak három hónap előtt, midőn lesütött fővel, kerested a helyet, hol nyeljen el a föld, hogy május 9-én felemelheted szemeidet az égre, és magadat szabadnak mondhatod. Ébredj tehát honpolgár! és siess hazád segedelmére. Felolvasás után első alispán előterjesztetésére a függetlenségi okirat iránt teljes hódolat, Kossuth Lajos kormányzó elnöknek, teljes bizodalom szavaztatott — ezt követte a tábori mise, ezután Nagy János, nagy-sarlói református lelkész és Csizmadia József nagy-sarlói plébános alkalmatos népbeszédet tartottak. Estve az ünnepély tiszteletére a város ki jön világítva. Gyulafehérvár, ápr. 29-én. A várbeli katonaágból több mint 600 egyén kórházban van. Úgy hogy a rendes kórházon kívül még kettőt kellett alakítniok. Betegeik közül 6-ot s 8-at temetnek el naponként, mind száj- és torokfájás következtében. Ha a betegség folyvást így működik, a vár kevés fáradsággal be lesz vehető. Mit isten engedjen. Élelem dolgában is ebül állanak, mert a mai napig három legény kapott napjára egy font húst; mától pedig két napra fog egy fontot kapni a három legény. Leginkább juhtejjel gédelgetik magukat. Ettől meg nem híznak. Csikban a tölgyesi szorosnál egy háromszéki zászlóalj teszi a határőri szolgálatot. Velök szemközt az oláh földön muszkák őrködnek. A kétféle őröket csak egy patak választja el, mellyen keresztül egymással időznek, fraternizálnak, ollykor itallal kinálgatóznak, s mivel egymás nyelvét nem értik, többnyire mimikai jelek pótolják a szavak hiányát. Máj. 14-én éjjel Bethlen Gergely ezredes sietve távozott el körünkből egy sürgöny következtében, melly Czecz tábornoktól jött. E sürgöny tartalma körülbelől ez: Ibrahim bég a török zultán főparancsnoka, Szebenben május 14-kén látogatást teend. A tábornok gyöngélkedvén , az említett ezredes és lovassági főparancsnok fogja elfogadni a magas vendéget mindazon jeleivel a tiszteletnek, mellyek csak megilletnek egy barátságos külföldi hatalmasságot. Az orosz katonák naponkint szökdösnek át hozzánk az erdélyi határon, már 14 be is osztatott a lengyel légióba. Szinte egy parlamenthrozó orosz tiszt esküvel erősíté, hogy Puchner Bukarestben 4 napi házi börtönben volt. Erre nehezen számított az erdélyi pünkösdi király! KÜLFÖLD. Ausztria. Bécs. Radeczky marschall egy diszkarddal tiszteltete meg, mellynek hüvelye, kosara s ékességei mind aranyból készülvek. Egyik oldalán e szavak olvashatók: „Bécs nemzeti őrserege, a vitéz Radeczky marschallnak, auguszt. 2-án 1848.“ A másikra meg ezek vésvék: „A bajnok olaszországi sereg vezérének." A prágai nemzetőrsereg is, az óváros háza előtt, emlékszobrot határozott emeltetni az olasz szabadság fensbbi elnyomójának. Fényes készületek ezek mind, az elvénhedtnek eltemettetésére. Ferencz József is egyre dicsérgeti és hízeleg a hiszékeny öregnek, mit is ez rendesen declamandó tudat hadseregével. A szép szavak majd elmúlnak. Egy prágai hajpáros tudós következőleg ír az „Oesterreichischer Correspondentnek.“ Prágának, s általában az ország legnagyobb részének hangulata a kormányra nézve igen aggasztó. Úgy látszik, a föloszlatott országgyűlés tagjai izgatnak mindenfelé, a még a tavasszal vagy a nyáron nagy események fognak történni, mellyek előjátéka az újonczok megtagadása volt. Belátta azonban az opportio, miszerint terveinek csak akkor ígérhet sikert, ha Magyarország nem kötött békét. Ezért mutatkozik mindenfelé olly nagy sympathia a magyar rebellisek irányában, sőt mi több, e rokonszenvet nem szégyenük egész vakmerőséggel ki is nyilatkoztatni. A ,,Narodni noviny" pedig imigy okoskodik. Az egész ország pillantásai Prága felé irányozvák, a többi tartományok tekintete pedig Csehországon függ. Mindenki érzi, hogy egy határozott politikai lépést kell tenni, hanem a körülmények olly bizonytalanok, s a viszonyok mindennap más fordulatot vehetnek, annyira, hogy fölötte nehéz dolog, politikai eljárásainknak határozott irányt tűzni ki. Kezdeni még most nem merünk, mert attól félünk, hogy a magyar és európai viszonyok várakozásunk ellen találnának kiütni, ez esetben pedig hamarkodásunkkal csak ügyünknek ártanánk. Nem nagy jártasság kell a sorok között olvasni tudásban , hogy e két prágai levél háta mögött örvendetes dolgokat pillantsunk meg. Eljutnak tehát valahára, a külföld népei is tiszta tudatára a dolgoknak, s belátják, mikép a magyar igaz ügy győzelme leszen dicsőséges kezdete a népszabadság európaszertes diadalának. És örülhet lelke azon férfiúnak, ki mély belátással megjósolá, hogy Európa népeinek szabadságát, a Duna és Tisza partjain vívandó harct fogja megadni. O 11 m a tz. Windischgrätz a lecsapott, vagy udvari nyelven szabadságot kapott, fővezér következő búcsúszavakat bocsátott magyarországi seregéhez. Ollmütz, april 21. Tetszett császár ő felségének, engem a seregparancsnokságtól Magyarországban felmenteni, s azt FZM. báró Weldennek átadni. Ha minden időben nehezemre is esik elválni olly seregtől, mellynél éltem vagy annyi éveit töltöm, nem tagadhatom, hogy áldozatomba kerül (szarvatört gőgjének) azt olly időpontban elhagyni, midőn tetemes megerősittetés által, már -