Pesti Hírlap, 1879. január (1. évfolyam, 1-30. szám)

1879-01-13 / 12. szám

és "t . r. 2 . a' katonai tanácskozásokról elterjedt hírek, "azon tényre vezethetők vissza, hogy mint mindig háborús akciók után, úgy most is a szerzett katonai tapasztalatok megvizsgáltassanak és értékesíttessenek. E célból Albrecht főherceg elnöklete alatt bizottság fog összeülni, melynek tagjai Vlasiits osztálytanácsos, mint a hadügyminiszter helyettese, Schoenfeld táborkarfőnök, Philippovits, Bienerth és Tegettheiff tábornokok lesznek. A bizottság a szerzett tapasztalatokat meg fogja vizsgálni, hogy alkalmas anyagul szolgálhassanak a szolgálati szabályok, a mozgósítás, élelmezés és az egészségügyek tökéletesbítésére. A bizottság január 13-án ül össze. Az S 9-ki budget, mint tudva van, a képviselőház pénzügyi bizottságához utasíttatott. Az egyes tárca-költségvetések előadói már annyira elkészültek munkáikkal, hogy a bizottság f. hó 14-én megkezdi tárgyalásait. A kormánypárti „Bohemia“ így ír Bosznia és Hercegovina szervezeti szabályzatáról : „A tartományok kormányzata kiegészítő részét képezi az okkupációnak és így azon közeget illeti meg, melynek hatáskörébe az okkupáció tartozik, és mely ezért magára vállalta az alkotmányos felelősséget. E szerint úgy látszik, nincs alapja azon aggodalomnak, hogy új hitelelőterjesztés várható ezen tartományok kormányzatát illetőleg legalább annyiban, amennyiben a kormányzat költségei csak az okkupáció költségeinek címe alatt követeltethetnek és szavaztathatnak meg, mindaddig, míg az okkupált tartományok államjogi helyzete nincs eldöntve. És hogy e kérdés nem egyhamar fog megoldatni s hogy e tartományok bekebelezéséről az egyik vagy másik államfélbe nem egyhamar lesz szó, az kétségtelen azok után, mik a legilletékesebb helyről e kérdésre vonatkozólag a legutolsó delegacionáls ülésszak alatt mondattak, bármennyi újabb hír merül is fel, melyek a két tartomány szervezésére vonatkozó előterjesztések készítéséről szólnak. Különben nemsokára kiderül, kinek van igaza. Ha addig megyünk, hogy azon jelentéktelen körülményből, hogy Bosznia számára magyar, Hercegovina számára, osztrák levéljegyek nyomatnak, már ezen két tartomány jövőbeni hovatartozására vonunk következtetéseket, akkor egy önmagában természetes és szükséges közigazgatási rendelkezésnek sokkal több jelentőséget tulajdonítunk, mint amennyit ez megérdemel. Bosznia esetleg a magyar postaterülethez tartozik s magyar postaállomásokkal van közvetlen összeköttetésben, míg Hercegovina Dalmáciára támaszkodik s postaösszeköttetései osztrák területen vannak; azért kellett ott a magyar, itt az osztrák levéljegyeket alkalmazni.“ Philipovics táborszernagy, mint a „P. Ll.“-nak Bécsből távirják, körülbelül egy hétig fog Bécsben maradni. A régi „Presse“ a következőkben közli Bosznia és Hercegovina szervezeti statútumát : Az 1. §. azt mondja, hogy a közigazgatás élén álló tartományi kormány főnöke a közös minisztériumnak van alárendelve. A kormány főnöke jelentéseit a közös minisztertanács elnökéhez intézi, ki azokat ?. Bosznia és Hercegovina ügyeinek intézésére kinevezendő bizottsághoz utasítja. A mindkét tartomány élén álló kormány székhelye Szerajevo. A közös minisztérium a fő felügyeleti hatásköréhez tartozó ügyekben a két államfél koralányaival egyetértőleg jár el. A tartományi kormány pénzügyi bizottsága tartozik a rendes és rendkívüli költségvetést idejekorán benyújtani a közös minisztériumnak, mely azt a két államfél kormányaival egyetértőleg megvizsgálja és ő felsége elé terjeszti elfogadás végett. A statútum azonkívül számos átmeneti intézkedést tartalmaz. A tartományi kormány főnöke köteles a külügyminiszter elé mielőbb javaslatokat terjeszteni, a tartományok közigazgatási beosztása, a hatóságok és bíróságok hatásköre és