Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)

1849-06-30 / 328. szám

határozd,­­ Gruber Fülöp honvéd tüzérségi hadnagyot, s bajtársát, nemzetük iránt tanueított tűág­akért kötél ál­tali halálra ítélte, s ezen borzasztó ítéletet végre is haj­totta. E gyilkosság sokkal borzasztóbb, semhogy a bosszú érzete ólombulyival ne nehezednék a tiszta honfi kebelre. Éi­e bosszú legyen meg, de legyen nagyszerű, vala­mint nagyszerű volt a die ők halála. Csügedhetetlen vitézséggel s győzőfegyvereinkkel ki­vívandó győzelmeink által boszulandjuk meg az ártatlanok gyilkosságát, hogy legyen győzelmünk eredménye, létünk függetlensége és szabadsága örökös, mint leen, az elhuny­tak emléke örökös. De egyes fegy­ver télén ártatlanok legyilkolásával, nem fogjuk megfertőztetni vitézségünket, s nem fogunk rá­tör­­pülni alacsony bosszúiélra. Azokat, kiknek a véres csatamezőn győztes fegyverei­tek és vitéz vagylelkűségnek megkegyelmezett, nem fog­juk gyilkoló vérpadra hurczolni,s nem fogjuk követni el­lenségeinket embertelen ösvényre, mellytől a becsület, erkölcs és polgárisodás elborzadnak. Mi azon eljárást fogjuk követni, melly nem kerüli a napfényt, hanem világánál,tisztasága és dicsősége növek­szik; azon eljárást, melly isten fiának falain alapulva ki­­vi vázol­ja számunkra Európa tiszteletét és elismerését. Vitézek ! igy tanultam én köztetek magasztos lelkie­teket s vitéz nagylelküségteket ismerni és becsülni, s igy fogok cselekedni; kérlelhetlenül időrendjük ellenségeink elámított fegyveres seregét, de legyilkolt ártatlanok véré­vel megfertőztetni soha sem fogom. Vitézek! isten áldása s üdvözletem veletek! Görgei Arthur, hadü­gyminister. Arad várárak capitulationalis oklevele mindkét rész­ről ünnepélyesen aláírva a kormányhoz immár megérke­­zett. Győrnél ellenben csatát vesztettünk. Erdélyben a Baeztercze felé beütött orosz visszavo­nult. Brassóból még előbbre nem nyomult, sőt brassói fel­legvárunk is tartja magét. Nincs veszteni való idő, haladéktalanul fegyverre szál­­jon minden férfiul Pest, junius 29-én 1849. Az ország kormánya ált­a­l. Nem hivatalos rész. Budapest, jun. 29 én. Intézkedett a kormány, hogy tömegestül keljen fel a nép, védje utolsó csepp vérig a hont. Védje a hont, mellyet apáitól örökölt, s mellyet sér­tetlen tartozik fiai­a hagyni. Védje a bont, mellynek talpalatnyi földét sem szabad elvesztenie, mert miként apáink megőrizék azt, megőrizni tartozunk mi is. Egész Ázsia támadta meg Európa szabads­ágát, mint megtámadta Xerxes a hajdan, s a népvándorlás a közép­korban. E támadás ellen mi vagyunk a bástya. Itt küzdetik a legvéresebb harcz, itt folyand a legtöbb, itt hull el a legtöbb áldozat. Ha bukunk, az utókor csak pénzeinkről fog megemle­­getn­i. Ha győzünk, a kiömlött vér itt termendi meg a legszebb virágunkat Ha győzünk, bálványozott, dicsőített nép leszünk a világ előtt. Mi nem bukhatunk — buknunk nem szabad. Buká­sunk halála a szabadságnak, halála ez ezredéves magyar nemzetnek, magyar hazának. Nem leend emlék, nem leend tirke, miről az utókor megtudja, m­illy forrón szerettük a szabadságot, milly forró vért áldozunk érte. Elleszünk feledve, eleink dicsősége, halálunk, minden, minden el leend feledve ! De ennek nem szabad megtörténni. A fölkelt nép hatalma nagy, hatalma rettenetes, ha­talma mindenható. Mer van Thermopylae-nk, honfiv­értől áztatott Ther­­mopylsenk. 