Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)

1849-04-27 / 274. szám

Péntek Megjelenik e lap mindennap, hétfőt kivéve. Félévi előfizetés a két fővárosban házhozhordással borit. nélk. 6 ft 31 kr, a kiadóhivatalból elhordva 6 ft, postán borítékban hetenként 6-szor küldve 8 ft. 4-szer küldve pedig 3 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-utcza Horváth-ház 583. szám alatt a kiadóhivatalban, egyebütt minden PESTI April 24. 1849. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba a sgyéb kult. tartományokba küldetni kívánt péld. iránt a megrendelés csak a bécsi cs. főposta - hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, s egy 4-szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr. a kettő* hasábu sorért pedig 10 pengő kr. azimittatik. Hivatalos rovat. R e n d e l e t. M u án * z arnokság elírni lelkesedett harcsunkat csak népjogszerű intézményeink viezzaszerzése végett folytatjuk, az előző a törvény felett kormány által felfüggesztett nemzetőreg — mint szabad polgárik egyik leg több jogú — a létezett formában, ismét életbe léptet©dő. Permelleti tábor, 1849-ik évi ápril 26 án. Aulich, tábornok és a második hadtest parancsnoka. A második hadtest tábori rendőr-főparancsnokságtól. Rendelet. A német hadseregtől, itten tartózkodó főtiszt urak rögtön nálam jelenjenek meg. — Pest, április 26-án 1849. — Biró Márton, tábori rendőr-főnök tőrparancsnok. Pest, ápril 26. Három század óta, midőn egy részint áruló, részint félénk és ferde politicista párt osztrák Ferdinánd kezére játsza a koronát, a magyar nemzet a romlott vérű hálátan dynastiától nem tapasztalt egyebet, mint szó , hit és esküszigét, nem várhatott egyebet, mint függetlensége, nemzetisége és felvirágozása elnyomását. A pártok örökös küzdve nem engedi az összes magyar erő egyesülését, s a Wesselényi-Róczyak, Martinovich honmentő szent törekvései, vérbetűkkel lőnek az évkönyvekbe feljegyezve. Keseredett szívvel kellett tűrnie a honát szerető magyarak , midőn látta, hogy Európa önálló stáus-i saiából ki.Örült, s egy összecsmpészett birodalom gaz uralkodása provincziává törekszik aljasítani azt. Tűrnie kellett, midőn III. Károly a súlyos rablánciokat még szorosabbra vonta, s az 1722 ki országgyűlései a habsburgi ház trónörökösödését elfogadtatta. Egy százada tehát él 29 éve, hogy ezen átkos sanctio pragmatica megölő belliként ásta be saskörmeit martalékába, s elnyomó láz-álomként nehezkedett a nemzetre. Ezen éles saskörméktől menekülni, ezen elnyomó nehéz álomból felvergődő volt a magyar ellenzék törekvése mindig, de kivált 1825 óta, melt időtől kezdve a bécsi kormány minden lépése, tette oda volt irányozva, hogy a magyart alkotmányából, nemzetiségéből lassanként kivetkőztetve, a dús országot, az osztrák dőlöngő pénzügynek olly szükséges közjövedelmeivel, a közbirodalomba olvaszsza. Lépteit eléggé eszélyesen intézte arra, hoy a rangvágyókat maga részére megvesztegesse, s nehány könynyen hivőt, ki ennyi gaz tendentiát a kormámról feltenni képes nem volt, mystificáljon, de nem főj háttá el az ébredő féltékenységet, melly az ellenzék sorait ezentúl folyvást növelte és erősbtté. Ez időtől kezdve egy s a jó érzésű párt nyíltan Buda felé, a más Bécs felé tartott. Végre 1849. év april 14-kének s Debreczen városának jutott a dicsőség, hogy e napon s e város falai közt, a hon megváltója Kossuth Lajos indítványára a képviselő ház egy vonással eltörülé a sanctió pragmaticát, kimondd az ország önállóságát és függetlenségét, s a habsburglotharintiai házat a nemzet nevében száműzte. E hírre, melly Magyarországra nézve elhatározó, Európa státus-viszonyaira véghetlen fontosságú, s édes hazánk felvirulásának legbiztosabb alapja, minden hű polgár örömtől dagadó kebellel kiált fel: „Éljen a nemzet, és védangyala Kossuth Lajos kormányelnök!