a hivatalnokok fizetése iránt. E mellett főelvül állíttatik fel, hogy Bosznia és Hercegovina közigazgatási és beruházási költségei saját bevételeikből fedezendők, főleg arra kell ügyelni, hogy Ausztria-Magyarország követelései, mindenekelőtt pedig az okkupáció és a menekültek élelmezési és hazaszállítási költségei lassankint behajtassanak. Az eddigi törvények egyelőre érvényben maradnak. Az 1878 óta szerzett jogok és engedélyek, amennyiben a közös minisztériumnak fenntartott ügyekre vonatkoznak, e minisztérium utólagos jóváhagyásával ellátandók. A tartományi kormány elnöke köteles a korábbi közigazgatóságtól átvett pénzeket és természetbeni készleteket összegyűjteni, biztosítani, illetőleg elkönyvelni. Épen most kaptuk meg berlini levelezőnknek alább következő nagyérdekű levelét. Rendkívül örülünk, hogy az összes magyar lapok között először is nekünk van szerencsénk azon nagy kihatású eseményekről alapos és részletes tudósítást közölhetni, amelyek hivatvák Oroszország belviszonyaira és ebből kifolyólag némileg külviszonyaira is, ugyancsak nagy hatást gyakorolni, ily rohamosan: számos előkészületek teendők még. Legelőször is: hol maradjon a régi szultán ? Nincs ennél könnyebb dolog, szól a felelet. A szultán úgy is rég akarta már látni Párist, majd odaküldik s ha már egyszer ott lesz, nem fogja megbánni a cserét. De hát hogyan utazhatik a padisával számtalan neje? . . . Oh, nem követik mindnyájan csak háromszáz megy vele. De hát mi törtéik a többiekkel ? — Legjobb lesz, ha az uj szultán megkönyörül rajtok, mert egy kényelmesen berendezett régi hárem sokkal praktikusabb, mint az uj — ez Marfon basa szakszerű okoskodása. — Szörnyűség! felel Alfonz báró, — nem vagyok én sem török, sem basa, nincsen háremre szükségem.-------Az lehetetlenség, feleli a nagyvezér, a hárem nemzeti intézmény. Mennél nagyobb a hárem, annál nagyobb a népszerűség.-------Remélem, hogy a szultán elutazása után a háremet megszüntetik. De hát gondolja meg felséged, mily kedvezőtlen hatást fog ez a népre gyakorolni. Kegyeskedjék ezzel legalább addigelé várni, mig ideérkezik felséged. Talán megváltoznak szándékai, ha szemtől-szembe látja a görög, örmény, georgiai s cirkaszsziai nőket, akik mind igen szépek, kedvesek és fiatalok. — Fiatalok ? — — Tizenöttől harmincig. Azonfelül nyugdíj. Tiszteletbeli szultána. A dolog annyira megérleltnek látszik, hogy a báró levelet ir a nagyvezírnek, melynek tartalma kitetszik Marfon hasa válaszából: — Értem, ezt majd elhitetjük a nyilvánossággal. Hírlapi vezércikkeinkben azt fogjuk kürtölni, hogy felséged csak a tradíciók iránti tiszteletből tűri meg a háremet s hogy a régibb szultánoknak is csak egy törvényes feleségük volt; ha mégis létezik még a császári hárem, ez csak a formák kedvéért van igy. Jó lesz igy a cikk? — — Szerencsétlen — válaszol sietve a báró, — a „formák" szót javítsa ki rögtön sírja helyébe: forma. A többesnek egészen más az értelme, mint az egyes számnak! — — Mig ez aprólékos ügyeket az uj szultán ilyeténképen elrendezi, a bárónénak is töménytelen sok a dolga. Ferriéres kastélyából sürgönyöz férjének: — Beszéltél-e már szabaddal egyenruhád felől. Hitesd el vele, hogy álarcosbálhoz van rá szükséged! Ugyanezen ürüggyel élve, készítteti el a bárónő is a család minden női tagja számára a gazdagabbnál gazdagabb török toiletteket. Hanem a hölgyek majd mindenikének volt még ezenkívül valami külön kívánsága is. Rothschild ,Nathaniel báróné olasz operát kíván Konstantinápolyba Patti és Nicolinival ; Bettina kisaszszony magasabb lányiskolák fölállítását kéri a török hölgyvilág számára; az özvegy báróné pedig már nagy indulót rendel meg egy híres francia zeneszerzőnél, melylyel majd Rothschild padisaht Istambulba való bevonulásakor meg fogják lepni. Minden készen áll, a szultána-báróné már tudósítja férjét, hogy a szabó másnap hozza az öltözékeket . Ferrieresben nagy bevonulási próba tartatik, midőn az utolsó pillanatban Alfonz báró nejétől a következő sürgönyt kapja: — Minden előkészület félbehagyandó. 