800 székely küzdött 15,000 muszka ellen. Az ellen gúnyolná e helyet, emléket nem emelne rá. Nekünk bukni nem szabad. E helyre emléket kell emel­ni, fényeset, nagyszerűt, hogy egy világ bámulja az ott el­hullott áldozatokat. Emlékezzetek Xerxeere, ki megkorbácsoltatta a ten­gert, s egy millió embert vezetett egy kis ország ellen. Emlékezzetek a cimberek és teutonokra, mi­kép küz­­denek azok Caesar ellen. Legelébb a férfiak állottak ki — a férfiak mind elvér­zettek. Fölkeltek a nők, megbosszulák férjeiket v így hulltak. De a római még ekkor sem örvendhetett diadalának, ezután az ebekkel kellett küzdeni. E­mlékezzetek Hunyadira s a Rigó mezőre, Kinizsire s a Kenyé­r mezőre. Ne feledjétek el mit tett Muszkaország, midőn Napo­leon sötétségébe világosságot akart vinni. Ne fe­ledjétek el mit tett Spanyolország, midőn Napo­leon elindult, hogy rabigába hajtsa. E példán kell megindulnotok. Veletek egy isten van, ő szentelte meg karjaitokat és fegyvereiteket. Ti vagytok 8 millióm erős, mindenható nép egy tö­megben. Hová csépetek vág, hová kaszátok döf, ott a halál. Van 200,000 fegyveres katonátok, ki győzni, meg­halni tud , de nem hazát veszteni. Ti hazátok földén, hazátok földeiért küzdetek. A ti csatátok a kétségbeesés, az önvédelem csatája, a ti file­tek a szert kereszt, a veres kereszt. Ne feledjétek el, hogy a kereszt devise e. ..sub hoc signo vinces l ejel alatt győzni fogtok. Ha ti vesztetek, mindent vesztetek, még hazát is. Hol találtok földet, mellyen megpiher­teti­k ? hol találtok nőt, ki kebellére fűzzön ? bujdosókká lesztek, kirek bánat a kenyere, kétségbeesés az álma. Mi lesz rötökből? mi lesz gyermekeitekből? hol fog­tok nyugodni, ha meghaltok? Ha ti vesztetek, az ellen mindent nyer, ha ti nyer­tek , az ellen min­dent veszt. Mi hozzátok képért az ellen ereje? mellynek, ha akarjátok, nyugalma nincs, élete kin; melly fölött a há­zat felgyújthatjátok, mellynek élelmét elrabolha­játok ? Ha ti nem teszitek, felgyújtja ő házaitokat, megfer­tőzi nőiteket, lányaitokat, meggyilkolja gyermekeiteket, letiporja vetéseiteket, hogy kit fegyvere meg nem gyil­kolt, gyilkolja meg az éhség. Előzté­­k meg őt! s akkor mindent nyertek — mert mindent vesztétek, ha ezt elmulasztjátok! — Zörényi. Pest, junius 28-án. A városháznál közgyűlés tartatott. A 247 képviselő kö­zől megjelent 10 — 15 előtt a képviselők hanyagságát — mondhatni bűnét — keményen megrótta. Azután a kitűzött adótárgy előtt a Közlönyben a muszkák betörése által — a tegnapi ministeri tanácsból kiadott — szüks­égessé vált, azon ren­delet vétetett föl, mellyben általános népfölkelés, keresztes háború stb. hir­dettet­ik. A nagyszerű tárgy fölött lelkes szónoklatok és nyilat­kozatok merülvén föl, rövid idő alatt következő sikeres intézkedésekben határoztak a jelenlevő tagok : 1) Két választmány jelöltetett ki: egyik a népfelke­lés minél gyorsabb és sikeresebb rendezésére, s ez 24 óra alatt beadja munkálkodása eredményét; — a másik a föl­­fegyverzés lehetségéről és mielőbbi munkába vételéről gondoskodik. 2) Holnap az az junius 29-én d. u. 6 órakor népgyül­és fog tartatni a muzeum terén, hol a hatósági személyek, — minden erre hivatott egyének, a rendeletnek magyarul és németül leendő fölolvasása után, — a nép lelkesítésére, f­ölvilágosítására szónoklatot tartanak. 3) A papoknak meghagyatott, hogy szószékről és más minőségükben is a népet serkenteni és lelkesíteni, példával elemenni igyekezzenek, tartsák kötelességüknek. A fölszólaláshoz oda csatoltatok az is, hogy a papok ezen lételenségeket nemcsak immel-ámmal, hanem lelkesen, hatályosan és hazafiasan teljesítsék. — Nem szép, hogy épen Pest városnak akadnak ollyan papjai, kik miatt e toldalék szükségesnek tartatott. 