“ E hit kibékíti a nehéz csatákban ömlött polgárvér, a hon feláldozod millióit, s lerombolt vidékei keserű eszméjét, s megnyugtat azzal, hogy minden így történt legjobban. Jól történt, hogy az octoberi napokban Móga nem sietett túl a Lajthán Jillachich futó hada után, s egyesülni engedé Auersperg hadtestével, mellyeket akkor egyenként tönkre lehete tenni. Ki tudja, a győzelem után nem lett e volna kövünk pihenni, s volna-e most majdnem kétszázezernyi hadseregünk? Jól történt, hogy a császári ellenség honunk fővárosába nyomult, mert e drastikus szer a nemzetet háromszázados álma utó-szenderéből egészen felriasztó, megtanító, szive és lelke minden gyűlöletével utálni a közénk jött rablókat; kitüntette azon különbséget, melly a magát szelídnek nevező csász. kormány, s az ezáltal terrorstiusnak hirdetett magyar kormány közt létezik, s ez által azon elemnek is, melly fővárosunkban a fekete sárga színek felé hajlongott, nagy részét a nemzetiségnek viszszanyerte. Jól történt, hogy a kápolnai csatát, a magyarokat tönkre tett győzelemnek irta Windschgrätz Pestre, és Serbellom Bécsbe, mert rögtön erre született meg a dicső octrogi rang, melly Ausztriát, Csehországot , az örökös (!) tartomáyokat olly ingerültségbe hozta, hogy ennek nyílt kitörétére nem kellend egyéb, mint a magyar ügy győzelmének, s a habsburg-lotharingiai ház száműzetésének hite, s a példa követve, és az osztrák birodalom háromszáz év bűneivel fertőzött trónja saját romjai alá temetve lesz. B. A nemzetőrség rögtöni rendezése ügyében. Hogy Piret városában, melly immár hála az égnek és a dicső hadseregünknek, külellenségtől mentve van, a jó rend és közbátorság kicsapongások és netalán az itt-ott lappangó árulók fondorkodásai ellen biztositassék, szükséges hogy azon része az álladalmi tulajdonnak, melly a rabló osztrák katona ág által el nem vitetett, a többi rendőri tekintetben szükséges űrállomásokkal együtt biztos őrizettel ellátassék, úgy hogy a közénk érkező vitéz magyar katonák ne legyenek kéntelenek a fővárosban azonnal szolgálatot tenni, hanem pihenhessenek annyi küzdés, munka és nélkülözés után. Pest lakosai közt számosan nem egyszer nyilvániták az osztrák katonai zsarnokoskodás napjaiban, hogy tenyereiben fogják hordani azon bátor vitézeket, kik a függetlenség kivívásában olly dicsően küzdenek, mert jól tudá a pesti nép, a bérlelt hirlapok hazudságai diétára is, miként viselte magát a halhatlan magyar hadsereg, amint ezt az eredmény által is most oly fényesen igazolva rója. Teljesítse tehát most fogadását, teljesítse kötelességét Pest lakossága. Gyüljön össze a nemzetőrség; az előbbi tisztikar szigorú pontossággal rendezze századait, zászlóaljait. A városi hatóság pedig rendelkezzék azonnal, hogy fegyverek hiányában elegendő számú vas lándzsák, kuszák stb. készítesenek, miszerint a nemzetőrség a rendes őrszolgálatot legrövidebb idő alatt teljesithesse. úgy vagyunk meggyőződve, hogy ha a pesti lakosság nagyobb része tanúsított is magaviseletében hű magyar érzelmet, de mégsem mondhatni el ról, hogy egy hős nemzet fővárosához illőleg mindent megtett, amit tehetett volna *). Egyébiránt a pestiek sokat tanultak az elnyomás napjaiban, remélhető hogy most már tudják, miszerint hazafiasat tenni és nem csak beszélni, saját érdekükkel is összefér. Mutassák meg tehát hogy nem illik rájuk a néhai emigrált franczia aristocratic ellen emelt vád, hogy sem nem felejtettek, sem, nem tanultak. Polgártársak ! A ki a hazának nemcsak veszélyes, de kétségbe is ejtő napjaiban inak védelmére fegyvert ragadott, és életét — mellynek árán volt csak ez imádott haza megváltható— föláldozni érette nem kétkedett, az megérdemli a haza háláját. A mellg hadsereg nemcsak újonéz katonákból, de többnyire igen fiatal, nagy részben — mondhatni — g érmék emberekből is állván, fegyver és veérlet szűkében, egy nagyszámú, századoktól rendezve álló, betyakorlott, jól fegyverzett és híres vezérlettel kérkedő hadsereggel szembe száll, győzelmi útjában föltart, visszaver, legyőz , az méltán igényli tiszteletünket. A melly hadsereg a drága hon megmentésének nagy munkájában mindent eltűrni, nélkülözni, szükséget látni, szenvedni annira kész, annyira képes, mint azon hadtest is, melly most Pest város alatt ollyai szittya képet muat, melly a tél dermesztő fagyát , a tavat. az esélyek napjait egykedvűen tűrte, átszenvedte, és nyomorogta, az joggal követelhet