5 órakor Párisba érkezem. Várj az indulóháznál! sürgetés! — Micsoda szerencsétlenség történhetett? Konstantinápolyban rögtön észreveszik, hogy valami baj esett. Machin pasa sürgönyt sürgönyre halmoz — semmi válasz Végre most megtudod a nagy titkot, türelmetlen olvasó! Alfonz báró Coleman Lévytől sürgöny utján a „Medve és basa“ szövegkönyvének PESTI HÍRLAP, 1879. januárig. Berlini levelek. II. (Saját levelezőnktől.) Bécs és Budapest között, Magyarország minden önállósága dacára, bizonyos függési viszony létezik, hogy ki foglalja el az alárendelt állást, azt mi semmi esetre sem tudhatjuk jobban mint Önök. Igen sántítana a hasonlat, amely ezen viszonyhoz akarná hasonlítani a Berlin és Szent Pétervár között fennálló bizalmas összeköttetést, mindazonáltal az mégis bizonyos, hogy némely orosz ügyekre a német korlátnoknak ma több befolyása van, semmint az ily befolyás más államok egymáshozi viszonyában észlelhető. Hogy mi ezen körülmény oka, azt már említettem, ámde ennek következtében vagyunk mi azután azon rendkívüli kedvező, kivételes helyzetben , hogy igen sok orosz ügyről előbb kapunk megbízható értesítést, semmint bárki más a többi fővárosban, sőt néha az orosz metropol életrevaló, ügyesen szeresztett lapjainál is korábban. A magas politika beavatottjai már nem egyszer mulathattak azon vadabbnál vadabb híreken, amelyeket még úgynevezett „jól értesült“ lapok is közöltek az orosz és német korlátnok közötti viszonyról. Az egyik még az egykori frankfurti német birodalmi tanács boldog korából is fölkutat minden csekélységet, amely akkor Bismarck és Gorcsakov közt történt, csakhogy bebizonyíthassa a világnak, miszerint a személyes barátság és a politikai vonzalom a két államférfiú között már akkor is teljes világjában állott. Mások meg följegyeznek minden apróságot, minden véletlenséget, melyből a két korlátnok között viszony hidegülésére lehetne következtetni, és fölhasználják érveléseiknek ha nem is alapjául, mindenestre azonban azoknak támogatására. Esek szerint Bismarck mindent elkövetne, csakhogy az ősz orosz korlátnokot megbuktathassa és helyette Suvalovot láthassa az orosz külügyész széken. Mi, akik a berlini politikai élet zajában élünk, csak mosolygunk persze az ily hírlapi kacsákon, melyek azonban nem egyszer vezették már félre az olvasóközönséget. Egyik vezérlapunk épen most közié azon, nagy föltűnést keltő hírt, hogy Suvalov gróf a londoni orosz nagykövet minél előbb vissza fog hivatni állásáról, hogy azon orosz minisztériumot alakítsa meg, melynek elnökévé fog kineveztetni. Ezen hírlapi közlemény a legnagyobb meglepetések egyikét szülte; a berlini távirda alig győzte a táviratokat rendeltetések helyére juttatni, amelyek bővebb magyarázatokat kívántak tőlünk. Voltak, akik hitetlenül rázták fej őket, mások pedig örültek hogy Bismarcknak végre is sikerült az öreg Gorcsakovot megbuktatni és helyébe elvtársát és kegyeltjét Suvalovot ültetni. A felfogás azonban, amelyre e hírlapi tudósítás talált, nem egészen szabatos, mert azt a szónak legszorosabb értelmében kell venni és csata is akkor alapos, míg ha abban az alakítandó orosz miniszterelnökségi állást összezavarjuk az orosz külügyér hivatalával, igen nagy tévedést követünk el Ha valaki ezen két állást ma egymástól elvárhatatlanak tekinti, nem építhet az említett hírlapi közleményre, mert annak azon értelmet tulajdonítani, hogy Suvalov Gorcsakovot volna felváltandó nem lehet. Ha ezen jelentősége volna az említett közleménynek, akkor azt sem „elhitetni“, sem pedig „megcáfolni“ nem volna lehetséges.