4) A térparancsnokság a határozatokról, s a szüksé­gesek iránt való intézkedésekről még a gyűlés alatt tu­­dósittatott. E 8 k a 11 s­z­é­k. II. Midőn elő felszólalásomat tevem, azt határoztam magamban, hogy kissé később fogok ismét e tárgyban írni, azonban Fihiva lévén a Pesti Hírlap 324-dik szá­mában ,,Pesti Hírlap egy olvasója“ név alatt közlött nyi­latkozat által, kötelességem előbb mint alattam szólani. Az általam közlött néhány szavaknak czélja nem volt­­ egész terjedelemben s mintegy oktatva a kérdésbeni tárgyról szólani, mert azt gondolom, hogy akik a do­logban jártasok azok megértenek, mások pedig hallgatni fognak, czelem volt egyedül a figyelmeztetés, és istennek hála­ ezt elértem. A ,,pár szavak“ írójának sajnálom e részben szolgála­tára nem lehetek, mert egyrészről avatottakkal kell szól­­lanom, másrészről polemizálni nem szoktam és nem sze­retek, különben is vannak dolgok és gondolatok, mely­­lyeket mint a mohóknak le kell tisztittatniok az élőfák törzsökeiről és ágairól, hogy ezek egészséges gyümölcsöt teremhessenek. Én előbbi értekezésemet folytatom tovább. Elsőbbi szavaimban érintem, mikép az esküttszéki institutió a népfelség eszméjének megtestesítése, és va­lamint a patriarchális, később feudális igazgatásból fejlő­dött a nép­képviseleti kormány, úgy az urak, hatalma­sok, s ezek helyetteseinek birói igazgatásából a népbirói institutió. Avagy azt mondja valaki, mikép az absolut kormány mint a népképviselet alapján kormányozó hatalom? — Azzal pedig, hogy valaki az esküttszék helyett nevezett bírákat kíván, kevéssel mond kevesebbet. Az esküttszéki intézetnél az egészséges emberi érte­lem páro­­lva az életből merített tapasztalásokkal van ül­tetve a bírói székbe, ennek segítségére vannak a szakér­tők, jelesen a törvénytudó bírák, kik a törvény szavai szerint az esküttek szavazatát rendes ítélet alakjában szer­kesztik és kihirdetik; Így vannak segí­tégére az illető tárgyakban az orvosok, vegyészek, törvénytudó ügyvé­dek sat. És ha mint minden emberi intézkedésnél itt is hibásra szavaznának az esküitek a tárgy felett, a törvény­tudó bí­rák vagy elnöknek, nehogy nektek az ítéletet önmeggy­ő­­ződésük ellenére kelljen kimondaniok, van joga azonnal felfüggeszteni az eljárást, és a tárgy más esküttszék előtt egészen újonnan és élőről elkezdetik, vagy ha formahiány jönne elő, pe­d­­sz elfentiek közül valamellyik az ügy fo­lyama alatt szót váltana vagy olvasna, vagy talán elszuny­­nyadna, azonnal a cassations törvényszék elibe térj©s­zti az elnök az ügyet, hol új eljárást rendel te rend. Hogy az esküttszék a szabadság legnagyobb garan­­tiája, mutatja az, hogy valamennyi önkényes erő valaha még fellépett, legelső gondja volt ezt eltörölni, valamint, az, hogy az önkényes hatalom alól kimerekedett nép közt nem volt soha egy is, melly legelőször nem az esküttszé­­ket alapította volna meg. — Hogy is ne akarná valaki legelsőbben az alapi­övét letenni, midőn építeni szándé­kozik? az esküttszék az alkotmány szeglet-köve, pallá­dium, mellyet a szaba­dságért küzdő nép mint a vitéz baj­nok zászlóját halálig szokott védelmezni, és még sírjába is magával ragadja. Továbbá, hogy az esküttszék az igazságszolgáltatás legnagyobb bizton­téka, mind a büntető mind a polgári eljárásban, kitetszik abból: 1) Mert azon polgárnak, ki a népköréből kilépve egy eskütti ülésre megválasztatik , hogy ismét az ülések el­múltával a nép közé visszatérjen, sem alkalma nem volt az emberi száz alakú csábításoknak kitéve lenni, sem a tárgy így vagy amúgy eldőlése által nem érdekeltet­hetik, másrészről nem tudván, valljon a következő eskütti ülé­sekben nem azon polgár, kinek ő ügyében ítélt, fog-e az ő ügyében ítéletet hozni, az igazsághoz a legnagyobb szi­gorúsággal fog ragaszkodni, hogy az ő ügyében is ha­sonló eljárás történjék; — a kinevezett biró pedig tudván, hogy az ő dolgában azon egyén, kinek ügyében ítéletet mond, nem fog ítélni, gyakran talán könnyebb gondolat­tal fog eljárni.