tisztább, kényelmes életet. Mindezeknek folytán alulírott, ki a zászlók és főoszorúk özönében a szív ömlengéseinek már eleget lát téve lenni, ezennel fölszólít mindenkit, öreget ifjat, gazdagot szegényt, férfit és nőt, hogy a pesti magyar tábor napjait megédesíteni vele kezet fogjanak. Cselekedvén körülbelül következőképen: 1) Menjen ki minden ember még ma a táborba, a dunapartra, a laktanyákba, s vegyen magának — tehetsége szerint — egy vagy több katonát tisztázás, tartás végett, s mint fiút, testvért, rokont, barátot vezesse házához, vagy legalább mondja meg világosul nevét, lakását a végett, hogy minden szükségesen, hová küldhessen a választott, vagy vigyen és küldjön ki naponként nekie; szóval gondoskodjék szükségeiről, kényelméről stb. 2) Ha a hadparancsnokság megengedhetné, őrködjünk mi kihevert érdemetlen nemzetőrök saját városunk fölött; mig legalább a szegény katonaság magát kipihente, megújította, kitisztította. 6) 1849-iki sz. György nap emlékéül alapítsunk különböző tőkéket, mellyek idővel is a millió érdemekkel ragyogó katonaság jólétére, kényelmére szogálsanak, — így p. o. a nők, kiknek a lovagok kegyelére olly szép föladatuk, gyűjtsenek — például gr. Károlyiné lelkes honleány kezeihez— egy huszár alapítványt; a férfiak honvéd -alapítványt, például a főpolgármester kezeihez; ezeknek pedig minden garasából egy-egy krajczár köösen tétessék le tüzér-alapítványra Ezeknek nevelése, czélszerüsítése és kezelése bizassék majd aztán a kormányra. Evnyit könnyen tehet és megkezdhet Pest polgársága; ez illő volna a főváros felszabadulása napjaihoz és lakosságához; ennyit kötelességünk tenni azon hazáért, mellynek hányattatását biztos partról henyélve kellett csak néznünk. — Költ Pesten ápril 26-kán 1849. Keszi Nagy, Fővárosi újdonság. — A keddi óbudai kravalt trán két izraelitát a császáriak befogtak, mert két rácz rablót lőttek agyon. A föbb járó kérdés az: honnét vettek lőfegyvert. Die Katze lästt das Mausen nicht, mond a német közmondás. Alig egypár óras '.risnyira szól még hatalmuk, és még itt is zsarnokoskodnak, holott pedig jobb volna gondolkoznának végperczikről, és imádnának bűnbocsánatért! — A budai nyálkaszárnyába bevette magát vagy ötszisz olasz gránátos, két ágyuvd, és felisették a várparancsnoknak, hogy ők a magyarok részére állanak, ha nem tetszik neki, jöjjön el érettük Éljenek! — A testvérfővárosok között félbe szakadt a közlekedés, és csak Ó-Budánál szállitothatja magát még át az ember. — Váróunkban számos osztrák gránátotokat és vadászoké lehet látni, kik elhagyván hadtestüket, nemzeti rózsákkal ékítve, és kurjongatva járják be a főváros utczáit. Mondják, hogy tisztek is sokan mentek át vitéz hergéinkhez. — Beállási felhívás a német légióba, Magyarország jogos szabadságáért! A zsarnokok pusztítására Magyarhonban a józan érzésű németek fegyvert foganak bátorságuk és hűségük által Magyarország szabadságát s önállását mint igaz németek védendők! Az ellenség előttünk áll, hogy valakira kivívott szabadságunkat örökös rablánczra fűzze. — Rajta tehát! Rajta minden rang és nemzet különbség nélkül. Ljunk jogot és szabadságért! Jelszavunk legyen: „Győzni vagy halni! “ A beiktatás történik a tisztilakban alulirt által (Kerepesi utáa 3. sz. a. a „fehér hattyúnál“) délelőtt 8—12, délután 2—6 óráig. — Egy közember dija naponkint 16 kv pengő. Reinhard Jakab, toborzó tiszt. 394. HÍRLAP. tg(jQ^ Rendkívüli előfizetés. Folyó évi ápril 25-től junius végeig a „Pesti Hírlapra“ ezennel előfizetés nyittatik. Előfizethetni a kiadó-hivatalban, (szabadsajtó-utcza, szabadsajtóudvar 583. sz. a.) és minden álladalmi postahivatalnál.—Előfizetési ár: Budapesten házhozhordással 3 ft, a kiadó-hivatalból elhordva 2 ft 30 kr, postán küldve borítékban 3 ft 30 kr p. p. *) Úgy van. Kell-e említni, hogy a vész napjaiban a magyar kormánynak alig adtak be Pesten harmadrésznyi fegyvert , mint mennyit az osztrák sereg tőle elvitt ? Pest még eddig, fájdalom. Csak legnépesebb város volt az országnak, de nem főváros úgy, mint mi értelmezzük e nevezetet. Mint fogja magát jövendőben viselni, azt még nem tudjuk. — Sze rk.