—Kérem itt meg­jegyeztetni, mikép én nem személyek, hanem elv felett értekezem. 2) Tudjuk miké­p az előterjesztési eljárásnál, azaz mi­dőn írásban adják elő az ügyfelek védelmeiket, és ezek olvastatnak fel a birák előtt, sokszor minő unalom szokta kísérni az illy olvasásokat? és ha a nevezett birák előtt szóval történnek is az előadások, tudjuk az ollyanok is jegyzőkönyvbe vezettetvén, a felviteli biró ismét csak holt betűkből szél, holott esküttszéknél magával az élet­tel kell foglalkozni, ott vannak a felek, ezeknek ügyvé­dei, a törvénytudó bírák, az esküttek és az egyik fél ke­resetét előadván, e­lőadása minden pontjait azonnal a je­lenlevő tanukkal igazolja, az ellenfél ha valamit amaz hi­básan mond, nem várva, hogy előadását bevégezze, köz­beszól, ellenokokkal megc­áfolja ; ha valami homályosan van mondva, akármel­yik bíró vagy eskütt-kérdést tehet és a dolgot felvilágosíttatni eszközli, é­s így egyik fél a másiknak beszédét és előadását a beszéd közben kiiga­zíthatja, a csalások mik az előterjesztési eljárásban sok hamis okoknak egymásra halmozásából eredhetnek, ki vannak kerülve, és az elnök vagy akármellyik törvény­­tudó biró vagy eskütt, ha valamit az igazság ellen előho­zatni hall, azonnal felszólalván az igaz­ságot ki­világosítja, s így birák és esküitek ügyfelek és ügyvédek, tanuk és előadások, mindegy időben és egy alkalommal jelenlévőn, közremunkálnak, hogy a lehetőségi,’ objectiv igazságos ítélet hozasték.­­ A mi bárminő lelkiismeretes birák le­gyenek is, az előterjesztési előadásnál nem kivihető, mert itt az írásokban felhozott okok s ezekből vont következ­tetések, lehető, hogy a dolog igazságáról a birót meggyő­zik, azonban ha talán a kereset indító, maga a biró előtt lett volna személyesen, ha az Ő okaira a másik fél azonnal c­áfolatot tehetett, s a két fél arczkifejezését, színét, moz­dulatát, a biró figyelemmel kisérhette volna, egés­zen máskép ítélt vala a kérdésről; s igy ha a kinevezett biró lelki­méretes ítéletet mond is, az csak az ő meggyőző­dése szerint, s igy csak subjectiv igazság, objective azon­ban lehető, hogy a dolog nem igaz. — Azt mondhatná va­laki mikép az esküttszéknél is megtörténhetik, hogy a hamisság igazság gyanánt tekintetik, erre az a felelet, mikép semmi emberi intézet nem lehetvén tökéletes, kö­vetkezőleg ez sem az, azonban hogy sokkal inkább köze­lít a tökéletességhez, mint az érintett előterjesztési eljá­rás , arról senki többé nem kételkedik. 3) Továbbá figyelmet érdemlő dolog, mikép a tanú, há az esküttek előtt áll, kik közt talán nekik épen szom­széda vagy ismerőse van, sokkal meggondol­óbb és hi­­vebb lesz előadásában, mint az előterjesztési eljárás sze­rint, hol mint tudjuk a tanút hiteles bíróság hallgatja ki, s az ügyvéd által már előre megtaníttatik, hogy mit mondjon a miként beszéljen, később a hiteltetésnél az őt és körülményeit nem ismerő bírók előtt szinte olly jó lel­­kiismerettel, mint az első kihallgató előtt elmondja hibás előadását,­­ az esküttszéknél pedig a nyilvánosság nap­fényében, talán ismerős polgártársai előtt, ha hamisat mon­dott azonnal félbe, zakaóztatva és megczáfoltatva, s igy vétkét azonnal a közvélemény büntetvén, nem fog olly hamis vallomásokat tenni, más részről ne mondjuk, hogy az embernek bárha rész volna is, illy ünnepélyes alkalom­mal, saját polgái társainak szeme előtt, arcz kifejezése, ha valamit hamisan mondott ne változnék, minthogy minden ember, habár még olly rósz is, k közelvalói, polgártársai előtt kíván jónak tartatni. 4) Az esküttözéknél néhány óra, legfeljebb néhány nap alatt a legnagyobb ügyek elintéztetnek, míg az elő­terjesztés, felvitel stb mennyi időt igényelnek az előter- 203

Next